Profi mixelés - Az előkészítés

Az oktató sorozat eddigi részeiben megismertük a keveréshez használt két fő eszközcsoportot, az ekvalizereket és a kompresszorokat. Megismerhettük azt is, hogy ezek és egy keverőpult segítségével hogyan tudjuk megvalósítani a keverés célját, vagyis az egyensúlyt a mixben szereplő elemek (sávok) között. Egy tökéletes világban nem is lenne szükségünk ennél többre ahhoz, hogy egy jó minőségű mixet elkészítsünk. Mi azonban nem tökéletes világban élünk...

Minden mix biztonsági mixként (safe mix) kezdi az életét. A legtöbb ezen a szinten is marad, de néhány tovább fejlődik egy nagyszerű mix-é. Hogy mi az a "biztonsági mix"? Az olyan keverést hívjuk így, ami a legtöbb lehallgató készüléken (lejátszón) nagyjából ugyanúgy szól, de egy nagyszerű -ha úgy tetszik profi- mix mellé téve halljuk, hogy valami (valójában sok minden) még hiányzik belőle.

A mai résztől kezdve továbblépünk a biztonsági mix fokozaton, és a keverés egy magasabb szintjének megismerését kezdjük meg. Elsőként a kompresszorok témakőrhöz kapcsolódva a párhuzamos, vagy más néven New York kompressziót fogjuk megtanulni, de ehhez előbb létre kell hoznunk egy nagyon egyszerű, de minden tekintetben korrekt biztonsági mix-et. Az új sorozatban az egyes technikákat -ahogy mondani szokták tippeket és trükköket- szakítva az eddig megszokottakkal nem téma szerint csoportosítva, hanem felhasználás közben ismerhetjük meg.

Ahogy Dave Pensado mondá vala: "Az audió világban semmi sincsen ingyen". Mint a sorozat egy régebbi részében már elmondtam, most is elmondom, hogy ezzel nem arra gondolt, hogy mindenért pénzzel kell fizetni. A valódi mondanivalója ez volt: -Ha egy audió jelen bármit változtatsz, azzal valamit elveszítesz belőle. Ha azonban ez a veszteség kevesebb mint amennyit nyerünk vele, akkor érdemes megtenni! (Ez fokozottan igaz a digitális hangrögzítésre, ahol már egy kismértékű (nem egész bitszámú) hangerő változtatáskor is kvantálási hibák alakulnak ki!)


Hogyan kezdjünk neki?
Ahogy a bevezetőben már említettem, most nem csak egy technikát fogunk kipróbálni, hanem egy egyszerűbb profi keverést fogunk végezni (majdnem) az elejétől (majdnem) a végéig!

A próbához az előző részben már megismert Milk Cow Blues című számot fogjuk használni. A letöltéshez szükséges linket megtaláljuk ott. Aki megtartotta az akkor elkészített projektet az most ismét előveheti, de mentse le egy új néven, ugyanis most egy másik oldalról fogjuk megközelíteni a problémákat!


A kicsomagolt ZIP-ben lévő wav fájlokat helyezzük el egy-egy sávra. A dob térmikrofonok (04_overheads) kivételével minden sáv mono, tehát érdemes őket mono sávra elhelyezni, ha van ilyen lehetőségünk. Az overheads sávot természetesen sztereó sávra helyezzük el. A panorámát saját ízlés szerint is beállíthatjuk, az általam választott értékeket azonban megtaláljuk a fenti ábrán. A fader-eket állítsuk 0dB-re, azaz unity gain-re. Ez utóbbi azt jelenti, hogy nincsen sem hangosítás, sem halkítás. A projekt panoráma korrekció (Pan law) értékét állítsuk célszerűen -3dB-re. A Pan law-ról részletesen olvashatunk a Referencia lehallgatás beállításáról szóló részben!

Keverési bitmélység beállítása Reaper DAW-ban.
Aki olvasta az előző részt (remélem mindenki!) az már tudja, hogy a wav fájlok hangereje a használt "kivonatban" már egy előkevert arányban lettek exportálva, ami nekünk nagyon jó a gyakorláshoz, mert nem kell mást tennünk mint azonos jelszintre állított fader-el összesíteni őket. Viszont a jelszintjük nem szabványos -18dBFS RMS. Ahogy ott már elmondtam, ez mindaddig nem probléma amíg nincsenek túlvezérelve és feldolgozásukra csak olyan plugineket használunk, amik nem kalibrált jelet igényelnek, azaz nem analóg modellezettek, valamint a munkaállomásunk (DAW) belső jelfeldolgozása lebegőpontos (angolul: floating point, általában 32 vagy 64 bit) ilyenkor ugyanis a belső dinamikatartomány 1500dB vagy magasabb, amibe egészen biztosan beleférnek a sávokon végzett módosítások és az összegzésük.

Szabványos előkészítés
Mi kell egy technikailag is korrekt, professzionális mix elkészítéséhez? Elsősorban az, hogy a hangmérnökök által sok évtized alatt tapasztalati úton összegyűjtött, valamint az elektronikai mérnökök által kikísérletezett és kiszámított, az egyes készülékekben (és pluginekben) alkalmazott szabályokat betartsuk. Ha így járunk el, akkor nem érhet minket meglepetés (legalábbis sokkal kevesebb) a mix későbbi szakaszaiban, az anyagainkat könnyen tudjuk majd cserélni/szállítani más stúdiókba, az egyes eszközöket (EQ, kompresszor, zengető, stb) könnyen tudjuk majd cserélgetni, mert sokkal kompatibilisebbek lesznek.

Ha külső eszközöket is használunk, akkor pedig egyáltalában nincsen más választásunk, hiszen ezek a hardver eszközök csak a szabványos jelszinteken működnek megfelelően (torzítás nélkül és megfelelő zajszinten). Vagyis a kompatibilitást csak a szabályok és szabványok betartásával tudjuk elérni. Ez különbözteti meg a professzionális hangmérnököt a hobbi hangmérnöktől,  aki csak próbálgat, játszik, szórakozik, de nem tudja hogy mi miért történik. (Tegyük hozzá, hogy a profi hangmérnök is sokat játszik, próbálgat és szórakozik is közben, hiszen ezért csináljuk, mert közben jól érezzük magunkat. Viszont jobb ha tudjuk azt is, hogy mi miért történik!)

Tehát a jó mix alapja 99%-ban a jó előkészítés, akár csak egy pörkölt esetében. Ha a húst nem egyforma darabokra vágjuk, rajta hagyjuk a faggyút és az inakat, nem megfelelő húsból dolgozunk vagy nem megfelelő minőségűből, akkor a pörköltünk jobb esetben nem lesz igazán finom, rosszabb esetben a bográcsból nem az asztalra, hanem egyenesen a kukába kerül. Ugyan ez érvényes az audió világra is. Szar be=szar ki.

Maradjunk most a példa szerinti mixnél. Maguk a sávok jó minőségűek (eltekintve néhány apró hibától, ami most nem befolyásol minket), nincsenek túlvezérelve, dinamikusak, nem túl zajosak, stb. Tulajdonképpen egyetlen problémánk velük a nem szabványos jelszintjük. Az előző részben ez nem volt probléma, megoldottuk a fader-ek lehúzásával, most azonban nézzük a professzionális megoldást, kezdjünk neki a korrekt jelszint kezelésnek, angol nevén a Gain staging-nek! Ezt több módon is megtehetjük.

Destruktív szintszabályozás
Halkítás Ocenaudio-ban.
Első lehetőségünk az úgynevezett offline, vagy maradandó változtatás, amikor pl. egy program (vagy alkalmazás) segítségével lehalkítjuk a wav-et, majd a halkabb változatot visszamentjük az eredeti fájlba. Ebben az esetben az eredeti hanganyagunk elveszett (hacsak nem készítünk róla biztonsági másolatot), vagyis ez egy destruktív, romboló jellegű beavatkozás, viszont nem igényel valósidejű CPU teljesítményt, így ha szűkében vagyunk ennek, érdemes megfontolni a használatát.

Tipp:
Ne menjünk most túl mélyen bele a témába -erről majd egy későbbi cikkben olvashatunk részletesebben- de a digitális hang jelszintjének változtatása (néhány esettől eltekintve) a kvantálási hibák miatt bizony minőségromláshoz vezet, ezért érdemes minden jelszint változtatáskor zajmodulációt, ismertebb angol nevén dither-t alkalmazni. A kialakuló hiba elsősorban nagyon alacsony jelszinteken jelentkezik, és mértéke nagyban függ az alkalmazott bitmélységtől, ezért annyira nem veszélyes, hogy nagyon aggódjunk miatta. Normál esetben a 24 bites audió fájloknál nem foglalkozunk vele.

A destruktív jelszint szabályozási probléma inkább akkor jelentkezik, ha később ismét szeretnénk a kivezérlést megváltoztatni, hiszen ebben az esetben már nem az eredeti jelből fogunk dolgozni.

A műveletet elvégezhetjük a DAW-ban is, de szerintem sokkal egyszerűbb és gyorsabb, ha külső eszközt használunk. Ilyenek pl. az ingyenes Audacity, vagy a szerintem sokkal egyszerűbb és szintén ingyenes Ocenaudio. Ezeket sok esetben meg is adhatjuk a DAW-nak, mint külső hang-szerkesztőt (External wave editor), de több programban (pl. Cubase, Protools, stb) beépítve is találunk ilyen destruktív szerkesztést lehetővé tevő elemet.

Beépített szintszabályozás
Második lehetőségünk a sávok hangerejének csökkentése még az előtt, hogy a keverő sávra kerülne. Na itt már eléggé különböznek az egyes DAW-ok lehetőségei, ezért ebbe most nem merülünk bele részletesen, ezt mindenki kutassa fel saját maga. Személy szerint két DAW-al rendelkezem, Cubase és Reaper, így ezekről tudok írni. Kezdjük a Reaper-el. Itt több lehetőségünk is van a sávokra kerülő wav-ek halkítására, de ezek közül is a legegyszerűbb az adott elem (a Reaper-ben Media item-nek, azaz média elemnek nevezik) tulajdonságainak megváltoztatása. Ebben az esetben az eredeti fájl nem változik meg, csupán annyi történik, hogy a beállított értékeket is számításba veszi a program amikor egy-egy elemet lejátszik. Mindezt természetesen minden effekt és automatizáció előtt teszi meg, vagyis gyakorlatilag ugyanazt az eredményt kapjuk, mintha magát a wav fájlt halkítottuk volna le -ahogy az első megoldásban láthattuk-, de az eredeti fájl érintetlen marad.

Cubase esetében ezt a lehetőséget nem az egyes wav-ekre alkalmazzuk, hanem magára a sávra, mégpedig a keverőpult legtetején található TRIM nevű paraméterrel. Ezzel gyakorlatilag a harmadik lehetséges módszert hajtottuk végre, mert bár ezt a Cubase nem köti az orrunkra, de ezek a Trim potik gyakorlatilag pluginek, amik alapból elhelyezésre kerülnek az összes létrehozott sávon, akárcsak a beépített Cubase EQ. Igazság szerint a Reaper is rendelkezik ezzel a lehetőséggel, a Volume Pre-FX paraméteren keresztül. Ha ezt használjuk, akkor a fentebb leírtakkal ellentétben nem csak egyetlen media item-re vonatkozik a beállítás, hanem az adott sávon lévő összesre.


Sáv halkítás Sleepy Stereo Channel-ben
A helyes szintleolvasáshoz a METER kapcsolót
kimeneti állásba kell kapcsolni, vagyis "OUT"-ra!
Szintszabályozás insert plugin segítségével
Sok szempontból ez a "legjobb" megoldás, mert ez a leguniverzálisabb, hiszen egy-egy plugint több DAW-ban is használhatunk. Azért tettem idézőjelbe a legjobbat, mivel az erre használt pluginnek is szüksége van számítási teljesítményre, vagyis igénybe veszi a CPU-t, de általában csak kis mértékben. Persze ez igaz minden más valósidejű jelszint szabályozó megoldásra is, beleértve a fenti második megoldást, azonban azok natív kódolásuk miatt általában valamivel kisebb teljesítményt igényelnek. Ennek ellenére érdemes ezt a megoldást választani, mivel az ilyen "előkészítő" jellegű pluginek nem csak a jelszintet tudják megváltoztatni, hanem ez mellett sok más hasznos képességgel is rendelkeznek. Ilyenek pl. a be és kimenő jelszintek mérése peak meter, vagy jobb esetben VU meter segítségével, fázis kijelzők, szűrők alkalmazhatósága, akár bonyolultabb EQ, de-esser, gate, fázis fordítás vagy beállítás, panoráma beállítás, különböző sztereó és mono módok közötti konverzió. Ha esetleg valamilyen channel strip jellegű plugint használunk, akkor szinte biztos, hogy azon belül is megtehetjük a bejövő jel szintjének beállítását.

Példánkban most a viszonylag új DMG Audio által kiadott ingyenes Track Control nevű plugint fogjuk használni. A letöltéséhez létre kell hozni egy ingyenes fiókot a DMG-nél, ahol meg kell adnunk az e-mail címünket, mert ide küldik el az érvényesítő linket. Aki valamiért óckodik ettől a dologtól (semmi oka rá!), az használhatja a jelszint beállításra pl. a szintén ingyenes nagy kedvencemet a Sleepy Time-Mono channelt, aminek használatáról részletesen olvashat a Hangerő arányok beállításról szóló részben. Ebben az esetben a későbbiekben szüksége lesz majd egy MS encoder pluginre is, de ezt majd annál a résznél fogom részletesebben kifejteni.

Sáv halkítás és szűrőzés DMG Audio-TrackControl-ban
Talán sokan most egy kicsit majd megorrolnak rám, hogy miért dumáltam ennyit feleslegesen, mert példánkban a TrackControl-t csak nagyon minimálisan fogjuk használni, kivéve a dob térmikrofon sávot. Ez a minimális használat annyit jelent, hogy segítségével fogjuk a sávjainkat -9dB-el halkítani. Ehhez nem kell mást tennünk, mint a plugint elhelyezni az összes sáv első insert pontjára, majd beállítani a kimenő jelszint erősítését -9dB-re.

Hogy miért pont -9dB-re állítjuk be? Nos ennek az értéknek a megállapításához minden sáv hangerejét figyelembe kellett vennem, hiszen ezek egymáshoz már arányosítva lettek, vagyis minden sávra ugyan azt a trim értéket kell beállítani, hogy ez az egyensúly ne boruljon fel. Ehhez meg kell találni a leghangosabb sávot, majd ennek korrekciós értékét megállapítani. A művelethez a Sleepy Channel-t használtam, és úgy vettem észre, hogy az ének sáv (10_LeadVox) volt a leghangosabb. Ezen a -6dB-es halkítás (ami ugye fele annyira hangos) esetében a mutató még mindig belógott néha a piros mezőbe. Ez önmagában még nem lett volna probléma, de próbáltam profi lenni és előre gondolkodni! Mit jelent ez?

Mivel 10 sávot kell kevernünk, ezért ezek hangereje összeadódva jelentősen magasabb, mintha csak 2 sávot kevernénk össze. Vagyis célszerű már a sávok bemenetén alacsonyabb jelszintet beállítani, mert így a mixbuszon is egy alacsonyabb jelszint jelenik majd meg. Az analóg technika esetében ez nem lenne járható út, mivel az alacsony jelszinttel magasabb zaj is jár. Szerencsére a példa szerinti mixben a sávok -9dB-el történő halkítása, a -3dB panorámakorrekció és a szétpanorámázás hatására a 10 db kb. -3dBVU-s sávból a végén még mindig csak kb. 0dBVU kivezérlés érték lesz a maszter buszon. Ilyen szempontból szerencsésebb megoldás jelszint kezelés beállítására VU metert használni mint peak metert, hiszen így rögtön a hangerő értékeket tudjuk leolvasni, míg a TrackControl-on csak pillanatnyi csúcsértéket (peak metert) találunk.

A jelszintbeállítás mellet egy másik fontos előkészítő feladatot is a TrackControl-on keresztül oldunk most meg, ez pedig nem más, mint a felüláteresztő szűrő. Erről és használatáról részletesen olvashatunk a Szűrőkről szóló részben!

Miért kell felüláteresztő szűrőt használnunk?
Az ének sáv bizony jelentős mértékben tartalmaz felesleges
alacsony frekvenciákat!
A legtöbb hangfelvétel -akár a virtuális hangszerekkel, de különösképpen a mikrofonnal készültek- nem csak azokat a frekvenciákat tartalmazzák amit szeretnénk felvenni, hanem annál sokkal többet. Erről egyszerűen meggyőződhetünk egy spektrum analizáló segítségével! Ez a technika jól jön akkor is, ha lehallgató rendszerünk korlátozott, azaz nem hallunk minden frekvenciát.

Legalapvetőbb probléma pl. az analóg technikában mindenhol jelenlévő alapzaj. Ezen felül az elektromos hálózatból érkező zajok, rádiófrekvenciás zajok, és egyéb hallható zajok, mint pl. légkondicionáló berendezés, stb. Ezek egy-egy sávon nem biztos hogy jelentős mértékűek, főleg ha kiváló minőségű eszközöket használunk. Azonban ha sok ilyen sávot összegzünk, azaz keverjük őket a keverőpultunkon (legyen az analóg vagy DAW), a sok apró szinte hallhatatlan zaj összeadódva bizony jelentős mértékűvé válik. Különösen igaz ez az alacsony frekvenciákra, amik energiája sokkal nagyobb mint a magasabb frekvenciáké, és mivel a legtöbb lehallgató eszközön nem is hallhatóak, ezért sokszor észre sem vesszük őket. Csak azon csodálkozunk, hogy milyen magas a jelszint, miközben a hangerő alacsony. Más esetben nem értjük, hogy miért nem szól tisztán a mix, inkább csak egy kavargó zúgást (angolul: mud) hallunk. Ilyenkor az történik, hogy az alacsonyfrekvenciás jelek felzabálják a sávszélességet, dinamikatartományt. Ez ellen úgy védekezhetünk legeredményesebben, ha minden olyan frekvenciát eltávolítunk a sávról, amire nincsen szükségünk. Igaz ez főként az alacsony frekvenciákra, de ugyan úgy a magasakra is!

Mint azt a szűrőkről szóló részben már megtanultuk, a felüláteresztő szűrő (HP, Highpass filter vagy Lowcut filter) paraméterei a vágási frekvencia és a vágási meredekség. A frekvenciát viszonylag könnyen beállíthatjuk, mindössze annyit kell tennünk, hogy addig emeljük amíg nem halljuk azt, hogy valami elveszik a hangból. Ezzel a módszerrel megelőzhetjük, hogy hasznos frekvenciákat is eltávolítsunk. Természetesen ilyenkor a sávot SOLO módban érdemes hallgatni.

Tipp:
A legegyszerűbb, ha minden sávot vágunk 100Hz alatt, ezzel sokat nem tévedhetünk. Természetesen az alacsony frekvenciákra épülő sávokat, pl. basszus és lábdob ennél alacsonyabb frekvencián érdemes vágni, attól függően hogy milyen frekvenciákat tartalmaznak. A 4 húros basszusgitár legalacsonyabb hangja az alsó E húr pl. 42Hz, tehát itt nyilvánvalóan nem vághatunk 100Hz-nél, inkább 40-nél. Az akusztikus lábdob esetében kb. 30Hz-nél érdemes vágni. Alapvetően elmondható, hogy 30 Hz alatt szinte semmilyen lejátszóberendezés nem működik, ezért a maszter sávot is érdemes 30Hz alatt vágni, ezzel a dinamikatartományt jelentősen megnövelhetjük. Hasznos frekvenciatáblázatokat találhatunk az Ekvelizerek használatáról szóló második részben.

Ez tehát a szűrő vágási frekvenciája, amit a legtöbben értenek, de ezzel szemben sokaknak nem világos a vágási meredekség értékének jelentése, illetve mivel nincsenek tisztában ennek jelentőségével, így olyan értékeket állítanak be, ami nem hogy javít, de sokkal inkább ront a létrejövő hangzáson!

Mit jelent egy szűrő vágási meredeksége?
Erről és az általa okozott problémákról részletesen olvashatunk az Ekvalizerekről szóló első részben. ezért most nem térünk ki mindenre részletesen, csak azokról beszélünk ami a jelen példában szerepel.

Mint látható, a nem alacsony frekvenciát tartalmazó sávokon 100Hz-re állítottam be a felüláteresztő szűrőt (HPF), ami megfelel a fentebb már említetteknek. A meredekség beállításához viszont nézzük, hogyan változtatja meg a fázist a szűrőnk. Ehhez a VST Analyser segítségével elkészítettem a DMG-TrackControl felüláteresztő szűrőjének különböző meredekségek esetében létrejövő fáziseltérési grafikonját. Ezt láthatjuk a következő ábrán.


Hogyan kell értelmezi ezt az ábrát?
A függőleges Y tengelyen látható a létrejövő fázis változás (fokban), a vízszintes X tengelyen pedig a különböző frekvenciák (Hz-ben). Látható, hogy a 100Hz-re beállított felüláteresztő szűrő nem csak 100 Hz alatt változtatja meg a fázis értékét, hanem folyamatosan csökkenve már 20.000 Hz-től.

A tökéletesen változatlan fázis a 0 fok lenne, vagyis egy vízszintes vonal. Ha egy grafikon ettől eltér, akkor a vízszintestől való eltérésének mértéke mutatja, hogy mennyire tér el az eredeti fázistól. Jól látható, hogy -6dB/oktáv meredekség esetén még nincs nagy eltérés, akárcsak -12dB/oktávnál. Viszont -18dB/oktáv és annál magasabb értékeknél a grafikonunk elég furcsává változik, egy hegyes szöggé. Ez azt jelenti, hogy ilyenkor a fázis teljesen megfordul, vagyis invertálódik. -48dB/oktáv esetében ez a fázisfordulás már kétszer is bekövetkezik, elsőként 200Hz-nél, majd kb. 50Hz-nél.

Miért okoz problémát a megváltozott fázis?
Ha csak egyetlen mono sávot játszunk le, annak fázisa teljesen mindegy, és lejátszás közben is gyakorlatilag bármire változhat, nem fogjuk észrevenni. A probléma ott kezdődik, amikor két sávot játszunk le egyszerre, mert ezek fázisviszonya hatással van egymásra. Hogy miért?

Két hang összeadása. Nagyításhoz katt a képre!
Tekintsük a mellékelt ábrát. Az ábrákon két szinuszhullámot láthatunk, az első 10Hz-es, a második pedig 100Hz-es. A hanghullámok elektromos továbbítása polarizáció függő, ezért nem mindegy hogy a plusz és a mínusz vezeték megfelelően van-e bekötve a hangszóróba vagy sem. A hanghullámokat ábrázoló grafikonokon a középvonal felett helyezkednek el a plusz értékek és a középvonal alatt a mínusz értékek.

Jó ha tudjuk, hogy mi módon keveredik össze (szólal meg egyszerre) két hang. Gyakorlatilag itt egy összegződés, tudományos nevén összeadás történik. Az első időpillanatban az első hang hangerő értéke (maga a sample érték) helyezkedjen el a középvonal felett, ezért legyen mondjuk +10, a második hang ugyan ezen időpillanatban szintén a középvonal felett helyezkedik el, érvényes hangerő értéke pedig legyen mondjuk +5. A hallható hangerő érték tehát 10+5=15 lesz. Ez ennyire egyszerű! A mellékelt ábrán is látszik, hogy a két hanghullám összeadódása hogyan történik. Ha van kedvünk hozzá, mi magunk is elvégezhetjük a kísérletet, mindössze két hanggenerátor és egy oszcilloszkóp plugin kell hozzá. Az első hangot az első sávon, a másodikat a másodikon hozzuk létre, az oszcilloszkópot pedig a kimenő (maszter) sávra helyezzük el!

A fenti példát folytatva könnyen beláthatjuk, hogy ha egy adott időpillanatban az első hang hangerő értéke +10, vagyis a középvonal felett helyezkedik el, a második hangé viszont ugyan úgy 10, de a középvonal alatt helyezkedik el, tehát -10, ezek összeadódva -10+10=0 teljesen kioltják egymást, vagyis nem fogunk semmit sem hallani, hiszen a hangszórónk nem helyezkedhet el egyszerre 10 millimétert előre és 10 millimétert hátra. (ez csak egy példa!) A probléma akkor is fennáll, ha két hangszóró működik egy légtérben, pl. sztereó hangszóró-pár. Ilyen esetben a két hangszóróból érkező hanghullámok hatással vannak egymásra, és ha a két hang ugyan olyan, de ellentétes fázisú, akkor a helyiség bizonyos részein teljesen kioltják egymást, szó szerint semmit sem fogunk hallani! Ezt hívjuk mono kompatibilitási hibának. Vagyis mixelés közben törekedjünk arra, hogy ha a kimenetet (a maszter csatornát) monoba kapcsoljuk, akkor se tűnjön el egyetlen sáv se a mixből!

Ha a két hangunk ellentétes fázisú, de nem teljesen egyezik meg, akkor nem teljesen oltják ki egymást, hanem csak részben. Hallani fogjuk őket, de halkabban, vagy ami még rosszabb, a halkulás (és hangosodás) mértéke az időben folyamatosan változik. Ezt nevezzük phasing hangnak, magyarul leginkább cső-hangnak lehetne nevezni, mert olyan hangja van, mint amikor egy csőben (vagy csőbe) beszélünk bele.

Végezzünk egy gyors kísérletet, hogy meghalljuk és megismerjük a fázis problémák hangját!

Duplikáljuk az ének sávot (10_LeadVox) a már elhelyezett TrackControl pluginnel együtt. Helyezzük ezt a 2 sávot SOLO módba, így csak őket fogjuk hallani, ha elindítjuk a lejátszást. Tegyünk is így! Amit hallhatunk, az a sáv szinte változás nélkül. A különbség mindössze annyi, hogy dupla (kétszeres, vagyis +6dB) jelszinttel szól, hiszen a két sáv mindenben megegyezik, így egyszerűen összeadódik. Eddig nincs gond, a két sáv fázis-viszonya megfelelő.

Most nyissuk meg a duplikált sávon a TrackControl plugint és kezdjük el lassan emelni a Delay (késleltetés) értékét. Már 0,13 ms-tól jól hallható a két sáv (eredeti és késleltetett) interferenciájából adódó változás, az ének eltompult. Gyakorlatilag a két sáv fázisviszonya már most eltér egymástól, de ha tovább emeljük a késleltetés értékét, mondjuk 0,43ms-ra, akkor meghalljuk a tipikus phasing (fézing) hangot (lásd a lenti ábrán). Ez persze bizonyos esetekben kívánatos lehet, de legtöbbször hibás hangzást eredményez.

Figyelem! A fázis eltolás mértéke a hang frekvenciájával változik, hiszen a különböző frekvenciájú hanghullámok hullámhossza is változó. Vagyis egy adott idejű késleltetés minden frekvencián más fázisértéket (szöget) ad. Ezért nem azonos a polaritás-váltás (kapcsoló ami pl. a keverőpultokon van) és a fáziseltolás. 180 fokos fáziseltolás egyenlő a polaritás váltással, de az ehhez szükséges késleltetés érték minden frekvencián más időt jelent. A polaritás váltás egyszerűen megfordítja a hullámforma érték előjelét, a pozitívból negatívat, a negatívból pozitívat csinál. A legtöbb esetben a korrekcióhoz elegendő a polaritás váltás, ezért ne nagyon aggódjunk a változó frekvenciájú hangok miatt!

Láthattuk és hallhattuk tehát, hogy milyen az amikor a megváltozott fázisú hang miatt nemkívánatos interferencia jön létre. Ugyan ez a fázis eltolódás hatás jelentkezik az alul és felüláteresztő szűrők használatakor, de mértéke az alkalmazott vágási meredekségtől függ. Ha megfelelően lapos görbét választunk, akkor a létrejövő fázis eltolódás nem olyan mértékű, hogy az károsan befolyásolja a létrejövő hangzást. Amint fentebb is láthattuk, már -18dB/oktáv meredekségnél is bekövetkezik a fázis fordulás, ami még nagyobb problémát okoz, mint egy egyszerű fáziseltolódás. Égnek áll a maradék hajam is amikor azt látom, hogy vannak olyan "hangmérnökök" akik 48dB/oktáv meredekségű szűrőt alkalmaznak minden csatornán. Bánjunk hát csínján a szűrő meredekséggel!


Hosszú tipp:
Sokan most biztosan azt gondolják, hogy miért kéne a fáziseltérés miatt aggódniuk, ha az adott frekvenciák amplitúdóját amúgy is csökkentettük, vagyis azok már csak részben, vagy egyáltalában nem hallhatóak. Egyrészt mint az az ábrán is látható, a fáziseltérés a vágási frekvencia felett indul, vagyis nem csak a beállított frekvencián, vagy alatta okoz hibát. Másrészt a fázishiba a vágási frekvencián is jelentkezik. Viszonylag egyszerűen elvégezhet erre egy kísérletet az, aki kételkedik.

Egy új projektben hozzunk létre két sávot, és a PanLaw értékét állítsuk 0dB-re. Az első sávra helyezzünk el egy hanggenerátort és állítsunk be rajta egy 100Hz-es szinusz hullámot -6dBFS kimeneti jelszinttel. Ezt a sávot send-en keresztül küldjük a második sávra unity gain (0dB) jelszinttel. Erre azért van szükség, hogy mindkét sávon pontosan ugyan azt a jelet kapjuk. Természetesen mindkét sáv kimenetét a maszter sávra küldjük.

Ha elindítjuk a hanggenerátort, akkor mindkét sáv jelszintmérője (peak meter) -6dB(FS)-t kell hogy mutasson. Mint tudjuk, a két sáv teljesen azonos jele összeadódik, vagyis a maszter sávon ez 0dBFS szintet eredményez. Ha a második sávot kikapcsoljuk, akkor a maszter szint -6dB-re esik vissza. Ha visszakapcsoljuk a második sávot és bármilyen szintet állítunk be rajta (akár a TrackContorl-ban, akár a sáv faderel) az összeadódott két sáv szintje minden esetben magasabb lesz a maszter sávon, mint ha csak az egyik sávot küldjük rá. Aki tud számolni az tudja, hogy ha egy pozitív számhoz hozzáadunk egy másik pozitív számot, akkor minden esetben egy magasabb értéket kapunk.

Most következik a próba: Állítsuk be a második sáv fader-ét 0dB-re, és a TrackControl mindkét faderét szintén 0dB-re és küldjük mindkét sávot a maszter buszra. Vagyis ugyan ott tarunk most, mint a próba kezdetekor. Mindkét sáv -6dB jelszintet mutat, a maszter busz pedig 0dB-t. Ez így is van rendjén.

Most állítsunk be 18dB/oktáv vágási meredekséget és 100Hz vágási frekvenciát a második sávon elhelyezett TrackControl-ban. A sáv kivezérlés értéke ekkor -12,2dB lesz, a maszter sávé pedig -8,7dB. Hogy micsoda??? Egy -6dB-es jelhez hozzáadok egy másikat és a kimenet halkabb lesz? Ez maga a csoda! Vagy mégsem? Némítsuk le a második sávot (MUTE) és a maszter jelszint nem alacsonyabb, hanem magasabb lesz! Vagyis a két sáv összeadódása nem növeli, hanem csökkenti a jelszintet. Tehát fázis probléma lépett fel!

Nézzük most mi történik, ha a szűrőnk vágási meredekségét csökkentjük (mint azt fentebb már leírtam), az ajánlott 12dB/oktávra. A második sáv jelszintje -9,1dB, a maszter jelszint pedig -4,3dB, tehát a két sáv összeadódva most már hangosabb, mint csak az egyik egyedül. Ez a tapasztalat pontosan megegyezik a vágási meredekségek fáziseltéréseit mutató grafikonon láthatóakkal. Vagyis most igazoltuk, hogy a 18dB/oktáv vagy meredekebb görbe esetén a TrackControl pluginben kedvezőtlen fáziseltérés keletkezik. Ettől aztán a mixünk nem jobban, hanem inkább rosszabbul fog szólni! Hogy miért?

Tegyük fel, hogy azért vágtuk meg a basszust 18dB/oktáv meredekségű szűrővel, hogy helyet csináljunk a lábdobnak a mixben. Az így létrejövő fázisprobléma miatt azonban a lábdobunk nem hogy előbbre kerülne, hanem éppen ellenkezőleg, lehalkul a basszussal együtt, hiszen annak meg a szűrővel csökkentettük az adott frekvenciákon az amplitúdóját. Vagyis kis túlzással élve pont az ellenkezőjét értük el, mint amit szerettünk volna. Ha viszont olyan meredekséget választunk ahol még nem jelentős a fáziseltérés, akkor pontosan azt érjük el, ami a célunk volt! (Csókoltatom a szakértő "Hangmérnököket" és "Masztering hangmérnököket"!)

Tipp:
A felüláteresztő szűrő használatával jelentősen csökkenthetjük a sávokon az alapzajt, morajlást, és azokat a hallhatatlan frekvenciákat, amik feleslegesen emésztik fel a dinamikatartományunkat (vagyis nem halljuk őket, de nagy energiát képviselnek, így csökkentik a lehetséges kivezérlés értéket). Hogy ne veszítsük el az alacsony frekvenciákat, a profi hangmérnökök a következő módszert használják:
A basszust HP szűrővel vágják pl. 50Hz-nél vagy akár magasabban, majd az ezt követő EQ-val megemelik a frekvenciákat 50Hz-nél (vagy ahol szükséges). Ezzel egy sokkal tisztább, de mégis kellő mennyiségű mélyhangot tartalmazó jelet kapunk.



Mono kompatibilitás és Haas effekt
Itt szeretném felhívni a figyelmet a manapság nagyon elhanyagolt mono kompatibilitásra! Bár sokan a Grammy díjas hangmérnökök közül is azt állítják, hogy nem érdemes vele foglalkozni, mert ma már mindenki sztereó fülhallgatón hallgat zenét, azért nem ennyire egyszerű a helyzet. A legtöbben mobiltelefonon hallgatnak zenét, persze fülhallgatón, de amint ezt leteszik és átkapcsolnak a telefon hangszórójára, máris monoban történik a lejátszás, ugyanis a legtöbb mai telefon nem rendelkezik 2 hangszóróval! Tegyünk egy próbát!

Állítsunk be 7 ms késleltetést az előbb már duplikált ének sávon és panorámázzuk teljesen balra, az eredetit pedig teljesen jobbra. Indítsuk el a lejátszást! Az ének most szép szélesen szól. Ez az úgynevezett Haas effekt, ezzel lehet viszonylag egyszerűen elérni, hogy ugyanazt a hangot a sztereó térben egy időben két helyről érkezőnek halljunk. Ez egy úgynevezett binaurális, vagy pszichoakusztikai effekt. A 7-14 ms az általánosan használt érték, de maga a hatás 2-50ms között bárhol érvényesül.

Ez a széles hangzás mindaddig jó is, amíg a két hangszóró hangja nem keveredik össze, pl. csak fejhallgatón hallgatjuk. Más a helyzet egy mono vagy mononak hallott lehallgatáskor, amikor pl. olyan távol helyezkedünk el az egyébként egymáshoz közel lévő hangszóróktól, hogy valójában már mononak halljuk a sztereó lesugárzást is.

Állítsuk tehát a két ének sávot mono-ra, vagyis mindkét panorámát helyezzük közép (center) értékre. Ha most elindítjuk a lejátszást, ugyan úgy hallhatjuk a phasing hatást mint az előző példában, ami nem kimondottan szép hangzást eredményez. Gyakorlatilag olyan, mintha az énekesnőnk egy műanyag lefolyócsőbe énekelne bele. Tehát nagyjából, vagy inkább egészen pontosan ezt hallja a hallgatóság is, ha nem tökéletes a lehallgató rendszere, pl. mobiltelefon kihangosító, laptop (közeli hangszórókkal), stb. Ez a keveredés komolyabb sztereó lejátszókon is létrejöhet, ha a hangszórók és a hallgató távolsága, valamint a helyiség akusztikája ehhez megfelelő értékeket vesz fel. Fontoljuk tehát jól meg hogy milyen késleltetést használunk az esetleges sztereó széthúzáshoz, és a fenti hibalehetőség miatt minden esetben ellenőrizzük a mono kompatibilitást! Ehhez nem kell mást tennünk, mint a maszter sávot monoba kapcsolni. A legtöbb DAW-ban erre beépített lehetőség van, de ha a mienkben nincs, használhatjuk akár a TrackControl plugint is. Ilyenkor a PAN L és PAN R értékeket egyaránt középre, vagyis 0%-ra állítsuk be.

Ha kipróbáltuk a különböző fáziseltolás értékeket (itt ms-ban van megadva, nem szögben, de erről majd egy későbbi részben olvashatunk részletesen), akkor a munka folytatásához töröljük a duplikált sávot!


Tipp:
A Brainworks egyedi MS sztereó effektjei igen széles sztereó széthúzást tesznek lehetővé, de mégis megtartják a mono kompatibilitást! Az ingyenes programcsomagjukban meg is találhatjuk a bx_solo nevű plugint, ami pont erre való! Ezt egészen nyugodtan használhatjuk sztereó szélesítésre, nem lesz gondunk a mono kompatibilitással. De biztos ami biztos, mindig ellenőrizzük azt!

Polaritás váltó (fázis fordító)
kapcsoló analóg keverőpulton.
Láthatjuk tehát, hogy ha egy hang fázisértéke megváltozik és egyszerre szólal meg egy másik ugyan olyan frekvenciájú hanggal, akkor az addig hallható hang -sok esetben- teljesen megváltozik! Ezért alul- és felüláteresztő szűrők használata esetén minden esetben ellenőrizni kell, hogy van-e fázisprobléma! Igyekezzünk olyan meredekséget választani, ami még nem okoz túlzott fáziseltérést, főként nem fázisfordulást!

Ez különösen fontos a többmikrofonos felvételek esetében, pl. akusztikus dobfelvételek, zenekari felvételek. Ilyen esetben a különböző mikrofonokból érkező jelek képesek egymást akár teljes mértékben is kioltani. Ezért a többmikrofonos felvételeknél minden esetben ellenőriznünk kell a sávok közötti azonos fázisviszonyt! Ezt a legegyszerűbben úgy tehetjük meg, ha az egyik sáv polaritását megfordítjuk. Ezt nevezik fázisfordításnak is. A legtöbb keverőpulton találunk ilyen kapcsolót a sávokon, jele általában egy ferdén áthúzott kör.

Ezt a kapcsolót általában a DAW sávokon is megtaláljuk, de természetesen a Sleepy Stereo Channel-ben és a TrackControl-ban is a Phase paraméter személyében. Az L betűre kattintva a bal oldal polaritását, az R betűre kattintva a jobb oldal polaritását, mindkettőt bekapcsolva pedig egyszerre mindkettőjét tudjuk megfordítani. Ezzel a sztereó sávok helyes fázisviszonyát egymáshoz képest és a többi sávhoz képest is tudjuk ellenőrizni.

Ha valamely sáv polaritás váltásakor megváltozik a hang (vékonyabb lesz), akkor biztosak lehetünk benne, hogy fázisproblémával állunk szemben. Sok esetben elég csak a polaritás megfordítása a probléma megszüntetéséhez, de előfordul az is, hogy nem. Ennek beállítására használhatjuk többek között a DMG-TrackControl Delay paraméterét. Ezzel előre-hátra tudjuk mozgatni az időben adott sáv lejátszását, vagyis megváltoztatjuk az adott pillanatban érvényes fázis helyzetét. Ezzel a funkcióval akár a szűrőnk által okozott fáziseltérést is korrigálhatjuk ha szükséges, bár a legtöbb esetben erre nincs szükség.

Megoldás lehet lineáris fázisú szűrő használata is, de ez esetben más problémákkal találjuk szembe magunkat, amiről olvashatunk az Ekvalizereket bemutató részben. Általánosságban elmondható, hogy az esetek 90%-ában tökéletesen megfelelőek a minimum phase szűrők, használjuk tehát ezeket egészen nyugodtan.


Vissza a példához
Térjünk most vissza a példa szerinti szűrőnk vágási meredekségéhez! Amint az ábrán is láthattuk, -12dB/oktáv meredekség felett már komoly fázisproblémák adódnak, ezért nem érdemes ennél magasabb értéket választanunk. Tulajdonképpen a -6dB/oktáv lenne a tökéletes választás fázis szempontjából, viszont ennél meg nem történik elég mennyiségű vágás, így maradjunk inkább a -12dB/oktávnál. Ez most az optimális megoldás!


Tehát a fentiek figyelembevételével a következőket kell tennünk a példa szerinti sávjaink helyes előkészítéséhez:

  1. Helyezzük el minden sáv első insert pontjára az általunk választott előkészítő plugint. Én a TrackControl-t választottam.
  2. Minden sávon állítsuk be a kimenő jelszintet (Out Gain) -9dB-re. A pontos beállításhoz használhatjuk a SHIFT gombot, mivel ennek benyomása közben a potmétert finomabban (lassabban) tudjuk mozgatni.
  3. A basszus és a lábdob sávok kivételével minden sávon állítsuk be a felüláteresztő szűrőt HPF 100Hz-re, a szűrő meredekségét pedig SLOPE 12dB/oct-ra.
  4. A lábdob sávon (01_Kick) állítsuk be HPF 31Hz.
  5. A basszus sávon (05_Bass) állítsuk be HPF 40Hz.
  6. Minden sáv fader-ét állítsuk 0 dB-re
  7. A panorámát állítsuk be ízlés szerint, vagy az általam javasoltra amit a fenti ábrán láthatunk.

SPITFISH beállításai
Ha most elindítjuk a lejátszást, minden sávon megfelelő lesz a kimenő jelszint, a maszter sávon sem kell beavatkoznunk, a kimenő jelszint ott is 0VU körül lesz (-18dBFS RMS). Ezt ellenőrizhetjük is, ha a maszter első insert pontjára elhelyezünk egy Sleepy Stereo Channelt. Az egyetlen probléma amit erősen hallunk, az az előző részben már kezelt túlzott "SZ" hangok az ének sávon. Aki egy kicsit figyelmesebb, talán már észrevette a fenti mixer képen, hogy én már el is helyeztem egy De-esser plugint a második insert pontra, méghozzá a Digital Fish Phones-SPITFISH-t. A De-esserről és használatáról bővebben olvashatunk az előző részben. A mellékelt ábrán láthatóak az általam választott beállítások.



Az utolsó simítás - MS dekódolás
Ha elindítjuk a lejátszást, nagyjából minden megfelelően szól (hála az eredeti hangmérnök munkájának), de aki hallott már valódi akusztikus dobolást és kicsit figyelmesebb, biztosan észrevette, hogy a dob egy kicsit "furcsán" szól. Túl széles, mintha két pergődobot ütnének egyszerre a helyiség két szélében. Nézzünk ennek egy kicsit jobban utána!

AB sztereó mikrofonozás
Hallgassuk meg az összes dobsávot egyszerre szólóban, vagyis a hangszerek és az ének nélkül. Az előbbi problémát is hallhatjuk, sőt egy újabbat is. A lábdob hangja ugyanis jobboldalról szól! Ez azért is furcsa, mert a dedikált lábdob mikrofon mono és ezt középre (center) panorámáztuk. A rejtélyt megoldhatjuk, ha szóló módban egyesével is végighallgatjuk a dobsávokat. Hamar rá is jövünk, hogy a térmikrofonokban van a hiba.

Aki nem ismeri a többmikrofonos felvételi technikákat joggal gondolja azt, hogy ez direkt így lett felvéve. Aki viszont igen (mint pl. én :-D ), az feltételezi, hogy ez talán nem is egy bal-jobb, AB vagy XY felvétel, hanem sokkal inkább egy MS felvétel. De mit jelent ez?

Sztereofon-nak, vagy egyszerűbben sztereó hangzásnak nevezzük a két egymástól elkülönített csatornán rögzített és visszajátszott hangot, amely így térhatású hangot eredményez. Gondoljunk csak a Referencia lehallgatási szint beállítása részben megismert fantom közép fogalmára. Ez gyakorlatilag az a hatás, amikor a hangot a két hangszóró közöttről érkezőnek halljuk, pedig ott nincsen valódi hangforrás (hangszóró). Ez tehát a sztereó hang lejátszása, de mi a helyzet a felvételével?

AB párosított mikrofonpár
Sztereó felvétel készítéséhez két darab mikrofon szükséges, mivel a két oldal jelét külön-külön kell rögzítenünk. Azonban hogy ezt a két mikrofont milyen módon helyezzük el egymáshoz és a hangforráshoz képest, az már ránk van bízva. Sajnos ahhoz hogy élethű sztereó hangképet kapjunk, bizonyos szabályokat be kell tartanunk! Ebből adódóan az elmúlt sok tíz évben több sztereó mikrofonozási módszert is kifejlesztettek. Ezek részletes bemutatása majd egy későbbi részben lesz olvasható, most csak pár alapismeretet írok le.

Talán a leginkább ismert és a legtöbb nem hozzáértő ember számára is logikus módszer az úgynevezett AB mikrofonozás. Ebben az esetben két mikrofont egymástól viszonylag távol elhelyezve jön létre a sztereó felvétel. Ennek a technikának, mint a többinek is vannak előnyei és hátrányai. Ezért a hangmérnökök további sztereó felvételi technikákat is kifejlesztettek, mint pl. az XY, ORTF, NOS, és a binaurális mikrofonozás. Ez utóbbi egy mesterséges emberi fejbe beépített mikrofonokat használ. Sajnos ezeknek a technikáknak az egyik hátulütője, hogy nem, vagy csak korlátozottan lehet őket egyetlen irányba fordítani, vagyis viszonylag széles térérzetet adnak, valamint megkövetelik a két teljesen azonos mikrofon használatát. Ezért a legtöbbször sokkal drágábbak, mert a mikrofonokat össze kell válogatni.

MS mikrofonozási technika
Többek között ezért is fejlesztették ki az úgynevezett közép-és-oldal technikát, angolul middle and side, rövidítve: MS. Ennek lényege, hogy ugyanúgy két mikrofont használ mint a többi, de az egyik egy határozott iránykarakterisztikával rendelkező (vese karakterisztikájú), amit közvetlenül a hangforrásra irányítunk, ezzel megfelelő szeparációt biztosítva a többi hangforrástól. Ez adja a sztereó tér közepét. A második mikrofont -lehetőleg 8-as (dupla vese), vagy gömb karakterisztikával- az elsővel egy helyre, de rá merőleges irányban állítjuk fel, ez adja a térérzetet. Ezután a két mikrofon felvételét egy dekódolón kell keresztül vezetni, hogy ebből egy Bal-Jobb oldalra panorámázható sztereó jelet kapjunk. A kódolás megoldható egy egyszerű keverőpulton is, de a legtöbb esetben erre egy külön készüléket, vagy plugint alkalmazunk.

A módszer egyik legnagyobb előnye, hogy a két mikrofon nem kell hogy párosított legyen, sőt az sem baj, ha egyáltalában nem egyforma (mint ahogy a mellékelt képen is látható). Emellett mint már említettem jó irányérzetet ad, határozott középteret eredményez.

Nézzük, hogyan kapcsolódik mindez a példánkban szereplő térmikrofon sávhoz! Amint hallhatjuk, a lábdob a jobboldalról erősebben szól, mint a baloldalról. Nem tartom valószínűnek, hogy ezt direkt így szerették volna, bár pl. jazz és szimfonikus felvételek esetében a dob sokszor nem középen helyezkedik el (többek között a fentebb már említett fázisproblémák elkerülése végett). Emellett azért sem életszerű ez a felvetés, mert ezzel ellentétben a pergődob pedig minden oldalról szélesen szól. Egy dobkészlet esetében a lábdob és a pergő általában egymás felett helyezkedik el, tehát ha a dobkészlet a felvételi helyiség jobb oldalán volt elhelyezve és pl. AB mikrofonozást alkalmaztak, akkor a pergődobnak is jobb oldalról kéne erősebben szólnia. Mindezt figyelembe véve a legvalószínűbb, hogy a felvételt MS technikával készítették, ahol a jobboldali mikrofon volt az M -ezt irányították a dobfelszerelésre, gyakorlatilag a lábdobra és felette a pergőre-, a baloldal pedig ennek megfelelően az S, azaz a sztereó térhangzást biztosító mikrofon volt.

Mindezt egyszerűen ellenőrizhetjük, ha a sztereó Bal-Jobb (LR) jelünket átvezetjük egy MS dekódolón. Szerencsére a sávon már elhelyezett TrackControl rendelkezik ilyen lehetőséggel is!

Tipp:
Ha nem a TrackControl-t használjuk, akkor MS dekódoláshoz alkalmazhatjuk a szintén ingyenes Voxengo msed plugint is.


Helyezzük a térmikrofon (04_Overheads) sávot szóló módba és nyissuk meg a sávon elhelyezett TrackControl plugint. Indítsuk el a lejátszást és közben kapcsoljuk be az MS dekódolót. Ehhez kattintsunk a mellékelt ábrán is látható "MS to LR" feliratra. Amikor a felirat kék színű, akkor aktív a dekódolás. Ezt hallhatjuk is, hiszen az eddig jobb oldalon szóló lábdob már nem ott, hanem nagyjából középről szól. Tehát már 100%-ig biztos, hogy a felvétel MS technikával készült! Ha most hozzáadjuk a szóló módhoz a többi 3 dob-sávot is, hallhatjuk hogy sokkal jobban, határozottabban szól. Ellenőrizzük a kódolást most így is, vagyis a 4 dobsávot hallgatva kapcsoljuk ki/be az MS dekódolást a térmikrofon sávon. Ez már elég meggyőző bizonyíték!

Helyezzük most ismét csak a térmikrofon sávot szólóba, engedélyezzük az MS dekódolást és indítsuk el a lejátszást. Figyeljük meg, hogy bár a lábdob és a pergő nagyjából középről szól, azok mégsem olyan határozottak, mint amikor bekapcsoljuk a dedikált lábdob és pergő mikrofonokat is. Ez a tény egy újabb következtetésre ad okot. Emlékezzünk vissza, hogy mit tanultunk az imént az MS mikrofonozási módról! Az egyik mikrofon a hangforrás irányába van fordítva, a másik (amelyik a térhangzást adja) viszont erre merőlegesen. Tehát egyáltalában nem mindegy, hogy a két jelből melyiket vezetjük a dekódoló M és melyiket az S bemenetére!

Sajnos a rendelkezésünkre álló sztereó fájlból az nem derül ki, hogy eredetileg melyik oldal volt az M és melyik az S. Nincs okunk azonban kétségbe esni, hiszen nagyon egyszerűen felcserélhetjük a két oldalt, így kipróbálhatjuk mindkét lehetőséget. Ezt a "SWAP LP" feliratva kattintva tehetjük meg. Amikor ez szürke színű, akkor a két oldal az eredeti, vagyis a bejövő baloldal a kimenő baloldal lesz, és ugyan így a jobb oldal is. Ha rákattintunk a feliratra, a két oldal megcserélődik, vagyis a bejövő baloldali jel a jobboldalra kerül és a jobboldal balra. Vagyis az MS dekódolás csatornáit is ezzel az opcióval cserélhetjük fel. Tegyük is ezt most meg, kattintsunk a "SWAP LR"-re. Ha mindezt lejátszás közben tettük meg, már fikarcnyi kétségünk sincsen afelől, hogy melyik a helyes beállítás, ugyanis a felcserélt két oldallal már teljesen határozottan és nagyon dinamikusan középről szól a pergő és a lábdob is.

Ha most kilépünk a szóló módból és együtt hallgatjuk meg az összes sávot, egy sokkal definiáltabb, erőteljesebb dobot hallhatunk. Mivel most már a lábdob és a pergő is csak középről szól, ez megnövelte a dobsáv kimenő jelszintjét, amit korrigálnunk kell. Ez persze csak ízlés kérdése, de szerintem -4dB csökkentés pont jó arányt állít be a többi sávhoz képest. Ezt a beállítást láthatjuk a fenti keverőpult képen is.

Figyeljük meg, hogy az MS dekódolással az eddig nagyon szélesen szóló dob mennyire beszűkült lett. Ez szintén ízlés kérdése, van akinek jobban tetszik ez a natúr, természetes hangzás, de van aki a szélesebb hangzást kedveli. Ezt az igényt a jelen mix esetében több módon is kielégíthetjük, pl. a "SWAP" kikapcsolásával még mindig egy középre súlyozott dobhangzást kapunk, de sokkal szélesebb. A teljes MS dekódolás kikapcsolásával pedig visszatérhetünk a kezdeti nagyon széles hangzáshoz is. Egy harmadik lehetőség, ha az eredeti hangot az MS dekódolással megtartjuk, és további mesterséges zengetéssel szélesítjük tovább a dobhangzást. Erről viszont a zengetőkről szóló részben olvashatunk majd részletesen.

Elkészült tehát a mixünk előkészítése a további beavatkozásokhoz, amikkel remélhetőleg egy magasabb lépcsőfokra tudjuk majd emelni, legalábbis ami a hangzást illeti. Nézzük most át még egyszer, hogy mit tanulhattunk a mai részben:

  • Egy nagyszerű mixet csak jó alapból lehet elkészíteni (szar be=szar ki)
  • Az előkészítéskor tartsuk be a jól bevált szabályokat és szabványokat, ezzel elkerülhetjük a későbbi bonyodalmakat. Mindig végezzük el a jelszint-kezelést (gain staging) a szabványoknak megfelelően, pl. Európában -18dBFS=0dBVU. Ezt a szintet tartsuk meg a pluginek és buszok között is!
  • A sávokon csak a hasznos frekvenciákat engedjük tovább, a szükségteleneket vágjuk le alul és felüláteresztő szűrővel. Ezzel dinamikatartományt növelhetünk, és zajszintet csökkenthetünk.
  • Tartózkodjunk a nagy-meredekségű szűrők használatától.
  • Mindig ellenőrizzük a sávok közötti helyes fázisviszony meglétét, különösen a többmikrofonos felvételek és az azonos frekvenciatartományban elhelyezkedő sávok esetében. Ha szükséges, korrigáljuk az eltérést.
  • Mono kompatibilitás ellenőrzése.
  • Ellenőrizzük a sztereó sávok helyes beállítást. A sáv valóban eltérő bal és jobb jelet tartalmaz-e, helyes-e a sáv dekódolása.


Ennyit mára a professzionális mixelés első lépéseiből. A következő részben ahogy ígértem már a párhuzamos kompresszióval fogunk foglalkozni, ami szó szerint hatalmas javulást fog eredményezni a példánkban használt mixben. Ezzel együtt megismerhetjük majd a szub-busz rendszer (aux, send-return) alapjait is.

Addig is eredményes keverést kívánok mindenkinek!

A következő részhez katt ide...

Felhasznált irodalom:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Dithering
https://en.wikipedia.org/wiki/Precedence_effect
https://hu.wikipedia.org/wiki/Sztereó_hangzás
https://en.wikipedia.org/wiki/Microphone_practice

5 megjegyzés:

  1. Szia!

    Először is nagyon szeretném megköszönni a csodás cikkeket! Nagyon hasznosak és sokat segítettek a kísérletezéseimben.
    Azt szeretném mégkérdezni, hogy a biztonsági mixet mivel lehet elérni? A cikkekben sokmindenről írtál, de annak az okát és megoldását szeretném megtudni, hogy miért szól egy mix a különböző lehallgató forrásokon másképpen és mivel szokták orvosolni és mire érdemes ilyenkor figyelni.
    Nagyon köszönöm segítségedet!

    Üdv, Krisztián

    Kedves Krisztián!
    A biztonsági mix azt jelenti, hogy a legtöbb lejátszó eszközön elfogadhatóan fog megszólalni, de ha egy díjnyertes mix után hallgatod meg, akkor rájössz, hogy mitől nem nyert díjat. Mert hallhatóan rosszabb, vagyis unalmasabb, beszűkültebb, nem dinamikus, nem szól tisztán, erőteljesen, stb. és nincsenek benne különleges, egyéni megoldások vagy hangzás. Ez persze sok mindent jelenthet...

    Hogyan lehet elérni egy biztonsági mixet? Ha már elég sok mixet készítettél (mondjuk 10 éve minden nap egyet), akkor kis túlzással elég azon az egy lehallgató rendszeren keverned amin szoktál, mert tudod hogy az adott mennyiségű mély, magas, közép, stb. és az effektek, panorámázás hogy fog majd szólni más rendszereken. Ha ez a feltétel nem teljesül (és gondolom a Te esetedben ez utóbbi a helyzet), akkor a következő módszert ajánlom:
    1. Készítsd el a mixet a saját lehallgató rendszereden, ahol mixelni szoktál.
    2. A kész sztereó fájlt írd ki olyan adathordozóra, amit sok helyen le tudsz hallgatni.
    3. Hallgasd meg egy másik lejátszón, pl. egy kis hifi-n a másik szobában, vagy a telefonodon akár fülhallgatón is.
    4. Most jön a lényeg! Írd fel, hogy mi az ami nem tetszik a más helyen hallgatott mixedben. Pl. Kevés a mély, nem hallani a basszust. Nem hallani a hangszereket, tompa, fojtott a hangzás, stb.
    5. Térj vissza a mixelő helyedre és változtass meg a fentiek közül egy (de csak egy!) dolgot a mixben. Pl. ha máshol túl kevés a mély, akkor a basszusra adj rá 3 dB hangerőt.
    6. Ismét írd ki az új mixet és hallgasd meg azon a lejátszón, amin rossz volt az adott dolog. Két eset lehetséges: 1. jó lett, ez esetben ez a probléma kilőve. 2. nem lett jó, mert a., még mindig halk, b., túl hangos. A megoldást szerintem már tudod...
    7. Bármilyen furcsa is, mindezt addig kell ismételgetni, amíg minden a helyére nem kerül. Ez persze nem két perc és nem is két nap! De ha ezt a körfolyamatot elég sokszor végigcsinálod, akkor egy idő után már tudni fogod, hogy mik a körülbelüli jó beállítások!

    Üdv:
    Viktor

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egy másik lehetőség, ha referencia mixhez hasonlítod a saját keverésedet, vagyis egy lehallgató rendszeren hallgatod felváltva a kettőt és figyeled a különbséget. Ennek előnye lehet a gyors beavatkozás lehetősége (nem kell folyton kiírogatni a mixet), de hátránya, hogy a használt lehallgatórendszer hibája miatt nem veszel észre minden hibát.

      Törlés
  2. Szia!

    Azzal a kérdéssel fordulok hozzád, hogy a már meglévő -6dB-re lekevert sávokra [master channelen -6dB csúcson] is érdemes rátenni a DMG TrackControlt vagy úgy hatásosabb, ha nem keverem le és csak simán lehalkítom a DMG-vel? Hogy célravezetőbb a dolog?

    Válaszodat előre is köszönöm!

    Üdv:

    Zoltán

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Zoltán!

      Ha a sávokon, vagy a maszter buszon használsz analóg modellezett plugineket, amik referencia jelszintet igényelnek (általában -18dBFS=0VU), akkor ezeket ezzel a referencia jelszinttel kell megtáplálni. Ez azt jelenti, hogy mielőtt a sávok jelei a pluginbe érnek, már -18dBFS RMS-en kell lenniük. Ha a sávok ennél magasabb RMS szinttel rendelkeznek, akkor valamilyen módon le kell őket halkítani, még mielőtt a pluginekhez ér a jel. Erre a sávok fadere nem jó, mert az az insert pluginek UTÁN következik. A valamilyen módszer lehet pl. a DMG TrackControl is, de bármi más is ami a DAW-odban rendelkezésre áll.
      Ha mindez megtörtént, és a jelszint kezelés (Gain staging) szabályit is betartottad, akkor a sávokról már elvileg nem jöhet le -18dBFS jelszintnél magasabb. Nyilván a sávok számától és jellegétől is függ, hogy ebből adódóan a maszter buszon milyen jelszint alakul ki. Ha a maszteren is használsz analóg modellezett plugineket, akkor ezekbe is -18dBFS jelszintet kell küldeni. Ezt a sávok fadereivel tudod beállítani, természetesen a közöttük lévő arányt megtartva. Ez a legjobb, legbiztonságosabb, legprofibb módszer. Ha Neked ez mégsem tetszik, akkor a maszter busz első insert helyére ugyanúgy elhelyezhetsz egy jelszint beállító plugint mint a sávoknál, és ezzel állítod be a -18dBFS (0VU) jelszintet.

      Ha nem használsz egyetlen egy analóg modellezett (vagy jelszint érzékeny) plugint, akkor mindennek semmi jelentősége nincsen, a 32 vagy 64 bites lebegőpontos buszrendszert gyakorlatilag lehetetlen túlvezérelni. Ebben az esetben csak arra kell figyelned, hogy a maszter fade-el úgy állítsd be a kimenő jelszintet, hogy az ne kerüljön túlvezérlésre. RMS esetében szintén ajánlott a -18dBFS.

      Üdv:
      Viktor

      Törlés
  3. Szia!

    Huh. Köszönöm a részletes válaszodat. Most sikerült egy -két dolgot helyre tenned, amiben nem voltam biztos.

    Úgy tűnik tudtom nélkül is jól csináltam, mert a produceri fázisban mar minden savon használom a sleepy channel-t, azzal igyekszem mindig 0ra halkítani, ügyelve, hogy semennyit ne lógjon a pirosba. Ezzel általában már nyerek 6dB-t, majd a lekeverésnél is további ugyanennyit. De nyilván ez az ertek sose fix, csak egy átlag. Ezután a mixing fázisban megint halkítva a DMG-vel. Hatha működni fog ez igy. Bocs, most egy kicsit hangosan gondolkodtam...igy a vegere összejön a -18dBFS a master buszon.
    Amúgy próbálom a master buszt érintetlenül hagyni es csak a savokon/buszokon ugykodni. Lehet hulye vagyok es számomra a master busz tabu, mert többre megyek a buszokkal. Es rajta vagyok, hogy mindig a profibb es legbiztonságosabb módszert hasznaljam.

    Jah es még valami. Köszönöm a tippet hogy a DT 990 Pro 250 ohm fejest vegyem meg! Hihetetlen a hangzasa, jobban szeretem, mint a monitorjaimat!

    Üdv
    Zoli

    VálaszTörlés