A digitális audió rejtelmei 5- Dither

Bár elvileg létezik magyar megfelelője, a legtöbben mégsem zajmodulációnak, hanem angol nevén dither-nek ismerik, bár ez sem igazán helyes elnevezés. A dither maga a zaj, amit a zajmodulációnak nevezett eljáráshoz használunk, aminek angol elnevezése dithering, vagy redithering. Valójában azonban ez sem állja meg teljesen a helyét, ugyanis a redithering egyben újrakvantálást is jelent, ami pedig önmagában nem tartalmaz hozzáadott zajt, tehát nem nevezhetjük zajmodulációnak. Bárhogy is van, ez az egyik legmegosztóbb eszköz a hangmérnökök körében. Sokan egyáltalában nem használják, míg mások el sem tudnak nélküle képzelni egy jó hangzású mixet vagy masztert.

A digitális audió rejtelmei 4 -Fix- és lebegő pont

A sorozat előző részeiben betekintést nyerhettünk a hang digitalizálásának folyamatába, és nem csak felületesen, de viszonylag részletesen megismerhettük, hogyan is alakul át a hang elektromos árammá, majd hogyan lesznek ebből számok. Arról azonban még nem volt szó, hogy ezek a számok milyen formában tárolódnak a digitális memóriákban és az adathordozókon. Ezek az ismeretek nem csak akkor jönnek jól, ha ilyen eszközöket szeretnénk tervezni, hanem akkor is, amikor digitálisan tárolt hanggal kell feladatokat végeznünk. Vagyis felvétel készítéskor és keveréskor is jó ha ismerjük a technológia egyes megoldásainak előnyeit és hátrányait.

A digitális audió rejtelmei 3-A bitek

A sorozat első részében megismerkedtünk a hangok digitalizálásának alapjaival, így aki még nem olvasta, az ide kattintva tegye meg, mert az ott leírtak ismerete nélkül a mai rész nem lesz könnyen érthető.

Mint már tudjuk, a hangnak nevezett fizikai jelenség egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy időben folyamatosan változik, legalábbis ami a légnyomás értékeit illeti. Ha a légnyomás változatlan (vagy a változás kívül esik az emberi fül által érzékelhető tartományon), akkor nem normál hangról beszélünk. Ennek megfelelően, ha a hangot elektromos jelekké alakítjuk, mondjuk egy mikrofon segítségével, akkor az így létrejövő feszültségértékek is folyamatosan változni fognak mindaddig, amíg a hang meg nem szűnik.

A digitális audió rejtelmei 2 -A hertzek

Folytassuk a digitális audió rejtelmeiről szóló sorozatot ott, ahol az előző részben befejeztük. Tételezzük fel, hogy az ott megismert digitalizáló (AD) és a visszajátszó (DA) konvertert nem azonos időben és nem azonos helyen használjuk, és nem is azonos gyártótól származnak. Tulajdonképpen ez lenne a hangrögzítés értelme, hogy ne csak az eredeti helyen és időben hallhassuk a hangot. Bekapcsoljuk tehát a DA eszközünket, csatlakoztatjuk hozzá a memóriát, és elindítjuk a lejátszást... és csodálkozunk, mert amit hallunk, annak semmi köze az eredeti hanghoz. Ennek persze több oka is lehet, de most elsőként foglalkozzunk a mintavételek között eltelt idővel!

Szaturációk és torzítások

Az előző részben megismerkedtünk a klasszikus modulációs effektekkel, amikkel elsősorban a műsoranyagot színezzük. A színezésnek létezik azonban egy másik formája is, ami sokkal inkább magát a hanghullámot változtatja meg, nem az "előadást". Ezt a fajta színezést hívják angolul coloring-nak, color-nak, vagy karakternek. Az ilyen, mikró szinten történő színezés erőssége szerint megkülönböztetünk szaturációt, túlvezérlést (overdrive) és torzítást (distortion), bár mindhárom torzításnak minősül. Ez a témakör talán az egyik legbonyolultabb a zenei keverésben, mert egyrészt erősen szubjektív, másrészt nagyon széles körben kiterjed, mind elméleti, mind gyakorlati területen. Nyugodtan nevezhetjük akár egy mély fekete lyuknak is. Mi most nem mászunk le ebbe a lyukba, csak éppen bekukucskálunk, de így is eleget fogunk látni ahhoz, hogy eredményesen használhassuk saját mixeinkben.