Exciterek

A mai világban nem elég ha az ember fog egy mikrofont és felveszi a zenéjét. Ez elég volt akkor, amikor még csodaszámba ment a zene olyan megszólaltatása, amikor nem voltak jelen hangszerek/énekesek (gramofon lemezek). A következő lépés a zene egyre élethűbb visszaadása volt, amikor már elkezdtek arra törekedni, hogy a visszajátszott felvétel úgy szólaljon meg, mintha az előadók játszanának élőben. Ekkor született meg a sztereó és a HiFi. Mivel az ember soha nem elégszik meg azzal ami van, ráadásul egyeseknek olyan valóságtól elrugaszkodott látomásaik is vannak, amiket szeretnének másokkal is megosztani, elkerülhetetlen volt, hogy a zene megszólalása is tovább lépjen az "élethű" szinten. Ennek egyik lehetséges megvalósításában segíthetnek az exciterek (ekszájterek).

Mi az az Exciter?

Az excitert magyarul leginkább "izgalmassá, érdekessé tevő"-re lehetne lefordítani. Ezek az eszközök általában valamilyen formában izgalmasabbá, érdekesebbé teszik a hangzást, úgy is mondhatjuk hogy túltolják azt ami jó.

Tipp Cs. Kádár Péter hangmérnöktől: "Annak idején magyarul harmonikus dúsítónak hívtuk az Aural Excitert. Jó ideig nem is lehetett megvenni, csak bérelni a gyártótól. Az MHV popzenei hanglemezeinek vágásakor gyakran használta Mocsáry Gábor. Szomorúzenéhez soha. Én nem szerettem ezt a kütyüt, de annak idején a vokóderen kívül egyetlen effektet se nagyon csíptem. Egyébként amennyit a RIAA korrektor lemezvágáskor a mély tartományban vág, annyit lejátszáskor emel is. Ha még ezenkívül is van mély-vágó az esztergában, azt maxiknál kikapcsolják."

Bizonyos formában az elektroncsöves erősítőfokozatok is exciternek tekinthetőek, hiszen olyan módon színezik (torzítják) a hangot, amitől az az ember számára kellemesebbnek tűnik. Ez azonban olyan "kevés", hogy ettől még nem nevezzük őket exciternek, sőt nem is gyártott soha senki olyan excitert, amiben mindössze egy sima elektroncsöves erősítő lett volna. Ahhoz, hogy a "jót" sokkal jobban túl tudjuk tolni, ennél több kell! Az exciterekben a legtöbb esetben valamilyen harmonikus torzítással felharmonikusokat adnak a hanghoz, néhány esetben párhuzamos szűrőket (is) alkalmazva. Vagyis, ahogy a magyar elnevezés is szépen -de egy kicsit tudományosan- leírja: (fel-, vagy szub)harmonikusokkal dúsítják a hangot.

Mikor használjunk excitert?

Elsősorban akkor, ha a már egyébként hibátlan sávunkat (vagy mixünket) szeretnénk egy fokkal magasabb szintre emelni, vagy ha úgy érezzük hogy "valami" hiányzik belőle.

Mit lehet érdekesebbé tenni a hangban? Alapvetően kétféle felhasználást érdemes szerintem megkülönböztetni, nem is véletlen, hogy a fejlesztések és a megjelent stúdióeszközök is nagyjából ezt a két irányt célozzák meg.

Párhuzamos torzítás/szűrés

Az elsőként felmerült igény a magas frekvenciák hallhatóbbá tétele volt, még akkoriban, amikor a HiFi nem is nagyon létezett. Persze akkoriban is voltak ekvalizerek, de maga a rögzítő és visszajátszó technológia nem volt olyan szinten, hogy a magas frekvenciákat megfelelően hallhatóvá tudja tenni. Tehát kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy hiába tekerte fel a hangmérnök az EQ-n a magasat, ha nem volt felvéve. Egy EQ pedig csak a már meglévő frekvenciákat tudja erősíteni. A megoldás tehát az, hogy hogyan hozzunk létre mesterségesen olyan magas frekvenciákat, amik illenek az adott felvételhez (zenéhez), sőt mindez automatikusan és zeneileg harmonikusan történik meg. A válasz pedig a torzítás, ami mint tudjuk felharmonikusokat hoz létre. Bár a legtöbb esetben a torzított hang hallhatóan is kevésbé tiszta mint a torzítatlan, ha megfelelően választjuk meg a torzítást és annak mértékét, a létrejövő felharmonikusok miatt élesebbnek hallhatjuk a hangot, és ezt sokszor úgy azonosítjuk, hogy tisztábban szól. Tehát nem a felvételen meglévő frekvenciákat erősítjük, hanem újakat hozunk létre. Az első eszköz ami megjelent az Aphex Aural Exciter volt.

Az Aphex Aural exciter az 1970-es évek stúdióinak egyik nagy slágere volt. Csak néhány darabot készítettek az elektroncsöves változatból, ezért az körbe-körbe járt még a legnagyobb stúdiók között is. Feladata, hogy olyan frekvenciákat hozzon létre, amik az eredeti hangban nem találhatóak meg, így azt jelentősen dúsítja, érdekesebbé teszi. Elsősorban felharmonikusok hozzáadásával működik, amik a hangzást élesebbé, ezáltal tisztábbá teszik. Tehát bizonyos torzítások által létrehozott felharmonikusok és megváltozott dinamika egyáltalában nem kellemetlen, sőt kifejezetten kellemes hatást biztosít(hat). Sokszor ezért használnak még manapság is analóg stúdióeszközöket.

A második felhasználási lehetőség az alacsony frekvenciák dúsítása.

Ez már egy modernebb felhasználás, hiszen régebben nem volt akkora igény a szubokra, mint manapság. Ugyanakkor a technológia sem volt azon a szinten, hogy az alacsony frekvenciákat nagy amplitúdóval rögzítsék (vinyl lemezeken 60 Hz alatt vágnak!), tárolják majd játsszák vissza, így itt is megjelent az igény az utólagos dúsításra. A disco korszakban a klubokban egyre nagyobb hangerővel tudták a zenét lejátszani, és azt senki nem vitatja, hogy az emberben megmozdul valami, ha jó szubos hangzást "hall". Idézőjelbe, ugyanis a legtöbb esetben ezeket az alacsony frekvenciákat nem is igazán halljuk, inkább csak a testünkön keresztül érezzük. Az első szubbasszus frekvenciákat előállító berendezés a dbx-100 volt. Képes volt a 60 Hz feletti frekvenciákat egy oktávval lejjebb transzponálni, így előállította a levágott, vagy egyáltalában meg sem lévő 30 Hz körüli szubokat, amiket aztán visszakevert a beérkező jelhez.

Tipp: A dbx stílusú szubharmonikus dúsítást ingyenes pluginekben is kipróbálhatjuk. Ajánlom a bx_subfiler-t, amit innen tölthetünk le, több kiváló pluginnel együtt.

Természetesen ez a két megoldás azóta jelentősen tovább fejlődött, a legtöbb esetben már digitális eszközökről, például pluginekről beszélünk. Viszont az alapelgondolás, vagyis hogy olyasmit varázsoljunk oda a hanghoz (zenéhez) ami eredetileg nem volt ott -és ami nagyon fontos, hogy ettől jobb lesz-, az megmaradt. Mivel itt minden esetben a meglévő hanghoz ADUNK HOZZÁ valamit, ezért mindig párhuzamos feldolgozásról beszélünk. Alapvetően kétféle módszert tudunk alkalmazni. Az egyik a párhuzamos ekvalizer, a másik a párhuzamos torzítás. A harmadik pedig ezek együttes alkalmazása.

Párhuzamos EQ

Kush Audio - Clariphonic DSP mkII

Ez tulajdonképpen nem kifejezetten egy ekvalizer fajta, hanem inkább egy technika. A szűrőzött és megváltoztatott amplitúdójú jelet a kimenetén keveri az eredeti bemenő jellel. Ezzel egy "természetesebb" hangzást hoz létre ahhoz képest, mintha csak a megváltoztatott jelet hallanánk. Nagyon nagy előnye, hogy a "száraz" ágban a tranziensek érintetlenek maradnak, így nem vesznek el! A technika tovább fokozható, ha nem csak egy szűrő sávot használunk, hanem többet egyszerre. A "normál" ekvalizerek szűrői (sávjai) egymás után sorban változtatják meg a hangot, vagyis először a mély szűrőn halad át, majd a közepeken, végül a magason. A párhuzamos EQ-ban a jelet annyi felé bontjuk ahány szűrő van, ezeken egyszerre halad át, majd a kimeneten keverjük össze őket ismét, esetleg hozzáadva az eredeti bemeneti jelet is. Így működik a Pultec, vagy a Kush Audio híres Clariphonic EQ-ja is.

A párhuzamos EQ technikát megtalálhatjuk a méltán híres Pultec típusú ekvalizerek mély sávjában is. Az ő megoldásukban a beállított alacsony frekvencián két párhuzamosan kapcsolt shelf szűrőt találunk. Az egyik csak emel, a másik csak vág. A két szűrő erősítési értékeit két független potméterrel állíthatjuk be. Ezzel a megoldással egy különleges, és nagyon zenei EQ-t kapunk.

Tipp:

Mi magunk is összeállíthatjuk a saját párhuzamos EQ-nkat, ha az eredeti jelet több sávra szétküldjük, a sávokon alkalmazzuk a szükséges EQ-kat, majd a sávokat egy EQ-mix buszra küldve küldjük vissza a mixbe. Ekkor maximális kontrollunk van minden paraméter felett.

Hibrid Exciter?

Mint láthattuk, az exciter mint "érdekesebbé tevő" tulajdonképpen egy olyan megoldás, ami valamiféle párhuzamos szűréssel és/vagy torzítással operál. A párhuzamos feldolgozásnak köszönhetően nem veszik semmi el a jelből és csak olyasmit adunk hozzá, amitől jobb lesz. A mai modern megoldások természetesen mindent bevetnek, így egyszerre tudunk ekvalizert és torzítást használni, amolyan hibrid megoldásként. A hibrid amúgy is olyan trendi manapság...

Tipp: Nagyon ismert és sikeres hibrid exciter az SPL Vitalizer mk II, ami plugin formában is létezik, de csak kereskedelmi változatban.

ThrillseekerXTC mk III.

A jelenleg elérhető egyik legjobb ingyenes exciter plugin a Variety Of Sound-ThrillseekerXTC, aminek most jelent meg a legújabb, 3-as változata, sok új fejlesztéssel.

Akinek be kell mutatni a Variety Of Sound-ot, annak legyen elég annyi, hogy professzionális minőségű plugineket ad ingyen. Amikor elkezdte a fejlesztést (nagyon régen), akkor kezdett divatba jönni az analóg hangzás létrehozása digitális audión. Ezen belül is a keverés/maszterelés analóg hangzásának elérése. Mindig is ingyenes plugineket készített, de a profi hangmérnökök hamar rájöttek, hogy ez nem a minőség rovására megy. Később két másik ingyenes fejlesztővel megalapították a TDR-t, ahol a plugineket további képességekkel egészíthetjük ki, de már pénzért.

A ThrillseekerXTC tulajdonképpen egy modern hibrid exciter, amiben többféle megoldást alkalmaztak annak érdekében, hogy a lehető legjobb hangzást érjük el a legegyszerűbben. Mindenhol olyan eszközöket találunk, ami az adott feladatra a legjobban használhatóak, leginkább beváltak.

Az új mk III-ban megszűnt a keverésre / maszterelésre készült változat, most csak egy van, ebben szabadon beállítható a belső jelszint kezelés. Miért fontos a megfelelő jelszint? Mivel az exciter részben torzítással javítja fel a hangot, így egyáltalán nem mindegy, hogy az a torzítás milyen mértékű. Ha túl sok, akkor a hang hallhatóan is torzzá válik, ami már nem javít, hanem ront a hangzáson. Mivel a keverést (most már hivatalosan is) -18 dBFS=0 VU jelszinten végezzük ha analóg modellezéseket használunk, így ehhez a Thrillseekert is -18 dB-re kell kalibrálni. Ugyanakkor a maszter buszon, vagy masztereléskor a végső anyag jelszintje általában ennél magasabb, így itt 0 VU= -10 és -6 dB közötti az ajánlott érték. Érdemes tehát a plugin használatakor elsőként ezt beállítani minden egyes esetben! A baloldali potival egész dB értékeket léphetünk, a jobboldalival tizedes értékeket. Ha nem vagyunk biztosak a korrekt értékekben, akkor úgy állítsuk be a kalibrációt, hogy a bejövő (IN) jelszint általában a 0 VU értéken legyen, és csak viszonylag ritkán kerüljön a vörös tartományba. Ebben az állapotban a belső torzítás a legoptimálisabb, és nincsen szükség külön antialiasing-re sem.

A Thrillseeker alapvetően egy 3 sávos párhuzamos analóg modellezett EQ. Ez azt jelenti, hogy a három szűrőegység ugyanazt a bemeneti jelet kapja meg, nem egymás után vannak kötve (lásd az ábrán). Ez a megoldás szem előtt tartja az emberi hallás sajátosságait, hogy hogyan érzékeljük a tranzienseket, frekvencia maszkolásokat és a hangosságot.

- Az mk III változatban az EQ sávok függetlenítve lettek a Drive/Mojo blokktól (részletesen később).

- Az alacsonyfrekvenciás sávban új fejlesztésű transzformátor algoritmus került beépítésre (előtte egy más jellegű torzító volt).

- A magas sávban (AIR) új LC szűrő (tekercs-kondenzátor) algoritmus váltotta az eddigi Baxandall szűrőt.

- A közép sávba Opto-kompresszor került beépítésre.

A mélyek (LOW)

A shelf-szerű szűrő vágási frekvenciáját 70 és 450 Hz között tudjuk beállítani. Ebben a virtuális kapcsolásban transzformátort is találhatunk a szűrő mellett, így élvezhetjük az új algoritmus jótékony hatását. Amint elkezdjük emelni a jelszintet (0-10), a szűrőből kilépő jel elkezdheti túlvezérelni a transzformátort, ami nagyon kellemes szaturációt eredményezhet. Általában ezt a hangzást szokták melegnek (warm) nevezni. Sajnos a ThrillseekerXTC nem képes szubharmonikus szintézisre, így erre egy külön plugint kell használnunk. Mint fentebb már említettem, én a bx_subfiltert ajánlom az ingyenes pluginek közül. Ha ez valamiért mégsem nyeri el a tetszésünket, szintén kiváló eredményt ad a Boz féle Bark of Dog is, ami szintén ingyenes.

A közepek (MID)

Ez egy nem éppen szokásos ekvalizer sáv! Kezdjük ott, hogy két darab opto kompresszor került beépítésre, amik automatikusan csökkentik a jelszintet ha szükséges. De miért van kettő? Mert a közép sáv két részre van osztva: alsó-közép és felső-közép frekvenciákra, amik finoman átlapolódnak a párhuzamos topológiában. A frekvencia potival tulajdonképpen a két frekvencia közötti vágási pontot állítjuk be, vagyis hogy mi kerüljön az egyik és mi a másik kompresszorra. Más szóval azt, hogy melyik mennyire legyen kompresszálva, illetve hol váljanak egymástól függetlenné. A két LED-sor a két kompresszor jelszint csökkentését mutatja, az alsó az alsó-közép, a felső a felső-közép tartományt. Tehát ez nem egy sztereó kivezérlésmérő! Magát a teljes középfrekvencia-sávot a mély és magas fokozatok frekvencia beállítása határozza meg. Vagyis pl. ha a mélyen 100 Hz-et állítottunk be, a magason pedig 5 kHz-et, akkor a közép sáv 100-5000 Hz-et jelent. Az erősítés beállítása (0-10) nem csak a sáv erősítését jelenti, hanem azt is, hogy mennyire hajtjuk meg a kompresszorokat. Ezzel egy nagyon kiegyenlített, összeragasztott (glue) hangzást érhetünk el, ugyanakkor a középtartomány akkor is megfelelő szinten marad, ha a mélyeket és a magasakat erősen kiemeljük (mint a mai zenékben általában...). Bár a kompresszor úgy lett megtervezve, hogy a lehető legkevesebb intermoduláció lépjen fel, az algoritmus páros felharmonikusokat termel, ami további tisztaságot és 3d mélységet adhat a hangnak.

A magasak (AIR)

A magasfrekvenciás tartalmak könnyedén állíthatóak be a shelf szűrő kivánt frekvenciájával és az emelés mértékével. Az algoritmus LC szűrőt alkalmaz, ami igazi analóg, finom hangzást ad még nagymértékű emelésekkor is. Szintén itt tudjuk a 3d teret kinyitni, kiszélesíteni!

Kimeneti erősító fokozat

Mint azt a mellékelt ábrán is láthattuk, a kimeneti fokozat áll a lánc utolsó pontján. Nem befolyásolja a kimeneti jelszint (OUT) sem pedig az EQ arány (MIX). Ez tulajdonképpen egy analóg modellezett áramkör, amiben egy kimeneti csatoló transzformátor működik. A trafó által előállított torzítást és nemlinearitást a "MOJO" potméterrel tudjuk szabályozni, az áramkör szaturáióját pedig a "DRIVE"-al. Nagyon helyesen ebben a fokozatban automatikus hangerő kompenzáció került beépítésre, így a potik tekergetése nem jár hangerő változással, csak a szaturációt "növeljük-csökkentjük". Ha csak ezt a fokozatot szeretnénk használni az EQ nélkül, akkor a kék kimeneti fokozatban állítsuk a MIX-et nullára.

Az LF transzformátort főként bizonyos felhangok középfrekvencia-sávhoz történő hozzáadására használhatjuk. Bár az alapfrekvenciákat alig telíti (szaturálja), az így létrejövő hatás nagyon erős és tiszta lehet a középfrekvenciákon. Ugyanakkor a kimeneti transzformátor finom adagokban feszíti meg a már kiegyenlített jelet, így homogén hangképet hoz létre. Ez a hab a tortán.

Minden egyes szekciót külön ki-be tudunk kapcsolni a rajtuk lévő piros LED-re kattintva. Ez alól kivétel az OUT szekció, ahol a ledre kattintva a teljes plugint kapcsoljuk ki-be, ha úgy tetszik ez a bypass kapcsoló.

Hogyan használjuk a ThrillseekerXTC-t?

1. Állítsuk be a korrekt jelszintet a 0 VU kalibrációval. Ha úgy érezzük, hogy nem elég a torzítás (vagy az effekt) amit kapunk, akkor csökkentsük a kalibrációt (növeljük a negatív értéket), ha túl sok a torzítás, akkor haladjunk az ellenkező irányba.

2. Mivel a párhuzamos ekvalizer sávjai érzékenyen reagálnak egymásra, így mindig annak a sávnak a beállításával kezdjünk, ami az adott szituációban a legfontosabb nekünk. Ez normál masztering esetében általában a közép (MID) sáv lesz, de ha például több mélyet vagy szubokat szeretnénk előállítani, akkor kezdjünk azzal.

3. Miután mindhárom sávot a kívánt értékre hoztuk, a kimeneti jelszint növekedni fog. A kívánt hangzás beállításához használhatjuk a MIX potit, ahol az EQ és a száraz jel arányát tudjuk szabályozni. Ha pl. megvan a kívánt hangzás, de már elkezdett torzítani, akkor is érdemes a MIX-hez nyúlni elsőként és csak utána a kalibrációhoz.

4. Állítsuk be a kívánt kimeneti torzítást és a trafó szaturációt.

5. A kék kimeneti fokozatban az OUT potival tudjuk az összes aktív EQ sáv jelszintjét egyszerre állítani. Ezzel tudjuk pl megoldani, hogy a kimenő jel ne legyen hangosabb a bejövőnél, így ezek összehasonlításakor nem csap be minket a hangosabb hang. Az összehasonlítást az OUT felirat alatti kapcsolóval tehetjük meg. Ez kattanás mentesen kapcsolja ki-be az ekvalizereket, így egyszerűen ellenőrizhetjük, hogy olyan hatást értünk-e el, amit kívántunk.

Bár a plugin tervezésekor nagy hangsúlyt fektettek a lehető legkevesebb "károkozásra", az előállított hangzás rendkívül fületgyönyörködtető lehet, így könnyen előfordulhat, hogy túlzásba esünk. Ilyenkor először a MIX potival vegyünk vissza a teljes effektből. A legjobb, ha legalább egy napig nem hallgatjuk a mixet, és másnap, "tiszta" füllel újból ellenőrizzük az eredményt. A későbbi meglepetések elkerülése végett mindig használjunk referencia sávokat és több lehallgató rendszert!

A ThrillseekerXTC mk III innen tölthető le. A letöltéshez és a használathoz semmilyen adatot nem kell megadni, aktiválni sem kell.

Mindenkinek eredményes érdekessé tevést kívánok!

Felhasznált irodalom:

https://en.wikipedia.org/wiki/Subharmonic_synthesizer