A magnó-szalag technológiájából (szűrés, újramágnesezés, káosz) és továbbításának egyenetlenségéből (nyávogás) adódóan egy természetes modulációt ad a késleltetéshez. Ez azt jelenti, hogy a késleltetés ideje és a szűrés az időben előrehaladva nem állandó, az folyamatosan változik, többé kevésbé véletlen módon. Vagyis ezáltal egyfajta mozgást adunk a hanghoz, ami érdekesebbé teheti azt.
Emellett a szalagos késleltetőknek van egy másik rendkívül érdekes és teljesen egyedülálló tulajdonságuk, ez pedig a szalag kopása. Ez persze nem valódi kopás, hanem a mágnesesség megtartásának időben történő változása. Minél többször mágnesezünk át egy szalagot, annál kisebb arányban képes visszaadni a felvett anyagot, vagyis egészen pontosan annál jobban keveredik az előzőleg rögzített hanggal. Ebből aztán olyan frekvencia-kombinációk alakulnak ki, amit ma még digitális úton nem tudunk teljes élethűséggel szimulálni. Ez egyfajta káosz, amit matematikailag nehéz úgy leírni, hogy ne keletkezzen hallható ismétlődés. Azért persze nagyon jól meg tudjuk ám mindezt közelíteni, de a legtöbb esetben nincs is szükség ilyen mélységű modulációhoz ahhoz, hogy jó hangzást állíthassunk elő.
