Masztering 1-Médiumok

A keverésről szóló sorozat elmúlt három éve alatt nagyjából mindent megtanulhattunk arról, hogyan lehet, hogyan érdemes a hangfelvételek-, vagy még inkább a zenei felvételek keverését akár otthon is megvalósítani. Ha mindezt megértettük és alkalmazni is tudjuk, akkor már rendelkezhetünk olyan hanganyaggal, ami a saját stúdiónkban úgy szólal meg, ahogyan mi szeretnénk. Ezt persze más is meghallgathatja, ha ellátogat hozzánk és lejátsszuk neki, de valljuk be, ennél azért többre vágyunk. Ahhoz, hogy az elkészült művünket ne csak nálunk lehessen megfelelően meghallgatni hanem bárhol, azt olyan formába kell önteni, amit bárki, bármilyen eszközön meghallgathat, és nem mellesleg úgy, hogy lehetőleg minden esetben közel azonos élményt nyújtson. Ez a masztering.

Analóg keverés modellezése számítógépen

A sorozat előző részében a maszter buszra helyezett analóg jellegű torzítások használatának előnyeivel ismerkedtünk, amiben kétcsatornás, (bal és jobb) modellezéseket használtunk. Egy analóg keverőpulton azonban nem csak két csatorna található, így joggal merül fel a kérdés, hogy ezek a pluginek alkalmasak-e ilyen jellegű feladatra. Mint látni fogjuk, a válasz nem egyszerű!

Az biztos, hogy amit a maszter buszon használunk, azt használhatjuk a keverőpult csatornákon is, de ha élethű eredményt szeretnénk elérni, a sok csatorna speciális plugineket igényel. Jelen cikk előtt mindenképpen ajánlom az előző részt elolvasni, mert itt nem térünk ki olyan dolgokra, amik ott már szerepeltek.

Analóg szaturáció a maszter buszon

A sorozat előző részében az analóg hangzással foglalkoztunk, és a rövid összefoglalás után ott hagytuk abba, hogy ebben a részben közelebbről is megismerkedünk a lehetőségekkel. Mivel a sorozat, és ez a cikk is a keverésről szól, így a zenei felvételkészítés közben létrejövő, vagy létrehozható  (analóg) torzításokkal nem foglalkoznunk. Mondjuk úgy, hogy a hozott anyagból dolgozunk.

Ha kizárólag csak digitális rendszerrel dolgozunk, akkor a sávok lejátszásakor a DAW-on belül nem keletkezik hallható torzítás, mondjuk úgy, hogy gyakorlatilag nincsen szaturáció. Ha ez a célunk, akkor örülhetünk. Ha viszont szeretnénk utánozni az analóg rendszerek életszerűbb hangzását, akkor érdemes szimulálni az ott létrejövő alap torzításokat is, mint pl. a mágnesszalag, vagy a transzformátor szaturáció, hiszen az analóg felvevő-lejátszó rendszerekben gyakorlatilag elkerülhetetlen a torzítás, mert már a tároláshoz használt mágnesszalag (népszerűbb nevén magnószalag) is szaturál (a legtöbbször szándékosan).


Keverés analóg modellezett pluginekkel

Ahhoz, hogy megértsük az analóg modellezések használatának apropóját, először merüljünk bele egy kis stúdió filozófiába. A hangfelvétel készítést (és azon belül a zenei hangfelvétel készítést) két oldalról közelíthetjük meg. Vagy a valóságot szeretnénk a lehető legpontosabban megőrizni és újra átélhetővé tenni az utókor, vagy a nagy tömegek számára, vagy olyan szónikus világot bemutatni, amit elképzeltünk, vagy ami addig esetleg nem is létezett. Ez utóbbi inkább művészet, az előbbi inkább technológia.

Szaturációk és torzítások

Az előző részben megismerkedtünk a klasszikus modulációs effektekkel, amikkel elsősorban a műsoranyagot színezzük. A színezésnek létezik azonban egy másik formája is, ami sokkal inkább magát a hanghullámot változtatja meg, nem az "előadást". Ezt a fajta színezést hívják angolul coloring-nak, color-nak, vagy karakternek. Az ilyen, mikró szinten történő színezés erőssége szerint megkülönböztetünk szaturációt, túlvezérlést (overdrive) és torzítást (distortion), bár mindhárom torzításnak minősül. Ez a témakör talán az egyik legbonyolultabb a zenei keverésben, mert egyrészt erősen szubjektív, másrészt nagyon széles körben kiterjed, mind elméleti, mind gyakorlati területen. Nyugodtan nevezhetjük akár egy mély fekete lyuknak is. Mi most nem mászunk le ebbe a lyukba, csak éppen bekukucskálunk, de így is eleget fogunk látni ahhoz, hogy eredményesen használhassuk saját mixeinkben.