Kompresszor használata I.-5. rész

A sorozat előző részeiben inkább az elméleti ismereteket sajátíthattuk el, Megismerhettük a különböző kompresszor típusokat, körüljártuk őket kívülről és belülről is.

Ebben a részben már nem csak az elmélettel foglalkozunk, hanem végre a gyakorlatban is megtapasztalhatjuk a működésüket!

Kezdjük hát a tanulmányozásukat a legegyszerűbb kompresszorokkal, majd haladjunk folyamatosan az egyre bonyolultabbak felé!


Miért van szükségünk kompresszorokra?
DAW automatizáció (Reaper)
A keverésről szóló sorozat első részeiben már megtanultuk, hogy mennyire fontos egy jó mix elkészítéséhez, hogy a különböző sávok (hangszerek) hangerő arányai kiegyensúlyozottak legyenek. Ahogy ott is olvashattuk, ennek megteremtése nem mindig egyszerű feladat, főként ha olyan forrásanyaggal kell dolgoznunk, aminek nagy a dinamika tartománya, vagyis nagy a különbség a leghalkabb és a leghangosabb hang erőssége között. Ilyenkor ha a statikus (állandó) fader beállítást a hangos részekhez választjuk, akkor a halk részek szinte hallhatatlanná válnak, ha a halk részekhez, akkor a hangos részek elnyomják a többi sávot. Ennek elkerülésére alkalmazhatjuk a fader automatizációt, vagyis a fader mozgatásának felvételét a mű alatt. Ilyenkor a halk részeknél felhangosítjuk egy kicsit, a hangosaknál pedig lehalkítjuk a problémás sávot, ezt a DAW rögzíti, majd lejátszáskor a fader mozgatást már megcsinálja helyettünk. Ez a professzionális megoldás.

A probléma megoldható egy kompresszor alkalmazásával is, hiszen ez is képes a beállított hangoknál hangosabbak lehalkítására, sőt mindezt automatikusan teszi, nekünk -kis túlzással- nincs más dolgunk mint a küszöbértéket megadni.

Példa:
Hosszútávú kompresszió:
- A dal elején egy csendesebb, halkabb, finomabb ének került felvételre, a refrénben azonban már erőteljesebb, szinte ordító hang. Ilyen esetben a kompresszor az ordítást lehalkítja a suttogás hangerejére, így azonos fader beállítás mellett is hallható és érthető lesz mindkettő.


Rövidtávú kompresszió:
- A mondat közben pár szó erőtlenebbé, halkabbá sikeredett, de a produkció egyébként tökéletes volt, nem érdemes újra felvenni, mert nem lesz jobb. Ekkor a kompresszor a hangos szavakat a halkabbak szintjére csökkenti, így a korrigált fader beállítással minden szó azonos hangerővel lesz hallható.
- Bizonyos szavak más hangsúllyal, más intonációval lettek felénekelve, ezzel is kifejezve a szöveg mondanivalóját. Ezek az eltérések (pl. néhány szó suttogva hallható, ezzel egy intimebb hangulatot teremtve), lehetetlenné teszik, hogy azonos fader beállítás mellett minden szó érthető maradjon. Ebben az esetben a kompresszor az erőteljesebb (tehát hangosabb) szavakat lehalkítja a suttogás hangerejére, így a korrigált fader beállítással már egyetlen szót sem nyom el a háttér, egyaránt érthetőek maradnak.

Sok hangmérnök mégsem csak ezért, sőt elsősorban egyáltalán nem ezért a képességéért használ kompresszort. A modern zenében sokkal inkább egy bizonyos hangzás elérésére használjunk, amit más módon sokkal sokkal nehezebb lenne elérni.

Ha a hangszereket külön külön rögzítjük, ráadásul nem is ugyan abban a helyiségben és nem is azonos hangnyomás szinteken, akkor még ha a statikus mixünk kompresszorok nélkül megfelelő arányokat is ér el, nagy esélyünk van rá, hogy egy nagyon vékony hangzást kapunk. Ez abból adódik, hogy a mikrofonok nem úgy rögzítik a hangot, mint ahogyan azt mi halljunk.

Az emberi fülbe és a hallórendszerünkbe több kompresszor és ekvalizer is be van építve. Ehhez a hangélményhez vagyunk hozzászokva, ezt tanultuk meg. Ha látunk pl. egy gitárost játszani, de nem halljuk, agyunk egy nagyon is konkrét hangzást vár el. Ha nem ezt a hangzást kapja, akkor a hangot nem igazinak, mesterségesnek érzékeli. Nagy valószínűséggel a CD-ről, vagy más hanghordozóról hallott kezeletlen gitár hang nem egyezik meg a gitár eredeti hangjával. Ez lehetetlen is lenne.

Lars Ulrich - Metallica
A legtöbb lehallgató rendszer nem képes az eredeti hanggal teljesen megegyezően visszaadni a felvett hangot, és a legtöbb esetben ennek a hangerő a legnagyobb akadálya. Nem valószínű, hogy otthon ugyan olyan hangosan hallgatjuk a Metallica számait, mint ahogy azt Lars Ulrich a stúdióban feldobolta. Ha igen, akkor hamarosan a szomszédok is kedvet kapnak majd hozzá és ők is elkezdenek dobolni, de ők inkább a falakon... Ha ezt a hangos, mikrofonnal rögzített dobfelvételt simán csak lehalkítjuk, nem az eredeti hangképet kapjuk halkabban, mivel a fülünk ekkor nem ugyan azokkal a GR értékekkel használja a beépített kompresszorainkat. A hangot mesterségesnek, vékonynak fogjuk érzékelni. Ennek a problémának a megoldására is jó a kompresszor. Mindemellett eredményesen használhatóak a hangok térben történő elhelyezésére is, ami nélkülük szintén csak bonyolultabban lenne megoldható.

Tipp:
Még a többszörös Grammy díjas hangmérnök Michael Brauernek is közel 3 évre volt szüksége, hogy hallja a kompresszorok hangzását. Ezt követően azonban Brauerize(tm) néven bonyolult kompresszor-rendszert fejlesztett ki (amiről részletesen olvashatunk ide kattintva). Ezért aztán a nehéz kezdet után nyugodtan nevezhetünk a kompresszor-hangzás egyik legnagyobb mesterének. Ne bánkódjunk tehát, ha nekünk sem sikerül elsőre, vagy tizedikre sem hallani a kompresszor hangzását, vagy megkülönböztetni az egyes fajtákat!

Nézzük most meg, hogy hogyan is érhetjük el ezeket a hatásokat egy kompresszor segítségével.

A legegyszerűbb kompresszió
Azt írom, hogy legegyszerűbb, de ez ne tévesszen meg senkit sem! Most nem magáról a kompresszió megvalósításáról beszélünk, hanem a beállításáról. A legegyszerűbben beállítható kompresszoron -kis túlzással-mindössze egyetlen beállítási lehetőséget találunk, talán ezért is örvend még 50 év múltán is nagy népszerűségnek. Ez nem más, mint a Teletronix LA-2A. Ha nekünk nincs ilyen kompresszorunk, akkor se essünk kétségbe, ami kinézetre hasonlít hozzá, az nagy valószínűséggel ennek másolata. Ezt a dizájnt nagyon sokan átvették, nem véletlenül terjedt el ennyire.

IK Multimedia - LA-2A klónja
Az ilyen "egyparaméteres" kompresszorokon a kompresszió mértékét tudjuk beállítani. Ezt legtöbbször egy forgó potméter segítségével tehetjük meg, amit Peak Reduction (jelszint-csúcs csökkentés), vagy Compression (kompresszió), vagy ezekhez hasonló néven találunk meg. Hogy ebből a készülék (vagy plugin) hogyan oldja meg a feladatot, arról az előző részekben olvashatunk részletesen.

A Peak reduction legalacsonyabb értéke valószínűleg a nulla. Ebben az állapotban nem történik kompresszió, a bejövő és kimenő jelszint megegyezik. Ha elkezdjük ezt az értéket növelni, egyre több jelcsúcs kerül lehalkításra, a kimenő jelszint egyre inkább váltakozás mentes lesz, vagyis egy azonos szintre kerül. Ezért is hívjuk ezeket a kompresszorokat szintező erősítőnek.

Torzítás
Ha nem állunk meg ennél az értéknél hanem még feljebb megyünk, a kimenő hang kezdi jelentősen elveszíteni dinamikáját, és egy magas érték elérése után harmonikus torzításba kezd. Ez nem csoda, hiszen ilyenkor a jelalak (hullámforma) erősen károsodik, a jelcsúcsok levágódnak, a jel kezd négyszöghullámhoz hasonlítani. Pontosan mint egy torzítóban. Erről részletesen olvashatunk a Limiterekről és Clipperekről szóló részben. Ha ez a torzítás analóg módon valósul meg, akkor még akár kedvező is lehet, a digitális torzítás viszont nem éppen kellemes a fülnek.

Technikai háttérinfó:
Természetesen egy egyparaméteres kompresszor is rendelkezik az összes paraméterrel ami szükséges a kompresszió megvalósításához, mindössze ezeket mi nem tudjuk módosítani. Tehát ugyan úgy vannak Ratio, Attack és Release értékei, de ezek rögzítettek, vagy automatikusan változóak. Az egyetlen beállítható paraméter gyakorlatilag a Threshold értéke, többé kevésbé ezt változtatjuk a Peak Reduction, vagy Compression szabályzókkal.

Mikor érdemes használni?
Ezt a kompressziót eredményesen használhatjuk az egyes sávokon található hangok egy szintre hozására, amivel érthetőbb, sok esetben "vastagabb" teltebb hangzás érhető el. Kiválóan használható ének, gitár, basszus sávokon, de természetesen minden egyéb hangszer esetében is megér egy próbát. Mivel itt nincs lehetőségünk az egyéb paraméterek beállítására, ezért nem minden problémára nyújt megoldást, de ha nincs elképzelésünk róla hogy pontosan mit is szeretnénk elérni, érdemes egy ilyen kompresszorral kezdeni a keresgélést. Szintén ajánlom kezdők részére, hiszen itt nem vesznek bele a különböző tekerentyűkbe, csak és kizárólag a hangra figyelnek, ami a lehető legjobb dolog amit tehetnek!

Waves - One Knob
Egyparaméteres kompresszorok
Természetesen létezik csak egyetlen egy potit tartalmazó kompresszor, ilyen pl. Waves - OneKnob Louder és Pressure, vagy LSR Audio - SK_Dynamics, de a legtöbb kompresszoron minimum két fő potméter található. A másik poti általában a kompresszióból adódó jelszint csökkenés korrigálására használható Output Gain, vagy Make-up Gain. Ennek működését már nyilván mindenki jól ismeri aki elolvasta a sorozat előző részét. Emellett sokszor találhatunk kompresszor és limiter funkció átkapcsolót, ami mint azt már tudjuk, a Ratio értéket változtatja meg.

Sajnos már véget ért az akció és ingyenesen nem érhető el a Nomad Factory - Bus Driver kompresszora. Ez egy valódi egy potis kompresszor! Senkit ne tévesszen meg, hogy két potit látunk, a másikkal a szaturáció mértékét szabályozhatjuk. Nagyon profi, jól használható kompresszor, mindenkinek csak ajánlani tudom!

A szaturáció a következő példákban nem számít! Az, hogy egy plugin mennyire hasonlít pl. egy eredeti LA-2A-hoz a mi esetünkben most nem játszik szerepet, mi most csak a kompresszió működéséről és annak beállításáról beszélünk, nem az analóg modellezett pluginek élethűségéről! Ebből a szemszögből nézve teljesen mindegy, hogy egy adott plugin milyen mértékben és hogyan szaturálja a hangot, nekünk most az a fontos, hogy megértsük és megtanuljuk a kompresszor használatának lényegét. Ehhez most nem jó hangú kompresszorra, mojo-ra, és egyéb nyalánkságokra, hanem egy egyszerűen használható, megfelelő eredményt adó kompresszorra van szükségünk. Emellett az sem baj, ha ingyenes, hiszen így mindenki egyszerűen és legálisan elérheti és gyakorolhat vele otthoni környezetben is.

Egyszerű kompresszor teszt:
Töltsük le a bulldozer.dob.wav fájlt (Copyright BKS). Ez egy élő, többmikrofonos dobfelvétel nyers összegzett változata. Itt csak a különböző mikrofonok hangerő arányai és panorámájuk lett beállítva, majd ez egy 16 bites sztereó wav fájlba exportálva. Véleményem szerint a kompresszorok működése jól tanulmányozható egy ilyen komplex hanganyag esetében, mivel egyaránt tartalmaz tranzienseket, háttér hangokat, sztereó képet és elég széles frekvenciaspektrumot is.

Antress - The Lost Angel
Helyezzük el a wave-et egy sztereó sávra a DAW-ban, majd a sáv első insert pontjára helyezzünk el egy LA-2A típusú kompresszor plugint. Ha sztereóban szeretnénk hallani a végeredményt, akkor lehetőleg sztereót. Ha pluginünkben nincsen feltüntetve, hogy az sztereó-e vagy monó, akkor nagy valószínűséggel sztereó. E-felől minden kétségünk elillan majd, amint bekapcsoljuk. Én most az ingyenes Antress - Lost Angel-t választottam.

Állítsuk a Peak Reduction-t nullára, majd indítsuk el a lejátszást. Végezzük el a gain staging-et, vagyis a Gain potival állítsuk be a kimenő jelszintet a bejövővel azonosra. Ezt a következő módon tehetjük meg egyszerűen:

1. Loopoljuk be a fájl első két negyed ütemét. Ehhez állítsuk be a tempót 174 BPM-re, az ütemmutatót 4/4-re, a fájlt helyezzük 1.1.0 pozícióba. A loop kezdetét állítsuk 1.1.0-ra, a végét 1.3.0-ra.
2. Indítsuk el a lejátszást és válasszunk ki egy hangot a loopból. Én a pergő dobot választottam.
3. Figyeljük a kiválasztott hang hangosságát, miközben ki-be kapcsolgatjuk a plugin bypass kapcsolóját. Ezt megtehetjük a DAW beépített plugin bypass kapcsolójával is, vagy a Lost Angel-be épített Power kapcsolóval is.
4. Ha a plugin bekapcsolt állapotában hangosabb vagy halkabb a kiválasztott hang, korrigáljuk a kimenő jelszintet a Gain-el. Úgy tűnik, hogy ebben a pluginben a Gain 40-es érték a Unity Gain, azaz az az érték, ahol nem történik jelszint változás.

Eredeti dob loop baloldali hullámformája
Most már készen állunk arra, hogy elkezdjük tanulmányozni a kompresszió hatását a dobfelvételünkre! Mielőtt beleőrülnénk az unalmas dobütésbe, állítsuk át a loop végpontját 5.1.0-ra, így már elviselhetőbb lesz. Indítsuk el a lejátszást és kezdjük el növelni a Peak Reduction értékét egészen addig, amíg a GR mérő meg nem mozdul. Ez kb. 12-es állásnál fog bekövetkezni. A mutató mozgása jelzi, hogy mikor történik kompresszió. Minél nagyobb a kimozdulása, annál nagyobb az éppen alkalmazott GR. (Ha nem értjük ezeket a kifejezéseket, olvassuk el a sorozat előző részét!) Akinek nagyon jó a hallása, már tapasztalhat valamiféle hangerő csökkenést, de ez még egyáltalán nem jelentős. Ha kíváncsiak vagyunk rá, a bypass-al ellenőrizhetjük.

-1dB-es beállítás
Állítsuk most be a Peak (reduction) értékét annyira, hogy a műszer -1dB jelszint csökkentést mutasson. A dob loopunk esetében ez a 30-as értéknél következik be. Végezzük el a jelszintek korrekcióját, nekem Gain 44-nél jó. Hallgassuk végig párszor a loopot bekapcsolt és kikapcsolt kompresszorral. Ha nem hallunk különbséget a két állapot között, ne essünk kétségbe, itt még nincsen olyan nagy. Mivel mi most még csak egy minimális GR-t alkalmazunk, így ne számítsunk túl nagy hatásra. Akinek gyakorlottabb a füle, az viszont már most is hallhatja, hogy a hangzás teltebbé, élőbbé vált. Főként a plugin kikapcsolásakor hallhatjuk, olyan mintha kiürülne, letompulna. Ha összehasonlítjuk az eredeti és a -1dB-es wave képét, láthatjuk, hogy a tranziensek jelcsúcsai csökkentek.

Hullámforma -1dB kompresszióval

-3dB-es beállítás
Növeljük a kompresszió értékét egészen addig, amíg a GR mérő -3dB-t nem mutat, majd korrigáljuk a kimenő jelszintet. Nálam ez Peak 51, Gain 49. Ha most ki-be kapcsoljuk a plugint, már egészen jól lehet hallani a kompresszor hangzásra gyakorolt jótékony hatását. Dús, élő... figyeljük meg, hogy pl. a pergődob hangja mennyire megváltozik. Hallhatóvá válik a lecsengése. A cintányérok és a terem hangzása szintén jobban előtérbe kerül, az egész egy jobban egybefüggő, összegyúrtabb benyomást kelt. A különbség még szembetűnőbb, ha több cikluson keresztül a kompresszort bekapcsolva hallgatjuk a loopot, majd hirtelen kikapcsoljuk.

Hullámforma -3dB kompresszióval

maximális jelcsúcs csökkentés
Menjünk most át egy kicsit extrém kategóriába és növeljük a Peak értékét 100-ra. A GR ekkor -10dB körül mozog. A korrigált Gain 74. Na, itt már mindenki számára hallhatóvá válik a kompresszió annak minden hibájával együtt. A lassú Release miatt teljesen természetellenessé válik az egész hangzás, jól hallható az úgynevezett pumpáló hatás. Ez a kompresszió a túl lassú attack miatt durván kiemeli a kísérő cintányér tranziensét is (kb. 4.1.0-nál), máshol viszont nem. Amikor kikapcsoljuk a plugint, már tudjuk hogy miről is van szó amikor kompresszióról beszélünk...

Hullámforma -10dB kompresszióval
Természetesen a fentiek nem csak dobokra igazak, hanem minden más hangra is. Próbáljuk ki a kompresszorunkat más hangszerek felvételén, beszéden és éneken is, és próbáljuk megjegyezni, hogy a különböző GR értékek milyen hanghatást váltanak ki. Ne csak kompresszor, hanem limiter állásba kapcsolva is teszteljünk! Ezzel a tudással felvértezve a következő keverésünkkor már sokkal egyszerűbben tudunk majd egy adott problémát megoldani, egy elképzelt hangzást megvalósítani. Ha mások mixeit hallgatjuk, talán felismerjük majd, hogy mikor és mennyi kompressziót alkalmaztak, és milyen hatást értek el vele. Ha tetszik amit hallunk, próbáljuk meg lemásolni és a saját mixeinkben is alkalmazni!

Mint azt a fenti példákból is láthattuk, az egyparaméteres kompresszor -közel sem tökéletes működése ellenére is- nagyon nagy előnye, hogy egyszerűen, gyorsan beállítható és ehhez képest -bizonyos alkalmazások kivételével- kiváló eredményt érhetünk el velük.


A második lépcsőfok, időállandók
Softube TLA-100A
A fenti extrém példában mi magunk is nagyon jól hallhattuk, hogy milyen az amikor a kompresszor nem megfelelően alkalmazkodik a forrásanyaghoz. A probléma kiküszöbölésére a fejlesztők persze nem álltak meg az egy potméteres szinten, és néhány kompresszor esetében a klasszikus felépítést kiegészítették más paraméterek beállíthatóságával is. Ilyen pl. a Summit Audio - TLA-100A kompresszor, ami kinézetében is nagyon hasonló az LA-2A-hoz, kivéve a bal oldalon található kapcsolókat.

Az egyik legnagyobb előrelépés az "egypotis" kialakításhoz képes, hogy nem csak a kompresszió mértékét, de annak időben történő elhelyezkedését, lezajlását is mi magunk szabhatjuk meg. Ez az Attack és Release értékek beállításával érhető el. (Ezekről az értékekről részletesen olvashatunk a sorozat előző részében)

A legegyszerűbb esetben előre beállított értékpárok, vagy értékek közül választhatunk. A TLA-100 esetében mondjuk csak 3-3 érték közül, de már ez is több mint az LA-2A egyetlen rögzített értéke. A Softube jóvoltából ez a kompresszor plugin formában is elérhető, amin újabb -az eredeti hardver készüléken nem létező- beállítási lehetőségeket is találunk.

Egy ingyenesen letölthető plugin a Klanghelm MJUC Jr., ami a két alap beállítás mellett harmadikként egy időállandó (Time constant) kapcsolási lehetőséget is biztosít. Aki nem tudja mi az az időállandó, itt olvashat róla részletesebben.

Bár az MJUC Jr. kinézete hasonlít az LA-2A-ra, nem opto-kompresszor hanem úgynevezett variable-mu, magyarul változó feszültségerősítésű elektroncsöves típus. Ez nem befolyásolja a tesztünket, hiszen most nem a kompresszor hangjára, hanem az időállandók hatására vagyunk kíváncsiak, ezért most ezt a plugint fogjuk használni ezek megismeréséhez.

gyors időállandó beállítás
Az első tesztben szereplő Lost Angel kompresszort kapcsoljuk ki, és helyezzük el utána a második insert pontra az MJUC Jr.-t. Állítsuk a Time constants kapcsolót Fast, azaz gyors állásba. Indítsuk el a lejátszást és kezdjük a kompresszió mértékét lassan emelni egészen addig, amíg -3dB GR-t nem kapunk. Ezt valószínűleg 19,5-ös Compress értéknél fogjuk elérni. Természetesen a kimenő jelszintet is korrigálnunk kell a Make-up-al, egészen +6,6dB-ig. Ha most felváltva hallgatjuk a Lost Angel -3dB-es beállítását és az MJUC Jr. -3dB-es beállítását, éppen hogy csak hallhatunk valami különbséget. Ez nagyjából azt jelenti, hogy a két kompresszor időállandója nagyon hasonló értékekre van beállítva.

Folytassuk a tesztet, és kapcsoljuk át az MJUC Time constants-ot Slow-ra, azaz lassúra. Micsoda különbség! A jelszint csökkentés szinte megszűnik, csak a loop végén lévő tam levezetésnél jelentkezik, de ott sem több mint -1dB. Persze az előző beállításkor megemelt kimeneti jelszintnek köszönhetően a hangerő is megnövekedett. Nézzük mi a helyzet, ha Auto módba kapcsolunk! Megint óriási különbség... a GR értéke felmegy egészen -5dB-ig, sőt néha túl is lépi azt. Láthatjuk tehát, hogy az időállandó azonos kompresszió beállítás mellett is jelentősen befolyásolja a létrejövő GR értékét, és ezzel együtt a hangzást is.

automatikus időállandó beállítás
Nézzük mi történik, ha a különböző időállandókból adódó GR-t és a Make-up-ot is egy szinte hozzuk a három beállításnál. Ehhez helyezzünk el még két MJUC-t a következő két inzert pontra, így összesen már 3db lesz. Az elsőt állítsuk be gyors értékre, a compress 19,5, make-up 6,6. A másodikat állítsuk be lassúra, compress 25,6, make-up 5,5. A harmadikat nyilván Auto-ra állítjuk, az ennek megfelelő compress 15,5, a make-up pedig legyen mondjuk +6,9dB. Ha most váltogatjuk a 3 plugint (de egyszerre mindig csak egy legyen bekapcsolva!), akkor jól hallhatjuk a különböző időállandókból adódó különböző hangzást.

A gyors (Fast) és az automatikus (Auto) között szinte semmi különbséget nem lehet hallani. A háttérhangok felerősödtek, az egész hangzás dúsabbá, élőbbé vált. Van aki ezt visszhangosabbnak érzékeli, de ez azért nem ugyan az mintha egy visszhangosítón (reverb) engedtük volna keresztül a loop-ot. Itt a részletek nem mosódnak egybe, csupán a térérzet növekszik, dúsul. Megfigyelhetjük azt is, hogy a pergő és a lábdob egy kicsit hátrébb, tőlünk távolabb, a cintányérok sokkal előrébb, hozzánk közelebb kerültek a térben, mintha elmozdították volna őket a szobában. Ha ki-be kapcsolgatjuk a plugint és csak a pergőre és a lábdobra figyelünk (akár a szemünket becsukva) még inkább érzékelhetjük ezt a hatást.

A lassú (Slow) beállítás szinte teljesen ellentéte az előző kettőnek. A hangzás itt nem dúsul be, a cintányérok is a helyükön maradnak, a pergő is, na de várjuk csak! A lábdob szinte az arcomba mászik! Mintha egészen közel hajoltam volna hozzá! Ha ki-be kapcsolgatjuk a plugint, még jobban érzékelhetjük ahogy a lábdob közelebb kerül hozzánk.

Mit tanulhattunk mindebből?
A Fast (gyors) beállítás egyrészről egy gyorsabb attack értéket állít be. Ennek hatására a tranziensek (a hang eleji rövid jelcsúcsok) kompresszálásra kerülnek, vagyis lehalkítódnak. A gyorsabb release értéknek köszönhetően ez a jelszint csökkentés hamar be is fejeződik, így a hang további része szinte érintetlenül marad. Mivel a kimenti jelszintet (Make-up) felerősítettük, ezért ezek a halkabb hangok most erősebben hallhatóak, az eddig erősek pedig halkabban. Vagyis jelentősen csökkentettük a dinamika tartományt, tulajdonképpen kiegyenlítettük a különbségeket. Ezt agyunk úgy érzékeli, mintha dúsabb, hangosabb lenne az ugyan olyan kivezérlésértékű hang.

MJUC Jr. Fast, Slow és Auto beállítással készült
fájlok hullámformái
Mint azt az előző részekből már megtanulhattuk, a hangok forrásának távolságát agyunk részben a tranziensek alapján határozza meg. Mivel a gyors attack értékkel ezek a tranziensek halkabbak lettek, azért a pergő és lábdob hangokat távolabbinak érzékeljük. A cintányérok hangja erősebb lett, mert a pergőhöz képest eddig halkabb tranzienseik megmaradtak, sőt a make-up miatt fel is hangosodtak. Így a pergő és lábdob tranziensekhez viszonyítva arányosan még előrébb kerültek, legalábbis agyunk ezt így érzékeli.

A Slow (lassú) beállítás esetében az attack értéke magas (lassú), vagyis a hang tranziens része jelszintcsökkentés nélkül halad át a kompresszoron. Az attack idő eltelte után nemsokkal a GR értéke eléri a maximumot és innen kezdve már csökkentett jelszinttel lép ki a hang a kompresszorból. Mivel a release értéke lassú, így a jelszint csökkentés nem kezd azonnal csökkenni, nem alakul ki pumpáló hatás. A hang lecsengési fázisa mégis jelszintcsökkentést szenved el, ezért ezt mi halkabbnak halljuk, amit a make-up-al visszaerősítünk az eredeti hangerőre. Igen ám, de ezzel együtt a jelszintcsökkentéstől mentes tranziensek is felhangosításra kerülnek. A példa szerinti dob loop esetében ezek a lábdob hangjai, vagyis ezek kerülnek hangosításra, az összes többi nem, azok többé kevésbé megőrzik eredeti hangosságukat. A különbség szemmel is jól látható, ha összehasonlítjuk a lassú és gyors időállandóval készült fájlok hullámformáinak képét. Az ilyen beállítással tehát ütősebbé tehetjük az egyébként lapos hangokat.

Az Auto (auto attack és release) beállítással a két másik mód jó tulajdonságait egyesíthetjük. A gyorsból megkapjuk a dús hangzást, a lassúból pedig az ütős lábdobot. Bár ebben az esetben mindkét hatás csak részlegesen érzékelhető az eredetihez képest, azért mégiscsak van valami...

Fokozatmentes időállandók
A rögzített időállandók után lépjünk most tovább ezek fokozatmentes beállításának lehetőségéhez. Ehhez a Digitalfishphones - Blockfish nevű plugin kompresszorát fogjuk használni. Ez egy elég jól sikerült LA-2A klón, aminek ingyenessége egyáltalában nem ment a minőség rovására, sőt nagyon sok beállítási lehetőséget biztosít, hogy egy nekünk tetsző hangzást tudjunk előállítani vele. Ebben a pluginben az időállandót fokozatmentesen állíthatjuk be a gyors és lassú értékpárok között, a kompresszió mértékét pedig a "compression"-al tudjuk kiválasztani. Ahhoz, hogy a klasszikus LA-2A működést kapjuk, a mód választó kapcsolót állítsuk "opto"-ra, hiszen az eredeti kompresszor is opto-elektronikus. A szaturáció mértékét ízlés szerint állíthatjuk be, bár ennek a jelenlegi témához nem sok köze van. Zárójelben jegyzem meg, hogy a plugin bal oldalán található "open"-re kattintva kinyithatjuk a kompresszorunkat, és belül további hangzás beállítási lehetőségekhez jutunk.

A teszteléshez kapcsoljuk ki a sávon lévő összes MJUC plugint és helyezzük el az első szabad insert pontra a Blockfish-t. Állítsuk be a képen látható módon. Külön felhívom a figyelmet a plugin alján található "complex" nyomógombra, ezt ne felejtsük el bekapcsolni, enélkül ugyanis elég gyengécske lesz a hangunk.
Indítsuk el a lejátszást és lassan tekergessük a "response" (reakció idő) potit jobbra (lassú) és balra (fast). Közben figyeljük meg, hogyan változik a hangkép.

Hasonlatosan az MJUC-hez, itt is a lassú időállandó egy nyersebb hangzást, míg a gyors egy dúsabb hangzást állít elő. Figyeljük meg azt is, hogy mennyire finoman tudjuk a cintányérokat előre-hátra mozgatni a térben a potméter baloldali állásaiban.

Az ütközésig jobbra tekert response esetében gyakorlatilag nem is hallunk kompressziós hangzást, annyira megnő a release értéke, hogy a GR szinte soha nem csökken egy bizonyos szint alá. Ezt láthatjuk a compression poti felet lévő LED-ekből is, amik szinte mozdulatlanok. Amint minden bizonnyal már mindenki rájött, ez a GR műszerünk. Mivel ez folyamatosan egy szintet mutat, ezért ebben az esetben a kompresszorunk mindössze egy hangerő potiként működik, aminek valljuk be nem sok értelme van.

A response-t ütközésig balra tekerve már annyira lerövidül az attack időnk, hogy gyakorlatilag minden dobütés azonnal lehalkításra kerül, amit nagyon is lehet hallani. Ráadásul a release ideje is nagyon rövid, amitől a tipikus pumpáló hatás jön létre, vagyis a cintányér megütésekor halkabb, mint a lecsengés közben. Ez aztán a természetellenes hangzás! Ilyet a való világban biztosan nem hallunk sohasem.


Egy újabb érdekesség, hogy ha a response-t függőleges (12 óra) állásba állítjuk, az attack ideje már elég hosszú ahhoz, hogy a tranziensek eleje érintetlenül haladjon át, viszont túl gyors ahhoz, hogy a teljes tranziens átérjen. Ekkor egy kattanáshoz hasonló hangot hallhatunk a loop második felében lévő hangosabb dobütéseknél, ami szintén nagyon zavaró és természetellenes. Szintén tipikus hiba, hogy a hangos tam levezetés egy lyukat üt a hangerőbe. Ez a túl lassú release érték miatt történik.

A három szélsőséges érték között már elfogadhatóakat találhatunk, és mint láthatjuk, itt már sokkal finomabban tudjuk szabályozni a kompresszorunk működését és az ezzel elért hatást, viszont még mindig nem tudjuk az Attack és Release fázisokat külön szabályozni. Ehhez egy olyan kompresszorra van szükségünk, amin ez a két paraméter külön állítható be.


A következő részben megismerkedünk majd a másik két fő paraméterrel, a Threshold-al és a Ratio-val, valamint kipróbáljuk hogy milyen is az, amikor az Attack és Release külön is beállítható.

Addig is próbáljuk ki az eddigi tudásunkat minél több hangszer, vagy ének hangfelvételen. Figyeljük meg, hogy melyik kompresszor mikor teljesít jobban, nekünk melyik jön be a leginkább!

A következő részhez katt ide!

A témával kapcsolatos kérdéseket itt a kommentekben, vagy a facebook oldalon várom!

Kellemes mixelést kívánok mindenkinek!



Felhasznált irodalom:
https://www.soundonsound.com/sos/sep09/articles/compressionmadeeasy.htm
http://tapeop.com/tutorials/61/two-stage-compression/

LA-2A
https://media.uaudio.com/assetlibrary/l/a/la-2a_manual.pdf
http://www.uaudio.com/blog/la-2a-collection-tips-tricks/