De-esser a gyakorlatban

Mi az a De-esser? Mi egyáltalán az az "ess"? Habár ez egy angol nyelvű kifejezés, nagyon közel áll a magyar jelentéshez, vagyis az SZ-hez, mint mássalhangzóhoz. Az emberi beszéd (vagy ének) során bizonyos hangokat sziszegőként hallunk, ezek elsősorban az S és SZ hangok, de sziszegést okozhatnak a C, CS, T, TY, X, stb. hangzók is.

A sziszegő hangok tudományos meghatározása ez: Olyan zajos, magasfrekvenciájú mássalhangzók, amiket a levegő turbulens áramlása okoz, miközben kiáramlik a fogak között. Ezek a hangok -ha túl erősek- bizony nem kellemesek, ezért valamilyen módon kezelni kell őket. Az egyik legjobb megoldás a hangerejük csökkentése. Hogy milyen módon oldjuk ezt meg, azt nevezzük "SZ" mentesítésnek, vagy ismertebb (angol) elnevezéssel De-essingnek. Azokat a készülékeket és plugineket amik a műveletet elvégzik De-essernek nevezzük, de ettől függetlenül maga a beavatkozás nem egy készülék, hanem egy technika, mint azt a következőkben látni is fogjuk.

Tipp:
A de-essing-et nem csak beszéd és éneksávokon alkalmazhatjuk, hanem minden olyan sávon, ami tartalmaz zavaró frekvenciájú hangokat. Ilyenek lehetnek pl. fúvós hangszerek, cintányérok, de akár a torzított elektromos gitárok felvételei is.

Sajnos a modern ének felvételi technikák egyáltalában nem állják útját a sziszegő hangok kialakulásának (sokszor még pop-filter alkalmazásával sem), mivel a mikrofont általában a szájhoz közel helyezik, és az onnan kiáramló levegővel egy síkban állítják fel. Ezzel gyakorlatilag felerősítik a sziszegő hangokat. Tovább ront a helyzeten, hogy legtöbbször nagymembrános kondenzátor mikrofont használnak, amiben nagyfrekvenciás kapszula-rezonanciák jönnek létre. Ez nagyban emeli a sziszegő hangok erejét, különösen az olcsóbb típusokban. Újabb problémaforrás a gyenge minőségű mikrofon-előerősítő, mert ezek áramkörei nem képesek az ultramagas frekvenciák megfelelő feldolgozására, így az alacsonyabb (de még mindig magas) frekvenciákba tolják el ezeket, ami szintén kellemetlen sziszegő hangokat eredményez(het).

Sajnos a felvételt követő utómunka és keverés sem kedvezően befolyásolja a sziszegő hangok erejét, hiszen szinte minden éneksávon az első dolgunk emelni az EQ-val a magas frekvenciákon, hogy a felvétel még tisztábbnak tűnjön. Ezzel persze egyben a sziszegő hangok erejét is megemeltük. Nem jobb a helyzet a kompresszorok tekintetében sem, hiszen ezek a hang energiájára reagálnak, és a magasfrekvenciájú sziszegő hangok energiája hangerejükkel ellentétben nem túl magas. Tehát a kompresszorok számára kevésbé hallhatóak, így azonos hangerő mellett kevésbé halkítják őket mint az alacsonyabb frekvenciákat.

Milyen eszközöket használhatunk a zavaró sziszegő hangok kezelésére?

Az első lehetséges módszernek sokan egy ekvalizer beiktatását gondolják, hiszen azon könnyedén csökkenthető a zavaró hangok frekvenciájának amplitúdója (hangereje). Sajnos ez a megoldás nem igazán működik, mivel ezek a magas frekvenciák (2-10kHz) egyben az énekhang tiszta hangzását is biztosítják, vagyis ha csökkentjük őket, a felvételünk tompának, távolinak fog tűnni, ezt pedig a legritkább esetben szeretnénk.

Ennek megfelelően az első lehetséges megoldás tehát magának a sávnak a lehalkítása, de csak akkor amikor a sziszegő hangok megszólalnak. Ezt kétféle módon tehetjük meg. Először is úgy, hogy a sáv faderét adott mértékben lejjebb húzzuk amikor a sziszegő hang megszólal, majd visszatoljuk amikor már nem hallható.

Ezt a technikát akár egy analóg keverőpulton is alkalmazhatjuk, főként akkor, ha rendelkezik fader-mozgató elektronikával (motor fader, flying fader) és ehhez tartozó felvevő rendszerrel. Természetesen Digitális Audió Munkaállomás (DAW) esetében is alkalmazhatjuk.

Ha van olyan MIDI kontrollerünk, ami rendelkezik fader-el, azt beállíthatjuk úgy, hogy az adott csatorna fader-ét mozgassa. Ezután már nem kell mást tennünk, mint a DAW-t úgy beállítani, hogy lejátszás közben ezt a mozgatást rögzítse (write), majd visszahallgatáskor visszajátssza (read). Ilyenkor láthatjuk, ahogy a faderek maguktól mozognak fel-le. Ha olyan MIDI kontrollerünk van, amibe motoros fadert építettek, akkor az is együtt mozog a felvett sávval, így sokkal egyszerűbben tudunk beavatkozni, ha szükséges.

Ha nincsen külső MIDI kontrollerünk, akkor sem kell kétségbe esnünk, hiszen a DAW képernyőnkön látható fadereket amúgy is az egérrel szoktuk mozgatni. Ilyen esetben az automatizáció felvétele és lejátszása pont ugyanúgy történik mint a hardver fader-el, de az egeret használjuk helyette.

A leggyakrabban énekfelvételeken alkalmazzuk a technikát, így most én is egy éneksávon fogom bemutatni a lehetséges megoldásokat. Sajnos szerzői jogi okokból most nem tudok a témába vágó saját, magyar nyelvű teljes zenei felvételt az olvasók rendelkezésére bocsátani, ezért a Mike Senior által működtetett Mixing Secrets oldalról fogunk egy soksávos (multitrack) zenét használni. Ez pedig nem más, mint Angela Thomas Wade: Milk Cow Blues című számából egy kivonat. Töltsük le a ZIP fájlt, csomagoljuk ki és helyezzük el a benne található wav fájlokat egy új projektbe külön-külön sávokra. A tempót 100BPM-re, az ütemmutatót 4/4-re kell állítani.

Tipp:
Jó ha tudjuk, hogy a Mixing Secrets oldalól letöltött úgynevezett Edited Excerpt változatok nem csak rövidebbek, hanem részben már előre javított és kevert sávok, amiknek pl. a hangerő arányai be vannak állítva. Ez azt jelenti, hogy ha minden sávot azonos kivezérléssel játszunk le, akkor egy elő-kevert mixet fogunk hallani, nekünk az aránybeállításokkal már nem kell foglalkoznunk. Ez viszont nem igaz a sávok panorámázására, hiszen ezek legnagyobb részben mono sávok, így nekünk kell őket a sztereó térben elhelyezni.


Helyes jelszint-kezelés!
Elsőként el kell végeznünk a megfelelő szintbeállításokat, hiszen a jelszint-kezelés (gain staging) nagyon fontos! Aki elindítja a lejátszást az meglepődve veheti észre, hogy nagyon hangos a mix. Ha megvizsgáljuk az egyes sávokat, láthatjuk, hogy azok jelszintje nem a szabványos -18dBFS RMS, hanem annál több. A profi megoldás tehát az lenne, ha minden wavet egyesével halkítanánk le a megfelelő jelszintre. Ezt azonban most több okból sem tesszük meg. Először is ebben az esetben valószínűleg felborulnának a sávok között már beállított hangerő arányok, másrészt ezt minden DAW-ban másként lehet megtenni, harmadszor pedig erre a példa erejéig nincsen szükségünk.

Hogy miért?
Mert bár a wav sávok jelszintjei nem szabványosak, azok nem tartalmaznak túlvezérlést (ezt láthatjuk ha rájuk nagyítunk, a jelcsúcsok ugyanis nincsenek levágódva), tehát a minőségük megfelelő (bár a rögzített túlvezérléssel amúgy sem tudnánk mit kezdeni). A példában csak olyan digitális plugineket fogunk használni a sávokon, amik nem kalibrált analóg modellezettek, így nem csak egy adott jelszinten teljesítenek tökéletesen, hanem a teljes 24 (32/64) bites dinamikatartományban. Tehát a példa szerinti esetben magán a DAW-on belül ez a magasabb jelszint nem jelent problémát, hiszen a belső 32 vagy 64 bites dinamikatartomány ezt képes kezelni.

Példa szerinti mix fader és panoráma beállításai
Sajnos más a helyzet a DAW-ból kilépő jelszintekkel. Itt már nagyon is fontos, hogy a hangkártya Digitál-Analóg (DA) konvertere ne kerüljön túlvezérlésre, hiszen ezzel torzítást idéznénk elő, ami csökkenti a hangminőséget. Ezt úgy tudjuk elérni, ha a maszter buszból kilépő jel szintje nem haladja meg a szabványos -18dBFS RMS-t. Ehhez elég lenne a maszter fadert lejjebb húzni a kívánt értékre, de én most inkább egy másik -szerintem jobb- megoldást választottam, vagyis a sávok fader-ét húztam lejjebb, méghozzá -9dB-re. 

Az eredményt egyszerűen ellenőrizhetjük, ha elhelyezünk a maszter sávon (akár post fader) insert pontra egy VU metert, pl. az ingyenes Sleepy time-Stereo Channelt. Ezen a kivezérlés értékének 0VU közelében kell maradnia. Ha a mutató néha belép a piros mezőbe az persze nem baj, sőt inkább csak jó, hiszen ettől lesz dinamikus a mix!

Panoráma (Pan)
Nézzük mi a helyzet a panoráma értékekkel! Ha elindítjuk a lejátszást egész jónak hallhatjuk, de lehet ebből még jobbat is csinálni ha a sávokat kicsit széthúzzuk. Én szokás szerint a kísérő hangszereket két oldalra panorámáztam, a szóló jellegűeket kevésbé szélesre, a dob, basszus, ének Szentháromság pedig természetesen középről szól. Így már egy egész jó sztereó teret kapunk, széles, szellős, levegős hangzással és már meg sem süketülünk a nagy hangerőtől. A fenti képen láthatók az általam alkalmazott hangerő és panoráma értékek, azokat lemásolhatjuk onnan.


SZ csökkentés manuálisan
Kezdjünk tehát neki a klasszikus fader tologatós SZ csökkentő módszer kipróbálásának. Ehhez nem kell mást tennünk, mint a 10_LeadVox (azaz szóló ének) sáv automatizációjának felvételét engedélyezni. Ezt mint már írtam minden DAW-ban másként lehet megtenni, ezért ennek megtalálását most az olvasóra bízom, én pedig bízok benne hogy sikerül is neki. Legtöbbször valamiféle "Write" vagy ehhez hasonló módot kell keresni és bekapcsolni. Ha ezt megtettük és elindítjuk a lejátszást és közben megmozdítjuk a fadert, annak mozgása rögzítésre kerül.

Próbáljuk meg csak akkor lehúzni a fadert, amikor az SZ hangokat halljuk, és rögtön utána toljuk is vissza az eredeti értékre. Ugye hogy mennyire nem egyszerű feladat ez? Tovább nehezíti a dolgunkat, hogy előre kell tudnunk (meg kell tanulnunk) hogy mikor is következik SZ hang és mennyi ideig tart majd. Ha már az összes SZ hangot lehalkítottuk, kapcsoljuk az automatizációt olvasó módba ("read" vagy hasonló) és máris élvezhetjük az SZ mentesített énekünket.

Persze most csak vicceltem, hiszen nem tartom valószínűnek, hogy bárkinek is sikerülne ezt a fader tologatásával megtenni, legalábbis nem ilyen rövid idő alatt és nem csupán szórakozásból. Láthatjuk tehát, hogy milyen nehéz dolguk volt a hangmérnököknek amikor még nem állt rendelkezésükre DAW az ilyen, vagy ehhez hasonló feladat elvégzésére.

Hangerő automatizáció Reaper DAW-ban

Sz csökkentés "rajzolva"
A fenti módszer egy sokkal egyszerűbb és kifinomultabb változata, ha a fader mozgását nem valós időben rögzítjük, hanem az automatizációt jelképező grafikonra egyszerűen megrajzoljuk. Mint már sokszor említettem, ez a legprofesszionálisabb módszer ami rendelkezésünkre áll. Ilyenkor minden sziszegő hangra személyre szabottan tudjuk megadni az SZ csökkentés időpontját, mértékét és hosszát.

A következőképpen érdemes dolgozni:
Kezdjük a munkát az első SZ hangoknál. Ez esetünkben rögtön az első hang. Nagyítsuk fel a hullámformákat akkorára, hogy jól meg lehessen különböztetni rajtuk a különböző szavakat, szótagokat, hangokat. Loopoljuk be azt a részt ami így még kifér a képernyőnkre és indítsuk el a lejátszást. Figyeljük meg, hogy a pillanatnyi helyzetet mutató kurzor (vonal) hol áll, amikor az SZ hangot halljuk, és próbáljuk megjegyezni az első ilyen helyet. Ha már megvan, állítsuk le a lejátszást és az adott helyen rajzoljuk át a grafikont a kívánt módon. Ezt láthatjuk a lenti ábrán. Ha végeztünk, haladjunk tovább a következő SZ hanghoz és így folytassuk amíg a problémás részek el nem fogynak.

Hangerő automatizáció "megrajzolása" Reaper DAW-ban

Hogy mikor mennyit kell halkítani és milyen hosszan, az mindig az adott hangtól függ és minden esetben a hangmérnökre van bízva, hogy Ő mit talál jónak. Figyeljünk azonban rá, hogy a túlzott halkítással selypítő kiejtést kapunk, ami talán még rosszabb, mint az éles Sz hangok.

Tipp:
Amint az a mellékelt ábrán is jól látható, a magas frekvenciás (zaj-szerű) hangokat már vizuálisan, a hullámforma képéről is könnyen felismerhetjük, ugyanis megfelelő nagyítás mellett sok apró, sűrűn elhelyezkedő kis tüskéjük van. Ez nem csoda, hiszen a magas frekvenciájú hanghullámok sokkal sűrűbben ismétlődnek, mint az alacsonyabbak.

A fenti két módszer persze igen időigényes, és valljuk be sokszor nagyon unalmas is. Azonban ezek biztosítják a legprofesszionálisabb megoldást, ezeknél van a legnagyobb irányításunk a létrejövő módosítások felett. Természetesen a hangerő (és egyéb) automatizációt nem csak az SZ hangok csökkentésére használhatjuk, de erről bővebben majd a sorozat egy következő részében fogunk beszélni.

SZ csökkentés kivágásos módszerrel
Egy harmadik lehetséges, még mindig nagy befolyást biztosító módszer ha a problémás hangokat egyszerűen kivágjuk a sávból és átmásoljuk őket egy külön sávra, ahol aztán akár egyesével, akár együtt is tudjuk a hangerejüket változtatni. Vagy mehetünk ennél egy kicsit mélyebbre is, ha csak a problémás frekvenciák hangerejét csökkentjük, mondjuk egy EQ segítségével. Ilyenkor csak az SZ hangokat tartalmazó sávra helyezzük el az EQ-t, így a "normál" éneksávunk magas frekvenciáit nem csökkenti, vagyis nem tompítja el a felvételt.


A halkítást persze többféle módon is megvalósíthatjuk, nem csak magát a sávot halkíthatjuk le, hanem egyesével külön-külön a szeleteket is, vagy akár automatizálhatjuk a hangerőt a kivágott szeleteket tartalmazó sávon is. A megoldásoknak csak a képzelet szab határt!

Tipp:
Ezt a módszert alkalmazhatjuk akkor is, ha az énekesünk levegővétel hangjai túl hangosak, vagy nem szeretnénk ha egy effektben (pl. delayben) többször is hallhatóvá válnának!



SZ csökkentés kompresszorral
Elérkeztünk a technika egy automatizált megoldásához. Ha végiggondoljuk a probléma okát, akkor hamar arra a következtetésre juthatunk, hogy a lehalkítást könnyen automatizálhatjuk pl. egy kompresszor segítségével, hiszen a kompresszor nem más, mint egy automatikus lehalkító. Mindössze be kell állítanunk a megfelelő küszöbértéket, és amint az ének túllépi azt, a kompresszor lehalkítja... gondolhatjuk.

Sajnos azonban ha szélessávú kompresszort alkalmazunk, akkor az nem csak az SZ hangoknál, hanem minden küszöbérték feletti hangnál is halkítani fog, azt pedig semmi sem garantálja hogy az SZ hangok a legnagyobb jelszintűek, sőt azt pláne senki, hogy ezek jelszintje a felvétel teljes hosszában azonosan magas lesz. Vagyis ez a megoldás önmagában nem igazán használható.

Az elgondolás működőképesnek látszik, mit tehetünk az ötlet felhasználásáért? A megoldás kézenfekvő, hiszen mint tudjuk, a kompresszor vezérlő ágába elhelyezhetünk egy szűrőt, aminek segítségével biztosíthatjuk, hogy a detektor csak az SZ hangok frekvenciáit figyelje és csak akkor avatkozzon be, ha a jelszint ezeken a frekvenciákon lépi át a beállított küszöbértéket.

Ezt megvalósíthatjuk úgy, hogy az ének sávot egy SEND segítségével egy külön sávra küldjük, amin elhelyezünk egy sáváteresztő szűrőt. Ennek középfrekvenciáját és sávszélességét úgy állítjuk be, hogy csak a problémát okozó SZ hangok legyenek hallhatóak rajta. Ezt követően az ének sávunkra elhelyezünk egy külső vezérlőág bemenettel rendelkező kompresszort és a sidechain bemenetére kötjük a sávszűrt sávunkat. Ebben az esetben a kompresszor csak a magas frekvenciákra fog figyelni és csak akkor halkítja le az éneksávot, amikor azokon túl magas jelszintet detektál.

Persze sokkal egyszerűbb olyan kompresszort használni, amibe ez a szűrő már be van építve, így megspórolhatjuk magunknak a plusz sávot, és a szűrőt is. Azonban az első módszerrel sokkal kreatívabban tudunk dolgozni, hiszen nem csak az adott éneksáv vezérelheti a kompresszort és nem csak egy éneksáv, mert a SEND-en keresztül bármennyi sávot ráküldhetünk a vezérlő sávunkra!

Maradjunk most mégis a második módszernél és próbáljuk ki azt! Ehhez az ingyenes Cockos-ReaComp-ot fogjuk használni, hiszen ez mindennel rendelkezik amire szükségünk van, ráadásul nem analóg modellezett, így nem kell attól sem tartanunk hogy a nem -18dBFS jelszintű hangunk esetleg torzítást okozna benne.

Töröljük az előzőleg elkészített automatizációt, vagy duplikáljuk a sávot és az új sávon töröljük az automatizációt, viszont ebben az esetben az első éneksávot némítsuk le (MUTE) hogy ne zavarjon bele a próbába. Természetesen egyszerűbb a beállítás, ha csak az éneksávot halljuk, ezért tegyük ezt SOLO-ba, a plugint pedig helyezzük el az éneksávunk első insert pontjára.

Tipp:
Ha egy sávon "javítást" végzünk, akkor érdemes szóló módban hallgatni. Minden más esetben a mix többi szereplőjével együtt érdemes csak, hiszen egyrészt ezek nagyon is hatással vannak egymásra, másrészt a mix célja, hogy a sok sáv együtt szóljon jól!

Első feladatunk, hogy megtaláljuk azt a frekvenciasávot, ahol a zavaró SZ hangok jelentkeznek. Ezek a 2-10kHz tartományon belül bárhol lehetnek, de leginkább a 3-5kHz közötti részeken érdemes őket keresni férfi hangok esetében, és valamivel feljebb, 6kHz körül női hangok esetében. A keresést a ReaComp-ban viszonylag egyszerűen tehetjük meg. Kapcsoljuk be a Preview filter funkciót, amivel csak a szűrőnk által átengedett sávszélességet fogjuk hallani.

Magát a szűrőt a Lowpass és Highpass potik jelentik. Ezek mint azt már a szűrőkről szóló részben megtanultuk, egy Alul- és egy Felüláteresztő szűrő. Kezdjük emelni a felüláteresztő szűrő (Highpass) frekvenciáját egészen addig, amíg túlnyomó részben már csak a zavaró SZ hangokat halljuk. Szerintem az adott példában 5500 Hz felett már jó lesz. Az aluláteresztő szűrőt szerintem most nem kell használnunk.

Tipp:
Aki egy kicsit bizonytalan, az a pontos frekvenciát tudományos módszerekkel viszonylag egyszerűen megtalálhatja, ha egy spektrum analizátort használ az egyes frekvenciák amplitúdójának vizuális megjelenítéséhez. Ehhez több ingyenes plugint is találunk az interneten, de akár a DAW-ba épített analyzert, vagy ezzel rendelkező EQ plugint is használhatunk (Pl. ReaEQ). Én most az ingyenes és professzionális Melda Productions-MAnalyzer-t fogom használni. Ennek egyik előnye, hogy be tudjuk kapcsolni a maximális szinteket jelző grafikont is, így sokkal könnyebb meglátni a szintcsúcsokat, másrészt rendelkezik úgynevezett szonogrammal, ami az egyes frekvenciák hangerejének leolvasását könnyíti meg. Ez látható a grafikon alsó részén lévő színes sávok képében. 

A spektrum-analizálóról leolvashatjuk, hogy a különböző frekvenciák milyen jelszinttel vannak jelen a hangban. Legegyszerűbben úgy tudjuk elképzelni, mintha sok kivezérlésmérőnk lenne egymás mellet, de mindegyik csak egy adott frekvencián működik. Ennek megfelelően az egyes időpillanatokban tehát mindig a legmagasabb szintet jelző frekvenciát halljuk a leghangosabbnak. (Ez persze nem teljesen igaz, hiszen azonos kivezérlés mellett a frekvenciától függően változik a hangerő érzetünk. Erről részletesebben olvashatunk a lehallgatésról szóló sorozat 3-ik részében a Fletcher-Munson görbék részben.) 


Helyezzük el a plugint a sáv első szabad insert pontjára és állítsuk be a szükséges módon. Indítsuk el a lejátszást és figyeljük a kijelzőt miközben hallgatjuk az SZ hangokat. Egyértelműen látható, hogy azok az 5-14kHz közötti sávban helyezkednek el, azon belül is kb. 8-9kHz-nél látható egy csúcsérték. Meg kell említenem, hogy nem minden esetben a leghangosabb frekvencia okozza a gondot, hiszen már mindenki hallotta, amikor pl. a basszus torzít, de a magasak nem. Szóval érdemes a mért frekvenciát hallás útján is ellenőrizni, mielőtt problémát okozna! Miután megtaláltuk a megfelelő frekvenciát, a plugint kikapcsolhatjuk, vagy akár törölhetjük is!

Megállapítottuk tehát a szükséges frekvenciasávot hallással és vizuális elemzéssel is. Bár a két érték nem azonos, most egy későbbi példa érdekében az első 5500Hz-es értékkel dolgozzunk tovább. Folytassuk hát a kompresszor beállítását elsőként a Ratio értékével. Mivel ez alapállapotban 1:1-en van -és mint tudjuk itt nem történik kompresszió-, válasszunk kezdésnek 2:1 arányt, vagyis az SZ hangokat halkítsa az eredeti jelszintjük felére. (persze ez mint a kompresszorokról szóló részből már megtanultuk nem teljesen igaz, hiszen csak a küszöbérték és a beérkező jelszint különbségének felével fogja csökkenteni)

Következő lépés a küszöbérték beállítása. Csökkentsük a Threshold értékét egészen addig, amíg az SZ hangoknál megtörténik a kívánt hangerő csökkenés. Én -30dB értéket választottam, mivel az ennél alacsonyabb értékeken már nem csak a hangos SZ hangok vezérelték a jelszintcsökkentést, a magasabb értékek esetében pedig nem volt elegendő a halkítás.

Ha a fenti értékeket állítottuk be és elindítjuk a lejátszást, hallhatjuk hogy az SZ hangok valóban lehalkulnak, de valamiért elég természetellenes a dolog. Aki egy kicsit figyelmesebb, már biztosan észrevette, hogy a halkítás nem csak az SZ hangokon történik meg, hanem egy kicsit utánuk is. Vagyis túl lassan tér vissza a kompresszor a 0 GR értékre. Ez nem csoda, hiszen a Release értéke 100ms. Mivel azt szeretnénk, hogy a halkítás csakis az SZ hangokra legyen érvényes, ezért célszerű ha a kompresszor a velük azonos időtartamban dolgozik. Mivel a legtöbbször az SZ hangok nagyon rövidek, ezért gyors Release és ezzel együtt Attack értékeket érdemes beállítani. Csökkentsük tehát a Release értékét addig, amíg meg nem szűnik a kellemetlen hullámzó hangerő.

Mivel mindez nem csak a release fázisra igaz hanem az attack-ra is, válasszunk ide is rövid időket. Vegyük azonban figyelembe, hogy a rövid attack és release idők torzítást okoznak (mint azt a kompresszoroknál már megtanultuk). Bár azt is tudjuk már, hogy ez a torzítás az ilyen zaj-jellegű hangokon szinte egyáltalában nem vehető észre, mint látni fogjuk ez nem minden esetben igaz! 

Tipp:
A ReaComp-on található egy "RMS Size" nevű paraméter is, amivel beállíthatjuk a detektor működésének "átlagolóját". Az RMS-ről olvashatunk a decibelekről szóló sorozat első részében. Ennek a paraméternek az értéke befolyásolja az Attack és Release időket, hiszen ha a detektor pl. 5ms-ra van állítva, akkor az ennél rövidebb attack és release értékek hatástalanok maradnak. Ezért ennek a három paraméternek az értékét mindig össze kell hangolnunk. Vagyis ha 1ms attackot és 3 ms release-t szeretnénk beállítani, akkor az RMS értékének 1ms-nak, vagy kevesebben kell lennie. Ha 0-ra állítjuk, akkor megszűnik az átlagolás!

Ahhoz, hogy kicsit jobban belemerülhessünk az Attack és Release értékek beállításába, kapcsoljuk ki az RMS funkciót, vagyis állítsuk a paramétert 0-ra! Az Attack és Release értékek keresése, vagyis a potik tekergetése közben figyelmesek lehetünk egy másik problémára is, amit már a kompresszoroknál is kitárgyaltunk, ugyanis ennek a két paraméternek az értéke erősen befolyásolja a létrejövő jelszintcsökkentés mértékét. Vagyis amikor beállítunk egy Attack, vagy Release időt, ahhoz hozzá kell állítani a küszöbértéket is, ha azonos jelszintcsökkentést szeretnénk elérni!

Próbáljuk ki a következőt:
Állítsuk az Attack és Release értékét 0 ms-ra, a threshold maradjon -30dB-en, és az RMS is 0ms-on. Ha most elindítjuk a lejátszást, hallhatjuk hogy az éneksávunk torzít, méghozzá elég kellemetlenül. Leginkább a magas frekvenciákon halljuk ezt a torzítást, ami nem csoda, hiszen a detektorunk csak ebben a tartományban dolgozik. Erről könnyen meggyőződhetünk, ha a Highpass szűrőt 0 Hz-re állítjuk. Itt már a teljes spektrumban hallhatjuk a torzítást! Tehát ahhoz, hogy megfelelő (torzítatlan) hangminőséget kapjunk, megfelelő Attack és Release értékeket kell beállítanunk! Viszont a kompresszorunk gyorsan kell hogy reagáljon a rövid SZ hangokra is, ezért a lehető legalacsonyabb értékeket kell választanunk, de olyat ami még nem okoz torzítást. Tekintsük a következő ábrát!

0ms Attack és Release értékekből adódó torzítás. Nagyításhoz katt a képre!
Az ábra elkészítéséhez létrehoztam egy új sávot -"analizáló" néven-, erre helyeztem el egy oszcilloszkóp plugint. Az éneksávot duplikáltam, majd a másolatról töröltem a ReaComp-ot, tehát ezen a sávon csak az eredeti hanganyag hallható. A két éneksávot ezután SEND-en keresztül küldtem az analizáló sávomra, de úgy hogy a kompresszoros sávot a bal oldalra, az eredeti sávot pedig a jobb oldalra. Ezzel a megoldással a sztereó oszcilloszkópon egyszerre látható a kompresszoros és az eredeti hullámforma. Fent a baloldal (kompresszoros), lent a jobboldal (eredeti) helyezkedik el. Megfelelő nagyítás mellett láthatóvá válnak a nulla milliszekundumos attack és release értékekből adódó jelcsúcs levágások, más néven clipping. A jelenségről bővebben olvashatunk a Clipperekről szóló részben! A narancs színű nyilakkal külön be is jelöltem párat. Jól látható, hogy a klippelt jelcsúcs alatti eredeti hullámforma nem vágott, ezért nem is hoz létre felharmonikusokat, vagyis nem torzít.

Közelítsük tehát meg a problémát egy másik oldalról!
Állítsuk be először a leggyorsabb attack és release értéket ami még nem torzít, majd ehhez állítsuk be a küszöbértéket és az arányt, hogy megkapjuk a szükséges jelszintcsökkentést. Kapcsoljuk hát vissza a HP szűrőt 5500Hz-re, majd indítsuk el a lejátszást és emeljük az Attack értékét addig, amíg a torzítás meg nem szűnik. Persze nem biztos, hogy mindenkinek könnyű észrevenni, hogy ez az érték mikor érkezik el, hiszen fülünk gyorsan alkalmazkodik a hanghoz és "megtanulja" azt, így a különbséget két közeli érték között nem biztos hogy halljuk. Ezért a paraméterek beállítása közben célszerű a kompresszor plugint ki/be kapcsolni, ezzel meghallgathatjuk az eredeti (torzítatlan) hangot és a kompresszorunkból kiérkezőt egymás után. A különbséget már jól halljuk, így sokkal egyszerűbb a megfelelő érték megtalálása. Alternatív megoldásként a fenti módszert alkalmazva akár egy oszcilloszkópot is használhatunk a vizuális megerősítéshez.

Eredeti és Kompresszált hullámforma
0,1ms Attack és 0ms Release értéknél
Meglepően hasonló a két hullámforma
Meglepő, de már 0,1 ms Attack értéknél is jelentősen kevesebb torzítást hallunk, 0,2-nél pedig már szinte semmit sem. Én mindenesetre inkább 0,5 ms-ot állítottam be, mert ennél az értéknél még a gondolatát sem hallottam torzításnak...

Térjünk most át a Release beállítására! 0ms értéknél a GR műszerünk simán 6dB feletti jelszintcsökkentést is mutat, de valahogy mégsem hallani ezt ha ki/be kapcsolgatjuk a plugint. Ez nem is csoda, hiszen olyan gyorsan áll vissza alapértékre a kompresszor, hogy ez talán még követheti is a hullámformát. Növeljük hát az értéket 1ms-ra, és máris hallhatóvá válik a halkítás.

Ha tovább növeljük az értéket, akkor (főleg 30ms felé közeledve) egy érdekes dolgot vehetünk észre, ugyanis ha ki/be kapcsoljuk a plugint hallhatjuk, hogy a teljes ének eltompul, hiányzik belőle a magas frekvenciatartomány, nem csak az SZ hangoknál halkul le.

Sajnos ez nem más mint az agyunk játéka, a hallásunk becsap minket. Egészen pontosan nem becsap, hanem itt most nagyon jól érzékelhető az a jelenség, hogy agyunkat befolyásolja az, hogy mit hall az adott hang előtt. Ezt egyszerűen kipróbálhatjuk mi is! Állítsunk be egy olyan release értéket amikor már tompábbnak halljuk a nem SZ hangokat tartalmazó részeket, majd loopoljuk be csak ezt a pár hangot és kapcsoljuk ki/be a kompresszort csak ezeken a hangokon. Hallani fogjuk, hogy nem hallunk változást... Ha most a loopot visszaállítjuk az SZ hangokat is tartalmazó részekre, ezek a részek újra eltompulnak. Ennek megfelelően a legkisebb Release érték ami már nem okoz torzítást, a példánk esetében 1ms.

Végleges beállítások. Nagyításhoz katt a képre!
Folytassuk tehát tovább a beállítást Attack: 0,5 ms, és Release 1ms időkkel. Ha most elindítjuk a lejátszást -30dB-es threshold értékkel, a GR műszeren láthatjuk, hogy bár csak kis mértékben, de nem csak az SZ hangoknál történik jelszint csökkentés. Ennek hatása némiképp a kismértékű tompulás, ezért növeljük a küszöbértéket addig, hogy GR lehetőleg csak az SZ hangoknál legyen. Ez -22dB értéknél nagyjából meg is valósul, ezért folytassuk most innen a próbát. Sajnos a küszöbérték csökkentésével a létrejövő jelszintcsökkentés is csökkent, így ezt kompenzálni kell. Mivel az első három paraméteren már nem változtathatunk, csak az arány marad mint utolsó lehetőség. De nekünk amúgy is pont erre van szükségünk!

Növeljük hát a Ratio értékét egészen addig, amíg a szükséges jelszintcsökkentést meg nem kapjuk. Nekem 8:1 arány megfelelőnek tűnik, ekkor már jelentősen csökken az SZ hangok ereje és talán azt is mondhatom, hogy egy szintre kerültek a többi hanggal. Tulajdonképpen a feladat teljesítve. De persze mindig van jobb, úgyhogy akinek kedve van tovább kísérletezhet pl. a felüláteresztő szűrő frekvenciájának emelésével létrejövő változásokkal.

Ha a "kezelés" után úgy érezzük, hogy az ének eltompult, akkor most már nyugodtan alkalmazhatunk rá egy EQ-t, amin emelünk kb. 3dB-t a magas frekvenciákon, mondjuk egy High Shelf szűrővel úgy 5000Hz középfrekvenciát és 2 oktáv sávszélességet (Q 0,67) beállítva. Lehetőleg ezt az EQ-t a de-esser után helyezzük el és semmiképpen sem elé!

Tipp: Q <--> sávszélesség kalkulátort találunk
 ezen az oldalon.

Szerintem az alkalmazott kompresszorral és az utána elhelyezett EQ-val az ének sokkal szebben, kiegyensúlyozottabban szól, sokkal jobban megtalálja a helyét a mixben, nem lóg ki belőle.

SZ csökkentés De-esser-el
Ezután a hosszú utazás után végre elérkeztünk a mai cikk fő témájához, a de-esserhez. Mindez a rengeteg információ és "okosság" azért kellet, hogy megtudjuk mennyivel egyszerűbb egy de-essert alkalmazni a feladatra mint egy normál kompresszort szűrővel, és hogy milyen okosan vannak a De-esseren elhelyezett paraméterek kiválasztva, mennyire képesek ezzel felgyorsítani a munkát!

A mai példában a DigitalFishPhones-Spitfish nevű ingyenes de-esserét fogjuk kipróbálni. Kapcsoljuk ki az éneksávunkon lévő ReaComp-ot és az EQ-t, majd az ezt követő első szabad insert pontra helyezzük el a Spitfish-t. Indítsuk el a lejátszást és figyeljük meg hogy mit hallunk! Gyakorlatilag semmi változás! Nézzük, hogy minek kéne történnie, kattintsunk a "listen" gombra. Ezzel a plugint "monitor" funkcióba kapcsoljuk, ahol azt hallhatjuk mi az amit eltávolít a jelből. Most éppen semmit, hiszen nem is hallunk semmit.

Kezdjük emelni az érzékenységet a "sense" potival, és máris meghallhatjuk hogy mi az ami eltávolításra kerül majd amikor kilépünk a "listen" módból. A poti felett -ahogy azt már a Digitalfishphones plugineknél megszokhattuk- egy ledsor jelzi a detektor által érzékelt hangokat. Ezen nem csak magát az értéket, de annak időbeli elhelyezkedését is láthatjuk, hiszen minél magasabbra állítjuk az érzékenységet, annál hosszabban történik meg az SZ csökkentés. Célszerű ezt az értéket úgy beállítani, hogy "listen" módban csak az SZ hangokat halljuk. Ha kész vagyunk a beállítással, kattintsunk ismét a "listen" gombra, és kis túlzással már kész is vagyunk!

Azért mondom hogy kis túlzással, mert még egy fontos paraméter hátra van az ismerkedésből, ez pedig a "depth" ezzel tudjuk megadni, hogy az SZ hangok mennyire kerüljenek lehalkításra. Ütközésig jobbra tekerve az énekesnőnk erősen selypíteni kezd, teljesen balra tekerve viszont nincs SZ csökkentés. Tehát a megfelelő érték valahol a kettő között lesz, ezt mindenki saját ízlése szerint állítsa be miután kitapasztalta a különböző értékek hangzásait. Gyakorlatilag ennyi az egész, ezt a két potit kell tekergetni egészen addig, amíg meg nem halljuk azt a csodálatos énekhangot, amire már régóta vártunk!

A plugin teljes ismeretéhez hozzátartozik még a "tune" paraméter is, amivel természetesen a sáv-szűrőnk középfrekvenciáját tudjuk módosítani, ha szükséges.

Most láthatjuk a megerősítését annak, amit a spektrum-analizálóról szóló bekezdésben már láthattunk, ugyanis a Spitfish 8kHz-es középfrekvenciája is jó választásnak tűnik. Bár a ReaComp kompresszor beállításakor hallással történt kiválasztáskor 5500 Hz tűnt jónak, a műszeren inkább 8000 Hz látszódott a csúcsértéknek. Hogy melyik a tökéletes választás talán nem is számít igazán, ha a végeredmény megfelelő. Vegyük azonban figyelembe, hogy a zavaró SZ hangok nem biztos, hogy a 8000 Hz feletti frekvenciákban találhatóak, függetlenül attól, hogy a spektrum analizálón ezt láttuk a legmagasabb értéknek. Mivel a de-essinghez sokszor nem sávszűrőt, hanem aluláteresztő szűrőt (LP) alkalmazunk, ezért azt 5500 Hz-re állítva nyilvánvaló, hogy a 8000 Hz és felette lévő frekvenciák amplitúdója egyaránt csökkenni fog.

A jelen példában a Spitfish-ben 12k állásnál talán valamivel tisztább hangzást kapunk, mivel a "depth" paraméter gyakorlatilag egy band-pass szűrő erősítését (nyilván itt negatív értékekről van szó) szabályozza. A "soft" gombot benyomva egy ívesebb karakterisztikán működik a plugin, hasonlóan a soft-knee-hez, amiről részletesen olvashatunk a kompresszorokról szóló részben.


Automatikus De-esser
Miután az SPL elkészítette a Transient designer-ét, (bővebben olvashatunk róla a Kompresszorok felhasználása részben) ami gyakorlatilag egy automatikus kompresszor, az alkalmazott technológiát felhasználta egy automatikus de-esser elkészítéséhez is. Szerencsére megírták a plugin változatot is, így nem kis összegeket spórolhatunk vele, de aki még ennél is jobb ajánlatra vágyik, az sem marad kielégítetlen!

SPL Auto Dynamic Deesser
A Sleepy Time DSP ugyanis elkészítette ennek az automatikus de-essernek az ingyenes plugin változatát, amit LISP (azaz selypítés) névre keresztelek. Ismerkedjünk most meg ennek a tranziens technológiának az előnyeivel és használatával a pluginen keresztül.

Töröljük az eddigi plugineket az ének sávunkról és az első insert pontra helyezzük el a LISP-et. Indítsuk el a lejátszást és figyeljük meg, mi történik! Ahogy vártuk, semmi... Ebben megerősít minket a plugin jobboldalán látható műszer is, ami a létrejövő jelszint csökkentést jelzi. Ez most még 0dB állásban van, tehát tényleg nem történik beavatkozás. Ahhoz hogy az SZ hangok erősségét csökkentsük, a baloldali Reduction paramétert kell emelnünk egészen addig, amíg a megfelelő beállítást el nem érjük, vagyis a kívánt hangerőre nem csökkennek az SZ-ek. Szerintem 6.0-8.0 érték között megfelelő. Bármilyen hihetetlen is, de ennyi volt a teendőnk, a többit a plugin automatikusan elvégzi! Hát nem fantasztikus?

Természetesen -mint azt láthatjuk- nem csak ezzel az egy paraméterrel rendelkezik a program. Ezeknek akkor vesszük hasznukat, ha speciális, nem "hétköznapi" SZ csökkentési feladattal kerülünk szembe. Ilyenkor a beállítást érdemes a "Listen" gombra kattintva elvégezni, hiszen ebben a módban csak azt halljuk amit a program kivesz a hangból. A különböző paraméterek jelentését szerintem már mindenki tudja, de ha nem, akkor nézze át a szűrőkről és a kompresszorokról szóló részeket, ahol az ilyen jellegű paramétereket bővebben is megismerheti.

Pár szó az alkalmazott technológiáról:
Hasonlóan a tranziens-formálók működéséhez, az automatikus de-esser is a jel tranziens részét keresi, majd ha érzékeli ezt akkor avatkozik be, de mindez csak a megadott sziszegő (sibilant range) frekvenciákon történik meg. AUTO módban ezeket a frekvenciákat a plugin automatikusan felismeri, így ezt csak akkor kell megadnunk (a Manual módban), ha valamiért nem az történik amit szeretnénk. Mivel a rendszer a hang tranziens részével dolgozik, ezért nem kell küszöbértéket sem beállítanunk, ez is automatikus.

A látható Attack és Release értékével azt tudjuk beállítani, hogy a kiszámított SZ csökkentés milyen gyorsan érje el a maximális értékét, és milyen gyorsan szűnjön meg. A paraméterek természetesen milliszekundumban vannak megadva.

A Sensitivity (érzékenység) paraméterrel tudjuk megadni az automatikus algoritmusnak, hogy mennyivel kell hogy hangosabb legyen egy sziszegő hang mint a többi normál hang ahhoz, hogy elkezdjen beavatkozni. A 2.0 érték például azt jelenti, hogy a plugin csak azokat az SZ hangokat csökkenti, amik kétszer hangosabbak mint a beérkező hang többi része.

Szerintem ennél egyszerűbb és hatásosabb automatikus SZ csökkentőt (de-esser) nehezen találunk, főként ha az ingyenes szoftverek között keresgélünk. Legnagyobb előnye azonban mégsem ez, hanem hogy ha az automatikus módban nem megfelelően avatkozik be, minden paramétert magunk is be tudunk állítani a manuális módban (Az eredeti SPL pluginnel ellentétben). Emellett vegyük észre, hogy magát a teljes éneksávot sem tompítja el, így utólagos EQ sem szükséges!

Kereskedelmi De-esser pluginek:
Szinte minden nagyobb plugin gyártó kínál valamilyen de-esser megoldást a termékei között, így most nem sorolom fel őket, egyszerűen rájuk kereshetünk a neten a "de-esser plugin" kifejezéssel. A legtöbb DAW-hoz jár is ilyen program, ha tehát a fenti ingyenes változatok nem nyerik el a tetszésünket, elsőként a már meglévőeket érdemes kipróbálni.

SZ csökkentés dinamikus EQ-val
Rendkívül eredményesen használhatóak a dinamikus ekvalizerek SZ csökkentésre, hiszen könnyen beállítható rajtuk a kívánt frekvencia és a beépített detektornak köszönhetően ennek a frekvenciának az erősítés értékét képes mindenkor a bejövő jelszinthez képest automatikusan átállítani.

Szerencsére az ingyenes pluginek között is találunk egy teljesen profi dinamikus EQ-t, ez pedig nem más, mint a Tokyo Dawn Records-NOVA. Minden szolgáltatása és a hangminősége is professzionális, sajnos a CPU igényéről ez már nem mondható el, az bizony magas. Ennek ellenére nyugodtan használhatjuk ha szükségünk van rá, biztosan nem fogunk benne csalódni!

A próbához -ahogy már megszoktuk- töröljük az eddigi plugineket az éneksávról és helyettük helyezzünk el egy NOVA-t, majd nyissuk meg. Ennek a pluginnek egy igen nagy előnye a beépített spektrum analizáló, amit a jobb felső sarokban lévő Analyzer gombra kattintva tudunk bekapcsolni. Állítsuk most "in", azaz a bemenetet mérő módba, hogy lássuk melyik frekvencián keletkeznek az SZ hangok. Indítsuk el a lejátszást és figyeljük meg hogy amikor az SZ hangok megszólalnak, mely magas frekvenciánál látunk kiugró értékeket. Természetesen ez ebben a példában a 8-10kHz közötti részen lesz tapasztalható.


Mivel most csak egyetlen egy frekvenciasávban lesz szükségünk beavatkozásra, ezért az I,II és IV sávokat kapcsoljuk ki az alattuk lévő "ON" gombra kattintva. Most mozgassuk a sáv középfrekvenciáját jelző kék pöttyöt a kívánt frekvenciára, vagyis oda ahol az SZ hangjaink jelcsúcsa látható (kb. 9kHz). Ezt két módon tehetjük meg. Vagy "megfogjuk" az egérrel a pöttyöt és úgy mozgatjuk, vagy átkapcsolunk az adott EQ sávra a III jelű gombra kattintva, majd a FREQ (frekvencia) jelű potmétert tekerjük el a megfelelő állásba.

Következő lépés, hogy be kell kapcsolnunk a sávhoz tartozó dinamika szabályzót, ehhez kattintsunk a Threshold feliratú gombra. Ilyenkor még csak a szélessávú kompresszort kapcsoltuk be (erről árulkodik a WIDEBAND felirat), tehát kattintsunk a SPLIT gombra is. Most már csak a III-as EQ sáv értékeit fogjuk állítani. A spektrumanalizálón látható aktuális erősítést (Gain) jelző sárga vonal most már be-be mozdul, de még koránt sem a kívánt mértékben. Ehhez be kell állítanunk a szükséges küszöbértéket a Threshold-al. Kezdetnek válasszunk olyan értéket, amin csal az SZ hangoknál történik jelszint csökkentés. Segítségünkre van a Threshold poti körül látható kék jelszint jelző is, valamint a Gain poti körül látható sárga jelszintcsökkentést jelző műszer is. Ha szükséges, módosíthatjuk a Ratio értékét is. A beállítás közben a III-as sáv alatt látható "ON"-ra kattintva tudjuk ki/be kapcsolni a sávot, ez segítségünkre lehet a beállításban!

Vegyük észre, hogy most még milyen széles sávban történik a halkítás! 1000 Hz-től egészen 40kHz felettig elér, ami nekünk nem biztos hogy jó, hiszen mi csak egy bizonyos sávszélességben szeretnénk ezt megtenni. Ehhez nem kell mást tennünk, mint a szűrő sávszélességét szűkebbre venni. Ezt a Q (jósági tényező) paraméterrel tudjuk megtenni. A kijelzőn jól látható ahogy változik a csökkentett sávszélességünk. Segítségünkre van a spektrum analizáló is, hiszen jól látható hogy kb. mettől-meddig tart az SZ hang.

Vessünk pár pillantást az Attack és Release időkre is, ezek ugyanis alapállapotban kicsit magas értékekre vannak beállítva az SZ csökkentéshez. Korrigáljuk őket, így már nincs más dolgunk mint hozzáigazítani a küszöbértéket és esetleg az arányt (Ratio) a megváltozott Attack és Release-hez. Csökkentsük addig a threshold-at, amíg a jelszintcsökkentés már csak az SZ hangok megszólalásakor történik meg, hiszen most ez a célunk.


Kész is vagyunk, egy jó de-essert kaptunk, sőt annál sokkal többet, hiszen ha szükséges, mondjuk a IV sáv használatával további EQ emelést adhatunk a magasfrekvenciáknak (bár erre szerintem a példa szerinti éneksávnál nincsen szükség). Akinek van kedve hozzá, tovább kísérletezhet pl. a III-as sáv szűrő típusának változtatásával, pl. high shelf beállítással.

Vagy akár bekapcsolhatjuk pluszban a szélessávú kompresszort (wideband) is, hogy egy végső simítást adjon az énekünknek. Ezt láthatjuk az utolsó ábrán. Az általam választott értékeket lemásolhatjuk a képekről.

Mint láthatjuk a NOVA plugin teljesen multifunkciós, gyakorlatilag a channel strip-től a multiband kompresszorig bármire használhatjuk, sőt több funkciót akár egyszerre is!


SZ csökkentés multiband kompresszorral
Természetesen használhatunk a dinamikus EQ helyett többsávos kompresszort is, aminek az egyik sávját a szükséges frekvenciákra állítjuk be. Ez szerintem nem nagyban különbözik a dinamikus EQ használatától, így most nem térek ki rá részletesebben.

Azt gondolom, majdnem mindenre kiterjedően kitárgyaltuk a sziszegő hangok csökkentésére alkalmazható technikákat. Ha valami mégis kimaradt, később biztosan pótlásra kerül majd! Bár a példában énekhangot használtunk, ne feledjük hogy a technika bármilyen hangszerre alkalmazható ahol bizonyos frekvenciájú hangok gondot okoznak.

A következő részben a párhuzamos kompressziót fogjuk közelebbről megvizsgálni, és pár gyakorlati példát is végzünk majd, természetesen együtt, mint ahogy azt már minden olvasó megszokhatta. Addig is eredményes keverést kívánok mindenkinek!

A következő részhez katt ide...

Felhasznált irodalom:
http://www.soundonsound.com/techniques/techniques-vocal-de-essing
https://en.wikipedia.org/wiki/De-essing