Párhuzamos kompresszió a gyakorlatban

Az 1965-ben bemutatott Dolby "A" zajcsökkentő rendszer áramköreiben párhuzamosan futó két busz került elhelyezésre, az egyiken egy erős kompressziót alkalmaztak, majd ezt hozzákeverték a másik buszhoz, ami az eredeti jelet tartalmazta. Később, 1977-ben Mike Bewelle publikált egy cikket ennek a módszernek keverés közben történő felhasználásáról, de ő ezt side-chain módszernek nevezte. Ez persze keveredést okozott, hiszen a detektor-vezérlőjelet is ugyanígy hívták. Később ezt a cikket 1988-ban újra nyomtatták, majd Bob Katz nevezte el az eljárást párhuzamos kompressziónak. A new york-i hangmérnökök előszeretettel alkalmazták ezt a módszert, így ragadt rá a név: New York kompresszió.

A párhuzamos kompresszió segítségével a hangzásunk úgy lesz telt és erőteljes, hogy közben nem veszít a dinamikusságából. Emellett lehetővé teszi a hangosság érzet növelését a jelszint jelentős növekedése nélkül.


Ahhoz hogy megértsük a párhuzamos kompresszió miértjét, elsőként nézzük át gyorsan, hogy mit is tanultunk eddig a kompresszorokról!

Minden kompresszor csökkenti a dinamikatartományt, vagy így, vagy úgy.

Létezik egyrészt a lehalkító (downward) működés, gyakorlatilag ezt nevezhetjük a "normál" kompresszornak. Ez a küszöbérték feletti jelszinteket csökkenti, vagyis lehalkítja a hangos hangokat. Ha ezután a kimenti jelszintet növeljük (a make-up gain-el, ez az úgynevezett uplift kompresszió), akkor azonos kivezérlés érték mellett a hallott anyag hangosabbnak fog tűnni. Végülis ez lenne a célunk. Azonban van ezzel a működéssel egy nem kicsi probléma, ugyanis a hangok tranziens részei a leghangosabbak, a lehalkító kompresszor pedig nyilván ezeket fogja leginkább csökkenteni, ezáltal a hang eltompul és hátrább kerül a mixben.

Az előbbi problémára megoldást nyújthatna az úgynevezett felhangosító (upward) kompresszor. Ez a küszöbérték alatti jelszinteket emeli, az e felettieket viszont érintetlenül hagyja. Egy ilyen kompresszorral pontosan azt érnénk el amit szeretnénk, vagyis a tranziensek megmaradnak, a hangerő viszont növekszik. Sajnos ez azonban csak az elmélet! A felhangosító kompresszornak ugyanis van egy óriási hibája, hiszen minden halk hangot felerősít, így a zajszintet (alapzajt) is emeli, vagyis pont ellene dolgozik az elvárásainknak. Persze ez a működés nem csoda, hiszen Ő így csökkenti a dinamikatartományt. Egy másik probléma, hogy ilyen készüléket nem igazán gyártanak, pont ezen oknál fogva (ellenpélda: dbx Quantum). Sajnos a digitális DSP technológia sem kedvez igazán az ilyen működésű kompresszoroknak.

Waves MV2/MaxxVolume kereskedelmi plugin például képes upward kompressziót megvalósítani, amit a Low level (alacsony jelszint) potméterrel tudunk beállítani. (rajta kívül még sok más kereskedelmi plugin ígéri ugyanezt...)

Ingyenes plugin megoldás Jeroen Breebaart-Red Phatt Pro nevű kompresszora.

Talán úgy néz ki, hogy itt bizony meg vagyunk lőve, nincs igazán jó megoldás... Szerencsére azonban ez nem így van. párhuzamos technika segítségével létrehozhatunk olyan kompressziót, ami megtartja a tranzienseket, és ezzel együtt emeli a halk hangok erejét, de a zajszintet nem! Ahogy Jaycen Joshua mondta: "Ha nem használsz párhuzamos kompressziót, megkockáztatod hogy a hangzásod vékonynak fog tűnni."


Párhuzamos kompresszió

Miről is szól ez a technika?
Gyakorlatilag a két "félig jó" hangból gyúrunk össze egy teljesen jót. Úgy is mondhatnánk, hogy mindkét hangzásból csak azt tartjuk meg, ami jó benne. Mi ez a két hangzás? Ez első az eredeti -remélhetőleg- nagy dinamikával rendelkező, de halk, a második pedig a kompresszált, ezért hangos, dús, vastag, de tranziensekben szegény hangzás. A párhuzamos kompresszió alkalmazásával nem tűnnek el a tranziensek, és dús, vastag hangzást kapunk.


A párhuzamos kompresszió jótékony hatása annak köszönhető, hogy tulajdonképpen nem a jelcsúcsokat csökkentjük, hanem a halk részeket erősítjük fel egy túlkompresszált összetevővel. Ezzel megvalósítjuk az upward, azaz felhangosító kompressziót.

Milyen kompresszióra van szükségünk?
Lehetőleg nagy arányú kompressziót használjunk, hiszen gyakorlatilag minden jelcsúcsot szeretnénk eltávolítani, hogy minél nagyobb legyen a hangerőnk, ezzel együtt minél vastagabb legyen a hangzásunk. Ezt leginkább magas arányú kompresszióval tudjuk elérni, a beállított Ratio értéke általában a limiterhez közelít, vagyis minimum 10:1, de inkább 20:1 vagy magasabb. Ennek megfelelően 10dB GR már jó kiindulási pontnak mondható, de 20dB még jobb lehet! Ezt persze nem minden kompresszor képes torzítás nélkül megoldani, ezért válasszunk olyat ami igen (úgynevezett gyors kompresszorok, pl. digitálisak és 1176 típusúak, bár ez erősen függ a kívánt hangzástól is!).



Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szükséges Ratio értéke erősen felhasználás függő ám, például ének kompresszió esetén 2:1 vagy alacsonyabb is jól működhet. Minden esetben hallgassuk meg a különböző arányok hangzását és ennek megfelelően válasszuk ki a leginkább tetszőt!

Az Attack és Release időket a már megszokott módon kell a hanganyaghoz igazítani, figyelembe véve hogy mi a célunk magával a kompresszált jellel. Általánosságban elmondhatjuk, hogy rövid Attack és rövid vagy közepes Release időket érdemes választani, mert ilyenkor csak a jelcsúcsokra lesz érzékeny a kompresszor.

Ha a fentiek szerint állítjuk be a kompresszort, a legnagyobb (leghangosabb) jelszinteknél a csökkenés minimum 20dB lesz. Vagyis amikor visszakeverjük az eredeti hanghoz, ezek a jelcsúcsok/hangos részek elveszítik jelentőségüket (mert annyira halkak). Ekkor már kis túlzással csak az eredeti hangot fogjuk hallani, az fog előtérbe kerülni, dominálni. Tehát a célkitűzésünk egyik része teljesítve, ugyanis a hangos részek és tranziensek -gyakorlatilag-érintetlenül maradnak.

Tipp:
Próbáljuk ki, hogy mit jelent -20dB jelszint csökkentés egy adott hang, vagy akár egy teljes zeneszám esetében! Ehhez indítsuk el a lejátszást és csökkentsük a kivezérlést -20dB-el. Ugye hogy mennyivel halkabb? Szinte teljesen megszűnik! Most már tudjuk mennyivel lesz halkabb a jel a -20dB jelszintcsökkentéssel.

Nézzük, mi a helyzet a halk részekkel!
Amikor a kompresszoros sávon a beállított küszöbérték alatti jelszintek érkeznek be, nyilvánvalóan a kompresszor nem fog beavatkozni, vagyis a halk részek érintetlenek maradnak. Ezekben a pillanatokban az eredeti sávon és a kompresszált sávon lévő jel teljesen megegyezik, egy és ugyanaz. Amikor ez a két teljesen azonos jel keveredik a párhuzamos mixben, a jelszintjük összeadódik, vagyis a hangosságuk megduplázódik. Voilá! A halk részek máris dupla erősek lettek.

Tehát megállapíthatjuk, hogy a fenti párhuzamos kompressziós technika alkalmazásával teljesítettük a kitűzött feladatot, vagyis érintetlenül hagytuk a hangos részeket, bennük a tranziensekkel, és felhangosítottuk (+6dB) a halk részeket, de a zajszint nem emelkedett jelentősen.

A legtöbb újonnan megjelenő pluginbe már beépítik a MIX, vagy DRY/WET (vagyis a száraz és a megváltoztatott jel) arányának beállítási lehetőségét, ezzel nagyban könnyítve a dolgunkat, hiszen így nem kell egy külön sávot használnunk a párhuzamos kompresszióhoz.

Tipp:
A Reaper DAW-ban minden plugin slot alkalmas a párhuzamos jelfeldolgozásra. A mellékelt képen is látható potméterrel tudjuk szabályozni a száraz és feldolgozott jel arányát a kimeneten.

Ezt a megoldást persze csak egyéni sávok esetében tudjuk használni, így a párhuzamos kompresszió egy másik nagyon hasznos tulajdonságához mindenképpen szükségünk van további sáv (csatorna) használatához. Ez gyakorlatilag egy szub-busz, amire ráküldjük a párhuzamos kompresszálást igénylő sávjainkat.

Kompresszor vagy limiter?
A magas Ratio érték és a gyors reakció (jelcsúcsok vágása) miatt biztosan sokakban felmerül a kérdés, hogy miért nem használunk gyors kompresszor helyett limitert a párhuzamos kompresszióhoz? A válasz többé kevésbé egyszerű: a limiter működése túl sok torzítást ad(hat) hozzá a hanghoz, ami normál esetben nem elfogadható. Mindezek ellenére érdemes kipróbálni és megtanulni a limiter ilyen jellegű felhasználását, és eltárolni agyunkban a hangzást a későbbiekre, ha valaha ilyesmit szeretnénk majd megvalósítani. A kérdést egyébként egy másik -gyakorlatiasabb- oldalról is megközelíthetjük: nem véletlenül nem használják a híres hangmérnökök sem. Ha jól működne, már biztosan hallottunk volna róla, láttuk volna, de én még ilyennel eddig nem találkoztam...


Párhuzamos kompresszió a gyakorlatban
A mixelés aranykorában még nem voltak a kompresszorokon párhuzamos feldolgozást lehetővé tevő "mix" vagy "dry" csatornák, így az ilyen alkalmazást csak úgy tudták megoldani, ha a kompresszort egy külön sávon, vagy egy szub-buszon helyezték el, majd ezt keverték vissza a mixbe. A most következő példában alapvetően ezt a technikát fogjuk kipróbálni.

A próbához az előző részben már megismert Milk Cow Blues című szám mixét fogjuk folytatni. Aki megtartotta az akkor elkészített projektet az most ismét előveheti, aki nem az olvassa el és építse fel a mixet az ott találhatóak szerint.

A jelen példában a párhuzamos kompressziót a hangzás megvastagítására fogjuk használni. Az egyszerűség és a könnyebb érthetőség kedvéért előre leszögezem, hogy a technikának rengeteg lehetséges alkalmazási formája van! A most bemutatásra kerülő nem egy általánosan mindenre alkalmazható módszer, csakis abban az esetben vesszük jó hasznát, ha már egy megfelelő arányokkal rendelkező statikus mix-el rendelkezünk. Ezért kellet ezt előre elkészíteni.

Látni fogjuk, hogy a párhuzamos kompresszióban a bemeneti jelszintek hatással vannak a létrejövő hangzásra, sőt ha egyszerre több sávot küldünk egy kompresszorba, akkor azok interakcióba lépnek egymással, vagyis befolyásolják egymás hangzását. Tulajdonképpen ez a technika egyik lényege. Ezért aztán ha nem vagyunk biztosak benne hogy mit csinálunk, sokszor inkább ronthatunk vele mint javítunk, ha nem körültekintően alkalmazzuk, vagy ha az arányok még közel sem véglegesek.

Dob kompresszió
A legtöbben úgy tudják, hogy a párhuzamos kompressziót dobokon érdemes alkalmazni. Ez -mint azt a cikk további részeiben is látható és hallható lesz majd- nem teljesen igaz, mert ezt a fajta kompressziót minden hangszeren és hangon nagyon jó eredménnyel alkalmazhatjuk. Kezdjük azonban most mégis a dobokkal, már csak azért is, mert a jelen mixünkben ezek találhatóak az első sávokon.

A legegyszerűbb párhuzamos effektezési módszer, ha az adott sávot duplikáljuk, majd a másolaton elvégezzük a szükséges kompressziót (vagy más effektet) és a fader-el állítjuk be a visszakeverés mértékét. Mivel a sáv duplikálva van, ezért az azon található insert és egyéb effektek is duplikálásra kerülnek, így DAW esetében duplájára nő a CPU terhelés, analóg rendszerben pedig minden eszközből dupla annyi kell hogy rendelkezésünkre álljon. A másik probléma ezzel a módszerrel, hogy csak egy-egy sávra alkalmazható, a sávok egymásra nincsenek hatással. Sokkal jobb megoldást jelent tehát egy erre használt busz rendszer kialakítása, ahol az egyes sávokat szükség szerint tudjuk keverni.

Természetesen az egyes dobokon (pl. lábdob, pergő, térmikrofonok/overheads) külön külön is alkalmazhatjuk a párhuzamos kompressziót, én azonban úgy gondolom hogy a példa szerinti számnál erre nincs szükség. Ez mellett az egyszerűség kedvéért szeretném a dobfelszerelést egyetlen hangszerként kezelni, ezért az összes dobot együtt fogjuk kompresszorozni. Így rögtön azt is megtanulhatjuk, hogyan lehet több sávot egyszerre kompresszálni. Ehhez elsőként létre kell hoznunk egy olyat, amire ráküldjük a kompresszálandó sávot vagy sávokat, esetünkben az összes dobot. Ennek neve legyen mondjuk "Dob NY". (lásd a lenti képernyő animáción)

Tipp:
Az NY a New York rövidítése. Azért ezt a két betűt használom és nem mondjuk párhuzamos, vagy parallel, vagy ehhez hasonló megnevezést, mert így sokkal kevesebb helyet foglal a sáv név mezőjében, több marad a sáv valódi azonosítására, valamint jól felismerhető ha később ismét elő kell venni a mixet.

Párhuzamos kompresszió busz-rendszere
Hozzuk tehát létre ezt az új sávot. Ezt minden DAW-ban más módon tehetjük meg, de általában az Insert New Track, vagy ehhez hasonló menüpontot kell keresni. A legtöbb esetben ezután azt is meg kell adni, hogy milyen jellegű sávot szeretnénk létrehozni. Esetünkben a SEND vagy AUX, esetleg BUS jelleget kell választani.

Reaper DAW-ban ilyesmire nincsen szükség, itt csak egyféle sáv létezik ami mindent tud! Ráadásul a menükben sem kell kutakodnunk, mindössze egy dupla kattintás a keverőpult üres felületén és máris megvan az új sáv.

Tipp:
Sok DAW a normál audio/MIDI sávoktól eltérően jeleníti meg a SEND típusú sávokat, pl. más színnel. Reaper-ben ez nem így van (mivel csak egyetlen típusú sáv létezik) de választhatunk pl. másik színt, vagy másik színű potmétert, sőt akár teljesen más kinézetet is. Én most pirosat állítottam be mind a poti színének, mint magának a sávnak.

Ha megvan a sávunk helyezzük el egy bizonyos logika szerint a keverőpultunkon. Van aki közvetlenül a ráküldött sávok után szereti elhelyezni, van aki az összes sáv után vagy elé. Ez tulajdonképpen személyes preferencia, kinek mi áll kézre, mi áll közelebb a gondolkodásmódjához. Ami a ráküldött sávok után elhelyezés mellett szól az az, hogy ezt követően a kompresszálatlan és a kompresszált sávokat együtt ismét egy újabb csoport buszra küldhetjük, így magának az adott hangszernek a hangerejét úgy tudjuk változtatni, hogy az a hangzást nem befolyásolja. Persze az ilyen buszok bárhol elhelyezkedhetnek a keverőpulton, ez csak rajtunk múlik. De erről később majd részletesen is olvashatunk!


A jelenlegi példában a könnyebb megértés miatt maradjunk egy egyszerű, de jól működő buszrendszer felépítésénél, amit mindenki a saját mixeiben is alkalmazhat amíg nem alakítja ki saját rendszerét. Tehát a dob sávokat (01-04) SEND-en keresztül elküldjük a DOB NY sávra ahol majd a párhuzamos kompresszió létrejön. Ezt a különböző DAW-kban különböző módokon tehetjük meg, a mellékelt animációban a szerintem legszemléletesebb módot láthatjuk a Reaper-ben. Egyszerűen megfogjuk az adott sáv SEND patch kábelét és "bedugjuk" a "Dob NY" sávra. Mivel mind a 4 dob sávot erre az egy sávra küldjük, ezért ezt busznak is hívhatjuk. Vagyis most felépítettünk egy egyszerűbb busz rendszert.

Ha most elindítjuk a lejátszást, akkor a dobok dupla hangerővel, vagyis +6dB-el hangosabban szólalnak meg. Miért? Alap beállítás szerint a 4 dob sávunk a Maszter sávra kerül és itt keveredik össze. A legtöbb DAW-ban ha létrehozunk egy új sávot, annak kimenete automatikusan a Maszter sávra kapcsolódik. Nincs ez másként a most létrehozott "Dob NY" busz sávval sem. Mivel azonban az eredeti dob sávokat erre is ráküldtük és ugye a maszter sávra is, így azok már kétszer, azaz duplán kerülnek a maszterre, vagyis kétszeres jelszinttel jelennek meg a maszter sáv kimenetén. Ez megegyezik +6dB-el. Ezt egyszerűen ellenőrizhetjük is a maszter sávon elhelyezett VU meterrel, ha a "Dob NY" sáv némítását (mute) ki/be kapcsoljuk. Persze ehhez célszerű a dob sávokon kívül a többi sávot némítani.
Tipp:
Figyeljük meg, hogy a "Dob NY" sáv faderével tudjuk a hozzáadott dob hangerejét együttesen változtatni, sőt ha a 4 dobsávot nem küldjük a maszter sávra, vagy a Dob NY sávot SOLO módba kapcsoljuk, akkor a dobok hangerejét egyetlen fader-el tudjuk beállítani. Ez is a busz rendszer használatának egyik lehetősége.


Kompresszor elhelyezése
Térjünk most át végre magára a párhuzamos kompresszióra! Adott tehát a 4db dob sávunk, amit a "Dob NY" sávra küldtünk úgynevezett Post-Fader (post pan) módon. Ez azt jelenti, hogy az egyes sávok a fader és panoráma értékek figyelembevétele után kerülnek a buszra. Ennek ellentéte az úgynevezett Pre-Fader mód. Később majd megtanuljuk azt is, hogy mi közöttük a különbség és melyiket mikor célszerű használni, most azonban legyen elég annyi, hogy a jelen példában használjuk a Post-Fader módot. Mind a 4 dobsávot, mind a Dob NY sávot küldjük a maszter sávra is (alapállapotban ez történik).

Helyezzük a Dob NY sávot SOLO módba és helyezzük el rajta az első insert pontra az ingyenes Audiocation-AC1 plugint. Ez egy 1176 típusú kompresszor, ez az a típus amit a legtöbbször használnak párhuzamos dob kompresszióra. Bár az AC1 nem élethűen utánozza az eredeti 1176 működését és hangzását, a paraméterek és a kompresszió maga elég hasonló jellegű. Nem merülök most bele mélyen magának a kompresszornak a beállításába, ezt mindenki megtalálhatja az előző 20 részben ami csak erről szól. Amit most szeretnék kiemelni, az a tipikusan párhuzamos módon alkalmazott kompresszióra vonatkozó különlegességek.

Mint az elméleti részben már olvashattuk, a célunk egy un. vastag hangzás létrehozása. Aki még nem tudja mit jelent ez, ne keseredjen el, a cikk végére 100% hogy tudni fogja! A célunk eléréséhez upward kompressziót szeretnénk megvalósítani, méghozzá párhuzamos kompresszióval. Állítsuk hát be most ezt a kompresszort az elméleti részeknél megtanultaknak megfelelően.

Kompresszor paramétereinek beállítása
Legegyszerűbb ebből a magas Ratio, állítsuk hát be 12:1-re. Az Attack és Release időknek rövideknek kell lenniük, állítsuk hát ezeket is a legrövidebbekre, vagyis 10 és 100 mikroszekundum (nem milliszekundum, mint azt az eddigi kompresszoroknál megszokhattuk! Ez 1000-szer kisebb értéket jelöl!) Indítsuk el a lejátszást és kezdjük csökkenteni a Threshold értékét.

Kb. -30dB-nél azt tapasztalhatjuk, hogy bár a hangerő nem csökken jelentősen (a GR meter max. -10dB-t mutat, de csak impulzusszerűen), a hang torzítani kezd. Mint tudjuk, ez a túl rövid Attack és Release miatt alakul ki. Tehát ezek az értékek nem megfelelőek, be kell őket állítanunk olyanra, amikor már nincsen torzítás. Azonban az előző részekben már megtanultuk, hogy a 4 fő paraméter hatással van egymásra, ezért valamit fix értékre kell választanunk. Mivel a célunk a nagymértékű kompresszió, így a Threshold értékét állítsuk be a lehető legalacsonyabbra, vagyis -40 dB-re, az Attack-ot pedig 1ms-ra. Ezután addig növeljük a Release értékét, amíg meg nem szűnik a torzítás. Az általam választott értékeket lemásolhatjuk a következő képről.


A célunk a kompresszor beállításánál az legyen, hogy a lehető legkevesebb hangerő különbséget halljunk az egyes részek között, az egyébként leghalkabb és a leghangosabb részek kerüljenek egy szintre, vagyis a hangos részek halkuljanak le a halkak szintjére. Más szóval vasaljuk ki a sávot, tüntessünk el belőle minden dinamikát. Ezt követően természetesen adóznunk kell a Gain Staging oltárán is, vagyis a kompresszálás miatt csökkent jelszintet vissza kell erősíteni. Ehhez az Output Gain-t +8dB-re állítottam be.

A következő lépés inkább csak a tanulás miatt fontos, ezt a későbbiekben kihagyhatjuk majd! Halkítsuk le a Dob NY sávot teljesen, vagyis húzzuk le a fader-ét mínusz végtelenre. Némítsunk minden sávot (MUTE), kivéve a 4 dob sávot és a Dob NY sávot. Indítsuk el a lejátszást és kezdjük lassan emelni a Dob NY sáv hangerejét a sáv fader-ével. Vagyis párhuzamosan visszakeverjük a túlkompresszált jelet az eredeti dobok hangjához. Minél közelebb kerülünk a fader-el a 0dB-hez, annál dúsabbá válik a hangzás, 0-nál már talán túlzásba is kerül a zengés. Innen már ízlés kérdése hogy ki mit állít be, szerintem a Dob NY sávon -6dB fader tökéletes egyensúlyt biztosít a tranziensekben gazdag eredeti jel és a vastag hangzású túlkompresszált között.

Tipp:
Figyeljük meg, hogy mennyivel egységesebbé válik a dob hangzás a kompresszálás után! A különálló dobok (lábdob, pergő, cintányérok) már nem különállónak hallatszódnak, hanem egy egésznek, mintha összegyúrták volna őket. Ez az úgynevezett GLUE, magyarul ragasztó, amiről már olvashattunk a busz kompresszorokról szóló részben.

Halljuk a különbséget!?
Egyszerűen tesztelhetjük a különbséget a párhuzamos, a sima kompresszió és a natúr hangzás között. Ha mind az 5 sáv szól, akkor az a párhuzamos kompresszió, ez eddig tiszta. Ha lenémítjuk a Dob NY sávot, akkor az a natúr hangzás. Figyeljük meg, hogy ilyenkor mennyire kiürül a hang, a cintányérok szinte eltűnnek, a pergődob testének hangját és a lecsengését sem halljuk annyira. Ha pedig csak a Dob NY sávot hallgatjuk SOLO módban, meghalljuk a túlkompresszált hangzást, ami önmagában egyáltalában nem jó, inkább rossz. Viszont egy egészséges egyensúllyal visszakeverve kitölti a dobhangok közötti szünetet, ezzel vastagabb, élőbb, ezáltal érdekesebb hangzást biztosít.

Tipp:
Figyeljük meg, hogy a túlkompresszálás következtében a középfrekvenciájú hangok felerősödnek a mély és magas frekvenciákhoz képest. Ezt egyszerűen kompenzálhatjuk a kompresszor után elhelyezett EQ segítségével, ha szükséges. A mellékelt képen a Dob NY sávra általam alkalmazott ReaEQ beállításokat láthatjuk. Figyeljük meg, hogy az EQ kimeneti szintjét -3dB-re állítottam be, hiszen az alkalmazott emelés miatt a jelszint megnövekedett. Ez a Gain Staging!!! Ha ezt a lépést kihagyjuk, nem tudjuk objektíven eldönteni, hogy a létrejött hangzás jobb-e, vagy csak azért halljuk jobbnak, mert hangosabb. Az EQ beállításakor a cél az volt, hogy a hangkép (magas,közép,mély hangok) aránya ne változzon a kompresszálás előtt és után. Van akinek talán túlzásnak tűnhet a +10dB-es emelés, de én azt mondom bárki egyszerűen meghallgathatja, hogy vajon sok-e ez vagy sem. Ehhez nem kell mást tennie, mint ki/be kapcsolgatnia az EQ-t lejátszás közben...

Ha most kikapcsoljuk a némítást a sávokon és elindítjuk a lejátszást, majd ki/be kapcsolgatjuk a Dob NY sávot, hallhatjuk hogy segítségével mennyivel előrébb, közelebb kerülnek a dobok, ezáltal sokkal definiáltabban, tisztábban és érthetőbben szólnak. Figyeljük meg, hogy a ki/be kapcsolgatás közben nem változik a dobok hangereje, csupán az elhelyezkedésük a mixben. Ez a nagyszerű a párhuzamos kompresszióban!

Nagyításhoz katt a képre!
Pre és Post Fader
Nézzünk most egy kicsit mélyebbre a busz rendszerünkbe és ismerkedjünk meg a fader előtti és utáni küldéssel (send)! A fenti dob kompressziónál Post Fader, azaz a sávok fadere utáni jellel dolgoztunk. Alapvetően ez a normál, alapértelmezett beállítás a DAW-okban és legtöbbször az analóg keverőpultokon is, mivel a Send-et általában effektezéshez használjuk.

Mit jelent ez? Nagyon egyszerűen kipróbálhatjuk! Helyezzük SOLO módba a Dob NY sávot és indítsuk el a lejátszást. Figyeljük meg a hangzást, majd kezdjük el csökkenteni az egyes dobsávok hangerejét a sávjuk faderének lehúzásával. Mi történik? A létrejövő kompresszió csökkenni kezd, hiszen a párhuzamos sávra érkező jelszintek is csökkennek. Ezt a kompresszor GR meterén is kontrollálhatjuk. Vagyis nem csak a hangerő, hanem a hangzás is megváltozik, ezt pedig nem akarjuk! Vagyis ha valamely párhuzamosan kompresszált sáv hangzása már tetszik, de hangereje még túl magas vagy túl alacsony, és Post Fader módot alkalmazunk, akkor az eredeti és a kompresszált sávok hangerejét egyszerre, méghozzá egyforma aránnyal kell megváltoztatni, valamint korrigálni kell a létrejövő GR mértékét is!

Pre-fader mód beállítása Reaper-ben.
Ha azonban a párhuzamos kompressziós sávra kerülő jeleket nem a fader utánról, hanem előttről küldjük, akkor az egyéni sávok fader értékei nem befolyásolják a létrejövő kompressziót, vagyis a hangzás állandó marad. Ehhez a send létrehozásakor a Pre-Fader módot kell választanunk! Ebben az esetben a Pre-Fader SEND potméterével tudjuk a sávok arányait egymáshoz képest beállítani, mielőtt a kompresszorba kerülnének. Sajnos azonban ennek a módnak is van egy hátulütője! Ha az egyéni sávok hangerejét változtatjuk, pl. lehalkítjuk, attól még a párhuzamos kompressziós sávon a hangerejük nem változik, pl. nem halkul le! Ez nagy problémát jelent akkor, ha nem kész arányokkal dolgozunk -mint a jelen példában-, vagy ha a szám közben automatizációval változtatjuk az egyes sávok hangerejét, mely ilyen esetben nem változik meg. Tehát minden esetben a hangmérnöknek kell eldönteni, hogy a send jelet a fader előttről vagy utánról vesz-e, figyelembe véve hogy mi a célja vele.

Tulajdonképpen ennyi maga a párhuzamos kompressziós technika. A továbbiakban a módszert egyszerűen alkalmazhatjuk a mixben lévő többi hangszerre/sávra is! Most nem fogom minden sáv beállítását egyesével külön-külön ismertetni, csak a kész buszrendszer és a pluginek beállításait, valamint a különlegességeket közlöm.

Basszusgitár sáv
Haladjunk tovább a sávok között, a következő rögtön a bass gitár (05_Bass).

Sajnos a felvétel több sebből is vérzik, mind a feljátszás, mind a hangminőség hagy kívánnivalót maga után. Az egyik probléma például, hogy a pengetés után a hang eléggé elhalkul. Ez többek között azért van, mert maga a pengetés nem elég erőteljes, a gitáros technikája vagy felkészültsége nem volt a legmagasabb szinten (legalábbis szerintem, mert nem gondolom hogy direkt lett ilyen...)

Mi ezzel a probléma?
Ha a halk részt annyira felerősítjük, hogy mindvégig jól hallható maradjon -például a fader feltolásával-, a pengetés zavaróan erőssé válik, a basszus túlságosan előre kerül a mixben, előrébb mint a főszereplő, aki most egyértelműen az énekesnőnk. Ezt a problémát persze könnyedén megoldhatnánk ha egy erős kompresszióval a kitartott rész szintjére csökkentenénk a pengetés szintjét, de ebben az esetben sajnos maga a pengetés is elveszne és csak egy mély búgás maradna a basszusgitár hangjából. Ez pedig igen messze áll egy jó basszusgitár felvételtől.

Tipp:
Bátran próbálja ki mindenki a fenti módszert aki még nem csinált ilyet! A kompresszort a 05_Bass sávra helyezzük el. A próba után ne felejtsük el törölni ezt a kompresszort, mert a továbbiakban nem lesz rá szükségünk!

A jó megoldás tehát az lenne, ha megmaradna a pengetés olyannak, mint ahogy a felvételen van, de a hang lecsengés része erősebbé válna. Várjunk csak! Hiszen eddig pont erről volt szó, a párhuzamos kompresszió pont ezt csinálja nekünk! Próbáljuk hát ki milyen hangzást érhetünk el vele!

Elsőként egy klasszikus basszus kompresszort próbáljunk ki, ez pedig nem más mint a dbx 160-as sorozat egyik tagja. Mivel azonban most ingyenes plugineket használunk, legyen ez a dlm sixtyfive. Mint már tudjuk, ennek különlegessége, hogy automatikus Attack és Release értékeket is be tudunk rajta állítani, és pont ez az ami miatt olyan népszerű lett basszus kompresszorként. Ahogy Eddie Kramer mondta: Csak beállítod a Threshold-at és a kompressziót, ezután a basszust el is felejtheted.

Mivel a basszust is párhuzamosan fogjuk kompresszálni, hozzunk létre erre egy "Bass NY" sávot a doboknál már megtanult módon, de most csak a 05_Bass sávot send-eljük rá! Ide helyezzük el a sixtyfive plugint az első insert pontra. Az általam választott értékeket megtaláljuk a következő képen. A képekre kattintva felnagyíthatóak és az értékek könnyen lemásolhatóak!


Természetesen a Bass NY sáv fader-ével most be kell állítanunk a visszakevert kompresszált jel arányát annak megfelelően, hogy mennyire szeretnénk a basszust előre hozni a mixben. Szerintem -6dB beállítás egy jó arányt eredményez, de persze ez teljesen szubjektív, biztosan van akinek más érték jobban tetszik.


Néhány meghallgatás után a sixtyfive-al volt egy kis problémám, ugyanis az attack értékét szerintem egy kicsit hosszúra hagyta, amitől az erős pengetésből túl sok maradt meg. Én ennél egy szélesebb, teltebb basszust szerettem volna elérni, ami finoman körbeveszi a hallgatót és szinte belesimul a háttérbe. Vagyis egy gyorsabb reagálású kompresszorra lesz szükség. Próbáljuk ki a kompresszorok svájci bicskájának is nevezett Distressor egyik ingyenes változatát, az Antress-Deathcore-t. Ehhez persze az előző sixtyfive-ot kapcsoljuk ki és a következő insert pontra szúrjuk be a plugint. A beállításokat lemásolhatjuk a mellékelt képről.

Ha a kompresszoros basszust SOLO módban hallgatjuk, figyelmesek lehetünk egy zavaró hangra, aminek frekvenciája nem nagyon változik, csak cseng-cseng. Persze tudom mi ez, egy szabadon maradt húr hangja, amit a gitáros nem megfelelően tompított, ehhez még hozzájön a nem teljesen profi (erőtlen) pengetés és a terem rezonancia-frekvenciája is.

A kompresszor felerősítette a halk részeket, így ezek a rezonanciák (Ezt nevezik angolul Ringing-nek, azaz rezonálásnak vagy csörgésnek.) már nagyon zavaróvá váltak, ezért a basszusgitár sávján az MEqualizer segítségével keressük meg a zavaró frekvenciát és vágjuk ki!

Hogy miért ezt a plugint használjuk? Nos azért, mert a beépített auto-listen funkcióval nagyon könnyel lehet egy-egy frekvenciát megtalálni. Erről és használatáról részletesen olvashatunk az ekvalizereket bemutató sorozat 3-ik részében!

Az általam jónak talált paraméterek: Szűrő típusa: Peak, -24dB@195Hz Q10. (A problémás frekvenciát láthatjuk is, ha bekapcsoljuk az analyzert!) Figyeljük meg, hogy most mennyivel tisztábban, erőteljesebben szól a basszus!

Bár már sokkal jobb a hangzás, azért még mindig hallani egy második rezonanciát is, nosza, vágjuk ki ezt is! Először megpróbáltam a frekvenciát a már használt MEqualizerben megkeresni, de olyan közel helyezkedett el az előzőhöz, hogy úgy döntöttem inkább egy második MEqualizer-t helyezek el insert-ként az előző után.

Tipp:
Ez is egyfajta párhuzamos processzálás, amit többek között ekvalizereknél is remekül lehet alkalmazni, sőt a híres Pultec EQ basszus része is így működik!

A második EQ paraméterei: -24dB@220Hz Q10. A két vágás hatására azonban szerintem a basszus egy picikét mintha elhalkult volna, ezt kompenzálni kell a második EQ-n növelt kimeneti szinttel: Gain: +3dB. (ezt láthatjuk a melléket ábrán is)

A két EQ-val és a Deathcore-al már sokkal közelebb kerül a kívánt basszus hangzás, azonban még nem vagyok vele maradéktalanul megelégedve, így egy harmadik kompresszort is kipróbálunk, ez pedig a szintén ingyenes Klanghelm-DC1A. Ez egy nagyon egyszerűnek tűnő egypotis kompresszor, de a motorháztető alatt komoly dolgok történnek!

Kapcsoljuk ki az előző két kompresszort és helyezzük el utánuk harmadiknak a DC1A-t. Állítsuk be a képen látható módon és indítsuk el a lejátszást! Most már megfelelően finom, puha a basszus és teljesen körbeveszi a hallgatót. Hallgassuk meg felváltva a 3 kompresszort, de egyszerre mindig csak egyet kapcsoljunk be, különben nem a különbséget fogjuk hallani! A basszus és a Bass NY sávunk tehát most így néz ki. (lásd a fenti képet!) Kész is vagyunk a basszussal, jöjjön a következő sáv, vagyis pontosabban sávok!


Kísérő hangszerek sávjai
A számban két kifejezetten kísérő hangszer található, egy akusztikus gitár (06_AcGtr) és egy zongora (09_Piano) amiket én a két oldalra panorámáztam. Ezek alapvetően nagy dinamikájú hangszerek, azonban itt most ez nem jelent problémát. Mellettük még két hangszer sáv található, amik valamelyest szóló hangszereknek tekinthetőek, hiszen nem végig játszanak. Ezek a 07_Dobro és a 08_Fiddle, amik népi hangszerek, de hasonlítanak egy banjo-hoz és egy hegedűhöz.

Ennek a 4 sávnak a segítségével próbálunk ki most egy újabb párhuzamos kompressziós technikát, ugyanis mind a 4 sávot egy Zene NY buszra fogjuk küldeni, ahol ezek interakcióba lépnek majd egymással és így intelligens módon automatikusan változik majd a létrejövő kompresszió értéke.


Hozzuk hát létre a Zene NY sávot (sztereó) és küldjük rá a 4 hangszerünket a már megszokott Post-fader móddal. Az új sáv első insert pontjára helyezzük el az ingyenes Variety of Sound-ThrillseekerVBL plugint. Ez tulajdonképpen egy limiter lenne, de mivel csöves működést szimulál, annyira azért nem gyors, a mi célunkra tökéletesen megfelel, hiszen ezeknek a hangszereknek rengeteg felharmonikust fog adni, ami már magában jelentősen megvastagítja majd az amúgy vékonyka hangzást. Az általam választott beállításokat a szokott módon lemásolhatjuk a mellékelt képről, a Zene NY fader beállítása pedig -3dB. Figyeljünk a "csavarhúzós" potik beállítására is, ne csak a nagy potikat tekergessük!

A beállításnál arra törekedtem, hogy meglegyen a -10dB vagy magasabb GR, de ne kezdjen a kompresszor torzítani. Ha csak magát a kompresszoros sávot hallgatjuk egy háttérbe szorított erőtlen, üres hangzást kapunk, de a teljes mixbe visszakeverve nagyon is sokat javít a hangzáson!

Szeretném most külön kiemelni a VBL Dual-mono módját (DUAL M). Érdemes a mostani példában ezt használni, hiszen a sztereó sáv két oldalára kerülő hangszereknek nincs közvetlen közük egymáshoz, a sztereó mód összekapcsolt bal és jobb oldala itt problémát okozna, mivel az egyik oldalon megszólaló hangos hang lehalkítaná a másik oldalon lévő halk hangot. A Dual mono módban a két oldal egymástól teljesen függetlenül működik, ezért nem befolyásolják egymást károsan.

Figyeljük meg, hogy a VBL-en alkalmazott beállítások milyen szépen kiemelik a magas frekvenciákat, a hangzás ettől tisztává és csillogóvá válik. A hangszerek sokkal előrébb, közelebb kerülnek a hallgatóhoz, miközben sokkal jobban ki is töltik a teret, nem ürül ki a mix, az mindig telt és dús marad. Ez egy kiváló példa arra, hogy miért használ sok hangmérnök kompresszort úgy, hogy azon valódi jelszintcsökkentés nem történik. Ez az úgynevezett Tone-machine alkalmazás, amit magyarul nagyjából hangszínező-nek lehetne lefordítani.


Ének sáv:
A basszus sávhoz hasonlóan az ének sávon is két különböző kompresszort fogunk tesztelni, ezek pedig a klasszikus 1176 (kék csíkos változat) és az LA-2A, legalábbis ezek ingyenes változatai.


A 1176 a klasszikus párhuzamos kompresszor, ami szinte egyet jelent az arcban szóló hangzással. Ehhez nem kell mást tennünk, mint az utolsó csepp dinamikát is kivasalnunk a hangból, majd szépen visszakeverni megfelelő arányban. Szerintem az egyik legjobb ingyenes 1176 plugin az Antress-Dynakiller.

A GR mutató legjobb ha a műszer bal oldalán fekszik, így érjük el azt a hangzást amit hallhatunk is, ha SOLO módba kapcsoljuk az Ének NY sávot. (remélem már mindenki saját magától elkészítette ezt és rá is küldte a 10_LeadVox éneksávot!) Az ének szüneteiben szinte gerjedésként hallható ahogy a kompresszor az iszonyatos mennyiségű jelszint csökkentést egy pillanat alatt megszünteti... de hát pont ezt a hangzást szerettem volna elérni! A szokásos -6dB-es Ének NY fader beállítás most is beválik, szerintem ez megfelelő arány. Persze ez nem azt jelenti, hogy az olvasók ne is próbáljanak ki mást, sőt nagyon is biztatok most mindenki arra, szánjon rá egy órát és próbálgassa melyik beállítás milyen hangzást produkál!


Bár az LA-2A nem tartozik a gyors kompresszorok közé és mint ilyen nem igazán jeleskedik a jelcsúcs csökkentésben, az ének sávok nem is annyira ilyen jelcsúcsosak mint pl. egy dob sáv. Talán ezért is az egyik legelterjedtebb ének kompresszorok az LA-2A típusúak. Próbáljuk hát ki milyen hangzást érhetünk el vele a párhuzamos sávunkon.

Ehhez először persze kapcsoljuk ki a Dynakiller-t és helyezzük el az Ének NY sávon a következő szabad insert pontra a Variety of Sound-ThrillseekerLA-t. Állítsuk be a képen látható paramétereket és ne feledkezzünk el a harmonikus torzítás beállításairól sem, amivel egy kicsit feldúsítjuk a hangzást! (Ezt az "interstage" kapcsolóval tudjuk bekapcsolni!) Ahogy várható volt az ének egy picikét hátrébb kerül, nem annyira arcba szól mint a Dynakiller-nél, de még elfogadható ahhoz képest, hogy egy viszonylag lassú kompresszorról van szó. Mivel ez nem egy annyira brutális, drasztikus kompresszor mint egy 1176, ennek megfelelően a hangzás is finomabb, kiegyensúlyozottabb, szerintem egyébként a zene stílusához jobban is illik.

Persze ez egyéni preferencia, hogy mit tartunk fontosabbnak, az énekes közelségének érzését (1176) vagy a finom selymes simogatást amit a szép női hang vált ki belőlünk (LA-2A). Ahhoz hogy halljuk a két kompresszor által létrejött hangzás különbségét, váltogassunk közöttük és figyeljük meg hogyan változik az ének, hogyan mozog előre-hátra.


New York Bus
Hallgassuk most meg a teljes mixet párhuzamos kompresszióval és anélkül. Ez viszonylag egyszerű feladat lenne, hiszen nincs más dolgunk, mint a NY jelölésű sávokat MUTE-al elnémítani. Igen ám, de ha egyszerre több sávot akarunk így ki/be kapcsolgatni az összehasonlításhoz, akkor azt nem olyan egyszerű gyorsan megoldanunk, ezért nem is olyan szembetűnő (fülbeötlő?) a különbség.

A probléma egyik lehetséges megoldása, ha a párhuzamos kompressziós sávokat egy csoportba, un. Group-ba rendezzük. Ekkor ha az egyiken benyomjuk a MUTE gombot, az összes többi is elnémul. Ezt a különböző DAW-okban más és más módszerrel lehet megoldani, ezért ebbe most nem megyek bele. Sok esetben nem is tudjuk a csoportba rendezett sávok funkcióit függetleníteni egymástól és például ha az egyiken elmozdítjuk a fadert, akkor az összes többin is elmozdul. Ez tehát erre a célra nem igazán jó megoldás. Alkalmazzunk inkább egy olyat, amit akár analóg pultokon is használhatunk, ez pedig nem más, mint egy újabb busz-rendszer.


Ennek elkészítéséhez csupán annyit kell tennünk, hogy a NY sávok kimenetét nem a Master buszra, hanem egy újonnan létrehozott NY BUS sávra irányítjuk át. Ezt ugyanúgy tehetjük meg, mint amikor a normál sávokat a párhuzamos kompressziós NY sávokra küldtük, tehát SEND segítségével. Innen a NY BUS csatornán keresztül fog majd eljutni az összes párhuzamosan kompresszált hang a Master busz-ra.

Tipp:
Néhány DAW-ban, nem csak SEND-el tudjuk az egyes sávok ki és bemenetét beállítani, hanem közvetlenül a sávon is. Ezeknél a párhuzamos sávok kimenetét egyszerűen a NY BUS-ra állítsuk be.


Mivel az egyes párhuzamos kompressziós sávok keverési arányát már előzőleg beállítottuk, és ezeket a sávokat Post-Fader-el küldtük a NY BUS-ra, így annak fadere unity gain-en, azaz 0dB-en kell hogy maradjon az arányok megtartásához!

Ha készen vagyunk, akkor a NY BUS némításával egyetlen gombnyomással tudjuk a teljes párhuzamos kompressziót ki/be kapcsolni, vagyis meghallgatni hogy valójában mit is csinál a hangzással. Ezek mellet ha SOLO módba kapcsoljuk, akkor hallhatjuk, hogy mi történik a teljes párhuzamos rendszerben. (Ez utóbbi függ a DAW beállításaitól is!)

Amit hallhatunk, az kis túlzással maga a csoda! A zene dús és élő lesz, az egyes hangszereket tisztábban lehet hallani, közelebbinek érezzük őket, ugyanakkor a hangerő nem növekszik. Az ének sokkal közelebb kerül hozzánk (persze ez az alkalmazott kompresszortól is függ, mint azt fentebb már megtanultuk), konkrétabb, érthetőbb, tisztább. Az egyes sávok már nem különállónak hallatszódnak, hanem az egész zene egy egységet alkot, olyan kiadott lemez hangzása lett.


Miért is jó a párhuzamos kompressziós technika?
Gondoljuk végig, mit tanultunk a kompresszált hangról a sorozat előző részeiben! Ha a hang tranziens részének jelszintjét (hangerejét) csökkentjük, akkor azt a hangot távolabbról érkezőnek, és egyben kevésbé definiáltnak, nehezebben felismerhetőnek/megtalálhatónak halljuk. Viszont ezt a csökkentett dinamikájú, ezáltal alacsonyabb jelszintű hangot jobban felerősíthetjük (azonos dinamikatartomány mellett), ezáltal hangosabbnak fogjuk hallani. A hangosabb hangokat pedig közelebbinek érzékeljük. Viszont ha túlzásba visszük a dinamika csökkentést, a hangunk jellege olyan mértékben változik meg, ami már felismerhetetlenné is teheti a hangot, torzít, addig nem létező felharmonikusok jelennek meg, tehát ezt a módszert nem fokozhatjuk a végtelenségig.

A kompresszió egy másik előnyös tulajdonsága, hogy a halkabb részek felhangosításával egy egybefüggőbb, ezáltal kellemesebb hangzást érhetünk el, viszont ilyenkor a csökkent tranziens részek miatt csökken a definiáltság és az elkülöníthetőség, ha túlzásba visszük gyakorlatilag egy masszát kapunk.

Párhuzamos alkalmazással a kompresszió fenti jó tulajdonságait úgy tudjuk hozzárendelni a kompresszálatlan, vagy kevésbé kompresszált jelhez, hogy a szükséges mennyiségű tranziens részt is meg tudjuk tartani (miközben a halkabb részek hangosabbá válnak). Ezzel a módszerrel gyakorlatilag csak nyerünk, hiszen semmit sem kell feláldoznunk.

A következő részben még tovább fokozzuk a párhuzamos kompressziót, méghozzá a maszter buszon! Érdemes tehát a mai projektet megtartanunk... Ez mellett megismerjük a két leghíresebb párhuzamos kompressziós keverési technikát. Az egyik Michael Brauer "Brauerize" nevű busz rendszere, a másik pedig Andrew Scheps "Rear Bus" nevű megoldása.

Addig is eredményes mixelést kívánok mindenkinek!
Felhasznált irodalom:
https://en.wikipedia.org/wiki/Parallel_compression
http://www.soundonsound.com/techniques/parallel-compression

Andrew Scheps a felüláteresztő szűrő használatáról:
http://www.waves.com/andrew-scheps-on-serving-the-song