Buszok és buszrendszerek

Mit nevezhetünk a hangtechnikában busznak? Egyszerűen fogalmazva egy vagy több olyan audió kimenetet, aminek célszerűen több bemenete van, vagyis a kimeneten a bemenő jelek összege jelenik meg. Gyakorlatilag ez elsősorban egy összegző megoldás.

Hivatalos magyar megnevezése "sín", de mivel a legtöbb audió berendezés angol nyelven "kommunikál", így mi most inkább az angol "BUS", vagy magyarítva "busz" elnevezést fogjuk használni.

Nem csak az látott már buszt aki használt tömegközlekedési eszközt, de az is, aki valaha keverőpultot, vagy akár csak egy számítógépes audió munkaállomást (DAW). Ha valaki azt gondolja, hogy ő bizony nem használ buszt a keveréskor - hiszen azt sem tudja mi az-, az nagyon téved! Minden hang-keverő eszköznek van legalább egy busza, ez pedig a mixbusz, vagy master busz. Ide futnak be az egyes csatornákról kijövő hangok, itt történik meg a végső keverés.


Általában a master busznak -akár csak a többi csatornának- is van egy jelszint beállító potmétere, ez a master fader. Ezzel tudjuk beállítani, hogy a keverőpultból kilépő összegzett jel szintje mekkora legyen. Ma a digitális munkaállomások korában a stúdióban ezt általában már nem használjuk másra, mint be- illetve kiúsztatás elkészítésére, illetve ellenőrzések végrehajtására.

Az első keverőpultok ennél nem is tudtak igazán többet, azonban hamar megszületett az igény a több keverő-busz használatára. Hogy miért? Mert ezekkel sokkal jobban kihasználhatjuk a meglévő eszközeinket, egyszerűbbé és ezáltal gyorsabbá tehetjük a mixelést, valamint alkalmazhatunk olyan technikákat is, amiket másként nem lehet. A magvalósítás pedig nagyon egyszerű volt, csupán csak annyit kellett tenni, hogy az egyes csatornák kimenetét le kellett választani a központi mix buszról és lehetővé tenni, hogy egy másik csatorna bemenetére lehessen csatlakoztatni. Minél több csatorna kimenetről beszélünk, annál több buszt tudunk használni.

Tipp Cs. Kádár Pétertől:
Egy analóg keverőpultban a sín gyakorlatilag egy elektromos egység, egyszerűbben mondva egy drót. Ez a drót azt akarja jelenteni, hogy a sínre meghatározott maximális számú kimenet mehet rá, és ugyancsak meghatározott maximális számú bemenet is csatlakoztatható rá úgy, hogy a ki- és bemeneteken a jelszint független marad attól, hogy hány be- és kimenet lóg a dróton. (Amikor analóg keverőasztalt vásárol az ember, a sín zaját méri meg, ugyanis a sínnél osztás történik -20-30 dB, tehát az egyik legkényesebb része a cuccnak.)

Elsőként nézzük végig, hogy milyen utat kell megtennie az audió jelnek egy keverőpultban (szoftverben), és eközben milyen egységeket érint. Mik azok a központi szerepű buszok amiket érdemes ismerni, és melyiknek mi a jellegzetessége!

Bemenet (Input)
A csatornára bejövő jel általában valamilyen mikrofonból, vagy direkt kimenettel rendelkező hangszerből, illetve ezek hangját rögzítő eszközből, pl. magnóból vagy merevlemezes rögzítőből származik. Ez a jel elsőként egy elő-erősítőbe kerül, ami a beérkező jel típusától függően lehet mikrofon, vagy vonalszintű erősítő, ennek erősítését a GAIN nevezetű potival tudjuk szabályozni. A köztudatban elterjedt hibás felfogással ellentétben ez az erősítő nem hangosításra való! Sokkal inkább arra, hogy a különböző csatornákon beérkező eltérő jelszinteket hozzáigazítsuk a keverőpult dinamikatartományához. Angol elnevezéssel ezt Gain Staging-nek, magyarul jelszint kezelésnek nevezzük.

Szoftver környezetben alapvetően nincsen elő-erősítő a csatornákon (kivétel ez alól pl. a Cubase), a beérkező jel azonnal az insert pontokhoz kerül. Az, hogy ez a jel honnan érkezik, meghatározza a GAIN helyzetét a csatornán. Pl. Cubase esetében a virtuális hangszereket tartalmazó Instrument track-nél az adott hangszer kimenete a csatorna GAIN-e elé kerül. Reaper-ben viszont nincsen külön instrument track, itt a csatorna első insert pontjára helyezzük el a virtuális hangszert, tehát a GAIN itt a hangszer elé kerül, vagyis annak csatornára érkező szintjét nem tudjuk a pre-insert hangerővel változtatni. Ilyen esetben a hangszerbe épített kimenő jelszint szabályozóval kell a gain staging-et megoldani, vagy egy plusz gain plugint elhelyezni a következő insert pontra.

Ha a csatornára érkező jel a felvevő részből, vagy külső hardver bemenetről származik, akkor az minden esetben a GAIN elé kerül, vagyis hozzá tudjuk igazítani a saját referencia szintünkhöz. Ez a helyes és "kötelező" eljárás! Hogy miért és hogy hogyan valósítsuk mindezt meg, arról részletesen olvashatunk a mix előkészítésről szóló részben.

Tipp:
Ha a mi rendszerünkben nincsen bemeneti GAIN beállítási lehetőség, akkor az első insert pontra elhelyezett pluginnel pótolhatjuk ezt a funkciót. (Csak csendben jegyzem meg, hogy a Cubase ezt automatikusan teszi meg, csak nem köti az orrunkra. Ha pl. belépünk a plugin kezelőbe, láthatjuk hogy a gain pluginből pontosan annyi fut, ahány csatornát használunk.)


Reaper DAW-ban pl. van olyan beállítási lehetőség, hogy a jelszintet pre-insert módon, azaz az insert pontok előtt is tudjuk változtatni, ez nagyjából megfelel az analóg csatorna Gain-nek. Ezt követően a jel az insert pontokra helyezett plugineken (EQ, kompresszor, delay, reverb, stb.) azok sorrendjében halad keresztül.

Insert
Reaper Insert pluginek be- és kimentő
csatlakozásai
Ezt nem igazán nevezhetjük busznak, hiszen nem történik rajta jel összegzés, mégis itt kell folytatnunk az utazásunkat. Az insert magyarul annyit jelent, hogy beillesztés. Ezen a ki- és bemeneten lehet az egyes csatornákhoz olyan külső eszközöket vagy plugineket kapcsolni, amit a keverőpult nem tartalmaz. A felépítése nagyon egyszerű, úgynevezett soros jelútról beszélünk. Fontos tudni, hogy keverőpult csatornánként általában csak egy ki- és egy bemenő insert pont létezik, ami persze állhat több csatornából is, ha pl. sztereó vagy surround rendszerről beszélünk! Ez azt jelenti, hogy az összes csatlakoztatott eszközt -a darabszámuktól függetlenül- egymás után fűzzük fel. Vagyis az insert kimenetet az első eszköz bemenetére kapcsoljuk, ennek kimenetét pedig a következő eszköz bemenetére (ha van további eszköz). Az utolsó eszköz kimenete kerül a keverő csatorna insert bemenetére, vagyis ez tér vissza a csatornára.

A legtöbb mai eszköz -különösen a pluginek-, rendelkeznek belső párhuzamos jelúttal is, aminek arányát általában egy DRY/WET potival tudjuk szabályozni. Ha ezt alkalmazzuk, már nem beszélhetünk 100%-ban soros jelútról, hiszen ilyenkor az adott eszköz egy második jelutat is létrehoz. Persze ez csak az eszközön belül érvényes, az abból kilépő jel az útját a következő eszközbe már a "normál" insert lánc szerint folytatja majd.

Beépített EQ és kompresszor
Ha keverőpultunk tartalmaz beépített ekvalizert és/vagy kompresszort, akkor azok is Insert eszköznek minősülnek, helyzetüket pedig az insert láncban kapcsolók vagy patch-kábelezés segítségével tudjuk meghatározni. Néhány DAW-ban létezik pre-és post-fader insert pont is, ilyen pl. a Cubase. Itt a 7-es és 8-as insert pontokra elhelyezett pluginek a fader és a csatorna kimenet közé kerülnek be. Akkor érdemes őket alkalmazni, ha a kívánt hangzást a fader állásával szeretnénk meghatározni. Eredményesen használhatjuk továbbá, ha a csatornáról semmiképpen sem érkezhet túlvezérelt jel. Ilyenkor helyezzünk el ide egy limitert, ez minden esetben biztosítani fogja a megfelelő jelszintet. A post-fader insert pontokat jól használhatjuk különböző mérő pluginekhez is. Az insert pontot követően a jel a SEND és/vagy a MIX buszokra kerül, annak függvényében, hogy mit állítottunk be kimenetnek.

Mix Busz
A buszokra történő kapcsolódás általában ki-be kapcsolókkal történik, ebben az esetben a BUSZ (BUS), vagy mixbusz megnevezést találjuk meg. Itt nincs túl sok lehetőségünk, vagy rákapcsoljuk az adott sávot (csatornát) az adott buszra, vagy nem. Általában a keverőpult végső kimenetét nevezhetjük master busznak, de mivel nem csak sztereó (azaz két csatornás) keverőpultok léteznek, ezért az ilyeneken több mixbusz is megtalálható. Az egyik legismertebb példa az SSL pultok, ahol pl. 4 ilyen buszt is találunk, ezek elnevezése A,B,C és D. Ezek egy lehetséges alkalmazásáról bővebben olvashatunk Michael Brauer keverési módszerének bemutatásában. Az ilyen buszok esetében a buszra kerülő jelszintet a csatorna féderével, ha pedig többcsatornás buszról beszélünk, akkor a különböző buszcsatornák közötti jelszint-arányokat (magyarul az elhelyezkedését, vagy panorámát) a panoráma potival tudjuk szabályozni.

Csoport (Group vagy Sub) busz
Ilyen jellegű felhasználásról beszélhetünk akkor, amikor úgynevezett csoportokat alakítunk ki a sávokból. Ez felfogható úgy is, mint egy kis keverő a nagy keverőn belül. Használatával megkönnyíthetjük a mixelést, vagy több csatornát is egyszerre módosíthatunk. Például, ha az összes azonos jellegű sávot egy-egy csoportba rendezzük, a keverés végső szakaszában mindössze pár fédert kell csak tologatnunk, nem pedig 100-at!

Klasszikus csoport technika
Érdemes pl. a dobfelszerelés összes mikrofonját - ide értve a terem mikrofonokat is- egy sztereó csoportba rendezni, hiszen a dob is csak egy hangszer, úgy mint a többi. Ha az egyéni csatornákon megvannak az arányok az egyes dobtestek és cintányérok között, már elég csak egy darab sztereó fader a teljes hangszer jelszintjének beállításához. Ugyanez a helyzet a gitárokkal is, amiből a legtöbbször nem csak egy szól egy időben. Ha ezeket is csoportba küldjük, egyszerűen tudjuk halkítani/hangosítani az összeset. Vegyük észre az ábrán, hogy a master buszra csak a csoport buszok kerülnek rá, az egyes csatornák önállóan nem! Ha így tennénk, a csoportok alkalmazása értelmét veszíteni, ugyanis nem történne más, mint hogy dupla jelszinttel szólalnának meg.

Tipp:
A legtöbb Grammy díjas hangmérnök a sávokat csoportokba rendezi, ha másként nem, úgynevezett VCA csoportokba (erről majd később olvashatunk). Ennek előnye, hogy a végső arányok és az automatizáció elkészítése közben nem kell a több méter széles keverőpult egyik végétől a másikig rohanniuk, ezáltal nem kerülnek ki a közeltéri monitorjaik ideális lehallgatási pozíciójából. Nem mellesleg, sokkal kevesebb potit is kell megjegyezni és tologatni!

Dave Pensado mixbusz rendszere a következő: Basszus, Összes dob, Összes ének, Összes zene, Összes effekt, Magas frekvenciák. Ezek segítségével nagyon egyszerűen tudja egy adott mix hangzását és ezáltal a kiváltott érzelmeket befolyásolni/meghatározni. Ebben a videóban be is mutatja ezt a rendszert.

"Takarékos" csoport technika
A mixbusz/csoport jellegű felhasználás egy másik lehetséges alkalmazása, amikor a buszon egyszerre dolgozzuk meg a sávokat, pl. kompresszorral, vagy egyéb eszközzel. Ezzel a módszerrel takarékoskodhatunk a szükséges eszközökkel, vagy CPU teljesítménnyel, hiszen az azonos tartalmú sávokat amúgy is azonosan processzálnánk. Klasszikus példa, amikor a tamokat, ritmusgitárokat, vagy a háttér vokálokat egy-egy sztereó csoportba küldjük, és nem egyesével, hanem ezen a csoporton ekvalizáljuk, vagy kompresszáljuk őket.

Párhuzamos csoport technika
Másik lehetséges módszer a párhuzamos processzálás, bár ez közelebb áll a SEND-RETURN felhasználáshoz, amiről egy pár sorral lejjebb lesz szó. A technika lényege, hogy csoportban lévő sávok együttesen alakítják a létrejövő hangzást, vagyis a busz kimenetén hatással vannak egymásra. A legismertebb alkalmazása a párhuzamos kompresszálás, aminek nagymestere Andrew Scheps. Az ő rendszerét és ennek előnyeit részletesebben is megismerhetjük a Rear bus-ról szóló részben. Bár ezek a buszok nem közvetlenül a keverőpult kimenetére vannak kapcsolva, hanem előbb a mix buszra, ettől még busznak szokás őket nevezni, pl. Drum-bus (dob busz).

SEND-RETURN
3 send csatornás analóg keverőpult
(sokszor nem send, hanem aux néven
találjuk meg a küldő csatornákat)
Nagyjából az 1990-es évekig -amikor még nem számítógép volt a hangfelvételek és a keverés központja- a felvétel szinte kizárólag magnó-szalagra készült, a keverés pedig egy analóg keverőpulton történt. Ha egy sávhoz -utólag- zengetést szerettünk volna adni, ahhoz az adott sávot ki kellett küldeni (angolul send) a keverőpultból a visszhangosító eszközbe. Ez lehetett digitális vagy lemezes zengető, a szerencsésebbek pedig egy zengető szobával is rendelkeztek. Az onnan visszaérkező jelet (angolul return) értelemszerűen vissza kellett vezetni a keverőpultba, hogy halljuk is. Ehhez minimum két extra csatornára volt szükség, egy kimenőre és egy bejövőre. Ha sztereó zengetést akartunk, akkor viszont két kimenő és két bejövő volt szükséges és még mindig csak 1 sávról beszélünk. Elég nyilvánvaló, hogy egy zenei felvétel általában ennél több sávot tartalmaz.

Mivel a zenghető berendezések soha nem voltak olcsóak, a legtöbb stúdióban általában korlátozott darabszámban álltak rendelkezésre (3-5db) akárcsak a keverőpult csatornáinak száma, így szükséges volt egy-egy készülékre több sávot is egyszerre ráküldeni. Egy berendezésből a visszatérő (return) csatornák száma sztereó felhasználás esetén maradt két darab, viszont a küldött sávok sokasága miatt a kimenő csatornák száma ennél több kellett volna hogy legyen. Egy ügyes megoldással viszont ezt is csökkenthetjük kettőre! Ehhez nem kell mást tennünk, mint az összes azonos zengetőre küldött sáv jelét a küldés előtt egy sztereó csatorna páron a szükséges arányban összekeverni, és ezt küldeni a zengetőbe. Mindezt nagyon egyszerűen lehetett megtenni a beépített send csatornák segítségével!

Tipp: Sok esetben nem SEND, hanem AUX (auxiliary=kisegítő) néven találhatjuk meg ezt a busz típust. Ez abban különbözhet a SEND-től, hogy nem tér vissza a keverőpultba. Ilyen lehet például a stúdióban dolgozó zenészek fejhallgató mixe, hiszen sok esetben minden zenész más arányban szeretné hallani az egyes hangszereket.

A legtöbb zenei mix esetében az összhangra törekszünk, amit jelentősen javít, ha úgy halljuk mintha a hangszerek egy azonos helyiségben szólnának. Tehát ilyen szempontból szintén hasznos, ha egy zengető több sávot is fogad egyszerre. Szerencsére a sávok send csatornákra kerülő jelszintjét külön lehet szabályozni a mixbeli jelszintjüktől, ezzel egyszerűen megvalósítható az, hogy bizonyos hangszerek pl. "jobban visszhangozzanak" mint mások.

Ez tulajdonképen már nem egy busz, hanem sokkal inkább egy busz rendszer, bár DAW esetében elég hozzá egyetlen csatorna is. A megvalósítása kicsit különbözik az analóg technika és a DAW között.

Analóg rendszerben a SEND-en (küldő-n) keresztül küldött jel általában közvetlenül a külső eszközbe kerül. (Külső eszköznek azt nevezzük, ami nem a keverőpultba van beépítve, lásd a mellékelt ábrán!). DAW-ban ezzel szemben nem igazán van ilyen külső eszköz jellegű kapcsolati lehetőség, ezeket az eszközöket itt plugineknek hívjuk, és egy-egy csatornára kell elhelyeznünk őket, nem önállóan kapcsolódnak a virtuális keverőpultunkhoz. (Tekintsünk most el a DAW-ban alkalmazható külső hardver eszközöktől.) Ebben az esetben a SEND-en megtáplálni kívánt plugineket magán a Send-Return csatornán helyezzük el, mint Insert effektek! Ilyenkor a jel az effektek elhelyezkedési sorrendjének megfelelően halad át rajtuk, mint azt a fentebbi Insert résznél már megtanultuk.

Eddig azt gondolhatnánk, hogy a SEND busz ugyanolyan mint akármelyik másik busz, de ez nem így van! A többitől eltér két nagyon lényeges dologban! Az egyik, hogy a SEND buszra kerülő egyes csatornák vagy sávok jelszintjét nem (csak) a forrás csatorna faderével, hanem attól -részben- függetlenül egy külön potméterrel, az úgynevezett SEND csatorna jelszint beállítójával tudjuk szabályozni! Néha ennek lenyomásával/felhúzásával, vagy egy kapcsolóval csatlakoztatjuk rá-, vagy le az adott csatornát a SEND buszról. Ez DAW esetében egyenlő a SEND MUTE funkcióval, ami nagyon hasznos tud lenni! A másik lényeges különbség, hogy SEND-RETURN alkalmazása esetén a jel szinte minden esetben (legalább részben) duplán jut a master buszra!

Send egyszerű létrehozása Reaper-ben
Egy-egy keverőpultban általában több SEND csatorna található. A kisebb analóg pultokban a legtöbbször kettő, de a legnagyobbakban sincsen sokkal több mint 8. A modern digitális keverőpultok viszont nagyon hasonlítanak egy DAW-ra, így ezekben elméletileg korlátlan számú SEND csatorna áll rendelkezésre, de magán a pulton elhelyezett hardver potméterek száma ezek egyidejű elérését korlátozza. A DAW-okban végtelen SEND áll rendelkezésre, bár ez a szoftvertől is függ. Egyes gyártók a programváltozattól teszik függővé, hogy mennyit használhatunk belőlük egy-egy csatornán, természetesen ennek függvényében változik a licenc ára is. A Reaper DAW-ban nincsenek ilyen megkötések, nincsenek eltérő tudással rendelkező változatok. Más kérdés, hogy valójában hány SEND-re van szükségünk egy normál mix elkészítéséhez.

Párhuzamos jelfeldolgozás
A SEND busz gyakorlatilag párhuzamos jelfeldolgozást valósít meg, hiszen a ráküldött csatornák jele nem csak rajta keresztül, hanem az eredeti csatornán át is a master buszra kerül, vagyis duplán, párhuzamosan történik a jelösszesítés (lásd a fenti ábrán). Ebből következik, hogy általában olyan esetben alkalmazzuk, amikor a processzált és a száraz jelet egyszerre szeretnénk hallani, és ezek arányát változtatni is szeretnénk.

Bár alapvetően inkább késleltető, zengető és egyéb effekt eszközöket használhatunk SEND-RETURN módon, ez nem zárja ki az ekvalizereket és kompresszorokat, mint ahogy arról már olvashattunk a sorozat erről szóló részében. Bár a két felhasználás egy kicsit eltér, maga a logika ugyanaz!

Pre és Post fader, Pre-pan, Pre-FX
A SEND jelét két helyről tudjuk származtatni. Egyrészről a küldő csatorna fadere után, ezt nevezzük post-fader (azaz féder utáni) módnak. Ebben az esetben ha a csatorna faderének állását megváltoztatjuk -halkítjuk vagy hangosítjuk az adott csatornát-, akkor a SEND-re kerülő jelszintet is ugyanilyen arányban megváltoztatjuk. Ezt a módot használjuk általában az effekt csatornákra, mint pl. zengetés, késleltetés. Hogy miért? Mert nem lenne jó, ha pl. az ének lekeverése közben a rajta lévő visszhang egyre hangosabb és hangosabb lenne, hiszen pre-fader módban a zengetőbe kerülő jel szintje nem változik meg, a sáv viszont folyamatosan halkul. Vagyis post-fader módban a send csatornára kerülő és a forráscsatorna kilépő jelszintjének aránya nem változik a forráscsatorna faderének mozgatásakor.

A másik lehetséges mód, az úgynevezett pre-fader, vagyis féder előtti jel küldése. Ebben az esetben a csatorna fader mozgatása nincsen hatással a SEND-re küldött jelszintre. Akkor alkalmazzuk, ha nem szeretnénk, hogy a létrejövő hangzást befolyásolja a forrás csatornán beállított jelszint. Ilyen eset lehet például a side-chain jellegű alkalmazás.

A pre-pan (vagy post-pan) mód azt jelenti, hogy a sztereó SEND-en küldött jelet a panoráma beállítás befolyásolja-e. Vagyis a SEND-re a panoráma előttről vagy utánról érkezzen-e a jel.

A Pre-FX módot választva elérhetjük, hogy a kiválasztott SEND-re csak és kizárólag a csatornára érkező jelet küldjük ki, még mielőtt az áthaladna az insert effekteken, illetve a panorámán és a fader-en. Gyakorlatilag ezzel a megoldással a sáv forrásának élő másolatát tudjuk elkészíteni.

Hogy a fenti módokból melyeket tudjuk használni, az az adott keverőpulttól, vagy az alkalmazott DAW-tól függ, mert nem biztos hogy mindegyik ismeri az összes lehetséges módot és azok kombinációit.

Visszatérő csatorna (Return)
A Return jelentése visszatérő. Itt kerül vissza a SEND-en kiküldött jel a keverőpultba. Ez analóg pultoknál lehet egy külön erre tervezett bemenet, ami a normál csatornáktól eltérően sokkal kevesebb beállítást tesz lehetővé (általában csak 1 jelszint, esetleg egy panoráma), de lehet egy normál csatorna is, ezt a hangmérnök döntheti el. DAW-ban tulajdonképpen nincsen ilyen önálló RETURN csatorna, hiszen itt a SEND-re használt "normál" csatorna ki sem kerül a keverőpultból, így annak kimenetét egyszerűen (és általában automatikusan) visszakötjük a master buszra, vagy a kívánt mixbuszra.

Tipp: A Return-t néha Receive (vétel) néven találjuk meg. Így van ez pl. a Repaer DAW-ban is.

A Return csatorna mixbuszra kerülő jelszintjét általában a normál csatornákhoz hasonló, vagy azzal megegyező fader-el állíthatjuk be. Ezek a keverőpult csatornák általában sztereók, vagy többcsatornások, de csak egy faderrel és egy panoráma beállítási lehetőséggel rendelkeznek. Ezt a fadert használhatjuk az effekt szintjének szabályozására is, de figyeljünk rá, hogy ez az összes erre a csatornára érkező jel szintjét egyszerre befolyásolja. Mondhatjuk úgy is, hogy hatása megegyezik azzal, mintha az effektre kerülő send szinteket állítanánk át.

Természetesen annak semmi akadálya nincsen, hogy egy Return csatornát tovább küldjünk egy újabb send-en keresztül másik effektbe. Vagyis a SEND-RETURN buszrendszereket is láncba fűzhetjük, sőt akár több irányú, bonyolult rendszereket is kialakíthatunk. Az egyik sokszor alkalmazott ilyen megoldás, amikor a késleltető (delay) send kimenő jelét nem csak a master buszra, hanem a zengető (reverb) send-re is ráküldjük, vagyis a késleltetővel előállított visszhangot (echo) még zengetjük is.

Mono/sztereó
A SEND csatorna lehet mono és sztereó is. Ha sztereó, akkor nyilvánvalóan rendelkezik valamiféle panoráma beállítási lehetőséggel. Általában azonban a SEND csatornák mono kialakításúak, ez fokozottan igaz az analóg keverőpultokra. Ebből aztán sokszor adódik is probléma, amikor egy sztereó jelet szeretnénk SEND-en keresztül küldeni egy valódi sztereó zengetőbe.

Szerencsére a Reaper DAW minden csatornája többcsatornás (sztereó), így itt nem kell ezzel a problémával szembesülni. Ez azt jelenti, hogy ha egy sávot teljesen balra panorámázok, majd ezt SEND-en keresztül átküldöm egy sztereó zengetőn (pl. Valhalla VintageVerb), akkor a zengetőre a jel csak a baloldalra érkezik meg és úgy is zengeti meg. Ha viszont a DAW-ban lévő SEND nem sztereó, akkor a zengetőre érkező jel középen kerül be és ennek megfelelően középen is kerül a sztereó visszhangba. Bár a forráscsatorna tiszta, erősebb jelét csak baloldalról fogjuk hallani, ami agyunkat megtévesztheti, a zengetés nem eredeti sztereó hangzást hoz létre, mert a zengés középről fog szólni. A probléma megoldására alkalmazhatunk két zengető SEND csatornát, az egyiket balra, a másikat pedig jobbra panorámázva, ez esetben azonban a zengetés nem lesz valódi sztereó. Megoldás lehet olyan konvolúciós zengetők használata a két SEND-en, amiben az alkalmazott IR (impulzusválasz) külön lett elkészítve bal és jobb oldalra. Ilyenkor már valódi sztereó zengetést fogunk kapni!

VCA csoportok
VCA csoport létrehozása
Reaper-ben
A VCA jelentése Voltage Controlled Amplifier, magyarul feszültség-vezérelt erősítő. A lényege, hogy egy vezérlő jel erőssége határozza meg egy másik jel szintjét. A keverőpultokban ez azt jelenti, hogy egy erre beállított fader határozza meg egy vagy több másik csatorna kimenő jelszintjét. Bár nagyon hasonlít rá, de nem azonos a csoport busszal, mert ott az egyes csatornák fizikailag vannak a csoport buszra kötve, és a csoport buszon keresztül állítjuk be a jelszintet. Ugyanakkor nem azonos a motor fader vagy flying fader megoldással sem, ahol az egyes csatornák faderét egy elektromotor mozgatja, így állítva be egyszerre több csatorna kimenő jelszintjét. Bár elméletileg a VCA és a motorfader megoldással ugyanazt érhetjük el, VCA esetében a csatornák faderei nem mozdulnak el a vezérelt jelszint-változtatás közben.

A VCA fader használatához a szükséges csatornákat VCA csoportokba rendezzük. Ezt követően az azonos csoportban lévő önálló slave csatornák (alárendelt, szolga) kimenő jelszintjét a VCA master (mester) fader-el egyidejűleg, egyszerre tudjuk beállítani, de eközben a slave csatornák faderei nem mozdulnak el, azokat bármikor átállíthatjuk. Reaper-ben alapértelmezetten a VCA mester csatorna kinézete ugyanolyan mint bármely más csatornáé, de nem halad rajta keresztül hang, csak a VCA csoporton belüli fader állást vezérli.

Ennek a megoldásnak több előnye is van. Az egyik, hogy segítségével az egyes csatornákat nem muszáj audió csoportokba rendezni -vagyis a kimeneteiket összekapcsolni-, így a SEND csatornáik nem válnak függővé a csoporttól (más szóval önállóak maradnak), de ettől függetlenül csoportba is rendezhetjük őket további jelfeldolgozás, vagy rendszerezés érdekében. Egy másik előny, hogy a VCA master-el úgy állíthatjuk át az azonos csoportban lévő csatornák kimenő szintjét, hogy azok fader állásai nem változnak meg. Természetesen ilyenkor a csoportban lévő csatornák között lévő jelszint arány nem változik.

Reaper-Imperial Theme
Bár itt az egyes csatorna típusok nem színezettek, így is jól
megkülönböztethetőek egymástól.
Tipp:
Vizuálisan is viszonylag egyszerűen megkülönböztethetjük a különböző csatornákat és buszokat a DAW-ban, hogyha eltérő színeket választunk rájuk. Ennél még jobb megoldást kínál pl. a Reaper. Itt ugyanis akár minden csatornára eltérő grafikát, vagy méretet lehet beállítani, így még egyszerűbben megtalálhatjuk a szükséges fadert vagy gombokat. Ha pl. a VCA buszok esetében kikapcsoljuk az insert és send megjelenítését -hiszen VCA esetében ezek nem használhatóak-, akkor magát a VCA fader-t a keverőnk teljes magasságában láthatjuk. Mi lehet ennél szemléletesebb egy csoport jelszintet beállító eszköz esetében? Természetesen ha akarjuk, a VCA -vagy egyéb- csoportokat jelző csatornákat egymás mellé, vagy a csoportjuk mellé is elhelyezhetjük, ahogy nekünk jobban beleillik a gondolkodásmódunkba!





Buszok a DAW-ban
Miután megismertük az alapvető keverőpult buszokat, nézzük meg, hogy a számítógépes munkaállomásunkban miként hozhatjuk létre és hogyan használhatjuk őket. A modern DAW-okban a létrehozandó új "sávnak" általában először meg kell adnunk a típusát. Ez lehet valamilyen sáv (audió, midi, stb.), csoport busz, effekt busz, stb. attól függően, hogy melyik programot használjuk. Ez a szoftverek sokasága miatt nagyon szerteágazó téma, így nem foglalkozunk most vele mélyebben, a szükséges információkat mindenki megtalálhatja a program használati utasításában.

Általában meg kell adnunk azt is, hogy az új sáv/csatorna honnan kapja a bemeneti jelet, illetve hova kerüljön a kimenete. Ezek a kapcsolatok (szoftvertől függően) busz típusúak, azaz csak ki/be kapcsolásuk lehetséges, a rájuk kerülő jelszintet pedig magán a csatornán tudjuk beállítani, ha van egyáltalán ilyen lehetőség. Legalapvetőbb ilyen a master busz.

Sáv típusok Cubase-ben
A legtöbb DAW-tól némileg különbözik a Reaper, itt ugyanis gyakorlatilag csak egyféle csatorna létezik. Ez persze csak részben igaz, mert van egy különleges csatorna is, ez pedig a master busz. Ez abban különbözik a többitől, hogy a kimenetét nem tudjuk visszaküldeni a mixbe, vagyis saját maga elé. Ettől eltekintve gyakorlatilag ugyanaz mint egy "normál" csatorna.

Reaperben A (nagybetűvel) csatorna gyakorlatilag minden szerepet el tud látni, sokszor talán jobb is lenne sávnak nevezni, de ez szakmailag nem lenne igaz. Egy csatornán (Reaper terminológiával élve: track) tetszőleges számú csatornát (1-től 64-ig) tartalmazó audió anyagot játszhatunk le, miközben párhuzamosan akár MIDI adatokat is küldhetünk rajta. A ki és bemeneteit gyakorlatilag szabadon választhatjuk meg, ezeket a SEND-en keresztül tudjuk küldeni, és a RECEIVE-n fogadni. Bemenet lehet a felvételt tartalmazó sáv, egy a hangkártyán lévő hardver bemenet analóg-digitál átalakítója, vagy a sávra elhelyezett hang-előállító plugin, pl. hullámforma generátor, vagy virtuális hangszer, stb. Tehát itt nincsen a csatornáknak dedikált kimenete és bemenete, mint más DAW-okban.

Tipp:
A számítógépes mixelés egyik nagy hátránya az analóg rendszerekkel szemben, hogy minden jelösszegzés és módosítás CPU használatot igényel. Ennél még talán sokkal nagyobb gondot jelent a késés-kompenzálás miatt létrejövő várakozás! Ez azt jelenti, hogy hiába van többmagos gyors processzorunk, ha egy csatorna jelét egyszerre csak egy mag képes kiszámítani, hiszen a műveletnek időben folyamatosan előrefelé kell haladnia. Vagyis ha egy buszra több csatornát küldünk, akkor a gyorsabban kiszámított csatornák meg kell hogy várják amíg a legtöbb CPU-t igénylő (ezáltal leglassabban kiszámítható) csatorna is elkészül.  Vagyis minél több buszt használunk, és ezeket minél többször küldjük újabb buszra, annál többet kell várakoznunk, tehát annál jobban terheljük a rendszert. Ez túlzott igénybevétel esetén először a késés (latency) megnövekedéséhez vezet, hiszen a több számítás több időt vesz igénybe. Amikor viszont a hangkártyánk már nem képes megfelelően nagy puffert biztosítani a folyamatos lejátszáshoz, megjelennek a kattogások, zajok és kihagyások az audió folyamban. Ilyenkor általában már nagyon messze állunk az úgynevezett valós idejű jelfeldolgozástól!

Az INSERT effekteket a legtöbb DAW-ban az insert pontokra kattintással tudjuk hozzáadni, és valami hasonló módon törölni, illetve a sorrendjüket áthúzással átrendezni, ha valamiért meggondoljuk magunkat. Erről a DAW használati utasítása ad bővebb felvilágosítást. Gondolom, hogy aki elolvasta a sorozat előző gyakorlati részeit és ki is próbálta az ott leírtakat, annak egy insert effekt elhelyezése nem jelet problémát.

A SEND csatornák létrehozása is hasonló módon történik, vagyis a send pontokra kattintással, vagy az egyik pontról a másikra történő áthúzással. Itt azonban általában van egy jelentős különbség az insert effektekhez képest, ugyanis a send jel forrását, szintjét, panorámáját, illetve némítását is el kell érnünk valahonnan. Reaper-ben ezt többféle képen is megtehetjük, az egyik lehetséges módszer a Routing ablak megnyitása. Itt az aktuális csatorna összes ki- és bemenetét, és azok állapotát is egyszerre láthatjuk, ha rákattintunk a "Routing"-ot jelző ikonra. Ez egyébként azonnali információkkal is szolgál azt illetően, hogy a csatorna milyen jellegű kapcsolatokkal rendelkezik. Hogy ez vizuálisan hogyan valósul meg, az a használt témától függ, a mellékelt ábrán az alapértelmezett Default témát láthatjuk. Itt a zöld "pötty" azt jelzi, hogy a csatorna a mester buszra van kapcsolva, a mellette megjelenő sárga pedig, hogy a csatorna Receive-ként is működik, vagyis egy másik csatorna is rá van küldve. Ezen a küldő csatornán ezt egy kék pötty jelzi. Ha egy csatorna sehová sincsen kapcsolva, akkor erre egy vörös színű "ROUTE" felirat figyelmeztet.

Reaper csatorna útvonal (routing) ablak
Tekintsük a mellékelt ábrát, ahol példa képen egy ének sáv Reaper keverőn belüli útvonalait (Routing) láthatjuk. Sajnos a valóságban az egyes utak nincsenek -még- színekkel elkülönítve, ezt én adtam hozzá a könnyebb érthetőség kedvéért. Lássuk, mit tudunk meg ebből az információból!

Az ablak tetején zöld színnel jelölve láthatóak a csatornáról a master buszra kerülő jel paraméterei. Mint látható, a master busz egy kicsit különbözik a többitől.

Elsőként egy jelölő négyzetben láthatjuk, hogy a csatorna rá van-e kapcsolva a master buszra, vagy sem. Mint látható, a pipa jelzi, hogy igen. De miért jó ha ezt a lehetőséget ki tudjuk kapcsolni? Mert ha pl. csoportokat szeretnénk létrehozni, akkor a csatorna kimenete nem kerülhet a master buszra és a csoport buszra egyszerre, mert ilyenkor az utóbbi értelmét vesztené. Másik ok, hogy nem mindig akarjuk, hogy egy csatorna a master buszra kerüljön, mint pl. a késleltetőkről szóló részben látható egyéni késleltető láncban.

A következő adat a szülő csatornákat jelöli. Ez azt jelenti, hogy a sávon bejövő csatornák közül melyek kerüljenek a master buszra. Ha pl. egy 16 kimenettel rendelkező virtuális hangszert helyezünk el a sávon, akkor itt tudjuk kiválasztani, hogy a 16 kimenetéből melyik kerüljön a master buszra. Hogy hány csatorna mehet összesen a masterre, azt a Track channels paraméterrel tudjuk beállítani. (Ez maximum 64 lehet, de csak párosával, mivel csak mono csatornák nincsenek Reaper-ben.) A következő paraméterek megegyeznek a keverőpulton is megtalálható paraméterekkel, vagyis a kimeneti jelszint, panoráma, és a sztereó szélesség.

Következő blokkban találhatóak a SEND-ek. Mint látható, ebből én most 3-at állítottam be. Az első -piros színnel jelölve- a párhuzamos kompressziót adó sztereó csatornapárra van kapcsolva, ahogyan azt az erről szóló részben már megtanultuk. A SEND-re vonatkozó adatok fentről lefelé haladva a jelszint dB-ben kijelezve, a panoráma értéke, majd a némítást jelző "M" betű. Mint látjuk, ez jelenleg nincsen bekapcsolva, vagyis a jel eljut az "Ének NY" csatornára. A következő gomb a polaritás váltó, amiről már részletesen olvashattunk a profi előkészítésről szóló részben. Ezt követi egy sztereó/mono átkapcsoló, ami csak a SEND-re kerülő jelre vonatkozik. Ha mono-ra állítjuk, akkor a régi analóg pultoknak megfelelően mono SEND-et küldünk ki. Következő paraméter a SEND forrását beállító rész, erről feljebb már olvashattunk. A második sorban a SEND-re kerülő jelszintet és a panorámát tudjuk beállítani, valamint engedélyezhetjük ennek MIDI üzenetekre történő váltását, illetve onnan történő fogadását, amennyiben a sávon MIDI adatokat (is) továbbítunk. A következő ikonnak a SEND paraméterek automatizációs módját tudjuk beállítani. Itt adhatjuk meg, hogy az adatokat olvassa, írja, vagy egyéb módon kezelje. Az utolsó sorban a SEND-re küldendő csatornák be és kimenő értékeit állíthatjuk be mind audió, mind MIDI értelemben.

A sidechain alkalmazáshoz használt SEND blokkban láthatjuk, hogy a némítás (MUTE) aktiválva van, vagyis nem kerül jel erre a SEND buszra (amit pl. egy kompresszorba vezethetünk be). A SEND némítását általában egyszerűen tudjuk  automatizálni szinte minden DAW-ban, amivel nagyon hasznos dolgokat tudunk megvalósítani. Jó hasznát vehetjük pl. akkor, ha az énekből csak bizonyos szavakat szeretnénk a késleltetőre küldeni. Ilyen esetben csak ezeknél a szavaknál oldjuk fel a SEND némítását!

Vegyük észre, hogy a Send küldési mód Pre-FX-re van állítva, vagyis a "Sidechain" nevű send buszra kerülő jel tulajdonságai -és elsősorban jelszintje- nem függ a forráscsatornán alkalmazott insert effektektől, sem annak panoráma vagy fader beállításától. Figyeljük meg, hogy a példa szerinti SEND jelszintje -3dB-re, panorámája pedig 50%-ban balra van állítva, amit láthatunk a faderen és a számszerű kiíráson is. Ezzel biztosítjuk, hogy a sidechain-re érkező jel szintje megfelelő legyen.

Figyeljük meg azt is, hogy a SEND a bejövő 1/2 csatornákról kapja ugyan a jelet, de ezen a "sidechain" nevű SEND buszon már a 3/4 csatornapáron halad tovább! Ez akkor lehet hasznos, ha a SEND csatornán elhelyezett plugin képes több csatornát is fogadni, vagy pl. a vezérlőjelet a fő csatornáktól külön szeretnénk odajuttatni. Ha pl. a send panorámáját nem állítottuk volna el balra, vagyis "középen", monoban szólna, akkor alkalmazhattunk volna a vezérlő jelhez egyetlen csatornát is. Ebben az esetben elég lett volna az 1/2 csatornapár jelét mondjuk csak a 3 csatornára küldeni, nem pedig a 3/4-re.

Az utolsó SEND kapcsolatunk (lila színnel jelölve) egy zengetőhöz csatlakozik. Itt gyakorlatilag csak a jelszintet változtattam meg -6dB-re, hogy a visszhang ne legyen túl erős (erről a következő részben olvashatunk majd részletesebben).

A SEND az 1/2 csatornapárról a "Reverb" SEND 1/2 csatornapárjára kerül, vagyis minden halad tovább a "fő" útvonalon. Mivel post-fader módot választottunk és két csatornát küldünk, ezért a zengetés valódi sztereó jelet kap, és ha a zengetőnk is valódi sztereó zengető, akkor a visszhangban a forráscsatornával megegyező panorámával fog megjelenni. Ha ettől eltérő beállítást szeretnénk alkalmazni, a SEND panorámát kell megváltoztatnunk, és/vagy a mono/sztereó kapcsolót átváltanunk. Ezek az értékek csak a SEND buszon haladó jelre érvényesek, a master buszra nem, ott maradnak a csatorna fő beállításai!

Amint a mellékelt ábrán is láthatjuk, a SEND jelszintről és némításáról a keverőpultunkon is kaphatunk gyors vizuális visszacsatolást, akárcsak a többi DAW-ban. Nem mellesleg a legtöbbször ezeket a paramétereket általában innen is elérhetjük, nem szükséges hozzá külön ablak megnyitása. Ez jelentősen felgyorsíthatja a keverés folyamatát a SEND alkalmazásokkal kapcsolatban, főként ha automatizációt is szeretnénk rögzíteni. Ilyenkor gyakorlatilag csak annyit kell tennünk, hogy felvételre kapcsoljuk az automatizációt, elindítjuk a lejátszást és közben ki/be kapcsoljuk a sendeket, vagy változtatjuk a jelszintjüket. Mindezt a DAW közben természetesen rögzíti, és a következő visszajátszás alkalmával már meg is csinálja "helyettünk". Az egyszerűbb automatizációkat sokkal könnyebb ilyen módon elvégezni, mint "megrajzolni". Persze sokszor előfordul, hogy élőben nem vagyunk elég precízek és elcsúszik itt ott néhány dolog. Ilyenkor ne essünk pánikba, nyissuk meg az automatizációs sávokat és ott kézzel javítsuk a problémákat.

Nagyjából ennyit kell most tudnunk a buszokról és alkalmazásaikról ahhoz, hogy a következő részekben található késleltető és zengető technikákat könnyebben megértsük és előállíthassuk. Bár ezekben pl. a csoport buszokkal nem foglalkozunk majd, ennek is eljön az ideje a master buszhoz közeledve, úgyhogy aki teheti addig is ismerkedjen velük önállóan.

Eredményes keverést kívánok mindenkinek!

A következő részhez katt ide...


Felhasznált irodalom:
http://www.soundonsound.com/sound-advice/q-what-are-auxes-sends-and-returns
Cs. Kádár Péter lektorálása