Referencia lehallgatási szint - Minden a lehallgatásról 3. rész

Aki komolyan veszi a felvételkészítést és a keverést, annak mindenképpen a referencia hangerő szinten kell ezt tennie. Ez több szempontból is praktikus. A szabványokhoz igazodva más lehallgató helységben is megfelelő hangerőt kapunk vissza, A Fletcher-Munson görbék legoptimálisabb szakaszán dolgozhatunk, és a munka folyamán bármikor könnyen visszatérhetünk az adott jelszintre. A most következő részben 7 lépésből álló leírás vezet végig minket a referencia hangerő beállításának folyamatán.


Mint azt a decibelekről szóló írásokban már láthattuk, a megfelelő jelszintek használata nagyon fontos mind a felvétel készítés, mind a keverés folyamán. Nincs ez másként a lehallgatásnál sem, itt is szükségünk van egy referencia skálára! A lehallgatás referencia hangszintjének meghatározásához egyre többen használják inkább a hangosság-skálát (LUFS), mint a hangerő csúcsokhoz való igazítást. Szükséges tehát, hogy a jelszint kezelést (gain staging) kiterjesszük a lehallgatás hangerejére (hangnyomás szintjére) is.

Lényegében itt arról van szó, hogy meghatározunk egy olyan referencia hangerőszintet, amin a leglineárisabb frekvenciamenetet halljuk, segítve ezzel hogy keveréskor jó döntéseket hozhassunk a hangzást illetően. Jó hír, hogy ehhez nincs szükségünk nagyobb befektetésekre, mindössze egy monitor kontrollerre (hangerő szabályozóra) és egy hangnyomásszint mérőre (SPL Meter), ami akár egy ingyenes okostelefon applikáció is lehet.

Alapvető fogalmak:

A Fletcher-Munson görbék

Az első kísérleteket annak kiderítésére, hogy az ember hogyan hallja a különböző frekvenciájú hangokat, 1933-ban kezdék meg Harvey Fletcher és Wilden A. Munson. Kísérleteikben a hallgatóknak különböző frekvenciájú, de azonos erősségű hangokat játszottak le, a hallgatóknak pedig jelezniük kellet, hogy azokat halkabbnak vagy hangosabbnak hallják-e mint egy referencia frekvenciájú hangot. A mérésekkel kapott pontokat összekötve görbéket rajzoltak, amiken láthatóvá vált, hogy az emberi fül mely frekvenciájú és erősségű hangot milyen hangosnak hall. Sajnos ezek a görbék nem egyenesek, tehát a különböző frekvenciákat nem azonosan hangosnak halljuk. Ez számunkra azért rossz hír, mert hangmérnökként pont az a feladatunk, hogy a leginkább kiegyenlített hangmenetet hozzunk létre. Szerencsére azonban ezeknek a görbéknek van olyan része, ahol a fülünk a hangfrekvenciák nagy részét egyforma hangosnak hallja. Célszerű tehát a stúdióban történő lehallgatáskor ezen a hangnyomásszinten dolgoznunk.

A hangnyomásszint mérés értelmezéséhez tehát ki kellett dolgozni különböző súlyozásokat a mérési eredmények kiértékeléséhez, vagyis hozzá kellett igazítani az emberi halláshoz. Ezért hozták létre az A, B és C súlyozott skálákat.
Az "A" skála alapvetően zajszint mérésre használatos, ami általában "halk". A "B" skála egy átmenet az A és C között. Inkább az A-ra hasonlít, de az alacsony frekvenciás csillapítás nem annyira erős. A C skála a leginkább kiegyenlített, itt nem nagyon van csillapítás. Ezt a nagy erejű hangok mérésére használjuk, amibe beletartozik a zene is, ezért a hangtechnikában leginkább ez használatos.


A jelszint kezelés (gain staging) nem más, mint egy olyan referencia szint használata az eszközök között, amin mind a hardver, mint a szoftver a legjobban működik. Vagyis van elég tartaléka (headroom), megfelelően alacsony a zajszint (noise floor) és a jel megfelelően tiszta marad.


Ezt a névleges üzemi jelszint szemléletet könnyen alkalmazhatjuk a lehallgató rendszerünk hangerejére is. Fülünk könnyen hozzászokik egy referencia szinthez, és ezen egyszerűen és meglepően pontosan ellenőrizhetjük a szinteket, hangerőt és dinamikát. Ennek köszönhetően a mixeink sokkal kiegyenlítettebbek lesznek, és az új hangerő szabványok előírásainak is könnyeben tehetünk eleget, mivel rögtön hallhatjuk ha valami túl hangos, vagy túl halk.

Ezt a koncepciót az 1970-es évek vége felé kezdték el kidolgozni a filmiparban, ahol fontos volt, hogy  a mozis vetítéskor a szabványokat pontosan betartsák. Később a televíziók is átvették ezeket a szabványokat (pl. EBU R-128, SMPTE RP-155), manapság pedig a zeneipar is egyre inkább használja őket.

Egy másik fontos dolog amiért érdemes a szabványos hangerő-szinten lehallgatni, hogy ezzel a Fletcher-Munson görbék legoptimálisabb részében dolgozhatunk.

Mindezeket figyelembe véve nagyon hasznos dolog, ha egy olyan referencia szinten hallgatjuk le felvételeinket, amihez bármikor egyszerűen és gyorsan visszatérhetünk, például ha egyszerre több számot keverünk, vagy a munka átnyúlik akár több napra is. (ami valljuk be sokszor előfordul, főként az otthoni stúdiók esetében)


Referencia lehallgatási szint beállítása


1. Első lépésként el kell határoznunk, hogy mi legyen digitális rendszerünk referencia szintje.

Mint azt a Mindent a decibelekről sorozat 2. részében már megtanultuk, az európai szabvány szerint ez -18dBFS. Természetesen ettől saját ízlésünk szerint eltérhetünk, de figyeljünk arra, hogy ekkor minden használt eszközünket a kiválasztott referencia szinthez kalibráljuk. Ha pl. tudjuk, hogy csak és kizárólag olyan anyagokon fogunk dolgozni amiknek dinamika tartománya kicsi, akkor választhatjuk referencia szintnek a -12dBFS-t is.


2. Az akusztikus mérések szabvány hullámformája a rózsaszín zaj (pink noise). Ez hasonlít egy vízesés hangjára, de a magas frekvenciáit csillapítottuk. Ideális esetben ez egy sávszűrt, egy csatornás (monó) rózsaszín zaj, aminek RMS szintje megegyezik a választott referencia szinttel. (Példánkban ez most ugye -18dBFS) A sávszűrés azt jelenti, hogy a teljes spektrum helyett csak egy szűk frekvencia sávban lévő zajt használunk a méréshez, ez pedig az 500-2000 Hz közötti terület. Mindezt azért tesszük, hogy a méréskor az alacsony frekvenciás hangok ne keltsenek állóhullámokat, a magas frekvenciák pedig erős visszaverődéseket (visszhangot) a szobában, ezek ugyanis jelentős mérési hibákat okoznának. (Használhatunk persze teljes spektrumú 20-20000 Hz-es zajt is, de ez csak akkor ad kielégítő mérési eredményt, ha a helység akusztikai csillapítása nagyon jó. Lássuk be, ez a mi kis otthoni stúdiónkban inkább csak egy vágyálom, mint valóság!)

Monó, sávszűrt, -18dBFS jelszintű rózsaszín zajt tartalmazó hangfájlokat könnyen találhatunk az interneten, de sokat tanulhatunk belőle, ha mi magunk állítjuk elő!


Rózsaszín zaj előállítása:
(egyelőre ne hangosítsuk még fel a monitorjainkat, mert a pink noise azért nem egy igazán jó élmény...)

a., Készítsünk egy új projektet a DAW-ban, a pan law értéket állítsuk 0dB-re, hogy a jelszintek ellenőrzése egyszerűbb legyen!

b., Hozzunk létre egy monó audió sávot, vagy ha úgy akarjuk és lehetséges, rögtön a master sávon is dolgozhatunk.

c., A sáv első insert pontjára helyezzünk el egy hullámforma generátort (test tone generator).

d., A második insert pontba helyezzünk el egy parametrikus EQ-t. A legjobb ha olyan, ahol a frekvenciákat nagyon élesen tudjuk vágni, pl. Ozone EQ, vagy Waves Q2.

e., A harmadik insert pontba helyezzünk el egy VU meter plugint, amit -18dBFS-re kalibráltunk.

f., Az EQ-n felüláteresztő szűrő módban vágjunk 500Hz-nél, aluláteresztő módban pedig 2000Hz-nél. Ezzel csak az 500-2000 Hz közötti tartományt engedjük át.

g., A generátort állítsuk Pink noise-ra és kapcsoljuk be. Addig növeljük/csökkentsük a generátor jelszintjét, amíg a VU meterünk 0dB-t nem mutat. (azaz -18dBFS-t). Figyelem! A DAW beépített peak meterje nem VU meter, nem RMS (azaz átlag) értéket mutat, ezért a szintbeállításhoz nem alkalmazható! A VU meter természetesen nem egy állandó értéket fog mutatni, hanem kis mértékben ingadozik, ez a pink noise sajátossága. A szintet úgy állítsuk be, hogy a mutató legtöbbet a 0 VU-n álljon. Ez általában -10dB értéket jelent a generátoron. (Valószínűleg szükséges lesz az EQ kimeneti jelszintjét hozzá állítani a bemeneti jelszinthez, ahogy már megtanultuk!)

h., Célszerű ha a master kimenet egyik insert pontjára is beszúrunk egy sztereó VU meter plugint, így ellenőrizhetjük, hogy a kimenő jel tényleg -18dBFS-e vagy sem. Ha nem, akkor általában a pan law beállítás a hibás, állítsuk ezt 0dB-re.

Ha mindent jól csináltunk, akkor a hangkártyánk most egy -18dBFS jelszintű, 500-2000Hz közötti sávszűrt rózsaszín zajt bocsájt ki a kimenetén. Mentsük el a projektet a későbbi mérésekhez.


3. Minden lehallgató rendszernek kell hogy legyen egy hangerő beállító eleme

egy forgó vagy csúszó potméter. Ez talán feleslegesnek hangzik az állandó referencia szinten történő lehallgatás esetében, azonban sokszor előfordul, hogy fel kell egy kicsit tekernünk a hangerőt pl. egy halk zaj ellenőrzéséhez, vagy hogy lenyűgözzük a megrendelőinket. Más esetekben viszont lehalkítjuk, mert pl. ellenőrizni szeretnénk hogyan is szól mixünk halkan, vagy csak a maszterelt kereskedelmi CD-ket szeretnénk anélkül meghallgatni, hogy megsüketülnénk.

Mindenesetre kell hogy legyen hangerő potink, lehetőleg egy analóg (tehát nem a daw-ban lévő master csúszka), amit belőhetünk a referencia szintünkre. Az úgynevezett monitor kontrollereken ez az érték egy 0 (nulla) jellel van jelölve. Legrosszabb esetben ezt a jelölést mi is megtehetjük egy grafit ceruza, vagy egy alkoholos filc segítségével.
A számítógéptől és a hangkártyától (interfésztől) független hangerő beállítási lehetőségnek több előnye is van, még akkor is ha ez csak egy egyszerű passzív hangerő szabályozó, mint pl. TC Electronic- Level pilotja. Például, ha valami nem stimmel a gépben vagy a hangkártyában és 0dBFS jelet küld ki a monitorjainkra, akkor azt egész biztosan szeretnénk nagyon gyorsan lehalkítani... 


Egy külső hangerő állítás lehetőségével sokkal egyszerűbben valósíthatjuk meg a jelszint kezelést, valamint az analóg technikának köszönhetően a hangminőségünk sem romlik az alacsonyabb jelszinteken (ahol a digitális halkítás esetében ugye csökken a felbontás). Ha ezen az analóg potin még decibel skála jelölés is van, egy pillantással ellenőrizhetjük azt is, hogy az adott hang mennyivel hangosabb vagy halkabb a referencia szintünknél.


4. Hangnyomásszint mérő

Valamilyen hangnyomásszint mérő (SPL meter) mindenképpen szükséges a referencia lehallgatási szintünk beállításához. Elengedhetetlen, hogy képes legyen C súlyozott skálán és lassú átlagolással jelezni az értékeket. (Figyelem! Az általános zajszint-mérők az A skálán működnek!) Ilyen hangnyomásszint mérőt akár már 8000 Ft-ért is beszerezhetünk a Conrad.hu-ról. A digitális (számmal történő) kijelzés rendkívül hasznos lehet, de a mi esetünkben a rózsaszín zaj lassan, de folyamatosan változó hangnyomásszintet fog létrehozni. Ennek átlagértékét pedig pontosan leolvasni egy számjegy kijelzőről nem éppen egyszerű. Könnyebb átlag számolni, ha mutatós (analóg) műszert használunk, ahol sokkal egyszerűbb a mutató kilengésének középpontját látni, mint a számmal leolvasott minimum és maximum értékeket fejben átlagolni. Minél drágább egy műszer,  annál nagyobb a mérési pontossága, de a mi céljainkra ez az olcsó is teljesen megfelelő!

Használhatunk okostelefon appot is a méréshez, azonban erről tudnunk kell pár dolgot. Némely telefontípus mikrofonja beépített hangerő szabályozóval rendelkezik, ezért ezeket mérési funkcióra nem igazán tudjuk használni. További probléma, hogy a szoftverek nem egy adott készülékre készülnek, így nincsenek ahhoz kalibrálva sem jelszint, sem frekvenciamenet tekintetében. (Ez alól kivételek a iPhone-ok.) Szerencsére a legtöbb szoftverben találhatunk kalibrációs lehetőséget, ezért ha rendelkezésünkre áll hardver hangnyomásszint mérő, azzal könnyedén bekalibrálhatjuk saját telefonunkat. Különösen figyeljünk arra, hogy az adott szoftver képes legyen a C skálán és lassú átlagolással dolgozni. Ilyen app például: Keuwl SPL Meter

Alapvetően elmondható, hogy otthoni stúdió körülmények között maga a hangnyomásszint mérés nem olyan kritikus, hogy az okostelefon szoftverek mérési pontossága ne lenne megfelelő! A lényeg a mi esetünkben, hogy egy állandó szintet tudjunk beállítani a két hangszóró között, ez pedig a szerényebb mérési pontosságú eszközökkel is tökéletesen megoldható. Ha viszont pontosan a szabványok által előírt értékeket szeretnénk beállítani, akkor sajnos egy drágább és pontosabb műszerre lesz szükségünk.


5. Referencia hangnyomásszint kiválasztása

A következő lépés, hogy elhatározzuk milyen referencia hangnyomásszintet (SPL) szeretnénk használni. Vagy tartjuk magunkat az általánosan elfogadott és használt értékekhez, vagy egy saját egyéni hangerőt állapítunk meg.

Eredetileg a Dolby cég által engedélyezett mozifilm-hang keverésre használt stúdiókban a -20dBFS RMS rózsaszín zaj 85dBSPL(C) hangnyomásszintet eredményezett minden hangszórón. Ez az érték pont a közepén helyezkedik el a Fletcher-Munson görbék egyenes szakaszán, és elfogadható hangerőt eredményezett egy nagyméretű moziban. Ennek eléréséhez olyan hangszórók kellenek, amik 105dB SPL hangnyomás szintet képesek előállítani a hangerő csúcsokon. Néhány közeltéri monitor képes erre. Ez a 85 dBSPL szint később több szabványban is elfogadott lett annak ellenére, hogy időközben kiderült hogy a Dolby nem pontosan mérte ezt az értéket. Később korrigálták a hibát és az új szabvány 83dBSPL lett.

Ez az érték teljesen elfogadható ha egy nagyméretű moziban, vagy jól csillapított stúdióban szól, de kisebb helységekben már túl hangos, hiszen ott a hangszórók és a falak is közelebb vannak a hallgatóhoz. A pszichoakusztikus jelenségek miatt itt sokkal hangosabbnak halljuk ugyan azt a hangerőt ami egy nagyobb helységben teljesen elfogadható.

Egyértelmű tehát, hogy a lehallgató helység térfogata határozza meg a szükséges referencia hangnyomásszintet. A szoba térfogatát kiszámíthatjuk, ha összeszorozzuk a szélességet a hosszal, majd a magassággal, természetesen méter értékben mérve (Hosszúság (m) x Szélesség (m) x Magasság (m)=Térfogat (m3))

Szoba mérete

Referencia szint
köbméter (m³)

dB SPL (C)
> 566

83
284 - 566

80
143 - 283

78
42 - 142

76
< 42


74

A táblázat alapján kikereshetjük saját stúdiónk méreteinek megfelelő ajánlott lehallgatási referencia értéket. Vegyük figyelembe, hogy ez csak egy ajánlott érték! Ha nekünk ez túl hangosnak vagy halknak tűnik, nyugodtan alkalmazzunk más értéket. A fontos az, hogy ezt az értéket megjegyezzük, hiszen ha pl. új monitorokat vásárolunk, azokat ismét ahhoz a referencia szinthez kell állítani, amit már megszoktunk.

Le merem fogadni, hogy most a 74 dBSPL (C) érték jött ki neked is! Nem csoda, a házi stúdiók a kisebbek közé tartoznak, válasszuk tehát saját referencia értékünknek a 74dBSPL (C)-t.


6. Most érkezett el az ideje, hogy a jelszinteket beállítsuk a szükséges értékekre.

1. A hangszórót működtető erősítő, vagy aktív monitor esetén a monitoron lévő hangerő potit (vagy a keverőpult control room hangerő potiját) állítsuk teljesen nullára, azaz halkítsuk le amennyire csak lehet. Ha a hangkártyánkon van külön hangerő beállítási lehetőség, állítsuk azt az úgynevezett Unity gain- állásba, ahol nincs sem csökkentés, sem erősítés. Ha nincs ilyen, akkor tekerjük fel a maximumra.

2. A hangnyomás mérő készülékünket helyezzük abba a pozícióba, ahol a lehallgatást végezzük, vagyis ahol ülni szoktunk munka közben. Tartsuk a fülünk magasságában. A hardver műszerek mikrofonját a plafon felé kell irányítani, nem a hangszórók felé! Ne legyen semmi a műszer és a hangszórók között, ami felfogná a hangot, vagy visszaverődne róla! Ebbe bele tartozunk mi magunk is! Ellenőrizzük, hogy a műszer a C skálára és lassú reagálásra van állítva!

3. Indítsuk el a -18dBFS teszt hangunk lejátszását (ahogy fentebb előkészítettük a DAW-ban). Ellenőrizzük, hogy a keverőpulton a bejövő és a kimenő hang jelszintje 0VU legyen. Azt a poti állást ahol ez megvalósul meg is jelölhetjük a poti mellett pl. egy grafitceruzával húzott vonallal, amit később ha szükséges könnyen letörölhetünk. Ezzel biztosíthatjuk, hogy a későbbiekben egyszerűen visszatérhessünk a referencia szintre.

4. Adjuk ki a jelet a jobb oldali monitorra. Ezt megtehetjük a keverőpulton, vagy magában a DAW-ban. Kezdjük el növelni a jobb oldali hangszóró hangerejét, egészen addig, amíg a hangnyomásszint mérő műszeren -a példánkban kiszámított- 74 dBSPL (C) értéket nem olvasunk le. Ezt megtehetjük a monitorokat hajtó végfokon, aktív monitorok esetén a monitor saját hangerő szabályozójával, keverőpulton a monitor vagy control room potival.

5. Ismételjük meg a 4-es pontot a baloldali hangszóró esetében is. Egyszerre mindig csak egy hangszórót mérjünk, a másik legyen teljesen lehalkítva! Fontos, hogy a hangerőt lassan változtassuk, hiszen műszerünk lassú átlagolásra lett beállítva!

Ha a két hangszóró hangereje 0,5 dBSPL-t eltér, az már képes a sztereó kép fantom közepét elmozdítani. Ezt könnyen ellenőrizhetjük, ha a monó zajunkat egyszerre küldjük ki mindkét hangszóróra. Ekkor ugyanis a sztereó tér közepéről kell azt hallanunk (fantom közép). Ha valamelyik irányban elmászik, akkor azon az oldalon halkítsunk egy kicsit a monitor hangerő szabályozójával. Óvatosan tekergessünk, mert valószínűleg csak nagyon kicsit kell állítanunk.



Gratulálok!

Sikerült bekalibrálnod a monitorjaidat

a kiválasztott referencia szintre! 

7. Lehallgatás a referencia szinten

Ha mindent jól csináltunk, akkor észrevehetjük, hogy a -18dBFS-en lejátszott zenék se nem túl hangosak, se nem túl halkak. Megfigyelhetjük azt is, hogy a keverőpult kivezérlésmérője egy vizuális visszacsatolást is ad a hangerőről. Amikor a 0VU fölé kerül, azt már túl hangosnak, amikor alatta van, azt már túl halknak halljuk. Észrevehetjük azt is, hogy így sokkal könnyebben keverhetünk, nem kell folyamatosan a kivezérlésmérőket néznünk, és azok együtt mozognak a DAW kivezérlésmérőjével.

Meg kell jegyeznünk azonban egy nagyon fontos dolgot!
Ha kereskedelmi CD-ket, vagy saját maszterelésünket hallgatjuk, az 18dB-el hangosabban fog szólni! Ezek ugyanis 0dBFS jelszintre vannak beállítva. Ezért a maszterelt anyagok hallgatásakor azokat -18dB-el le kell halkítani, vagy olyan lejátszóval kell hallgatni, ami képes erre. Ilyen pl. a Foobar2000, ami a ReplayGain szolgáltatás segítségével a különböző hangerejű számokat képes egy hangerőre hozni. Ez nagyban segíti a referenciaszerű összehasonlításukat is! Megtehetjük azt is, hogy a keverőpultunkon ilyenkor egyszerűen -18dB-el lejebb húzzuk a DAW csatornáját.


Mi a helyzet a fejhallgatókkal?

Nos, a fejhallgatókat még műszerekkel is elég nehéz bekalibrálni, mi viszont egy egyszerű megoldással ezt is megtehetjük. A bekalibrált monitoraink hangerejéhez állítjuk a fejhallgatónk hangerejét is! Vagyis egy adott zenét felváltva hallgatva a hangszórókon és a fejhallgatón, a fejhallgató hangerejét addig állítjuk amíg azonos hangerővel nem halljuk a zenét. Ilyen egyszerű!




Panoráma korrekció, azaz Pan Law 

Ejtsünk most néhány szót egy elég fontos dologról a visszahallgatással kapcsolatban. Ez alapvetően a keveréskor fontos dolog. A decibelekről szóló sorozat első részében megtanulhattuk, hogy hogyan viszonyul a hangnyomás szint a decibel értékekhez, ezért ebbe most nem megyek bele.

A lényeg, hogy ha két hangszóróból teljesen azonos hang szólal meg egy időben, akkor azt kétszer olyan hangosnak fogjuk hallani, mintha csak az egyikből szólna. Ez azt hiszem teljesen logikus és érthető. Két hangforrás dupla annyi levegőt mozgat meg, mint egy.

De miért is fontos ezt nekünk tudni? Két fülünk van, ezért logikus módon a zenék általában sztereóban hallhatóak. A sztereó teret általában három részre osztjuk fel:
- Bal oldal

- Közép

- Jobb oldal


Ha egy azonos hullámformájú, fázisú, frekvenciájú és amplitúdójú hang egyforma erősséggel szól a bal és a jobb oldalról is, és mi pont a két hangszóró között félúton helyezkedünk el, azt középről halljuk, bár középen nincsen egy harmadik hangszóró. A pszichoakusztika miatt ezt egy középről érkező monó hangnak érzékeljük, és nem jobb és bal oldalon egyszerre jelenlévő sztereónak. Ezt a jelenséget nevezzük fantom középnek -azaz valójában nem létező középnek. Amikor mondjuk a jobb oldali hang amplitúdóját (azaz hangerejét) csökkenteni kezdjük, az eddig középről érkező hang iránya elkezd balra (az ellenkező oldalra) elmozdulni. Amikor a jobb oldali hangszóró hangereje nullára csökken, a hangot már csak a bal oldali hangszóró felől halljuk. Ekkor viszont már csak egy hangszóró mozgatja a levegőt, vagyis a hangunk hangnyomásszintje a felére csökkent.

Ez a jelenség nem kívánatos a zenei alkalmazáskor, ugyanis nem túl jó amikor mondjuk egy szóló hangszer (ami ugye leginkább monó hangforrás szokott lenni) a sztereó képben jobbra-balra mozogva halkul és hangosodik.


Amennyiben nem alkalmazunk panoráma korrekciót (pan law=0dB) a baloldali képen láthatóan egy -18dB-es szinusz jel középre panorámázva -18dB kivezérlés értékét jelez. Ez jobbra és balra panorámázva is -18dB marad.


Ennek a "hibának" a megoldására dolgozták ki a Panoráma korrekciót. Ez azt jelenti, hogy amikor a keverőpulton a panoráma potit (amivel a monó hangot pozícionáljuk a sztereó térben, azaz jobbra-balra mozgatjuk) elfordítjuk, az nem csak a jobb és bal csatornára érkező jel erősségének arányát változtatja meg, de a szélső végállásokhoz közeledve alkalmaz egy korrekciós értéket is. Ez az érték a panoráma korrekció, angolul Pan Law. Tehát a fantom középről szóló monó hangnak a jelszintje alacsonyabb, mint ugyan annak a hangnak a szélekre panorámázott változata. Ezzel megoldódott a problémánk (egy része), ugyanis innen kezdve bárhová helyezzük a sztereó képben a monó hangot, az mindenhol azonos hangerővel fog megszólalni.

A jobb oldali képen láthatjuk az előbbi -18dB-es szinusz jelet középre panorámázva, amikor a panoráma korrekció -3dB-re lett beállítva. Ekkor a középre kerülő hangok -mint az a képen is látható- -3dB-el lesznek halkabbak. Ebben az esetben tehát -15dB. A jobbra és balra panorámázott hang marad -18dB. A két oldal és a közép között a csökkentés folyamatosan változik, 50%- balra/jobbra panorámánál például -16,4dB.

Azt írtam az előbb, hogy a problémának csak egy része oldódott meg! Ez így igaz, hiszen még nem tudjuk, hogy mennyi is kell hogy legyen ennek a korrekciónak az értéke. Erről sajnos még a legnagyobb keverőpult gyártók is vitatkozhatnak, ugyanis pl. a Yamaha a középre panorámázott hangot -3 dB-el halkítja, mig az SSL -4,5dB-el. Igazság szerint a valódi eltérés természetesen (elméletileg) +6 dB, hiszen ez felel meg a kétszer akkora hangerőnek. Viszont a lehallgató helységek szinte sehol sem tökéletesek, ezért ezt az értéket csak nagyon kevés helyen tudjuk elérni. Glenn Meadows, a Masterfonics Nashville-i stúdiójában, egy Kinoshita-Hidley monitoron pl. 5,9dB erősítést tudott mérni.


Miért fontos ezt az értéket beállítanunk és mennyire? 

Tulajdonképen szinte mindegy hogy milyen értéket állítunk be, az se baj, ha 0 dB-t. A lényeg, hogy mindezt még a keverés megkezdése előtt tegyük meg! Ha keverés közben változtatunk a Pan Law beállításán, az addig felépített sztereó képünk teljesen szét fog esni, hiszen a fantomközép hangereje megváltozik.

Fontos tudnunk, hogy amikor a sztereó mixünket egy monó hangforráson játsszuk le, a jobb és a bal csatorna hangereje összeadódik! Vagyis ha nem alkalmaztunk panoráma korrekciót, akkor a középre panorámázott hangok kétszer olyan hangosan fognak megszólalni! Mondhatjuk persze, hogy ma már szinte senki sem hallgat monóban zenét, sőt legtöbben csak fülhallgatókon. Viszont sok esetben az egymáshoz túlságosan közel, vagy túlságosan távol elhelyezett hangszórók monó hangforrásnak minősülnek. Ilyenek pl. a kis rádiók, TV-k, vagy a bevásárló központok hangszórói. Igen sokszor hallgatott monó hangforrás manapság -bár hangminősége nyilván nem a legjobb- a laptopok és a mobiltelefonok hangszórói, mp3 lejátszók asztali kihangosítói.

Az általánosan ajánlott Pan Law érték a -3dB.

Ha 100%-os monó kompatibilitást szeretnénk elérni, akkor válasszuk a -6dB-t.

Ha az SSL pultokat szeretnénk emulálni, vagy úgy gondoljuk hogy a -3 túl kevés a -6 pedig túl sok, akkor válasszuk a -4,5dB beállítást (már ahol ez lehetséges).




A lehallgatásról szóló következő 4. részben áttekintjük az akusztikai csillapítással kapcsolatos tudnivalókat. Tippeket és trükköket kaphatunk az otthoni, olcsó megoldásokról valamint betekintünk a profi megoldásokba is.

A következő részhez katt ide...




A témával kapcsolatos kérdéseket itt a kommentekben, vagy a facebook oldalon várom!

Kellemes mixelést kívánok mindenkinek!


Felhasznált irodalom:

Fletcher-Munson görbék:
https://en.wikipedia.org/wiki/Fletcher%E2%80%93Munson_curves

A,B,C súlyozások:
http://www.doctorproaudio.com/doctor/temas/ref_abc-weightings_en.htm

Referencia lehallgatás:
http://www.soundonsound.com/sos/may14/articles/reference-monitoring.htm


Rózsaszín zaj:
https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%B3zsasz%C3%ADn_zaj



Panoráma korrekció:
https://en.wikipedia.org/wiki/Pan_law

Fantom közép:
https://en.wikipedia.org/wiki/Phantom_center