A sorozat előző részeiben megismerkedtünk a hanghordozó médiákkal, a technikai maszteringgel és a referenciák használatának fontosságával. Talán már halljuk a problémákat is, de még nem igazán tudjuk, hogyan lehet a saját munkánk hangzását egy másikhoz, például a referenciához igazítani. Valójában a kérdés nagyon összetett és bonyolult, ezért nehéz rá pontosan válaszolni, de próbáljuk meg alapelemekre bontani, hátha az segít.Nagyon fontos, hogy nem térünk ki részletesen olyan dolgokra, mint pl. az ekvalizerek és kompresszorok működése, vagy hogy mire használhatóak és hogyan, mert ezekről az előző részekben már volt szó! A keverésről szóló sorozat ismerete tehát elengedhetetlen a masztering sorozat megértéséhez, ezért aki még csak most kapcsolódik be, először olvassa végig az erről szóló előző részeket!
Professzionális vs. otthoni maszter
Alapvetően 3 dolog különbözteti meg a professzionális masztering hangmérnököt az otthoni maszterelőtől:
1. Tapasztalat
Egy valódi masztering hangmérnök kiváló hallással rendelkezik. Itt ne arra gondoljunk, hogy abszolút hallása van, vagy hogy akár 20.000 Hz-ig is hall, hanem arra, hogy évek óta maszterel, napi 8 órában. Valószínűleg találkozott már a legjobb és a legrosszabb mixel is, tudja mi jelent problémát, és hogyan lehet azt kijavítani. Nagyon jól ismeri már a lehallgatórendszere és a helyiség akusztikája által keltett hibákat, és tudja hogy ami nála megszólal, az hogyan fog megszólalni a nagyvilágban. Vagyis óriási tapasztalattal rendelkezik.
 |
| Adam Ayan stúdiója, Gateway Mastering Studios |
Egy valódi masztering hangmérnök nem csak jó hangzású masztert képes keverni, hanem azt illeszti a szabványokhoz is. Sőt, a teszteléshez rendelkezik megfelelő lejátszó eszközökkel is. Emellett a szabványokat nem csak a hang, hanem az egyéb előírások tekintetében is ismeri és betartja, valamint minden általa elvégzett munkából tárol biztonsági másolatot.
3. Kiváló felszerelés
Egy valódi masztering stúdióban mindenből a lehető legjobbat, és ebből következik, hogy valószínűleg a legdrágábbat találjuk. Ez nem rongyrázás, hanem a szükséges eszközök, mint pl. csúcskategóriás AD és DA konverterek, csúcskategóriás lehallgató rendszer és csúcsminőségű akusztika. Ezek a legtöbb otthoni stúdióban nem állnak rendelkezésre, már csak azért sem, mert csak egy csúcskategóriás lehallgatórendszer önmagában nagyjából annyiba kerül, mint a legtöbb házi stúdió mindennel együtt, és ebbe talán még az ingatlan árát is beleszámolhatjuk. Egy példa: A számítógépek hűtőventilátorai által keltett zaj már önmagában problémát jelenthet egy kiváló minőségű maszter készítésekor!
Bob Ludwig, akit a masztering hangmérnökök masztering hangmérnökének is szoktak nevezni, egy interjúban gyakorlatilag lerombolja az interneten keringő összes masztering tévhitet, miközben ismerteti munkamódszereit és felszerelését. Elmondja, hogy az analóg maszter nem jobb mint a digitális, és ez fordítva is ugyanígy igaz. Ha a maszterre érkező hang túl digitális (Ő úgy mondja, hogy digitiszben szenved), akkor olyan analóg rendszeren masztereli, ami erősen színezi a hangot. Ha viszont a mix már eleve megfelelő mennyiségű színezést tartalmaz, akkor inkább szupertiszta digitális rendszert használ. Ezt már csak azért is megteheti, mert éppúgy képes analóg rendszeren digitális hangzású masztert készíteni, mint kizárólag számítógépen belüli analóg hangzásút. Alapvetően kétféle analóg ekvalizert és kompresszort használ. Az egyik csoport a nagyon tiszta hangzásúak, mint például a legtöbb masztering stúdióban is megtalálgató George Massenburg GML 9500, ami annyira tiszta, hogy alapállapotban még neki is nehéz megmondani, hogy be van-e kapcsolva, vagy sem. Ezt a szűk jósági tényezője miatt elsősorban javításokra veszi igénybe.
 |
| Bob Ludwig stúdiója, Gateway Mastering Studios |
Remény az otthoni maszterelőknek
Az előzőekben láthattuk, hogy kevés tapasztalattal, kezeletlen akusztikájú, nem kifejezetten erre épült helyiségben, kisméretű hangszórókkal vagy fejhallgatóval, olcsó és egyszerű stúdióeszközökkel gyakorlatilag lehetetlen kiváló minőségű masztert készíteni. Persze a minőség mint olyan, relatív, ezért ha otthon szeretnénk maszterelni saját magunknak, még ne essünk kétségbe, talán van remény...
A hangot alapvetően két jellemző paraméterrel írhatjuk le: frekvenciával és amplitúdóval, vagy másképp mondva hangmagassággal és hangerővel. Kis túlzással tehát a masztering során csak ezzel a kettővel kell foglalkoznunk :-). Tovább egyszerűsíthetjük a dolgunkat, ha a maszteringet nem csak hallható hangként, hanem egy kicsit tudományosabban fogjuk fel. Bár ezzel egy másik részben foglalkozunk majd részletesebben, próbáljuk meg a feladatot a következő módon elképzelni:
Ha betartjuk a technikai masztering szabályait is, akkor még tovább könnyíthetjük a munkát, hiszen meg van határozva a maximális jelszint (-0,2 vagy -1dBFS), a maximális analóg csúcsérték (-1dBTP), valamint a maximális hangerő is, ami maximum -6 LUFS, de ajánlott értéke inkább -10 és -16 LUFS közé esik. Ezek együtt már megadják az ajánlott dinamikát is. Így tehát a lehetőségeket jól bekorlátoztuk, a munkánk sokkal egyszerűbbé vált. Ezeken a határokon belül kell tehát dolgozni, és a lehető legjobban kitölteni a teret, mert így használjuk ki leginkább azt az energia -és információ mennyiséget, ami a rendelkezésünkre állhat. Mindezek mellet jó ha tudjuk, hogy az ábrán látható zöld terület sajnos nem egyezik meg a valóságban használt, jónak minősített frekvenciamenet grafikonjával, vagyis nem érdemes a hallható spektrumban található minden frekvenciát azonos hangerőre hozni. Erről majd később, a "tudományos masztering" című részben olvashatunk részletesen.
Mire érdemes odafigyelni?
Maszteringnél a feladatunk alapvetően az, hogy megpróbáljuk a mix frekvenciamenetét, vagyis a frekvenciák eloszlásának arányát megfelelően beállítani. Ne legyen túl sok sem a mély, sem a közép, sem a magas, vagyis egy megfelelő egyensúlyt kell köztük teremteni. Hogy mi a megfelelő, ahhoz nagy segítséget adhat a kiválasztott referencia, érdemes tehát ehhez igazodni. Az összehasonlításhoz a már megismert A-B módszert, és elsősorban a fülünket használjuk, és nagyon figyeljünk rá, hogy a referencia és a munkaanyag hangereje ne térjen el egymástól! Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, vagy nem áll rendelkezésre megfelelő referencia, akkor jó hasznát vehetjük egy spektrum analizátornak, és a következő ábrának, ahol az ADPTR által kritikusnak választott frekvenciákat találjuk (nagyításhoz katt a képre!). Biztosak lehetünk benne, hogy nem véletlenül használják pont ezeket. Ha olyan spektrumanalizátort használunk ami képes egyszerre kettőnél több csatornát is megjeleníteni, akkor a maszter és a referencia egymás mellett látható (mint az ábrán), ez nagyban megkönnyítheti az eltérések frekvenciáinak megtalálását és a korrekciót is, hiszen szemmel is látható, hogy hol és mennyit kell korrigálni.
Akinek nem áll rendelkezésére az ADPTR-hez hasonló, kifejezetten referencia kezelésre készített plugin, az egy kis plusz munka befektetésével jó eredménnyel használhatja a következő ingyenes plugineket is: MAnalyzer, Voxengo SPAN, SIR SpectrumAnalyzer. Mindegyik több csatornát tud egy időben megjeleníteni, de a megfelelő routingolást magunknak kell megoldani. A SPAN csak valósidőben tud működni, és a legegyszerűbb módszer, ha az 1-2 csatornákra küldjük a masztert, a 3-4-re pedig a referenciát. Persze célszerű mindezt send-en keresztül egy külön csatornán megtenni, amit nem küldünk a maszter buszra, így az analizálón áthaladó hang nem zavarja a monitorozást. Az MAnalyzer -bár használhatjuk a SPAN-hoz hasonlóan is, de nekem csak 2 csatornán működött, vagyis 2 monó jellel-, egy másik megoldást is kínál, ugyanis képes a teljes műsoranyag átlagértékét elkészíteni (Average Infinite mód), amit aztán elmenthetünk a plugin memóriájába egy állandó frekvenciamenetként. Ha ide a referenciát mintázzuk be, majd ezt a mentett grafikont bekapcsoljuk (Enable Comparison), akkor a maszter analizálásakor már lesz mihez igazítani. Minderről azonban majd a tudományos maszteringről szóló részben lesz szó részletesen.
A Tilt EQ jelenség:
Ugyanezen okból nehéz az egyszerű EQ használat is, ugyanis már egy kis beavatkozás is képes akár a teljes hangzást megváltoztatni! Például a 15-20 kHz közötti tartományt emelve, a mélyek kezdenek vékonnyá válni. Ha nem vagyunk elég körültekintőek (nem használjuk a referencia mixet elég sűrűn), vagy nincsen elég tapasztalatunk, könnyen túlzásba vihetjük egy-egy frekvencia emelését vagy vágását, amitől a mix csak rosszabb lesz. Ha ezt nem vesszük észre, akkor egy olyan lejtőn indulunk el, ahonnan nem lesz visszaút, a saját magunk által okozott hibát kezdjük el kompenzálni más frekvenciák jelszintjének módosításával, vagyis a maszter teljes felforgatásával.
Emeljünk vagy vágjunk?
Jó ha tudjuk, hogy a hallásunkat jobban érdekli a hangerő növekedés, vagyis sokkal érzékenyebb rá, mint a csökkenésre. Például egy 6dB-es növekedést ugyanolyan mértékűnek hallunk, mint egy 9dB-es csökkenést. Ezért ha egy adott frekvenciát szeretnénk kiemelni, erősíteni, érdemes megfontolni, hogy inkább a többit csökkentsük. Ezzel gyakorlatilag ugyanazt a hatást érhetjük el, viszont sokkal tisztább, kevésbé színezett hangzást kapunk.
Ugyanakkor jó ha tudjuk azt is, hogy egyes hangszereket úgy is hangosíthatunk, ha nem az alapfrekvenciájukat, hanem a felharmonikusait emeljük az EQ-val. Például basszusnál 400 és 1500 Hz, gitárnál 3 és 5kHz, éneknél 5 és 10kHz. Hasonló hatást érünk el persze az alapfrekvencia vágásával is, hiszen ekkor a felharmonikusokat halljuk majd erősebbnek. Sokan úgy tartják, hogy vágni szűk sávszélességben (nagy Q érték), emelni nagy sávszélességben (kis Q érték) érdemes, de szerintem ezt inkább mindig az adott feladat határozza meg.
Mármint mennyit emeljünk vagy vágjunk? Sokszor lehet hallani, hogy a masztering a kismértékű beavatkozások terepe, és ez így is van. Ugyanakkor ha 3dB-nél többet kell vágni vagy emelni egy-egy frekvenciatartományban, az egyáltalában nem tilos, mindössze azt jelenti, hogy érdemes elgondolkodni azon, hogy ez a mix vajon tényleg készen van-e? Lehet, hogy ebben az esetben jobban járunk az újrakeveréssel.
Alapvetően elmondható, hogy ha 0,5 dB emelés vagy vágás már hallható változást eredményez, akkor nagyjából a célnál vagyunk. Egyes hangmérnökök szerint 0,25 dB-enként érdemes lépegetni. Néha a változás nem igazán hallható, inkább érezhető, ami azt jelenti, hogy a változtatás visszavonásakor (undo) valahogy másnak érezzük a hangzást. Ilyen A-B teszttel könnyen megállapíthatjuk, hogy melyik hangzás tetszik jobban.
Sűrűn előforduló problémák
A mix túl piszkos, zavaros, dobozhangzású, nincsen kellő definíciója
A probléma alapja a sok sávból összeadódó alsó-közép tartomány túlzott jelenléte. Vágjunk 150-350 Hz között.
A mix túl vékonynak tűnik
A probléma alapja, hogy az alacsony és magas frekvenciákhoz képest túl alacsony a középfrekvenciák aránya. Emeljünk 500 Hz környékén, de ne túl sokat, mert akkor megjelenik a dobozhang, és mesterségessé is válhat a hangzás.
A mix puffogó
Túl sok a mély és szub frekvencia, vágjunk 100-150 Hz alatt.A mix túl éles
Vágjunk 2-8 kHz között, vagy emeljünk a mélyeken, attól függően, hogy melyik adja a szükséges hangzást (tisztaság vs. dús hangzás).
A mix túl unalmas, nehézkes, tompa
Emeljünk 10-15 kHz körül, amitől a mix kinyílik, levegőssé válik. A probléma itt az, hogy ezzel a cintányérok is hangosodni fognak, ami nem biztos, hogy előnyére válik a maszternek. Ha a módszer nem válik be, vagy alternatív megoldásként használhatunk exciter-t is. Ha a sztereó szélességet szeretnénk egy kicsit növelni, emeljünk shelf szűrővel 8000 Hz-től. (Az M/S EQ ilyen jellegű használatával a következő részben foglalkozunk majd részletesen.)
A mixben nincsen meg a szükséges jelenlét
Ha az ének vagy a szóló (pl., gitárszóló) nem emelkedik ki eléggé, nem érezzük valódinak, nincsen főszereplő, akkor emeljünk egy kicsit a 3-5kHz közötti részen. Vigyázzunk, mert könnyen áteshetünk a ló túloldalára! Ez persze azt is jelenti, hogy ha ebben a tartományban vágunk, azzal a túl hangos éneket vagy szólót tudjuk némileg javítani.
A mix nem elég feszes hangzású
A feszes hangzást alapvetően az alacsony és közép-alacsony frekvenciák adják. Ha ezek szélesen, sztereóban szólalnak meg, az csökkenti az eredményességüket, ezért az első amit érdemes megpróbálni, hogy 100-150 Hz alatt mindent monóba teszünk. A második lépés lehet, hogy 200 Hz alatt shelf szűrővel emelünk. Ha csak a nagyon alacsony frekvenciákat szeretnénk feszesebbé tenni, vágjunk 75 Hz alatt.
A mixben nincsen elég részletesség
Végezzünk egy enyhe vágást az 500-1000 Hz közötti frekvenciákon.
Nézzük akkor most egy kicsit részletesebben, milyen eszközök állnak rendelkezésünkre a maszterelés frekvenciákat érintő feladatainak elvégzésére:
Alul- és felüláteresztő szűrők
Az előző részben már esett néhány szó arról, hogy az egyes médiumok eltérő sávszélességben képesek a hangot tárolni, vagy legalábbis vannak úgynevezett ideális értékek. A legtöbb esetben pl. semmi szükség nincsen a 30 Hz alatti hangokra, mert ezeket igen nehéz hangszórókkal megfelelő minőségben előállítani. Ezek a legtöbbször amúgy is csak zajt képviselnek, úgynevezett morajlást, vagy rezgésket, amik szinte minden esetben károsan befolyásolják a zenehallgatási élményt. Külön probléma, hogy az ilyen alacsony frekvenciák energiája általában magas, ami azt jelenti, hogy jelentősen növelik a jelszintet anélkül, hogy bármi hasznosat vagy hallhatót adnának hozzá a hanghoz. Vagyis ez egy olyan szemét, ami nem csinál mást, mint elveszi a rendelkezésre álló energia egy részét a hasznosabb információk elől.
Minden esetben érdemes (sőt inkább kötelező) az alacsony frekvenciákat felüláteresztő szűrővel vágni, még a maszter kezdeti szakaszában. Ettől nem csak magasabb jelszintet, vagyis nagyobb hangerőt érhetünk el, hanem a mix tisztasága, dinamikussága is jelentősen növekszik. A felüláteresztő szűrő használata nagyon egyszerű, példaként tekintsük a bx_clansweep V2 filtert, ami bár ingyenes, az igen drága bx_digital V2-ből származó csúcsminőségű szűrőket tartalmazza. Helyezzük el a maszter sávon (vagy ahol a többi masztering plugint is elhelyezzük), lehetőleg a legelső insert pontra. Ezzel biztosíthatjuk, hogy az utána következő pluginek már tisztított hanggal dolgozzanak. Indítsuk el a lejátszást a legtöbb mélyet tartalmazó részen, és addig növeljük a felüláteresztő szűrő vágási frekvenciáját, amíg meg nem halljuk a mélyvágást. Amikor ez megtörténik, állítsuk egy kicsit vissza az értéket, és máris kész vagyunk. Ha így teszünk, biztosak lehetünk benne, hogy semmilyen hasznos alacsony frekvencia nem veszik el. Ha nem elég jó a lehallgatórendszerünk, és nem vagyunk biztosak a dolgunkban, akkor általános esetben állítsuk a frekvenciát 50 Hz-re, elektronikus, vagy erős basszusokat tartalmazó műsor esetén 30-40 Hz-re. Ne feledjük el amit a szűrőkről tanultunk! A beállított frekvencia alatt nem betonfal szerűen szűnnek meg a hangok, hanem a beállított meredekséggel, ami a bx_cleansweep esetében 6dB/oktáv.
Hasonló a helyzet a magas frekvenciákkal is, vagyis amit nem hallunk, azt érdemes levágni, mert ezzel jelentős energiát spórolhatunk meg a hasznos frekvenciák számára. Külön kiemelném a bakelit (vinyl) lemezek maszterjét, ahol a vágási technológia miatt a legtöbb esetben 15kHz felett aluláteresztő szűrőt használnak. Sok tekintetben ettől lesz a hangzás meleg, ami persze igaz akkor is, ha nem bakelitre készítünk masztert. Gondoljunk csak az analóg eszközökről tanultakra!
A magas frekvenciák tekintetében van még egy említésre méltó dolog, mégpedig az alapzaj (termikus zajok), ami legtöbbször nem az alacsony, hanem a magas frekvenciákban válik hallhatóvá, méghozzá sistergés formájában. Ezeket szintén vághatjuk aluláteresztő szűrő segítségével, sőt, ha a mix vége halkul, vagy hosszú lecsengéssel végződik, akkor ez a zaj szinte minden esetben hallhatóvá is válik. Ezt fader automatizációval, vagy finoman záró kapuval (gate) érdemes eltüntetni, így nem lesz zavaró a lecsengéskor, vagy két szám között. Ugyanakkor pl. prózai felvétlek esetében kifejezetten zavaró, ha a hangok vagy szavak között megszűnik az egyébként hallható alapzaj, így erre figyeljünk oda, és csak a kellő arányban csökkentsünk!
Természetesen a szűrésekre bármilyen más parametrikus EQ-t is használhatunk, főleg amiben van alul és felüláteresztő szűrő is. Én pl. kifejezetten szeretem az ingyenes MEqualizert ilyen célra is használni, szűrői gyakorlatilag megegyeznek a kifejezetten drágának mondható Fabfilter ProQ-val!
 |
| Különböző szűrők által okozott fáziseltérések by Geek3 - Own work, CC BY 4.0 |
A nagy meredekségű alul- és felüláteresztő szűrők komoly fázisproblémákat okozhatnak, amiről részletesen olvashatunk az előkészítésről szóló részben. Bár ma már léteznek erre nagyon jó digitális megoldások, normál esetben nincsen szükség 18dB/oktávnál meredekebb Butterwoth szűrő használatára. A legoptimálisabb megoldás a 6dB/oktáv, mert ez nagyon finom, észrevétlen vágást végez, nagyon kicsi fázisforgatással. Bár egyetlen ilyen szűrő nem képes annyi energiát eltávolítani mint a meredekebb vágásúak, ha többet használunk belőlük, a végeredmény azonos lesz. Ezért érdemes ezt nem csak a maszteren, hanem már a mixben is megtenni.
Szűrő típusok
Többféle szűrő típus létezik, mindegyiknek van előnye és hátránya. Az egyik legkiegyensúlyozottabbnak a Butterworth nevezhető. Bár meredeksége nem a legjobb, cserébe viszonylag alacsony fázisforgatást eredményez. A Chebyshev szűrők már egy fokkal meredekebben vágnak, viszont egy jellegzetes hullámalakot hagynak a frekvenciamenetben, és a fáziseltolásuk is erősebb. A legmeredekebb, szinte függőleges vágást az elliptikus szűrők adják, de ezért a legrosszabb fázisválasszal kell fizetnünk, ha használjuk őket. Jó ha tudjuk, hogy ha külön nem említi meg a szűrő készítője a típust, akkor nagy valószínűséggel butterworth szűrőről lehet szó.
Tipp:
Ha nem technikai okokból használunk alul- vagy felüláteresztő szűrőt, akkor az erős fázishibák elkerülésére használjunk helyettük shelf szűrőt, természetesen vágásra állítva. Masztering esetében amúgy is csak kis beavatkozásokra van szükség, erre pedig egy shelf szűrő is elég, és a fázisforgatás is sokkal kisebb lesz.
Tipp:
Ha nem technikai okokból használunk alul- vagy felüláteresztő szűrőt, akkor az erős fázishibák elkerülésére használjunk helyettük shelf szűrőt, természetesen vágásra állítva. Masztering esetében amúgy is csak kis beavatkozásokra van szükség, erre pedig egy shelf szűrő is elég, és a fázisforgatás is sokkal kisebb lesz.
Ekvalizerek
Mint arról egy előző részben már részletesen volt szó, az ekvalizer nem más, mint egy frekvenciánként működő hangerő beállító, amivel mikró szinten tudjuk a hangerő eloszlást szabályozni. Ezért aztán vitathatatlan, hogy a masztering alapja az ekvalizer. Nem csak az egyes frekvenciák arányát, hanem eloszlásukon keresztül a dinamikát is meghatározza. Például ha egy adott hang tranziens része egy adott frekvencián helyezkedik el, akkor az adott frekvenciatartomány jelszintjének változtatásával tudjuk az adott hang érzékelt dinamikusságát és 3d elhelyezkedést meghatározni. A kompresszorok (és a limiterek) az energiamennyiségekre reagálnak, vagyis ha ezek az EQ után helyezkednek el, akkor az ekvalizer beállítása hatással van a létrejövő dinamikacsökkentésre is! Sokan persze most azt mondják, hogy a szélessávú kompresszor minden frekvenciát figyelembe vesz (vezérlőág szűréssel együtt), de ha az adott jelben nagyobb arányban vannak jelen alacsony frekvenciák mint magasak, akkor vajon mire fog a szélessávú kompresszor reagálni? A mélyekre, vagy a magasakra? Egyértelmű hogy a mélyekre, hiszen az ott található frekvenciák előbb lépik át a beállított küszöbértéket mint a magasak, vagyis ebben az esetben a mélyek fogják vezérelni a kompresszor működését.
 |
| SPL Passeq, egy népszerű masztering minőségű ekvalizer. Különlegessége, hogy a Pultec EQ-hoz hasonlóan működik, de nem csak kettő, hanem három sávon vág és emel egyszerre. |
Nagyon fontos tudnunk, hogy hallásunk rendkívül gyorsan alkalmazkodik a frekvenciamenet megváltozásához, és azt kell hogy mondjam, hogy sajnos egy saját maga által ideálisnak tartottra próbál mindent kiegyenlíteni. David Griesinger kutatásai szerint mindössze 10-20 perc elég ahhoz, hogy egy teljesen hibás spektrumot jónak halljunk. Ez azt jelenti, hogy ha pl. egy egyébként szükséges frekvenciasávot eltávolítunk a maszterből, akkor azt a hallásunk rövid időn belül kompenzálja, és mi úgy halljuk, mintha jól szólna (még mindig jelen lenne). Ezért nagyon fontos, hogy minden beavatkozás után váltsunk a referenciára, és ezzel folyamatosan ellenőrizzük az objektivitásunkat!
Tipp:
Válasszunk egy szerintünk kiváló hangzású referenciát, és egy EQ segítségével emeljünk 2000 Hz-nél +6dB-t, Q 1 jósági tényezővel. Hallgassuk így a zenét 10-20 percen keresztül, majd kapcsoljuk ki az EQ-t. Ugye milyen tompának, dobozhangúnak tűnik most a mix? Pedig mi is tudjuk, hogy ez a valódi jó hangzás, és az előző volt a hibás! Egy otthoni maszterelés közben pillanatok alatt eltelik az a 10-20 perc miközben próbálgatunk, és ennyi idő után már simán előfordulhat, hogy nem is azt halljuk, ami a valóságban szól!
A mel-skála
A maszteringet megközelíthetjük technikai oldalról is, de talán jobban járunk, ha pszichoakusztikai oldalról közelítünk. Ez azt jelenti, hogy figyelembe vesszük az emberi hallás jellegzetességeit. Többek között ezeknek köszönhetően alkalmazhatunk olyan trükköket, amivel a valóságot valami másnak halljuk. Ez egyik legjobb példa a sztereó hangsugárzás, ahol onnan is hallunk hangot érkezni, ahol nincs is hangszóró. Ezeket a jelenségeket jól használhatjuk a masztering, frekvenciákat érintő részénél is. Az egyik legismertebb ilyen a mel-skála, amiben olyan frekvenciákat találunk, amiket az ember egymástól azonos távolságra lévőnek hall. Ennél még érdekesebb, hogy a kísérletek azt mutatták, hogy a teljes hallható spektrumot (20 Hz-20 kHz) ilyen módon 26 részre felosztva az ember az egyes szegmensekben csak egy hangot hall. Hogy ezt miért jó tudni? Mert ha egy olyan ekvalizert használunk, ami ebben a 26 kritikus frekvenciatartományban működik, akkor kis túlzással nincsen más dolgunk, mint ezt a 26 részt kiegyenlíteni. De mondhatjuk úgy is, hogy ha egy komplex hanganyag tonális eloszlását szeretnénk megváltoztatni, akkor ebben a 26 szegmensben érdemes a leginkább dolgozni. A későbbiekben is említésre kerülő Newfangled Audio EQuivocate plugin például pont így van felosztva, de a mel-skálát csökkentett számú tartománnyal megtalálhatjuk az iZotope Neutron 2-ben is.
Parametrikus ekvalizerek
A másik típus az előző ellenkezője, a nagy sávszélességben (Q<=2) dolgozó, finom emeléseket és vágásokat végző szűrők, nevezzük őket feljavító EQ-nak. Sok ilyen eszközt program EQ-nak is neveznek, ami azt gondolom, nagyon jól mutatja hogy mire készültek! Az alacsony jósági tényezőt, vagyis a nagy sávszélességet egyrészről az észrevétlen beavatkozás, másrészről a minél kisebb fázisforgatás miatt alkalmazzuk. Jellemzően 0,1 és 1 dB közötti, tizedes nagyságrendű vágást vagy emelést használjunk, de ha feltétlenül szükséges, akár maximum 2-3dB-ig is elmehetünk. Ez utóbbi azonban azt is jelentheti, hogy jobban járunk, ha inkább újrakeverjük a mixet! A torzításmentes hangzás kiemelten fontos masztering felhasználásra, így az igazi, karakteres vintage ekvalizerek nem biztos, hogy jó választást jelentenek, hacsak nem pont a hangzásuk használata a cél! Bár sokan előnyben részesítik a passzív szűrőket, mert ezek kevésbé színezik a hangot mint az aktív áramkörök (vagy ezek modellezései), a digitális tiszta szűrőknek itt lehet hogy jobb hasznát vesszük.
Ami a megjavító EQ-t illeti, azok leginkább tisztán digitális, tehát nem analóg modellezett pluginek. A legtöbb parametrikus EQ használható, így a DAW-ba épített is, de érdemes teszteket végezni, mert az ezekben található szűrők nem mindig ugyanolyan jó minőségűek! A legtöbbször használt kereskedelmi plugin talán a FabFilter-ProQ, ami szerintem elég drága, így én inkább az akciók alkalmával olcsón is kapható Melda MDynamicEQ-t, Waves Q10-et, vagy az iZotope (Elements) sorozatát ajánlom. Ingyenes pluginek között szerintem az egyik legjobb az MEqualizer, ami nem csak kis CPU igényű, de az általam meghallgatott szűrők közül nekem ez tetszett a legjobban. Egyetlen hátránya, hogy "csak" Q20-ig lehet szűkíteni a jósági tényezőt. Akinek ez túl széles, annak viszont jó szívvel ajánlom a Reaper-ben is megtalálható, de külön is letölthető ingyenes ReaEQ-t, ami szintén kiváló szűrőkkel, alacsony CPU igénnyel és extra szűk Q144 értékkel is képes működni.
Elég sok mastering EQ plugint találhatunk ha rákeresünk, a választék tehát elég széles. Én feljavító EQ-nak az SPL Passeq plugint ajánlom, ami bár némi analóg szaturációt is ad, kiválóan modellezi az egyik elterjedt passzív masztering EQ-t, és akciós áron már normál ember számára is megfizethető. Szintén jó választás lehet az elysia museq master. Ingyenes vonalon érdemes még kipróbálni az SPL Free Ranger 4 sávos passzív EQ-t, de szerintem az egyik legjobb, és sok kereskedelmi pluginnel is felveszi a versenyt a Variety Of Sound BaxterEQ, amiben nem mellesleg alul és felüláteresztő szűrőket is találunk. Sajnos néhány ingyenes EQ nem kezeli jól a magas frekvenciás beavatkozásokat, így ha ilyen problémába ütközünk, használjuk az ingyenes TDR-Slick EQ-t, vagy az MEqualizer-t, amik a magas frekvenciák emelésénél nem vágják a görbéjüket 20kHz-nél.
Lineáris fázisú ekvalizerek
 |
| Cockos: ReaFir ingyenes lineáris fázisú EQ |
Tipp:
Mikor használjunk lineáris fázisú szűrőket?
Mivel az egyes frekvenciák jelszintjét a fázisviszonyok is meghatározzák, ezért sok esetben azért használunk lineáris fázisú EQ-t, hogy a beavatkozás ne módosítsa a maszter többi részét, csak azt amit mi szeretnénk. Pl. úgy emelhetünk az éneken, hogy az nem változtatja meg a hangszerek arányát (Bob Ludwig). Ennek különös jelentősége lehet, ha MS módban dolgozunk. Képzeljük el, hogy minimum fázisú szűrőt használunk a maszteren, és a közép részek alsó frekvenciáit emeljük. Ebben az esetben az adott frekvenciák a szélek és a közép között fáziseltérésbe kerülnek, amitől a létrejövő basszus vagy halkabb, vagy hangosabb lesz, a fáziseltéréstől függően. Ha mindezt lineáris fázisú szűrővel korrigáljuk, akkor a közép és a szélek fázisviszonya változatlan marad.
Ha minimum fázisú szűrővel változtatjuk meg egy frekvenciasáv jelszintjét, akkor az ott található hangszerek (hangok) közelebb, vagy távolabb kerülnek tőlünk a 3d térben, attól függően hogy emeltünk, vagy vágtunk-e a fázisviszony megváltozásával. Ha mindezt lineáris fázisú szűrővel tesszük meg, a mélység információ nem változik, csak a frekvenciamenet lesz kiegyenlítettebb. Lineáris fázisú szűrők használatakor a hangzás egy kicsit finomabb és kerekebb lesz, mert a tranziensek levágódnak. (Bob Katz).
Több cég is kínál lineáris fázisú ekvalizert, az egyik legjobb pl. az Algorithmix Red, ami 999€ árával egyértelműen a drágábbak közé tartozik. Azt nem tudom, hogy ehhez képest milyen minőségű, de ingyenes lineáris fázisú EQ a Cockos-Reafir, amibe gyakorlatilag olyan görbét rajzolhatunk, amilyet csak akarunk. A Reaper beépítve tartalmazza, de vst effektként önállóan is letölthetjük.
Dinamikus Ekvalizerek
Sokszor találkozhatunk azzal a problémával, hogy egy bizonyos frekvenciájú hang csak bizonyos jelszint felett válik kellemetlenné. Ha normál EQ-val csillapítjuk, akkor a halkabb részek, vagy ahol a problémás hang nem szólal meg, tompává vagy vékonnyá válnak. Ebben az esetben alkalmazhatunk automatizácót is a kérdéses részekre, de ha lusták vagyunk ezt leprogramozni, akkor használjunk inkább dinamikus ekvalizert. Ebben, egy kompresszorhoz hasonlóan be tudjuk állítani a beavatkozás küszöbértékét, így csak akkor lesz vágás vagy emelés, ha az szükségessé válik. Dinamikus ekvalizereket általában csak kereskedelmi pluginként találunk, az általam ismert egyetlen ingyenes változat a kiváló minőségű szűrőket tartalmazó TDR-Nova.
Tipp:
Az iZotope Ozone-ban található Spectral Shaper gyakorlatilag egy alacsony aránnyal működő dinamikus EQ.
Ekvalizer használat M/S módban
Masztering alkalmazásra rendkívül népszerű az úgynevezett M/S jelfeldolgozás. Ez azt jelenti, hogy a sztereó bal-jobb oldal csatornáiból egy mátrixon keresztül közép és szélek (Middle és Side) információt állítunk elő, majd ezt módosítjuk egy normál, egymástól függetlenül működő kétcsatornás eszközön. A beavatkozás(ok) után a jelet visszaalakítjuk normál sztereó bal és jobb jellé. A technika előnye, hogy sok esetben a középen található hangok más beavatkozásokat igényelnek, mint a széleken találhatóak.
Az egyik leginkább ismert -és már a médiumokról szóló részben is szóba került- beavatkozás az alacsony frekvenciák eltávolítása a szélekről. Erre kiválóan használhatunk M/S módba kapcsolt ekvalizert. Egy másik gyakran alkalmazott trükk, a szélek magastartományának emelése, amitől a mix szélesebbnek és tisztábbnak hallatszik. Azonban a technika egyik legfontosabb alkalmazása, hogy segítségével egyszerűen tudjuk a dobokat, éneket, vagy más középre panorámázott főszereplő elemeket a széleken található kísérő jellegű elemektől eltérően feldolgozni. Ha pl. túl élesek a cintányérok, akkor elég csak a széleken vágni a magas frekvenciákból, ezáltal az ének és a dob nem fog eltompulni. Ma már sok EQ plugin képes MS módban működni, többek között az ingyenes MEqualizer, vagy a BaxterEQ-is, ami kifejezetten masztering felhasználásra lett kitalálva (és a Dangerous Music BAX EQ másolata is lehetne).
Automatikus ekvalizerek
Léteznek úgynevezett automatikus ekvalizerek, amik egy meghatározott görbéhez illesztik a beérkező hang frekvenciamenetét. Ez lehet előre tárolt, nem megváltoztatható általánosan jónak tartott görbe, vagy lehet egy általunk betanított, saját mintán alapuló görbe is (Match EQ). Ez utóbbi eset talán a szerencsésebb, mert ilyenkor biztosak lehetünk benne, hogy mi volt a használt referencia.
A folyamat nagyon egyszerű: Először bejátsszuk a pluginnek azt a zenét, amit szeretnénk referenciaként használni. Ehhez általában egy Learn, Read, Auto vagy Match feliratú gombra kell kattintani. Érdemes vagy az egész számot bejátszani neki, vagy azt a részt, aminek a frekvenciamenetét másolni szeretnénk. A legtöbbször a plugin jelzi, amikor elkészült a minta elemzésével. Ezután be kell játszanunk a saját mixünket, hogy meg tudja állapítani a kettő közötti különbségeket, majd ez alapján készíti el a szükséges EQ beállításokat. Ez gyakorlatilag ugyanolyan lesz, mintha mi magunk csináltuk volna, csak az Ő füle egy kicsit pontosabb. Ettől persze egyáltalában nem biztos, hogy tökéletes görbét rajzol, és egyáltalában nem biztos, hogy ez önmagában elég a jó maszterhez, hiszen ha így lenne, a masztering hangmérnököknek már nem lenne munkájuk. A mellékelt animációban egy másik módszert láthatunk működés közben, ahol az EQuivocate plugin 4 bemenettel rendelkezik. Az 1-2 sztereó bemeneten "hallgatja" azt a hangot, amin dolgozunk, a 3-4 (side chain) bemeneten pedig a referenciát. Látható, hogy amint rákattintok a "MATCH EQ" gombra, elkezdi az összehasonlítást, és megpróbálja a munkahang átlag spektrumát a referenciáéhoz hasonlóra állítani. Itt tehát valós időben történik az összehasonlítás, ami csak nehezen teszi lehetővé azt, hogy a teljes műsoranyagra érvényes, átlagos EQ görbét kapjunk. Ingyenes plugin megoldást egyelőre csak Reaper JSFX formátumban ismerek: Geraint's Spectrum Matcher.
Az iZotope Neutron 2 plugin is képes egy előre beprogramozott átlag görbéhez igazítani a frekvenciamenetet, de van egy ennél szerintem sokkal izgalmasabb és hasznosabb funkciója is. Az EQ Learn gomb nem egy másik zene frekvenciamenetét tanulja meg, hanem kikeresi az éppen rajta áthaladó hangban lévő azon frekvenciákat, amikre szerinte oda kell figyelnünk. Ezek a legtöbbször valamilyen hibára utalnak, pl. sziszegés, rezonancia, morajlás, stb. Neki ez általában pár másodpercig tart (miközben figyelembe veszi a többi frekvenciához való viszonyt is), nekünk viszont könnyen lehet, hogy percekbe vagy akár órákba is kerülne. A vágás vagy emelés értékét nem állítja be, vagyis csak felhívja a figyelmet a problémákra, de ránk bízza, hogy mit csinálunk velük. Nagyon hasznos funkció, ha magunktól nem találjuk meg a hibát.
Szaturáció és exciter
Ha a masztert túl tompának találjuk, akkor alapvetően az ekvalizer felé nyúlunk, hogy emeljünk a magasakon. De mi van akkor, ha nem azért tompa a hangás mert kevés a magas frekvenciák energiája, hanem azért, mert egyáltalában nincsenek is ilyenek a mixben? Ilyenkor jönnek jól az exciterek és a szaturációs pluginek.
 |
| Variety of Sound: ThrillseekerXTC |
Ezt többféle technológiával érik el, ami lehet párhuzamos dinamikus ekvalizáció, fázismanipuláció, harmonikus szintézis, és egyfajta torzítás is, a lényeg, hogy olyan frekvenciákat állít elő, amik addig nem voltak jelen. Ezek persze alapvetően felharmonikusok, tehát nem kell attól tartanunk, hogy a hangzás disszonánssá változik. A létrejött új frekvenciákat párhuzamosan hozzákeverve az eredeti hanghoz, egy élesebb hangzást kapunk, amit a legtöbben tisztább hangnak érzékelnek. Sokan készítenek excitereket, a leghíresebbek pedig nem csak hardver, de plugin formában is elérhetőek, mint pl.: Aphex Aural Exciter, BBE Sonic Maximizer, SPL Vitalizer, KUSH Clariphonic. Ingyenes plugin formájában a Variety of Sound: ThrillseekerXTC ajánlható.
Mindez azonban nem csak a magasakra, hanem a mélyekre is igaz, ezeket pl. úgynevezett szubharmonikus szintetizálással állíthatjuk elő. Nem csak azért járunk jobban ezzel a megoldással mint egy sima EQ-val, mert a nem létező frekvenciákat nem tudjuk hangosítani, de sok esetben a mixben lévő szub- és mély tartomány nem éppen tiszta, tele van nemkívánatos zajokkal és kósza frekvenciákkal, amik emelése elsősorban tompa mixet, de akár disszonanciát is eredményezhet. Ha ezeket egy szűrővel megvágjuk, majd helyükre tiszta, oszcillátorral szintetizált harmonikus frekvenciákat helyezünk, akkor nem csak sokkal tisztább, karakteresebb és pontosabb lesz a szub tartomány, de akár még erősebb is! Szerencsére ilyen plugint többet is találhatunk, és nem csak a kereskedelmiek, hanem az ingyenesek között is, méghozzá a legnevesebb gyártók kínálatában. A két leginkább ismert a Plugin Alliance: bx_subfilter, és a Metric Halo: Thump, bár ez utóbbit inkább perkusszív hangokhoz használhatjuk jól.
Szaturáció alkalmazásakor figyeljünk rá, hogy bár a torzítás létrehozza a kívánt felharmonikusokat, egyben a tranzienseket is csökkenti, amitől a maszterben csökken a térérzet, a pontosság, érthetőség, és bár a hangzás dúsabbá válik, ezzel együtt ennek hátrányai is jelentkeznek. Sok esetben ez nem okoz problémát, de ha mégis ilyen helyzetben találjuk magunkat, próbáljuk meg a torzítást párhuzamosan alkalmazni, így megmarad az eredeti térbeliség és tranziens tartalom, de hozzákeverhetjük a kellő felharmonikusokat. Persze a két rész fázisviszonya itt is meghatározó lehet, extrém esetben előfordulhat az is, hogy a torzított komponens nem növeli, hanem csökkenti a hangzás minőségét.
Addig is eredményes keverést és maszterelést kívánok mindenkinek!
A témával kapcsolatos kérdéseket és észrevételeket itt, a cikk alatt található hozzászólásokban várom, de akkor sem sértődök meg, ha a jobb sávban látható hirdetésre kattintasz!
A következő részhez katt ide...
Felhasznált irodalom:
http://www.ele.uri.edu/courses/ele314/handouts/YS06_Classicfilters.pdf
https://www.waves.com/jjp-bob-ludwig-charlotte-sometimes-sessions
https://www.digido.com/ufaqs/linear-phase-equalization/
https://www.waves.com/10-tips-effective-eq-mastering
https://en.wikipedia.org/wiki/Mel_scale
https://hu.wikipedia.org/wiki/Bark-sk%C3%A1la
https://spl.audio/wp-content/uploads/Passeq_BA_EN_Print.pdf
https://s3.amazonaws.com/com.eventide.downloads/Product+Manuals/EQuivocate+User+Guide.pdf
Bobby Owsinski: Mixing And Mastering With IK Multimedia T-RackS
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése