Zengetés tonalitása-4. Moduláció és torzítás

Lakószoba hőképe
Sokan azt gondolják, hogy a zengetésben alkalmazott moduláció csak a mesterséges -azon belül is inkább csak az algoritmikus- zengetés sajátossága, sőt a kevés tapasztalattal rendelkező hangmérnökök azt is gondolhatják, hogy ez inkább csak egy effekt.

Dr. Barry Blesser -a világ első kereskedelmi forgalomba kerülő digitális zengetőjének, az EMT-250-nek a megalkotója- viszont felhívja a figyelmünket arra, hogy a valóságban is létező helyiségekben a legtöbbször hőmérséklet különbség tapasztalható a helyiség egyes részein. Gondoljunk csak arra, hogy egy átlagos lakószobában is mindig melegebb van a plafon magasságában, mint a padlóén. Ez főként hideg időben -fűtéskor- érzékelhető leginkább. Mint tudjuk, a levegő sűrűsége a hőmérsékletével arányosan változik, az eltérő sűrűség pedig eltérő hangsebességet eredményez. Ha ezt megsokszorozzuk a létrejövő visszaverődések számával, máris jelentős idő-eltéréseket kapunk. Vagyis egy létező helyiségben is létezik moduláció! Ezt pedig az algoritmikus zengetők eredményesen modellezik, ellentétben a csak egyetlen idő-pillanatot rögzítő konvolúciós zengetőkkel. Elmondhatjuk tehát, hogy a valósághű zengetés eléréséhez elengedhetetlen a megfelelő moduláció használata! De mi módon oldhatjuk ezt meg?

EMT 250
Sokan talán most úgy gondolják, hogy a modulációt egyszerűen előállíthatnánk a zengető elé kötött eszközzel is, ám ebben az esetben nem kapnánk élethű eredményt! Ez az egyik oka annak, hogy a fizikailag létező lemezes zengetők nem képesek teljesen élethű zengetést előállítani, ugyanis a bennük található fémlemez rezgését nem lehet modulálni, az eléjük kötött szalagos magnókkal pedig nem lehetséges a minden ismétlésben változó moduláció létrehozása. Ezért is számít különlegesnek a Soundtoys cég Little Plate nevű lemezes zengetőt modellező pluginje, amibe a fejlesztők elhelyeztek egy modulációt biztosító paramétert is, bár ilyen az eredeti EMT-140-ben soha nem volt.

Az élethű zengetés egyik alapfeltétele, hogy minden egyes ismétlés egy kicsit eltérő legyen, ezt pedig csak a zengetőbe és azon belül is a zengető algoritmusba épített modulációval biztosíthatjuk. Talán most már érthető, hogy mi a moduláció és miért van rá szükség. Hogy az egyes zengetőkben ez milyen módon történik meg, az a gyártók legféltettebb ipari titka, ettől lesz ugyanis a zengetés élethű! Persze mi most csak felhasználók vagyunk, nem fejlesztők, így elég ha annyit tudunk, hogy az élethűséghez moduláció szükséges. Nézzük, melyek ezek!

A régebbi digitális zengetők még csak kevés memóriával rendelkeztek, így ezekben szükséges volt az egyes ismétlési blokkok különböző sebességgel történő lejátszása ahhoz, hogy ne alakuljon ki a minta hatás, vagyis ne ismétlést, hanem természetes lecsengésű zengetést halljunk. Ezt jól meg is oldották az ott alkalmazott moduláció segítségével, de annak mélysége túlzottan nagy volt egy valódi helyiségben tapasztalható -a fent már olvasott hőmérséklet különbség miatt kialakuló- frekvencia (hangmagasság) változáshoz képest, így természetellenes kórus hangzás alakult ki. Ezért aztán nyugodtan mondhatjuk, hogy ezek az első digitális zengetők sokkal inkább valóságtalan zengetést állítottak elő, mint valóságosat. Na és mi a helyzet a modern zengetőkkel? Nézzük, hogy ezek milyen modulációs lehetőségeket kínálnak!

Valhalla-VintageVerb moduláció
Frekvencia moduláció (FM)
Ez a bevezetőben már említett "klasszikus" moduláció, ami a valóságban is jelentkezik. Az egyszerűbb zengetőkben a frekvencia moduláció mélységét (depth) és sebességét (rate, speed) tudjuk általában változtatni, ez azonban a legtöbb esetben elégséges beállítási lehetőséget jelent. Ezekkel a paraméterekkel elérhetjük, hogy a zengetés minden pillanatban egy kicsit más hangmagasságot vegyen fel, ezáltal folyamatosan változó legyen.

Hogy ez a változás időben mikor és milyen mértékben jelentkezik, azt az alkalmazott algoritmus határozza meg!

Ha a hangmagasságot egy bizonyos szinten moduláljuk, akkor ezzel az úgynevezett chorus (kórus) effekthez hasonló hangzást kapunk, amivel sztereó zengetés esetén még rövid lecsengéssel is széles hangzást biztosíthatunk. Mivel a modulációnak köszönhetően ilyenkor a frekvenciatartalom is dúsul, a létrejövő hangzás teltebb, vastagabb lesz. Az ilyen jellegű algoritmusokat és prezeteket általában Chorus néven találjuk meg, és nincs ez másként a Valhalla VintageVerb-ben sem. Elsősorban hosszan kitartott hangokon hallani a hatását, mint pl. vonósok és pad típusú hangok, de éneken és pengetett, húros hangszereken is jó hasznát vehetjük! Ez persze ne tartson távol senkit attól, hogy bármi máson is kipróbálja!

Waves-H-Reverb modulációs paraméterek
Tipp:
Mint azt nemsokára meg is tapasztaljuk, a Valhalla VintageVerb zengetőben a moduláció nem csak a frekvenciát, hanem az amplitúdót (jelszintet) is változtatja, itt tehát egy keverék modulációról beszélhetünk.

Amplitúdó moduláció (AM)
Néhány fejlettebb zengetőben külön amplitúdó modulációt is találunk, ilyen pl. a Waves H-Reverb. Ez azt jelenti, hogy a zengetés előrehaladta közben annak jelszintje (hangereje) folyamatosan változik, amivel alacsony sebesség mellett egy hullámzó hatást, magas mellett pedig berregésre, torzításra emlékeztetőt érhetünk el. Ha mindezt a sztereó kimeneten a bal- és jobboldal között eltérően tesszük meg, érdekes sztereó hatást kapunk, amivel nagyfokú mozgást, vagy széles hangzást állíthatunk elő.

Moduláció hatása a zengetés hangképére
Amennyiben sztereó zengetést alkalmazunk (és az esetek 90%-ában ez bizony így van), akkor a modulációval nem csak egy érdekesebb hangzást, de szélesebb sztereó képet is kaphatunk. Ez abból adódik, hogy a zengetőből kilépő jobb- és baloldali jel kismértékben eltérő lesz, amit agyunk szélesebben szóló hangnak érzékel!

A létrejövő hatást normál esetben nem egyszerű hallani, tekintve, hogy pont ez a cél, vagyis hogy ne legyen természetellenes! Akinek kiváló hallása van és gyakorlott a moduláció hatásának felismerésében, annak ez nem jelent gondot, de egy átlagos hallgató nem ilyen. Ahhoz, hogy mi most gyorsan és egyszerűen ismerhessük meg a zengetőkben lévő moduláció működését, kezdjük a barátkozást inkább egy szintetikus teszttel!

Ehhez hozzunk létre egy új sávot, és nevezzük el "Szinusz"-nak. Küldjük a zengető csatornára 0dB Send jelszinttel és a csatorna Faderét állítsuk alacsonyra, hogy ne süketüljünk meg. Helyezzünk el rajta egy hullámforma generátor plugint (test tone generator), állítsuk 440Hz-es szinusz hullámra és ne túl magas jelszinte (-18dBFS). A frekvencia értéke egyébként nem lényeges, én most ezt használtam a próbához és ez látszik a mellékelt animációkban is.

A VintageVerb-en az előző próbáknál használt beállítások megfelelőek lesznek, de a Decay-t inkább vegyük le 0,5s-ra. Ha halljuk a hangot, akkor elsőként állítsuk a MOD Rate értékét 2 Hz-re. Ezzel a moduláció sebességét tudjuk megadni. Most kezdjük a MOD Depth (Moduláció erőssége) paramétert emelni, és figyeljük meg, hogyan változik a hangzás. Amint hallhatjuk és a kivezérlésmérőn láthatjuk is, minél erősebb (mélyebb) modulációt állítunk be, annál nagyobb eltéréssel változik a jelszint a sztereó két oldalán. Ezt úgy halljuk, mintha a hang ide-oda mozogna, hullámozna. Ha alacsony sebességet állítunk be (kis Hz érték), akkor a mozgás lassú és kifejezetten hallhó, ha viszont magasat, akkor az ide-oda hullámzás folyamatosan kezd megszűnni, és inkább két oldalról egyszerre érkező, szélesebb teret hallunk, ha pedig egész magas értéket választunk, akkor berregésre hasonlító hangzást tapasztalhatunk. Ez tehát az amplitúdó moduláció.

Hangmagasság eltérés "kimerevítve" egy időpillanatban
(MeldaProduction MTuner)
Mint már olvashattuk, a legtöbb zengető moduláció elsősorban nem a jelszintet, hanem sokkal inkább a frekvenciát változtatja, persze csak kis mértékben, így nem kell tartanunk a kellemetlen elhangolódástól. Ha azonban mégis ezt tapasztaljuk, nincs más dolgunk, mint visszavenni a mélységből. A VVV esetében a maximális beállítható mélység (MOD Depth) mellett átlagosan +/- 20 ezrelék az elhangolás egy félhangon belül, de nagyon rövid időre ez lehet akár 40 ezreléknél is több. Ezt mi magunk is leellenőrizhetjük, ha a zengető után elhelyezünk egy hangoló plugint. Ilyen pl. az ingyenes MeldaProduction-MTuner.

Végezetül nézzük meg, hogyan tehetjük láthatóvá a frekvencia és amplitúdó modulációt egyszerre! Ehhez egy oszcilloszkópra van szükségünk, ami lehet akár az ingyenes MOscilloscope, vagy Reaper tulajdonosok használhatják a beépített JS-Oscilloscope Meter-t is. Én a VPS Scope plugint használtam, ami mint látható nem csak oszcilloszkópot, de goniometert is tartalmaz.

A plugint a zengető után, magán a zengető csatornán érdemes elhelyezni, így csak a zengetőből kilépő jelet fogjuk látni. A moduláció mélységét 100%-ra állítottam be, majd kikapcsoltam a plugint. Amint látható, ebben az állapotban a mono 440Hz-es szinuszhullám frekvenciája és amplitúdója is változatlan mindkét oldalon, tehát valódi mono jelet látunk. Amikor azonban bekapcsoltam a VVV-t, ez rögtön megváltozik, és a hullámforma életre kel. Mind az amplitúdó, mind a frekvencia szépen ingadozik, sőt mint látható, a két oldalon eltérően. Ebből adódik az a pszichoakusztikai hatás, hogy a hangzást szélesebbnek halljuk! Ezt láthatjuk a goniometeren is, sőt azt is, amikor a teszt végén kikapcsolom a zengetőt, ekkor ugyanis a jel ismét egyetlen vonallá, azaz monová változik.

Ne álljunk meg ennél a szintetikus tesztnél, hanem próbálgassuk a moduláció hatását az egyes sávok zengetésekor is! Ehhez természetesen kapcsoljuk ki, vagy töröljük a létrehozott szinusz generátor sávunkat!

A megfelelő modulációval további mélységet adhatunk a zengetésünkhöz és ezáltal a létrejövő hangzáshoz! Próbáljuk ki a dob sávokon a képen látható beállításokat! Indítsuk el a lejátszást a dobokat szólóba kapcsolva, és váltogassunk a MOD Depth 0% és 100% között. A magasabb érték esetén egy mélyebb és teltebb hangzást hallhatunk. A mélységet itt most szó szerint a terem "mélységére", vagyis a szemközti fal távolságára értem, nem pedig a frekvenciákra.

Moduláció, mint effekt (hanghatás)
Általában azt tapasztalhatjuk, hogy amennyiben megfelelő értékeket választunk, a hangzás térbelibbé és teltebbé változik a modulációval. Mivel a digitális zengetők magukban hordozzák a valóságban nem létező zengetések lehetőségét is, így egy idő után már nem csak a valódi helyiségek utánzása, hanem a kreatív felhasználás került előtérbe. Ezekben az esetekben pedig az eltúlzott moduláció kifejezetten előnyösnek bizonyul! Az extrém magas beállításokkal elég érdekes effekteket állíthatunk elő, próbáljuk ki pl. az ének sávon a MOD Rate=10.00Hz és MOD Depth 100% beállítást. Ha nem ennyire eltúlzott értékeket választunk, akkor akár egy szalagos magnó hangzását is szimulálhatjuk...


Színezés, torzítás
Egyes -főleg vintage- zengetők erősen színezik a hangot. Ez a hangzásuk szerves részét képezi, ezzel együtt szeretik őket. A mellékelt képen a már megismert modulációs rész alatt látható a Waves H-Reverb torzító része. Az "Analog" kapcsolóval tudjuk bekapcsolni az analóg áramkörök hangzását és zaját szimuláló részt, amit ezután a Drive paraméterrel tudunk "túlvezérelni". Ezáltal jelentős hullámforma torzítást generálunk, ami -mint azt már tudjuk- felharmonikusok létrejöttét jelenti (lásd lejjebb). A régi analóg áramkörök mellet a klasszikus digitális zengetők -maihoz képest csökkentett- bitmélységéből adódó torzításait is bekapcsolhatjuk, sőt az egyes korszakoknak megfelelően még bitmélységet is választhatunk.

Ez sajnos egy kereskedelmi plugin (aminek szintén van ingyenesen letölthető időkorlátos demo verziója), de nem kell lemondanunk az ilyen jellegű torzítások hosszútávú ingyenes kipróbálásáról sem, ugyanis a Valhalla VintageVerb (demó verziója) ezt is tudja. Sőt, nem csak a bitmélységet, de a régi időkre jellemző modulációs hibákat, eltéréseket is szimulálja!

Először is tisztázzuk, hogy mit jelent a torzítás!
A torzítás alapvetően azt jelenti, hogy az eredeti hullámforma alakja valami okból megváltozik. Ebből adódóan felharmonikusok jönnek létre, amiről részletesen olvashatunk a clipperekről szóló részben. Amíg a torzítás hatása kellemes, addig általában szaturációnak (telítettségnek) hívjuk, amikor pedig már kellemetlen, akkor kezdjük torzításnak nevezni. Hogy a torzítás milyen felharmonikusokat és milyen számban hoz létre, az az adott torzítástól függ. A legismertebbek az elektroncsöves, tranzisztoros, szalagos és digitális torzítás.

Torzításkor tehát a hangban eredetileg nem megtalálható frekvenciák jönnek létre. Ezek az alapfrekvencia felharmonikusai, vagyis nagyban függnek tőle (ezért is hívják ezt az értéket THD-nek, azaz teljes harmonikus torzításnak). Ez azért jó, mert így nem okoznak fals, hamis hangokat, viszont segítségükkel hallhatóvá tehetünk olyan frekvenciákat, amiket másként nem, vagy csak nehezen. Pl. a mély basszus hangokat az egyszerűbb hangszórók nem képesek lesugározni. Ha ezekhez az alacsony frekvenciákhoz torzítással felharmonikusokat adunk, akkor agyunk képes a nem hallható frekvenciákat is "kitalálni". Ez azonban csak az egyik lehetséges felhasználási mód, van ennél egy sokkal "fontosabb" is! A torzítás segítségével ugyanis dúsíthatjuk a hangzást, vastagabbá, színesebbé és egyes esetekben tisztábbá is varázsolhatjuk, természetesen a beállítástól függően. Na, pontosan erre használhatjuk a vintage zengetők saját torzítását (szaturációját) is!

Színezés VintageVerb-ben
A Valhalla VintageVerb -ahogy a neve is mutatja- régi legendás zengetőket utánoz, nem titkoltan elsősorban a Lexiconokat, de van benne EMT-250 algoritmus is (sanctuary). Ezek nem azonos időszakban készített eszközök voltak, így a jellegzetes hangzásuk sem ugyanolyan. Sean Costello-nak köszönhetően a megoldás nagyon elegáns lett! A Color nevű paraméterrel három korszak jellegzetes színezéséből és modulációjából tudunk választani, ezek pedig az 1970-es, 1980-as évek és a jelenkori hangzás.

Nagyításhoz katt a képre!
A melléket animációban valós időben láthatjuk a VVV különböző Color beállításainak frekvencia átviteli jelleggörbéjét. A teszthez a "Smooth Room" nevű algoritmust választottam, ugyanis ez adja a lehető legkevesebb saját színezést, ha úgy tetszik ez a legtisztább. A teszt során a teljes spektrumban egyszerre van jelen az összes lehetséges frekvencia (1 sample hosszú impulzus). A grafikonon a vízszintes tengelyen láthatjuk a frekvenciákat 20-20000 Hz között, a függőleges tengelyen pedig az egyes frekvenciák amplitúdóját (jelszintjét). A teljesen tiszta hang egy vízszintes vonal lenne, de mint látható itt nem ez a helyzet. Ez azt jelenti, hogy a zengetőben a jel torzításon esik át. A kék vonal a sztereó hang egyik, a vörös a másik oldalát jelképezi, és mint látható jelentősen eltérnek egymástól. Ez egyben azt is jelenti, hogy a hang nem mono. Minél nagyobb a két oldal közötti amplitúdó eltérés, annál inkább halljuk a hangot a sztereó térben szélesnek.

A Color paraméterrel alapvetően a használt mintavételezési frekvenciát, ezáltal az átviteli sávszélességet változtatjuk, ami a 70-es években még csak 8-10kHz volt. Ennek szimulálására "1970's" módban a plugin átmintavételezi a beérkező jelet, amivel a Lexicon 224 és az EMT 250 zengetőket modellezhetjük. A 80-as évek elején a Lexicon 224XL már növelt sávszélességgel, 15kHz-ig volt képes működni, ezt szimulálhatjuk az "1980's" módban. Később, a 480L megjelenésétől a sávszélesség teljessé vált (22kHz), így "NOW" módban a VVV már nem csökkenti a mintavételezési frekvenciát, ezzel tehát a Lexicon 480L és PCM modelleket szimulálhatjuk. Viszont van itt még valami! 16kHz felett az amplitúdó határozottan csökkenő tendenciát mutat, ami -szerintem- azzal a ténnyel magyarázható, hogy a valóságban 16kHz felett nem létezik zengetés, a Lexicon (és a Valhalla DSP) pedig élethű szimulációra törekedett. Ezért vágják le a magas frekvenciákat, és pont ezt láthatjuk a grafikonon is.

A Color paraméter nem csak a sávszélességet/mintavételezést befolyásolja, hanem az alkalmazott moduláció jellegét is. Ez a korai digitális zengetőkben (a 70-es és 80-as években) még nem volt annyira "pontos", mint a mai eszközökben, így alkalmazásakor hibák keletkeztek. Ezt elsősorban a hangmagasság és a sztereó kép időben és értékben nem folyamatos változásában figyelhetjük meg. Ezek a hibák alapvetően meghatározzák a régi zengetők hangzását, ezzel együtt pedig a színezésüket is.

A fenti grafikonokon megfigyelhetünk még egy érdekes dolgot! A NOW (azaz mai) technológiánál az amplitúdók között nagyobb a különbség, mint a többi időszaknál. Vagyis szélesebb sávban helyezkednek el, ami azt jelenti, hogy nagyobb a dinamikatartomány. Bár erről hivatalos információt nem találtam, de szerintem ez azt jelenti, hogy a 70-es és 80-as évek színezésében az algoritmusok csökkent bitmélységen dolgoznak, akárcsak a valóságban. Ezt a legegyszerűbben a bitek vágásával oldhatjuk meg. Bár a Lexicon és az EMT is lebegőpontos ábrázolást használt, de nem 24 vagy 32 biten mint manapság, ez pedig szintén torzítást okozhat. A Waves H-Reverb pluginben külön kapcsolókat is találunk erre a célra, ahol 12, vagy akár 8 bitre is csökkenthetjük a jelfeldolgozást.


Color hatása a hangzása
Próbáljuk ki a fent olvasottakat a gyakorlatban is! Küldjük az összes dob sávot a zengetőre (0dB send jelszinttel) és helyezzük őket SOLO módba.  A Valhalla VintageVerb-et állítsuk be az alábbi képen látható módon. Loopoljunk be egy rövid részt és indítsuk el a lejátszást. (Ha a felvételnek megfelelő tempót, azaz 100BPM-et állítottunk be, és a wav fájlokat az 1.1.0 pozícióba helyeztük el, akkor állítsuk be ismétlésre a 10.4.0 és 11.2.0 közötti részt, így mindenki az hallja majd, mint én.)

A próbát kezdjük a "NOW' módban és figyeljük meg jól a hangzást. Egy kisebb szobában lévő dobfelszerelést hallhatunk, hosszan lecsengő, telt hangú lábdobbal, a pergődob pedig szinte egyszerre szól mindkét oldalról, szélesen. Próbáljuk megjegyezni, hogy mennyi mélyet és magasat hallunk, illetve, hogy az egyes dobhangok hol helyezkednek el a térben és az mennyire széles/nyitott.

Most váltsunk az "1980s" módba! Talán a leginkább hallható változás, hogy a lábdob "elvékonyodik", a benne található és hosszan lecsengő mélyek eltűnnek. Ez nagyjából meg is felel a fenti ábrákon látható grafikonoknak, ahol NOW módban sokkal nagyobb amplitúdóval jelennek meg az alacsony frekvenciák, mint az 1980s módban. Ennek eredményeképp a lábdob a szélesebb hangzásból egy inkább középre helyeződött, ha úgy tetszik sokkal jobban központban lévővé vált. Persze ezzel együtt veszített a dinamikusságából és a vastagságából is.

Figyeljük meg a térbeli elhelyezkedésének a megváltozását is! A "két oldalról" sokkal inkább középre, és tőlünk egy kicsit távolabb is került, ezzel együtt pedig alulról felfelé is elmozdult, vagyis sokkal inkább a hangszórók közepe felől hallhatjuk, mint az aljukról. De mi a helyzet a többi hanggal? Teljesen egyértelmű, hogy magasfrekvenciák tekintetében az egész hangzás tompább és sokkal inkább középre helyezett, ha úgy tetszik beszűkültebb lett. Az eddig mindenhonnan (még a hátunk mögül is) szóló cintányérok már sokkal inkább csak elölről szólnak, bár onnan nagyon határozottan és pontosan meghatározható pozícióból. A hangmagasságuk is megváltozott, mintha mélyebbek lennének. A pergőbob talán nem esik át ilyen mérvű változáson, de az biztos, hogy vékonyabb, és kevésbé tiszta hangzást ad. Én azt merném mondani, hogy torzítottá vált, mintha egy kissé túlvezérelt analóg eszközön keresztül készülne a felvétel (vagyis színezett lett). Alapvetően elmondhatjuk, hogy az egész hangzás egy kisebb "gömbbe" helyeződött bele, már nem mindenhonnan, hanem több határozott helyről érkezik, bár egyáltalában nem lett mono, megtartotta térbeliségét. Figyeljük meg, hogy a tér szűkülése nem csak vízszintes, hanem függőleges irányban is megtörtént. Leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mintha NOW módban egy kisebb szobában lennék a dobbal együtt, ahhoz nagyon közel, 1980s módban viszont úgy, mintha egy pár lépést tettünk volna hátrafelé, és ezért távolabb kerültünk tőle.

1970s módban tovább folytatódik az imént megkezdődött változás, a hangzás egy kicsit még kisebbé és fókuszáltabbá vált az 1980s módhoz képest. Igazán jól hallható a különbség a kísérő cintányér (ride) térbeli elhelyezkedésén, ami 1970s módban a baloldalról szinte beugrik középre. A mélyek és a magasak még kevesebbek, és mintha a lecsengési idő is csökkent volna valamelyest. Mindezek eredményeképp a hangzás sokkal tisztább és határozottabb, bár ezzel együtt kevésbé széles és kevésbé hallani úgy, mintha benne lennénk, sokkal inkább előttünk szól a dobfelszerelés. A térbeliség továbbra is megmarad (ezt könnyen ellenőrizhetjük, ha némítjuk a zengető visszatérő csatornáját) ki/be kapcsoláskor a teljes dob visszaugrik a hangszórók síkjába (ahogy kell).

Mindez természetesen nem csak a dobhangokra, hanem minden más sávra is igaz, így ne hagyjuk ki a gyakorlást és teszteljük ez egyes beállítások hatását minden más sávon szólóban és mixben is! Pl. az éneket a fenti beállításokkal zengetve 1970s módban sokkal határozottabb, előrébb (hozzánk közelebb) elhelyezkedő és ezáltal sokkal érthetőbb, a háttérből (kíséretből) jobban kiemelkedő énekhangot kapunk, mint NOW módban! Ebben persze nagy szerepe lehet az 1970s és 1980s módokban létrejövő torzításnak is...

Alapvetően elmondhatjuk, hogy egyik mód sem jobb a másiknál, mindegyiknek megvan a saját létjogosultsága. Hogy mikor melyiket érdemes használni, azt a producer/hangmérnök, vagyis mi döntjük el az adott feladattól függően. Bár a térbeliségről részletesen majd a következő részben lesz szó, már most is jól lehetett hallani a széles és a kissé szűkebb hangzás előnyeit és hátrányait egymáshoz képest. A szűkebb sokkal határozottabb, de ezzel együtt vékonyabb is volt, míg a széles mindenhonnan érkező hangzást adott, de kevésbé volt határozott, mert kissé már kezdtek a hangok összemosódni. A Color paramétert tehát jól használhatjuk arra is, hogy meghatározzuk az adott sáv(ok) szélességét, de mondhatjuk úgy is, hogy azt, hogy mennyire szóljon szárazon, vagy hogy mennyire szóljon közelről.

Tonalitás összefoglaló
Nagyjából a végére értünk a zengetők tonalitását bemutató sorozatnak, így tekintsük át gyorsan pár szóban, hogy mire is érdemes odafigyelni ezzel kapcsolatban!

1. Zengetéskor a tonalitást alapvetően három dologra használjuk: kiegyenlítés, kiemelés, és kontraszt megteremtése.

2. A visszaverődésekre nem csak a visszaverő felületek vannak hatással, hanem maguk a visszaverődésekből kialakuló hanghullámok is, amik interferenciát okoznak. A falak anyagának megváltoztatásával nem csak a lecsengési időt, de a visszavert hanghullámok frekvenciáit is befolyásolhatjuk, ezt pedig a csillapítással tudjuk meghatározni. Az interferencia és a csillapítás közösen adják meg a létrejövő hangzás tonalitását.

3. A zengetéskor létrejövő hangok hatással vannak a mixre, ezért azokat ugyanúgy be kell illeszteni abba, mint a normál (forrás) sávokat. Erre használhatóak a beépített szűrők és ekvalizerek. Emellett a zengető nonlinearitásából és hibáiból adódó nemkívánatos hangzást is elkerülhetjük velük.

4. A moduláció a természetes zengetéskor is fennáll, ezért azt nem csak effektként érdemes alkalmazni! Sőt, mondjuk inkább úgy, hogy használata kötelező, ha élethű zengetést szeretnénk elérni, és emellett a térbeliség növelésére is eredményesen használható.

5. A zengetők elektronikájából, vagy a bennük alkalmazott algoritmusokból létrejövő torzításokat a hasznunkra fordíthatjuk, ha megfelelően alkalmazzuk őket.


A következő részben a zengetés térbeliségével, és ennek beállításához szükséges paraméterekkel fogunk részletesebben foglalkozni!

Addig is eredményes keverést kívánok mindenkinek!

A következő részhez katt ide...




Felhasznált irodalom:
http://www.kislexikon.hu/tonalitas.html
https://theproaudiofiles.com/the-importance-of-space-in-a-mix-part-ii/
https://valhalladsp.com/2011/05/25/valhallaroom-tips-and-tricks-realistic-concert-halls/
https://valhalladsp.com/2009/07/30/modulation-in-reverbs-reality-and-unreality/
https://www.soundonsound.com/techniques/use-reverb-pro-1
https://www.youtube.com/watch?v=pBaq3_GDAJg
http://bobbyowsinski.blogspot.com/2010/04/secret-of-abbey-road-reverb.html#axzz4g7GCsese