Analóg szaturáció a maszter buszon

A sorozat előző részében az analóg hangzással foglalkoztunk, és a rövid összefoglalás után ott hagytuk abba, hogy ebben a részben közelebbről is megismerkedünk a lehetőségekkel. Mivel a sorozat, és ez a cikk is a keverésről szól, így a zenei felvételkészítés közben létrejövő, vagy létrehozható  (analóg) torzításokkal nem foglalkoznunk. Mondjuk úgy, hogy a hozott anyagból dolgozunk.

Ha kizárólag csak digitális rendszerrel dolgozunk, akkor a sávok lejátszásakor a DAW-on belül nem keletkezik hallható torzítás, mondjuk úgy, hogy gyakorlatilag nincsen szaturáció. Ha ez a célunk, akkor örülhetünk. Ha viszont szeretnénk utánozni az analóg rendszerek életszerűbb hangzását, akkor érdemes szimulálni az ott létrejövő alap torzításokat is, mint pl. a mágnesszalag, vagy a transzformátor szaturáció, hiszen az analóg felvevő-lejátszó rendszerekben gyakorlatilag elkerülhetetlen a torzítás, mert már a tároláshoz használt mágnesszalag (népszerűbb nevén magnószalag) is szaturál (a legtöbbször szándékosan).


Keverés analóg modellezett pluginekkel

Ahhoz, hogy megértsük az analóg modellezések használatának apropóját, először merüljünk bele egy kis stúdió filozófiába. A hangfelvétel készítést (és azon belül a zenei hangfelvétel készítést) két oldalról közelíthetjük meg. Vagy a valóságot szeretnénk a lehető legpontosabban megőrizni és újra átélhetővé tenni az utókor, vagy a nagy tömegek számára, vagy olyan szónikus világot bemutatni, amit elképzeltünk, vagy ami addig esetleg nem is létezett. Ez utóbbi inkább művészet, az előbbi inkább technológia.

Szaturációk és torzítások

Az előző részben megismerkedtünk a klasszikus modulációs effektekkel, amikkel elsősorban a műsoranyagot színezzük. A színezésnek létezik azonban egy másik formája is, ami sokkal inkább magát a hanghullámot változtatja meg, nem az "előadást". Ezt a fajta színezést hívják angolul coloring-nak, color-nak, vagy karakternek. Az ilyen, mikró szinten történő színezés erőssége szerint megkülönböztetünk szaturációt, túlvezérlést (overdrive) és torzítást (distortion), bár mindhárom torzításnak minősül. Ez a témakör talán az egyik legbonyolultabb a zenei keverésben, mert egyrészt erősen szubjektív, másrészt nagyon széles körben kiterjed, mind elméleti, mind gyakorlati területen. Nyugodtan nevezhetjük akár egy mély fekete lyuknak is. Mi most nem mászunk le ebbe a lyukba, csak éppen bekukucskálunk, de így is eleget fogunk látni ahhoz, hogy eredményesen használhassuk saját mixeinkben.

Modulációs effektek

A zenei keverés elméletét és gyakorlatát bemutató sorozat előző részeiben már szinte mindent megtanultunk arról, hogyan lehet egy átlagos zenei mixet megfelelő minőségben elkészíteni. Vagyis az alapokat már tudjuk, megvan a szerkezetkész házunk. De milyen lehet egy teljesen üres, fehér házban élni? Erről persze megkérdezhetnénk az USA elnökét is, ha nem lenne teljesen felesleges, ugyanis a Fehér Ház sem teljesen fehér, mert különböző díszeket, berendezési tárgyakat is találunk benne. Vagyis az alap mixünk bár megfelelőnek minősíthető, nem lesz túl érdekes, hacsak nem használunk benne pár díszítő, ha úgy tetszik színező eljárást.

M. Szabolcs-MixDoki 2.

A MixDoki mai részében a filmzenék világába látogatunk el, legalábbis ami az alap keverésüket illeti. Pár héttel ezelőtt a következő üzenetet kaptam:
“Szia!
Mácskovics Szabolcs vagyok. Az Audio masztering csoportban írtál pár jó tanácsot a zenémhez, amik nagyon hasznosak voltak. Köszönöm ezúton is.  Készítettem egy új tracket, erről szeretném kikérni a véleményed, persze csak ha van rá időd és kedved meghallgatni. Egyébként saját véleményem szerint a legnagyobb hibája, hogy "koszos", pedig minden egyes sávon végigmentem EQ-val, és szűrtem a rossz frekiket. Na, de a Te véleményedre lennék kíváncsi. Köszönöm előre is, üdvözlettel: Szabi”