Zengetők tesztelése-Hangminőség

Amikor valakinek zengetőre van szüksége, szinte az első kérdése ez: Melyik a legjobb zengető? Miután megtudja, hogy ilyen nincsen, a következő kérdése valószínűleg ez lesz: Nem akarom, hogy a zeném gyengén szóljon, nekem professzionális eredményre van szükségem, szóval melyik ad "Pro" hangzást, melyik adja a legjobb minőségű zengetést? Na, ez már egy kicsit értelmesebb kérdés, bár a válasz szerintem részben itt is szubjektív. Szerencsére a hangminőség egyes részeit elég jól lehet mérni a lehetséges hibákat kimutató tesztek segítségével, de mik is ezek?

David Griesinger a Lexicon volt vezető kutatója és a 224-es modell megalkotója rengeteg mérést és tesztet végzett el valóságban is létező helyiségekben, hogy megtudja mi alapján halljuk a térbeliséget, miért halljuk jobbnak az egyes hangokat bizonyos koncerttermekben, és hogyan lehet ezt mesterséges módon utánozni (előállítani). Klikk, zaj és boing hangokkal tesztelte a létező helyiségek zengetését. A boing esetében ha egy megpengetett rugóhoz hasonló hangot hallunk, akkor a zengető nem valami jó. Ha viszont a lecsengés felépülése és kiúszása is egyértelműen és finoman hallható, akkor egy finom zengetésről, vagyis jó minőségről beszélünk.

Mit jelent az, hogy egy zengető gyenge minőségű?
Az algoritmikus zengetéssel kapcsolatban több problémával is találkozhatunk, amik hibás -nem élethű- hangzást adnak. Ha nem célunk a teljes élethűség, ezek a problémák akkor is eredményezhetnek kellemetlen hangokat.

Az egyik alapvető probléma a kialakuló zengetés nem megfelelő sűrűsége. Alacsony sűrűségről beszélhetünk, ha nem jön létre elegendő mennyiségű visszaverődés. Ilyenkor nem kapunk megfelelő térbeliség érzetet, amit legtöbbször azzal próbálunk meg kompenzálni, hogy a zengetési arányt növeljük. Ezzel viszont nem valódi térbeliséget, hanem egy zengő visszhangot, összemosott, nem tiszta mixet kapunk. A magas sűrűség is jelenthet problémát, ha az algoritmusunk gyenge minőségű, ugyanis ilyen esetekben jelentkezik a kellemetlen fémes hangzás.

Ugyanilyen fontos dolog, hogy a visszaverődések megfelelően, élethűen ismétlődjenek. A hallható mintahatás megszünteti a zengetés térérzetet és inkább késleltető/visszhang (echo) jellegű hangot ad. Ha a visszaverődések sok apró, rövid idejű hangként jelentkeznek, akkor beszélünk szemcsézettségről.

Egyes gyengébb algoritmusok úgy valósítják meg a hosszú lecsengési időt, hogy a belső jelszintjüket megemelik. Ezzel a trükkel ugyan a hang később halkul el teljesen, viszont belső túlvezérlés keletkezik, ami kellemetlen torzításhoz vezet.

Milyen hibákról beszélhetünk?
- Nem megfelelő térbeliség
- Nem megfelelő sűrűség
- Minta hatás létrejötte
- Szemcsézettség
- Színezés
- Torzítás (distortion)
- Fémes hangzás

Miből adódnak a digitális zengetéskor jelentkező hibák?
A zengetők kiválasztásáról szóló részben már megismerkedhettünk a digitális, azon belül is az algoritmikus zengetők működésének egy részével. Egy pár mondatban összefoglalva arról van szó, hogy a való világban létrejövő hangvisszaverődéseket matematikai úton, úgynevezett algoritmusokkal elméletileg teljesen élethűen is le tudjuk írni, vagyis azok mesterséges előállítása lehetséges. Ez azonban olyan mennyiségű számítás elvégzését jelenti, ami még a mai korszerű CPU-knak és DSP-knek sem megy valós időben. Ezért még manapság (2018-ban) is az egyetlen járható út, ha az algoritmusokat egyszerűsítjük, vagyis a részleteket addig csökkentjük, amíg az eredmény még nem okoz hallható hibákat, torzulást.

A kulcsszó tehát az optimalizáció. Meg kell találni azt az egyszerűsítési szintet, ahol a zengetés még élethű marad, de már csak kevesebb számítást kell elvégezni. Hogy ezt az egyes gyártók milyen módon teszik meg, az a legféltettebb ipari titkaik közé tartozik. Ezért fordulhat az elő, hogy X termék jobb, vagy rosszabb zengetést ad, mint Y. Mennyit áldozunk fel a minőségből a használhatóság (teljesítmény igény) oltárán? Aki nem tud elég jó (értsd elég gyors) algoritmust írni, az kénytelen a minőséget csökkenteni ahhoz, hogy a plugin valós időben is használható maradjon. Vagy éppen fordítva, kénytelen hatalmas számítási teljesítményt igénybe venni ahhoz, hogy a minőség megfelelő legyen. A két véglet közül normál esetben egyik sem elfogadható. Szerintem most már a legtöbbeknek egyértelmű, hogy mi okozza a digitális zengetőkben hallható hibák legnagyobb részét.

A másik komoly probléma, hogy az egyszerűsítések mögött mennyi adatgyűjtést és tesztelést végeztek, vagyis mennyi időt és szaktudást vettek igénybe. Ugyanis ha csak tisztán matematikai és fizikai oldalról közelítjük meg az optimalizációt, akkor nem biztos hogy élethű eredményt fogunk kapni! Ehhez tudnunk kell, hogy mi az amit egyszerűsíthetünk, és mi az amit nem. A Lexicon cég mérnökei pl. rengeteg mérés és teszt alapján tudták meg, hogy mi az ami elengedhetetlen ahhoz hogy egy mesterséges zengetést élethűnek halljunk, és mi az ami kevésbé lényeges. A fontos dolgokat nem egyszerűsíthetjük (vagy legalábbis nem olyan mértékben), a kevésbé fontosak viszont jól tűrik a butítást. Ha egy gyártó ezekkel nincsen tisztában, nem tud versenyképes algoritmust készíteni. Az ilyen termékek általában gyenge minőségű zengetést adnak. Tipikus példák az ingyenes pluginek, ahol nyilvánvalóan nem volt sem idő, sem pénz az említett tesztek elvégzésére. Ugyanakkor érdekes tény, hogy az egyetemi kutatások és projektek által készített zengetők mindig másként szólnak, mint a cégek által készítettek.


Hogyan állapíthatjuk meg a zengetőnk "minőségét"?

Referencia használata
A leggyorsabb módja a minőség megítélésének, ha egyszerűen meghallgatjuk a zengető hangzását. Persze ennek csak akkor vesszük hasznát, ha tudjuk hogy mit is kéne hallanunk. Ennek a "módszernek" egy másik megközelítése, hogy nem a "minőségre" figyelünk, hanem arra, hogy amit hallunk az megfelel-e az igényeinknek, elvárásainknak, céljainknak. Mert ha igen, akkor mondhat bárki bármit az adott zengetőről, a kialakult hangzás mindent felülír. Ezt akartuk, ezért ez nekünk nemhogy jó, hanem egyszerűen tökéletes!

Egy másik módszer a hallás útján történő összehasonlítás. Létező helyiségek esetében ennek egyik legjobb módja, ha rendelkezünk az adott helyiségben készült felvétellel. Ilyenkor felváltva játsszuk le a valódi felvételt és a mesterségesen zengetettet, pl. SOLO módot alkalmazva. Ha van, azonnal hallani fogjuk a különbséget. Ha nincs, akkor megállapíthatjuk, hogy a zengetőnk van olyan jó minőségű, hogy a hangzása gyakorlatilag megkülönböztethetetlen a valódi helyiségben készült felvételtől.

Ha zengető eszközöket szeretnénk összevetni, akkor a dolgunk talán még egyszerűbb. Elsőként válasszunk egy referencia eszközt, pl. egy Lexicon hardver zengetőt, amit elismerünk jónak. Ezután már nem kell mást tennünk, mint ehhez hasonlítani a tesztalanyt, pl. egy plugint. Könnyű dolgunk lesz, hiszen ebben az esetben mindkét eszközön ugyanazt a forráshangot tudjuk átvezetni, vagyis ha a fenti módszert alkalmazva hallunk is különbséget, az biztos hogy nem az eltérő felvételből adódik.

Különböző hardver zengetőkkel készített teszteket akár az interneten (Youtube) is egyszerűen találhatunk, ilyen pl. a melléklet képen látható videó is. Egy ilyen videóból egyszerűen kivehetjük a hangsávot egy youtube letöltővel, majd ezt használhatjuk az összehasonlításhoz. Elsőként vágjuk ki a videó elején hallható száraz pergődobot, amit ezt követően már egyszerűen átvezethetünk a tesztelni kívánt zengetőn. Második lépés, hogy a videóban hallható zengetett hangokat kivágjuk az egyes beállítások elkülönítésére, majd a DAW-ban elhelyezzük egy-egy sávra. Már nincs is más dolgunk, mint a tesztelni kívánt zengető hangját összehasonlítani a videóban lévővel. Célszerű ehhez végtelenített lejátszást választani.

Néhány esetben közvetlenül a gyártó honlapjáról is elérhetőek a termékével készített zengetések. Ilyen pl. a Lexicon Native Reverb Plug-in Bundle, ami egy plugin csomag, a Lexicon PCM96 hardver zengetőben használt algoritmusokkal. Sajnos itt a száraz hangokat nem kapjuk meg, csak a zengetetteket, azokból viszont van többfajta is. Korlátozott számú mintát találunk az SOS oldalán, itt viszont van száraz hang is, ami nagy segítség lehet az összehasonlításban. A hallás útján történő összehasonlítással kapcsolatos legjobb tanácsom: higgyünk a fülünknek!

Tipp:
A Lexicon demokat egyszerűen letölthetjük a saját gépünkre is mp3 formátumban, ha jobb egérgombbal kattintunk a feliratra, majd a "Link mentése másként..." menüpontot választjuk.

A gyári oldalakról letöltött minta zenék és hangok arra is jók lehetnek, hogy megismerhessük, mi is az a jó zengetés. Biztosak lehetünk benne, hogy egy komoly gyártó a lehető legjobb hangmintákat fogja közzétenni, vagyis a lehető legjobb minőséget hallhatjuk (a zengetés minőségéről van szó, nem a hang fájl minőségéről!).

Tesztelés
Mit tehetünk, ha nincsen kéznél megfelelő referencia, vagy szeretnénk tudományosabb módon megbizonyosodni a minőségről? Ilyenkor más módszerekhez kell folyamodnunk, pl. mesterséges, úgynevezett szintetikus teszteket alkalmazni. Ezek általában a következő módon zajlanak:

David Griesinger 1976-77-ben a Lexicon 224-es modell
prototípusának készítésekor
1. A zengetőn speciális beállításokat alkalmazunk (természetellenes értékeket)

2. A zengetőn speciális teszthangot vezetünk át

3. Az eredményt összehasonlítjuk az elméletileg tökéletes eredménnyel

Ezekhez a tesztekhez tehát nem kell más, mint megfelelő teszt hang, illetve a hozzá tartozó elvárások. Gyakorlatilag tehát ilyenkor sem teszünk mást, mint összehasonlítjuk az eredményeket, de ezt egy kicsit tudományosabban, objektívebben tesszük meg, az egyes tulajdonságokat kisebb, jobban megfigyelhető és értékelhető alapelemekre bontva, vagy éppen a problémákat felnagyítva.

Teszthangok
Talán már minden olvasó fejében megfordult a gondolat, hogy vajon milyen teszthangokat kell használni? A kérdést azonban sokkal inkább érdemes úgy feltenni, hogy milyen hangokat érdemes használni. Elsősorban rövid, erős, impulzus jellegű, tiszta hangokra van szükségünk, amiknek önmagukban nincsen jellegzetességük. Ez utóbbi azt jelenti, hogy pl. cintányér ütéseket nem érdemes használni, hiszen ezek alapból fémes hangzásúak. A legjobbak a zaj jellegűek.

Ha a zengető technikai fejlettségére, precizitására vagyunk kíváncsiak, akkor egyértelmű, hogy a teljes hallható spektrumban kell vizsgálódni, és a lehető legmagasabb felbontásban. Tisztán digitális zengetők esetében ehhez kiválóan használható a konvolúciós zengetés IR mintavételezésénél használt 1 minta hosszúságú impulzus. Ilyet egyszerűen tölthetünk le pl. az Altiverb oldaláról. Figyeljünk rá, hogy az alkalmazott impulzus (spike) mintavételi rátája azonos legyen a DAW projektével, ellenkező esetben a DAW-nak mintavételi frekvencia konverziót kell végeznie (sample rate conversion), ami egyáltalában nem egy egyszerű dolog, főleg ha jó minőségben szeretnénk elvégezni. A legtöbb DAW saját konverziója egyáltalában nem mondható jónak, így ha ezt kell használnunk, akkor könnyen lehetséges, hogy a "rossz" hangzás nem a zengetőből, hanem a gyenge konverzióból adódik. Ha tehát 44,1kHz-es spike-ot használunk, akkor a zengető (és a projekt is) működjön 44,1 kHz-en.

Két teszthang. Felül a Waves teszthang, alul a vékony piros csík az Altiverb impulzus
A technikai jellegű tesztelések világos eredményt adnak a zengető működéséről, viszont sok esetben nem adnak megfelelő képet a gyakorlati hangzásról. Ezt leginkább úgy tapasztalhatjuk, hogy bizonyos frekvenciákat nem hallunk benne. Mivel a hallásunk az alacsony frekvenciákon kevésbé érzékeny mint a középfrekvenciákon, így ha a tesztet pl. a zengető vagy az algoritmus tanulmányozásához, vagy kiválasztásához használjuk, sokkal célravezetőbb ha olyan teszthangot használunk, ami közelebb áll a való világ hangzásához.

A Waves fejlesztői hosszú és fáradalmas munka árán kifejlesztettek egy olyan teszthangot, ami szerintük rendkívül szemléletesen tudja bemutatni egy-egy zengető algoritmus vagy beállítás hangzását. Ezt a teszthangot építették be a H-Reverb-be. Bár azt nem tudom, hogy ez mennyire legális, de ezen a linken elérhetővé teszem azok számára is, akik nem rendelkeznek ennek a pluginnek a licencével. Remélem egyetlen egy olvasó sem fog ezért feljelentést tenni!

A Waves teszthangot meghallgatva egy pergődobhoz hasonlót hallhatunk, de sokkal több mélyhanggal, valamint inkább fehérzaj jelleggel. A több alacsonyfrekvencia segítségével jó képet alkothatunk arról, hogy mi történik a mélyekkel a zengetés során. A zaj jelleg segít abban, hogy meghalljuk az esetlegesen kiemelkedő, vagy eltűnő egyes frekvenciákat, amik nemkívánatos hangzást adnának, pl. fémes jelleget.

A teszteléskor tehát el kell döntenünk, hogy mire vagyunk kíváncsiak! A zengetés mennyire élethű, vagy hogy az előállított utózengés tartalmaz-e hibákat (artifacts).

Túlhajtás:
Bármilyen digitális zengető bármilyen algoritmusát egyszerűen tesztelhetjük ha túlhajtjuk. Ez azt jelenti, hogy olyan paraméter értékeket adunk meg, amik a valóságban nem létező akusztikát eredményeznek. Az egyik jól bevált módszer, ha beállítjuk a lehető leghosszabb lecsengést (decay), a lehető legmagasabb sűrűséget (density) és a lehető legkisebb helyiségméretet (size). Ez a kombináció a valóságban soha nem fordulna elő.

Hosszú lecsengés
A leghosszabb lecsengés segítségével először is van időnk megfigyelni, hogy mi történik. Ha ugyanis a lecsengést mondjuk csak 1 másodpercre, vagy még kevesebbre állítjuk, nagyon gyakorlott kell hogy legyen a hallásunk, hogy halljuk a különbségeket. Második előnyünk, hogy a hosszú lecsengéssel arra kényszerítjük a zengetőt, hogy az ismétlések között csak viszonylag kis különbséget állítson elő, legalábbis a jobb algoritmusok ezt kell hogy tegyék, hogy ne legyen természetellenes az utózengés. Ha túl nagy lenne a különbség az egyes ismétlések között, az nem lenne élethű. Harmadrészt a hosszú lecsengéssel arra is kényszerítjük a zengetőt, hogy a lehető legtöbbször játssza le az ismétlési blokkokat, így kiderülhet az is, mennyire tudja eredményesen és észrevehetetlenül módosítani őket.

Magas sűrűség
A legmagasabb sűrűséggel ismét csak arra kényszerítjük a zengetőt, hogy egyre több és több ismétlést végezzen el. Ha az algoritmusban végzett számításokban hiba van, akkor az minden egyes újabb ismétlés alkalmával újból hozzáadódik a blokkhoz, vagyis minél többször halad át egy blokk az algoritmuson, annál jobban felerősítődik benne az algoritmusban található hiba, vagy hibák. Részletesebben lásd a fémes hangzás résznél.

Kis helyiségméret
A legkisebb méret arra kényszeríti a zengetőt, hogy az ismétléseket a lehető legrövidebb időn belül tegye meg, és ne legyen az utózengésnek felfutása, ahol esetleg a lecsengés finomodhatna. A kis méret emellett a hang elszíneződését is jelenti, tehát ha ilyen is be van építve az algoritmusba, akkor az fokozottabban fog jelentkezni, mint egy nagyobb méret esetében.

Következő lépés, hogy átküldjük a zengetőn a teszthangunkat, ami ez esetben egy impulzus szerű rövid, de erős hang kell hogy legyen. Ezután már csak meg kell figyelnünk a létrejövő lecsengést. A kilépő hang persze nem lesz túl élethű, de ez nem baj, és nem is csoda, hiszen ilyen helyiség a valóságban nem létezhet.

Amit a túlhajtás tesztben teszünk az nem más, mint a zengetőt a lehető legrosszabb helyzetbe hozzuk. Ha a hallott utózengés hasonlít egy valódi helyiségben hallható finoman, természetesen lecsengőhöz, akkor nagy valószínűséggel a "normális" paraméter értékeknél is élethű hangzást kapunk majd. Ha viszont egy szemcsés, dadogó, fémes ismétlődő mintát hallunk, akkor nagy rá az esély, hogy egy gyenge minőségű zengetővel állunk szemben, ami normál értékek esetén sem fog kiváló eredményt adni.

Túlhajtás teszt
Hozzunk létre egy új projektet a DAW-ban. Töltsük le és helyezzük el benne egy sávra az Altiverb Spike-ot, ha akarjuk a sávot elnevezhetjük "Altiverb Spike"-nak. Hozzunk létre egy effekt sávot "Reverb" néven, ide fogjuk egymás után bepakolni a tesztelésre szánt zengetőinket. Persze egy időben csak egyet szabad bekapcsolni, az összes többit kapcsoljuk ki, vagy helyezzük Bypass állapotba! Ez nagyon fontos, mert ha egyszerre több zengető hangját halljuk, akkor a tesztünk nem sokat ér!

Készítsünk egy SEND-et az "Altiverb Spike" sávról a "Reverb" sávra Post Fader módban, és 0 dB send jelszinttel. Ezzel együtt az "Altiverb" sávot kapcsoljuk le a maszter buszról, így egyszerűen megoldhatjuk, hogy csak a zengetést halljuk. Ha a saját DAW-ban ez nem megoldható, akkor használjunk Pre-Fader Send módot, és húzzuk le az "Altiverb" sáv faderét mínusz végtelen állásba.


Mivel rengeteg különféle zengető létezik, nyilván mindenki arra kíváncsi, hogy a sajátja hogyan muzsikál. Egyértelmű, hogy jelent teszt keretein belül nem lehetséges az összes létező zengető és plugin bemutatása, így most elsősorban az ingyenesen is elérhetőeken keresztül fogjuk megismerni a legalapvetőbb hibákat. Első tesztalanyunk legyen a sorozat első részeiből már jól ismert ingyenes Denis Tihanov féle Oril River. Helyezzünk el belőle egy példányt a zengető csatornánk első insert pontjára, és állítsuk be a képen látható módon. Ezzel a túlhajtás tesztnek megfelelő beállításokat kapunk. Már nincs is más dolgunk, csak elindítani a lejátszást és megfigyelni a kialakuló hangzást!

Mit hallunk? A lecsengés viszonylag finoman úszik ki, ugyanakkor egy kissé szemcsézett is (erről egy pár sorral lejjebb olvashatunk majd részletesen). A zengetés kezdetekor valami furcsa "berregést" is lehet hallani. Ez nem túl élethű, de most elsősorban nem ezt vizsgáljuk, hanem hogy hallunk-e valami jellemző hibát. Próbáljunk ki másik algoritmusokat is! A "Variation 3"-ban pl. egyértelműen hullámzik a hang, és eközben jobbra-balra is mozog. A "Variation 5"-ben erősebbé válik a szemcsézettség, és megjelenik a hullámzás is, de nem növekszik túlságosan észrevehető mintahatássá.


Következő tesztalanyunk legyen a szintén jól ismert Valhalla VintageVerb. Ehhez kapcsoljuk ki az előző zengetőt és helyezzük el a VVV-t a következő insert pontra, majd állítsuk be a képen látható módon. A teszthez a "Smooth Room" algoritmust választottam, mert ez adja a legkevesebb színezést, és torzítást. Indítsuk is el a lejátszást, és hallgassuk meg a hangzást!

Hát ez minden, csak nem természetes! Erős ismétlődéseket hallhatunk, jól kivehető részekre bontva, rendkívül erős szemcsésedéssel. Az egész olyan hatást kelt, mintha egy ősrégi számítógép egyik játékának hangját hallanánk! Hasonlítsuk össze az Oril River-el, aminek ehhez képest szinte profi hangja van! Mennyivel természetesebb a lecsengése ugye? Ha valaki most egy kicsit gondolkodóba esett, hogy "A VVV tényleg ennyire sz@r?" akkor várjon még egy kicsit, mielőtt teljesen leírná!


Lépjünk tovább egy harmadik zengetőre, mégpedig egy újabb Valhalla DSP termékre. Kapcsoljuk ki az előző két zengetőt, és helyezzük el harmadiknak a ValhallaRoom-ot, állítsuk be a képen látható módon és indítsuk el a lejátszást!

Amit hallhatunk, az egy nagyon élethű zengetés, még akkor is, ha nagyon kicsit ugyan, de hallható némi minta hatás. Ez azonban inkább szándékos moduláció, hiszen az időben folyamatosan változik. Figyeljük meg azt is, hogy az előző két tesztalanyhoz képest mennyivel finomabb a lecsengés, mennyivel kevésbé hallható a szemcsézettség. Ez persze nagy részben annak is köszönhető, hogy a magas frekvenciák energiája folyamatosan csökken. Mindez ennek az algoritmusnak (Large Room) kikapcsolhatatlan része. Vagyis ha úgy tetszik, a ValhallaRoom most egy kis csaláshoz folyamodott.


Hozzunk be egy utolsó tesztalanyt is a kísérletbe, ez pedig legyen egy lemezes zengető. Kapcsoljuk ki az előző három zengetőt, helyezzük el negyediknek a Valhalla Plate-et, állítsuk be a képen látható módon és indítsuk el a lejátszást!

A lecsengés ismét elég élethű, finom, folyamatos. Ez azonban ismét leginkább csak annak köszönhető, hogy a magas frekvenciák folyamatosan halkulnak. Ez persze nem csoda, hiszen a lemezes zengetők így működnek.

Tehát a fenti zengetőkből kettő egyértelműen átment a teszten, hiszen a túlhajtott állapotukban is képesek voltak élethűnek ható lecsengést produkálni. Az OrilRiver talán határesetnek mondható, hiszen nem volt túl rossz, viszont a ValhallaRoom fényévekkel veri. Na de mi a helyzet a nagy kedvencemmel, a VVV-vel? Tényleg ennyire rossz lenne? Nézzük meg, hogy miben különbözött az általa létrehozott zengetés a többitől?

Elsősorban a lecsengés közben folyamatosan meglévő magas frekvenciák, illetve az alkalmazott algoritmus amiben eltérnek, de ezt egyszerűen orvosolhatjuk. Válasszuk a "Room" algoritmust, illetve állítsunk be egy kis csillapítást. Ennek értékeit persze ki kell kísérletezni, pl. a Valhalla Room-ot referenciaként alkalmazva. Ettől most megkímélem az olvasókat, és elvégzem helyettük a piszkos munkát (persze aki tanulni szeretne, az végezze el inkább saját maga!). A sokkal jobb hangzáshoz nem kell mást tennünk, mint a csillapítást a képen láthatóak szerint módosítani. Ezzel máris a ValhallaRoom hangzásának közelébe jutottunk!

Van azonban még egy különbség a két algoritmus között, ugyanis a VR Hall, azaz terem méretet használ, míg a VVV Room, azaz szoba méretet. Tehát a VR-en beállított legkisebb teremméret még így is nagyobb, mint a VVV-n beállított szoba méret. Ha ezt is korrigáljuk egy kicsit -elég csak 10%-ra feltekerni- máris szinte azonos a hangzás. Persze valójában soha nem lesz ugyanaz, és nem is lehet, hiszen két teljesen különböző algoritmusról beszélünk! (Sajnos a VR annyira jó, hogy hiába is választunk kisebb szobát, azzal is jobb lesz... egyébként csak egy darab kisebb méretű helyiséget szimuláló algoritmust találunk benne.)

Ezzel el is érkeztünk több fontos felismeréshez:
- Egy digitális zengető hangját alapvetően a használt algoritmus határozza meg. Van akinek ez újdonságot jelent? Nyilván nincsen. Azonban fontos tudni, hogy hiába ad rossz teszteredményt ugyanazon plugin egyik algoritmusa, ha egy másik még lehet kiváló. Tehát nem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy egy adott plugin mindenképpen rossz minőségű zengetést ad!

- Mivel minden egyes algoritmus más hangzást ad, így szinte lehetetlen két zengetőt 100%-ban összehasonlítani. Nyilván a hibákat halljuk, de ezeken túl csak a szubjektív vélemény van... kinek ez tetszik, kinek az. Az egyik feladatra ez a jobb, a másikra az, akárcsak a kompresszorok esetében.

- A VVV lehet hogy nem rosszabb, hanem jobb mint a többi zengető, hiszen olyan extrém értékekre is be tudjuk állítani, amiket a többi egyáltalában meg sem enged! Ha innen közelítjük meg a kérdést, akkor inkább a másik három zengetőt tekinthetjük korlátoltnak, mintsem a VVV-t gyenge minőségűnek.

Tipp:
Mint láttuk, a Valhalla VintageVerb néhány algoritmusa nem ment át ezen a teszten... ez persze nem jelenti azt, hogy a VVV gyenge minőségű zengető lenne. Mint a neve is mutatja, ez a régi, vintage zengetők algoritmusait és működését utánozza, azok pedig ilyen "gyengébb" zengetést tudtak csak produkálni. Ettől függetlenül hangzásuk a velük készült megszámlálhatatlan világslágernek köszönhetően ma már klasszikussá vált.

Szemcsézettség (grainy)
A gyengébb algoritmusok egyik jellegzetes hibája, az úgynevezett szemcsés hangzás, vagy lecsengés. Ez azt jelenti, hogy a hang nem teljesen folyamatos, finoman halkuló, hanem apró kis darabokból áll, amelyek jól elkülöníthetőek egymástól. Ez az ismétlések nem megfelelő, nem élethű lejátszási technikájából adódik.


Szándékosan nem digitális zengetőkről beszélek most, ugyanis ez a jelenség a használt algoritmusból ered, nem magából a zengetőből. Erre nagyon jó példát találunk a ValhallaRoom pluginben. Állítsuk be a fenti képen látható paramétereket, és válasszuk a "Large Room" algoritmust, és indítsuk el a lejátszást. Amit hallunk, az a már ismert, jó minőségű zengetés és lecsengés.


Most váltsunk a "Dense Room" nevű algoritmusra. A lecsengés nem mintaszerűen ismétlődő, nem fémes, hiszen ezen hibák egyikét sem lehet tapasztalni, viszont egyértelműen nem is élethű, legalábbis nem a teljes lecsengés alatt. Ugye mindenki hallja a szemcsézett hangzást! Szinte el sem lehet téveszteni, annyira illik rá ez a megnevezés. A spektrum diagramon is jól látható, ahogy a magas frekvenciák különálló vonalakra bomlanak szét. Szintén érdemes megfigyelni, hogy mennyivel alacsonyabb, és milyen élesen elkülönül a jelszintjük a közép és alacsony frekvenciáktól.

Sűrűség problémák
A digitális zengetők működésének alapjai nagyon hasonlítanak az egyszerű késleltetők működéséhez. Először a bemenetről beolvasnak egy adott hosszúságú hangot -ezt nevezzük késleltetési blokknak-, majd ezt eltárolják a memóriájukban. Következő lépésként ezt a blokkot játsszák le nagyon sokszor egymás után, természetesen az algoritmus által meghatározottak szerint. És itt kezdődnek a problémák!

Ugyanaz az algoritmus maximális és minimális
sűrűségi értékekkel
A megfelelő térbeliség alapja a megfelelően sűrűségű zengetés. Ehhez szinte végtelen számú visszaverődést kéne szimulálni, vagyis előállítani, ez pedig mint már tudjuk gyakorlatilag lehetetlen. Tehát mindenképpen csökkenteni kell az ismétlések számát, de úgy, hogy az ne legyen észrevehető. Erre egy trükköt alkalmaznak, az úgynevezett mindentáteresztő-szűrős késleltetőt (allpass delay). Ennek segítségével viszonylag kevés ismétlés (számítás) is megfelelő sűrűségű érzetet keltő zengetést fog adni.

A digitális mindentáteresztő-szűrős késleltető egy adott időszakaszon (blokkon) belül minden frekvenciát azonos amplitúdóval enged át (így működik), ezért is nevezik mindent áteresztőnek. Ha viszont a beérkező jel időtartama kisebb mint az ismétlési blokk mérete (vagy ami a késleltető szűrő működéséhez szükséges), akkor bizonyos frekvenciák kiemelkednek, mások levágódnak. Minél többször vezetjük át a hangot egy ilyen allpass delay-en, annál jobban felerősödik a probléma, ami végül egy fésűs-szűrő hatást eredményez. Ez pedig egyfajta fémes, csengő hangként jelentkezik. Ha csak kevés ismétlést végzünk, akkor alacsony sűrűséget állítunk elő. Ilyenkor természetesen ez a fémes hangzás is halkabb lesz, jó esetben nem is hallható. Ebben az esetben viszont nem jön létre megfelelő sűrűség, ezáltal nem kapunk megfelelő térbeliséget sem.

Fémes hangzás
Váltsunk most vissza a VVV-re, tartsuk meg az előző próbában használt beállításokat, de a SIZE értékét állítsuk vissza 0%-ra. Figyeljük meg, hogy a sűrűség értéke (DIFF) magasra van állítva. Az algoritmust állítsuk át "Bright Hall"-ra és indítsuk el a lejátszást. Figyeljük meg a lecsengés végét! Jól hallható a fémes, boing szerű, rugóra emlékeztető hang! Ez tehát maga a hiba... Szeretnénk még jobban hallani ezt a jelenséget? Váltsunk a "Dirty Plate" nevű algoritmusra!


Ha valaki még most sem hallja a fémes hangzást, akkor annak nagyon rossz a lehallgató rendszere, vagy a hallása. Amit kapunk, az pontosan ugyanolyan, mintha egy fém lemezt ütöttünk volna meg. Na persze ez ebben az esetben egyáltalában nem probléma, hiszen a lemezes zengető pontosan így működik! A beérkező hang megrezegteti a lemezt... Volt már róla szó, hogy ez tulajdonképpen a gyengébb algoritmusok sajátossága, de ha ezt a "tulajdonságot" lemezes zengető néven árulják, akkor máris előnyt jelent és nem hátrányt (ugyanakkor a Bright Hall terem jellegű algoritmusa esetében ez nem nevezhető előnynek).

Akinek van kedve kipróbálhatja azt is, milyen az amikor a sűrűség (DIFF Early és Late) értékét 0%-ra állítjuk be. Ilyenkor egy rugóra emlékeztető hangot kapunk. Ha pedig még egzotikusabb hangeffektekre vágyunk, próbáljuk ki a VVV többi algoritmusát is ezen a beállításon. Különösen ajánlom a "Concert Hall", "Chorus Space" és "Chaotic Chamber" nevűeket!

Persze ne higgyük azt, hogy ez csak a már amúgy is eléggé lehúzott VVV-re igaz! Váltsunk át az eddig sztárnak kikiáltott ValhallaRoom-ra, és kapcsoljunk a "Narcissus" nevű algoritmusra. Hát itt bizony szintén hallható a fémes hangzás, sőt még egy kis hullámzó ismétlést is kapunk hozzá. Azért azt ne felejtsük el, hogy a "Narcissus" algoritmus jellemzésében található két szó: "Low CPU". És ez kérem itt a lényeg! Mint látható, az alacsony CPU használat szinte óhatatlanul magával hozza a fémes hangzást is.

Jó megoldás lehet az is, ha az algoritmus készítője nem csökkenti, hanem növeli az allpass delay-ek számát, ezzel ugyanis a fémes hangzás elkenhető. Sajnos ennek a megoldásnak is van egy hátulütője, ugyanis a több allpass delay-en történő áthaladás hosszabb időt igényel, ezáltal a zengetés felfutása is hosszabbá válik, amitől egy felhangosodó, beúszó hangzást kapunk. Ez jellemző a nagyobb méretű termekre, de egyáltalában nem jellemző a kisebb helyiségekre, ezek esetében tehát ez a megoldás nem alkalmazható. Mindezt jól ellenőrizhetjük a túlhajtás teszttel, hiszen abban a terem méretet a legkisebbre állítottuk. Ha ebben az esetben is viszonylag lassan beúszó zengetést kapunk, biztosak lehetünk benne, hogy az algoritmus ezt a technikát alkalmazza. Ezzel együtt viszont nagy a valószínűsége, hogy kisméretű helyiségeket nem képes valósághűen utánozni.

Szintén jó megoldás lehet az ismétlési blokkok hosszának modulálása (változtatása), ami hosszabb blokkok esetében eredményesen csökkenti a hang színezését, rövidebb blokkok esetében viszont erős kórus hangzást ad. A túlhajtás teszttel ezt is jól érzékelhetjük. Ha a lecsengés közben folyamatosan változó, hullámzó hangzást hallunk, szinte biztosak lehetünk benne, hogy moduláció történik. Most már azt is tudjuk, hogy miért.

Remegő hangzás
Az alacsony sűrűség is megoldást jelenthet a fémes hangzás elkerülésére, azonban ilyenkor egy másik problémával találjuk szembe magunkat, ez pedig a rövid, impulzusszerű hangok, pl. dobhangok esetében jelentkező remegő/rezgő hangzás (chattering). Gyakorlatilag ezt hallhattuk "felnagyítva", az előbbi VVV tesztben, amikor a sűrűség értékeit 0%-ra vettük le, és ezt láthatjuk a mellékelt spektrum diagramon is.

Nagyjából ezek voltak tehát a "tudományosabb", precízebb tesztek, ahol nagy felbontásban, és teljes sávszélességben vizsgáltuk az egyes algoritmusokat. Talán néhányan már az olvasók közül is rájöttek, hogy az egyetlen minta hosszúságú impulzust a való életben nem sűrűn fogjuk mixelés közben hallani, ezért ezek a tesztek inkább csak a kíváncsiságunkat elégítik ki.

Waves teszthang
A fentiek tudatában már érthető, hogy a Waves miért nem impulzus hangot épített be a H-Reverb nevű zengetőjébe, hanem egy olyat, ami sokkal jobban reprezentálja azokat a hangokat, amivel a valóságban is találkozunk. Milyenek ezek? Először is, nem tartalmazzák az összes lehetséges frekvenciát egyetlen időpillanatban, hiszen a zene és a legtöbb természetes hang (pl. a beszédhang is) folyamatosan változik. Emellett a jelszintje sem állandó, a hossza pedig szinte minden esetben több, mint egyetlen minta (1/44100 másodperc).

Tekintsük a mellékelt ábrát, ahol egymás alatt látható az eddigi tesztekben használt Altiverb Spike (felül) és a Waves teszthang (alul). Természetesen az impulzus jelentősen nagyítva látható, különben csak egyetlen vékony vonal lenne a Waves teszthang hosszúsága mellett. Figyeljük meg a spektrum diagramokat! Az impulzus esetében egyetlen színt láthatunk a teljes x és y terjedelemben, vagyis a teljes hosszban azonos jelszinttel van jelen minden frekvencia. Ezzel szemben a Waves teszthangban az egyes frekvenciák erőssége változik, a vége felé pedig határozottan halkul, főként a magasabb frekvenciák esetében.

Felül az impulzus (nagyítva), alul a Waves teszt hang
Szintén érdemes megfigyelni a hullámformákat is! A Reaper a grafikai megjelenítéskor megkísérli szimulálni egy valódi digitál-analóg konverter működését, így amit a hullámforma képen láthatunk, az jó eséllyel ugyanaz, mint amit egy analóg oszcilloszkópon is láthatnánk. Figyeljük meg, hogy a közhiedelemmel ellentétben az egyetlen egy nem nulla pontot tartalmazó jel nem kockákból áll, nem egy egyenes vonal fel, majd egy ferde vonal le, hanem egy folyamatosan növekvő (az ábrán nem látható), majd egy folyamatosan csökkenő amplitúdójú szinuszhoz hasonlító hullám. Ez az ábra részben magyarázatot ad arra is, miért nem használhatjuk ezt a hangfájlt az analóg eszközök IR mintavételezésére (mert nem ugyanazt az eredményt adná, mint a digitális eszközök esetében). Amit viszont a Waves teszthangon láthatunk, azt nem biztos hogy hallhatjuk is! Jól kivehető a hullámformán végighaladó szinusz jellegű hullám. Ez azt jelenti, hogy egy nagyon alacsony frekvenciájú hang is található benne. Mint látható, a közép részen egy kis "megbicsaklás" is van, tehát itt nem csupán egyszerű szinuszhullámokról és valamilyen zajról beszélünk, hanem egy sokkal összetettebb hangról.

Ennek segítségével életszerűbb tapasztalatot szerezhetünk arról, hogy az egyes algoritmusok milyen eredményt fognak majd adni a valódi hangokkal, főként azok tranziens részével. Tehát innen kezdve nincs is más dolgunk, mint az eddigi impulzusos teszteket a Waves teszthanggal megismételni...

Chirp teszthang
Mint azt a cikk elején már megtudtuk, David Griesinger klikk, zaj és boing hangokkal tesztelte a létező helyiségek zengetését. Ezekből a két elsőn -kis túlzással- már túl vagyunk, jöjjön hát a harmadik, a boing. Bevallom őszintén, hogy kutatásaim jelen szintjén még nem sikerült teljes biztonsággal megtudnom, hogy mi is volt ez a hang. Elvileg ez egy koszinusz függvény szerinti hullámforma, változtatható frekvenciával. Én a jelenlegi tudásommal azt gondolom, hogy az általam hamarosan javasolt teszthang ugyanilyen jó eredményeket ad, még akkor is, ha nem biztos hogy ugyanarról beszélünk.

Először is nézzük, hogyan hozhatjuk létre magát a teszthangot. Nevezzük ezt most chirp-nek, ami egyébként egy angol szó, jelentése ciripelés. A Saját IR készítéséről szóló részben már megismert teszthanghoz nagyon nagyon hasonlóról van szó, és így talán már érthetővé válik az is, hogy miért lehet eredményesen használni (képes jól feltérképezni egy adott zengetés jellemzőit). Az általunk most Chirp-nek nevezett hang egyetlen dologban különbözik az akkor elkészített teszthangtól, mégpedig abban, hogy ellenkező irányban van lejátszva. Vagyis frekvenciája nem az alacsonytól halad a magasig, hanem a magastól az alacsonyig.

Aki nagyon lusta, és egyáltalában nem szeretne egy újabb teszthang előállítási módot kipróbálni, az egyszerűen fordítsa meg a ReaVerb teszthangot, pl. az ingyenes Ocenaudio szerkesztőben. Ehhez először nyissa meg a fájlt, jelölje ki a teljes hosszában (CTRL+A), majd a Hatások menüből válassza a "Megfordítás" lehetőséget. Ne felejtse el lementeni a fájlt, lehetőleg egy új néven!

Aki szeretne új módszert tanulni, annak a szintén ingyenes Audacity nevű audio-szerkesztő programot kell letöltenie, és elindítani. Először kattintsunk Project Rate (Hz) részre, és állítsuk be a kívánt mintavételezési rátát. A jelen példában ez legyen 44100.

Következő lépésként kattintsunk az "Előállítás" menüre, azon belül pedig a "Ciripelés"-re. A megjelenő ablakban adhatjuk meg a létrehozandó teszthang adatait. Az értékeket másoljuk le a mellékelt képről, majd nyomjuk meg az OK gombot. Ha mindent jól csináltunk, akkor az IR teszthanghoz hasonló, de fordított hullámformát kell látnunk. Aki szeretné kipróbálni milyen az amikor a zengető belső túlvezérlésbe fordul, az mentse le a fájl jelenlegi állapotát is egy külön néven. Következő lépés, hogy a jelszintet beállítjuk -18dB-re. Ezt legegyszerűbben a "Hatás-->Normalizálás" menüpontban tehetjük meg. Válasszuk a "Legnagyobb amplitúdó normalizálása erre" lehetőséget, és adjunk meg -18dB értéket. Kattintsunk az OK-ra. Már nincs is más dolgunk, mint egy új fájlba lementeni az elkészült művet. Ezt a Fájl menü Export-->Export as Wav pontjával tudjuk megtenni. Fájltípusnak célszerű 32 bites lebegőpontos PCM-et választani, mivel ezzel elkerülhetjük az esetleges túlvezérlést.

Chirp teszt
Térjünk vissza a zengető tesztelő projektünkhöz, és az új ciripelést tartalmazó wav-et töltsük be egy új sávra, és küldjük SEND-en keresztül a zengető csatornánkra. Váltsunk a VVV-re, és használjuk a képen látható túlhajtás beállításokat. Indítsuk el a lejátszást az új hangot SOLO-ba téve. Ha egy rugózásra emlékeztető hangot hallunk, akkor bizony a zengetőnk algoritmusa nem a legjobb... Aki úgy gondolja, hogy ez nem rugós hangzás, az váltson a "Concert Hall" algoritmusra, és addig ne indítsa újra a lejátszást, míg a hang teljesen le nem cseng. (Ne felejtsük el, hogy ez a plugin a régi, úgynevezett vintage digitális zengetőket modellezi! Nem célja tehát a tökéletes hangzás megvalósítása, már csak azért sem, mert az általa szimulált klasszikus zengetők több millió felvételen bizonyították már létjogosultságukat.)

Nézzük, vagyis hallgassuk meg most azt, hogy milyen az amikor egy algoritmus nem ennyire gyenge. Ehhez váltsunk a ValhallaRoom-ra, használjuk az eddigi beállításokat, és kezdjünk a "Large Room" nevű algoritmussal. Indítsuk el a lejátszást és figyeljük meg, van-e rugóra emlékeztető hangzást. Nem éri meg sokáig erőltetni a hallásunkat, nem fogunk találni semmi ilyesmit. Amit hallani lehet, az inkább moduláció. Próbáljuk ki a többi algoritmust is! A "Medium Room"-ban pl. hallani némi fémes hullámzást, A "Bright Room"-ban szemcsésedést, a "Large Chamber"-ben pedig fémes hordó hangot, és egy nagyon kicsit rugózást is. A "Nostromo" szerintem kifejezetten élethű, a "Narcissus" az alacsony CPU igénynek köszönhetően már erős rugóhangot ad, de a legérdekesebb mind közül az "LV-426". Akinek van kedve hozzá, kipróbálhatja az Oril Rivert-t és a Valhalla Plate-et is, érdemes!

Az eddig elvégzett tesztek persze nagy részben inkább csak az elméletet képviselik, hiszen ha ezeket az eredményeket vesszük alapul, akkor az OrilRiver jobb zengető kéne hogy legyen, mint a Valhalla VintageVerb. Ezt az állítást viszont a sorozat előző részeiben -a gyakorlati próbák alkalmával- többször is cáfoltuk, hiszen a VVV minden esetben szebb, élethűbb hangzást adott, mint az OrilRiver.

Talán van olyan az olvasók között, aki észrevette azt is, hogy az utolsóként elvégzett próbák közben a chirp teszthang nagyon élethű tereket, akusztikákat állított elő! Ez -mint már volt róla szó-, egyáltalában nem véletlen, vagyis pontosabban mondva az nem véletlen, hogy ehhez hasonló sweep hanggal készítjük az IR-eket. Nem alaptalan tehát az igény egy olyan tesztre, ami a való világban jobban használható! Ezeket viszont már nem lehet számszerűen mérni, inkább csak hallgatni. A következő részben pár ilyen teszttel fogunk megismerkedni.

Addig is eredményes keverést kívánok mindenkinek!

A következő részhez katt ide...


Felhasznált irodalom:
https://www.cinemasound.com/4-things-youd-better-consider-choosing-reverb-plugin-part-1/
https://www.youtube.com/watch?v=0xLHvZyThrU
https://www.youtube.com/watch?v=-yClZJ9kEG8
https://valhalladsp.com/2011/01/21/reverbs-diffusion-allpass-delays-and-metallic-artifacts/