Zengetők beállítása-Térbeli elhelyezkedés

Miután az előző részekben elég komolyan beleástuk magunkat a zengetők tonalitásváltoztató hatásaiba, térjünk most vissza a zengetés eredeti funkciójához, vagyis a térbeliség megteremtéséhez.

Bár a legtöbb zengetőben megtalálhatóak a térbeliség megteremtéséhez szükséges eszközök, ha csak az eddig megismert alapparamétereket használjuk, nincsen teljes körű befolyásunk a kialakuló térbeliség és 3D elhelyezkedés, valamint a tiszta, érthető hangzás felett. Ehhez ugyanis sokkal pontosabban kell meghatároznunk hogy mit szeretnénk elérni, vagyis jelen esetben beállítanunk a zengetőnket.

Tér megteremtésének fontossága
Ha jó mixet szeretnénk készíteni, figyeljünk rá, hogy az egyes hangszerek (sávok) között legyen megfelelő tér. Ezt nem csak a jobbra-balra, hanem az elől-hátul (közel-távol) irányban is meg kell teremtenünk! Hallgassuk meg kedvenc zenéinket és próbáljuk meg kielemezni, hogy hogyan valósították meg bennük ezt a fajta hangszer-szeparációt. Szinte biztos, hogy ami jól szól, az megfelelő térrel rendelkezik nem csak a teljes mix szélességében, de az egyes hangszerek közötti távolságban is.

Ez viszonylag egyszerű olyan zenei stílusok esetében, ahol a hangforrások alapvetően távol helyezkednek el egymástól, és vannak olyan hangszerek, amik természetüknél fogva háttérben szerepelnek, ilyenek pl. az orgona, vonósok, szinti-pad, kórus, stb. Ezeket alacsony tranziens tartalmuk miatt amúgy sem halljuk túl közelinek, az ilyen sávokat "jól" lehet zengetni, bírják a hosszabb lecsengési időket is, amivel egyszerűen helyezhetjük őket hátrább a mixben, vagy húzhatjuk őket szélesebbre.

Hangforrás távolságának beállítása
Eventide Stereo Room pluginben
Más a helyzet viszont akkor, amikor olyan mixet készítünk, ahol (sok)minden határozottan, pontosan és elől kell hogy szóljon. Ilyenkor nem alkalmazhatunk sok, hosszú lecsengésű zengetést, mert ezek szinte minden esetben hátrább küldik a hangot, és ilyenkor ugye nem ez a célunk.

Tipp:
Néhány zengetőben nem a "technikai", általánosan elfogadott paramétereket találjuk meg a térbeli elhelyezés beállításához, hanem ezeket egy sokkal felhasználóbarátabb, könnyebben érthető paraméterrel helyettesítik. Ilyen pl. az Eventide-Stereo Room is, ahol egyszerűen egyetlen "Position" nevű potméterrel tudjuk a hangot előre-hátra mozgatni. Persze senki ne gondolja azt, hogy a háttérben ez nem ugyanazokat a paramétereket változtatja meg, amivel a többi zengetőn érhetjük el ugyanezt a hatást! Itt mindössze arról van szó, hogy egy ügyes algoritmus segítségével több paramétert vontak össze egyetlen könnyen beállíthatóba és érthetőbe.

Előkésleltetés (Pre-delay)
Természetben előforduló zengés összetevői
Eddig nem sok szó esett róla, pedig mint azt hallani és tapasztalni fogjuk, az előkésleltetés nagyon fontos paraméter, főként ha professzionális minőségre törekszünk! Hogy mit jelent a pre-delay, azt nagyon könnyen el lehet mondani, de mivel sok mindenre van egyidejűleg hatással, így a valódi működése már nem annyira egyszerű és egyértelmű.

Ha lefordítjuk magyarra, azt jelenti, hogy elő-késleltetés (néha initial delay, azaz kezdeti késleltetésként is megtalálhatjuk). Ez tulajdonképpen jól mutatja, hogy mit is csinál. Ezzel az értékkel tudjuk beállítani azt az időtartamot, ami eltelik a zengetőbe beérkező (direkt) hang és a zengetés megkezdése között. Vagyis minél magasabb értéket állítunk be, annál több idő telik el mielőtt a zengetés megszólal.

Természetes zengetés esetében (ilyen minden valóságban létező hely és helyiség) minden esetben van előkésleltetés -még akkor is ha ez csak nagyon rövid idejű-, hiszen a hanghullámnak időre van szüksége ahhoz, hogy a térben haladjon. Analóg mesterséges zengetéskor azonban ez gyakorlatilag nem áll fenn, hiszen itt legtöbbször a hangot elektromossággá alakítjuk, és ezt vezetjük át a zengető eszközön. Az elektromosság nem hangsebességgel, hanem ennél sokkal gyorsabban (de nem fénysebességgel) halad a vezetőkben, ezért Pl. rugós- vagy lemezes zengetőknél gyakorlatilag nincsen előkésleltetés, hiszen itt a beérkező jel azonnal elkezdi mozgatni a zengetésre használt elemet. Ez lehet az egyik oka annak, hogy miért is adnak más hangzást, mint a természetes helyiségek. A legtöbb digitális zengető -a rugós és lemezes zengetők mellett- elsősorban a természetes zengetést szimulálja, így ezekben a legtöbbször megtaláljuk az előkésleltetést, ha másként nem, az alkalmazott algoritmusba építve.

Előkésleltetés beállítása Waves H-Reverb-ben
Sajnos úgy tűnik, hogy a zengető gyártók nem konzekvensek abban, hogy mit neveznek előkésleltetésnek. A legtöbbször azt jelenti, hogy mennyi idő telik el addig, amíg az első visszaverődések (a korai visszaverődések) megjelennek (majd ezt követően a kései visszhangok, vagyis a zengés). Néhány gyártó azonban azt érti az előkésleltetés alatt, mennyi idő telik el a hang beérkezése és a zengési fázis megkezdése között. Vagyis ők a korai visszaverődéseket nem késleltetik az előkésleltetés értékével (lásd a mellékelt animációban a Waves H-Reverb-et). Ebben az esetben a pre-delay értékét jó ha úgy állítjuk be, hogy a zengés ne zavarja a korai visszaverődéseket. Az Eventide Ultra Reverb használati utasításában pl. kifejezetten felhívják a figyelmünket, hogy egy állandó, automatikus előkésleltetés kerül alkalmazásra a sűrűség felépülése és a zengési szakasz megkezdése előtt, még akkor is, ha a pre-delay értékét 0ms-ra állítottuk be. Ezért ha ez nem megfelelő nekünk -vagyis azonnali lecsengés megkezdést szeretnénk-, akkor a pre-delay-t ki kell kapcsolni, nem elég 0-ra csökkenteni.

Előkésleltetés vs helyiség méret
Minél nagyobb egy helyiség mérete, annál több idő telik el, amíg a hang eléri a falakat, majd onnan visszaverődve megérkezik a hallgatóhoz. Ebből az egyszerűen belátható okból következik, hogy az előkésleltetés ezt a késleltetési időt is képviselheti, vagyis segítségével meghatározhatjuk a falak hallgatótól mért távolságát. Egyszerűbben mondva a virtuális helyiségünk -bizonyos- méreteit.

A hang sebessége tengerszinten, 15°C hőmérsékleten közelítőleg 340m/s, azaz méter per másodperc. Ebből könnyen kiszámíthatjuk, hogy a hang egy X méter távolságban lévő visszaverő felülethez mennyi idő alatt ér el, és hogy ezen felül mennyi idő szükséges ahhoz, hogy onnan hozzánk (a hallgatóhoz) is megérkezzen. Például egy 17 méterre lévő falról az első visszaverődés 100ms után hallható. És mi van a padlóval (plafonnal)? -kérdezik a kicsit szemfülesebbek. Nos a kérdés jogos, hiszen a padló általában sokkal közelebb van, mint bármelyik fal. A hanghullámok alacsony frekvenciák esetében gömb alakban haladnak, ennél magasabb frekvenciákon azonban sokkal irányítottabbak, inkább hasonlítanak a fényhez. A legtöbb hangszer nem a padló (vagy a plafon) felé sugározza a hangot, így gyakorlatilag ezek közelségét nem szokták figyelembe venni, enélkül is elég élethű zengetést kapunk.

Waves-Trueverb
Az alsó sorban láthatóak a beállított helyiség és a hangforrás adatai, majd a kék nyíl jelzi,
hogy a program számítja ki az ezeknek megfelelő lecsengés, sűrűség és előkésleltetés
értékeket.
Mint azt egy előző részben már megtudtuk, a helyiség érzékelt méretét alapvetően a korai visszaverődések határozzák meg, de fontos tudnunk, hogy ha élethű zengetést szeretnénk előállítani, akkor az előkésleltetés értékének összhangban kell lennie azzal! Ha túl rövid, vagy nulla előkésleltetést választunk, akkor a zengési fázis "ráépül" a korai visszaverődésekre és elnyomja azokat. Ha túl hosszú értéket választunk, akkor a korai visszaverődések hamarabb elhalnak, mint ahogy a zengési fázis megkezdődne, és a kettő között egy lyuk, vagyis egy néma rész keletkezik. Persze ezek a problémák csak olyan zengetőkben jönnek létre, ahol az előkésleltetés értéke felett teljes (vagy nagyon nagy) irányítással rendelkezünk. Ilyenek pl. a Waves egyes zengetői (lásd a fenti animáción).

A Waves-Trueverb pluginben alapvetően a terem méretét, a dimenzióinak számát (normál esetben 3) és a hangforrás távolságát kell megadnunk, és ebből számolódnak ki a szükséges paraméter értékek. Amennyiben a "LINK" nevű kapcsoló aktív (a mellékelt képen kék nyílként látható), a terem méret változtatása megadja a szükséges előkésleltetés értéket. Ha viszont ezt kikapcsoljuk, minden paramétert tetszés szerint állíthatunk be, viszont ebben az esetben nem biztosított az élethű hatás! Vegyük észre, hogy ezzel a megoldással sokat tanulhatunk az élethű értékek összefüggéseiről is! Az alábbi táblázatban néhány Trueverb által számított érték látható.

Helyiség mérete (szxhxm)
Térfogat (m3)
Előkésleltetés (ms)
4x4x3
50
18,5
5x6x3
90
22,6
10x10x6
600
42,5
Stúdió
1450
57
Közepes koncertterem
5516
89
Katedrális
20000
136

Más gyártók esetében a kiválasztott algoritmus határozza meg, hogy milyen arányok jöjjenek létre, ilyen pl. a Valhalla VintageVerb. A mai példákban az előzőekben megkezdett próbákat fogjuk folytatni, pontosan ott ahol abbahagytuk. Aki nem tudja hogy miről van szó, az olvasson vissza, minden szükséges információt megtalál az előző részekben!

A zengető csatornán lévő VVV-en állítsuk be a képen látható paramétereket és küldjük rá csak a pergődob sávot (02_Snare). Ezzel együtt helyezzük mindkettőt Solo módba, hogy csak a pergőt és a zengetőt halljuk. Indítsuk el a lejátszást (célszerűen csak egyetlen pergő ütést ismételgetve, így a változó ütéshangok nem fognak megtéveszteni minket. Pl. 11.3.00-11.4.50 között, vagy ha hosszabb szünetet szeretnénk a dobütések közben, akkor a legutolsó hangot válasszuk, plusz egy kis csendet 11.3.40-13.3.00).

Memorizáljuk a hangzást, és próbáljuk megjegyezni, hogy a pergődob hol helyezkedik el a térben, főként hogy milyen távolságban lévőnek halljuk. Most kattintsunk a VVV Predelay értékére, ekkor a billentyűzetről tudjuk beírni a kívánt számot. Adjunk meg 50-et, majd üssük le az ENTER-t. Mintha a falak most egy kicsit távolabbinak tűnnének. Ismét memorizáljuk a hallottakat, majd írjunk be 100ms-ot. A falak még távolabbra kerültek. Könnyen ellenőrizhetjük a jelenséget úgy, hogy ugrálunk a 0 és a kívánt érték között. Figyeljük meg, hogy bár a velünk szemközt lévő fal is egy kicsit távolabbinak hallatszik, az adott beállítások mellett elsősorban a helyiség szélessége változik.

Mint hallhattuk, az előkésleltetés növelésével eredményesen növelhetjük a virtuális helyiségünk méretét anélkül, hogy magát a lecsengési időt (Decay) növeltük volna. Ezzel együtt vegyük észre azt is, hogy a lecsengési idő valóban hosszabbnak hallatszik. Ezt a példában használt 0 és 100ms között ugrálva nagyon jól érzékelhetjük. Ezzel a trükkel egy azonos méretűnek tűnő helyiség esetén sokkal tisztább, vagyis kevésbé összemosott hangzást érhetünk el, mintha a lecsengési időt növeltük volna!

Tipp:
És el is érkeztünk egy "problémához". Sok szerényebb képességű digitális zengetőben, vagy az analóg zengetőkben (rugós, lemezes) nem találjuk meg az egyébként nagyon fontos Pre-delay paramétert, vagy nem úgy értelmezik, ahogyan mi szeretnénk. Ilyenkor azonban nem kell kétségbe esnünk, egyszerűen helyettesíthetjük egy normál késleltetővel, amit az effekt láncban a zengető elé helyezünk el (ebben az esetben természetesen a zengetőben a predelay értéket nullára kell állítanunk, vagy kikapcsolnunk). Figyeljünk azonban arra, hogy ha send-return zengetést alkalmazunk, akkor ezen a késleltetőn a bejövő száraz -késleltetés nélküli- jelet ne engedjük kilépni, csak a késleltetettet!

Előkésleltetés vs hangforrás távolság
Bár a zengetési arányokról szóló részben azt olvashatjuk, hogy a hangforrás távolságát elsősorban a száraz és zengetett jel arányának beállításával határozzuk meg, az előkésleltetés is fontos szerepet játszik az élethű hangforrás távolság kialakításában.

Ha az előző próbában már megtapasztalt helyiségméret beállítás logikáját követjük, akkor a nulla értékre állított előkésleltetés a lehető legkisebb (nulla faltávolságú) helyiség illúzióját kéne hogy keltse bennünk, vagyis a hangforrás hozzánk a legközelebbinek kéne hogy hangozzon. A valóságban azonban ez nem így van, sőt ennek pont az ellenkezője az igaz, ugyanis 0 pre-delay értékkel (ami legtöbbször egyben az előkésleltetés kikapcsolását is jelenti) a hang -a zengető aktuális beállításainak megfelelően- a lehető legtávolabbra kerül tőlünk. Ezáltal a hangok összemosódnak, távoliak és pontatlanok lesznek. Sok "amatőr" mixnek nagy hibája, hogy az előkésleltetést figyelmen kívül hagyja.

500 ms Predelay érték Valhalla VintageVerb-ben.
Jól látszik, hogy ebben a zengetőben az előkésleltetés nem csak a
zengési szakaszra, hanem a korai visszaverődésekre is vonatkozik.
Folytassuk az imént megkezdett próbát, és most hasonlítsuk össze azt, hogy milyen messziről érkezőnek halljuk a pergődobot amikor 0ms Predelay-t állítunk be, és milyennek, amikor mondjuk 5ms-ot. Indítsuk el a lejátszást, és váltogassunk a két érték között! Ugye milyen érdekes, hogy 5 ms értéknél a pergődob szinte előre ugrik?! Ehhez képes 0 ms-nál legalább 1-2 méterrel távolabbról érkezőnek hallatszik. Ez pontosan bizonyítja az imént említetteket.

Most próbáljunk ki 5-nél nagyobb számokat is, pl. 10, 20, 30 ms-ot! Figyeljük meg, hogy kb. 10ms felett már nincsen akkora különbség a pergődob távolságában, mint 5 és 10ms között. Sőt, 30 ms felett már nem igazán a pergődob távolodik, hanem a terem szélesedik. Bár ezzel együtt a dob is távolabbra kerül, de sokkal inkább hallani a szélesedést, mint a távolodást.

Most próbáljunk ki 5-nél kisebb számokat, pl. 1,2,3,4 és 0 ms-ot! Vegyük észre, hogy az egyes értékeknél mennyire megváltozik a pergődob hangja! Míg 5ms-nál felerősödik a kb 300Hz-nél található rezonáns hang (a pergődob bőr hangja), addig 4ms-nál ez sokkal kevésbé hallatszik, ugyanakkor a pergődob középről a két oldalra ugrik szét. Figyeljük meg azt is, hogy 0ms értékhez képest 2ms-nál a pergő sokkal erőteljesebb, kiemelkedik a terem zengéséből, ezáltal sokkal határozottabb, érthetőbb.

Többek között tehát az előkésleltetéssel tudunk mélységet létrehozni, el tudjuk választani egymástól "befelé" irányban a forráshangot (nyilván ez fog közelebbről szólni) és a zengetést (ez fog távolabbról érkezni). Ahogy növeljük a pre-delay értéket, egyre távolabbinak tűnik a hangunk, de mint tapasztalhattuk, csak egy bizonyos érték után! Figyeljünk azonban rá, hogy ezt nem növelhetjük bármennyire, mert egy idő után az agyunk a forráshangot és a zengetést külön hangként kezdi kezelni! Ez -mint ahogy a visszhangosítás alapjait bemutató első részben már olvashattuk- kb. 100ms-tól kezdődően következik be.

Figyeljük meg, hogy a fenti példák folyamán maga a zengetés, vagyis a terem jellege nem változott, csupán a "mérete" és a benne elhelyezett pergődob tőlünk mért távolsága. Ha tehát szeretnénk megtartani a zengetés paramétereit, de a direkt hangot szeretnénk mozgatni (pl. közelebb hozni), akkor előkésleltetést kell változtatnunk, vagyis a megfelelő hatást elérő értékre beállítani.

Előkésleltetés vs tiszta hang
Mint már a tonalitás sorozatban és az imént is tapasztaltuk, zengető használatával -megfelelő beállítások mellett- képesek vagyunk nagyban befolyásolni az egyes hangszerek hangzását. Ez mint tudjuk, a zengetés és a direkt hang hullámai között létrejövő interferencia miatt történik. Ahhoz persze, hogy ez a kölcsönhatás megfelelően jöjjön létre, elengedhetetlen, hogy a hanghullámok megfelelő időben találkozzanak. Mondhatjuk úgy is, hogy az időbeli elhelyezkedésük egymáshoz képest kritikus.

Ha mindezt az előkésleltetés szemszögéből nézzük tovább, máris megérthetjük, hogy miért olyan fontos a helyes előkésleltetési idő beállítása. Ha ugyanis nem megfelelő értéket választunk, akkor a korai visszaverődések nemkívánatos, és nem kontrollálható interferenciát okozhatnak. Ének (beszéd) felvételek esetében pl. a nem megfelelő visszaverődések elmaszatolják a mássalhangzókat, ezáltal jelentősen csökkenthetik az érthetőséget. A megfelelő értéket minden esetben hallás útján kell beállítani és ellenőrizni. Ez tehát az egyik része az előkésleltetés és a tiszta hangzás közötti összefüggésnek.

Az előző példában azt is tapasztaltuk, hogy 5ms érték körül a pergődob előrébb ugrott, kiemelkedett a környezetéből, vagyis a teremhangból. A pre-delay-el tehát jól elkülöníthetjük a forráshangot a zengetett résztől, így megtartható a térérzet, de a forráshang mégis közelinek tűnik, nem mosódik bele a háttérbe, ezáltal érthető(bb) marad. Ha tehát olyan hangzást szeretnénk elérni ami teret ad, de mindeközben arra is szükségünk van, hogy az adott hang a hallgatóhoz közel és tisztán szólaljon meg, akkor mindenképpen előkésleltetést kell alkalmaznunk! Ez a tiszta hangzás előkésleltetést érintő második követelménye.

Tipp:
Chris Lord Alge (többszörös Grammy nyertes hangmérnök) egyik titkos fogása a tiszta, nem elmosott énekhangzáshoz a magas zengető előkésleltetés érték! Nem fukarkodik, 152 ms-ot szokott beállítani... ha Grammy-t akarsz nyerni, tanulj egy Grammy nyertestől!


Előkésleltetés alkalmazása 
Természetesen a keveréskor a feladatunk, hogy a lehető legegységesebb hangzást állítsuk elő. Ehhez persze a legjobb megoldás -lenne- ha egyetlen közös zengetőt használnánk, hiszen ilyenkor a hangzás "automatikusan" összegyúródik. Sajnos a valóságban ezt a közös zengetőt és a legideálisabb paraméterértékeket nagyon nehéz megtalálni. Sokkal egyszerűbben és gyorsabban érhetünk el jó eredményt, ha két zengetőt használunk.

Az első egy rövid lecsengésű (kb. 1 sec), 5-10 ms előkésleltetésre beállított, ami gyakorlatilag nem ad visszhangot, sokkal inkább egy környezetet teremt (ambient). Ide küldjük azokat a sávokat, amik "együtt kell hogy szóljanak", de valamiért hiányzik belőlük ez az összetartó erő. Ezáltal ezek a hangok egy kicsit hátrább is kerülnek, távolabb a hallgatótól, amivel a főszerepet játszókat egyszerűen előtérbe hozhatjuk.
A második zengetőnket már sokkal inkább tér létrehozásához állítsuk be, nagyobb lecsengéssel (2-3 sec) és élesebb, tisztább hanggal, valamint 30-70ms előkésleltetéssel. Az ezen keresztül küldött sávok előrébb fognak kerülni a mixben, mint a rövid zengetőre kerülők, de még mindig lesz terük. Ha a lehető legközelebbi hangzást szeretnénk elérni, akkor az adott hangnak teljesen száraznak kell maradnia. Ebben az esetben viszont nagy a veszélye, hogy elkülönül a mixtől, ezáltal természetellenes hatást hozva létre.

Hogyan találhatjuk meg a legideálisabb paraméter értékeket?
Maga a technika nagyon egyszerű! Elsőként el kell határozzuk, hogy mit szeretnénk elérni. Másodszor a már megtanult ismeretek alapján gondoljuk végig, hogy ehhez mire van szükségünk. Távolra szeretnénk helyezni a hangot vagy közelre? Mennyire probléma, ha a hang tonalitása megváltozik, vagyis mennyit áldozunk be a közeli hangzásból a tiszta hang érdekében?

Alkalmazzuk az eddig megismerteket, állítsunk be egy ennek megfelelő kezdeti értéket (vagy válasszunk egy prezetet), majd növeljük és csökkentsük az egyes paraméterek értékeit addig, amíg meg nem halljuk a kívánt hangzást (iteráció). Sajnos mivel a legtöbb paraméter hatással van a többire is, így könnyen előfordulhat, hogy minden beállítás után korrigálnunk kell valami más paraméter értéket. Ez nem hiba, egy idő után megtanuljuk majd, hogy mit mivel tudunk a legegyszerűbben elérni! Ha találunk számunkra jól használható kombinációkat, azokat mentsük el prezetnek, olyan néven amiről később is tudjuk majd milyen eredményt ad. Például: Közeli ének, Pergőbob elöl, Széles gitárok, stb.

Ha úgy érezzük, hogy valamely paraméter megváltoztatása nem jár együtt az elvárt hangzásváltozással, akkor nagy valószínűséggel már "elfáradt a fülünk". Ilyenkor tartsunk pár perc pihenőt, vagy kapcsoljuk ki a zengetőt és pár ütemet hallgassunk meg "szárazon". Az ismételt visszakapcsoláskor egészen biztos, hogy hallani fogjuk a "valódi" hangzást. Ne felejtsük el, hogy a mélység és szélesség beállításkor mindenképpen a teljes mixet hallgassuk, ne Solo-ba kapcsolt sávokat! A leggyorsabb eredményt viszont úgy érhetjük el, ha mindent a teljes mixben állítunk be, hiszen az egyes sávok is hatással vannak egymásra.

Néhány tipp:
Az előkésleltetés értéke dobok és basszus esetében célszerűen 0-10ms legyen, de figyeljünk oda, hogy a túl magas predelay értékek könnyen destabilizálják a ritmust. A 60ms körüli értékek jók a kórusokhoz és stringekhez, mivel ezzel háttérbe küldhetjük őket. Például egy tipikus ének zengetéshez plate típusú algoritmust válasszunk, 1,2 sec lecsengéssel (decay) és 60-80ms előkésleltetéssel (predelay). A pontos értékeket minden esetben az adott mixhez kell választani!!! Sokkal jobban járunk, ha az értékeket az adott zenéhez (feladathoz) igazítjuk, mintha egy fizikailag pontos szimulációt akarnánk ráerőltetni.

Előkésleltetés szinkronizálva
a DAW tempó szerinti 1/32-hez.
Előkésleltetés és tempó
A pre-delay értékét -hasonlóan a lecsengés idejéhez- igazíthatjuk a zene tempójához is, ilyenkor a BPM-ből számíthatjuk ki a ms értéket. Ehhez delay-time kalkulátort használhatunk, de néhány zengetőbe beépítve is megtaláljuk a tempóhoz igazítást.

A technikának leginkább viszonylag rövid, gyors, vagy perkusszív jellegű hangok esetén vehetjük hasznát! Képzeljük el a következő szituációt: 4/4 ütemben szólalnak meg a lábdob és pergődob hangjaink. Ha az előkésleltetés értékét nullára választjuk, akkor amint megszólal egy dobhang, a zengetés azonnal megkezdődik. Ezzel persze a lehető leghátrább küldtük a hangjainkat. Ahhoz, hogy előrébb hozhassuk őket, előkésleltetést kell alkalmaznunk. Ha nem megfelelő értéket állítunk be, akkor könnyen előfordulhat, hogy a következő dobhang megszólalásával egy időben szólal meg az előző dobhang zengetése, ami elmaszkolhatja a második dobhangot. Ha viszont az előkésleltetés idejét hozzáállítjuk a tempóhoz, akkor egyszerűen választhatunk olyan értéket, amikor ez a probléma nem fordul elő. Persze mindez nem csak dobhangokon, hanem minden más hangon is alkalmazható!

2 zengetős technika a gyakorlatban
Próbáljuk ki ezt a technikát egy kicsit leegyszerűsítve, egy rövid tesztben a már megismert Milkcow Blues című szám mixén. Töröljük az eddigi zengető csatornákat, kapcsoljuk be a "NY bus"-t, és minden ide kerülő sávot, majd kapcsoljuk ki a maszter csatornán lévő összes effektet. Az "eredeti" beállításokat megtaláljuk a párhuzamos kompresszióról szóló részben.

Hozzunk létre két új zengető visszatérő csatornát, az elsőt nevezzük el "Háttér Reverb"-nek, az másodikat pedig "Solo Reverb"-nek. Helyezzünk el mindkettőn egy-egy Valhalla VintageVerb-et. (természetesen más zengetőt is használhatunk) Ezt követően határozzuk el, hogy mely sávokat minősítjük "kísérő" jellegűnek, vagyis melyeket szeretnénk összefüggővé tenni és "összegyúrni" egy egységgé, majd egy kicsit háttérbe küldeni. Szerintem ebben az esetben teljesen egyértelmű, hogy miket válasszunk: dobok (01-04), basszus (05), akusztikus gitár (06), zongora (09). Hozzuk hát létre ezeken a Send-et a "Háttér Reverb"-hez. Az egyszerűség kedvéért mindegyiket 0dB jelszinttel küldjük, post fader módban. Akinek mindez problémát okoz, részletes leírást talál a Send-Return effektezés részben.

Következő lépés, hogy kiválasszuk a megfelelő zengetőt a feladathoz. Mivel most csak a kíséretre koncentrálunk, a maradék 3 sávot (dobro, fiddle, leadvox) némítsuk le, majd nyissuk meg a "háttér reverb"-re elhelyezett VVV-t. Mivel nagyjából már tudjuk, hogy milyen jellegű hangzást szeretnénk, ez pedig egy kisebb, nem túl visszhangos terem, célszerűen prezetből indulunk a kereséskor. Legyen mondjuk egy szoba. Mivel a prezetek angol nyelvűek, így a "Room" kategórában érdemes kezdeni...  Az első a menüben mindjárt az "Ambience Tiled Room" nevű, ami már név alapján is tökéletesnek tűnik, hiszen mindent tud amire szükségünk van. Ambience=környezet, vagyis elsősorban egy teret ad és nem visszhangot. Tiled Room=kövezett szoba, vagyis elég világos, tiszta hangzást remélhetünk. Válasszuk ezt és indítsuk el a lejátszást!

A zene rögtön mélységet kap, a hangszerek nem csak jobbra-balra, hanem befelé is elkülönülnek egymástól. Némítsuk le a zengető visszatérő csatornáját (Mute) a keverőn, hogy ellenőrizni tudjuk a hatást. Kapcsoljuk ki/be néhányszor így a zengetést, és figyeljük meg mit tapasztalunk. Visszhangról (szerencsére) nem beszélhetünk, elsősorban tényleg a térérzetet és a mélységet adja meg. Vegyük észre, hogy az akusztikus gitár és a zongora milyen szépen elől marad (gyakorlatilag nem mozdul el a hangszóró síkjából) viszont a dobok és a basszus szépen mögéjük kerülnek, eltávolodnak. Figyeljük meg azt is, hogy a zengető használatával az egész színpadkép tisztábbá, szélesebbé és magasabbá is vált, megteremtődött a kellő szeparáció. Ha akarjuk, ellenőrizhetjük a paraméterek értékeit is... predelay: 4ms, decay: 0,62s, ezek tehát az elmélet szerint is megfelelőek. A próba kedvéért kapcsoljuk át az algoritmust "Room"-ra és figyeljük meg a különbséget. Szerintem egy szélesebb, kissé tisztább, de kevesebb mélységet adó hangzást tapasztalhatunk, nekem jobban tetszik az Ambience mód. Próbáljunk ki más algoritmusokat is, de mielőtt tovább haladunk állítsuk vissza az eredeti Ambience-t.

A kísérettel tehát elvileg készen vagyunk, jöjjenek most a szóló szerepet betöltő sávok, vagyis a dobro (07), Fiddle (08) és az ének (10). Ezeket a második, "Solo Reverb" nevű zengetőre küldjük Send-en keresztül, szintén 0dB jelszinttel és post fader módban. Válasszunk most ehhez a zengetőhöz is egyet a gyári programok közül.

Mivel most tiszta, ugyanakkor nagyobb hangzásra van szükségünk, nézzük meg a Plate típusúakat. Itt találhatunk is egy "Large Plate", azaz nagy lemez nevűt. Válasszuk ezt és nézzük át a paramétereket. Nagyjából megfelelnek az ajánlásnak, vagyis a hangzás várhatóan éles lesz, mivel a magas frekvenciák vágása 14kHz, a lecsengési idő 2sec körül van, a lemezes algoritmus pedig biztosítja a gyors felfutást. Töröljük a némítást az ének sávról, és indítsuk el a lejátszást. A zengető visszatérő csatornájának némításával ellenőrizzük a kiválasztott program hangzását. Mint hallhatjuk, az ének szépen, tisztán, élesen szól, nem túl visszhangos, jól érthető és határozottan egy pontból érkezik, vagyis az elvárások egy részének eleget tesz. Viszont, mintha egy kissé háttérben lenne. Vessünk csak egy pillantást az előkésleltetés értékére! 10ms. Igen, ez akár jó is lehetne, de az ajánlásban azt látjuk, hogy 30-70ms közötti érték legyen. Próbáljunk hát ki ezek közül párat! Én úgy tapasztalom, hogy 30ms-nál egy kissé közelebb kerül az ének, és ezzel együtt egy kissé határozottabbá is válik. A különbség nem nagy, de létezik. 30ms felett viszont egyre távolabbinak és visszhangzóbbnak hallani, ami nem túl jó. A CLA féle 152ms tényleg kihangsúlyozza az éneket, de a visszhang -most még- túl erős. Maradjunk hát a 30ms-nál, az ének tehát elvileg kész.

Solo Reverb Send jelszintjei a korrekciók után
Töröljük a némítást a dobro és a fiddle sávokról is és folytassuk a lejátszást. Áááá, micsoda visszhang! Főként a dobro cseng-bong mindenfelé, és viszi magával az egész hangzást, képes egyedül visszhangossá tenni a teljes mixet. Mivel ugyanazon a zengetőn van mint az ének -amit már jónak minősítettünk- mit tehetünk, hogy javítsuk a problémát? Persze adhatnánk neki egy külön zengetőt is, de a megoldás ennél sokkal egyszerűbb! Csökkentenünk kell a zengetőnk hangerejét, mint ahogy azt a zengetés arányairól szóló részben már megtanultuk. Ehhez nem kell mást tenni, mint a "Solo Reverb" visszatérő faderét lejjebb húzni. Ez meg is oldja a problémát, de sajnos az énekre is hatással van, ami így elveszíti a térbeliséget. Mit is tanultunk a Send-Return effektezésről? Ha több eltérő sávot küldünk egy zengetőre, akkor az egyes sávok Send jelszintjével kell beállítani a szükséges arányt. Állítsuk hát vissza a "Solo Reverb" faderét 0 dB-re, és kezdjük inkább csökkenteni a Dobro Send jelszintjét! Kb. -6-7dB körül már teljesen elfogadható a hangzás, megszűnik a nemkívánatos visszhang. Jöjjön most a Fiddle, aminél hasonlóan járjunk el, vagyis keressük meg azt a Send jelszintet, amivel eléri a kívánt távolságot az énektől és a kísérő hangszerektől. Szerintem nagyjából -4dB körül akár jónak is mondható.

Sajnos a két szóló hangszer megszólalásával az ének háttérbe került egy kicsit, ezt még ki kéne javítani! Mit is kell tennünk? Csökkenteni a zengetési arányát, vagyis kevesebb zengetést adni rá, ezzel közelebb kerül hozzánk, vagyis a hallgatóhoz. Kezdjük hát csökkenteni az ének Send jelszintjét egészen addig, míg a kívánt közelségbe nem kerül. -12dB-nél már tényleg tisztán és közelről szól, viszont itt már teljesen elveszíti a térbeliségét, és kikerül a mixből is. Ez tehát már túl sok, indulás vissza, 0dB irányába. Tologassuk fel-le a Send-et, amíg meg nem találjuk az ideális pozíciót az előre-hátra irányban, és közben figyeljünk rá, hogy ne lógjon ki a mixből sem! Nekem kb -3dB-nél egyelőre megfelelő. Ennyi, nem több, de mint minden mixnél ezt is csak abbahagyni lehet, késznek nevezni soha, mert mindig van még valami amit ki lehetne próbálni, hátha...

Itt tartunk most. Nagyításhoz katt a képre!
Végső simítások egy újabb technika alkalmazásával
Tartsunk 10 perc szünetet, majd hallgassuk meg újra, hogy mit sikerült kikeverni. Ha úgy érezzük, hogy a mix túl visszhangos, akkor itt az ideje, hogy egy újabb technikát ismerjünk meg!

Mint már tudjuk (remélem!) a zengető csatornák visszatérő faderével tudjuk szabályozni az adott csatornára kerülő sávok teljes zengetési erősségét. Vagyis ezzel a módszerrel egyszerűen tudjuk csökkenteni-növelni a teljes zengetést! A beállításkor figyeljünk oda, hogy mindkét fadert egyszerre mozgassuk (azonos értékre), mert csak így maradnak meg a már kialakított sávonkénti arányok, 3D pozíciók! Ezt szinte minden DAW-ban egyszerűen megtehetjük, ha egyszerre jelöljük ki a két csatornát és így mozgatjuk a fadereket. Próbáljuk is ki a hatást! Húzzuk le mindkét zengető csatorna faderét mínusz végtelenre, majd kezdjük őket lassan feltolni. Álljunk meg ott, amikor már kellő teret hallunk, érezzük a mélységet, de még nem tűnik visszhangosnak. Némítással egyszerűen ellenőrizhetjük az adott beállítást. Nekem kb. -3dB ami tetszik.

Ha szükséges, ugyanezzel a módszerrel tovább finomíthatjuk a háttérben és az előtérben lévő hangszerek egymáshoz képesti távolságát is. Ha pl. a kíséret már megfelelő teret kapott, de az ének (és a szóló hangszerek) még túl hátul vannak, csökkentsük csak a "Solo Reverb" jelszintjét, ezzel közelebb hozhatjuk az ide kerülő sávokat. A nekem tetsző végső fader beállítások: Háttér Reverb: -3dB, Solo Reverb: -6dB. Ha akarjuk, csökkenthetjük az összes Send értékét a kialakult értékekkel, és visszaállíthatjuk a zengető csatorna fadereket 0dB-re, de szerintem ebben a próbában ez már felesleges túlzás lenne.

Figyelem!
Az eddigi példákban használt előkésleltetés értékek csak az adott plugin, adott beállításainál és az adott hangnál működnek így! Ha más plugint, azon más beállításokat és más hangot használunk, akkor ezeket minden esetben össze kell hangolni, vagyis paraméterenként megkeresni a leginkább tetsző hangzást! Tehát az itt ismertetett értékek nem valószínű hogy minden esetben működni fognak, ezért azokat egyszerűen csak átmásolni nem a legjobb ötlet!

Zengés burkológörbéje
Egy helyiség geometriai tulajdonságait jól tudjuk érzékelni a benne kialakuló hang-visszaverődések, vagyis a visszhang és a zengés alapján. Ezekben rendkívül fontos szerepet játszanak a korai visszaverődések, de legalább ilyen fontosak a kései visszhangok is, amit a legtöbbször csak zengésnek hívunk.

Hogy a zengés mennyi idő alatt éri el a leghangosabb pontját, majd mennyi idő alatt szűnik meg, ezt nevezhetjük a zengés burkológörbéjének is. (Aki programozott már szintetizátort, annak nem ismeretlen az ADSR kifejezés...). Ha a zengési fázis felépülésének (attack), kitartásának (sustain) és lecsengésének  (release, egyes esetekben decay) jelszintjét megfelelő görbe mentén változtatjuk az időben, azzal nem csak természetes, de attól igen messze álló hangzásokat is elérhetünk.

Zengés lecsengési fázisa
A legnyilvánvalóbban a zengés lecsengési fázisával találkozunk, ezért haladjunk most visszafelé az időben és kezdjük ezzel. Nagyjából ez az, aminek a hosszát meghatározzuk a lecsengési idő (decay) paraméterrel. Ez mellett azonban van ennek a fázisnak egy másik, éppen ilyen fontos tulajdonsága is, mégpedig hogy a jelszint csökkenés milyen görbe mentén megy végbe.

Természetes zengetéskor a lecsengési fázis jelszint grafikonja közelít egy exponenciális görbéhez. Ha tehát természetes hangzást szeretnénk elérni, maradjunk ennél mesterséges zengetéskor is. A legtöbb zengetőben a görbe jellegét nem is tudjuk megváltoztatni, így ha ilyen eszközzel rendelkezünk, akkor ezt pontosan beállítani sem lehet. Jó ha tudjuk, hogy ebben az esetben a kiválasztott algoritmus határozza meg a lecsengés jellegét.

A görbe egyéni beállítása sok professzionális zengetőben sem érhető el! Sajnos itt találkozhatunk némi kavarodással is, ugyanis néhány esetben ez a paraméter szerepel decay néven, míg másokban a teljes zengetés ideje, vagyis a lecsengési idő, hivatalosan RT60.

Az imént már olvashattuk, hogy a Decay érték (lecsengési idő) kis túlzással felfogható a zengés teljes lecsengési idejének is. Ettől függetlenül ne tévesszük össze a kései visszhangok lecsengési fázisának idejével! Ez utóbbi azt jelenti, hogy a kései visszhangok mennyi idő alatt halnak el. Ahhoz, hogy megkapjuk a teljes zengetés idejét, ehhez hozzá kell még adnunk a kései visszhangok felfutási idejét, valamint a zengési fázis megkezdődésének idejét is, ami a legtöbbször egyenlő a korai visszaverődések idejével.

A zengés lecsengési fázisának hosszával alapesetben a kései visszhangok lecsengésének idejét tudjuk meghatározni, ami részben befolyásolja a kialakuló teremméretet, és a helyiségünk falainak anyagát is. Ennél viszont sokkal fontosabb, hogy ez a jelszint csökkenés milyen görbe mentén megy végbe. Ha exponenciális jellegűt választunk, akkor természetes hangzást kapunk. Ha finoman ereszkedő lineáris jellegűt, akkor a természetesnél hosszabbnak hatót, ha pedig meredeken csökkentőt, akkor teljesen természetellenes, úgynevezett kapuzott zengetésre hasonlítót (gated reverb). Természetesen ha olyan zengetőt használunk, ahol a görbét tetszés szerint változtathatjuk, a fent említett lehetőségek között bármit megvalósíthatunk, sőt olyat is, amikor a lecsengési fázisban nem csökken, hanem növekszik a jelszint. Ilyen pl. az alább látható Waves H-Reverb. Ne tévesszen meg senkit, hogy az animációban nem láthatóak a korai visszaverődések és az elő-késleltetés, ezeket ugyanis az egyszerűbb érthetőség kedvéért kikapcsoltam, így itt most csak a zengési fázis grafikonja látható. Figyeljük meg, hogy ebben a zengetőben a zengési fázis lecsengési ideje egyben meghatározza a teljes lecsengési időt (RT60) is!


Mire jó ez a paraméter?
Ha például megtaláltuk az ideális hangzást, de ehhez exponenciális lecsengéssel túl hosszú zengetést kéne alkalmaznunk -ami ugye tönkretenné a mixet- akkor a lecsengési szakasz meredekebbé tételével -és ezáltal a lerövidítésével- ezt egyszerűen elkerülhetjük. Vagyis dús, erős zengetést kapunk amikor a hang szól, de ezt követően a "természetesnél" (exponenciális lecsengésnél) jóval hamarabb fog megszűnni. Ha a zengetőnk nem biztosítja ezt a funkciót, kiválthatjuk egy a zengető után kötött gate-el, erről azonban egy későbbi részben olvashatunk majd részletesebben.

Tipp:
A Valhalla VintageVerb-ben az alsó sorban található interaktív súgóban néhány algoritmus esetében megtaláljuk az aktuális lecsengési görbe jellegét. A Smooth... algoritmusok és a Chaotic Chamber esetében pl. egyértelműen exponenciális görbét kapunk. Aki figyelt az eddigiekben, az most már tudja, hogy ha élethű zengetést szeretnénk, akkor kezdjük a próbálgatást ezen algoritmusok valamelyikével. Ennek ellentéte a Nonlin algoritmus, ahol az ATTACK paraméter értékével kivételesen a lecsengési görbe jellegét tudjuk beállítani! 0%=exponenciális, 50%=kapuzott, 100%=visszafordított, vagy inverz. Ebben tehát gyakorlatilag az összes lehetséges görbét kipróbálhatjuk!


Zengés felépülési fázisa
Bár az előzőekben megismert lecsengési fázis görbéjét csak kevés eszközben tudjuk beállítani, ezzel szemben a legtöbb zengetőben találkozhatunk az Attack nevű paraméterrel. Ez -mint a nevéből sokan már sejtik- egy felfutási időt beállító paraméter. Gyakorlatilag a zengés felépülésének idejét tudjuk vele beállítani, vagyis hogy a zengési fázis megkezdésétől mennyi idő teljen el addig, amíg a zengés eléri a maximális jelszintjét. Jó ha tudjuk, hogy a legtöbb zengetőben ez egy relatív érték, ami a kiválasztott algoritmusban található felfutási időhöz képest módosítja a felfutás idejét. A Valhalla VintageVerb-ben azonban néhány esetben (Nonlin algoritmus) egészen más funkciót tölt be!

Tipp:
Az Alesis cég Bloom nevű algoritmusa kifejezetten lassú felfutású speciális effektek létrehozását teszi lehetővé. Ezzel földöntúli, vagy befelé forduló hangzásokat hozhatunk létre.

Ha egy nagyméretű helyiségben szólal meg egy hang, akkor a falakról érkező visszaverődéseknek nagy távolságot kell megtenniük, amíg ismét visszaverődnek egy másik falról (felületről). Könnyen belátható, hogy itt sokkal több időnek kell eltelnie ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű visszaverődés jöjjön létre, mint egy kisebb helyiségben. A megfelelően sűrű zengés felépülése (a visszaverődések számának növekedése) is lassabban megy ilyenkor végbe, vagyis a folyamat elején még csak kevés számú visszaverődés jön létre, a végén pedig már sokkal több. Ezt megközelíthetjük úgy is, hogy a visszaverődések egyre több energiát tartalmaznak, amit mi úgy érzékelünk, hogy a zengés egyre hangosabbá válik. Az Attack paraméterrel tehát ezt az időtartamot tudjuk beállítani, és ezen keresztül a helyiség falainak távolságát, vagy a mélységet, illetve a hangforrás hallgatótól mért távolságát. Így már talán érthető, hogy a VVV-ben az Attack miért a Size (méret) paraméterrel került egy blokkba, aminek pedig alak/forma (Shape) a neve!

Természetes zengetés létrehozásakor a felfutás idejének összhangban kell lennie a többi helyiségméretet befolyásoló paraméterrel. Ezekről az értékekről jó tapasztalatot szerezhetünk, ha tanulmányozzuk, hogy a természetes hangzást adó prezetekben milyen kombinációkat találunk. Az biztos, hogy sem a túl rövid, sem a túl hosszú idő nem hat valódinak. Ha nem biztosítjuk az egyensúlyt, akkor természetellenes, de egyben nagyon érdekes mesterséges zengetéseket, effekteket állíthatunk elő.

Rövid felfutási idő
Ha a felfutási idő nulla, vagy túl rövid, akkor ez jelentősen kiemeli a tranzienseket, ami perkusszív hangok esetében leginkább egy puskalövéshez, vagy robbanáshoz hasonló hangzást eredményez. Ez effektnek jól szól ugyan, de természetesnek semmiképpen nem hat. Vegyük azonban figyelembe, hogy a legtöbb zengetőben nem a valódi felfutási időt állítjuk be, hanem a használt algoritmusban lévőt módosítjuk. Így könnyen előfordulhat, hogy bár a zengetőn 0 Attack értéket látunk, valójában az pl. 10ms.

Ettől nagyban eltér a Waves által használt beállítási mód, amit pl. a H-Reverb-ben találunk meg. Itt ugyanis nincsenek különböző zengető algoritmusok így nincsen előre illesztett arány sem. A zengés felfutási idejét és a lecsengési fázis görbéjét szabadon változtathatjuk, ezért itt olyan értéket is választhatunk, ami a valóságban lehetetlen, sőt olyat is ami teljesen értelmetlen. Ilyen pl. a 0ms előkésleltetés és 0ms zengés felfutási idő. Ez utóbbi pl. rendkívül természetellenes hangzást ad, hiszen a zengési sűrűség felépülése nem folyamatosan történik meg. Ha ezek mellé még 0ms hosszúságú lecsengési fázist is választunk, akkor a zengetőnk gyakorlatilag értelmét veszíti. Ezeknek ellentéte a túl hosszú idők választása, ami szintén természetellenes, de legalább eredményez hallható zengetést, bár az leginkább effekt jellegű.


A Valhalla VintageVerb-ben könnyen tájékozódhatunk róla, hogy a kiválasztott algoritmus milyen jellegű felfutást ad. Ezt az alsó két sorban látható interaktív súgóban találjuk meg (lásd a mellékelt képen). Fast attack=gyors (rövid) felfutás, Slow attack=lassú (hosszú) felfutás. Ha akarjuk, töröljük az előzőleg elkészített zengetőcsatornákat és/vagy hozzunk létre egy újat a következő próbához. Némítsuk a "NY bus"-t. Állítsuk be a VVV-t a képen látható módon, és hallgassuk meg, hogy a pergődob hogyan szólal meg rajta. (remélem ezt már mindenki meg tudja oldani egyedül is!) Szerintem ég és föld a száraz és a zengetett hangzás, ez utóbbi tényleg inkább egy puskalövés hangjára emlékeztet, az eredeti pergődob hangunk szinte teljesen eltűnt. Ezzel ellentétben az akusztikus gitárt és a dobró pengetését, valamint a zongora billentyűinek leütését szépen kiemeli.

Hosszú felfutási idő
Ha hosszú felfutási időt választunk, akkor a zengés "beúszik". Egy valóságban is létező nagyméretű katedrálisban a felfutási idő kb. 500ms, de a digitális zengetőkben ezt könnyedén növelhetjük akár több másodpercre is (lásd a mellékelt animációt). Ha nincsen H-Reverb pluginünk, akkor sem kell kétségbe esnünk, a Valhalla VintageVerb ezt is tudja. Állítsuk be az alábbi képen látható értékeket, és hallgassuk meg ezen keresztül a fenti példákban már használt pergődobot. A zengés beúszik, vagyis lassan hangosodik fel.


Vegyük észre, hogy az alsó súgó sorban most "slow...attack", azaz lassú felfutást láthatunk. Váltsunk most a "Concert Hall" nevű algoritmusra, ahol szintén "slow attack" megnevezést találunk, de mint hallhatjuk a felfutás azonos Attack érték mellett is sokkal gyorsabb. Tehát most magunk is tapasztalhatjuk, hogy a VVV-ben az Attack érték az algoritmusban tárolt felfutási időt módosítja, és nem az abszolút időt.

Alapvetően elmondhatjuk azt is, hogy ha lassú felfutást állítunk be, akkor bizonyos algoritmusokban egy késleltetőhöz hasonló ismétlő hatást is létrehozhatunk, ami akár már a klasszikus visszhangnak is nevezhető. A VVV legextrémebb példáját hallhatjuk, ha 100% Attack érték mellett az algoritmust "Nonlin"-re állítjuk be, ilyenkor ugyanis a zengetés egy visszafelé effektté (reverse) változik.

Foglaljuk össze, hogy mit is tudtunk meg eddig:
- Az előkésleltetést több célra is használhatjuk: teremméret, hangforrás távolság, mélység létrehozása, hang kiemelése, elkülönítése.
- A zengési fázis felfutása leginkább a teremméretet módosítja, de effektek létrehozásához is kiváló.
- A zengési fázis lecsengésének görbéje alapvetően meghatározza a létrejövő hangzást.
- Ha természetes zengetést szeretnénk előállítani, akkor az egyes paramétereknek összhangban kell lenniük! Ez erősen ajánlott akkor is, ha modern pop hangzást szeretnénk elérni, ugyanis a valóságostól nagyon elrugaszkodott zengetés általában nemtetszést vált ki a hallgatókból. Ez alól kivételek az effekt jellegű hangok.


Teremméret vs. algoritmus
Teljesen egyértelmű, hogy egy kisméretű helyiség szimulálására készített zengető algoritmus nem fogja hatalmas terem illúzióját kelteni. Bár a szükséges paramétereket talán át tudjuk állítani a kívánt méretnek megfelelően, nem valószínű, hogy ettől élethű zengetést kapunk majd. Ugyanez igaz visszafelé is, egy Hall vagy Cathedral típusú algoritmus nem valószínű, hogy természetes stúdió hangzást fog előállítani. A megfelelő minőségű térérzethez és zengetéshez tehát elengedhetetlen, hogy a kívánt teremmérethez és típushoz illő algoritmust válasszunk!

Az egyes zengető algoritmusok sajátosságairól, és hogy mikor melyiket alkalmazzuk, egy egész rész fog majd szólni, így most csak annyit tanácsolhatok, hogy próbáljuk végig a zengetőnkben lévő programokat, és figyeljük meg, melyik milyen hangzást ad. Az elnevezések a legtöbbször sugallnak valamilyen helyiséget, vagy használati javaslatot. Pl. a Snare nevűek általában pergődobhoz, a Vocal elnevezésűek énekhez készültek. A Room szobát, a Chamber kistermet, a Hall nagytermet, a Cathedral pedig katedrálist jelent, és pont ebben a sorban növekszik a méretük is. Elsősorban ezek azok, amik élethű zengetés eléréséhez készültek. Bár a Plate, Spring és hasonlók is fizikailag létező zengetőket szimulálnak, ezek nem biztosítják az élethű zengetés minden apró részletét. Ettől függetlenül megvan a létjogosultságuk, elsősorban a modern hangzás kialakításában.

Ennyit mára a zengetéssel elérhető térbeliségről. A következő részben a zengetés sztereó szélességével, vagy éppen a szélesség megszüntetésével fogunk foglalkozni részletesebben, ami elsősorban a tiszta hangzás miatt fontos. Emellett megismerkedünk majd pár olyan technikai problémával is, amikkel sztereó zengetés közben találkozhatunk.

Addig is eredményes keverést kívánok mindenkinek!

Felhasznált irodalom:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Hangsebess%C3%A9g
https://valhalladsp.com/2011/05/25/valhallaroom-tips-and-tricks-realistic-concert-halls/
https://valhalladsp.com/2009/07/30/modulation-in-reverbs-reality-and-unreality/
https://www.softube.com/index.php?id=predelay_diffusion
https://www.soundonsound.com/techniques/use-reverb-pro-1
https://support.presonus.com/hc/en-us/articles/210045813-Reverb-Pre-Delay
https://www.youtube.com/watch?v=dMmAXNHy3-g
http://plus.pointblankmusicschool.com/reverb-parameters-explained-in-logic-pre-delay-attack-decay-diffusion-density-spread-room-shape/
https://valhalladsp.com/2014/01/18/naming-reverb-algorithms/