Konvolúciós zengetők

A konvolúciós zengetők tökéletesen képesek egy adott hangzást visszaadni, legyen az akusztikus (természetes) zengetés, vagy akár egy analóg eszköz. Ebben vitathatatlan előnyük van az algoritmikus zengetőkkel szemben. Ugyanakkor pontosan ez az ami egyben korlátozza is őket, ugyanis a "normál" konvolúciós zengetők egyetlen egy felvételt ismételnek a hangzásról, ami viszont normál körülmények között folyamatosan változik. Úgy képzeljük ezt el, mint egy fényképfelvételt, csak hangban. A fényképen mindent teljesen élethűnek látunk, de csak egyetlen pillanatot. (A 3 dimenziós képek mélységet is adnak, és ez igaz a konvolúciós zengetőkre is, vagyis a zengetés terét nem veszítjük el velük.) A fénykép nem változik, nem mozog, így nem is kelt valódi élő hatást. Pontosan ez a probléma a klasszikus konvolúciós technikával, nem képes rögzíteni a hosszabb távú modulációt, ami pedig egyik alapfeltétele az élethű zengetésnek. Bár mint látni fogjuk, léteznek erre is próbálkozások, de szerintem még mindig az algoritmikus eszközök a zenei zengetés királyai.

Zengető algoritmusok-Mesterséges zengetéshez

A sorozat előző részében áttekintettük a valóságban is létező helyiségek zengetését előállító digitális algoritmusokat. A mai részben ugyanazt a módszert folytatjuk tovább amit ott elkezdtünk, de most olyan algoritmusokkal ismerkedünk meg részletesebben, amik a mesterségesen előállított zengetéseket, egyrészt az úgynevezett analóg zengetők működését szimulálják, másrészt pedig a természetben egyáltalában nem létező utózengést állítanak elő.

Zengető algoritmusok-Természetes zengetéshez

Az előző részben áttekintettük, hogy milyen kritériumokat érdemes figyelembe venni, amikor egy zengetési feladattal találjuk szembe magunkat. Az egyik legfontosabb, hogy a feladathoz legmegfelelőbb helyiséget használjuk, és abban a megfelelő helyre helyezzük el a hangforrást és a mikrofont is. Ha mindez nem áll rendelkezésre, vagy valamilyen okból nem használható, vagy nem akarjuk használni, mert a közeli mikrofonozással sokkal több lehetőségünk marad a későbbi változtatásokhoz, akkor mesterséges úton kell előállítanunk a térbeliséget.

Magát a mesterséges zengetést elsősorban azért hozták létre, hogy minden hangfelvétel úgy szólalhasson meg, mintha egy kiváló akusztikájú teremben készült volna. Sajnos ilyen termek és helyiségek még ma is csak kis számban állnak rendelkezésre, és a nagy érdeklődésre való tekintettel ezek bérlése -egy felvétel elkészítéséhez- tetemes összegeket emészthet fel, ha egyáltalán kapunk időpontot.

Zengető kiválasztása

Mint már tudjuk, több típusú zengető létezik és ez nem véletlen. Ha lenne egyetlen olyan ami mindenre tökéletes, nem valószínű, hogy a többi megmaradt volna. Ebből következik, hogy bár a zengetés létrehozásakor fontos, hogy az egyes paramétereket megfelelő értékekre állítsuk be, de ugyanilyen fontos az is, hogy a feladathoz legmegfelelőbb zengetőt válasszuk ki.

Ez a két kritérium nagyon is összetartozik. Hogy miért? Tegyük fel, hogy azt már tudjuk, hogy rövid lecsengésű zengetést szeretnénk megvalósítani, ami alapvetően a kisméretű helyiségek sajátossága. Ha ehhez egy katedrális típusú algoritmust választunk, amin nagyon rövid (0,2s) lecsengést állítunk be, akkor a kialakult hangzás szinte biztos, hogy nem lesz élethű. Ilyen rövid lecsengéshez már a terem (hall) típus sem igazán passzol, sokkal inkább a kamara (chamber), vagy még inkább a szoba (room) jöhet szóba. Ha pedig még ennél is rövidebbre van szükségünk, akkor kerülnek elő a környezet (ambient) és a nonlinear, vagy gated algoritmusok.

Zengetők beállítása-Sztereó szélesség

Klasszikus mono hangforrás esetén a közvetlen hang egyetlen pontból érkezik, ezt hallhatjuk pl. ha csak egy darab hangszórót, vagy hangszert hallgatunk (kivéve pl. orgona). Azonban mononak hívjuk azt a hangot is, ami bár két hangszóróból egy időben érkezik, de helyzete jól behatárolhatóan a térben csak egyetlen pontba esik. Ilyen lehet pl. a fantomközép, vagy valamely sztereó oldal felé részben eltolt hang. Ez azt jelenti, hogy a sztereó bal- és jobboldali hangszóróból valamilyen formában eltérő jel érkezik, ami pszichoakusztikailag olyan hatást kelt, mintha a hang nem a hangszóró(k)ból szólna.