Zengetők beállítása-alap paraméterek 1.

Az előző részben már átvettük a zengetési alapismereteket, úgyhogy most belekezdhetünk a gyakorlatba! Ebben a részben elvégzünk majd pár próbát, amin keresztül megismerkedhetünk két alapvető zengető paraméterrel.

Bár ezek még korántsem biztosítják a teljes zengetést, használatuk a jó és élethű térbeliség megteremtéséhez alapvetően fontos és egyben elengedhetetlen is, mint azt tapasztalni is fogjuk a próbáink során. Ezután a következő részekben megismerkedünk majd magával a zengéssel és a hozzá kapcsolódó további paraméterekkel is. A háromdimenziós térbeliség felépítésére és minden részletének megismerésére szintén egy újabb rész szükséges, majd ezt követi a különböző típusú zengetők és szokásos alkalmazásaik bemutatása. Bár az elsődleges a kialakuló hangzás, nagy hangsúlyt fektetünk majd az egyes pluginek "technikai" tesztelésére is, annak módjára és az  ehhez használt eszközökre.

A próbákhoz az előző részekben már megismert Milkcow Blues című szám kivonatának mixét fogjuk használni. Aki már régóta figyelemmel kíséri az oktató sorozatot, annak ez biztosan nem okoz gondot, aki viszont csak most kapcsolódik be, az a szükséges információkat megtalálja pl. a Send-return effektezés részben.

Zengető csatorna
A zengetés létrehozásához első feladatunk a zengetőt tartalmazó csatorna elkészítése. Töröljük a mixből az előző részben létrehozott Delay csatornát és hozzunk létre helyette egy ugyanolyan Send-Return módon működő sztereó csatornát, de most a zengetőnek. A send küldés legyen sztereó és post-fader típusú. Pan law értéknek -3dB-t állítsunk be.

Tipp:
Buszok esetében nem fontos, hogy maga a busz egyforma panorámakorrekcióval rendelkezzen, mint a sávok. Ez igaz a zengető csatornákra is, tehát ha a DAW lehetővé teszi, akkor ezekre nyugodtan használhatunk eltérő panorámakorrekciót, ideális esetben 0dB-t. Ha így teszünk, a zengetésünk nem esik áldozatául a jelszint csökkentésnek. Azonban ezt minden esetben saját magunknak kell megcsinálni. Ha feledékenyek vagyunk, vagy nem használunk csatorna prezeteket, akkor könnyen előfordulhat, hogy az egyik buszon 0dB, egy másikon viszont -3dB lesz a panorámakorrekció. Aztán nem értjük, hogy az ezeken lévő azonos beállítások miért eredményeznek más hangzást. Így egyszerűbbnek tartom most, ha minden sáv és csatorna -3dB panorámakorrekciót kap.

Mivel az emberi agy alapvetően az emberi beszédre van "kihegyezve", ráadásul ezt minden nap halljuk és jól ismerjük a különböző helyiségekben kialakuló hangzását is, így kézenfekvő az ötlet, hogy a zengetést emberi hangon próbálgassuk. Helyezzük tehát az ének sávot (10_LeadVox) SOLO módba, és küldjük a Reverb csatornára 0dB send jelszinttel. Ha szükséges, akkor a zengető sávot is kapcsoljuk SOLO-ba! Hogy tisztán csak a zengető hatását halljuk, a próbák idejére most némítsuk le a NY BUS-t. Ha így indítjuk el a lejátszást, csak a száraz éneket kell hogy halljuk, de az eredeti jelszint duplájával (hiszen most két csatornáról duplán érkezik ugyanaz a jel).

Zengető plugin
Ahhoz, hogy végre zengetni is tudjunk, a Reverb (zengető) csatorna első insert pontjára helyezzünk el egy zengető plugint! Na de melyiket? Ez nem is olyan könnyű feladat mint azt elsőre gondolnánk, mivel rengeteg féle zengető létezik. Ezeket plugin változatban alapvetően két nagy csoportba sorolhatjuk:

Az első az algoritmikus zengetők, ahol a visszhangokat egy matematikai módszerrel számítjuk ki, állítjuk elő. Ezek legnagyobb előnye, hogy a létrejött zengetés minden paraméterét be tudjuk állítani, vagyis kis túlzással azt mondhatjuk, hogy bármilyen zengetést elő tudunk velük állítani. Ide tartoznak a rugós, fémlapos, szoba, és terem szimulációk, illetve az egyéb -a valóságban nem létező, kitalált- algoritmusok is. Hozzáteszem, hogy a legtöbbször ilyen algoritmikus zengetővel találhatjuk szembe magunkat, és ez vonatkozik a médiákban hallható műsorokra is.

A második nagy csoport a konvolúciós processzorok, amik egyrészt mintavételezett impulzus válaszokkal reprodukálják egy valóságban is létező helyiség akusztikáját, másrészt mesterségesen előállított impulzus válaszokkal nem létező akusztikákat is képesek előállítani. Ezek legnagyobb előnye a viszonylag alacsony CPU terhelés és rendkívül élethű hangzás, ami viszont egy óriási hátránnyal is jár, mégpedig hogy a létrejövő zengetésben nagyon kevés -szinte semmi- beavatkozást tudunk csak elvégezni.


Mivel a célunk most a zengetést létrehozó paraméterek megismerése, így a tanulást célszerű algoritmikus zengetővel kezdeni. Én az ingyenes Denis Tihanov féle Oril River-t ajánlom. Senkit ne tévesszen meg hogy ingyenes, ez egy közel professzionális zengető! (A hiányosságait a következő részekben tapasztalni fogjuk, de egyelőre ez nem jelent problémát.) Miután megnyitottuk a plugint, állítsuk be a következő képen látható alapértékekre. Amennyiben az általam javasolt zengető beállítási módszert (lépéseket) követjük, érdemes a zengetést mindig ebből az alapállapotból kezdeni. Ezek a beállítások egy semleges kezdeti hangzást biztosítanak, ezzel segítik, hogy minden zengetési feladatot gyorsan és pontosan tudjunk elvégezni.

Tipp:
Aki lusta volt és nem olvasta el a használati utasítást, annak elmondom, hogy a képen látható felhasználói felületet (skin) az EQ rész feletti csíkra kattintva lehet beállítani, de megjelenni csak a következő megnyitáskor fog. Nekem ez jobban tetszik mint az eredeti Alien stílus, ez persze nem befolyásolja a létrejövő zengetést.

Úgy vélem, hogy az Oril River jól reprezentálja a zengetők alap paramétereit, így az ezen keresztül megtanultak könnyen alkalmazhatóak más zengetőkön is. Sok esetben azonban ez nem teljesen igaz. Sajnos a különböző gyártók sokszor teljesen új megközelítéseket és ezzel együtt beállítási módszereket, paramétereket alkalmaznak, így mindegyikre kitérni lehetetlen. Amikor azonban ezt túlzottan nagy kitérő nélkül tudom majd megtenni, megteszem, elsősorban a Valhalla és Waves pluginek irányában.

A paraméterek megismerését két módon közelíthetjük meg. Vagy a technikai oldalukról, vagyis hogy az egyes paraméterek mit változtatnak meg a zengetőben, vagy hogy az egyes paraméterek megváltoztatása milyen pszichoakusztikai hatást vált ki. Haladjunk most a visszhang előző részben már megismert részei szerint, időben előre haladva a forráshangtól a lecsengésig.

Közvetlen hang (DS-Direct Sound)
Mint már tudjuk, a hang megszólalása után elsőként a direkt hangot halljuk meg. Ezzel szerintem gyorsan fogunk végezni, mert a legtöbb zengetőbe ezt a valódi formájában nem építik be... Innen kezdve pedig nincs miről beszélnünk.

Azért ne szaladjunk ennyire előre, nézzünk meg egy érdekességet! A hang terjedési sebessége levegőben, normál körülmények között 340m/s, ez egyenlő 0,34m/ms-al. Vagyis egy ezredmásodperc alatt 34 cm távolságot tesz meg. Tételezzük fel, hogy az audió interfészünk késleltetése (ismertebb nevén latency) 10ms Ez a legtöbb mai olcsó számítógép és interfész teljesítményével könnyedén elérhető! A fentiek szerint 10 ms alatt a hang 10x0,34=3,4 métert tesz meg. Tehát a 10 ms késleltetés megfelel annak, mintha a hangszóró és a hallgató között 3,4 méter távolság lenne. Sok lakásban ennél messzebb van a TV készülék a nézéséhez használt ülőalkalmatosságtól, hogy egy mozi vetítőterméről már ne is beszéljünk! Most tegye fel a kezét az, aki valaha is észrevette a moziban, hogy késik a hang a képhez képest! Ugye hogy ugye? Sok "producer" viszont telesírja az internetet, hogy csak csilliárd forintos szupergyors géppel és hangkártyával lehet zenét készíteni, mert különben a latency túl magas lesz és az egyenlő a gagyizmussal. Természetesen a késleltetésnek van hátránya, amennyiben valós idejű monitorozást szeretnénk megoldani a számítógépen keresztül. Azonban ilyenkor is bőven elég a 3ms késleltetési érték, ami kb. 1m távolságnak felel meg. Ez nagyjából egyezik a zenész és hangszere közötti valódi távolsággal, gitárosok esetében pedig még jobb a helyzet, ugyanis ilyen közelről szerintem egyikük sem hallgatja az erősítőjét...

Amire használhatjuk ezt az információt a térbeliség megteremtéséhez, az az, hogy segítségével akár teljesen élethűen is késleltethetjük az egyes hangforrásokat a hallgatótól mért távolságuk szerint.

A direkt hang tehát a legtöbb keverési esetben -így a mi jelenlegi példánkban is- a sávról érkező hang, amit send-return effektezéskor a return csatornáról nem szabad hallunk, ezért kapcsoljuk ki. Insert effektezéskor más a helyzet, ilyenkor a DRY paraméterrel tudjuk a száraz jel szintjét beállítani ha szükséges, de ezt inkább csak a zengető jelszint kezelése miatt (esetleg keletkező túlvezérlés) kell módosítani. Természetesen ebben az esetben a DRY gombbal be kell kapcsolni ezt a jelutat, a szintet pedig érdemes 0dB-en tartani

Korai visszaverődések (ER-Early Reflections)
Amikor egy helyiségben egy hang megszólal, a hallgatóhoz elsőként -mint már tudjuk- a direkt hang érkezik meg, azonban ezt szorosan követik a korai visszaverődések. Ezek általában pár ms-al később érkeznek mint a direkt hang. A hangsebesség és a visszaverő felületek távolsága alapján könnyedén kiszámíthatjuk egy valódi helyiségben létrejövő időtartamokat, ha akarjuk. Ebből következik, hogy a direkt hang és a korai visszaverődések között eltelt idő határozza meg a helyiség méretét. A korai visszaverődések időtartama nagyon rövid, kevesebb mint 50-100ms még a viszonylag nagyméretű helyiségekben is, így gyakorlatilag ezeket nem halljuk tudatosan, sokkal inkább érezzük.

Ezeket a visszaverődéseket könnyedén létrehozhatjuk egy egyszerű késleltetővel is, ilyenkor kb. 20-30 ismétlésre van szükség. Tegyük fel, hogy mono késleltetőt használunk. Ebben az esetben a tér mélységének csak egy irányát fogjuk érzékelni, azt amelyik irányból a késleltetett hangok érkeznek. Ez a megoldás tehát csak akkor elfogadható, ha nem egy valódi sztereó térérzetet szeretnénk kelteni. Sok esetben ez nem hátrány, főleg ha egy zsúfolt mixben szeretnénk valaminek teret, mélységet adni.

Lépjünk egy fokkal feljebb, és használjunk sztereó késleltetőt. Ekkor már két irányból tudjuk a korai visszaverődéseket a hallgató felé irányítani, ezáltal már nem csak mélységet, hanem bizonyos mértékű szélességet is elő tudunk állítani. Viszont a legtöbb helyiségnek legalább 6 visszaverő felülete van (4 db oldalfal, 1 db plafon, 1 db padló). Az ezekről visszaverődő korai hanghullámok pedig folyamatosan hatnak egymásra, vagyis interferencia alakul ki közöttük, aminek következtében a visszaverődések hallgató által érzékelt hangereje nem lineárisan változik. A problémát tovább fokozza, hogy a körülvevő falak alakja befolyásolja a visszaverődések irányát is, így a létrejövő visszaverődések és az interferenciák száma hihetetlenül megnövekszik. Ezt egy egyszerű késleltetővel szinte lehetetlen modellezni, de még egy bonyolultabbal is nagyon nehéz, és valljuk be felesleges is, hiszen van ennél egyszerűbb megoldás is!

Tipp:
A ValhallaRoom pluginben nem találunk a klasszikus értelemben vett "ritka", ismétlődő korai visszaverődéseket, az itt alkalmazott megoldást inkább korai energiának lehetne nevezni. A kevés számú folyamatosan felépülő visszaverődés helyett egy "lehetetlen helyiséget" modellez, ahol nagyon sűrű, tiszta, erősen térbeli zengés alakul ki. A beállítás során ennek a korai zengésnek az időtartamával tudjuk meghatározni a helyiség méretét.


Waves H-Reverb
ER mintázatai
A zengetéssel foglalkozó mérnökök észrevették, hogy azonos méretű és jellegű helyiségeknek azonos jellegű a korai visszaverődési mintájuk. Ez alapján elkészítették az ezekre jellemző késleltetési mintákat, és ezt természetesen a zengetőikbe is beépítették. Így aztán sok zengetőben az ER előre beprogramozott mintázatának változtatásával tudjuk beállítani, hogy milyen helyiséget szeretnénk szimulálni. A H-reverb esetében pl. 10 ilyen mintából választhatunk, de az ingyenes Epicverb-ben és Orilriver-ben is találunk jó párat. Bár a H-Reverb-ben található ábrákon a visszaverődések egymás után láthatóak, ez nem azt jelenti, hogy ezek csak egy irányból érkeznének! Ez csupán egy grafikai megjelenítés, ami a kiválasztáshoz kell. A legtöbb esetben a félreértés elkerülése végett inkább névvel látják el a mintázatokat, sőt a Lexicon esetében ezek a nevek megegyeznek a mintázat "forrásával".

Tipp:
Bár a Lexicon ezeket a mintákat impulzusoknak nevezi, ezzel együtt felhívja a figyelmet arra is, hogy ezek nem impulzus válaszok (IR), vagyis nem konvolúciós technológiát alkalmaznak!

Néhány zengető esetében az ER mintázata nem elválasztható magától a zengetéstől (algoritmustól). Ilyenek pl. a Lexicon PCM Native (PCM96), Eventide UltraReverb, és a Valhalla VintageVerb is. Ha jól belegondolunk, ennek van némi alapja, hiszen az egyes méretű és jellegű helyiségek zengése és korai visszaverődései nagyon is összetartoznak! Kicsit kilóg a sorból a ValhallaRoom, ahol a korai visszaverődések mintázatát nem tudjuk változtatni, az minden választható algoritmus esetében azonos. Ezekről és a tesztrelés menetéről az erről szóló részben olvashatunk majd részletesen.

Oril River korai visszaverődések (Variáció 1-3.)
A képen kb. 62ms időtartam látható
ER vizuális megjelenítése
Ha szeretnénk, egyszerűen elkészíthetjük a kiválasztott zengetőnk korai visszhangjának grafikai reprezenticióját mi magunk is. Ehhez szükségünk lesz egy 1 sample hosszúságú impulzusra, valamint egy DAW-ra (ez utóbbi gondolom mindenkinek rendelkezésre áll).

Nincs más teendőnk, mint létrehozni egy sávot az impulzusnak, ezt send-en elküldeni egy zengető csatornára, ahol elhelyezzük a pluginünket. Ahhoz, hogy csak a korai visszaverődéseket halljuk/lássuk, a zengetést (Reverb) kapcsoljuk ki!

Ezután a különböző beállításoknál egyszerűen felvesszük a zengető kimenetét és kész is a mellékelt ábra, ahol az Oril River első 3 korai visszaverődésének mintázatát láthatjuk.

Tipp:
A rugós és fémlapos zengetők nem képesek előállítani a visszhang korai visszaverődéseit, így ezek használatával nem lehetett teljesen élethű térbeliséget szimulálni. Ezt a problémát azonban a hangmérnökök egyszerűen megoldották a zengető elé kötött szalagos késleltetővel. Ennek köszönhetően a visszhang megfelelt a pszichoakusztikai elvárásoknak és egy sokkal élethűbb terem-visszhang hatást lehetett előállítani. Ma már nincsen erre a trükkre szükségünk, mert a legtöbb digitális zengető képes előállítani a korai visszhangokat is. Ha azonban ki szeretnénk próbálni ezt a technikát, vagy autentikus régi hangzású mixet szeretnénk készíteni, semmi akadálya hogy a zengető plugin elé egy szalagos késleltetőt is használjunk!

Tipp Dave Darlington-tól:
A sárga vonalak a késleltetés, a narancs háromszög a zengetés
A régi analóg időkben a hangmérnökök echo-t (visszhang) tettek a zengetés send-je elé, mert így a hang finomabban ment át a szárazból a zengetettbe. Gyakorlatilag folyamatosan egyre jobban elhomályosítja a bemenetet, ahogy a zengés kezd egyre jobban felépülni. Vagyis az echo folyamatosan halkul, miközben a zengetés folyamatosan erősödik. Ezzel a trükkel a zengetés jobban belekeveredik a mixbe. Ezt megoldhatjuk egy késleltető és egy zengető egymás után kötésével, de egyes pluginek, mint pl. a Waves H-Reverb erre önmagában is képes a két beépített késleltetőjének köszönhetően.

Tipp:
Az Eventide 2016 zengetőben nincsen ER beállítási lehetőség, legalábbis nem a megszokott módon. Itt a helyiség méretét és a hangforrás távolságát a szélesség-szerűen kinéző diffúzió paraméterrel lehet megadni.

Kapcsoljuk be az ER-t és hangosítsuk fel teljesen
Alap ER paraméterek
Láthatjuk tehát, hogy a korai visszaverődések jelentősége rendkívüli a valósághű (vagy egyszerűen csak jó) térbeliség megteremtéséhez!

Próbáljuk hát ki, hogy milyen amikor a direkt hanghoz hozzáadjuk a korai visszaverődéseket. A cikk elején már beállítottuk az alapértékeket az Oril River-en, indítsuk tehát most el a lejátszást és figyeljük meg, mint hallunk!

Mint már akkor is, az eredeti száraz éneket, de dupla jelszinttel... Ez azért van, mert mind a korai visszhangok, mint a zengetés jelszintje mínusz végtelenre van állítva! Kezdjük tehát emelni az E.R. jelszintet, vagyis adjuk hozzá a száraz hanghoz a korai visszaverődéseket! Ne lepődjünk meg, ha sokáig nem tapasztalunk különbséget, mivel a korai visszaverődések időtartama nagyon rövid, kevesebb mint 50-100ms még a viszonylag nagyméretű helyiségekben is, így gyakorlatilag ezeket nem halljuk tudatosan, sokkal inkább érezzük őket. A jelenleg beállított 1-es ER variációt leginkább csak a 0dB-es maximális értéknél fogjuk hallani. Mivel most még nagyon kicsi a különbség a száraz és a korai visszhangos hang között, a megfigyelést és tanulást legegyszerűbben úgy végezhetjük el, ha a zengető csatorna visszatérő ágát (DAW-ban magát a csatornát) némítgatjuk, vagyis ki/be kapcsolgatjuk rajta a MUTE-ot.

Mit hallhatunk ilyenkor?
A korai visszaverődéssel együtt az ének természetesebben, nyitottabban, tisztábban hallható, anélkül hogy bármilyen visszhangot tapasztalnánk. Ha kikapcsoljuk, a hang egy kissé fojtottabb lesz és azonnal beugrik teljesen középre. Tulajdonképpen nem is a javulást, sokkal inkább a romlást halljuk meg, amikor kikapcsoljuk a korai visszaverődéseket.

Ne álljunk meg itt, hiszen az Oril River-ben 12 különböző korai visszaverődés mintát találhatunk, próbáljuk hát ki mindegyiket és figyeljük meg, melyiknek mi a jellegzetessége, milyen jellegű helyiségben érezzük magunkat tőle! A 3-as engem pl. egy kisebb szobára, hálószobára emlékeztet, az 5-ös egy nagyobb szobára, a 6-os viszont egyértelműen egy teremre.

ER és frekvenciamenet
Hogy ne legyen nagyon egyszerű a dolog, a különböző helyiségekben kialakuló korai visszaverődések hatása nem csak a visszaverődések idejében létrejövő különbségek útján figyelhető meg, de a visszaverődések által létrehozott különböző frekvenciamenetben is. Amikor egy helyiségben megszólal egy hang, a visszaverődések nem csak a helyiség méretét, de a falak anyagát is elárulják nekünk. Ezt a visszaverődő hangok frekvencia összetevőiből állapítjuk meg. A puha felületek sokkal több magas frekvenciát nyelnek el mint a keményebbek, így itt egy szűrő hatásról beszélünk, ami erősen meghatározza a kialakuló végső hangzás tonalitását. Ez azt jelenti, hogy ettől a hallott hang lehet tompább, sötétebb, melegebb, vagy ellenkezőleg tisztább, élesebb, hidegebb.

A visszhangok nem csak a forráshangra, de egymásra is hatással vannak, interferencia alakul ki közöttük, ezért a hallott hang tekintetében egyáltalában nem mindegy, hogy a hangforrás hol helyezkedik el az adott helyiségen belül. Ezt mi is könnyen kipróbálhatjuk, ha egy kisebb méretű szobában tapsolva sétálunk. Hallani fogjuk, hogy a szoba egyes részein hogyan változik meg a létrejövő taps hangja (ne törődjünk azokkal akik ilyenkor hülyének néznek minket..). Ebből következik, hogy pl. felvétel készítésnél egyáltalában nem mindegy, hogy a hangforrást (és a mikrofont) hova helyezzük el. Vannak olyan pontok, ahol pl. a pergődob élesebben, máshol testesebben szólal meg, attól függően hogy a visszaverődések által kialakuló interferencia mely frekvenciákat erősíti fel, melyek az adott pozícióban felerősödő rezonancia frekvenciák.

Ugyanezt a jelenséget tapasztalhatjuk akkor is, amikor a mesterséges zengetőnkben ER mintázatot váltunk. Ilyenkor persze már nem tudjuk a hangforrás helyzetét megváltoztatni, de megkereshetjük azt az ER mintázatot, ami az adott felvétellel a legjobb hangzást nyújtja. Ezt a legjobb hallás útján beállítani! Mindezt kipróbálhatjuk az Oril River-ben is, ha az ének helyett a pergő sávot (02_Snare) küldjük a zengetőre! Próbáljuk ki ezzel a hanggal is a különböző ER variációk hangzását. Figyeljük meg, hogy melyik mintázat milyen frekvenciákat emel ki vagy tompít el, és ez milyen hatással van a kialakuló hangzásra. Nyilván ez a hatás nem csak a pergődob esetében érvényesül, hanem minden sávon, így mindig -célszerűen- azt válasszuk a lehetőségek közül, amelyik a legjobban kiemeli az adott hangszert, amelyik a legjobban illik a mixbe.

Figyeljük meg, hogy a különböző mintázatok nem csak a hangzásra (vékony-vastag) vannak hatással, hanem a hangforrások közötti elkülönülésre is. Ehhez persze egyszerre több sávot kell zengetnünk, akár több zengető csatornán keresztül. Egyes mintázatokban pl. a lábdob és a pergő szinte összemosódik, másokban viszont nagyon szépen elkülönülnek. Hogy melyik a jó beállítás, az az adott mixtől függ, van amikor az egyikre van szükség, van amikor a másikra. Vagyis ha egy hanghoz térbeliséget adunk (természetes vagy mesterséges módon) akkor innentől kezdve az effekt és a száraz hang hatással van egymásra, és ezáltal a közösen kialakuló hangzásra is!

Ha végeztünk a különböző sávok próbálgatásával, a továbbiakban álljunk vissza az ének zengetésére...

Helyiség mérete
Aki nem csak felületesen olvasta át az eddig írtakat, annak teljesen egyértelmű és érthető, ezért nem okoz meglepetést, hogy a közhiedelemmel ellentétben a helyiség 3d méretét nem a zengésen és annak lecsengésén keresztül érzékeljük, hanem a korai visszaverődésekből!

A virtuális helyiségünk pontos méretének beállításához tehát nincsen más dolgunk, mint valami módon megadni, hogy a beállított mintázat visszaverődései milyen idő elteltével és milyen sűrűn érkezzenek meg hozzánk, a hallgatóhoz. Ezt nagyon egyszerűen oldhatjuk meg, gyakorlatilag a mintázat elemeinek távolságát, vagyis az egyes visszaverődések között eltelt időt állítjuk be. Mivel ilyenkor áttételesen az egyes visszaverő felületek távolságát határozzuk meg, ezzel gyakorlatilag a virtuális helyiségünk méretét tudjuk megadni. Érthető módon tehát erre sok zengetőben -igy az Oril River esetében is-, Size, vagy Room Size, azaz szoba méret nevű paramétert találunk. Ha tehát nem a fenti zengetőt használjuk, de megtaláljuk a size paramétert, biztosak lehetünk benne hogy ugyanezt, vagy valami ehhez nagyon hasonlót tudunk vele beállítani!

Válasszuk most a 9-os ER-t, és kezdjük el emelni a Room Size értékét! Már 50-nél is nagyobb helyiség illuzióját kelti mint 0-nál, de 100-nál már egészen biztosan mindenki hallja a különbséget! Hallgassuk meg a többi ER-t is kis és nagy méret mellett! Figyeljük meg például, hogy bár az 5-ös és a 9-es nagyjából egyforma méretű termet eredményez, mégis mennyire más hangzást adnak. Vagyis most tapasztalhattuk meg, hogy az ER mintázata nem csak a visszaverődések idejét, de azok egymásra gyakorolt hatását is tartalmazza. Figyeljünk oda, mert ha túl rövid, kicsi ER-t állítunk be, a hang könnyen phaser jellegűvé válhat! Ez egyben jelzi azt is, hogy az adott érték nem megfelelő az adott hanghoz. Ahogy folyamatosan növeljük a méretet, egyre nagyobb, tágasabb helyiség benyomását kelthetjük. Innen kezdve csak rajtunk múlik, hogy milyen beállítást választunk! Célszerűen olyat, ami illik a zenéhez, vagy az adott feladathoz.

Szélesség és mélység
Vegyük észre, hogy a Room Size változtatása nem csak a szoba szélességét növeli meg -vagyis nem csak jobb-és baloldalról szól távolabbról a hang- hanem annak mélységét is! Figyeljük meg, hogy ezzel együtt a forráshang -esetünkben az ének- egyre távolabbról érkezőnek is hallatszik! Vagyis nem csak magának a helyiségnek a méretét változtatjuk meg, hanem a hangforrás helyzetét is. Tudom, hogy nagyon nehéz mindezt hallani, főleg az első alkalmakkor, de ne csüggedjen senki, pár sorral lejjebb jön egy életmentő trükk az ilyen esetekre!

Tipp:
Az egyik legjobb és legfontosabb módja a szeparáció és a nyitottság megteremtésének egy mixben, ha az egyes sávokat (hangszerek, ének, stb.) kimozdítjuk a hangszórókból. Vagyis ne konkrétan a (két)hangszóró irányából halljuk őket, hanem egy virtuális térben legyenek elhelyezve, ami nem csak a hangszórók között terül el, hanem minden irányból körülvesz minket (a hallgatót).

Aki kicsit figyelmesebb, nyilván észrevette már, hogy a teremméret tekergetésekor -különösen a gyorsan nagy különbséget adó változtatásokkor- egy furcsa, recsegő, kattogó hang jön ki a zengetőből. Ez nem hiba, ez hozzátartozik a működéshez. A jelenséget az okozza, hogy a zengetés tulajdonképen nem más, mint nagyon sok, nagyon rövid ismétlés (delay). Ahogy pedig a késleltetőknél már megtanultuk, a késleltetési idő lejátszás közbeni változtatása a lejátszott hangok hangmagasságát is megváltoztatja. Na, pontosan ezt halljuk a zengetőnkben is, hiszen ilyenkor a késleltetés idejét állítjuk át. Mivel azonban ezek a darabkák nagyon rövidek, a változás csak ilyen recsegésnek hallatszik.

Terem méret beállítása H-reverb-ben.
Jól látszanak a változtatás közben egymástól eltávolodó
 korai visszaverődések
Érdekesség, hogy az algoritmikus zengetők általában mind tartalmazzák ezt a "problémát", hiszen a zengető algoritmusuk ezen alapszik. Nem ez a helyzet viszont a Waves H-Reverb-el, ahol egy teljesen más megközelítést, véges impulzus választ (FIR) alkalmaznak. Ez lehetővé teszi, hogy lejátszás közben úgy változtassuk meg a lecsengés idejét, hogy nem hallatszik a kattogás! Ez nagyon jól jöhet speciális hanghatások készítésekor.

Egy kis trükk a tanuláshoz
A zengetők beállítását -mint az összes többi eszközét is- általában a teljes mixben érdemes elvégezni, hiszen a fontos az, hogy együtt hogy szólnak! Ennek ellenére sokszor bizony nem egyszerű feladat a zengetéskor keletkező apró különbségeket meghallani, de van mikor magát a zengetést sem, főleg kezdőknek, akik még azt sem tudják, mire is kéne odafigyelni. Ilyenkor a legjobb, ha csak kapcsolgatunk és közben próbálunk felfigyelni a különbségekre.

Az egyes beállítások sajátosságainak megismerésében segítség lehet, ha ütős hangszerek hangján próbálgatunk. Az egyik legjobb a pergődob, mert ebben gyakorlatilag mindent megtalálunk amit egy hang tartalmazhat. Találunk benne erős tranzienst az elején, lecsengő részt a végén, és széles frekvencia-spektrumot, ráadásul mivel nagyon rövid, így nem is folyik össze a zengetéssel. Ha tehát megakadunk a próbálgatásban, az énekről térjünk át inkább a pergőre, amíg meg nem jön az a bizonyos "AHA" pillanat és meg nem értjük az egyes paraméterek jelentését. Ezután már rögtön hallani fogjuk a hatásukat bármely másik hangszer vagy sáv esetében is! A sorozat egy későbbi részében nagyon részletesen fogunk majd foglalkozni a zengetők tesztelésével, de addig próbálgassunk mi magunk is.

Nagy segítségünkre lehet a zengetők hangjának megismerésében, ha csak a zengető jelét halljuk és nem keverünk hozzá semmit sem a mixből! Vagyis sem a többi sávot, sem pedig a zengetett sáv száraz jelét! Természetesen ilyenkor magán a zengetőn sem engedjük át a száraz jelet! Ezt könnyen megtehetjük, ha csak a zengető visszatérő (return) csatornáját hallgatjuk SOLO módban. Sajnos ez nem biztos hogy mindegyik DAW-ban lehetséges, de Reaper-ben igen. Ilyenkor nem kell mást tennünk, mint minden sávról törölni a SOLO-t és csak a zengető csatornán aktiválni.

Ha valaki nem Reaper-t használ és a zengető csatorna SOLO-ba kapcsolása automatikusan megszólaltatja a száraz hangot is, a tanuláshoz és kísérletezéshez megoldás lehet, ha a sávról küldött Send-et pre-fader módba kapcsoljuk, majd a faderét lehúzzuk. Ekkor a fader előtti Send busz küldi a jelet a zengetőnek, viszont magának a sávnak a jele már nem jut el a mixbuszra.

Aki az előzőekben leírt gyakorlatok során nem érzékelte amit úgy gondolja hogy kellett volna, most ezzel a trükkel felfegyverkezve ismét vágjon neki a próbáknak, ígérem most már mindet hallani lehet majd!

ER és zengés
A korai visszaverődések mesterséges előállításakor egy másik jelenségre is oda kell, vagy lehet figyelnünk! Az ER értékével nem csak a helyiség (3d tér) méretét határozhatjuk meg, hanem annak a térnek a méretét is, amiben a zengetés majd szólni fog amikor később hozzáadjuk. (Erre majd akkor részletesen visszatérünk!) Vagyis az ER szélességével -itt most beszűkültségével- össze tudom szűkíteni egy vékonyabb sávba az ének zengetését -és ezáltal magát az éneket is- ha akarom. Tehát a térben nem mindenhonnan, csak abból a kisebb sávból lesz hallható ahová én helyezem.

A jó ER és méret beállítása
Immár jól ismerünk két alapvetően fontos paramétert, nézzük meg tehát, hogy hogyan vehetjük ennek a tudásnak hasznát! Először is nagyon jól jön és nagyban felgyorsítja a jó beállítások megtalálását, ha tudjuk mit akarunk! Ha már előre elhatároztuk, hogy milyen jellegű és méretű helyiségbe helyezzük a zenénket, vagy az egyes hangszereket, sokkal könnyebben fogunk boldogulni! Ha nem, akkor addig próbálgassunk, amíg meg nem hallunk valami olyat, amitől -kis túlzással- leesik az állunk... Finomabban fogalmazva, rögtön meghalljuk, ha valami olyasmire bukkanunk, ami jó!

Bármelyik csoportba is tartozunk, ne álljunk meg egy adott értéknél, hanem minden esetben próbáljunk ki többet is és hasonlítsuk össze őket miközben a teljes mixet hallgatjuk. Erre jól jöhet a néhány pluginbe beépített A-B belső memória használata, mivel magának az érték(ek)nek az átállítgatása olyan lassú és figyelemelterelő folyamat, ami lehetetlenné teszi az objektív összehasonlítást. A Grammy díjas hangmérnökök talán rendelkeznek elég tapasztalattal a zengető más módon történő beállításához, de erre mi ráérünk majd akkor, amikor már a mi polcunkon is pihen egy kicsi arany gramofon.

Tipp:
Ha a mi pluginünk nem tartalmaz ilyen A-B belső memóriát, akkor használjuk a DAW prezet rendszerét. Mentsük el a két beállítást eltérő néven (pl. A és B) és ezek között ugrálva hallgassuk meg a különbséget. Esetleg használjunk két zengetőt egy csatornán, vagy két zengető csatornát és ezek között kapcsolgassunk MUTE-al vagy SOLO-val.

Például ének esetében állítsunk be egy kisebb ER értékkel létrehozott szűkebb, kisebb méretű teret és egy szélesebbet, nagyobbat, majd váltogassunk a két beállítás között. Azonnal hallani fogjuk, hogy melyik a jobb, melyik illik jobban a mixbe, melyik irányba érdemes tovább menni. Ha pl. a nagyobb tér jobban megfog minket -azt érezzük, hogy ott vagyunk, benne vagyunk a zenében-, de még nem az igazi, akkor a nagyobb értékek körül csináljunk két különbözőt és most ezek közül válasszunk. Ezt az iterációt folytassuk addig, amíg meg nem érkezünk a tökéletes beállításhoz. Persze könnyen előfordulhat, hogy egy idő után már minden közeli érték egyformán jó hangzást ad. Ilyenkor hagyjuk abba a keresést és térjünk vissza később, ha szükséges.

Példa szerinti ének ER minta és méret megtalálása lépésről lépésre

Mivel nincsen konkrét elképzelésem, hogy milyen virtuális helyiségbe szeretném elhelyezni a zenét, próbálgatással fogom megkeresni a legjobban tetsző beállítást. Annyit azért már tudok, hogy nem szeretnék egy tornatermi csengő-bongó hangzást...

Így kell hogy kinézzen a Milkcow Blues mix. A képre kattintva kinagyítható és ellenőrizhető a saját mixünkhöz képest.
Indítsuk el a példa szerinti mixet mindent bekapcsolva (NY busz, maszter kompresszor, mindent! Ha az előző részekben beállított összes dolog megvan, a mellékelt kép szerinti kell hogy legyen az állapot. Ha nem így van, akkor olvassunk vissza és építsük fel a mixet az ott leírtak szerint). Az Oril Rivert- állítsuk be az előzőeknek megfelelően, a Room Size-ot állítsuk 100-ra, és kezdjük el változtatgatni az ER értékeket, célszerűen akkor amikor az ének szól, mert különben nehezen fogjuk hallani a különbségeket!

Az első 4 mintázatnál nem hallani nagy különbséget, viszont az 5-ös azonnal egy olyan hangzást eredményez, amiről rögtön tudom hogy nem tetszik. Nekem ez túl báltermi hangulatú és én most valami másra vágyom, tehát a kör már leszűkült! Menjünk tovább! A 8-ashoz elérve hallok valamit, amit nem igazán tudok megfogalmazni, de más mint a többi. Azt is mondhatnám, hogy élethűbb lesz tőle a teljes hangzás, valahogy hihetőbb... Ellenőrizzük le ezt! Váltogatok az 1-es és a 8-as, majd a 3-as és a nyolcas között, és a 8-asnál mindig ugyanaz az érzés fog el. Ettől függetlenül mégsem tetszik, olyan vásári hangulatot teremt. Ismét kiesett egy versenyző, szűkült a kör, menjünk tovább! 9-es szóba sem jöhet! Tovább!

10-esben megfog valami. Tiszta, térbeli hangzás, nézzük milyen a 11-hez és 12-höz képest. További próbák más eddig ki nem esett versenyzőkhöz, de valahogy mindig a 10-es tetszik jobban. Tehát úgy tűnik, megvan a győztes! Vagy mégsem? Egy kicsit túlzottan szélesnek, természetellenesnek hallom az éneket... de semmi gond, hiszen a szoba méret most a lehető legnagyobbra van állítva, kezdjük hát csökkenteni! A legkisebb értéken megszűnik a jó hangzás, egy középre bedobott rongylabda érzetét kelti, ez tehát biztosan nem a jó érték, mint ahogy a 100 sem volt az, szűkítsük tehát tovább a lehetőségeket egy közép értékkel. A zengető Return némításával (MUTE) ellenőrzöm a hangzást, a vártak szerint kikapcsolt állapotban a hang tompává válik és beugrik egy pamutgombolyagba.

Folytassuk az iterációt, most a kisebb értékek felé, vagyis 50 és nulla között. 25 félúton van, milyen a hangzás? Meghitt, szinte bensőséges, tetszik, de ez inkább egy suttogós balladához illik, nem egy blues-hoz. Ennél "nagyobbat" szeretnék, menjünk tehát az 50 és 100 közötti értékhez, 75. Na ezt már nevezem! Az ének előrébb ugrik, tisztább és jól érthető lesz, szinte hallom Angela szájának összetapadását is. Azért ellenőrizzük a 75-ös értéket az 50-hez és a 100-hoz képest, biztos ami biztos! Igen, 100-nál túl széles, túl távoli lesz, elveszíti azt a minimális intimitását amit 75-nél megtartott, viszont 50-nél túl beszűkült és tompává válik. Maradok egyelőre a 75-nél... Természetesen ez most csak az én ízlésem és egy példa volt! Ha szükséges, az iterációt tovább kell folytatni egészen addig, amíg olyan kis különbségekhez nem érünk el, amit már egyáltalában nem hallani, vagy nem lehet beállítani. Hogy mi számít kicsinek, vagy meddig érdemes szűkíteni a kört, az sok mindentől függ. Sajnos mint már említettem, a térbeliség esetében nincsenek olyan konkrét mérőszámok, mint a jelszint vagy a frekvenciák esetében...

Nagyjából így zajlik le egy folyamat, legalábbis így érdemes kezdeni! Természetesen, mivel az egyes hangszerek és azok zengetése a mixben folyamatosan hatással van egymásra, egy-egy újabb elem belépése vagy zengetése megváltoztathatja a közösen létrejövő hangzást. Ilyenkor annyit tehetünk, hogy visszanyúlunk az egyes zengetőkhöz vagy sávokhoz és korrigáljuk a szükséges beállításokat mindaddig, amíg ki nem alakul a végleges egyensúly!

Tipp:
Hallásunk rendkívül gyorsan szinte másodpercek alatt alkalmazkodik egy új beállításhoz, ezért ha sokáig csináljuk ezt a folyamatot, egy idő után már nem fogjuk hallani a különbséget még akkor sem, ha valójában létezik. Ezért érdemes gyakran szünetet tartani, vagy az előző részben megismert némításos technikát használni. Ez különösen jól jön, ha nagyon kis méretű helyiségeket szeretnénk létrehozni!

Száraz zengetés
Figyeljük meg, hogy zengésnek, visszhangnak még nyomát sem találjuk és máris sokkal jobb lett a hangzás! Amikor egy mixben rengeteg mélységet hallunk anélkül, hogy zengést tapasztalnánk, na az az ER! Ezt megoldhatjuk pl. egy rövid lecsengésű szoba típusú zengetővel (room reverb), ezt nevezhetjük a száraz zengetési technikának.

ER összefoglaló
Láthattuk, hogy a korai visszaverődések milyen fontosak a jó és élethű térbeliség és hangzás kialakításához, mind mesterséges, mind természetes úton. Bár a példában használt zengető pluginnel is sokféle ER-t előállíthatunk, nem kizárt hogy más eszközökben ennél sokkal finomabban, vagy éppen kevésbé részletesen tudjuk mindezt megtenni. A lényeg, hogy most már ismerjük az ER sajátosságait, hogy mire használható és hogy mire kell használni. Tudjuk már azt is, hogy melyik paraméterrel mit tudunk beállítani és hogy milyen folyamattal érhetjük el a legjobb eredményt.

Keveréskor tehát a zengetést kezdjük mindig a korai visszaverődésekkel, mivel így teremthetjük meg a 3 dimenziós terünk és a frekvenciamenetünk alapjait. Mint láthattuk, megadhatjuk a méretet, távolságot, szélességet, és a tonalitást, ezzel együtt pedig azt is, hogy a visszhangok valamint az egyes hangszerek hogyan hatnak egymásra.

Tovább haladva a zengetés részein, a korai visszaverődésből érkező hanghullámok nem állnak meg amikor a fülünkhöz érnek, és a legtöbb nem is nyelődik el a fejünkben, hanem folytatják útjukat a következő visszaverő felületig, ahonnan újból és újból felénk irányulnak, ezáltal egy dús zengést létrehozva. Ezzel azonban majd a következő részben fogunk részletesen megismerkedni!

Addig is eredményes keverést kívánok mindenkinek!

A következő részhez katt ide...

Felhasznált irodalom:
https://en.wikipedia.org/wiki/History_of_sound_recording
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC5392074/
http://www.acousticfrontiers.com/early-reflections-101/
https://en.wikipedia.org/wiki/Decorrelation
https://www.youtube.com/watch?v=ajN2XZFlg60
https://www.youtube.com/watch?v=nVXNEXiVZK8
https://www.youtube.com/watch?v=9vFgleu6fD8
https://www.youtube.com/watch?v=SCrniV8VZLE
https://www.youtube.com/watch?v=U_3LT5pYbz8