A digitális audió rejtelmei 2 -A hertzek

Folytassuk a digitális audió rejtelmeiről szóló sorozatot ott, ahol az előző részben befejeztük. Tételezzük fel, hogy az ott megismert digitalizáló (AD) és a visszajátszó (DA) konvertert nem azonos időben és nem azonos helyen használjuk, és nem is azonos gyártótól származnak. Tulajdonképpen ez lenne a hangrögzítés értelme, hogy ne csak az eredeti helyen és időben hallhassuk a hangot. Bekapcsoljuk tehát a DA eszközünket, csatlakoztatjuk hozzá a memóriát, és elindítjuk a lejátszást... és csodálkozunk, mert amit hallunk, annak semmi köze az eredeti hanghoz. Ennek persze több oka is lehet, de most elsőként foglalkozzunk a mintavételek között eltelt idővel!

Szaturációk és torzítások

Az előző részben megismerkedtünk a klasszikus modulációs effektekkel, amikkel elsősorban a műsoranyagot színezzük. A színezésnek létezik azonban egy másik formája is, ami sokkal inkább magát a hanghullámot változtatja meg, nem az "előadást". Ezt a fajta színezést hívják angolul coloring-nak, color-nak, vagy karakternek. Az ilyen, mikró szinten történő színezés erőssége szerint megkülönböztetünk szaturációt, túlvezérlést (overdrive) és torzítást (distortion), bár mindhárom torzításnak minősül. Ez a témakör talán az egyik legbonyolultabb a zenei keverésben, mert egyrészt erősen szubjektív, másrészt nagyon széles körben kiterjed, mind elméleti, mind gyakorlati területen. Nyugodtan nevezhetjük akár egy mély fekete lyuknak is. Mi most nem mászunk le ebbe a lyukba, csak éppen bekukucskálunk, de így is eleget fogunk látni ahhoz, hogy eredményesen használhassuk saját mixeinkben.