Zengető kiválasztása

Mint már tudjuk, több típusú zengető létezik és ez nem véletlen. Ha lenne egyetlen olyan ami mindenre tökéletes, nem valószínű, hogy a többi megmaradt volna. Ebből következik, hogy bár a zengetés létrehozásakor fontos, hogy az egyes paramétereket megfelelő értékekre állítsuk be, de ugyanilyen fontos az is, hogy a feladathoz legmegfelelőbb zengetőt válasszuk ki.

Ez a két kritérium nagyon is összetartozik. Hogy miért? Tegyük fel, hogy azt már tudjuk, hogy rövid lecsengésű zengetést szeretnénk megvalósítani, ami alapvetően a kisméretű helyiségek sajátossága. Ha ehhez egy katedrális típusú algoritmust választunk, amin nagyon rövid (0,2s) lecsengést állítunk be, akkor a kialakult hangzás szinte biztos, hogy nem lesz élethű. Ilyen rövid lecsengéshez már a terem (hall) típus sem igazán passzol, sokkal inkább a kamara (chamber), vagy még inkább a szoba (room) jöhet szóba. Ha pedig még ennél is rövidebbre van szükségünk, akkor kerülnek elő a környezet (ambient) és a nonlinear, vagy gated algoritmusok.


Persze mindez -mint a zenében minden- nem kőbe vésett szabály! Ha egy szükséges hangzás úgy alakul ki, hogy katedrális algoritmust használunk 200ms lecsengéssel, akkor tegyük ezt. Azonban normál esetben sokkal hamarabb érünk el jó eredményt, ha ismerjük és használjuk is a jól bevált módszereket!

A kezdők részére -akik még csak most kezdik a komolyabb ismerkedést a zengetőkkel- a másik nagy probléma, hogy milyen hangszerhez milyen típusú zengetőt válasszanak. Ez nem is olyan egyszerű kérdés, mint ahogy azt sokat feltételezik! Nyilván, ha valakinek csak egyetlen egy darab zengetője van, és az csak egyféle eszköz hangját képes előállítani, akkor Ő nincsen ekkora gondban, mert egy közül választani a legegyszerűbb. Sajnos azonban Ő sem irigylésre méltó, mert a legtöbb esetben az egyetlen -azonos- zengetővel készült mixek nem túl jók.

A sorozat most következő részeiben választ kaphatunk erre a kérdésre is, vagyis hogy melyik zengető mit csinál, és amit csinál, azt melyik hangforráson alkalmazhatjuk a legjobb eredménnyel, és talán azt is megtudjuk, hogy miért. Elöljáróban annyit, ha professzionális mixet szeretnénk készíteni, általában 2-3 különböző zengetésre van szükségünk, legalábbis, ha átlagos pop-rock stílusról beszélünk.


Plugin kiválasztása
Mivel a zengetők -különös képen a kiváló minőségűek- nagyon drágák, így teljesen egyértelmű, hogy csak a kipróbálás miatt senki sem fogja ezeket megvenni. Ahhoz, hogy érdemben tudjunk arról dönteni, hogy egy drága eszköz (legyen az hardver vagy szoftver) számunkra megfelelő-e, először megfelelő összehasonlítási alappal kell rendelkeznünk, vagyis tudnunk kell, hogy az egyes paraméterek megváltoztatása milyen eredményt kéne hogy adjon. Ezt csak úgy lehet elérni, ha sok olyan zengetőt próbálunk ki, amikhez könnyen hozzáférünk. Szerintem mindenki egyetért abban, hogy a megoldást a pluginek jelentik. Sok ingyenes van belőlük, de a kereskedelmi termékekből is szinte minden esetben letölthetőek próbaverziók. Egyértelmű tehát, hogy érdemes plugineken kezdeni az ismerkedést, és ha ezekben nem találjuk meg a szükséges hangzást, akkor nyúlni a drágább hardver eszközök felé.

Bár a legtöbb nem olcsó zengető (legyen az plugin vagy hardver) megfelelő minőségű zengetést állít elő, vannak olcsó, vagy ingyenes darabok, amik viszont nem ilyenek (de vannak olyanok is, amik olcsók, és mégis professzionálisak, pl. Valhalla zengetők). A gyenge darabok sajnos nem képesek a megfelelő térbeliséget előállítani, és aki nem tudja hogy milyen a megfelelő zengetés, az az idők végezetéig is tekergethet egy ilyen eszközt, mégsem találja majd meg a jó hangzást. Tehát bármennyire is szeretnénk hogy ne így legyen, a zengetőnek magának is van egy "minősége". Hogyan győződhetünk meg róla, hogy a mi kiszemeltünk teljesíti a minimális követelményeket? Erről egy egész rész fog majd szólni, most előzetesen csak annyit, hogy a Valhalla, Waves, Lexicon, Eventide, Softube, Fabfilter, UAD, Brainworks termékei mind kiválóak és ajánlhatóak, de ne felejtsük el a DAW-hoz kapott zengetőket sem, a legtöbb esetben ezek is jó eredményt adnak.

Valhalla VintageVerb
Sylvia Massy egyik kedvenc zengetője...
Jó megközelítés lehet, ha a tanulást egyetlen zengető mélyebb megismerésével kezdjük, és nem ugrálunk egyik pluginból a másikba. Válasszunk ki egy olyat ami valami oknál fogva szimpatikus nekünk. A kezdetekkor még nem kell tudnunk, hogy az adott zengető miben jó, vagy miben nem, ne ez alapján döntsünk, inkább hallgassunk a megérzéseinkre. Ez lehet a grafikája, a paraméterezhetősége, vagy hogy mit hallottunk róla. Persze döntő fontosságú lehet az ára is, hiszen ha nem tudjuk kifizetni, akkor hiába várunk rá hogy összegyűljön a pénz, jobban járunk egy olcsóbbal, vagy még inkább egy ingyenessel! Emellett döntő jelentőségű a CPU igénye is. Nem sokat érünk egy olyan zengetővel, ami bár a legkiválóbb hangzást adja, de processzorunk negyedét vagy felét lefoglalja, ilyenkor ugyanis nem tudunk valósidejű keverést végezni, ez pedig jelentősen lelassítja a mixelést, szerintem pedig az ember kedvét is elveszi tőle. Sokkal inkább leszünk hajlandóak egy olyan plugint nyúzni ami szimpatikus, mint egy olyat ami nem. Ha valami nem jön össze a beállításkor, akkor nem az fog folyamatosan a fejünkben járni, hogy a másik biztosan jobb lett volna. Próbáljunk elsőre egy egyszerűbb, vagy egyszerűen is beállítható általános zengetőt választani, így nem veszünk el már az elején a részletekben és nem megy el a kedvünk az egésztől. Nagyon fontos azonban, hogy jó minőségű plugint válasszunk, mert különben nem fogjuk hallani a valódi zengetők hangzását!

Tipp:
Sok mai DAW-ban megtalálhatjuk azokat a sáv-prezeteket, amit a gyártó ajánl egy-egy hangszerhez vagy énekhez. Az ilyen prezetekben általában zengetők is szerepelnek. Ha szinte az összes sávunkra ilyen sáv-prezetet alkalmazunk, nagy a valószínűsége, hogy a bennük lévő sok különböző zengető nem hogy javítana a hangzáson, hanem inkább ront. Ilyenkor a zenénk egy kavargó maszlag lesz! Jobban tesszük, ha ezeket a prezeteket inkább tanulmányozásra használjuk, majd a belőlük kinyert hasznos információkat szükség szerint alkalmazzuk! Nem utolsó sorban a rengeteg zengető rengeteg CPU teljesítményt is igényel, és hamar kifutunk a több százezer forintos processzor által nyújtott teljesítményből is!

Amikor már jól ismerjük a zengetők paramétereit és azok hatását a hangra -könnyedén elő tudjuk állítani az elképzelt hangzást-, na akkor érdemes újabb zengető pluginek után nézni. Ekkor már hallani fogjuk az egyes zengetők sajátosságait, össze tudjuk hasonlítani a különböző gyártók algoritmusait, melyik milyen célra tetszik jobban. Emellett érzékelni fogjuk azt is, hogy melyik kezelése egyszerűbb, érthetőbb, melyikkel érünk el hamarabb jobb eredményt.

Zengető algoritmusok
A különböző típusú zengetők különböző hangzást, karaktert állítanak elő, ezért van mindegyiknek létjogosultsága a mai napig is. Viszont manapság már nem feltétlenül különböző hardver eszközöket (egy szoba is hardver, hiszen meg lehet fogni), hanem sokkal inkább ezek szimulálására készült szoftvereket használunk. A digitális hardver zengető is szoftvernek minősül, hiszen egy benne futó szoftver állítja elő a zengetést! Ezeket a szoftveres szimulációkat és eredeti programokat futtató digitális számítógépeket összefoglaló néven algoritmikus zengetőnek hívjuk. A digitális zengetőkről, működésükről és az algoritmusokról részletesebb információkat találunk a Zengető eszközök című részben.

Az algoritmikus zengetők alapja a bennük futó algoritmus, vagyis maga a program. Ez határozza meg, hogy a kialakuló zengetés milyen jellegű lesz, vagyis az egyes algoritmusok közötti különbség alapvetően itt alakul ki. Ezek a különbségek a zengés frekvenciatartományának, valamint ezeknek a frekvenciáknak az eltérő sűrűségéből, ezek felépülésének és lecsengésének idejéből adódik. Ha ez így most nem igazán érthető, ne essünk kétségbe, hamarosan tisztává válik minden. Mivel nem fogunk kitérni a zengetés minden apró részletének magyarázatára, ahhoz hogy megértsük az elkövetkezőket, elengedhetetlen, hogy ismerjük és értsük a sorozat előző részeiben olvashatókat!

Az algoritmusok matematikai képletekkel írják le, hogy mi történjen a hanggal, amikor átvezetjük rajtuk. Ebből kifolyólag alapvetően meghatározzák, milyen ismétléseket (visszaverődéseket) kapunk,  és azok időben és jelszintben hogyan helyezkedjenek el egymáshoz képest. Ez egyben azt is jelenti, hogy bár az egyes paraméterekkel sok mindent megadhatunk, vannak olyan értékek, amik magában az algoritmusban vannak kódolva, és azokat a rendelkezésre álló paraméterekkel csak bizonyos mértékben módosíthatunk. Ilyenek pl. az előkésleltetés, korai visszaverődések száma és jellege, sűrűség, tonalitás, zengési fázis burkológörbéje. Ezek alapján azonosítjuk a helyiség, vagy egyéb mesterséges zengetés jellegét, ezek alapján ismerjük fel őket, tehát nagy butaság lenne, ha túlzott mértékben módosítanánk. Ha pl. egy szoba akusztikáját utánzó algoritmust olyan mértékben megváltoztatnánk, ami már nem szoba jellegű hangzást adna, akkor nem is lenne értelme szobának nevezni, sem pedig erre egy algoritmust készíteni.

Tipp:
A Waves H-Reverb zengetője nem egy konkrét algoritmust alkalmaz, így ebben gyakorlatilag teljes kontrollal bírunk a kialakuló hangzás felett. Elméletileg ez persze nem igaz, mert a korai visszaverődésekből mindössze 10db mintázattal rendelkezünk, de ezt egyszerűen kicselezhetjük, ha kikapcsoljuk őket, és egy konvolúciós "lejátszóval" helyettesítjük, amiben a saját korai visszaverődések programunkat futtatjuk. Ez persze nem gyors és egyszerű megoldás...

Az alkotó munkában nincsenek kőbevésett szabályok. A következő részekben olvasható felhasználási ajánlások csak ajánlások! Elsősorban arra jók, hogy megtudjuk, mire fejlesztették ki az adott algoritmust, ezáltal mi az amiben jók, mire érdemes őket elsősorban használni. Ezért mindegyikre érvényes, hogy bármire használhatjuk őket nem csak arra ami le van írva, legfeljebb nem fognak természetes hangzást adni. Ezt most az elején elmondtam, nem teszem meg minden egyes algoritmusnál.

Az egyes gyártók, de még gyártón belül az egyes termékek, és azok látszólag azonosnak tűnő algoritmusai is eltérőek lehetnek. Pl. a Valhalla VintageVerb és a ValhallaRoom egyazon cég termékei, mindkettőben található Room nevű algoritmus, mégis eltérő hangzást adnak. Ezért (is) érdemes az adott eszköz használati utasítását tanulmányozni! Könnyen előfordulhat tehát, hogy valaki itt azt olvassa, hogy a Room algoritmus lecsengési szakasza sűrű, viszont az általa használt Room algoritmus nem ilyen.

Hogy mi mit jelent a zengetési terminológiában (szakkifejezések), arról a cikk végén találunk egy kis összefoglalót! Ha ezeket a kifejezéseket megtaláljuk egy adott program vagy algoritmus elnevezésében, egyszerűen megjósolhatjuk, hogy milyen hangzásra számíthatunk.

Miért van magas CPU igénye egy jó minőségű zengetést előállító algoritmikus zengetőnek?
Egy valóságban is létező helyiségben gyakorlatilag végtelen sok visszaverődés alakul ki, amikor egy hang megszólal benne. Természetesen lehetséges olyan algoritmust készíteni, ami ezeket mind az utolsó szálig kiszámítja, de ez a végtelen számú visszaverődésnek megfelelően végtelen sokáig is tartana. Jó, persze nem végtelen sokáig, hiszen a visszaverődések száma sem végtelen, de higgye el mindenki, hogy nagyon-nagyon sok. Egy jó analógia a 3D sugárvetítéses képkészítés (ray trace render, de a mellékelt animációban nem ez látható, hanem a path tracing). Egyetlen egy HD képkocka teljes élethűségben történő kiszámítása több tíz percet is igénybe vesz, ha pedig bonyolultabb berendezést és élethű felületi érdességet szeretnénk előállítani, akkor már órákról, sőt akár napokról is beszélhetünk.

A digitális audióban alapesetben 44100 mintát hallunk másodpercenként. Ez természetesen csak egy csatornát jelent, ha sztereó hangra vágyunk, akkor ennek kétszerese, vagyis 88200 minta kell másodpercenként. Vegyük alapul a fenti kép-kiszámítás példát, ami bonyolultságában nagyjából azonos a hanghullámok visszaverődésének kiszámításával. Tehát nem csak hogy nem kapjuk meg másodpercenként a 88200 visszaverődési hang mintát, hanem egyetlen egyre is több percet kell várnunk. Remélem most már mindenki érti, hogy miért lehetetlen a teljesen valóságos zengetés digitális úton történő előállítása. Akkor mégis hogyan hallhatunk közel élethű zengetést az olcsó kis számítógépünkből? -teszi most fel a kérdést sok mindenki. A válasz egyszerű: olyan mértékben butították le az algoritmusokat, és olyan trükköket fedeztek fel, amik már elég egyszerűek ahhoz, hogy elő tudják állítani a szükséges számú hangmintát, de még elég részletesek ahhoz, hogy nehéz legyen észrevenni a különbséget egy valódi zengéshez képest.

Algoritmus próbák
A sorozat következő részeiben sorra vesszük majd a legismertebb zengető algoritmusokat és a jellemző tulajdonságaikat. Emellett végignézzük azt is, hogy milyen típusú hangokra érdemes őket használni, és miért. Természetesen mindegyiket kipróbáljuk több sávon is. Az egyes algoritmusok ismertetésekor a következő frekvencia-spektrum és hullámforma grafikonokat fogjuk majd látni, ahol vizuálisan is megfigyelhetjük, mi is történik egy-egy algoritmusban. Ezeket bárki könnyedén előállíthatja saját maga is, és tanulmányozhatja a zengetője működését, ha a hallás útján történő megfigyelés nem lenne elégséges.


Figyeljük meg az ábrát, és kövessük végig, hogy mi történik a példa szerinti zengető algoritmusban:
Az impulzus (direkt hang) után elsőként egy "üres" részt láthatunk, ez tulajdonképpen az előkésleltetés, itt nem történik semmi. Ezt követik a korai visszaverődések, amelyek ebben az algoritmusban különálló ismétlésekként kezdődnek, majd egyre sűrűbbé válnak. Ahogy a visszaverődések egyre erősítik egymást, a zengetés kezd egyre erősebbé válni, bár ez nagyon lassan megy végbe, ezért a felfutás lassú, a felfutási idő hosszú. A felfutás egészen a zengetés csúcspontjáig tart, ahol a visszaverődések elkezdenek csökkenni, vagyis az utózengés lecseng. A felfutási és lecsengési fázis jelszintjének átlagértékeit összekötve megkapjuk a zengés burkológörbéjét. Figyeljük meg, hogy a zengésben jól látható "tüskéket", azaz különálló impulzusokat találunk, ami azt jelenti, hogy a zengés sűrűsége alacsony. A spektrum diagramon is láthatóak ezek a különálló ismétlések, sárga vonalak formájában. Itt egy újabb dolgot is megfigyelhetünk, ugyanis (igaz csak kis mértékben) de a felfutás és a lecsengés közben a lila szín többször szerepel, mint a csúcspontban, ahol inkább a sárga a jellemző. Ezt azt jelenti, hogy a csúcspontban a legmagasabb a magas frekvenciák aránya, előtte és utána ennél kevesebb található a hangban.

Frekvencia-spektrum diagram és hullámforma ábra
1. Egyetlen minta hosszúságú impulzust vezetünk be a sávra insert módon elhelyezett zengetőbe, ahol a zengetési arány (mix) 50%-ra van beállítva. Az egy minta hosszú impulzus az összes lehetséges frekvenciát tartalmazza, így zengetés közben minden létrejövő frekvenciát láthatunk a spektrum diagramon.
2. A felső sávban a frekvenciák időbeli eloszlását láthatjuk a sztereó fájl két oldalán.
3. Az alsó sávban a létrejövő sztereó hullámformát találjuk (a jobb láthatóság érdekében +25dB-el erősítve).

Hogyan kell értelmezni a fenti frekvencia-spektrum diagramot? A vízszintes tengely jelképezi az időt. A kép baloldala a hang kezdete, a teljes képen kb. 2 másodpercnyi időtartamot láthatunk. A függőleges tengelyen helyezkednek el a frekvenciák. Legalul (a vízszintes tengelyhez legközelebb) az alacsony frekvenciákat, felfelé a magasabbakat találjuk. Az így kialakult rács metszéspontjain lévő pontok színe jelzi az adott időpillanatban az adott frekvencián lévő jelszintet. A mellékelt képen láthatjuk az egyes jelszinteknek megfelelő színeket.

Nézzünk pár példát: A kezdeti impulzus egy felfelé hosszú, vékony sárga vonal. Mit jelent ez? A vonal vékony, tehát rövid ideig tart a hang. A vonal függőleges irányban a teljes skálát lefedi, vagyis az összes frekvencián (20-22.000Hz) van energia. A vonal színe sárga. Ezt a mellékelt skáláról kikeresve -24dB körüli energiaszintet (jelszintet) jelez.

A következő felismerhető rész egy kicsit szélesebb fekete sáv. A sáv szélessége az időt jelképezi, a fekete szín pedig a -192dB-nél alacsonyabb jelszintet. Ezt nyugodtan nevezhetjük csendnek.

Az ezt követő színes sávban folyamatosan változnak a színek, de láthatóan a függőleges irányt teljesen kitöltve. Alapvetően elmondható, hogy az alacsonyabb frekvenciákban több energia található, mint a magasabbakban, hiszen a vízszintes tengelyhez közelebb eső rész sárga, míg az ettől távolabbiak lilásak, a lila szín pedig -120-144dB körüli értéket jelöl. Találkozhatunk majd olyan spektrum diagrammal is, ahol függőleges irányban nem találunk teljes magasságban színt, csak fekete részt. Ez azt jelenti, hogy a fekete részeken nincsen energia, vagyis a magas frekvenciák nem szólnak. Egy ilyen példát láthatunk a mellékelt képen, ahol lecsengés közben a magas frekvenciák teljesen eltűnnek, a mélyebbek viszont nagyon alacsony jelszinttel, de még szólnak.

Zengető választása tonális tulajdonságok szerint
A különböző zengető algoritmusok különböző frekvenciatartományokat és dinamikai sajátosságokat emelnek ki (vagy nyomnak el), hiszen ezáltal alakul ki az a hangzás, amit a szimulálni kívánt hardver eredményez.

Például egy szobában az egymáshoz közel elhelyezkedő falak miatt nincsenek különálló ismétlések, és a zengés hamar felépül, de ugyanezen oknál fogva állóhullámok is kialakulnak, az alacsony és középfrekvenciák felerősödnek, sőt akár csörgővisszhang is létrejöhet. Ez mind jellemző egy szoba akusztikájára, és ennek köszönhetően a szobában hallott hang tonalitása is megváltozik. Ezért zengetőt ennek figyelembevételével is választhatunk, nem csak a kialakuló zengés érdekében.

Léteznek azonban olyan algoritmusok, amik a valóságban nem létező tereket/zengetést állítanak elő. Ilyenek pl. a Random, Space, Smooth, Nonlin, stb. Ezeket elsősorban olyan zengetés előállítására használhatjuk, ami a fizikai törvényszerűségek miatt a való világban nem létezhet. Legtöbbször nagyon tiszta hangzást, és gyorsan felépülő, majd sokáig megmaradó magas sűrűséget adnak. A tiszta hangzás többek között azt jelenti, hogy a zengetés során egyetlen frekvencia sem emelkedik ki, és nem is csillapodik. Ilyen a valóságban nem lehetséges. Szintén lehetetlen az azonnal létrejövő magas sűrűség, hiszen a valóságban időre van szükség ahhoz, hogy megfelelő számú visszaverődés alakuljon ki. Természetes, normál körülmények között a sűrűség a lecsengéssel együtt csökken, mert a levegő súrlódása miatt a hanghullámok folyamatosan gyengülnek, ezáltal egyre kevesebb visszaverődés jön létre. Ugyanez igaz a lemezes és rugós zengetőkre is, hiába nem levegőben haladnak a hullámok, ugyanis a termodinamika törvényei szerint a mozgás előbb utóbb megszűnik, így a fém rezgése is. Vagyis a folyamatosan magas, vagy a lecsengés végéig egyfolytában növekvő sűrűségű zengetés csak digitálisan valósítható meg.

Ha a valóságban is létező zengetést utánzó algoritmust használunk, a hangzásváltozás olyan mértékű lehet, hogy érdemes erre külön is odafigyelni! A témáról részletesen olvashatunk a tonalitásról szóló részekben.

Zengető választása felhasználás célja szerint
Zengetőt mindig csak valamilyen céllal használjunk, és ne azért, mert láttuk valahol, hogy kell. Meglepően sok olyan világsláger létezik, amiben nem alkalmaztak zengetőt, vagy ha igen, csak nagyon keveset! Tehát az a válasz, hogy a profik zengetnek, ezért nekem is zengetni kell, nem jó ok!

A kiválasztáskor vegyük figyelembe:
- Térbeliség, vagy zengés/visszhang előállítása a cél?
- Szükséges a sávok "összeragasztása"?
- Tonalitásváltozás mennyire megengedhető?
- Zenei stílusban elfogadott, elvárt hangzást adja-e?
- A sáv mixben betöltött szerepe, 3D elhelyezkedése biztosítható-e?

Hogy mikor melyik kritérium kap magasabb prioritást, azt mi -vagyis a művész, producer, hangmérnök- dönti el. Ha pl. elsődleges a 3D elhelyezkedés, akkor nem számít sokat, hogy az adott 3D pozíciót olyan zengetővel (algoritmussal) érjük el, amit egyébként nem alkalmaznak az adott hangszeren. Pl. Ha az ének háttérben kell hogy szóljon, akkor nem a megszokott lemezes zengetőt alkalmazzuk, hanem inkább egy terem típusút. Ha viszont az a feladat, hogy az ének elől szóljon a 3D hangképben, akkor kerüljük a terem algoritmust. Ugyanakkor bizonyos zenei stílusoknak megvannak a saját szabályai, vagy inkább mondjuk úgy, elvárásai. Egy Rap szöveget pl. szinte tilos zengetni, legalábbis hallható módon semmiképp, inkább csak térbeliséget kell neki adni, ugyanakkor egy rock vagy pop ének elképzelhetetlen hallható zengés és késleltetés nélkül. Szintén ide illő példa a klasszikus zene! Ha valaki egy szimfonikus zenekart koncertterem hangzás nélkül hall, akkor nagy valószínűséggel azt mondja, hogy ez csak egy szintetizátor (sampler) hangja.

Minden zengetőnek (algoritmusnak) vannak sajátosságai. A nagyméretű termekben pl. szinte lehetetlen az előkésleltetés megszüntetése. Ha tehát kicsi, vagy nulla előkésleltetésre van szükségünk (pl. egy ütős hangszernél), akkor nem használhatunk terem típusú algoritmust, még kevésbé templom, vagy katedrális jellegűt. Ez alól persze kivétel, ha kiegészítő, vagy effekt jelleggel használjuk. Ugyanez visszafelé is igaz, tehát egy hangos hangszert, pl. dobfelszerelést nem helyezünk el kisméretű szobában, mert olyan nemkívánatos tonalitásváltozást okoz, ami rontja a hangzást. Az éneket sem jó kis szobában rögzíteni, mert doboz hangzást eredményez(het). Ha a jó minőségű énekfelvételt ilyen algoritmussal zengetjük, annak pont ugyanaz lesz az eredménye, mint a való életben, vagyis előnytelen hangzás.

Végeredményben elmondható, hogy a lényeg csakis az, amit a hallgató majd hallani fog. Ha ez megfelelő, akkor nem számítanak a szabályok. Ha viszont sehogyan sem akar kialakulni a várt hangzás, akkor érdemes a szakmai tudás birtokában elkezdeni a hibakeresést!

Zengető választása egyéni ízlés szerint
Természetesen zengetőt nem csak szakmai szempontok, hanem egyéni ízlés szerint is választhatunk. Sőt, én azt tanácsolom, hogy elsősorban így járjunk el! Ezzel saját hangzást alakíthatunk ki, ami mind a zenészeknek, mind a hangmérnököknek egyfajta célja kell hogy legyen. Ha valaki tényleg szívvel-lélekkel foglalkozik ezekkel a témákkal, és rendelkezik legalább egy kicsi tehetséggel is, előbb utóbb rátalál a saját hangjára (hangzására). Ezt mások is felismernek majd, és egy idő múlva ezért a hangzásért keresik fel. Ez már csak azért sem csoda, mert sokféle ember létezik, és ahogy nekik, úgy nekünk is van ami tetszik, és van ami nem...

Zengető algoritmus kisokos:
Az algoritmusok matematikai úton írják le, hogy mi történik a hanggal az adott "helyiségben" vagy eszközben, vagyis ha pontosan szeretnénk meghatározni hogy milyen eredményt adnak, akkor leginkább olyan szakkifejezéseket használnánk, mint pl. Gyors felépülés, alacsony sűrűség, erős rezonanciák, stb. Ebből persze a legtöbb ember egyáltalában nem tudja beazonosítani, hogy az adott algoritmus milyen helyiséget, vagy eszközt szimulál, ezért a zengető gyártók inkább a valóságban is létező elnevezéseket alkalmaznak. Vagyis ha valaki azt olvassa, hogy Room, akkor egyből tudja, hogy egy szoba hangzását fogja az adott algoritmus utánozni, vagy mondjuk inkább úgy, hogy egy szobában jellemző visszaverődéseket fog létrehozni.

Ugyanez érvényes a presetekre is, hiszen attól még, hogy tudjuk, hogy az adott preset szoba típusú algoritmust használ, a többi paraméterből nem lehet gyorsan megállapítani, hogy az a szoba milyen jellegű. Kicsi vagy nagy, kemény vagy puha falú, mennyire erősek a visszaverődések és milyen frekvencián jelentkeznek. Így a presetek elnevezésébe ezeket a tulajdonságokat is beépítik, nem nekünk kell a paraméterek értékéből kibogarászni, hogy vajon lesz-e elegendő magas frekvenciánk, vagy inkább egy tompa hangzást kapunk majd.

A digitális zengetők legnagyobb előnye, hogy olyan hangzásokat is képesek előállítani, amik a valóságban nem léteznek. Ezeket viszont éppen ezért nem is tudjuk egyértelműen elnevezni. Ilyenkor az algoritmus, vagy a program készítője valamilyen fantázianevet talál ki, ami szerinte jól illik az adott hanghoz. Ilyen pl. a VVV Chorus Space nevű algoritmusa. Ez erős kórus hangzást, és nagyméretű, de nagyon tiszta és sűrű teret eredményez.

Néhány, az algoritmusokban és prezetekben található általános elnevezés:

Ambience-Sűrű, véletlenszerű korai visszaverődések, sűrű lecsengési fázis és véletlenszerű moduláció

Room-Gyors felépülés, gyors és többszörös kezdeti visszaverődések (<10ms), a középfrekvencia tartományban rezonancia kialakulása, a magasfrekvencia tartalom a falak visszaverő képességétől függ, az alacsonyfrekvencia tartalom változó

Chamber-Gyors és sűrű felépülés, magas sűrűségű és erős visszaverődések, alacsony torzítás (színezés), kórus szerű moduláció (hangmagasság változás)

Hall-Hosszú késleltetések a kezdeti szakaszban (30-120ms), lassú felépülés, gyenge magasfrekvenciás reakció, mérsékelt sűrűség, mérsékelt alacsonyfrekvenciás reakció

Random-Véletlenszerűséget adó összetevő, aminek köszönhetően a zengetés sokkal hibamentesebbé válik, de ezzel együtt kevésbé lesz természetes, mert a valóságban nem létezik hibátlan zengetés

Plate-A sűrűség azonnali (gyors) felépülése, a sztereó két oldal független egymástól, erős magas- és középfrekvenciás reakció, ami csengéshez (rezonanciához) vezet, a magas frekvenciák gyors elhalása, gyenge alacsonyfrekvenciás reakció

Reverse-Visszafelé lejátszott hatást ad

Nonlin/Gated-Nagyon gyors, vagy azonnali felfutás, végig teljes sűrűség, a beállított idő után azonnali elnémulás

Echo-Ismétlő visszhang, visszaverődések amik elkülönülnek egymástól

Air, Spread, Spacious-Általában nem hallható visszhangot (zengést), hanem a térbeliséget adja meg, innen a név, vagyis a hangforrás és a hallgató közötti levegőt "szimulálja", esetleg sok magasfrekvenciát (vagy kevés alacsonyat) tartalmazó program.

Small-Kicsi, kisméretű helyiségre utal

Medium-Közepes, közepes méretű helyiségre utal

Large-Nagy, általában valamilyen nagyméretű helyiségre utal

Digital-Különösen nagy sűrűségű, mentes a rezonanciáktól, teljes sávszélesség csillogó magasakkal, erős alacsonyfrekvenciás reakció, teljesen kiegyenlített hangkép. Gyakorlatilag a valóságos zengetés ellentéte.

Vintage, Dirty-Csökkent sávszélesség, dinamika, zaj, torzítás, analóg hangzásvilág

Chorus-Erős modulációt adó összetevő, amitől a hangmagasság akár hallhatóan is megváltozik, ezáltal sokkal dúsabb hangzást kapunk

Dense-Sűrű, általában magas sűrűségű zengetést jelent

Fat-Megvastagítja a hangzást, általában mély- vagy középfrekvenciák kiemelésével

Smooth-Finom, tiszta, kiegyensúlyozott hangzás

Bright-Világos, éles, tiszta hangzást feltételezhetünk, vagyis gyér alacsonyfrekvencia tartalmat, esetleg növelt magasfrekvencia tartalmat.

Dark-Sötét, tompa hangzást feltételezhetünk, vagyis csökkent mennyiségű magasfrekvenciákat, vagy azok hiányát.

Vocal, Vox-Elsősorban énekhez kialakított program

Drum-Dob, elsősorban dobokhoz, ütős hangszerekhez kialakított program


Preset példák
A fentiek alapján akár már a program (preset) nevéből is ki lehet találni, hogy elsősorban milyen célra érdemes használni. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy csak erre, illetve, hogy erre mindenképpen jók. Nézzünk pár példát:

- Live Vox Chamber: Élő ének kamara/zengető szoba. Valószínűleg Chamber algoritmust használ (nem mindig, mert sokszor inkább a hangzás jellegét jelöli a program elnevezése), amiből arra következtethetünk, hogy a tonalitás nem változik. A Live jelző általában arra utal, hogy hallható visszaverődéseket/visszhangokat kapunk. Ez az elnevezés az angol "Live Room"-ból ered, ami nem azt jelenti, hogy visszhangos szoba, hanem hogy élő felvételhez használt helyiség. Vagyis nem agyoncsillapított, reflexiómenetes. A Vox pedig egyértelműen éneket jelent, emberi hangot. Ez nagy valószínűség szerint alacsony sűrűséget, és kellő előkésleltetést ad, hogy az ének jól érthető maradjon.

- Large Wood Room: Nagyméretű fa szoba. Elsősorban nagyméretű, parkettával és lambériával burkolt felvételi helyiséget sejthetünk. Ebben a VVV algoritmusban egyébként élő példáját találjuk az imént már említett "nem azonos algoritmus"-nak. Egy Room (szoba) elnevezésű programnál ugye a legtöbben azt gondolnák, hogy Room algoritmust találunk, ebben az esetben azonban egy Chamber algoritmust használ a program. Ez persze nem véletlen! Mint a következő részben tapasztalni is fogjuk, a Chamber sokkal lineárisabb frekvenciamenetet, ezáltal tisztább hangot ad, mint a Room. Egy nagyméretű felvételi helyiségtől pedig pont ezt várja el az ember. A fa burkolatnak köszönhetően kevés magasfrekvenciás visszaverődésre számíthatunk, vagyis nem egy hosszan lecsengő éles hangra.

Érdekesség:
A Lexicon 480L hardver zengetőben a Large Wood Room egy olcsó (összetákolt) raktárt szimulál.


- Fat Snare Room: Vastag pergődob szoba. A pergődobot azért "szeretik" kis méretű helyiségben zengetni, mert annak színezése erősen kiemel egyes frekvenciákat, ezáltal jól lehet "javítani" a dob hangját, vagyis pótolni a hiányzó, vagy gyenge frekvenciákat. Erre utal a Fat, azaz vastag jelző. Vagyis ebben az esetben a "vékony", gyenge pergődobból egy vastag és határozottan hallható, erős pergődobot kapunk.

- Drum Air: Dob levegő. Nagy valószínűség szerint dobokhoz készült program, amivel levegőssé, tisztává és könnyűvé tehetjük a hangzást. Ezt valószínűleg úgy éri el, hogy közben nem kapunk hallható visszaverődéseket, ismétléseket, inkább csak egy környezetet, amitől úgy hallatszik, mintha a dob mindenhonnan szólna.

- Huge Synth Space: Hatalmas szinti tér. Ennél a programnál nagyon hosszú lecsengésre, és széles, mélységben is eltávolodó hangképre számíthatunk, erre utal a Huge jelző. A 3D hatás szinte biztosra vehető, bár a hosszú lecsengésnek köszönhetően a hangok nagyon összemosódnak, ezért elsősorban szintetizátor hangokhoz, azon belül is inkább string és pad típusúakhoz ajánlott. A Space utalhat a hatalmas térre is, de utalhat a Space nevű algoritmusra is. Ez utóbbi egy olyan mesterséges zengetést jelent, ami ugyan termeket szimulál, de olyat, amivel a való világban nem találkozhatunk.

- Vocal Spread: Ének szétszórás. Elsősorban énekhez készült program, amivel a hangot sokkal szélesebbé, mindenhonnan szólóvá tehetjük anélkül, hogy visszhangot hallanánk.


Remélem, hogy már mindenki lát egy kis fényt a zengető választás sötét alagútjának végén, legalábbis az alapvető szempontokat már megismertük. A sorozat következő részeiben az egyes algoritmusok sajátosságait tekintjük végig, részletesen, próbákkal illusztrálva. A természetes zengetést szimuláló algoritmusokkal kezdünk, ezt követik majd a "mesterséges" zengető eszközöket utánzók.

Mindenkinek eredményes keverést kívánok!

A következő részhez katt ide...



Felhasznált irodalom:
https://valhalladsp.com/2017/05/23/chambers-and-plates-and-bears-oh-my/
https://valhalladsp.com/2011/05/03/valhallaroom-the-reverb-modes/
https://valhalladsp.com/2014/01/18/naming-reverb-algorithms/
https://valhalladsp.com/2010/05/11/enolanois-shimmer-sound-how-it-is-made/
https://www.kvraudio.com/forum/viewtopic.php?p=6890718
https://www.kvraudio.com/forum/viewtopic.php?f=146&t=434565
http://www.harmonycentral.com/forum/forum/Forums_General/acapella-57/287213-
https://theproaudiofiles.com/5-different-reverb-types-explained/
https://www.soundonsound.com/techniques/choosing-right-reverb
http://www.davidgriesinger.com/
https://www.youtube.com/watch?v=-yClZJ9kEG8
https://www.youtube.com/watch?v=Q2I6aw7eMQQ
https://www.youtube.com/watch?v=pBaq3_GDAJg
http://www.recordinginstitute.com/da154/ARP/chap3Sig/0308hist.html
http://prorec.com/2012/03/reverb-types-explained/
https://lexiconpro.com/en/products/pcm-native-room-reverb
https://lexiconpro.com/en/products/pcm-native-chamber-reverb
https://lexiconpro.com/en/products/pcm-native-hall-reverb
https://lexiconpro.com/en/products/pcm-native-random-hall-reverb
https://lexiconpro.com/en/products/pcm-native-concert-hall-reverb
https://lexiconpro.com/en/products/pcm-native-plate-reverb
http://help.izotope.com/docs/nectar/pages/modules_reverb.htm
http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2011010_szigetvari_bevezetes/ch09.html#id592927
http://www.katolikus.hu/ujember/Archivum/010318/1603.html
https://hu.wikipedia.org/wiki/Hang_S%C6%A1n_%C4%90o%C3%B2ng
http://psycnet.apa.org/buy/2015-50160-008
http://www.akutek.info/Papers/MB_JJD_stage_acoustics.pdf

Pensado:Reverb típusok:
https://www.youtube.com/watch?v=NwnOx3BDMSg
https://www.youtube.com/watch?v=pBaq3_GDAJg