A sorozat előző részében az analóg hangzással foglalkoztunk, és a rövid összefoglalás után ott hagytuk abba, hogy ebben a részben közelebbről is megismerkedünk a lehetőségekkel. Mivel a sorozat, és ez a cikk is a keverésről szól, így a zenei felvételkészítés közben létrejövő, vagy létrehozható (analóg) torzításokkal nem foglalkoznunk. Mondjuk úgy, hogy a hozott anyagból dolgozunk.
Ha kizárólag csak digitális rendszerrel dolgozunk, akkor a sávok lejátszásakor a DAW-on belül nem keletkezik hallható torzítás, mondjuk úgy, hogy gyakorlatilag nincsen szaturáció. Ha ez a célunk, akkor örülhetünk. Ha viszont szeretnénk utánozni az analóg rendszerek életszerűbb hangzását, akkor érdemes szimulálni az ott létrejövő alap torzításokat is, mint pl. a mágnesszalag, vagy a transzformátor szaturáció, hiszen az analóg felvevő-lejátszó rendszerekben gyakorlatilag elkerülhetetlen a torzítás, mert már a tároláshoz használt mágnesszalag (népszerűbb nevén magnószalag) is szaturál (a legtöbbször szándékosan).
Ha kizárólag csak digitális rendszerrel dolgozunk, akkor a sávok lejátszásakor a DAW-on belül nem keletkezik hallható torzítás, mondjuk úgy, hogy gyakorlatilag nincsen szaturáció. Ha ez a célunk, akkor örülhetünk. Ha viszont szeretnénk utánozni az analóg rendszerek életszerűbb hangzását, akkor érdemes szimulálni az ott létrejövő alap torzításokat is, mint pl. a mágnesszalag, vagy a transzformátor szaturáció, hiszen az analóg felvevő-lejátszó rendszerekben gyakorlatilag elkerülhetetlen a torzítás, mert már a tároláshoz használt mágnesszalag (népszerűbb nevén magnószalag) is szaturál (a legtöbbször szándékosan).
