Speciális gate-ek

Az előző részben már megismerkedtünk a Gate két "alapvető" felhasználási módjával -ha lehet ilyet mondani. Ezzel azonban nem merül ki a tudása, ennél sokkal több mindenre alkalmazhatjuk, főleg ha kreatív megoldásokról van szó!

A mai részben egy viszonylag régóta és sokat használt megoldással, a zajzárral (Noise gate) és egy sokkal újabb dologgal, a TriggerGate-el fogunk részletesebben foglalkozni!

Kezdjük tehát a sokkal ismertebb tipikus felhasználással -amit nem csak stúdióban, de élőben is sokat alkalmaznak-, ez pedig az úgynevezett zajzár. 

Minden elektronikus hang-felvevő és lejátszó eszköznek van analóg fokozata, aminek van zajszintje. Ez azt jelenti, hogy ha nem halad át rajta hang, akkor is előállít egy bizonyos jelet. Ezt általában sistergő, vagy zúgó-búgó hangnak halljuk ha nagyon felerősítjük. Ahhoz, hogy ez az egyébként nagyon halk zaj több sávon összeadódva ne hangosodjon fel, ki kell vennünk a hangból.


Cockos-ReaFIR
Megtehetnénk ezt egy ekvalizerrel is (kivágva a zaj frekvenciáit), de ebben az esetben a hasznos hangot is szűrjük, amivel legtöbbször eltompítjuk. Ha valamiféle digitális algoritmussal (Pl. ReaFIR Subtract mode) vonjuk ki a hasznos hangból, akkor már jobb eredményt kapunk, de túlzott alkalmazás esetén még ez is károsan befolyásolhatja a hangképet. Mivel a hasznos hangunk jelszintje jóval magasabb mint a zajszint, így amikor az szól, a zajt már nem halljuk. Kézenfekvő tehát a megoldás, hogy a jelet el kell némítani de csakis akkor, amikor nincsen hasznos hang.

A zajzár nevével ellentétben tehát nem a zajt szűri ki a hangból! Működése megegyezik egy átlagos gate-el, viszont nagyon alacsonyra van állítva a küszöbértéke, ugyanis feladata az, hogy minden szándékos hangot áteresszen, viszont azon kívül semmit.

Eredményesen alkalmazhatjuk mikrofonokon is, főleg élő előadások közben a teremmikrofonokon, ahol a háttérzaj nemkívánatos, vagy gerjedést okozhat az éppen nem használt, de ki nem kapcsolt mikrofon. Stúdióban is ugyan erre használhatjuk, bár itt a gerjedés nyilván nem jön létre. Ének vagy beszéd felvételek esetében is kiválóan használható.

Legtöbbször azonban az elektromos gitárok erősítőiben, vagy pedáljaiban találkozhatunk vele, mivel ennél a hangszernél a nagyon alacsony szintű jelet (pickup, magyarul hangszedő) óriási mértékben kell erősíteni, sőt ha még egy overdrive, vagy torzító áramkörön is átvezetjük, a pickup-zaj megjelenése elkerülhetetlen!


Zajzár elektromos gitár felvételen

Beépített zajzárak
A legtöbb mai gitár-multieffektben találhatunk beépített zajzárat. Ezek használata nagyjából megegyezik a többi zajzáréval, sőt egyes modelleken (pl. NI-Guitar Rig) olyan mértékben leegyszerűsítették, hogy csupán egyetlen potival, vagy egy ki/be kapcsolóval tudjuk szabályozni a működését.

Manapság egyre népszerűbbek és elterjedtebbek az úgynevezett gitár-erősítő szimulátorok még a milló dolláros produkciók esetében is. Mióta a Metallica is laptopról nyomja a koncertet, azóta már az ortodox cső-hívők is elgondolkodnak a megoldás létjogosultságán. Természetesen ezek a programok is tartalmaznak zajzárat, de a különböző pluginek között azért van némi különbség. Nagyon sok gyártó kínál erősítő szimulátort kereskedelmi termékekben, de ezek közül a legtöbb -csökkentett tudású- ingyenes változatban, vagy DEMO-ként is letölthető és kipróbálható. A legismertebbek talán az IK Multimedia-Amplitube Custom Shop, Native Instruments-Guitar Rig Player, Positive Grid-Bias. Mindhárom program 100%-ban professzionális minőségű, de az utóbbiból csak DEMO változatot tölthetünk le ingyenesen, ami bizonyos időközönként megszakítja a hangot. Az Amplitube és Guitar Rig viszont korlátozás nélkül használható, igaz nem az összes létező erősítővel és gitárládával, de amit ingyen kapunk, azokkal is nagyon szép eredményeket érhetünk el!

Természetesen szinte bármelyik gitár-erősítő szimulátort használhatjuk a most következő példák kipróbálásához, én azonban hogy ajánljam az olvasóknak ezt a kiváló programot, elsőként az IK Multimedia-Amplitube zajzárát fogom használni. A program letöltéséhez elsőként regisztrálnunk kell, vagyis létrehoznunk egy felhasználót. Ezt követően ingyenesen letölthetjük a plugint, amit az installálás után még aktiválni is szükséges. Ehhez internet elérést kell igénybe vennünk!


Ahhoz, hogy tesztelni tudjuk a zajzárunkat, szükségünk lesz egy DI gitár felvételre. Ez azt jelenti, hogy az elektromos gitár hangját nem a gitár-erősítőn és mikrofonon keresztül, hanem közvetlenül (DI=Direct) rögzítjük, vagyis a hangszedők (Pickup) kimenetén megjelenő jelet vesszük fel. Ehhez egy DI-boxot kell a gitár és az előerősítő közé iktatni, mert enélkül az impedancia különbség miatt a jel nem tud megfelelően haladni a két eszköz között (erről egy későbbi cikkben részletesen olvashatunk majd). Ezt a változatot láthatjuk a mellékelt ábrán a piros és narancs vezetékekkel szimbolizálva. Az ábrán láthatunk egy szaggatott zöld jelölést is, ez egy másik lehetőség a direkt jel felvételére, de ez csak akkor áll rendelkezésre, ha az adott rögzítő eszköz (a példában egy Steinberg UR22-es audió interfész) rendelkezik nagy impedanciás, úgynevezett Hi-Z hangszer bemenettel. Ha van ilyen bemenetünk, akkor nincs szükségünk további DI-Boxra, csupán át kell kapcsolnunk az adott bemenetet Hi-Z módba. Akinek nincs elektromos gitárja, vagy DI-boxa (vagy megfelelő rögzítő eszköze) az ne essen most kétségbe, természetesen biztosítok számára a próbához megfelelő, letölthető gitár DI felvételt!


Nagyításhoz katt a képre!
Ha letöltöttük a Gitar_44.1_16bit_M.wav fájlt, nyissunk meg egy új projektet a DAW-ban, és helyezzük el egy új (mono) sávon. A sáv első insert pontjára töltsük be az Amplitube-ot és válasszuk a Lead (azaz szóló) típusú erősítő beállítást, vagyis a British Lead 1-et. 

Erre azért van szükség, mert ebben az erősítő módban jön létre a legnagyobb az erősítés, ugyanis így lesz igazán torzított és ezáltal felharmonikusokban gazdag a gitárhang. Ha csak a Clean (azaz tiszta) módot választjuk, a felvételben lévő pickup és alapzaj nem kerül olyan mértékben erősítésre, hogy az zavaró legyen.

Állítsuk be az erősítőt a képen látható módon, ne feledkezzünk el a bal alsó sarokban található Input beállításáról sem, mivel a felvétel jelszintje enélkül elég alacsony. A képre kattintva kinagyítható, így könnyebben lemásolhatóak a szükséges értékek. Ha elindítjuk a lejátszást, máris hallhatjuk a gitár megszólalása előtt a zajt. Ne tévesszen meg senkit sem, hogy a gitár megszólalásakor ezt már nem hallja, az attól még ugyan úgy ott van, de akkor a gitár hangja már elnyomja. Erről már volt szó az előző részekben! Hallhatjuk, hogy amikor nem szól a gitár, a zaj azonnal hallhatóvá válik. Most kapcsoljuk be a beépített zajzárunkat (NOISE GATE)! Ehhez nem kell mást tennünk, mint a Threshold potit felcsavarnunk. A megfelelő érték beállításában segít a potméter mellett található piros lámpácska, amelynek felgyulladása jelzi a kapu zárását. Kb. -60dB értéknél már elég hatásosan működik a zajzár, sőt talán túlságosan is, hiszen a fogásváltáskor hallható húrzajt már elnémítja. Most kapcsoljuk ki a zajzárat, vagyis állítsuk vissza a baloldali végállásba.


Nézzük most mi lesz a helyzet akkor, ha -mint az a való életben is lenni szokott- egy torzító pedált is bekötünk a gitár és az erősítő közé. Szerencsére az Amplitube erre is képes, ha átkapcsolunk a "Stomp" módba (1.). Tetszőleges pedál helyre töltsük be a "Diode OVERdrive" nevű pedált (2.) és állítsuk be a képen is látható módon. Figyeljünk rá, hogy a pedál alsó, középső kapcsolója feletti kis piros LED világítson! Ha nem így lenne, az alatta lévő kerek gombbal tudjuk a pedált ki/be kapcsolni. A kép természetesen rákattintva kinagyítható.

Ha most elindítjuk a zajzár nélküli lejátszást, már valóban nagyon erős zajt hallhatunk, akárcsak a valóságban. Természetesen a beépített zajzárunk itt is működik, kapcsoljunk hát vissza az "Amp A" módba, és a már megismert Threshold beállításával aktiváljuk a zajzárunkat. Ha az előző próba alkalmával megállapított -60dB-es értéket állítjuk be, természetesen működni fog a zajzárunk, de egyáltalán nem olyan észrevehetetlen módon, mint az overdrive hozzáadása előtt. A pedál által megnövelt jelszinttel együtt megnőtt a zajszint is, vagyis a -60dB esetében már a húrzajnál is kinyit a kapu, viszont a Release szakaszban hallható zaj elég zavaró. Ezen csökkenthetünk valamelyest ha egy kicsit hosszabbra állítjuk a Release értékét, mondjuk pl. 500 ms-ra, ezzel nem olyan hirtelen fog a zaj elnémulni, hanem sokkal természetesebben, finomabban úszik ki.

A fenti beállításokkal már egy kicsit jobban használható a szimulációnk, de elég zavaró hogy a húrzaj által kinyitott kapu túl sok zajt enged át. Természetesen állíthatjuk a küszöbértéket (Threshold) egy kicsit magasabbra (pl. -50dB), hogy a húrzaj már ne nyissa ki és csökkenthetjük a Release értékét (100ms-ra), hogy hamarabb bezárjon, vagyis sokkal rövidebb ideig halljuk a zajt, de ezzel elveszítjük a húrzajunkat, ami valljuk be, sokkal élőbbé, valóságosabbá teszi a felvételt. Sajnos elmondhatjuk, hogy az Amplitube beépített zajzárával ebben az esetben nem tudunk megfelelő eredményt elérni... A teszt folytatásához kapcsoljuk ki a zajzárat a Threshold ütközésig balra tekerésével.


Expander alkalmazása zajzárként

Mint azt a sorozat az előző részeiben megtanulhattuk, mind a Gate, mind az expander tulajdonképpen kompresszor, csak más jelleggörbével dolgoznak, így gyakorlatilag más hatást érhetünk el velük. A gate leginkább abban különbözik egy expandertől, hogy működési aránya ∞:1-hez.

Az eddig kipróbált pluginek mind gate-ek voltak, ezt tapasztalhattuk a viszonylag drasztikus beavatkozásukban is, gondoljunk csak az előző gitár-erősítős példára, ahol megfelelő hangminőség mellett nem tudtuk megtartani a húrzajt. Többek között erre a problémára is megoldást jelenthet egy expander alkalmazása!

A DigitalFishPhones-FLOORFISH nevű ingyenes pluginje hivatalosan egy expander/zajzár. Ez egy nagyon érdekes plugin, aminek legnagyobb előnye, hogy rendkívül egyszerű kezelni. Zajzárként alkalmazva gyakorlatilag az Expansion nevű potival tudjuk szabályozni a zaj "hangerejét". Ez persze nem igaz, hiszen a hasznos jelben mindvégig megmarad a zaj, viszont amikor nincsen hasznos jel, akkor ez a plugin képes a megmaradt haszontalan jel hangerejének a hasznos jelétől eltérően változtatni a hangerejét (nyilván csökkenteni)!

Helyezzük el az első insert pontra -az előző példánál maradva a bekapcsolt Amplitube elé- a FLOORFISH-t, nyissuk meg és indítsuk el a lejátszást. A zaj ugyan úgy hallható, és a pluginen sem kapunk semmilyen visszajelzést. Most kezdjük el emelni (az óramutató járásával megegyező irányba forgatni) az Expansion-t. Ahogy közeledünk a jobb oldalához, a zaj hangereje egyre alacsonyabbá válik, ütközésig jobbra forgatva (GATE felirat) sokszor már magát a gitárt sem halljuk. Ez az érték tehát túl sok a jóból, vegyünk egy kicsit vissza. Próbáljunk olyan beállítást találni, ahol az alapzaj már nem hallatszik, viszont a gitár és a húrzaj igen. Szerintem úgy 2 óra állásban már jó lesz (lásd a képen). Ha most kikapcsoljuk a FLOORFISH-t, azonnal hallhatjuk a hatalmas alapzajt! Ha visszakapcsoljuk, szinte megszűnik. Bár a gitárjáték közben alacsony szinten még hallható, de ez szerintem egyáltalában nem zavaró, sőt inkább csak élőbbé teszi a hangzást.


Tipp:
Az Expander különösen jól használható, ha akusztikus hangszerek felvételeivel dolgozunk és a zajzár használata mellett szeretnénk megtartani azok természetes lecsengését, vagy szeretnénk az ének szüneteiben hallható zajt csökkenteni anélkül, hogy a lélegzetvételek hangját elnémítanánk, ami nagyon gyenge minőségű felvételt eredményezne.

Bár a FLOORFISH már így is egy elég jól használható zajzár, azért még ne álljunk meg itt, hiszen még rengeteg hasznos beállítási lehetőséget kínál! Az "expansion" két végállása gyakorlatilag a semmi beavatkozás (1:1) és a kapu (végtelen:1) értékek között változtatható. A felette lévő LED-sor jelzi, hogy mennyi jelszintcsökkentés történik éppen. Emellett figyeljük meg a "detect freq" paramétert! Itt tudjuk beállítani, hogy az expander detektora milyen frekvenciákra reagáljon leginkább. A beállításban segítséget nyújt a "Listen" gomb benyomása, amivel a szűrőzött jelet hallhatjuk. A "Soft" gomb benyomásával a zajszint körüli alacsony szinteken finomabb hangerő csökkentést tapasztalhatunk (soft-knee), a "Sense"-el tudjuk beállítani a detektor érzékenységét. Szintén segítséget nyújt a helyes beállításban a LED. Ha ez világít, a jel átjut a rendszeren. Az Attack és Release értékek megegyeznek a kompresszoroknál és gate-eknél már megismertekkel. Érdemes őket úgy beállítani -maradva a gitár példánknál- hogy a jelszintcsökkentést jelző LED-sor a gitár hangoknál teljesen kialudjon, közöttük viszont végig világítson. Az általam választott értékeket láthatjuk a mellékelt képen. Az Expander működéséről és más jellegű használatáról egy későbbi részben olvashatunk majd részletesen.


Tipp:
Próbáljuk ki az általam javasolt értékeket, és próbáljuk ki mi történik a hangzással, ha az egyes paramétereket változtatjuk. Figyeljük meg, hogy milyen hatással van a hangzásra ha csökkentjük vagy növeljük az expansion-t, attack vagy release értékét.


Mint azt már az előző részben is írtam, a Variety Of Sound-PreFIX pluginje egy ügyes kis mindenes, amit nem csak Gate-ként, de Expanderként is használhatunk. Ha a Knee paramétert az alsó végállásba (EXP) állítjuk, akkor egy 1:2 arányú downward expandert kapunk a Gate helyett. Ez azt jelenti, hogy minden küszöbérték alatti jelszint a küszöbértékhez képest megfeleződik. Vagyis ha a threshold -40dB, akkor egy -50 dB-es jel -70dB lesz, a -30 dB-es viszont változatlan marad.

Ha ehhez még a Range paramétert is hozzáigazítjuk -vagyis biztosítunk egy alap áteresztést- akkor a FLOORFISH-hez hasonló működést kapunk. A mellékelt képen láthatóak az általam javasolt -a jelen példára érvényes- értékek a PreFIX-el elérhető legjobb zajzárhoz.



Fontos a sorrend?
Aki egy kicsit figyelmesebb, már biztosan észrevette hogy a zajzárunkat (legyen az gate vagy exopander) közvetlenül a hangszer után, minden egyéb plugin elé helyeztük el. Ez bizony így praktikus, hiszen ki akarná hogy a zajt processzálja tovább bármely másik plugin? Ettől függetlenül, nem lehetetlen a zajzárat és gate-et a pluginek után, vagy közé tenni, ez csakis a hangmérnök döntése. Ha így érheti el a kívánt hangzást, semmi sem tiltja meg, hogy ne a gate legyen az első a sorban. A két lehetőség különböző hangzását egyszerűen kipróbálhatjuk, ha a példa szerinti gitárfelvétel esetében a FLOORFISH-t az Amplitube elé és mögé helyezve is meghallgatjuk.

Ha a zajzár az első, akkor a kapu záródásával arányosan csökken a gitárhang torzítása, hiszen az a beérkező jelszint alapján történik. Ez a hangzás persze lehet nemkívánatos is, ekkor inkább helyezzük a zajzárat az erősítő után.

Késleltető (delay) esetében viszont mindenképpen érdemes a gate-et a delay elé helyezni, hiszen ebben a párosításban teljesen más hangzást kapunk, ha a két egységet felcseréljük!


Trigger gate
Ez a felhasználási mód teljesen modern, csak nemrégiben jelent meg. Lényege, hogy nem zajszűrésre, sem áthallás csökkentésre, hanem leginkább egy bizonyos lüktetés, vagy ritmus előállítására alkalmazzuk. Egyéni hangzása miatt nagyon népszerűvé vált elsősorban az elektronikus zenei világban, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy más stílusú felvételeken nem alkalmazhatjuk. Régebbi megfelelője talán a Tremolo lehetne...

Trigger Gate-nek az ingyenes Alex Hilton-A1TriggerGate-et fogjuk használni, ezért mielőtt létrehoznánk a próbához az új projektet, töltsük le és installáljuk!


Ahhoz, hogy látványosan tudjuk kipróbálni a Trigger-gate működését, az első próbában egy egyszerű hanggenerátorral előállított, folyamatos hullámformát fogunk rajta átvezetni. Szerintem itt érzékelhető leginkább, hogy mit is csinál egy ilyen eszköz. Hanggenerátorként használhatjuk a DAW-hoz kapott plugint is, én most viszont az ingyenes MeldaProduction-MOscillator-t fogom használni.

Hozzunk létre egy új projektet, abban egy új sztereó sávot és az első insert pontra helyezzük el a hang-generátor plugint. Hogy megkíméljük magunkat az őrületbe kergető búgástól, azonnal helyezzük is Bypass állásba! Ezt követően állítsunk be rajta egy fűrészfog hullámformát 440Hz-en és -18dBFS kimeneti jelszintet, ahogy az a mellékelt ábrán is látható. A képre kattintva kinagyítható, így jobban leolvashatóak az egyes értékek!

A sáv második insert pontjára helyezzük el az A1TriggerGate-et. Megnyitáskor valószínűleg a "Default" nevű prezetet fogjuk látni, de ha mégsem, akkor ezt keressük meg és töltsük be, mivel ez tökéletes lesz a számunkra! Kapcsoljuk az A1-et bypass állásba, majd ezt követően kapcsoljuk be a hullámforma generátorunkat. Most egy búgó, zizegő, folyamatos hangot kell hallanunk. Ha nem így van, akkor valamit elszúrtunk, kezdjük újra a beállítást!


Alex Hilton-A1TriggerGate
Most kapcsoljuk be az A1TriggerGate-et. Áhhh! Kis túlzással egy ritmusos szinti sávot kapunk! (Ha mégsem indul el a "műsor", akkor a plugin közepén található "RUN" gombbal tudjuk beindítani!)

Azt gondolom, hogy a legtöbbeknek már világos, hogy mi is történik itt! A Trigger jelentése nagyjából indító, a Gate pedig mint tudjuk, kapu. Vagyis ez a plugin egy olyan kapu, amit nem a beérkező jel szintje nyitogat, hanem előre beállított időközönként és mértékben nyit ki. Ezt láthatjuk a plugin közepén futó szekvenszer (sequencer) lépésein is. Ez egy úgynevezett Pattern (minta), amit mi magunk tudunk beállítani. Az egyes időpillanatoknak (ütemeknek) megfelelő gombokra kattintva tudjuk nyitni, félig nyitni, vagy zárni a kaput, de csak az adott ütem hosszának megfelelő ideig. Hogy ezen időtartam alatt hogyan változzon a kapu nyitásának mértéke, azt a bal alsó sarokban lévő ADSR burkológörbével tudjuk szabályozni. Ha pl. az Attack értéket növeljük, akkor a hang folyamatosan hangosodik fel, ha a Release értékét növeljük, akkor folyamatosan halkul, akárcsak egy szintetizátor esetében. Természetesen ezek az értékek megfelelnek a kompresszoroknál és a Gate-nél már megismert Attack, Hold, Release értékeknek. Próbáljuk ki mindegyik hatását a hangra!

A patternünk lejátszásának sebességét a DAW-ban beállított tempó határozza meg, sőt nem csak a BPM-et, hanem a mindenkori pozíciót is onnan veszi a plugin, tehát össze van szinkronizálva a DAW-al. Vagyis működését illeszteni tudjuk a többi sáv tempójához. Nem célom most egy komplett használati utasítás írása, szerintem sokkal jobban megtanulhatóak a plugin képességei, ha mindenki maga tapasztalja azt ki! Szánjunk hát rá időt és próbálgassuk az egyes gombok és potik hatását!

TriggerGate a dob sávon
Trigger Gate-et persze nem csak egy hullámforma generátor kimenetére köthetünk, hanem bármilyen más hangot is átküldhetünk rajta, ezzel különféle kreatív effekteket, hangzásokat létrehozva. Pl. alkalmazhatjuk szintetizátor sávokon (VSTi), akusztikus hangszereken, sőt éneken és akár dobokon is!

Ha ismerjük a felvételünk tempóját, és pontos is a feljátszás, akkor a TriggerGate-et használhatjuk arra is, hogy az adott felvételből csak bizonyos hangok szólaljanak meg (vagy úgy is mondhatjuk, hogy bizonyos hangok tűnjenek el), esetleg akár magát a ritmust is megváltoztathatjuk. Persze ehhez az kell, hogy a forrásanyag mindezt lehetővé tegye.


Trigger gate-el kivehetünk egy bizonyos ritmust egy másikból, pl. egy bonyolultabb dobalapból készíthetünk egy egyszerűbbet. Ezt fogjuk most kipróbálni egy sztereó dobfelvételen. Töltsük le az SSD_Rock fájlt, és helyezzük el egy új projekt első sztereó sávjára. A projekt tempóját 120BPM-re állítsuk be, és végtelenítsük a lejátszást, majd indítsuk el. Figyeljük meg hogy milyen ritmust hallhatunk! Állítsuk le a lejátszást.

Ezt a wav fájlt a Steven Slate Drums 4.0-val készítettem, a beépített groove-ok egyikével. Ez egy kereskedelmi plugin, de természetesen ennek is van ingyenes alternatívája, mégpedig az MT Powerdrumkit 2, vagy a Sennheiser-Drummic'a amiket a linkre kattintva bárki letölthet. Bár maga a lejátszás MIDI adatokból történik, ezeket élő dobos játszotta fel, elektromos dobfelszerelésen. Ebből adódóan a pontosság nem 100%-os, de még így is elég közel van ahhoz, hogy használni tudjuk a TriggerGate-el. Ha kézzel írtam volna be a dobhangokat a MIDI szerkesztő rácsvonalaihoz, valószínűleg még pontosabb, de kevésbé élő hatást kaptam volna.



Most a dobsávunk első insert pontjára helyezzük el az A1TriggerGate plugint, és állítsuk be a fenti képen látható módon. Vagyis állítsuk a pattern minden negyed hangját teljes hosszúságú lejátszásra, és az összes többit némításra. Ne csak a patternt, hanem a többi paramétert is a képen láthatóan állítsuk be!

Ha végeztünk a beállítással, indítsuk el a lejátszást és figyeljük meg, hogy mi lett a dobritmusunkból. Mint láthatjuk is, a TriggerGate csak az 1/4 ütemeken nyit ki, ezzel az eredeti "dús" ritmus jelentősen leegyszerűsödött, gyakorlatilag egy négynegyed ütem lett belőle.
Tipp:
Ha ki/be kapcsoljuk a triggert, észrevehetjük hogy nem csak a ritmus változott meg, de kvázi a visszhang is eltűnt a felvételből. Bizonyos esetekben tehát erre is fel lehet használni ezt a plugint!

Próbáljuk ki hogy mi történik, ha csak a lábdobokat, vagy csak a pergőt hagyjuk bekapcsolva. Ha ezt a logikát folytatjuk, könnyen hozhatunk létre új ritmusokat a meglévő eredetiből. A mellékelt ábrákon láthatunk párat az általam készítettekből.

Ne csak a pattern-t szerkesztgessük, hanem próbálgassuk az ADSR burkológörbét is, ezzel is sok érdekes effektet hozhatunk létre! Ha pl. az Attack értékét magasra állítjuk (kb.25%) akkor nagyon hasonló hangzást kapunk, mintha a hangot visszafelé játszanánk le. Ez a beállítás látható a harmadik képen! 


Az A1TriggerGate sok egyéb technikát is képes szimulálni, vagy kiváltani, ilyen pl. a modern EDM-ben gyakran használt Sidechain, vagy a tremoló, sőt akár még egyszerűbb késleltetőnek (echo) is használhatjuk, ha bekapcsoljuk az úgynevezett Szakértői módot (Expert Mode). Ilyenkor nem csak egy, hanem 8 patternt tudunk beprogramozni, valamint szűrőt, szaturációs overdrive-ot és egy késleltetőt (echo/delay) is be tudunk kapcsolni, amivel könnyen sztereóvá alakíthatjuk az új ritmusunkat. Látható tehát, hogy a plugin alkalmazásának gyakorlatilag csak a képzeletünk szabhat határt, ez egy elég kreatív program!

Tipp:
Ha pl. a felvett gitár (vagy basszus) sávunk a zenész ügyetlensége vagy lustasága miatt nem éppen tempóra sikerült, akkor egy trigger-gate-el talán még kiigazíthatjuk, kvázi kvantálhatjuk. Persze ez csak viszonylag kis mértékben alkalmazható, mert a gate csak a túl korai hangok esetében lehet hatásos, a későknél nem, másrészről levágja a hang kezdeti, tranziens részét, ami szintén káros lehet. Mindenesetre ha nem nagy a pontatlanság, egy próbát megér, mielőtt újabb felvételt, vagy kézi darabolást és kvantálást kockáztatunk meg...

Ha kipróbáljuk az A1TriggerGate-et az előző részben már használt "Borderline" dobsávokon, rögtön megértjük, hogy miért inkább az elektronikus zenékben terjedt el a TriggerGate. Sajnos ennek használatához elengedhetetlen, hogy a felvétel tempója megegyezzen a beállítottal, valamint minden hang megfelelően pontosan szólaljon meg. Ez az elektronikus zenén kívül nem sok esetben valósul meg. A legtöbb élő felvétel esetében -ilyen a "Borderline" is- pont ez az apró pontatlanság adja az élő hangzást, ezzel fejezi ki a művész az érzelmeket amiket át szeretne adni, ezért ezeken sokkal jobban használhatóak a normál -jelszint alapján működő- gate-ek és expanderek.


Gate összefoglaló


Foglaljuk tehát össze röviden és érthetően, hogy mit tanultunk a Gate-ekről. A Gate nem más, mint egy hangerő szabályozó poti, amit egy erre a célra felvett, rövid reakcióidővel rendelkező ember tologat fel és le, attól függően, hogy éppen van-e hasznos hang, vagy nincs. Ha van, akkor teljesen felhangosítja, ha nincs, akkor teljesen lehalkítja. Hogy mi számít hasznos hangnak, azt a beérkező jel hangerejének megadásával mondjuk meg neki, ez gyakorlatilag a küszöbérték (Threshold). Hogy mennyi idő alatt tolja fel a potit nulláról teljes hangerőre, azt az Attack idejével adjuk meg. Hogy mennyi ideig ne kezdje el lehalkítani a potit ha a beérkező jelszint alacsonyabb, mint a megadott küszöbérték, azt a Hold idejével adjuk meg, és hogy mennyi idő alatt húzza le a potit teljesen nullára, azt a Release idejével mondjuk meg neki.

Ha a beérkező jel széles frekvenciaspektrumot tartalmaz (magas és mély hangok egyaránt), akkor megmondhatjuk neki azt is, hogy milyen jellegű hangokra figyeljen és miket hagyjon figyelmen kívül. Ezt a beépített szűrő (filter) paramétereivel tudjuk beállítani.

Bizonyos esetekben nem szeretnénk, ha a potit teljesen nullára húzná le, ezért megmondhatjuk neki azt is, hogy mi legyen a legalacsonyabb hangerő amit beállít. Ezt a a DRY vagy Range értékekkel tudjuk neki megmondani, de ez a dolog már közelebb áll egy Expanderhez, mint egy Gate-hez.

Természetesen nem szükséges mindehhez egy ember folyamatos munkája, a műveletek jól automatizálhatóak elektronikus berendezésekben, vagy még inkább programokban. Ezeket nevezzük angolul Gate-nek. Ha tehát megtanultuk és meg is értettük az előző három részben leírtakat, akkor már nem lesz túl nehéz számunkra, ha kapuzási feladatot kell megoldanunk. A beállítható paraméterek a legtöbb készüléken és pluginen azonosak, tehát bármelyikkel tudunk majd dolgozni! Ha pedig egyszerre több is rendelkezésünkre áll, figyeljük meg, melyik milyen alkalmazásban teljesít jobban, melyiknek mikor tetszik jobban a hangja.

Ezzel be is fejeztük a kapukkal történő ismerkedést, a következő részben már az Expanderek lelkivilágába tekintünk majd be kicsit részletesebben és próbáljuk ki őket pár példában.

A témával kapcsolatos kérdéseket itt a cikk alján a hozzászólásokban várom.

Mindenkinek jó keverést kívánok!

A következő részhez katt ide...


Felhasznált irodalom:

DI-Box:
https://en.wikipedia.org/wiki/DI_unit