Expander és tranziens-formáló a gyakorlatban

A mai részben két olyan eszközzel fogunk foglalkozni, amelyek bár működési módjuk szerint tulajdonképpen a kompresszorok csoportjába tartoznak, azonban azokkal ellentétben elsősorban nem a dinamikatartomány csökkentésére, hanem sokkal inkább a növelésére használjuk őket. Ezek az expander és a tranziens formáló, ismertebb nevén a Transient Designer eszközök, amelyek természetesen nem csak hardver, hanem egyre inkább szoftver formában is megtalálhatóak. Természetesen mi ez utóbbiakat fogjuk kipróbálni, méghozzá ahogy már megszokhattuk, ingyenes pluginek formájában!



Mi is az az Expander?
Az elméleti bemutató részben már olvashattunk az expander működéséről, és az előző részben már egy kicsit bele is kóstolhattunk a működésébe.

Ha a kompresszorok oldaláról közelítjük meg a kérdést, akkor a limiter az tulajdonképpen egy durva kompresszor, hiszen nagyon drasztikusan avatkozik be, gyakorlatilag levágja a túl magas jelszinteket. Ugyanez érvényes a Gate-re is, hiszen ez is nagyon erősen dolgozik, teljesen elnémítja a küszöbérték alatti jelszinteket. Ennek finomabb verziója az Expander, ami a gate-hez hasonlóan lehalkítja a küszöbérték alatti hangokat, de nem teljesen, hanem csak egy megadott aránnyal. Vagyis működési karakterisztikája nem ∞:1, hanem inkább az alacsonyabbak közül való, például 1,5:1 vagy 2:1. A magasabb arányok (akárcsak a limiternél) már gate-hez hasonló működést eredményeznek, ilyenek pl. 6:1-8:1.


Mire használhatjuk az Expandert?
Elsősorban olyan esetekben, amikor a hang bizonyos részeit (a hangosabbakat) szeretnénk kiemelni, de a halkabbakat nem akarjuk teljesen elnémítani. Ilyen lehet pl. énekfelvételen a lélegzetvétel hangjai. Az expander ezeket lehalkítja, de a többit nem. Jobb mint a gate, mert a lélegzetek nélkül természetellenessé válik a hangzás. Emellett jól használható az ének (és egyéb felvételek) szüneteiben hallható terem visszhangok csökkentésére is. Dobhangokon kiszűri az áthallást, teremmikrofonon is jól használható, akárcsak a gate, de nem hallható annyira erősen a beavatkozása.

Burkológörbe manipuláció expanderrel
Az expander egy másik lehetséges alkalmazása, hogy a hosszabb hangból képes rövidebbet varázsolni anélkül, hogy természetellenessé tenné azt. Pl. ha a pergődob hangunk túl hosszú -ezáltal kevésbé feszes a hangzás- lerövidíthetjük egy expanderrel. Ezt fogjuk a következő példában kipróbálni. A példához az egyik előző részben már alkalmazott Secretariat-Borderline részletet fogjuk használni. A szükséges linket és útmutatást megtaláljuk itt!

FLOORFISH a példában alkalmazott beállításokkal
Expandernek az ingyenes Digitalfishphones-FLOORFISH plugint fogjuk használni. Nyissuk meg az előző részben már lementett Borderline projektet. A pergő (02_Snare) sávról távolítsuk el az összes plugint, és az első insert pontra helyezzük el a FLOORFISH-t majd kapcsoljuk a sávot szóló módba és indítsuk el a lejátszást.

A célunk most tehát az, hogy a pergő hangját rövidebbre vegyük, egy ritkább, szakaszosabb, ezáltal feszesebb hangzást létrehozva. Mivel csak az expandert alkalmazzuk, így most ez fogja ellátni a gate szerepét is, hogy a pergődob mikrofonjába beszűrődő egyéb dobhangokat eltávolítsuk.

Ehhez elsőként állítsuk be a plugin szűrőjét, hogy csak a pergő hangjára nyisson, a cintányérokéra ne. Ezt a "detect freq"-val tudjuk megtenni, amihez célszerű benyomni a "listen" (azaz hallgatás) gombot is. Ilyenkor csak azt a szűk frekvenciasávot (sáváteresztő szűrő/bandpass) halljuk, amit a detektor is.

Sáváteresztő (bandpass) szűrő frekvencia grafikonja
Kezdjük a keresést 12k-tól lefelé haladva (12.000Hz). Itt inkább csak a cineket fogjuk hallani, ami pont nem kell nekünk, ezért haladjunk tovább lefelé. 5000Hz-nél már hallhatjuk a pergődob magas frekvenciáit, de sajnos ezzel együtt még a cintányérokat is, szóval ez még nem lesz nekünk elég jó. 1500Hz-nél már erős a pergőnk, de van még egy kis cin is, keressünk hát egy alacsonyabb frekvenciát, ahol már csak a pergőt halljuk, a cineket és a lábdobot nem. Szerintem 500 Hz-nél elfogadható a szűrő beállítása. Itt ugyan hallhatjuk kicsit a lábdobot is, de a pergő annyival hangosabb, hogy a detektor érzékenységével jól be tudjuk majd állítani a szükséges értékeket.

Kapcsoljuk ki a "listen" funkciót és folytassuk a beállítást az "expansion"-el. Ezen minél magasabb értéket állítunk be (a GATE felé), annál kevesebbet hallunk a beszűrődő hangokból és annál rövidebbé válik maga a pergő hangja is. Kb. az utolsó előtti LED felé forgatva a potit, már elég jó az eredmény (lásd. a mellékelt képet). Ha szükséges, állítsuk be a detektor érzékenységét is a "sense" potival. Jobbra forgatva nő az érzékenység, balra forgatva csökken, a végállásban már ki sem nyit a kapunk. Erről a jobboldali kis lámpa is tájékoztat. Ha világít, akkor a kapu nyitva van. Szerintem középen elfogadható az eredmény.

Már csak két paraméter beállítása van hátra, mégpedig az Attack és Release. Az alap közép beállítással a pergő tranziens része levágódik, és ezáltal a hang hátrébb kerül a térben. Ha ez a célunk, akkor nincs további teendőnk vele, de ha a feladat szerinti pergő hangot szeretnénk előállítani, akkor szerintem jobb ha gyors attack-ot állítunk be! Figyeljük meg, hogy az Attack csökkentésével mennyivel határozottabbá, jobban hallhatóvá, felismerhetőbbé válik a pergőnk hangja a mixben! Egészen nyugodtan alkalmazhatunk 0ms beállítást is, ekkor vesz el a legkevesebbet az expander a tranziensekből!

A három dobsáv, a pergő némítva
Már csak egy paraméter beállítása van hátra, ez pedig a Release... Aki egy kicsit figyelmesebb, az már minden bizonnyal kitalálta, hogy ezzel tudjuk majd beállítani a pergődobunk hangjának hosszát. A maximális 1500ms értéknél gyakorlatilag nem is működik az expander, mintha be se lenne kapcsolva. Ennek nyilván semmi értelme nincs, sőt inkább csak ront a hangzáson, hiszen a túl hosszú lecsengésbe több dobütés is folyamatosan belekerül amik így folyamatosan halkulva szólalnak meg. Kezdjük csökkenteni a Release értékét, és figyeljük meg, hogyan lesz egyre rövidebb a pergőnk hangja. 20ms-nál már szinte csak egy reccsenést lehet hallani, nyilván ez sem jó, válasszunk hát egy nekünk tetsző értéket!

Játsszuk le a három dob sávunkat egyszerre, és figyeljük meg, hogy milyen hatást érhetünk el a pergődob hosszának változtatásával a mixben. Próbáljunk ki nagyon rövid és kevésbé rövid hangokat is, és azokat a sáv faderének feltolásával keverjük bele a mixbe, így jobban tudjuk érzékelni az arányok változását. Kb. +3dB-el kiemelve a pergő sávot már nagyon jól hallható a rövidebb pergőhang hatása, olyan mintha a dobos erősebben ütné. Ha lejátszás közben ki/be kapcsoljuk (MUTE) a pergő sávot, még jobban hallani fogjuk a különbséget!

Hasonlóképpen járhatunk el a lábdob esetében is, gyakorlás gyanánt próbáljuk meg saját magunk megtalálni a megfelelő beállításokat. A folyamatot ugyanúgy csináljuk végig mint a pergődob esetében, természetesen a szűrő frekvenciát a lábdobra állítva.

Nem csak az egyes hangok hosszának beállítására használhatjuk az expandert, hanem a dinamikájuk növelésére is, ha a release idejét a hang hosszának megfelelően állítjuk be. Következzen most ez!


Dinamika tartomány növelése
Az Expander jól használható anti-kompresszorként, vagyis a túlságosan alacsony dinamikatartomány megnövelésére.

Mint azt a kompresszorokról szóló sorozat első részeiben már megtanulhattuk, elméletileg a gate képes a legnagyobb dinamikatartomány előállítására, hiszen a küszöbérték alatti jelszinteket teljesen elnémítja. Sajnos ezzel sokszor inkább árt a hangzásnak, mint használ. Az expander viszont ezeket az alacsony jelszinteket nem némítja, csupán halkítja, így dinamikatartomány növelésre eredményesebben használható, mint a gate.

Jó hasznát vehetjük többek között basszusgitáron is, mivel a pengetés hangját változatlanul hagyja, a kitartott halkabb hangokat viszont lehalkítja. Ha ezután a teljes jelszintet megemeljük az eredetire, egy erőteljesebb pengetést, vagyis ütősebb hangot kapunk. Akusztikus gitár esetében ugyanez a helyzet, vagyis segítségével a pengetett hangok jobban elkülönülnek egymástól.


Tipp:
Bár a példában basszusgitárt használunk, nem csak akusztikus hangszereken alkalmazhatjuk a következő technikát, hanem szintetikus hangokon is! Az elektronikus zenében alkalmazott basszus és egyéb monofonikus hangok jellege megegyezik az akusztikus hangszerekével.



Basszusgitár példa
Feladatunk tehát most az lesz, hogy a basszusgitár pengetéseket kihangsúlyozzuk. Ezt legkönnyebben úgy érhetjük el, ha felhangosítjuk őket. Persze megtehetnénk mindezt manuálisan, egyesével szerkesztgetve a sáv hangerejét, de egy kicsit gyorsabb és így egyszerűbb megoldás ha expandert használunk. Az előző példát folytatva a "Borderline" basszus sávján fogjuk kipróbálni az expander hatását. Ehhez -mint ahogy remélem már mindenki tudja- az expander plugint a sáv első insert pontjára helyezzük el. Kapcsoljuk a basszus sávot szóló módba és indítsuk el a lejátszást!

FLOORFISH - Basszusgitár beállítások
Mivel a pengetést szeretnénk erősíteni, így az expandernek is erre kell reagálnia, ehhez a detektor frekvencia-szűrőjét állítsuk be az imént már megtanult módon a pengetés frekvenciájára. (Akinek nem megy, az segítséget találhat a mellékelt képen!)

A következő lépés az "expansion" beállítása... minél inkább jobbra tekerjük, annál inkább csak a pengetést halljuk. Természetesen az hogy mi a jó beállítás, erősen ízlés függő, nekem középen tetszik a legjobban. Ha szükséges, a "sense"-el hozzáigazíthatjuk a plugin érzékenységét a sáv jelszintjéhez, de szerintem ebben a példában az alap közép beállítás tökéletes. (többek között ezért is érdemes a felvételkor betartani az ajánlott -18dBFS jelszintet.)

Már csak a két idő paraméter van hátra... Az attack segítségével egy elég érdekes hatást tudunk most kipróbálni, ugyanis a jobboldali értékek esetében finomabbá válik a basszgitár hangja, a baloldaliaknál pedig egyre keményebbé, durvábbá a pengetés, mintha a művész tépné a húrokat.

A release értékével tulajdonképpen a pengetést tudjuk elkülöníteni a hang többi részétől. Baloldalon, 20 ms körül a pengetés kiemelkedik a hangból, jobbra tekerve egyre inkább belesimul. Az expander segítségével tehát be tudjuk állítani, hogy ugyanaz a basszusgitár hang agresszív, vagy inkább finom, simogató legyen!


Az expanderünket eredményesen használhatjuk akkor is, ha egy sáv nem találja a helyét a mixben. Az Attack és Release beállításával a sáv faderének mozgatása nélkül tudjuk előre-hátra mozgatni, kiemelni vagy éppen a háttérbe küldeni.

A példa szerinti basszus sáv esetében az alacsony Attack és Release értékeknél hátrébb kerül, közepes Release és kb. 9 óra állásba helyezett Attack-nál egészen előre. Próbáljuk ki a különböző beállításokat és figyeljük meg, hogyan változik a basszus helyzete a teljes mixben. Segítségképpen a fenti képen láthatóak az általam alkalmazott mixer beállítások (panoráma és fader).



Transient (designer)
Az egyes hangok dinamikájának és burkológörbéjének változtatására az Expanderél egyszerűbb megoldást kínálnak az úgynevezett Tranziens manipulálók. Nagyon leegyszerűsítve itt arról van szó, hogy a hang kezdeti tranziens részének és a lecsengésének a hangerejét egymástól függetlenül tudjuk beállítani, sőt mindezt küszöbérték megadása nélkül, automatikusan végzi el a készülék/plugin. Vagyis az alkalmazott technikának köszönhetően a halk és hangos hangokban is egyaránt képes megkülönböztetni ezt a két részt anélkül, hogy megadnánk neki hogy mi hangos és mi nem. A Transient Designer működéséről bővebben olvashatunk a kompresszorok felhasználásáról szóló részben.



A most következő példában a "Borderline" térmikrofon (overhead) sávján fogjuk kipróbálni a tranziens plugin működését. Ehhez az Audio Assault-Transient nevű ingyenes pluginjét fogjuk használni. Ez gyakorlatilag megegyezik az eredeti SPL Transient Designer-el, legalábbis a beállítható paraméterek és azok hatása tekintetében.


Kapcsoljuk hát a 03_Overheads sávot szóló módba, töröljünk minden plugint a sávról és az első insert pontra helyezzük el az Audio Assault Transient plugint. Indítsuk el a lejátszást és figyeljük meg a hangzást. Mivel most -valószínűleg- mindkét paraméter 0-ra van állítva, így az eredeti felvételt hallhatjuk, amin szerintem mindenki észleli a felvételi helyiség visszhangzását, ha úgy tetszik a terem hangot.

Attack
Elsőként ismerkedjünk meg az Attack paraméterrel. Ez -mint gondolom már mindenki kitalálta- nagyjából megegyezik az "egyszerű" kompresszoroknál már megismert Attack-al. Gyakorlatilag az egyes hangok kezdeti tranziens részének hangerejét tudjuk vele beállítani. Ha elkezdjük az értéket csökkenteni (negatív értékek), a dobolás kezd egyre távolodni tőlünk, -100-nál már mintha a teremben hátrébb, a dobtól távolabb mentünk volna.

Remélem mindenki emlékszik még az 5-ik részben már megtanultakra, hogy ugyanis az emberi hallás a hang forrásának távolságát nagy részben a tranziens rész hangerejéből állapítja meg.

Természetesen a pozitív értékek felé forgatva a potit az ellenkező hatást érhetjük el, vagyis úgy halljuk, mintha egyre közelebb kerülnénk a dobokhoz. Ezt egyébként nem csak a mixben történő 3d-s elhelyezésre, de bizonyos hangok kiemelésére is tudjuk használni. Ha pl. csak a lábdobra alkalmazzuk, akkor azt agyunk könnyebben tudja majd beazonosítani, és ezáltal jobban fogjuk hallani, gyakorlatilag a többi hang elé helyezi a térben. Természetesen más hangszerekkel is ugyanígy működik a dolog, feltéve hogy tartalmaznak elegendő mennyiségű tranzienst. Pl. a pad és strings (vonósok) nem sorolhatóak ebbe a kategóriába, ezek talán éppen ezért is általában háttér témákat szoktak játszani. A példa folytatásához állítsuk vissza az Attack-ot 0-ra.

Sustain
Nézzük most a Sustain működését. Ez szintén megegyezik a kompresszoroknál már megismert release-el, azzal a különbséggel, hogy ez minden -felismerhetően tranziens részt is tartalmazó- hangra külön kerül alkalmazásra. Gyakorlatilag úgy működik, mint egy szintetizátor hangerő burkológörbéje (ADSR). A dob példánkban pl. ha a Sustain értékét a negatív irányba forgatjuk, a dobhangok lecsengésének hangereje csökken, ezáltal azok rövidebbé válnak. Ennek nagyon jól hallható hatása, hogy a felvétel kezd egyre feszesebbé válni, és vele együtt a hallható visszhang is kezd eltűnni. Ha -100-ra állítjuk be és utána ki/be kapcsoljuk a plugint, meglepődhetünk hogy mennyire visszhangos is az eredeti felvétel.

Mint az Attack-nál, a Sustain esetében is a pozitív értékek a negatívokkal ellentétes hatást váltanak ki, vagyis a hangok lecsengése egyre erősebb, ezáltal hosszabban hallható lesz. Ezzel a felvételen lévő visszhang is egyre erősebbé válik. +100-as értéken már szinte egy nagy katedrálisban érezhetjük magunkat.

Nyilvánvalóan egy Tranziens plugint nem csak dobokon használhatunk, hanem minden más hangon is, ahol ilyen jellegű feladatot kell megoldanunk. Ha pl. egy pergődob hang túl rövid, akkor talán a Sustain-el tudunk rajta növelni egy kicsit. Ha a lábdobunk/pergőnk nem elég feszes, tudunk rajta csökkenteni. Ha az énekfelvételünkben túl sok teremvisszhang hallatszik, szintén tudjuk a lecsengést halkítani, vagy az Attack növelésével a mix elé helyezni, akárcsak bármilyen más szóló hangszert, ami tartalmaz elég tranziens részt ehhez. A lehetséges alkalmazásoknak csak a képzeletünk szabhat határt!

Tranziens plugin akusztikus gitáron
STR-Transient ingyenes plugin
A második példában próbáljunk most ki egy másik Transient plugint az akusztikus gitár sávon. Ez legyen a Sleepy Time Records-Transient nevű ingyenes pluginje. Ez már egy kicsit több beállítási lehetőséggel rendelkezik, mint az átlagos 2 potis transient-ek, ebből párat most ki is fogunk próbálni.


Kapcsoljuk most csak a 05_AcousticGtr sávot szóló módba és az első insert pontra helyezzük el a Sleepy Transient plugint. Célunk most az, hogy a pengetés hangját -amennyire csak lehetséges- előtérbe hozzuk, ezzel az akusztikus gitárt egy kicsit jobban hallhatóvá téve.


Tipp:
Rock és pop zenében (vagy bármely más műfajban, ahol telt a hangzás) nagyon nehezen lehet meghallani az akusztikus gitárt, ha mellette más azonos frekvenciatartományban lévő hangszerek is szólnak. Ezért sokan nagyon felhangosítják, ami természetesen nem jó dolog. Ilyenkor az alacsonyabb frekvenciák -amiket bőven tartalmaz egy pengetett akusztikus gitár-, olyan mély morajlást eredményeznek, ami teljesen tönkreteszi a hangképünket. Ezért ilyen esetben legjobb, ha meg sem próbáljuk az akusztikus gitárt teljes egészében hallhatóvá tenni, hanem inkább a nagyon jellegzetes pengetés hangot helyezzük előtérbe, ami bár nem tartalmaz zenei hangot, de mint ritmushangszer nagyon jól funkcionál (akár egy dob). Emellett a gitárunk zenei hangjai egyfajta kitöltő szerepet vesznek fel, vagyis leginkább akkor halljuk a hiányát, ha kikapcsoljuk a sávot.


Folytassuk tehát az akusztikus gitárunk pengetésének kiemelését, ebben az esetben egy tranziens formáló plugin segítségével. Az elmélet nagyon egyszerű, a hang Attack részét felerősítjük, hiszen itt történik a pengetés. Tegyük is ezt, az Attack potit tekerjük jobbra ütközésig. Ekkor a hang tranziens része 100%-ban hangosabb lesz, azaz dupla olyan hangos. Ezt halljuk is, ha elindítjuk a lejátszást! Ha ki/be kapcsolgatjuk a plugint, észrevehetjük, hogy maga a hang nem változott meg, csupán hangosabb lett. Ez nem csoda, hiszen duplájára emeltük a hangerőt. Mivel mint azt már mindannyian tudjuk, a jelszint-kezelés nagyon fontos dolog a jó mix elkészítéséhez, ezért most végezzük el a gain-staging-et, vagyis a plugin kimeneti jelszint-beállító potméterével állítsuk azonos szintre a be- és kimenő hangerőt.

Aki végigolvasta a decibelekről szóló sorozatot, annak most nagyon egyszerű dolga van, hiszen Ő már tudja, hogy a dupla hangerő az ezen a skálán (dBFS) +6dB-t jelent, tehát az Output-ot -6dB-re kell beállítani ahhoz, hogy a kétszeres hangerőt kompenzáljuk. Aki még nem olvasta, az kattintson a linkre!

Ha tehát most ki-be kapcsoljuk a plugint miközben megy a lejátszás, hallhatjuk, hogy nem változik a hangerő... de vele együtt más sem. Miért történik mindez, hiszen mi az Attack-ot feltekertük, miért nem erősíti fel a plugin automatikusan a pengetést, hiszen ez lenne tőle elvárható. Mielőtt valaki arra gondolna hogy biztosan a plugin hibás, elárulom hogy az összes többi transient plugin is ugyanezt fogja tenni. Aki nem hiszi, az járjon utána! (Végezzen teszteket).
A rejtély megoldásában segítségünkre van az STR-Transient egyik kiváló képessége, ugyanis jelzi nekünk, hogy mind az Attack, mind a Sustain részben mi történik. Ezt a beállító potik melletti íves kivezérlésmérőn láthatjuk. Mint látjuk, az Attack szinte mindvégig teljes mértékben kijelez, vagyis a detektor nem kerül ki az attack fázisból. Itt jön a képbe a plugin egyik nagy sajátossága, ugyanis itt mi magunk tudjuk beállítani az időzítéseket. Mint látható, a VCA/Envelope timing paramétereknél, a baloldali (az attackhoz tartozó) 3ms-ra van állítva. Ez azt jelenti, hogy amint a plugin tranzienst érzékel, ennyi idő alatt változtatja meg annak hangerejét a beállított értékre, esetünkben +100%-ra. Ha ezt az értéket elkezdjük növelni, akkor hagyunk időt a kompresszor áramkörnek arra, hogy kövesse a jelszint változást.

A jelenlegi példa szerinti tempóhoz és ütemhez szerintem a 25ms ideálisnak mondható, de ne féljünk végigpróbálgatni az összes lehetséges beállítást, hiszen ebből tanulunk! (A beállításhoz segítségünkre lehet az ATK és SUS monitor funkció!) Ha beállítjuk az általam ajánlott értéket (25ms), láthatjuk, hogy a kivezérlésmérő már jól követi a dallam ritmusát, ugyanakkor egy kellemetlen hullámzó hangerőt is eredményez.

Ez a kellemetlen hullámzás abból adódik, hogy a gitár sávunk nagymértékben tartalmaz alacsony frekvenciás hangokat is, amiknek mint tudjuk nagy az energiájuk, ezért alapvetően erre reagál a detektorunk. Szerencsére az STR-Transient rendelkezik beépített vezérlőág-szűrővel, amivel beállíthatjuk a nekünk szükséges frekvenciákat. Vagyis egyszerűen a mély hangokat kivesszük a képből. Ehhez a plugint át kell váltanunk "ADVANCED" módba, a kis fogaskerék gombra kattintva. Ekkor középen találjuk meg a "Detection filter", azaz detektor-szűrő beállítási lehetőségeket.

Remélem már mindenki tudja, hogy mit jelent az itt található HP és LP jelölés! Aki nem, az olvassa el a szűrőkről szóló részt, mielőtt tovább haladna ebben a cikkben!

Tehát itt beállítjuk a felüláteresztő szűrőt kb. 200 Hz-re, ugyanis ez alatt már inkább csak zavaró mélyhangokat találunk az akusztikus gitárok esetében. A beállításhoz segítséget kaphatunk, és az egyes hangszerek jellemző frekvenciáit megtalálhatjuk az Ekvalizerekről szóló sorozat utolsó részében! Ezzel a megoldással már egy kevésbé hullámzó hangerőt kapunk, de azért még nem tökéletes... Mit tehetünk még? Igazság szerint a duplájára emelt tranziens hangerő elég drasztikus beavatkozás, nem is csoda, hogy ennyire hullámzó lett a hangerőnk. Csökkentsük tehát +50%-ra az Attack értékét, és máris egy sokkal egyenletesebb hangzást kapunk. Mivel így csökkent a kimeneti hangerőnk, ezt kompenzáljuk az Output-al, amit természetesen -3dB-re kell beállítani (mint azt a decibeleknél már megtanultuk!).

Ha ennél még nagyobb kiemelést szeretnénk, akkor csökkentsük a lecsengés hangerejét, a Sustain potival. Ezzel nagyobb lesz a hangerő különbség a kezdeti tranziens és a lecsengés részek között, vagyis növekszik a dinamikatartomány. A példa szerinti akusztikus gitár felvételen ezzel sajnos a hullámzó hangerő jelenség is visszatér. Ezt némiképp orvosolhatjuk az időzítés beállításával, de túl alacsony értékeknél a hang torzítani kezd, túl magasaknál pedig a pumpáló hatás megmarad ugyan, de sokkal elnyújtottabban. Kb. 400ms aránylag elfogadható értéknek mondható, bár szerintem jobban járunk, ha a Sustain-t nem nagyon mozdítjuk el a 0 állásból.

Sávszűrő az STR-Transient-ben
Érdekes hanghatást (effekt) érthetünk el a tranziens részek manipulálásával, ha kihasználjuk az STR-Transient plugin detektorának szűrőjét. Ilyenkor a tranziens részt kereső "áramkör" csak a beállított frekvenciatartományon belüli jelekre reagál, és csak akkor halkít/hangosít, ha ebben a tartományban van jel. Ez tulajdonképpen megegyezik a kompresszorokba épített vezérlőág-szűrővel (sidechain filter/EQ).

A próba elvégzéséhez a Borderline 03_Overheads sávot fogjuk használni. Kapcsoljuk ezt szóló módba és töröljük az eddigi plugineket az insert pontokról, majd az elsőre helyezzük el a Sleepy Time-Transient-et. Állítsuk be a képen látható értékeket és indítsuk el a lejátszást. Ilyenkor még nem történik szinte semmi, csak a beállított tranziens formálást hallhatjuk. Ha viszont elkezdjük a "Detection filter LP" potiját lefelé tekerni, akkor meghallhatjuk az érdekes, szűrős hangzást! Kb. 300 és 5000 Hz között érvényesül legjobban az effekt, itt keresgéljünk!

A jelenség magyarázata, hogy a beállított frekvenciatartományt nem csak a detektor használja, hanem csak ebben a tartományban történik meg a tranziens formálás is. Vagyis csak ebben a frekvencia tartományban változik meg a tranziens és lecsengés részek hangereje. Ezzel egy érdekes hanghatást is elérhetünk, azonban ennél sokkal hasznosabb felhasználása is lehetséges, pl. a lábdob magas-frekvenciáinak kiemelése, amitől jobban azonosítható, ezáltal jobban hallható a mixben, különösen kisméretű hangszórók esetén. Egy másik lehetséges alkalmazása a technikának a de-essing, vagyis az SSSZ hangok csökkentése, bár erre egy külön berendezés (plugin) is létezik, amit hamarosan részletesebben is megismerhetünk majd.

Ennyit tehát az expanderről és annak egy kicsit modernebb testvéréről a Transient Designer-ről. A sorozat következő részében még mindig a kimeríthetetlen kompresszor témakörrel fogunk foglalkozni, hiszen van még jó pár olyan eszköz, amit nem tanulmányoztunk részletesebben, nem próbáltuk ki őket. Az egyik ilyen pl. a rendkívül sokat használt de-esser. Ezen kívül két további kompresszálási technikát is megismerhetünk majd részletesebben, ezek pedig a ducking vagy sidechain, illetve a manapság egyre népszerűbb párhuzamos kompresszió.

Mindenkinek kellemes keverést kívánok!

A következő részhez katt ide...

Felhasznált irodalom:
http://www.dummies.com/how-to/content/using-an-expander-in-musical-mixing.html