Ha kizárólag hallás útján nem tudunk zöld ágra vergődni, forduljunk a matematika, fizika, és a pszichoakusztika, vagyis a tudomány felé, és fegyvertárunkat ezekkel kiegészítve szálljunk harcba a makacs mixek ellen. Mérjünk és elemezzünk! Nézzük, hogy milyen lehetőségeink, vagyis segítségeink vannak!
Az általánosan elfogadott, jónak számító maszterelés elkészítése (és szerintem a keverésé is) nagy részben az emberi memóriáról szól. Hogy miért? Az előző részben már megismertük a referenciák használatának fontosságát, ahol kiderült, hogy a jó hangzást legegyértelműbben egy másik hangzáshoz képest nevezhetjük jónak. Az egyszeri hangmérnök referenciát használ, ehhez viszonyítja a saját munkáját. Egy idő elteltével aztán az agy "megtanulja" a referencia hangzást, és ezután már nem kell feltétlenül ilyesmit használni ahhoz, hogy tudjuk, mi fog jól szólni. A feladat egyik része tehát az, hogy megtaláljuk azokat a problémákat, amiktől az adott mix nem jó. A másik része pedig ezen hibák kijavítása. Itt talán még nagyobb szerepet kap az emlékezőképesség (emberi memória), mert tudnunk kell, hogy az adott problémát hogyan és milyen eszközzel tudjuk javítani. Mivel szinte minden stúdióeszköznek és pluginnek egy kicsit más a működése, és ebből adódóan az általa létrehozott hangzás is más, a munkát nagyban felgyorsíthatja és egyszerűsítheti, ha tudjuk, vagyis emlékezünk rá, hogy melyik plugin milyen hangforráson milyen hangzást állít elő. Akinek tehát jó a memóriája, az előnnyel indulhat a zenei keverés és maszterelés útján, hiszen amikor megtalálja egy probléma megoldását, azt később egyszerűen és gyorsan "vissza tudja hívni" az agyából. Nem mellesleg a nagyméretű agyi adatbázisban keresve nem csak egy, hanem több lehetőség közül is gyorsabban választhatunk, és nem kell mindent kipróbálni, csak azokat, amik a legközelebb állnak a kívánt hangzáshoz.
Tipp:
Ha nincsen eszed, legyen noteszed! -szól egy jó barátom mondása. Ha úgy érezzük, hogy sikerült egy jó beállítást találnunk, akkor mentsük el prezetként (akár a teljes effektláncot is). Figyeljünk rá, hogy olyan nevet adjunk meg, amiről később is tudni fogjuk mire lehet használni. Ez nem vicc, egy idő után olyan sok prezetünk lehet, hogy már nehéz fejben tartani, hogy mik voltak eddig, és keresni is sokkal könnyebb közöttük.
Automatizálás.
Ha úgy érezzük, hogy az általunk kikísérletezett beállítások jó hangzást adnak a verze részeken, de egyáltalában nem használhatóak a refréneknél, akkor ne essünk kétségbe, ez bizony mindennapos eset! Sokszor a kompozíció egyes részei olyan mértékben eltérnek egymástól, hogy nem lehetséges egyetlen azonos maszter beállítást alkalmazni a mű teljes hosszában. Ilyenkor, 100%-ban digitális maszter esetében automatizációval változtatjuk meg a paramétereket az adott időpontokban a szükséges értékekre, analóg maszeringnél pedig vagy kézzel kompenzálunk, vagy több eltérő beállítású masztert rögzítünk, és ezekből vágjuk össze a végső, kész anyagot. A zenemű eltérő részei (tételek) eltérése nem csak jelszintben, hangerőben és dinamikában jelentkezhetnek, hanem frekvenciamenetben vagy akár sztereó szélességben is, ezért ezeket mind lehet és kell is automatizálni, ha szükséges.
A jelszint a mindenkori "feszültség érték", vagy digitális audió esetében a mindenkori minta érték, amit viszonylag egyszerűen tudunk automatizálni, például egy fader segítségével. A hangerő vagy hangosság megváltoztatása viszont már nem ennyire egyértelmű, hiszen az több tényezőből adódik össze. Tehát a hangosságot és a dinamikát nem (csak) a jelszint szabályozásával, hanem többek között (és egyébként is) kompresszorral és ekvalizerrel tudjuk beállítani, tehát az ezeken található paraméterek automatizálása is hangerő automatizáláshoz vezet.
Ha az egyes részek egymáshoz képest tompák, vagy éppen túl élesek, akkor maszter közben ezeket folyamatosan kell korrigálni, hogy a végeredmény kiegyenlített maradjon. Ezt szintén automatizációval célszerű megoldani, sok esetben úgy, hogy az átmenetek folyamatosan történjenek meg, ne pedig hirtelen. Ezzel a megoldással a hallgató szinte észre sem veszi a különbségeket.
Az automatizációt azonban nem csak korrekcióra, hanem kreatív célokra, vagy érdekesebbé tételre is használhatjuk. Hasonlóan a keveréskor alkalmazott automatizáláshoz, megtehetjük például azt, hogy a refréneket a verzéhez képest 0,5-1dB-el felhangosítjuk, a szám végi refrént pedig akár 1,5-el is. Ettől a hallgatónak olyan érzése támad, mintha a dal egyre izgalmasabbá, egyre érdekesebbé válna. Ilyen célból szintén játszhatunk a szélességgel, vagy akár a frekvenciamenettel is.
Frekvenciamenet
A frekvencia a hanghullám periodikus változásának időbeli eloszlási mérőszáma, vagyis hogy adott idő alatt hányszor ismétlődik meg egy bizonyos hullámforma, hányszor változik a jelszint a minimumról a maximumra. A jelenlegi SI szabvány szerint ezt hertzben (Hz -ejtsd: herc) mérjük, és azt mutatja, hogy egy másodperc alatt hány ciklust tudunk megszámolni. A görbe torzulása esetén mindig az alapgörbe frekvenciája értendő. Ha 20Hz-ről beszélünk, akkor a hullám (a példában szinusz hullám) egy másodperc alatt hússzor éri el a legalacsonyabb és legmagasabb amplitúdó értéket, ha 2000Hz-ről beszélünk, akkor pedig 2000-szer.
Tipp:
Régebben a frekvencia mértékegysége ciklus per másodperc volt, ami angolul Cycle Per Second, ebből adódik a CPS rövidítés, ezt láthatjuk a régebbi stúdióeszközökön, mint például a híres Pultec EQP-1A-n is. Az érték persze nem változott, hiszen 1 Hz is ugyanúgy 1 ciklus per másodperc.
Tipp:
Régebben a frekvencia mértékegysége ciklus per másodperc volt, ami angolul Cycle Per Second, ebből adódik a CPS rövidítés, ezt láthatjuk a régebbi stúdióeszközökön, mint például a híres Pultec EQP-1A-n is. Az érték persze nem változott, hiszen 1 Hz is ugyanúgy 1 ciklus per másodperc.
Ha egy hang csak egyetlen egy frekvenciát tartalmaz, akkor azt egyszerűen meg tudjuk mérni, akár analóg műszerekkel is, azonban ez egy masztering feladatnál nem túl valószínű, itt ugyanis a legtöbb esetben egy időben egyszerre több frekvencia is jelen van. Ennek mérhetővé és láthatóvá tételére ma általában digitális jelfeldolgozó eszközöket (DSP) használunk, amik a gyors Fourier transzformációnak (FFT) köszönhetően képesek minden időpillanatban kiszámítani az éppen jelenlévő frekvenciák jelszintjét. Ezek összességét nevezzük frekvencia tartalomnak, szakszóval frekvencia menetnek.
 |
| ADPTR MetricAB. Szerintem pontos a spektrumanalizátora. |
Tipp:
Sajnos az FFT alapú digitális spektrumanalizátor mérési pontossága nagyon sok paramétertől függ, például attól is, hogy milyen mennyiségű adattal dolgozik. Minél nagyobb az ablakszélesség (windowing), annál pontosabb és egyben annál nagyobb számításigényű lesz az eredmény. Emellett többféle ablak függvény is létezik, amik eltérő kompromisszumokat biztosítanak a tisztaság és szelektivitás között. A spektrumanalizátorunk pontosságát tesztjelekkel tudjuk ellenőrizni.
Hallani vagy nem hallani, ez itt a kérdés!
Sajnos a füllel történő maszterelés legnagyobb problémája, hogy vajon azt halljuk-e, ami a hangfelvételben található. A probléma egyik része technikai, ide tartozik a lejátszó és lehallgató berendezés, vagyis a hangkártya és a hangszórók (erősítők). Ha itt nem jelenik meg minden frekvencia, vagy nem a hanganyagban eredetileg meghatározott szinten, akkor bizony problémáink lehetnek (szakszóval torzítás, színezés történik). Sajnos a legtöbb esetben ez a két eszköz már eleve nem lineáris frekvenciamenettel rendelkezik, de ezt szerencsére képesek vagyunk megtanulni. Szintén tanulhatóak a lehallgató helyiség akusztikájából adódó frekvencia vágások és emelések, viszont semmit sem érünk mindezzel, ha a hallórendszerünk nem képes bizonyos frekvenciákat felfogni, vagy az agyunknak továbbítani.
Az emberi hallás vizsgálatakor a kutatók hamar rájöttek, hogy az életkor előrehaladtával az jelentősen változik. Ennek több oka is van, pl. a minket érő zajterhelések (ide tartozik a hangos zene is!), betegségek, de maga az öregedés folyamata is. Elsősorban a magas frekvenciák hallásának képessége csökken, méghozzá átlagosan akár 40dB-el is. Hogy ez mit jelent? Indítsunk el a DAW-ban egy zenét, majd csökkentsük a maszter busz jelszintjét 40dB-el... (Persze ez egy rossz példa, mert ilyenkor az összes frekvenciát csökkentjük, nem csak a magasakat, de arra nagyon jó, hogy megtanuljuk, mit jelent -40dB!) Mint az a melléklet ábrán is látszik, 25 éves korára már a legtöbb férfi valamivel rosszabbul hall, mint 10 évvel korábban. 45 évesen már 20dB-el, vagyis elég erősen csökken a 8000 Hz feletti frekvenciák hallásának képessége. Érdekes módon a nőknél a romlás sokkal kisebb, talán azért, mert általában ők a hangforrás, és a férfiak a hallgatók... Ha lehet hinni a kutatásnak, akkor a nőknek jobb hangmérnököknek kéne lenniük, mint a férfiaknak.
Sajnos a nagyon magas (nagyobb mint 12kHz) frekvenciákat sokan már nem hallják meg, így sem a mixben, sem a maszterben nem érzékelik, ha esetleg túl erős lenne. A jó hallásúaknak viszont akár kifejezetten zavaró és kellemetlen is lehet, ezért ha hallásunk már károsodott, minden esetben ellenőrizzük a masztert spektrumanalizátorral is! Sajnos ezzel a módszerrel csak a "látható" problémákat tudjuk kiszűrni, de szerencsére van egy trükk, amivel pontosabban is végezhetünk hibakeresést!
Ha a lejátszás sebességét a felére csökkentjük, akkor normál esetben a hanganyagot nem csak lassabban, hanem lassítva, vagyis mélyebben is halljuk. Ilyenkor a frekvenciák "feleződnek", ami azt jelenti, hogy a 20kHz-es hang már csak 10kHz-es lesz, ezt pedig szinte minden egészséges ember kiválóan hallja. A trükköt persze csak akkor alkalmazhatjuk, ha a DAW nem végez automatikus idő torzítást (time stretching). Ezt azonnal észrevesszük, ha csökkentjük a tempót, de közben nem csökken a hangmagasság. Ilyenkor a módszer használatához ezt a funkciót ki kell kapcsolni, legalábbis átmenetileg!
Az egyik legtöbbször előkerülő masztering probléma az alacsony frekvenciák, különös tekintettel a szub frekvenciák túlzott jelenléte. Ez persze nem csoda, hiszen sok profi keverő stúdióban sincsen olyan lehallgató rendszer, ami képes lenne akár csak 30-40 Hz alatt is megfelelő teljesítményt nyújtani. Ilyenkor történik meg az a mindennapi eset, hogy a keverő hangmérnök a masztering stúdióban érdeklődve kérdezi, hogy -Ez meg mi a csuda ott az alján? Ha nekünk nem áll rendelkezésre ilyen jó minőségű lejátszó rendszer, használjunk spektrum analizátort, amivel azonnal láthatóvá válik minden frekvencia. Ha azt látjuk, hogy 50 Hz alatt igen komoly mennyiségű energia található, érdemes a problémát közelebbről is megvizsgálni!
Tipp:
A szub-basszus részeket viszonylag egyszerűen ellenőrizhetjük, ha a 60 Hz feletti frekvenciákat vágjuk egy meredek (pl. 24dB/oktáv) aluláteresztő szűrővel, majd a monitorunk hangerejét jól feltekerjük. Ha azt halljuk amit szeretnénk, minden rendben, bár ebben az esetben ugye a többi frekvenciához képest nem halljuk az arányokat. Segítség lehet, ha a referenciát is ugyanígy monitorozzuk! További jó trükk, ha a teljes mix lehallgatását a helyiség egyik sarkából végezzük, ugyanis gyenge akusztika esetében itt háromszoros hangerővel hallhatjuk az alacsony frekvenciákat, persze csak akkor, ha azok egyáltalán lesugárzásra kerülnek.
Egyenletes frekvenciaeloszlás
Emlékezzünk vissza, mi a masztering egyik célja: A megszólaló frekvenciák eloszlásának aránya lehetőleg azonos legyen. Ezt masztering esetében a teljes műsoranyagra (pl. egy zeneszámra) értjük, tehát egy pillanatnyi értéket jelző műszer ilyen esetben nem ad egyszerűen értékelhető eredményt. Jobban járunk tehát, ha olyan analizátort használunk, ami sokkal nagyobb időintervallumban jeleníti meg a frekvenciák eloszlását, például a mindenkori maximális értéket, vagy az átlagértékeket jelzi.
A fehérzaj (white noise) -vagy más néven véletlen zaj- olyan tetszőleges eloszlású (additív modellek esetén zérus, multiplikatív modellek esetén pedig egységnyi várható értékű) nem periodikus folyamat, melynek spektruma egy adott frekvenciasávban közel azonos teljesítmény-sűrűségű (azaz spektrális energia-eloszlása független a frekvenciától). A referencia hangerő beállításáról szóló részben azonban megtanultuk, hogy az akusztikai mérésekhez inkább rózsaszín zajt használunk, mert ez jobban hasonlít arra, ahogyan hallunk. A különbség a fehér és rózsaszín zaj között az, hogy míg a fehér frekvenciánként tartalmaz azonos mennyiségű energiát, addig a rózsaszín oktávonként. A hangtechnikában is használt zaj elnevezések egyébként a fényre utalnak, a fehér fény teljesítmény-eloszlása például ugyanúgy egyenletes a frekvencia mentén, mint a fehér zajé.
Ezek a zajok tehát elméletileg a helyesen beállított spektrumanalizátoron egy vízszintes vonalként lennének láthatóak. Mondhatjuk tehát, hogy nincsen más dolgunk, mint olyan EQ beállítást alkalmazni, amivel az analizátoron egy ilyen "vízszintes vonal" lesz látható?Mit érdemes tudnunk a spektrumanalizátorról?
Ahhoz, hogy jó eredménnyel használhassuk a spektrumanalizátort a frekvenciaeloszlás vizsgálatához, jó ha tudjuk, hogyan érdemes beállítani. A következő példában az ingyenes MAnalyzert fogjuk használni, de az említett paramétereket a legtöbb spektrumanalizátorban is hasonló néven találjuk meg. A próba elvégzéséhez hozzunk létre egy új projektet, benne egy új audió csatornával, amire helyezzünk el egy fehérzaj generátort -16dB kimeneti szintre állítva (ha nincs ilyen a DAW-ban, használhatjuk az ingyenes MOscillator-t), majd helyezzük el közvetlenül utána az MAnalyzert. Ha mindent jól csináltunk, a jobboldalon látható képet kapjuk.
Ha elég sokáig várunk az átlagolásra, egy egyenes, jobbra emelkedő ferde vonal jelenik meg a kijelzőn, ami azt jelenti, hogy a magasabb frekvenciák energiája erősebb, az alacsonyabbaké pedig gyengébb. Ez a fehér zaj frekvenciaeloszlása? Na de miért ferde, amikor a definíciója szerint minden frekvencián azonos energiát kéne hogy tartalmazzon? A válasz egyszerű: azért, mert az analizátor korrekciós értéke (Slope, dőlés) +3dB-re van állítva. Ez annyit jelent, hogy az analizátor a mért értékeket egy bizonyos pont mentén (esetünkben kb. 300Hz), a vízszinteshez képest elforgatva jeleníti meg. De miért van erre szükség?
Az előbbiekben már megtudtuk, hogy hallásunk a rózsaszín zaj energiaeloszlásához áll közelebb, nem pedig a fehér zajéhoz, nézzük tehát, hogy milyen grafikont kapunk, ha a fehér zaj generátort lecseréljük rózsaszín zaj generátorra. A fenti képen láthatjuk az eltérést a két zaj grafikonja között. Jól látható, hogy a rózsaszín zaj +3dB Slope érték mellett rajzol vízszintes vonalat, ami a mi szempontunkból azt jelenti, hogy a megjelenített frekvenciákat nagyjából egyforma hangosnak halljuk. A kijelzés megdöntése tehát leegyszerűsíti a leolvasást. (Ha a Slope értékét 0dB-re állítjuk be, akkor a fehér zaj ad vízszintes vonalat, és a rózsaszín ferdét.) Röviden összefoglalva: ha a maszering során teljesen kiegyenlített elméleti frekvenciamenetet szeretnénk elérni, akkor +3dB Slope-al egy vízszintes vonalat kell látnunk?
A referenciákról szóló részben ajánlott 5 zene mind kiváló minőségű, sőt nagy sikereket aratott felvételek, így nyugodtan tekinthetjük őket mérvadó maszternek is. Ellenőrizzük hát le rajtuk az állításunkat, nézzük mit mutatnak átlagos frekvenciaeloszlás tekintetében. Töröljük a zajgenerátorokat, és küldjük át a zenéinket a spektrumanalizátoron! A következő ábrán az 5 referenciasáv átlagos frekvenciaeloszlását láthatjuk egyszerre, az egyes zeneszámok teljes hosszában mérve.
Hát ez meg mi? Sehol egy vízszintes vonal? Sehol egy egyenletes frekvenciaeloszlás? Itt biztosan valami hiba van! Van egy rossz hírem, sem a mérésben, sem a grafikonban nincsen óriási hiba. Sajnos a masztering nem ennyire egyszerű dolog, hogy egy EQ-val a vízszinteshez igazítjuk az egyes frekvenciák jelszintjét.
Mint látható, a referenciáink nem hogy nem egyenesek, de bizony eléggé hullámoznak is, mindegyiknek megvan a maga jellegzetes görbéje, ami nagy részben abból is adódik, hogy eléggé eltérő zenei stílusokat hasonlítottunk össze. Kétségbeesésre azonban semmi ok, mert aki egy kicsit szemfülesebb már biztosan észrevette, hogy bár a görbék eltérőek, a jellegük nagyban hasonlít. Ha elképzeljük az átlagukat, akkor gyakorlatilag egy körívet láthatunk, ami a középfrekvenciáknál csúcsosodik, az alacsony és magas frekvenciáknál pedig esik. (Ha a smoothness értéket a maximális 20%-ra állítjuk, akkor nagyjából láthatjuk is ezt az ívet.) Bármennyi kiváló minőségű masztert megmérhetünk, mind hasonló jelleget fog adni, ez tehát nem véletlen. Tehát az első trükk amit érdemes megtanulni: Ha ilyesmi görbét ad a saját maszterünk is, nem haladunk rossz úton! (Az "átlag hangzás" helyett persze érdemesebb inkább a kiválasztott referencia sávhoz képest dolgozni.)
 |
| iZotope Tonal Balance Control |
A legtöbb esetben az ennyire részletes frekvenciamenet analízis egyáltalában nem szükséges, bőven elég, ha kevesebb sávra osztjuk fel a teljes hallható spektrumot, és csak ezeken dolgozunk. Ehhez hasonló megoldást találunk az iZotope Neutron 2-ben lévő Tonal Balance Control-ban is. A plugin ablakában alapesetben 4 sávra osztották fel a hallható spektrumot, és ezek jelszintjére tesznek ajánlást a különböző zenei stílusok (vagy egy előzőleg analizált referencia) átlagos minimum és maximum értékei között. A munkafolyamat nagyon egyszerű, addig kell az ekvalizerrel és a kompresszorokkal dolgozni, amíg a mozgó fehér vonalak nem kerülnek a kék téglalapokba, legjobb esetben pedig azok közepébe.
Hasonló megoldást mi is alkalmazhatunk, akár ingyenes pluginekkel is. Ha pl. az MAnalyzer-t a képen látható módon állítjuk be, 10 sávra, vagyis oktávonként bontjuk fel a spektrumot, valamint nagyobb átlagolást állítunk be (pl. Decay 80%), akkor kevesebb információval kell dolgoznunk, ez pedig megkönnyítheti a munkát. Bár az analizátor ablakban található "Areas"-ban bekapcsolhatóak fóliák, a Tonal Balance Control-hoz hasonló "téglalapokat" nem találunk. Ha szánunk rá időt, elkészíthetjük saját magunknak, de szerintem enélkül is jól használható megoldás.
Mindkét említett plugin használatakor érvényes, hogy érdemes először egy referencia maszterrel megállapítjuk az ideális értékeket, majd megjegyezni (vagy felírni) és ehhez igazítani a saját maszterünket. Persze a szélesebb frekvenciasávok alkalmazásának előnyét másként is kihasználhatjuk, például a hallás útján végzett masztering során. Nézzük, hogyan!
Frekvenciasávok összehasonlítása
Az eddigiekben a teljes spektrumban történő összehasonlítást ismertük meg, azonban mint már volt róla szó, sok esetben egy-egy referenciából csak bizonyos frekvenciasávokat szeretnénk használni, például csak a mélyeket vagy csak a közepeket. Erre nagyon jó megoldás, ha masztering közben a monitorozást valamilyen sáváteresztő szűrőn keresztül végezzük.
 |
| Középfrekvenciás monó ellenőrzés A képen látható beállítások mellett sem veszíthetjük el a mix fő mondanivalóját. |
Az ISOL8 egyrészt egy ötsávos szűrő (vagy keresztváltó ha úgy tetszik), másrészt egy sztereó/MS monitor vezérlő szimuláció. Nézzük a legalapvetőbb felhasználási módját, az egyes frekvenciasávok monitorozását. Ehhez nem kell mást tennünk, mint a kívánt frekvenciasávokat SOLO-ba kapcsolni rajta. A szűrők meredekségét egyébként a "Slope"paraméterrel állíthatjuk be ha szükséges, de az alap 24dB/oktáv szerintem tökéletesen megfelelő. Ha kell, a keresztváltók frekvenciáit is módosíthatjuk, de normál esetben erre sincsen szükség, sőt, kezdőknek kifejezetten nem ajánlom! Hogy miért? Mert az alapértelmezés szerinti keresztfrekvenciák nem véletlenül lettek kiválasztva, ezek tekinthetőek a fontosabb sávoknak. Tehát sokban segíthetnek abban, hogy jól osszuk be a saját maszterünk frekvenciaeloszlását is.
Próbaként nyomjuk be az "LF SOLO" gombot. Ekkor csak a 200Hz alatti frekvenciákat halljuk, így sokkal egyszerűbben hasonlíthatjuk össze a referencia és a saját mix ezen részre eső frekvenciatartalmát, mert a többi, esetleg hangosabb frekvenciák nem nyomják el azokat. A munkamódszerünk ugyanaz, mint a szélessávnál volt, ha szükséges, korrigáljunk EQ-val, kompresszorral, vagy a mixbe visszanyúlva.
Természetesen nem csak a mélyeket szólózhatjuk ki, hanem bármelyik sávot, sőt ezt kifejezetten ajánlom is! Vagyis hasonlítsunk össze minden sávot egyesével! Tapasztalni fogjuk, hogy mennyivel egyszerűbb a dolgunk, ha egyszerre csak kevesebb adattal (szűkebb sávszélesség) kell dolgoznunk. Egyrészt nem vonja el más hang a figyelmünket, sokkal jobban tudunk egy tartományra koncentrálni, másrészt a lehallgatásunk is sokkal tisztábbá válik!
Különböző lehallgatóeszközök szimulálása
(ellenőrzés céljából)
Az IK Multimedia ARC2 szobakorrekciós pluginjében többféle virtuális lehallgatóeszköz szimulációt is találhatunk. Ezek nem csak a fekvenciamenetet változtatják meg, hanem pl. a sztereó szélességet is, és mindezt frekvencia függvényében. Például a Yamaha NS-10 szimulációja esetén a frekvenciamenet változik csak meg, a sztereó szélesség nem, de ha a Boombox-ot (kazettás magnó) választjuk, akkor a mélyek szinte csak középről szólnak, a többi frekvencia pedig szintén "összébb" szűkül, akárcsak egy sztereó magnó esetében, de ez még nem teljesen monó. Ha pedig a Laptop-ot választjuk, a mélyek és magasak szinte teljesen eltűnnek, és minden csak középről szól, mint egy valódi laptop esetében. Léteznek azonban erre a célra önálló termékek is, pl. Audified MixChecker, vagy Oscillot Perspective, ezek azonban kereskedelmi pluginek.
Airwindows DitherBox ellenőrző eszközök
A masztering sorozat előző részében már volt szó az Airwindows által készített Ditherbox nevű ingyenes pluginről, és akkor már említettem, hogy visszatérünk még rá. Ennek most jött el az ideje, mivel ebben a pluginben nem csak kiváló dithereket, hanem háromféle elég különleges ellenőrző eszközt is találunk.
Chris Johnson, az Airwindows pluginek megalkotója és programozója rendkívül mélyen ásta bele magát a digitális audió rejtelmeibe. Ennek köszönhetően olyan megoldásokat is alkalmaz, amit analóg módon lehetetlen kivitelezni. Ezzel szerintem egyértelműen bizonyítja, hogy van olyan az audió technikában, amit csak digitálisan lehet, vagy érdemes megoldani. Ilyen algoritmusok a DitherBoxban is megtalálható ellenőrző eszközök, amit nem csak maszterhez, de mixeléshez is kiválóan használhatunk!
SlewOnly
Ha a SlewOnly változat hangosabb, akkor a mixben túl sok a magas (a maszter túl éles lesz), ha pedig halkabb, akkor túl kevés (a maszter túl tompa lesz). A hibát orvosolhatjuk a maszterben EQ-val, vagy ha lehet, visszanyúlhatunk akár a mixbe is. Mindezt nem kifejezetten a felüláteresztő szűrőnek, hanem az algoritmusban található egyéb összetevőknek, például egy rózsaszín zajhoz kalibrált erősítésnek köszönhetjük. Ezt egyszerűen ellenőrizhetjük is, ha a SlewOnly helyett mondjuk az ISOL8-at használva alkalmazunk felüláteresztő szűrőt. A két eredmény teljesen eltérő lesz!
SubsOnly
Emellett azonban kapunk még egy további ellenőrző funkciót is, ugyanis a szub tartományban található hangoknak egyformán hallhatónak és értelmezhetőnek kell lenniük. A legtöbbször természetesen a lábdobról és a basszusról van szó. Ha a SubsOnly bekapcsolásakor csak a basszust halljuk és a lábdobot nem (vagy csak nagyon gyengén), akkor az azt jelenti, hogy a basszus túl hangos. Ha ugyanez történik a lábdobbal -vagyis elnyomja a basszust, azt szinte alig hallani- akkor a lábdob túl hangos. Ezzel együtt a dinamikát is ellenőrizhetjük. Ha a lábdobnak kéne adnia a "lüktetést", de SubsOnly módban ezt nem halljuk, akkor a basszus elnyomja a lábdobot, vagy más keverési hibát találtunk. A javítás maszter közben nem egyszerű, elsőként a szub tartomány csillapításával (vágásával) érdemes próbálkozni. Ha viszont vissza tudunk nyúlni a mixbe, akkor a két hangszer (lábdob és basszus) faderének állítgatásával viszonylag egyszerűen megtalálhatjuk a helyes beállítást, ha csak az arányuk volt a probléma.
A harmadik ellenőrző funkcióval a hangban (maszterben) található dinamika "mennyiségét" ellenőrizhetjük. Az algoritmusba épített módszer viszonylag egyszerű, egy kalibrált zajjal helyettesítjük a mixet. Ha ezután valamilyen ritmust, vagy dinamikus viselkedést hallunk, vagy ami még jobb, felismerhető marad az eredeti ritmus, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a maszter (vagy a mix) elég dinamikus. Ha viszont csak egy összefolyó zajt, vagy véletlenszerű pattogást hallunk, akkor nagy valószínűséggel túlkompresszálás, vagy túllimitálás történt, aminek következtében az anyagból eltűnt a dinamika. Ebben az esetben megoldást jelenthet például, ha csökkentjük a kompresszoron, vagy a limiteren létrejövő jelszintcsökkentést.
Dinamika ellenőrzése
Bár erről egy egész rész szólt, most ismét visszatérünk a témára pár szó erejéig. A megfelelő dinamikatartomány (vagy röviden csak dinamika) talán ugyanolyan fontos egy jó maszter elkészítésekor, mint a kiegyenlített frekvenciamenet. Manapság ismét fontossá vált a dinamikus megszólalás, hála a streaming szolgáltatók hangerő maximalizálásának. Hangos mixet csak a dinamikatartomány csökkentésével készíthetünk, így a maszter során meg kell találnunk azt a kiegyensúlyozott értéket, ahol már megfelelő a hangerő, és még megfelelő a dinamika is. Vagyis a célunk, hogy elkerüljük a túlkompresszálást.
Szerencsére erre több módszer is létezik. Az egyik legjobb, ha képesek vagyunk meghallani. Ehhez azonban elkerülhetetlen, hogy tudjuk mi az ami már rossz. Nagy segítség lehet, ha A-B tesztet végzünk nem csak a referenciával, hanem a kompresszálatlan mixel szemben is. Természetesen minden esetben úgy, hogy az A és B változat hangerejét azonosra állítjuk be!!! Azonnal hallani fogjuk, ha a kompresszált maszter nem csak dúsabb, agresszívebb, hanem már veszített a hangminőségből, az életszerűségből és a 3d mélységből is.
 |
| Dinamika ellenőrzése Bakuage DRanalyzer-el |
Az egyenletes frekvenciaeloszlásról szóló bekezdésben már volt szó az ingyenes Bakuage DRanalyzer-ről, ami neve alapján is kifejezetten dinamikatartomány elemzésre készült. A fenti képen ugyanazt a modern hangzású pop mastert (Lorde-Royals) láthatjuk dinamikus (PLR 9,6, az eredeti maszter) és túlkompresszált (PLR 3,5) változatban. Bár a grafikonról leolvashatunk adatokat, azok alapvetően frekvenciánként láthatóak, nem pedig a teljes műsoranyagra vonatkoznak, és sajnos nem is teljesen pontosak. Ennek ellenére kiválóan látható rajta, hogy az egyes frekvenciatartományokban milyen dinamika található. Ennek a pluginnek talán ez a legnagyobb előnye, ugyanis láthatóvá válik, hogy mely tartományokban túl kicsi, és melyekben túl nagy a dinamika. Az elemzéshez érdemes a Speed paramétert a gyári értéken hagyni, vagy a lassabbak felé állítani, különben nem kapunk helyes eredményt. Ha a görbe egy "vékony", határozott vonal, akkor az adott frekvenciatartomány dinamikája nagyon alacsony. Minél "vastagabb" a görbe, minél inkább elmosódott, a dinamikatartomány annál nagyobb. Ha segítségre van szükségünk a helyes értékek megállapításához, használjunk referencia sávokat, majd igazítsuk ehhez a saját mixet és masztert.
Tipp:
A túl nagy dinamikatartomány is problémát okozhat (nem úgy szól, mint egy kiadott lemez), bár sokkal kevésbé zavaró, mint a túl kicsi. Ezért érdemes a dinamikatartományt mind minimum, mind maximum szinten a kiválasztott referenciához igazítani.
Ismétlés képen nézzük meg az ajánlott értékeket:
>15 kifejezetten dinamikus
14-12 dinamikus
10-9 versenyképes
8-7 hangos
<5 péppé zúzott, amit mindenképpen kerülni kell!
A mérést persze nem feltétlenül a teljes műsoranyagra érdemes elvégezni, mert több eltérő részből (tételből) álló mű esetén az eredmény megtévesztő lehet. Mérjünk tehát a legaktívabb, leghangosabb részen! Ha ennek dinamikája rendben van, nagy valószínűséggel a többi, halkabb résszel sem lesz gond. Ha mégis, automatizáljuk a limitert vagy kompresszort.
Frekvenciamenet és dinamika együttes ellenőrzése
Amikor kb. 20 évvel ezelőtt először láttam a Steinberg Wavelab 2-t, akkor a benne található spektrumanalizátor fogott meg leginkább. Itt láttam először azt, hogy az egyes frekvenciákat ábrázoló jelszint oszlopok, a fényhullámok frekvenciáinak megfelelő színekben jelennek meg. Vagyis nem csak egyetlen színt látunk, hanem többet. Ez számomra nagyon megkönnyítette a grafikon értelmezését, mert csak azt kellett figyelnem, hogy látok-e elég lilát, és nem túl sok-e a piros. Ez persze így egy nagyon leegyszerűsített módszer, de a lényege szerintem érthető.
Szerencsére nemrégen megjelent egy ingyenes plugin, ami hasonlóan ábrázolja a frekvenciaspektrum egyes elemeinek jelszintjét. A Himiltungl Labs által készített The Seeker azonban nem csak ezt tudja! Egyrészt beállíthatjuk a mérés finomságát, vagyis hogy hány frekvenciasávra osztjuk fel a hallható spektrumot, ajánlott a Waveslab által is használt 1/3 oktávot választani. Emellett a mérés átlagolási idejét is beállíthatjuk, lelassíthatjuk, pl. 300ms-ra, így az jobban illeszkedik a hallásunkhoz (akárcsak a VU meter).
Amiben viszont többet tud, az a spektrumanalizátorba épített dinamikamérő. Segítségével nem csak a frekvenciák eloszlását, hanem azok dinamikáját is láthatjuk. Ha egy sáv folyamatosan erősen, világosan látható, akkor az hangosnak számít, ha sötét árnyalatúnak, vagy szürkének, akkor az sokkal dinamikusabb (alacsonyabb RMS érték). Vagyis ha folyamatosan élénk, erős színeket látunk, akkor azoknak a frekvenciáknak a dinamikája alacsony. Ha az oszlopok fényereje ingadozik, akkor a jelszintek átlaga is változik, vagyis a jel dinamikus.
Érdemes ezt a műszert is úgy használni, hogy először a referenciát küldjük át rajta, és megpróbáljuk memorizálni, hogy milyen jellegű képet látunk. Mely frekvenciák milyen jelszintet érnek el, és nagyjából mi az átlag? Ez megmutatja a frekvenciaeloszlást, és összességében a jelszintet is. Mennyire erősek, élénkek a megjelenő színek? Ha nagyon, akkor a jel alacsony dinamikájú. Ha folyamatos villogást, villódzást látunk nem csak az oszlopok magasságában, de a színekben is, akkor egy dinamikus mixről beszélhetünk. Megfigyelhetjük azt is, hogy az egyes frekvenciák közül melyek dinamikusabbak, és melyek kevésbé. Az élénkebb színű részek jelzik a nagyobb energiatartalmat. Próbáljuk a saját maszterünket is a referencia képéhez, annak jellegéhez igazítani! Ezt aránylag könnyen megtehetjük, ha a Seeker-t a referencia és a maszter sávjára is elhelyezzük, így egyszerre láthatjuk őket.
Automatikus EQ
Nemrégen már volt szó az automatikus ekvalizerekről, akkor most miért szerepelnek itt ismét? Ha úgy tekintünk rájuk, mint mérés útján elvégzett összehasonlításra és korrekcióra, akkor szerintem már mindenki érti, hogy miért. Ha innen közelítjük meg őket, akkor a használatuk maximálisan tudományosnak mondható, bár az általuk elérhető eredmények nem minden esetben jók.
Ha pl. rózsaszín zajt használunk hozzájuk referenciának, akkor vajon mi történik? Elvileg a hallásunknak megfelelő, teljesen kiegyenlített lineáris frekvenciamenetet kell hogy adjanak, ugye? A mellékelt képen a referenciáknál már említett Tears For Fears: Woman in chains című számon végeztem el az Equivocate-el az automatikus korrekciót, természetesen monó fehérzajt használva. Vörös színnel látható a korrigált, zölddel az eredeti maszterelt változat frekvenciamenete. Mint látható, az "automatikus" maszter több mélyet és több magasat "kevert", de 200-1000 Hz között szinte azonos a görbe. A kérdés persze az, hogy vajon melyik a jobb? Az eredeti mix és maszter, vagy a gép által készített, a rózsaszín zaj energiaeloszlásához igazított automatikus változat?
Sztereó és monó
Sokan felnevetnek, amikor a modern világban monó kompatibilitásról beszélünk, mert állítólag már senki sem hallgat zenét monóban... Azért egy kicsit gondoljuk át ezt a dolgot! Modern kori monó lehallgatóeszköz a mobiltelefon kihangosítója, vagy az egyre népszerűbb bluetooth hangszórók, amik nagy része szintén monó. Az FM rádióadók sugárzása, ha nem megfelelő a vétel, szintén monóvá esik össze. Van azonban egy ennél is elgondolkodtatóbb dolog a számukra! Az mp3 tömörítés, és utódja az AAC is a legtöbb esetben M/S (Mid-Side) konvertálással kezdődik, és ebben is tárolja az adatokat. Ennek folyamán a fázisproblémás sztereó hangok (pl. szélesen szóló basszusok) már az M/S konverziónál elvesznek. Ugyanez a probléma jelentkezik a chorus, flanger, stb. effekteknél, ahol nagyon kis késleltetés van a két oldal között, ami monóban szintén fázisproblémákat okoz. Szintén ezért (a kis késleltetés okozta fázisfordításoktól) elveszhet a sztereó információk egy része, vagyis maga a tér. A legtöbb kodekben ugyan kikapcsolhatjuk ezt a Joint Stereo kódolást, azonban ilyen esetben nagyobb méretű fájlt kapunk! Ha azt szeretnénk, hogy a manapság legtöbbet hallgatott eszközökön megszólaljon a mixünk összes hangja, akkor tehát ne hagyjuk ki a monó ellenőrzést!
Minden esetben ellenőrizzük a monó kompatibilitást, és használjunk monó lehallgatást tömörítetlen formátumoknál is, mert ilyenkor sem tűnhetnek el hangok, vagyis mindent ugyanúgy kell hallanunk monóban, mint sztereóban. Ha hibát tapasztalunk, akkor a legtöbbször valami túl hangos, amit sztereóban nem érzékeltünk és ez nyomja el a hiányzó sávot. Keressük meg és korrigáljuk!A monó kompatibilitást korrelációmérővel ellenőrizhetjük. A korreláció két jel egymáshoz mért fázisviszonyát jelenti. Ahogy a kijelzőn látható érték 0-tól közeledik -1 felé, a kioltás egyre erősebb lesz, -1-nél (180 fok) pedig teljes kioltás jön létre (a melléklet képen ez a lefelé irányt jelenti). Ha az érték 0-tól +1 felé közeledik, a jelszint összege növekszik, míg +1-nél (0 fok) a kimenő jelszint megduplázódik (monó, a mellékelt képen a felfelé irányt jelenti). Az értéknek tehát alapvetően 0 és +1 közé kell esnie (vagyis a képen a középső vonaltól felfelé), de nem gond, ha néha ettől eltér, a lényeg, hogy -1-ben soha ne álljon, főleg ne sokáig. A Voxengo ingyenes többsávos korrelációmérőjével akár 64 frekvenciasávban is ellenőrizhetjük a fázisviszonyokat, ami nagy segítség a hibakeresésben. Ha problémát találunk, nyúljunk vissza a mixbe ha lehet, de ha ez nem megoldható, akkor csökkentsük a sztereó szélességet valamilyen sztereó manipuláló program segítségével. Például használhatjuk az ingyenes Flux StereoTool v3 Width paraméterét is, amivel nem csak szűkíteni, de szélesíteni is lehet a sztereó jelet.
Tipp:
Ajánlom, hogy a hallással történő monó ellenőrzést mind mix, mind maszter esetében csak 1 db hangszórón végezzük el, ne pedig egy sztereó hangfalpáron úgy, hogy a monó jel a fantomközépről érkezik. Sajnos a legtöbb monitorvezérlő plugin vagy DAW hiába tartalmaz monó kapcsolót, az a fantomközépre helyezi a monó jelet, nem pedig az egyik hangszóróra mindkét oldal jelét.
Pedig ezzel a megoldással a rossz teremakusztika egy részét is kiküszöbölhetjük, mert egyetlen hangszóró alkalmazásával nem keletkezik annyi fázisproblémából adódó kioltás vagy erősítés, mint amikor két hangszóró szól egyszerre. Ehhez persze elengedhetetlen, hogy a kiválasztott hangszóróban ne csak a sztereó azon oldala, hanem mindkét oldal megszólaljon. Külön jó dolog, ha mindkét hangszórón meg tudjuk így hallgatni a masztert, mert a legtöbb otthoni esetben ilyenkor egy kicsit eltérő hangzást is kapunk. Ezt tehát kis túlzással három különböző lehallgató rendszenek is felfoghatjuk (sztereó, jobb monó, bal monó).
Én erre a célra a Flux StereoTool v3 plugint használom, ahol az "A" beállításban a jobb csatorna panorámáját forgatom teljesen balra, "B" beállításban pedig a baloldalét teljesen jobbra. (lásd a melléket animációt) Mivel ilyenkor egy csatornára dupla jelszint érkezik, ezért a kimenő jelszintet -6dB-el csökkenti kell. Ezzel a megoldással a plugin alján lévő csúszkával állítható be a monó jel forrásának iránya teljesen balra, teljesen jobbra, vagy akár a fantomközére is. A StereoTool v3 FXP prezet fájl ide kattintva tölthető le.
Érdemes a referenciákat Mid (közép) és Side (szélek) módban is kielemezni, hogy melyik hangmérnök vagy producer mit tesz középre, és mit a szélekre. Ezután összehasonlíthatjuk őket a saját mixünkel/maszterünkkel. A különbségek kiválóan hallhatóvá válnak!
Az egyik jellegzetes probléma szokott lenni, hogy a saját munkában rengeteg mély és mélyközép frekvencia is marad a széleken, míg a profi masztereknél ezek jellemzően középre kerülnek.
A szélesen szóló alacsony frekvenciák fázisproblémákhoz vezethetnek, egyrészt monó lehallgatáskor, másrészt, ha a sztereó rendszer nem megfelelően van elhelyezve, vagy a lehallgató helyiség akusztikája nem megfelelő.
Teljesen automatikus masztering
Ha már mindent megpróbáltunk, de sem hallás útján, sem tudományos módszerekkel nem tudtunk megfelelő masztert készíteni, akkor nincs más hátra, mint megbízni egy szakértőt. Persze ezt is többféleképpen tehetjük meg. Vagy felbérelünk egy embert (masztering hangmérnököt), vagy valamilyen automatikus masztering megoldást veszünk igénybe.
Egy másik lehetséges megoldás az online automata masztering szolgáltatások igénybevétele. Ezek gyakorlatilag ugyanúgy működnek mint az imént említett pluginek, csak nem a saját gépünkön és nem a DAW-ban futnak. Ehelyett az internetböngészőn keresztül kell feltölteni nekik a maszterelendő fájlt (a technikai elvárásaiknak nézzünk utána!), majd pár másodperc múlva letölthetővé válik a kész maszter, amit lementhetünk a gépünkre. Minden szolgáltató egy kicsit más masztert készít, pont mintha különböző emberek készítenék, de valójában ezek csak programok. A szolgáltatás ára változó, pl. a kimeneti formátumtól, vagy a havi darabszámtól függően. Egyes szolgáltatók korlátozott számban ingyenesen is elvégzik a maszteringet, de ezt általában csak mp3-ban tölthetjük le.
Néhány példa:
- BandLab Mastering: Teljesen ingyenes mp3 és wav maszter, regisztrációhoz kötött- majordecibel.com: Minden hónapban 2 db mp3 masztert készíthetünk ingyen, regisztráció nem szükséges
- LANDR: Regisztáció után havonta 2db mp3 (192 kbps) masztert készíthetünk ingyen
- cloudbounce.com: Nem ingyenes, de nagyon komoly rendszerrel működő, a felhasználó általi beavatkozást is lehetővé tevő gépi maszter szolgáltatás, ami az Abbey Road stúdióhoz tartozik.
- emastered.com: Nem ingyenes gépi maszter (a maszter meghallgatása ingyenes)
- emastering.eu: Nem ingyenes, de valódi ember készíti a masztert
Többen is végeztek már teszteket, és az ember által készített masztering mindig tisztább, dinamikusabb és hangosabb volt, mint a gépek által készített, legyen az plugin vagy online szolgáltatás. Egyvalamire azonban kétség kívül nagyon jól használhatóak ezek a megoldások, mégpedig ellenőrzés céljából. Bár az általam végzett tesztekben a világsikert elért masztereket mind megváltoztatták (vagyis amit készítenek vagy javasolnak az nem azonos a legjobb maszterek hangzásával), a javaslataikat mindig érdemes kipróbálni. Tanulhatunk abból is, hogy vajon miért ajánlanak bizonyos beállításokat.
A következő részekben a digitális audió rejtelmeivel fogunk foglalkozni. Addig is eredményes keverést és maszterelést kívánok mindenkinek!
Ha tetszett a cikk, és úgy érzed hasznos volt a számodra, nem bánom hogy ha a jobboldalon látható hirdetésre kattintasz...
A következő részhez katt ide...
Felhasznált irodalom:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Frekvencia
https://hu.wikipedia.org/wiki/Fourier-transzform%C3%A1ci%C3%B3
https://www.garynorth.com/public/3616.cfm
https://www.aes.org/technical/documentDownloads.cfm?docID=731
Nagyon tartalmas, érthető a tanítás. Köszönöm!
VálaszTörlés