Kompresszorok paraméterei - 4. rész

Az előző részben megismerkedhettünk a kompresszorok belsejében található dolgokkal, most viszont kívülről járjuk egy kicsit körbe őket. Nézzük, hogy milyen kezelőszervekkel, visszajelző- és mérőeszközökkel találkozhatunk a kompresszorokon.

A következőkben a legtöbbször analóg kompresszorokon keresztül mutatom be a működésüket, de természetesen mindez ugyan úgy érvényes a plugin kompresszorokra is, különösen az analóg modellezésűekre! Ne tántorítson el tehát senkit a tanulástól, ha nekünk csak pluginjeink vannak!


Make-up Gain (Output gain, kimeneti jelszint)
Waves - API 2500
Szerettem volna egy egyre bővülő körben bemutatni a kompresszorokon megtalálható beállító és visszajelző eszközöket, de -bár nyilván nem ismerem az összes létező típust-, az igazat megvallva -ha jól belegondolok- nem tudnék most olyan beállítási lehetőséget, vagy visszajelzést mondani, ami minden egyes kompresszoron megtalálható. Talán amit a legtöbbön láthatunk, az a kimenő jelszint beállító potméter. Erről sok mindent gondolom nem kell mesélni, ez gyakorlatilag a kompresszor -mint készülék- hangerő potija. Leginkább valamiféle "Output", vagy "Make-up" felirattal van ellátva. Feladata gyakorlatilag az, hogy a kompresszió során elveszített hangerőt pótoljuk vele.

Auto Make-up
Néhány kompresszor lehetővé teszi, hogy a kimenő hangerőt saját maga automatikusan hozzáigazítsa az alkalmazott jelszint csökkentéshez. Ezzel a megoldással nem nekünk kell korrigálnunk a bejövő és kimenő hangerő különbségét. Ilyenkor nem az éppen aktuális hangerőt változtatja, hanem az általunk beállított paraméterek alapján kalkulálja ki a szükséges jelszint módosítást. Vagyis az a bejövő jel erősségével nem változik.

Előfordulhat azonban olyan eset is, amikor pont azt szeretnénk, hogy a kimenő és bejövő jelszintek ne legyenek egyformák. Ennek biztosítására az auto make-up funkciót általában ki lehet kapcsolni, ilyenkor lehetséges a kézi jelszintbeállítás is. A képen látható API 2500-as kompresszor például alapesetben automatikus kimenő jelszint beállítással működik, amit a "manual make-up" kapcsolóval kapcsolhatunk át kézi beállításra. Ekkor az "output" potival szabályozhatjuk a kimenő jelszintet. Erre egy ellenpélda az SSL 4000-es keverőpult channel stripjében található kompresszor, ami csak automatikus make-up gain-el rendelkezik, kézi beállítás nincsen.

Threshold (küszöbérték)
de la Mancha -
Sixtyfive
Na, ezt a paramétert már sokkal több kompresszoron megtalálhatjuk, bár nem az összesen (pl. Universal Audio - 1176, LA-2A, SPL -Transient designer)! Mint azt a sorozat előző részeiben már megtanulhattuk, a küszöbérték feletti vagy alatti jelszinteken fog a kompresszor dolgozni, attól függően hogy upward vagy downward kompresszióról beszélünk. Mindkét esetben be kell állítanunk a küszöbértéket, és ezt a Threshold potival tehetjük meg.

Néhány kompressszor esetében (pl. dbx 160) a megfelelő beállításban segítségünkre van egy vagy több visszajelző, pl. LED. Ezek jelzik hogy mikor van a bejövő jelszint a beállított küszöbérték felett (Above), vagy alatta (Below).


Ratio (arány)
Azt is tudjuk már, hogy nem csak egy küszöbértéket, hanem egy arányt is be kell állítanunk ahhoz, hogy a kompresszor működni kezdjen. Ez a Ratio beállítási lehetőség sem található meg az összes kompresszoron, ilyenek elsősorban a régebbi típusok, pl. Fairchild, LA-2A. Ezek a kompresszorok általában egy rögzített arányt alkalmaznak (az LA-2A pl. kb. 4:1-et.), ami nem is teljesen rögzített, sokkal inkább program függő, azaz a beérkező hanggal együtt változik. Ez azért lehetséges, mert pl. a Fairchild esetében egy úgynevezett Soft Knee görbe mentén dolgozik a kompresszor, vagyis minél nagyobb a beérkező jel küszöbérték feletti szintje, annál több kompressziót alkalmaz rá, vagyis annál nagyobb lesz a Ratio értéke. Ez automatikusan történik, ebbe nincs beleszólásunk. Mint azt már az előző részben is olvashattuk, ez a fajta kompresszió közel áll az emberi hallás működéséhez, ezért nagyon természetes hangzást állít elő, megfelelő beállítások mellett szinte észrevehetetlen.

MCopmressor Soft-Knee beállítás
Amint látható, itt az ív a küszöbérték alól indul
Soft-Knee-t alkalmaz pl. Ian Shepherd masztering hangmérnök is, amikor kompresszort használ a munkája folyamán. Általában úgy állítja be a Threshold értékét, hogy a jelszint a legtöbbször a görbe íves részében maradjon, vagyis valamilyen mértékű kompressziót mindig kapjon, viszont soha ne változzon meg az arány mértéke hirtelen. Ezzel egy észrevehetetlen hatást tud elérni, ami valljuk be masztering esetében nagyon is fontos dolog.

A különböző kompresszor gyártók sok esetben különböző módon értelmezik a Ratio értékét. Értem ezt arra, hogy vannak kompresszorok amik nagyon precízen -geometriai pontossággal- rajzolják meg a jelleggörbe grafikonjukat, vagyis a görbe törése éles, és pontosan azon a jelszint értéken helyezkedik el, amit a kompresszorról leolvasunk.
Más gyártók kompresszorai a görbe törését (knee-könyök) kevésbé élesen állítják elő, és sok esetben nem is pontosan a beállított értéken kezdődik meg a kompresszió, hanem egy kicsivel alatta. Erről a legtöbb esetben a felhasználói kézikönyvben pontos adatokat találunk.

Waves - CLA-76
A Ratio-t a legtöbbször valamiféle potenciométerrel, folyamatosan, fokozatmentesen állíthatjuk be, de néhány nagyon híres típus esetében ezt kapcsolókkal, vagy nyomógombokkal valósították meg. Talán a legismertebb ezek közül az Urei 1176LN, ami 4 különböző Ratio értéket biztosít, de ha az összes gombot egyszerre nyomjuk be, egy ötödik -sokkal agresszívebb- arányt kapunk. Ezt "All button" trükknek nevezték el.
Bár a mixingben nincsenek kőbe vésett szabályok, a Ratio értékeket három külön csoportba oszthatjuk be:
3:1-ig alacsony arány
3:1 - 10:1 közepes arány
10:1 felett magas arány

Vannak általánosan használt kezdeti értékek, ilyenek a 2:1, 4:1, 8:1, amiből pár a fent említett 1176-on is megtalálható. Mint azt a későbbiekben majd látni fogjuk, a Ratio értékét -akárcsak az összes többi értéket- legjobb ha minden esetben az adott hanganyaghoz igazítjuk.

Mivel a legtöbb kompresszor ezeknél magasabb Ratio értéket is tud alkalmazni, így használhatjuk őket akár limiterként is. A 10:1 - 20:1, valamint az ez feletti értékű arány beállítás már ehhez a funkcióhoz tartoznak. Néhány esetben nem tudunk ilyen magas Ratio értéket beállítani, viszont a kompresszor rendelkezik Limiter/Compressor kapcsolóval. Ha ezt Compressor állásba kapcsoljuk, akkor a gyárilag, vagy általunk beállított aránnyal fog működni, viszont ha Limiter állásba kapcsolunk, akkor a gyárilag beállított, vélhetően 20:1 körüli aránnyal. Az LA-2A esetében a limiter aránya ∞:1.

Automatikus Ratio
Brainworks bx_opto
Mint azt fentebb már láthattuk, néhány kompresszor automatikus Ratio érték változtatással rendelkezik. Ha ez a Soft-knee görbéből adódik, akkor az arány változása csak részben program függő, mert csak a jelerősség függvényében változik, időben nem.

Az opto-elektromos kompresszorok esetében a fény természetéből adódóan a Ratio értéke időben is változik, ugyanis a GR értékét jelentősen befolyásolja, hogy a fénykibocsájtó test mennyi ideig és milyen erősséggel világít. Minél erősebben és minél hosszabban, annál lassabban alszik ki. Ebben az esetben tehát nem csak a beérkező jel erőssége, hanem annak időtartama is befolyásolja a létrejövő jelszint csökkenést, vagyis egy automatikus, program függő Ratio érték jön létre. Ez az egyik oka annak, hogy miért használják és másolják még ma is ezeket a 50 éves konstrukciókat.

Hard-knee, Soft-knee
Akár ilyen extrém jelleggörbét is rajzolhatunk
az MCompressor pluginben
A létrejövő kompresszálási arányt nagyban befolyásolja az átviteli jelleggörbe alakja, nem mindegy ugyanis, hogy a kompresszió viszony a különböző beérkező jelszintek esetében hogyan változik. A sorozat előző részében és fentebb is láthattuk, hogy a Soft-knee egy természetesebb hangzást eredményez, mint a Hard-knee. Sok kompresszoron nem csak ezen két mód között választhatunk, hanem a Soft-knee ívének rádiuszát is beállíthatjuk. Ilyen pl. az ingyenes MCompressor plugin is.

Vannak olyan pluginek is, amik még ennél is tovább mennek, és lehetővé teszik azt is, hogy saját magunk rajzoljuk meg a szükséges jelleggörbét. Az imént említett MCompressor ezt a funkciót is tudja, de ezzel nem egyedüli az ingyenes pluginek között.


Gain Reduction, GR (jelszint csökkentés)
Empirical Labs - Distressor
Ez nem egy paraméter, hanem egy érték, amit a kompresszor állít elő. A legtöbbször valamiféle kivezérlésmérő eszközön tudjuk leolvasni az adott időpillanatban éppen aktuális értéket, amit dB-ben adnak meg és negatív értékeket vesz fel. Vagyis a műszeren leolvasott -3dB érték azt jelenti, hogy az adott időpillanatban 3dB-el lett csökkentve az amplitúdó értéke, vagyis kb, 3dB-el halkabb a hang. Sajnos nem minden kompresszor tartalmaz ilyen műszert, ezeknél előfordul, hogy csak egyetlen LED jelzi hogy van-e csökkentés vagy nincs, de az is lehetséges hogy egyáltalán semmilyen visszajelző berendezést nem találunk. Ilyen esetben kizárólag a hallásunkra kell támaszkodnunk. Bár sok esetben ez inkább előny mint hátrány, én személy szerint szeretem látni, hogy mégis mennyit csökkent azt adott beállítás a jelszinten.

Egy másik hasznos felhasználása a kivezérlésmérőnek, hogy jól látható rajta a kompresszor működése. Ha pl. csúcsértékeket szeretnénk csak csökkenteni, de látjuk hogy a műszer szinte soha nem ér vissza az alap állatába, még inkább ha azt látjuk, hogy mozgása nem követi a ritmust, biztosak lehetünk benne, hogy túl sok, vagy túl hosszan tartó kompressziót állítottunk be.

ThrillseekerLA
Főként a régebbi típusok esetében a készüléken csak egyetlen kivezérlésmérő található, aminek funkcióját egy kapcsolóval választhatjuk ki. Vagyis itt állíthatjuk be, hogy mit is mutasson nekünk. A lehetőségek általában a bemeneti jelszint, GR, kimeneti jelszint.

A be- és kimeneti jelszintek ellenőrzése segíthet nekünk abban, hogy ne alkalmazzunk túl sok erősítést a kompresszoron, mert ebben az esetben becsapjuk magunkat, nem tudjuk A/B összehasonlítással megfelelően ellenőrizni a beállított értékeket. Ha túl sok erősítést alkalmazunk, az torzításhoz is vezethet, amit -ha csak nem ez a célunk-, mindenképpen el kell kerülni. Mint azt már remélem mindenki megtanulta a decibelekről szóló sorozatból, a Gain Staging nagyon fontos, ha professzionális eredményt szeretnénk elérni, ne vegyük félvállról!


Attack (felfutás) és Release (lecsengés)
Kush Audio - Tweaker
Már csak két általános paraméter van hátra, de sajnos ezek már nem annyira egyszerűek mint a fentiek. Bár sokan azt gondolják, hogy pontosan tudják melyik mit is állít be, még a profi hangmérnökök, könyvírók, bloggerek között is vannak akik tévednek! Precízebben fogalmazva nem a pontos definíciót ismerik.

Most Gregory Scott segítségével fogom bemutatni, hogy mik is ezek valójában. Róla azt kell tudni, hogy sok éve sikeres stúdiófelszerelés és plugin fejlesztő, gyártó, a KUSH Audio tulajdonosa. Neki köszönhetjük többek között a Clariphonic nevű párhuzamos EQ-t, valamint több saját fejlesztésű analóg és plugin kompresszort is. Én azt gondolom, Ő ért a dologhoz.

Bár a különböző gyártók sem konzekvensek a témában, sőt sok esetben nem is teszik közzé hogy ők mit értenek pontosan az Attack és Release érték alatt, a leginkább ismert meghatározás ez:

Attack - amikor a bejövő jelszint meghaladja a küszöbértéket, ennyi idő eltelte után kezdi csökkenteni a kompresszor a kimenő jelszintet.

Release -amikor a bejövő jelszint a küszöbérték alá csökken, a kompresszor ennyi idő eltelte után állítja vissza az eredeti hangerőt.

Na, ez a két állítás egyáltalában nem igaz! 

A pontos és precíz, valódi meghatározás ez:

ATTACK
Az az időtartam, amennyi idő alatt a kompresszor eléri a beállított aránynak megfelelő amplitúdó módosítás értékének közel kétharmadát.

Azért írjuk így, hogy "közel kétharmadát", mert a gyártók még abban sem értenek teljesen egyet, hogy pontosan mit is jelent az Attack és hogyan is mérjék. Valószínűleg kevés olyan más-más gyártótól származó kompresszor típus létezik, ami pontosan ugyan azt a GR értéket érné el a beállított idő alatt, vagyis van amelyik 66%-ot, van amelyik 50%-ot, és van amelyik 100%-ot. És minden egyéb variáció is lehetséges. A kétharmad (66%) egy jó átlag érték az analóg kompresszor gyártók között, ezért használjuk most ezt.

Ahhoz hogy megértsük mi is az Attack érték pontosan, és hogy mit is állítunk be vele, nézzük most meg egy példán keresztül az elméleti kompresszorunk működését.  A -18dB alatti (vagyis halkabb) jelszintek esetében, mint azt a grafikonon is láthatjuk, nem történik jelszint csökkentés (GR). Ha a bejövő jelszint átlépi a beállított küszöbértéket, a kompresszor azonnal elkezdi az amplitúdót csökkenteni, a beállított aránynak megfelelő értékre. A csökkentés nem rögtön 100%-os mértékű (az analóg technikában nulla idő amúgy sem létezik), hanem az időben előre haladva folyamatosan növekszik. Hogy mikor éri el a Ratio szerinti értéket, azt az Attack értéke határozza meg.

Az előző részben a jelleggörbe grafikon értelmezésénél használt példát fogjuk most folytatni. (A továbbiakban a jelszintek esetében dB=dBFS) A példában a Threshold -18dB volt, a Ratio 2:1. Állítsunk be Attack értéknek 10ms-ot (milliszekundum, azaz a másodperc ezred része).

Mi is történik ilyenkor?
A példa szerint a bejövő jelszint -9dB (folyamatos szinusz jel, tehát 10ms múlva is ugyan úgy -9dB marad). A beállított Ratio szerint a számított amplitúdó csökkentés -4,5dB, ez a 100%-os érték.
Példaképpen osszuk fel a beállított 10ms-ot 10 egyenlő részre (vagyis 1ms-onként), és nézzük meg, hogy egy-egy időpillanatban mi is történik.

A kompresszor abban a pillanatban elkezdi csökkenteni a jelszintet, amint az átlépte a küszöbértéket, vagyis a nulla időpillanatban. A helyes meghatározás szerint az Attack értékének megfelelő időben éri el a GR a beállított érték 2/3-át, vagyis 3dB-t.

Tehát 1ms időnél a GR 0,3dB, 2ms 0,6dB, 3ms 0,9dB, 4ms 1,2dB, 5ms 1,5dB, 6ms 1,8dB, 7ms 2,1dB, 8ms 2,4dB, 9ms 2,7dB, 10ms 3dB, 11ms 3,3dB, 12ms 3,6dB, 13ms 3,9dB, 14ms 4,2dB, 15ms 4,5dB. Vagyis a teljes amplitúdó csökkentés a küszöbérték átlépése után 15ms-al valósul meg.

Kísérlet:
Ha van kedvünk hozzá, további tanulmányozás vagy kísérletezésképpen, mi magunk is elkészíthetjük a most következő ábrákat. Hozzunk létre a hanggenerátorunkkal egy 0dBFS jelszintű szinusz jelet, ezt rendereljük le 1 másodperc hosszan és importáljuk be a projektbe. A legtöbb DAW lehetővé teszi, hogy a különböző audió szeletek hangerejét külön külön is beállítsuk, én pontosan így jártam el. Az importált 1000Hz-es, 0dBFS jelszintű wave-et kétszer másoltam egymás után, majd az elsőnek a hangerejét -19dBFS-re, a másodikét -9dBFS-re állítottam be. Ezzel tanulmányozásra alkalmas fix hanggal tudtam dolgozni, hiszen tudtam, hogy 1000ms-ig -19dB, majd további 1000ms-ig -9dB-es jel kerül majd a kompresszorba. Erre a sávra helyeztem el inzert effektként a ReaComp-omat, amin a példákban szereplő paramétereket állítottam be. Ezután nem volt más dolgom, mint a sáv kimenő jelét exportálni, majd az elkészült kompresszált wave fájlt importálni a következő sávra, hogy egyszerre legyen látható mindkettő!


Lássuk most a példa szerinti beállítást a gyakorlatban! Én a fent látható ábra elkészítéséhez a ReaComp ingyenes kompresszort használtam, ami egy downward, azaz lehalkító működési módú kompresszor.. (A teljes méretű megtekintéshez kattintsunk a képre! A két sáv vertikális nagyítása a kompresszált jelszint jobb láthatósága érdekében nem azonos, ezért a hullámforma amplitúdójának megjelenítése, vagyis a ki-és bemenő jelszint vizuálisan eltér!)

A felső sárga sávon látszik a bejövő jelszint piros vonallal jelölve, amint 1.000 sec időpontban a kezdeti -19dB értékről hirtelen -9dB-re emelkedik. Ezt a jelet vezettem be a kompresszorba, ami a beállításoknak megfelelően az alsó zöld sávon látható kimenő jelet generálta, ahol piros színnel kiemeltem a 10ms attack szakaszt. Ezen sárga vonallal jelöltem a kimenő jelszintet. Jól látható, hogy ez a küszöbérték átlépésének pillanatában azonnal elkezd csökkenni, és onnan folyamatosan csökken tovább, nincsen semmiféle késleltetés a küszöbérték átlépése és a kompresszió megkezdése között. Mint azt az ábrán is láthatjuk, a ReaComp kompresszor a beállított Attack idő alatt a kért amplitúdó csökkentés csak kb. 50%-át éri el, nem a 2/3-át. A teljes jelszint csökkentés pedig ez után csak 30ms-al kezdődik meg.

Mire tudjuk az Attack értéket használni?
A kompresszorok használatáról és a különböző Attack beállításokról külön részekben olvashatunk majd, most csak egy alap gondolat. Mint azt az ábrán is láthatjuk, minél nagyobb (hosszabb idejű) Attack-ot állítunk be, a bejövő jelszint annál tovább őrzi meg az eredetihez közeli értékét, vagy legalábbis addig nagyon keveset veszít belőle. Ezzel a hangok tranziensei nem kerülnek jelszint csökkentés alá, vagyis közel változatlanul haladnak át a kompresszoron.

Gyors tipp:
Ha összehasonlítjuk a bejövő és kimenő jelformát, azt látjuk, hogy a kimenő (alsó) jelalakja az elején egy kiugró részt tartalmaz. Vagyis a hang kezdeti szakaszát -a tranzienst- erősebbé tettük, mint a további részeit. Ha ezután a Make-up gain-el a kimenő jel amplitúdóját visszaerősítjük a bemenő jel szintjére, egy sokkal ütősebb, pergő, pattogó hangot kapunk. Ez egyben egy ellenpélda is lehetne arra, hogy a kompresszor csökkenti a dinamika tartományt, hiszen itt pont növelte azt...


RELEASE
A release értékét sokat úgy tartják, hogy az az idő, amennyit a kompresszor vár, mielőtt nullára csökkenti a GR mértékét, miután a bejövő jelszint a küszöbérték alá csökkent. Ez sajnos nem csak helytelen definíció, de gyakorlatilag lehetetlen is lenne egy további paraméter megadása nélkül.

Valójában a Release az az időtartam, amennyi alatt a kompresszor visszaállítja a létrejött jelszint csökkentést annak közel egyharmadára.

Vagyis amikor a bejövő jelszint csökkenni kezd, a kompresszor abban a pillanatban elkezdi csökkenteni az alkalmazott jelszint csökkentés (GR) értékét. A Release értéke határozza meg, hogy ez a jelszint csökkentés mennyi idő múlva éri el az addig létrejött csökkentés értékének egy harmadát.

A már megszokott példánkat folytatva állítsunk be 10ms Release értéket. Kompresszorunk most abban az állapotban van, amikor már letelt az Attack idő (10ms), majd elérte a teljes jelszint csökkentést (-4,5dB GR), de a bejövő jelszint továbbra is -9dB.
Ezt követően 1.050 másodpercnél a bejövő jelszint lecsökken -19dB-re, ami ugye a beállított -18dB-es küszöbérték alatt van. Ekkor a kompresszor azonnal elkezdi csökkenteni a jelszint csökkentés mértékét. Azt már tudjuk, hogy ez sem azonnal 100%-ban történik meg, tehát a 0ms időpontban még mindig -4,5dB a GR, az 1ms időpontban -4,2dB, és így tovább 10ms-nál -1,5dB. Ez ugye a teljes GR egyharmada. A 0dB GR-t 15ms elteltével éri el.


Lássuk most mindezt a gyakorlatban is! A fenti Attack példát folytatva ugyanazon logika szerint láthatjuk a kompresszor 10ms-os Release fázisát. Mint láthatjuk, a bejövő jelszint csökkenés pillanatában a kompresszor még mindig csökkentést alkalmaz a kimenő jelszinten, ezért a ReaComp esetében a kimenő jelszintünk kb. -21,5dB lesz. Ekkor azonnal elkezdi folyamatosan csökkenteni a jelszint csökkentés mértékét, amit 10ms elteltével közel nullára redukál (ez látható a pirossal kiemelt időszeletben). Innentől kezdve a bejövő és kimenő jelszintek megegyeznek. Láthatjuk tehát, hogy hasonlóan az Attack fázishoz, itt sincsen késleltetésről szó.

A fenti példából talán úgy tűnhet, hogy a release fázis csak akkor kezdődik meg, amikor a bejövő jelszint a küszöbérték alá csökken, a valóságban azonban nem így van! Mivel a kompresszor csak két dologra képes, vagy csökkenti a GR-t, vagy növeli, mindig attack, vagy release fázisban kell lennie. Tehát ha egy bejövő jel szintje túllépi a küszöbértéket, azonnal attack fázisba lép egészen addig, amíg a jelszint növekszik. Abban a pillanatban amikor a jelszint csökkenni kezd, rögtön release fázisba vált át és elkezdi csökkenteni a GR-t, még akkor is, ha a bejövő jelszint még mindig a küszöbérték felett van. Ha ezután a jelszint ismét emelkedni kezd, azonnal attack fázisba lép, vagyis ismét elkezdi csökkenteni a GR-t!


A release fázis akkor is megkezdődik, ha a bejövő jelszint még a küszöbérték felett van!
(nagyításhoz katt a képre!)
Tekintsük a fenti ábrát. Amint a felső sávon láthatjuk, a bejövő szint az időben előre haladva -19dB, majd -9dB, -15dB, -9dB, -19dB. Ha a release fázis csak akkor kezdődne meg amikor a bejövő jelszint a küszöbérték alá csökken (a példában -18dB, piros vonallal jelölve), akkor a pirossal kiemelt -15dB-es szakaszban (ami ugye 3dB-el hangosabb, mint a küszöbérték) nem történne jelszint változás. Amint azt az ábrán láthatjuk, ez nem így van! A jelszint nem hogy csökken, hanem éppen hogy nő, vagyis a kompresszor release fázisba került. Az ezt követő -9dB-es szakaszban láthatjuk is, hogy a GR értéke csökkentve lett, hiszen a jelszint emelkedés miatt a kimenő jelszint is megemelkedett. Itt a megnövekedett bejövő jelszint a kompresszort ismét attack fázisba helyezte, így -amint az az ábrán is látható- ismét növekedni kezdett a GR értéke, a kimenő jelszint pedig csökkent. Figyeljük meg, hogy mindezen akciók közben a bejövő jelszint soha nem csökken a küszöbérték alá, a kompresszor mégis változtatja a kimenő jelszintet!

Minderről magunk is egyszerűen meggyőződhetünk, ha olyan kompresszort használunk, amin van GR mérő műszer. Ez a műszer gyakorlatilag azt is mutatja, hogy a kompresszor éppen melyik fázisában található. Ha ugyanis a műszeren emelkedő GR értéket látunk, akkor attack, ha csökkenőt, akkor release fázisban működik.

Elméletileg nem látunk olyat, hogy a mutató mozdulatlanul áll, kivéve amikor nincs jelszint csökkentés és a nulla GR állásban pihen. Ha a mutató nem a 0dB GR-en áll mozdulatlanul, az csak azt jelenti, hogy a műszer nem képes követni a GR változását, vagy a kompresszor pont a HOLD fázisban van. Erről pár sorral lejjebb olvashatunk majd.

Bár a kompresszor működésének vizuális bemutatásához nagyon jól használhatóak az ilyen folyamatos, állandó szinusz hullámok, azokat nagyon ritkán találjuk meg valódi zenében, vagy hangfelvételen, főként ilyen ritkán, de hirtelen változó amplitúdóval. A legtöbb zene és hanganyag folyamatosan változó jelszinteket tartalmaz, így a kompresszor folyamatosan attack és release fázis között kapcsolgat.


Auto-Release
SSL Auto release
Néhány kompresszor nem csak egy-egy beállított release értéket tud alkalmazni, hanem automatikusan is képes alkalmazkodni a beérkező hanghoz.

Miért fontos ez?
A lassú (magas) release értékek nagyon jól kontrollált kompressziót eredményeznek, viszont elveszik a hang dinamikáját, hiszen ekkor a kompresszor nem követi a gyorsan változó hangerőket.

Ha pl. egy nagyon hangos hangot hosszú ideig csak sokkal halkabbak követnek, akkor a hangos hang lehalkítja a kompresszort, ami a magas release idő miatt a további halk hangokat még jobban lehalkítja, pedig azokat már nem kéne. Vagyis egy lyukat üt az anyag hangerejébe. Ez persze lehet egy jó effekt, de a legtöbbször nem kívánatos!

Ezzel ellentétben egy gyors (alacsony) release érték pumpáló, goromba jelet eredményez, amit az emberi hallás túl hangosnak érzékel. Egy gyors release értékkel kompresszált anyag mindig hangosabbnak hallatszik, mint egy lassú értékű, még akkor is, ha a kivezérlés csúcsértékek ugyan azok. Ami a gyors release ellen szól, hogy a hirtelen hangerő változások nemkívánatos pumpáló hatást eredményeznek, ez pedig nagyon zavaró. Ha tehát olyan kompressziót szeretnénk ami elég hangos, de nem pumpáló, egy köztes értéket kéne találnunk.

Az Auto-release másik neve dual-release, amiből talán már sokan kitalálták, hogy miről is van szó. Ez a rendszer egyszerre kettő (vagy több) áramkört tartalmaz, az egyik egy gyors (általában 30ms) release értékkel, a másik egy lassúval (kb. 700ms). Hogy mikor éppen melyik lép működésbe, azt a beérkező jel határozza meg. Azok a hangos jelek amik a beérkező jel kétharmadánál hangosabbak, a gyors release értékű áramkört indítják be, majd amikor a GR egy adott érték alá csökken (kb. -4dB) a lassú áramkör kezd működni. Ezzel a megoldással a kompresszor automatikusan a legjobb beállítást használja, így a jel hangos marad, viszont mentes lesz a pumpáló hatástól.

Ez a megoldás tehát jól jön ha nemkívánatos pumpáló hangot hallunk, viszont nem alkalmazható eredményesen, ha limiterként szeretnénk használni, ott ugyanis a gyors release a jó választás.

Auto-attack

Az Auto-Release funkciót sokkal több kompresszorban találhatjuk meg mint az Auto-Attack-ot, de ez nem jelenti azt, hogy nem is létezik. Működése gyakorlatilag megegyezik az Auto-Release-el, de nyilván ez az Attack-ot változtatja, több előre beállított érték között. Ugyan arra használható, mint az Auto-Release, segítségével egy sokkal észrevehetetlenebb kompressziót, és egyszerűbb, gyorsabb beállítást kapunk.

Mint azt a mellékelt képen is láthatjuk, a dbx 160 kompresszoron nincsen sem attack, sem release beállítási lehetőség, mivel ez egy auto attack és release kompresszor. Az alábbi felsorolásban megtalálhatjuk a különböző threshold érték feletti jelszintekhez tartozó attack és release értékeket, amiket a kompresszor automatikusan állít be.

Attack: Program függő; 15ms for 10dB, 5ms for 20dB, 3ms for 30dB.
Release: Program függő; 8ms for 1dB, 80ms for 10dB, 400ms for 50dB; 125dB/sec.


Időállandók (Time-constants)
Néhány kompresszor esetében nem tudjuk az Attack és Release értékeket fokozatmentesen beállítani. Ezeknél csak pár előre beállított értékből választhatunk, sőt sokszor az értékek csak párban kapcsolhatóak. Ezt időállandónak, angolul Time-constant-nak hívjuk.

Ilyen pl. a Fairchild kompresszor is, amin egy forgókapcsolóval 6 előre beállított mód közül választhatunk. Ezek határozzák meg az Attack és Release időket. Az első 4 módban különböző felfutási is lecsengési idők kombinációit találhatjuk, az 5 és 6 módban viszont a release értéke már program függő, automatikus.
Ehhez hasonló értékeket találunk a Variety of Sound - Density nevű ingyenes pluginjében is, ami tulajdonképpen egy Fairchild klónnak is tekinthető.

Fairchild 670 időállandók
Pozíció
Attack
Release
1
0,2 ms
0,3 s
2
0,2 ms
0,8 s
3
0,4 ms
2 s
4
0,4 ms
5 s
5
0,4 ms
2 s az önálló jelcsúcsokra
10 s a többszörös jelcsúcsokra
6
0,2 ms
0,3 s az önálló jelcsúcsokra
10 s a többszörös jelcsúcsokra
25 s a folyamatosan magas jelszintre

Variety of Sound - Density mk III ingyenes Fairchild típusú kompresszor plugin
Density Mk III. időállandók
Pozíció
Attack
komp/lim
Release
1
2 / 0,2 ms
0,15 s
2
2/ 0,2 ms
0,3 s
3
4/ 0,4 ms
0,6 s
4
8/ 0,8 ms
1,2 s
5
2/ 0,2 ms
program függő gyors
6
4/ 0,4 ms
program függő lassú

Ha a Faichild release idejéhez közelebb álló értékekre vágyunk, akkor használjuk a Density mk II-es verzióját. Ebben viszont az 5 és 6 pozíció nem automatikus. A pontos értékeket megtaláljuk a plugin használati utasításában.


Analóg Attack és Release
Exponenciális görbe
Mint azt az előző részben már olvashattuk, az analóg áramkörök esetében az attack és release szakaszokat egy-egy ellenállás és kondenzátor vezérli. A kondenzátor feltöltődése és lemerülése nem lineáris, hanem exponenciális függvény szerint történik, vagyis az időben előre haladva nem egyenes arányban változik a töltöttség értéke, hanem először csak kis mértékben, a vége felé pedig egyre jobban. Ezt a jelenséget kihasználva könnyen tervezhetünk olyan kompresszort, aminek viselkedése hasonlít egy keverőpult fader ellenállásához, hiszen az logaritmikusan változik. Mint azt már megtanultuk, ez sokkal jobban hasonlít az emberi halláshoz, mint a lineáris hangerő változás, ezért a kompresszorok esetében is nagyon hasznos jelenség. Segítségével sokkal természetesebb, zeneibb jelszint csökkentés valósulhat meg. Az analóg modellezésű plugin kompresszorok természetesen ezt a tulajdonságot is utánozzák, tehát használatukkor az eredetivel közel azonos hangzást érünk el.


HOLD (tartás)
Miután megismertük az Attack és Release működését, nézzük meg, hogy milyen problémákkal kell szembenéznünk az alkalmazásukkor!

Az egyik legnagyobb baj, hogy az áramkörök nem emberként hallanak, vagyis nem magát a hangot hallják, hanem a feszültség értékének változását, vagyis a hang hullámformáját követik. Ha az általunk beállított Attack vagy Release érték rövidebb mint az adott frekvencia egy ciklus-időtartamának fele, akkor a detektor nem a valódi hangerőre fog reagálni, hanem a hullámformára. Ha azt gondoljuk, hogy ez egy ritka eset, hát nagyon tévedünk!

Egy 30Hz-es szinusz hullám egyetlen ciklusa 33 ms időtartamú. A 4 húros basszusgitár alsó E húrjának frekvenciája 41,2Hz, ennek 1 ciklusa 24 ms időtartamnak felel meg. Sokszor alkalmazunk 10ms, vagy ennél még sokkal rövidebb attack értéket, úgyhogy a probléma nagyon is valós!

SSL - MYNX
A fentieket tudva felmerül bennünk a kérdés, hogy megoldható-e hogy egy kompresszor egy adott GR értéket változás nélkül tartson. Nos, ha az adott kompresszor fel van erre készítve, akkor igen. A probléma kiküszöbölésére a legtöbb kompresszorba be van építve egy fix időtartamú úgynevezett HOLD fázis, vagy néhány esetben ez az érték a felhasználó által is változtatható egy potméterrel. Ezzel a beállítással adhatjuk meg a kompresszornak, hogy jelszint csökkenés esetén mennyi ideig tartsa az addig elért GR értéket, mielőtt a release fázisba lépne.

Ha alacsony frekvenciák és/vagy gyors Attack vagy Release érték esetében nem kívánatos hangerő váltakozást (fluktuációt) tapasztalunk a kompresszorozás közben, biztosak lehetünk benne, hogy vagy nincs, vagy túl rövid a HOLD értéke.

A HOLD paraméter kézi beállításának lehetőségét inkább a GATE funkciót megvalósító kompresszorokon találhatjuk meg, itt ugyanis fontos, hogy a kapu ne csak nyíljon és záródjon, de nyitva is tudjon maradni.


Sztereó összekapcsolás (stereo-link)
Density MkIII
Manapság egyre több sztereó kompresszort találunk, sőt a pluginek között talán inkább a monó a ritka.

Milyen problémával találkozhatunk sztereó kompresszorozás esetében?

Nos egy sztereó kompresszor nem más, mint két darab monó egybeépítve. Az egyikbe a jobb oldali jelet, a másikba a bal oldali jelet vezetjük be. Ám ha a két jelszint vagy a dinamikatartomány között túl nagy a különbség, a sztereó kép elmozdulhat az egyik irányba, vagyis amik eddig a fantomközépről szóltak, azok jobbra vagy balra eltolódva hallhatóak. A jelenség még zavaróbb, ha folyamatosan váltakozva jelentkezik, ekkor a fantomközép jobbra-balra mozog, ami a hallgató figyelemét elvonja a műről.

Ezt a problémát úgy küszöbölhetjük ki, ha a két kompresszor side chain ágát összekapcsoljuk, és csak egy jel vezérli mindkét kompresszort. A legtöbb esetben ez a jel az 1. számú kompresszorba érkező hang (master/slave), de lehetséges megoldás az is, ha a sztereó hangot monóvá alakítva tápláljuk meg a vezérlő jelet, így biztosított, hogy mindkét kompresszor az éppen aktuális legmagasabb jelszintre fog reagálni.

Néhány kétcsatornás kompresszor nem csak sztereó és dual monó, hanem M/S módban is tud működni. Ekkor az egyik csatorna a sztereó közép, a másik a sztereó oldalakat kompresszálja.



Miután megismertük a kompresszorokon általánosan megtalálható kezelőszerveket, a következő részben átnézzük, mikor melyiket használjuk és hogyan is érdemes nekikezdeni a beállításnak. Addig is, érdemes minél több kompresszort kipróbálni és újra átnézni a most tanultak fényében, ismerkedni velük, melyiket milyen célra tudnánk a legjobban alkalmazni.

A következő részhez katt ide...


A témával kapcsolatos kérdéseket itt a kommentekben, vagy a facebook oldalon várom!

Kellemes mixelést kívánok mindenkinek!


Felhasznált irodalom:
http://www.soundonsound.com/sos/1997_articles/apr97/compressors.html
http://www.soundonsound.com/sos/jun99/articles/mixcomp.htm
http://www.soundonsound.com/sos/sep14/articles/q-and-0914-03.htm
http://www.soundonsound.com/sos/1996_articles/apr96/compression.html
https://www.attackmagazine.com/features/columns/gregory-scott-demolishing-the-myths-of-compression/

Gregory Scott
http://www.sonicscoop.com/2015/10/01/ears-behind-the-gear-gregory-scott-of-ubk-kush-and-sly-fi-digital/

LA-2A
https://www.uaudio.com/webzine/2003/june/text/content4.html

dbx 160A
http://rdn.harmanpro.com/product_documents/documents/722_1324409545/dbx160ACutSheetA2_original.pdf

Fairchild 670
http://thehistoryofrecording.com/Manuals/Fairchild/Fairchild_670_stereo_limiting_amplifier_instructions_Schematics.pdf

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése