Masztering 6-Tudományos masztering és ellenőrzés

Amikor már a 28-ik masztert készítjük el hallás útján, és az még mindig nem szól sehogy sem (főként a referenciához képest), akkor vagy a lehallgatórendszerünk nagyon rossz, vagy a hallásunk (nem elég gyakorlott). De egyelőre még ne adjuk fel, mert vannak olyan apró kis trükkök, amivel talán nekünk is lesz esélyünk elfogadható (de nem kiváló!) eredményt elérni.

Ha kizárólag hallás útján nem tudunk zöld ágra vergődni, forduljunk a matematika, fizika, és a pszichoakusztika, vagyis a tudomány felé, és fegyvertárunkat ezekkel kiegészítve szálljunk harcba a makacs mixek ellen. Mérjünk és elemezzünk! Nézzük, hogy milyen lehetőségeink, vagyis segítségeink vannak!

Hangzás masztering: Dinamika (Masztering 5)

A sorozat előző részében megismerkedtünk a különböző szűrők és ekvalizerek masztering célú felhasználásának alapelveivel. Azt is megtudtuk, hogy bár a maszteringben nekik jut a legfőbb szerep, nem csak rájuk van szükség.

Vitathatatlan, hogy a masztering egyik fontos feladata az adott műhöz legjobban illő hangerő beállítása. Mivel a maszterelésre váró kész mix -jó esetben- a célmédiumra vonatkozó szabványokhoz képest még túl nagy dinamikatartománnyal rendelkezik, azt általában csökkenteni kell. Ezt az emberek úgy érzékelik, hogy azonos kivezérlési csúcsérték (peak) mellett a maszter hangosabb mint a mix volt. (Ami nem csoda, hiszen a kompresszió és a jelszintkorrekció miatt az RMS szint nő.) Ezért sokan a maszteringet -tévesen- a hangerő növelésével, vagy akár maximalizálásával azonosítják, és ennek elsődleges eszközének a limitert tartják. Teszik mindezt annak ellenére, hogy a legjobb masztering hangmérnökök is sokszor elmondták már, hogy a hangosság elsősorban nem a limiterben található. Persze ők is használják ezeket, de a legtöbb esetben nem a hangerő növelésére, hanem főként a túlvezérlés megakadályozására, és/vagy egy kívánt hangzás létrehozására.

Zengetők beállítása-Sztereó szélesség

Klasszikus mono hangforrás esetén a közvetlen hang egyetlen pontból érkezik, ezt hallhatjuk pl. ha csak egy darab hangszórót, vagy hangszert hallgatunk (kivéve pl. orgona). Azonban mononak hívjuk azt a hangot is, ami bár két hangszóróból egy időben érkezik, de helyzete jól behatárolhatóan a térben csak egyetlen pontba esik. Ilyen lehet pl. a fantomközép, vagy valamely sztereó oldal felé részben eltolt hang. Ez azt jelenti, hogy a sztereó bal- és jobboldali hangszóróból valamilyen formában eltérő jel érkezik, ami pszichoakusztikailag olyan hatást kelt, mintha a hang nem a hangszóró(k)ból szólna.

Delay használata a gyakorlatban-Alapok

Manny Marroquin Grammy díjas hangmérnök szerint a delay nem szól másról, mint a mélységről. Szerinte ez az egyik kulcsfontosságú eleme az általa kevert zenéknek. A késleltetés fokozza a lüktetést és olyan térbeli síkokat hoz létre, amik izgalmasabbá és többdimenzióssá teszik a mixet. Ráadásul, ha mindezt nem statikusan alkalmazzuk, pl. moduláljuk egy phaser-el, akkor a létrejövő hangzás további mozgást visz a produkcióba.

Mára már több zenei stílus meghatározó hangzása lett a bennük alkalmazott késleltetés. Gondolhatunk itt a rock and roll-ban használt slap delay-re, a rock gitárszólók elengedhetetlen ismétléseire, a pop számok eltúlzott ének visszhangjaira, vagy a modern EDM-ben használt ping-pong és sidechain delayekre, hogy csak egy párat említsünk. Ezek alkalmazása nélkül az adott zenék teljesen más érzetet adnak, valljuk be rosszabbat.