Régen a rádió őskorában a reklámok szövegét a műsorvezető (DJ) olvasta be, miközben a háttérben zene szólt. Előfordult azonban, hogy a zene és a szöveg nem volt teljesen összhangban -akkor erre még nem figyeltek oda úgy mint ma- és ilyenkor a hangos zene elnyomta a szöveget, amit ezáltal nem lehetett érteni. Persze ilyenkor a megrendelő nem fizetett, ezért ki kellett dolgozni egy olyan módszert, amivel a műsorvezető külön hangmérnök nélkül is meg tudta oldani a zene lehalkítását a beolvasott szöveghez képest.
A feladatot egy szélessávú kompresszorral oldották meg, és később ez a módszer átkerült a zenei felvételek készítéséhez is. A technika tehát arról szól, hogy a kompresszorba vezetett hang (a fenti példa szerint a zene) annyira kerül lehalkításra, amilyen hangosan a mikrofonba beszélnek. Egészen pontosan minden esetben lehalkításra kerül, amikor a mikrofonba beszél valaki. Ezt úgy oldották meg, hogy a kompresszor vezérlő ágára (sidechain) nem a zenét, hanem a mikrofon jelét kötötték, így amikor abba beszéltek, a zene lehalkult. Természetesen a két jelet (mikrofon és zene) ezután egy keverőpulton össze kellett keverni.
Próbáljuk ki most ezt a technikát -egy kicsit más módon- a gyakorlatban is. A most következő példában az előző részben már használt Secretariat-Borderline című számának kivonatát fogjuk használni hangzóanyagnak. Elsőként -ha az előző példa alkalmával nem mentettük el- nyissunk meg egy új projektet és helyezzük el bele a letöltött wav fájlokat. Állítsuk be az egyes sávok panorámáját és hangerejét tetszés szerint, de javaslom hogy az egyértelműség kedvéért használjuk az általam választott értékeket, amiket az alábbi képről lemásolhatunk. Állítsuk be a lejátszás végtelenítését (loop) a felvétel elejétől a végéig és így hallgassuk, ezzel nem kell minden 38 másodperc után újraindítani.
Ahogy remélem már mindenki megtanulta, elsőként állapítsuk meg, hogy mi is a kitűzött feladat! Mivel most a ducking technikát szeretnénk kipróbálni, ez nem más mint hogy amikor az énekes megszólal, a zene halkuljon le, amikor elhallgat akkor pedig hangosodjon vissza az eredeti hangerőre. Ezzel fogjuk most szimulálni a bevezetőben olvasott rádió DJ hangját, amint éppen reklámot olvas be egy előre rögzített zenére.
Ezt a technikát nem csak pluginek használatával tudjuk megoldani, de az egyszerűség kedvéért most azzal fogjuk. Sajnos nem minden DAW (elsősorban a régebbiek) és nem minden kompresszor plugin támogatják a külső vezérlőág használatát. Ezt a problémát régebben úgy oldották meg, hogy a külső vezérlőágat használó pluginek egy plusz pluginből (Key input) kapták a jelet, amit a vezérlő sáv insert pontjára kellett elhelyezni. Az ilyen megoldású régebbi pluginek természetesen használhatóak a mai modern DAW-okban is, de a legtöbben már be van építve ez a busz-rendszer is.
A vezérlő jelet általában egy send, vagy aux típusú busz segítségével küldhetjük a kompresszor pluginünkbe. Ennek megvalósítása a különböző audió munkaállomásokban más és más, de maga a módszer ugyan az. Én most a Reaper DAW-ban fogom bemutatni a technikát, de azért ez nem annyira nehéz dolog, szerintem minden más munkaállomásban is megvalósítható ha áttanulmányozzuk a használati utasítást.
Tipp:
A Reaper DAW-t és benne rengeteg plugint ingyenesen letölthetjük és 60 napig licenc vásárlása nélkül is használhatjuk. Ez egyébként a legolcsóbb professzionális DAW szoftver is egyben, amibe érdemes befektetni azt a 60 USD-t, ami most kb. 17.000 Ft. Ez nagyjából egy tizede a versenytársak árának. Sokan térnek át rá ProTools-ról is és nem véletlenül. Sajnos nem vagyok a reklám-emberük és pénzt sem kapok érte, de azt kell mondjam szerintem ez a ma elérhető legjobb audió munkaállomás szoftver. A mai példában a "Session Mixer" témát használom. Akinek nehézséget okozna az egyes paraméterek megtalálása, váltson át erre. Ezt legegyszerűbben a Ctrl+E billentyűkombináció lenyomásával, majd a "Mixer Panel"-nél lévő menüből tudjuk kiválasztani. Ezután ezt az ablakot be is zárhatjuk.
Kezdjünk tehát hozzá a feladat elvégzéséhez!
Első dolgunk hogy az éneket és a zenét elkülönítsük egymástól. Hogy átláthatóbb legyen hogy mi is történik, az összes zenét és dobot tartalmazó sávot egyesítsük egy sztereó buszra. Készítsünk hát egy új (sztereó) (busz)sávot és nevezzük el ZENE névre. Küldjük erre az összes ilyen jellegű sávot! Ezt a Reaperben nagyon egyszerűen tehetjük meg, mindössze a Routing-ra kattintva "áthúzzuk" a Jack dugónkat a busz sávunkra (ZENE). Természetesen Post Fader, azaz a fader utáni útvonalat választunk (általában ez az alapbeállítás, így ezt külön nem kell beállítani) és 0dB jelszintet, hiszen azt szeretnénk ha a sávok aránya változatlan maradna. Ha elkészültünk a feladattal, láthatjuk is az egyes sávok Send részén az elkészült útvonalakat.
Ha most elindítjuk a lejátszást meglepve vehetjük észre, hogy szinte semmi sem változott, viszont hangosabb lett minden. Aki olvasta és meg is értette a decibelekről szóló sorozatot, az bizonyára azt is észrevette, hogy pontosan 6dB-el magasabb a jelszint a Maszter csatornán, vagyis kétszer olyan hangos. Ez persze nem véletlen! Mivel minden zene sávot ráküldtünk a ZENE nevű buszunkra, aminek kimenete szintén (alapból) a Maszter sávra kerül, így most minden zene jellegű sáv kétszer kerül a Maszter sávra, vagyis duplán, ezért a hangereje is megduplázódik, ami pontosan +6dB. Ez persze nekünk most nem jó. A jó az, ha minden sáv csak egyszer kerül a maszter sávra. Ehhez a ZENE buszra küldött sávokat törölni kell a Master buszról.
Ezt Reaperben a Routing-ra kattintva tehetjük meg, a "Master send" előtti pipát törölve. Tekintsük a melléket ábrát, ahol egy elég egyszerű, de talán nem mindenki számára egyértelmű dologra lehetünk figyelmesek.
A Maszter sáv és az egyéb busz (vagy bármilyen más sáv) tulajdonképpen nem különböznek egymástól. A Maszter egy ugyanolyan sáv mint az összes többi, de abban különbözik tűlük, hogy ide gyűjtjük (keverjük) az összes többi sáv hangját, ide kell hogy megérkezzen az amit hallani szeretnénk a végső mixben. Ami nem kerül valamilyen módon a Maszter sávra, az nem hallatszik a végső mixben.
Ha figyelmesen nézzük az ábrát, láthatjuk hogy az egyes csatornák (sávok) neve "SEND", magyarul küldés. Más DAW-ban ez lehet BUS, AUX, stb. Ez az elnevezés elég árulkodó a funkciót tekintve, szerintem egyértelmű hogy mi történik itt, vagyis azt mondjuk meg vele a programnak, hogy az adott sáv kimenetét hova kell küldenie. Azt is észrevehetjük, hogy nem csak egy sávra küldhetünk egy-egy sávot hanem gyakorlatilag végtelen számúra (ez a DAW-tól is függ), hiszen minden zene sáv el lett küldve a Master sávra és az általunk létrehozott ZENE sávra is.
Esetünkben pont ez volt a hiba, nekünk ugyanis csak a ZENE sávra kell küldenünk a zenéket, majd a ZENE sávot küldjük a Master sávra, hogy az meg is szólaljon. Töröljük hát minden zene sáv Master send-jét! Ezt a Reaper-ben nagyon egyszerűen tehetjük meg, az ALT-ot lenyomva kattintunk a Routing-ra. Láthatjuk, hogy a kis kék "M" betű elalszik, vagyis ezen sávok már nem kerülnek közvetlenül a Master sávra. Ha most elindítjuk a lejátszást, már helyreállt az eredeti hangerőviszonyunk!
Figyeljük meg, hogy a ZENE sávunk féderének mozgatásával tudjuk beállítani a zenénk hangerejét, miközben az ének sávok (ugye ezeket senki nem küldte a ZENE sávra?!) hangereje változatlan marad, hiszen ők továbbra is csak a Master sávra vannak küldve. Na, nekünk pontosan ezt a feladatot kell most automatizálni, vagyis elérni azt, hogy a ZENE sávunk lehalkuljon, amikor az ének megszólal. Vagyis ne nekünk (képzeletbeli rádió DJ-nek) kelljen ezt a fédert tologatni.
Mint már olvastuk, erre a feladatra kiválóan alkalmazható egy olyan kompresszor (plugin), ami rendelkezik külső vezérlőág (sidechain) bemenettel, hiszen egy kompresszor nem más, mint egy automatizált lehalkító berendezés. Mi most az ingyenes Cockos-ReaComp-ot fogjuk használni, ami rendelkezik külső sidechain bemenettel így alkalmas a feladat elvégzésére. Helyezzünk el belőle egy példányt a ZENE buszunk első insert pontjára és nyissuk meg. Ha Reaper DAW-t használunk, máris láthatjuk, hogy "2/4 in 2 out" lehetőséggel rendelkezik, már nincs más dolgunk mint a 4 bemenetét (in) a feladat elvégzéséhez megfelelően összekötni.
Jó ha tudjuk, hogy általában a 1-2 bemenetek a fő bemenetek, a 3-4 pedig a vezérlőág (sztereó kompresszort feltételezve). Vagyis az 1-2 bemenetre kell hogy kerüljön a zene, a 3-4-re pedig a szöveg, esetünkben az ének. A Reaper-ben kattintsunk a képen látható gombra (2/4 in..), majd a megjelenő ablakban a kis + jelre. Ezzel aktiváltuk a külső vezérlőág (sidechain, itt most Auxiliary input) bemenetet. Már nincs más dolgunk, mint az ének sávot ráküldeni erre a 3-4 bemenetre. Ezt természetesen az ének sávon (08_LeadVox) létrehozott SEND-el fogjuk megtenni. Tekintsük az alábbi ábrát:
Kattintsunk az éneksávunk Routing-jára, majd "Add new send..." (vagyis új küldés létrehozása). A megjelenő listáról természetesen a ZENE sávot kell választanunk, hiszen ide szeretnénk küldeni az ének sáv kimenetét. Létre is jött a SEND-ünk, de még nem vagyunk készen! A küldés jelszintjét beállító poti alatt látható, hogy mely csatornákat mely csatornára fogja a program küldeni. Láthatjuk, hogy az ének sáv 1 és 2 csatornája (bal és jobb oldal) a ZENE sáv 1 és 2 csatornájára van küldve. Ez pedig nem jó, hiszen nekünk a 3 és 4 csatornára kell küldeni, mert azokat használjuk vezérlőágnak, nem az 1-2-t. Nagyon egyszerű a dolgunk, kattintsunk a kimenő csatorna számára és a listában máris megjelenik a 3/4 lehetőség is, nekünk ezt kell választanunk!
Máris beállítottuk a szükséges (virtuális) vezetékelést (routing). Ezt egy analóg keverőpult esetében ugyanis valódi kábelekkel, úgynevezett patch-kábelekkel végezzük. Ezek leginkább 1/4"-os (6,3mm-es) mono Jack dugókkal ellátott kéteres árnyékolt kábelek.
Nincs már más dolgunk, mint magát a kompresszort beállítani. Először is közölnünk kell a kompresszorral, hogy a külső vezérlőágat szeretnénk használni, ezt "Detector input"-ra kattintva tehetjük meg, ahol természetesen az "Auxiliary input"-ot választjuk. Mivel esetünkben mindkét oldalra ugyan az a jel (az ének) kerül, így teljesen mindegy hogy a L+R, L vagy R lehetőséget választjuk, hiszen mindegyikre ugyan az a jel érkezik. Én a sztereó L+R-ot választottam. (L=Left, azaz baloldal, R=Right, azaz jobboldal)
Ha most elindítjuk a lejátszást, még nem hallunk semmi különöset, a zene és az ének is ugyan úgy szólnak. Ez nem is csoda, hiszen a kompresszor nem dolgozik! Ehhez elsőként állítsunk be egy kompressziós arányt, vagyis Ratio-t. Ennek értéke minden esetben az adott feladattól függ, de a mostani példában szeretném ha mindenki jól hallaná az kompresszor működését, úgyhogy válasszunk 4:1 arányt! De még mindig nem hallunk változást...
Remélem már minden kedves olvasó tudja hogy miért! Mert nincs is jelszint csökkentés! Ezt láthatjuk onnan is, hogy a piros GR meter meg sem mozdul. Mindez természetesen azért van, mert a beérkező jelszint nem éri el a beállított küszöbértéket. Ezt a bal oldalon láthatjuk a Threshold poti mellett. Csökkentsük hát annyira, hogy a kívánt jelszintcsökkentést kapjuk, amit a GR meteren is leolvashatunk. Ha most elindítjuk a lejátszást, hallhatjuk hogy a hangos ének részeknél a zene lehalkul, majd amikor az ének elhallgat, újra felhangosodik. A példa szerinti feladat tehát teljesítve! Az általam választott értékeket lemásolhatjuk a fenti ábráról.
Természetesen a példában általam alkalmazott értékek egyáltalában nem szólnak szépen, a céljuk inkább az hogy mindenki hallja és megértse a technika mibenlétét. Egy valódi mixben a hatás szinte észrevehetetlen kell hogy legyen, nem szabad hogy ennyire hallhatóvá váljon mert ez már zavaró. Hogy tovább tanulmányozzuk a technikát, próbálgassunk más beállításokat is! Még jobban felerősíthetjük az effektust ha pl. tovább csökkentjük a küszöbértéket, vagy magasabb Ratio-t választunk. Az Attack és Release változtatásával tudjuk megadni, hogy milyen gyorsan halkuljon a zene és milyen finoman (lassan) hangosodjon vissza. Természetesen bármilyen másik kompresszort is használhatunk, amennyiben rendelkezik külső vezérlőág bemenettel!
Basszus vs lábdob
A zeneiparban a ducking technikát hasonló módon alkalmazzuk, például az egyik leginkább ismert sidechain módszer a basszus és lábdob maszkolásának megoldására. A probléma lényege, hogy ez a két hangszer ugyanabban a frekvenciatartományban található, ezért ha együtt szólalnak meg, a hangosabb mindig elnyomja a halkabbat, ezáltal az nem lesz hallható.
Ebben az esetben a basszus hang jelenti a zenét, a lábdob hangja pedig a mikrofont. Ezzel a módszerrel a basszus minden lábdobütés idejére lehalkul egy kicsit, pl. 3-6dB-t, így teret enged a lábdob hangjának, nem nyomja el. A jelszint csökkentés csak olyan mértékű kell hogy legyen, hogy a basszus lehalkulását ne vegye észre a hallgató. A megoldással egy sokkal ütősebb, dinamikusabb mixet kapunk.
Természetesen a technikát nem csak lábdob-basszus viszonylatban alkalmazhatjuk, hanem minden esetben amikor két sáv azonos frekvenciákon osztozik, vagy bármi más módon "harcban állnak egymással". Sajnos az nem megoldható hogy két ilyen problémás sáv egyszerre szóljon ugyan olyan jól, ezért minden esetben az egyiket alá kell rendelni a másiknak, legalább arra a kis időre, amíg együtt szólalnak meg. Hogy mikor melyik lesz az alárendelt, azt a hangmérnöknek kell eldönteni. Általában a kevésbé fontos szerepűt választjuk.
Modern Sidechain-effekt
A ducking technikát alkalmazhatjuk kreatív célokra is, ahol egy -vagy több- sáv hangereje határozza megy egy másik sáv -vagy sávok- hangerejét. Leginkább a modern elektronikus zenékben jött divatba, én pont David Guetta-tól hallottam a "Sidechain everything" kifejezést, ami magyarul kb. annyit jelent: Sidechain-elj mindent!
Tulajdonképpen maga az elgondolás nem rossz, miszerint az egyes sávok automatikusan vezérlik mások hangerejét, ezzel kvázi maguktól eltűnve a fontosabb hangok útjából, de nem véletlen hogy ez a technika végülis nem terjedt el minden sávra kiterjedően. Van amit az ember jobban el tud végezni, mint egy automata... Viszont nagyon hasznos tud lenni a sidechain amikor ütemesen lüktető-pumpáló hangzást szeretnénk elérni anélkül, hogy ezt külön kéne programoznunk. Ez egy nagyon is jellemző hangzás, amit a modern EDM zenékben kb 100%-ban alkalmaznak is.
A megvalósítás teljesen megegyezik a fentebbi technikával. Általában a lábdob hangja vezérli a műveletet és a legtöbbször valamiféle egyébként összefüggő, felharmonikusokban gazdag szélesen szóló akkordot (pad, strings) halkítgatnak vele. Mivel azonban az ilyen zenék kb 99%-ban elektronikus szekvenszerekkel készülnek, nagy valószínűséggel az ütembeli pontosságuk 100%-os lesz, ezért a legtöbb esetben felesleges a vezérlőágat kompresszorokból és send-ekből felépítenünk, mindössze egy ilyen célra specializált eszközt kell használnunk. Erre jó példa az ingyenes A1 Triggergate, amit már bemutattam és kipróbáltunk a Speciális Gate-ekről szóló részben.
Bármelyik technikát is választjuk a ducking-hoz, minden esetben lehetőségünk van a manuális automatizációra is, ami mint tudjuk a legidőigényesebb (és legunalmasabb) megoldás, de egyben a legprecízebb is. Ezért ne feledkezzünk el róla mint lehetőségről ha az automatikus megoldások valamiért mégsem működnének!
A sorozat következő részében a ducking témánál maradva annak egy speciális változatával fogunk a gyakorlatban is megismerkedni. Ez már egy sokkal ismertebb dolog lesz, szerintem már a legtöbb olvasó hallott is róla valahol, a neve pedig: De-esser.
Mindenkinek eredményes mixelést kívánok!
A következő részhez kat ide...
A feladatot egy szélessávú kompresszorral oldották meg, és később ez a módszer átkerült a zenei felvételek készítéséhez is. A technika tehát arról szól, hogy a kompresszorba vezetett hang (a fenti példa szerint a zene) annyira kerül lehalkításra, amilyen hangosan a mikrofonba beszélnek. Egészen pontosan minden esetben lehalkításra kerül, amikor a mikrofonba beszél valaki. Ezt úgy oldották meg, hogy a kompresszor vezérlő ágára (sidechain) nem a zenét, hanem a mikrofon jelét kötötték, így amikor abba beszéltek, a zene lehalkult. Természetesen a két jelet (mikrofon és zene) ezután egy keverőpulton össze kellett keverni.
Próbáljuk ki most ezt a technikát -egy kicsit más módon- a gyakorlatban is. A most következő példában az előző részben már használt Secretariat-Borderline című számának kivonatát fogjuk használni hangzóanyagnak. Elsőként -ha az előző példa alkalmával nem mentettük el- nyissunk meg egy új projektet és helyezzük el bele a letöltött wav fájlokat. Állítsuk be az egyes sávok panorámáját és hangerejét tetszés szerint, de javaslom hogy az egyértelműség kedvéért használjuk az általam választott értékeket, amiket az alábbi képről lemásolhatunk. Állítsuk be a lejátszás végtelenítését (loop) a felvétel elejétől a végéig és így hallgassuk, ezzel nem kell minden 38 másodperc után újraindítani.
Ahogy remélem már mindenki megtanulta, elsőként állapítsuk meg, hogy mi is a kitűzött feladat! Mivel most a ducking technikát szeretnénk kipróbálni, ez nem más mint hogy amikor az énekes megszólal, a zene halkuljon le, amikor elhallgat akkor pedig hangosodjon vissza az eredeti hangerőre. Ezzel fogjuk most szimulálni a bevezetőben olvasott rádió DJ hangját, amint éppen reklámot olvas be egy előre rögzített zenére.
Tipp:
Ugyanez a módszer ismeretes sok hangmérnök titkos fegyvereként, ugyanis sokat javíthatunk a hangzáson, ha pl. az ének megszólalásakor bizonyos hangszereket (sávokat) vagy akár a teljes zenét is egy pár decibellel halkabbra vesszük. Ezzel az igen fontos ének/szöveg sokkal inkább érthető lesz, minden megszólalásakor egy kicsit automatikusan előtérbe kerül. Természetesen, mint már említettem ezt nem csak az ének sávval tehetjük meg, hanem minden fontos sávval, pl. szóló-gitár, szaxofon, stb.
Ezt a technikát nem csak pluginek használatával tudjuk megoldani, de az egyszerűség kedvéért most azzal fogjuk. Sajnos nem minden DAW (elsősorban a régebbiek) és nem minden kompresszor plugin támogatják a külső vezérlőág használatát. Ezt a problémát régebben úgy oldották meg, hogy a külső vezérlőágat használó pluginek egy plusz pluginből (Key input) kapták a jelet, amit a vezérlő sáv insert pontjára kellett elhelyezni. Az ilyen megoldású régebbi pluginek természetesen használhatóak a mai modern DAW-okban is, de a legtöbben már be van építve ez a busz-rendszer is.
A vezérlő jelet általában egy send, vagy aux típusú busz segítségével küldhetjük a kompresszor pluginünkbe. Ennek megvalósítása a különböző audió munkaállomásokban más és más, de maga a módszer ugyan az. Én most a Reaper DAW-ban fogom bemutatni a technikát, de azért ez nem annyira nehéz dolog, szerintem minden más munkaállomásban is megvalósítható ha áttanulmányozzuk a használati utasítást.
 |
| Téma beállítások Reaper DAW-ban. |
A Reaper DAW-t és benne rengeteg plugint ingyenesen letölthetjük és 60 napig licenc vásárlása nélkül is használhatjuk. Ez egyébként a legolcsóbb professzionális DAW szoftver is egyben, amibe érdemes befektetni azt a 60 USD-t, ami most kb. 17.000 Ft. Ez nagyjából egy tizede a versenytársak árának. Sokan térnek át rá ProTools-ról is és nem véletlenül. Sajnos nem vagyok a reklám-emberük és pénzt sem kapok érte, de azt kell mondjam szerintem ez a ma elérhető legjobb audió munkaállomás szoftver. A mai példában a "Session Mixer" témát használom. Akinek nehézséget okozna az egyes paraméterek megtalálása, váltson át erre. Ezt legegyszerűbben a Ctrl+E billentyűkombináció lenyomásával, majd a "Mixer Panel"-nél lévő menüből tudjuk kiválasztani. Ezután ezt az ablakot be is zárhatjuk.
Kezdjünk tehát hozzá a feladat elvégzéséhez!
Első dolgunk hogy az éneket és a zenét elkülönítsük egymástól. Hogy átláthatóbb legyen hogy mi is történik, az összes zenét és dobot tartalmazó sávot egyesítsük egy sztereó buszra. Készítsünk hát egy új (sztereó) (busz)sávot és nevezzük el ZENE névre. Küldjük erre az összes ilyen jellegű sávot! Ezt a Reaperben nagyon egyszerűen tehetjük meg, mindössze a Routing-ra kattintva "áthúzzuk" a Jack dugónkat a busz sávunkra (ZENE). Természetesen Post Fader, azaz a fader utáni útvonalat választunk (általában ez az alapbeállítás, így ezt külön nem kell beállítani) és 0dB jelszintet, hiszen azt szeretnénk ha a sávok aránya változatlan maradna. Ha elkészültünk a feladattal, láthatjuk is az egyes sávok Send részén az elkészült útvonalakat.
Ha most elindítjuk a lejátszást meglepve vehetjük észre, hogy szinte semmi sem változott, viszont hangosabb lett minden. Aki olvasta és meg is értette a decibelekről szóló sorozatot, az bizonyára azt is észrevette, hogy pontosan 6dB-el magasabb a jelszint a Maszter csatornán, vagyis kétszer olyan hangos. Ez persze nem véletlen! Mivel minden zene sávot ráküldtünk a ZENE nevű buszunkra, aminek kimenete szintén (alapból) a Maszter sávra kerül, így most minden zene jellegű sáv kétszer kerül a Maszter sávra, vagyis duplán, ezért a hangereje is megduplázódik, ami pontosan +6dB. Ez persze nekünk most nem jó. A jó az, ha minden sáv csak egyszer kerül a maszter sávra. Ehhez a ZENE buszra küldött sávokat törölni kell a Master buszról.
 |
| Nagyításhoz katt a képre! |
A Maszter sáv és az egyéb busz (vagy bármilyen más sáv) tulajdonképpen nem különböznek egymástól. A Maszter egy ugyanolyan sáv mint az összes többi, de abban különbözik tűlük, hogy ide gyűjtjük (keverjük) az összes többi sáv hangját, ide kell hogy megérkezzen az amit hallani szeretnénk a végső mixben. Ami nem kerül valamilyen módon a Maszter sávra, az nem hallatszik a végső mixben.
Ha figyelmesen nézzük az ábrát, láthatjuk hogy az egyes csatornák (sávok) neve "SEND", magyarul küldés. Más DAW-ban ez lehet BUS, AUX, stb. Ez az elnevezés elég árulkodó a funkciót tekintve, szerintem egyértelmű hogy mi történik itt, vagyis azt mondjuk meg vele a programnak, hogy az adott sáv kimenetét hova kell küldenie. Azt is észrevehetjük, hogy nem csak egy sávra küldhetünk egy-egy sávot hanem gyakorlatilag végtelen számúra (ez a DAW-tól is függ), hiszen minden zene sáv el lett küldve a Master sávra és az általunk létrehozott ZENE sávra is.
Esetünkben pont ez volt a hiba, nekünk ugyanis csak a ZENE sávra kell küldenünk a zenéket, majd a ZENE sávot küldjük a Master sávra, hogy az meg is szólaljon. Töröljük hát minden zene sáv Master send-jét! Ezt a Reaper-ben nagyon egyszerűen tehetjük meg, az ALT-ot lenyomva kattintunk a Routing-ra. Láthatjuk, hogy a kis kék "M" betű elalszik, vagyis ezen sávok már nem kerülnek közvetlenül a Master sávra. Ha most elindítjuk a lejátszást, már helyreállt az eredeti hangerőviszonyunk!
Figyeljük meg, hogy a ZENE sávunk féderének mozgatásával tudjuk beállítani a zenénk hangerejét, miközben az ének sávok (ugye ezeket senki nem küldte a ZENE sávra?!) hangereje változatlan marad, hiszen ők továbbra is csak a Master sávra vannak küldve. Na, nekünk pontosan ezt a feladatot kell most automatizálni, vagyis elérni azt, hogy a ZENE sávunk lehalkuljon, amikor az ének megszólal. Vagyis ne nekünk (képzeletbeli rádió DJ-nek) kelljen ezt a fédert tologatni.
Jó ha tudjuk, hogy általában a 1-2 bemenetek a fő bemenetek, a 3-4 pedig a vezérlőág (sztereó kompresszort feltételezve). Vagyis az 1-2 bemenetre kell hogy kerüljön a zene, a 3-4-re pedig a szöveg, esetünkben az ének. A Reaper-ben kattintsunk a képen látható gombra (2/4 in..), majd a megjelenő ablakban a kis + jelre. Ezzel aktiváltuk a külső vezérlőág (sidechain, itt most Auxiliary input) bemenetet. Már nincs más dolgunk, mint az ének sávot ráküldeni erre a 3-4 bemenetre. Ezt természetesen az ének sávon (08_LeadVox) létrehozott SEND-el fogjuk megtenni. Tekintsük az alábbi ábrát:
Kattintsunk az éneksávunk Routing-jára, majd "Add new send..." (vagyis új küldés létrehozása). A megjelenő listáról természetesen a ZENE sávot kell választanunk, hiszen ide szeretnénk küldeni az ének sáv kimenetét. Létre is jött a SEND-ünk, de még nem vagyunk készen! A küldés jelszintjét beállító poti alatt látható, hogy mely csatornákat mely csatornára fogja a program küldeni. Láthatjuk, hogy az ének sáv 1 és 2 csatornája (bal és jobb oldal) a ZENE sáv 1 és 2 csatornájára van küldve. Ez pedig nem jó, hiszen nekünk a 3 és 4 csatornára kell küldeni, mert azokat használjuk vezérlőágnak, nem az 1-2-t. Nagyon egyszerű a dolgunk, kattintsunk a kimenő csatorna számára és a listában máris megjelenik a 3/4 lehetőség is, nekünk ezt kell választanunk!
Máris beállítottuk a szükséges (virtuális) vezetékelést (routing). Ezt egy analóg keverőpult esetében ugyanis valódi kábelekkel, úgynevezett patch-kábelekkel végezzük. Ezek leginkább 1/4"-os (6,3mm-es) mono Jack dugókkal ellátott kéteres árnyékolt kábelek.
Ha most elindítjuk a lejátszást, még nem hallunk semmi különöset, a zene és az ének is ugyan úgy szólnak. Ez nem is csoda, hiszen a kompresszor nem dolgozik! Ehhez elsőként állítsunk be egy kompressziós arányt, vagyis Ratio-t. Ennek értéke minden esetben az adott feladattól függ, de a mostani példában szeretném ha mindenki jól hallaná az kompresszor működését, úgyhogy válasszunk 4:1 arányt! De még mindig nem hallunk változást...
Remélem már minden kedves olvasó tudja hogy miért! Mert nincs is jelszint csökkentés! Ezt láthatjuk onnan is, hogy a piros GR meter meg sem mozdul. Mindez természetesen azért van, mert a beérkező jelszint nem éri el a beállított küszöbértéket. Ezt a bal oldalon láthatjuk a Threshold poti mellett. Csökkentsük hát annyira, hogy a kívánt jelszintcsökkentést kapjuk, amit a GR meteren is leolvashatunk. Ha most elindítjuk a lejátszást, hallhatjuk hogy a hangos ének részeknél a zene lehalkul, majd amikor az ének elhallgat, újra felhangosodik. A példa szerinti feladat tehát teljesítve! Az általam választott értékeket lemásolhatjuk a fenti ábráról.
Természetesen a példában általam alkalmazott értékek egyáltalában nem szólnak szépen, a céljuk inkább az hogy mindenki hallja és megértse a technika mibenlétét. Egy valódi mixben a hatás szinte észrevehetetlen kell hogy legyen, nem szabad hogy ennyire hallhatóvá váljon mert ez már zavaró. Hogy tovább tanulmányozzuk a technikát, próbálgassunk más beállításokat is! Még jobban felerősíthetjük az effektust ha pl. tovább csökkentjük a küszöbértéket, vagy magasabb Ratio-t választunk. Az Attack és Release változtatásával tudjuk megadni, hogy milyen gyorsan halkuljon a zene és milyen finoman (lassan) hangosodjon vissza. Természetesen bármilyen másik kompresszort is használhatunk, amennyiben rendelkezik külső vezérlőág bemenettel!
A zeneiparban a ducking technikát hasonló módon alkalmazzuk, például az egyik leginkább ismert sidechain módszer a basszus és lábdob maszkolásának megoldására. A probléma lényege, hogy ez a két hangszer ugyanabban a frekvenciatartományban található, ezért ha együtt szólalnak meg, a hangosabb mindig elnyomja a halkabbat, ezáltal az nem lesz hallható.
Ebben az esetben a basszus hang jelenti a zenét, a lábdob hangja pedig a mikrofont. Ezzel a módszerrel a basszus minden lábdobütés idejére lehalkul egy kicsit, pl. 3-6dB-t, így teret enged a lábdob hangjának, nem nyomja el. A jelszint csökkentés csak olyan mértékű kell hogy legyen, hogy a basszus lehalkulását ne vegye észre a hallgató. A megoldással egy sokkal ütősebb, dinamikusabb mixet kapunk.
Természetesen a technikát nem csak lábdob-basszus viszonylatban alkalmazhatjuk, hanem minden esetben amikor két sáv azonos frekvenciákon osztozik, vagy bármi más módon "harcban állnak egymással". Sajnos az nem megoldható hogy két ilyen problémás sáv egyszerre szóljon ugyan olyan jól, ezért minden esetben az egyiket alá kell rendelni a másiknak, legalább arra a kis időre, amíg együtt szólalnak meg. Hogy mikor melyik lesz az alárendelt, azt a hangmérnöknek kell eldönteni. Általában a kevésbé fontos szerepűt választjuk.
Modern Sidechain-effekt
Tulajdonképpen maga az elgondolás nem rossz, miszerint az egyes sávok automatikusan vezérlik mások hangerejét, ezzel kvázi maguktól eltűnve a fontosabb hangok útjából, de nem véletlen hogy ez a technika végülis nem terjedt el minden sávra kiterjedően. Van amit az ember jobban el tud végezni, mint egy automata... Viszont nagyon hasznos tud lenni a sidechain amikor ütemesen lüktető-pumpáló hangzást szeretnénk elérni anélkül, hogy ezt külön kéne programoznunk. Ez egy nagyon is jellemző hangzás, amit a modern EDM zenékben kb 100%-ban alkalmaznak is.
A megvalósítás teljesen megegyezik a fentebbi technikával. Általában a lábdob hangja vezérli a műveletet és a legtöbbször valamiféle egyébként összefüggő, felharmonikusokban gazdag szélesen szóló akkordot (pad, strings) halkítgatnak vele. Mivel azonban az ilyen zenék kb 99%-ban elektronikus szekvenszerekkel készülnek, nagy valószínűséggel az ütembeli pontosságuk 100%-os lesz, ezért a legtöbb esetben felesleges a vezérlőágat kompresszorokból és send-ekből felépítenünk, mindössze egy ilyen célra specializált eszközt kell használnunk. Erre jó példa az ingyenes A1 Triggergate, amit már bemutattam és kipróbáltunk a Speciális Gate-ekről szóló részben.
A sorozat következő részében a ducking témánál maradva annak egy speciális változatával fogunk a gyakorlatban is megismerkedni. Ez már egy sokkal ismertebb dolog lesz, szerintem már a legtöbb olvasó hallott is róla valahol, a neve pedig: De-esser.
Mindenkinek eredményes mixelést kívánok!
A következő részhez kat ide...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése