Teremakusztika - A gerilla módszer 1. rész

A világ leghíresebb gerillája, Che Guevara. Ha máshonnan nem, jellegzetes portréjáról és piros csillagos sapkájáról nagyon sokan ismerik. Nálunk Európában inkább a partizán elnevezés terjedt el, amit a hős szovjet partizánok dicső cselekedeteiről szóló történeteknek köszönhetünk.

Nem tudom, hogy Che Guevara élete folyamán milyen közel került a helyiségek akusztikai csillapításához -vagy a zenéhez-, de el kell hogy mondjam, a fenti képet csak össze-photosoppoltam. A gerilla szó pontos definícióját megtalálhatjuk az interneten is, azonban manapság egy másik jelenségre is alkalmazzuk ezt a szót. Ilyenek pl. a gerilla kertészek, akik az éj leple alatt a saját egyszerű módszereikkel teleültetik virágokkal és növényekkel a városi dzsungelt. Ezt a módszert alkalmazhatjuk a teremakusztikai problémáink kiküszöbölésére is. Persze nem arra gondolok, hogy ültessük tele a stúdiót virágokkal...

Aki nem tudja, hogy mikor van szüksége akusztikai csillapításra, hogy mi is az és mire nyújt megoldást, az elsőként olvassa el a sorozat előző részét, amit IDE kattintva is elérhet.

A teremakusztikát két oldalról közelíthetjük meg, elméleti és gyakorlati. Ahhoz hogy jó eredményt érjünk el, mindkettőre szükségünk van, de nem zárják ki egymást. Vagyis lehet, hogy semmit sem tudunk arról hogy miért működik egy megoldás, de attól még tudjuk hogy melyik problémára mi a gyógymód. A gerilla akusztika a gyakorlati megközelítést részesíti előnyben, de ebben a cikkben azért röviden olvashatjuk a miérteket is.


 Amit feltétlenül érdemes tudni az elméletből 

Hanghullám
(Nagyításhoz katt a képre)
A teremakusztikai problémákat praktikusan két oldalról közelítjük meg: alacsony frekvenciájú hangok és közép/magas frekvenciájúak. Kisméretű helyiségekben alacsony frekvenciának a 300 Hz alatti hangokat nevezzük, ezek esetében az állóhullámok okozzák a problémát. A közép/magas frekvenciának a 300 Hz feletti hangokat, ezek esetében a visszaverődések a problémásak. Alapvetően elmondható, hogy kisméretű helyiség esetében 300 Hz felett a hangszórók hangját halljuk, alatta a helyiség hangját.

A közép/magas hangokat viszonylag egyszerűen kezelhetjük akár a háztartásban megtalálható eszközökkel is, azonban ez egyáltalán nem mondható el a mély hangokról. Ezek eredményes csillapításához, kordában tartásához speciális és nagyméretű eszközökre van szükség.

A közép/magas frekvenciákat tekinthetjük sugár szerűen terjedő energiának, például a fényhez hasonlatosnak, ami visszaverődik a felületekről, azokon nem hatol át. Az alacsony frekvenciák esetében a hullám szemlélet a megfelelőbb.

2. ábra
a részecske sebesség és a hangnyomás viszonya
A hang tulajdonképpen a levegő részecskék mozgása, aminek következtében nyomás jön létre a dobhártyánkon. A hang terjedésekor a részecskék a levegőben szabadon mozognak, un. longitudinális hullámként. Amikor a hanghullám egy akusztikailag áthatolhatatlan kemény felületnek ütközik (fal), a részecskék összetömörödnek, lelassulnak, megállnak, energiájukat átadják a falnak. A felület bizonyos mértékben eldeformálódik, majd mikor visszanyeri eredeti alakját a maradék energiát visszaadja a részecskéknek és a hullám az ellenkező irányban újra indul, vagyis más néven visszaverődik. A részecskék tulajdonképpen nem haladnak a hullám terjedési irányában, csak felveszik annak mozgását (lásd az animált ábrán). Amikor egy felületnek ütköznek, akkor a felületen nyomást hoznak létre, és a részecskék összesűrűsödése a légnyomást is megnöveli. A 2. ábrán láthatjuk hogy a terem tetszőleges irányú méretében hogyan alakul a részecske sebesség és a hangnyomás érték. Az állóhullámok miatt a nyomás nem csak a falak mentén lehet állandó, hanem a frekvenciától függően az 1/2 és 1/4 teremméretnél is.

Miért fontos ezt tudnunk?
Mert az akusztikai csillapító elemeket ennek megfelelően két részre oszthatjuk. Az egyik a részecskék mozgási energiáját alakítja hőenergiává vagyis lelassítja őket, a másik a nyomást alakítja mozgási-, majd hőenergiává. Tehát egy lassító elven működő csillapító elem teljesen hatástalan ott, ahol a részecskék már eleve nem, vagy csak lassan mozognak (vagyis a falak mentén). A nyomást átalakító csillapítók pedig ott hatástalanok, ahol nincs, vagy csak kicsi a hangnyomás (vagyis a falaktól távol).
A magas/közép frekvenciákat az első, sebesség csökkentő csillapítókkal tudjuk kezelni, az alacsony frekvenciákat pedig elfogadható méretű eszközökkel igazán eredményesen csak a második, nyomás elnyelő elemekkel.

 Mi is az a gerilla akusztika? 

Sajnos a teremakusztika egy eléggé összetett tudományág, amihez nem csak kiterjedt fizikai és matematikai ismeretek szükségesek, de sok anyagismeret és még több tapasztalat. Amit mi egyszerű halandók mindebből könnyen elsajátíthatunk, az a tapasztalat.

Röviden leírva ennyit jelent: Miközben zenét (vagy hangokat) hallgatunk a stúdiónkban, egy társunk változtatásokat végez benne, mi pedig figyeljük, hogy ezek milyen hatással vannak a hangra. Ha úgy érezzük, hogy a zene kiegyenlítettebb, részletgazdagabb, érthetőbb lett, akkor az adott változtatás jótékony hatású és érdemes megtartani. Ha mindennek az ellenkezőjét halljuk, akkor az bizony nem kívánatos változtatás volt, amit el kell kerülni.


 Módszerek dióhéjban 

Előzetesként összefoglalás szerűen pár egyszerű módszer, amikkel könnyen tudunk változtatásokat végrehajtani a szoba akusztikájában:

- Társunk egy nagyobb (és lehetőleg vastag) párnát a kezében tartva a szoba fala mentén lassan mozgatja azt, elsősorban a hallgató fülmagasságában, ill. a sarkokban. Azonnal hallani fogjuk a változást!

- Vastag függönyökkel, szőnyegekkel, vagy puha ülő, fekvő bútorokkal is megtehetjük mindezt.

- Párnát, szivacsot tehetünk az asztalunkra vagy az előttünk lévő keverőpultra is, ezzel tesztelhetjük a fésűs-szűrő hatásból adódó torzításokat.

- A könyvek papírból készülnek, ami pedig fából. A fajsúlyuk 0,7-1,2 g/cm3 ami elég jelentős, vagyis jól csillapítják az alacsony frekvenciás hanghullámok sebességét. Tehát kvázi basszus csapdát lehet belőlük készíteni. Ha különböző méretű könyveket helyezünk egymás mellé egy polcra, akkor ez mellett még diffúzorként is funkcionálhatnak. Elsősorban a sarkokba, ill. az első- és hátsó fal elé érdemes őket állítani. Figyeljünk rá, hogy olyan könyvespolcot használjunk, aminek nincs hátulja, mivel a hátfal nem engedi tovább az összes hanghullámot ami a könyveken keresztüljut, és a mögötte lévő falról nem fognak visszaverődni, hogy újból át kelljen haladniuk a könyveken. Ezáltal csökken a csillapító hatás. Ugyan ezen okból érdemes a fal és a csillapító elemek között 10-20 cm légrést hagyni. Az optimális elhelyezés megállapítására szintén használjuk a gerilla módszert!

Ha megtaláljuk a megfelelő pozíciót, helyezzünk el oda egy jelet, hogy később megfelelő csillapító anyagot tehessünk oda, vagy hagyjuk ott az elmozdított tárgyat.

Természetesen ezt a módszert leginkább a meglévő szoba akusztikájának javítására használjuk, és ebben az esetben csakis kompromisszumokról beszélhetünk! Ha tökéletes akusztikájú helyiségre vágyunk, akkor az egy kifejezetten stúdió célra tervezett és épített helyiség kell hogy legyen, és ott már a tervezés fázisában is célravezetőbb a tudományos megközelítés.

 Érzékelés 

Mivel nekünk gerilláknak nem állnak rendelkezésünkre komoly mérőberendezések, így leginkább fülünkre kell hagyatkozni. Sajnos ez nem túl jó dolog, mivel hallásunk erősen szubjektív. Nagyban befolyásolja aktuális érzelmi állapotunk, fáradtságunk, és hogy milyen akusztikus körülmények között voltunk a tesztelés előtt. Ezen felül hallásunk könnyen alkalmazkodik a körülményekhez is. Ezt egyszerűen kipróbálhatjuk, ha pl. a meglévő lejátszó berendezésünk EQ-ján -6dB-el csökkentjük a mély tartományt, majd egy jó ideig, pl. 10-20 percig ezen a beállításon hallgatunk zenét. 20 perc eltelte után már nem fogjuk érzékelni a kevesebb mélyet, viszont ha ezután visszaállítjuk az EQ-t 0dB-re, azonnal érzékeljük a változást. Ezt természetesen a magas frekvenciákkal is eljátszhatjuk. (Többek között ezért is érdemes keverés közben referencia zenéket hallgatni, és óránként legalább 10 perc pihenőt is tartani.) Ennek a jelenségnek a kiküszöbölésére érdemes olyan módszereket alkalmazni, amivel kizárhatjuk agyunk kompenzációs képességét!

MathAudio Room EQ
A mikrofonok minden esetben objektív és állandó módon érzékelik a frekvenciákat. Az ingyenes Room EQ Wizard szoftverrel minden szükséges mérést el tudunk végezni, csak egy -lehetőleg- mérőmikrofon kell hozzá. Ha automatikus korrekciós szoftverre van szükségünk, abból is találunk bőven a neten, legismertebb talán az IK Multimedia ARC-2 rendszer. Ingyenes megoldás a MathAudio Room EQ VST/AU és Foobar2000 plugin. Ingyenesen letölthető innen: http://mathaudio.com/

 Jöjjenek a részletek! 

Otthoni stúdiónk lehallgató helyisége már most megkönnyíti dolgunkat, ugyanis nekünk nem szükséges a szoba minden pontján előállítani a megfelelő hangzást! Elég ha csak abban az egy pontban lesz jó, ahol a keveréskor ülünk! Ezzel nagy terhet vesz le a vállunkról, mert így sokkal egyszerűbb dolgunk lesz!

Első lépésként tartsuk be a monitorok helyes elhelyezésében tanultakat és oda állítsuk fel őket, ahol az ott megtanultak szerint a legoptimálisabb. Ez elengedhetetlen a megfelelő minőségű lehallgatáshoz!!!

Bár erről megoszlanak a vélemények, de a monitorokat célszerű valamilyen rezgéselnyelő megoldással leválasztani a környezetről. Erre használhatunk lépésálló üveg- vagy kőzetgyapot lapokat is, de minden esetben burkoljuk be őket, mert kijöhetnek belőlük az elemi szálak, amik viszketést okozhatnak. Egy érdekes megoldást láthatunk Ethan Winer-től, aki merev üveggyapot lemezt használ erre a célra. (Bár ebben a videóban ez mellett egy papírdobozt is használ, de ezt inkább csak a megfelelő magasság elérése céljából alkalmazza, viszont elmondja hogy leválasztónak is használható. Nekem a doboz nem vált be, de lehet hogy rossz méretűt használtam. Ha Te jó eredményt értél el vele, kérlek a hozzászólásokban oszd meg a tapasztalataidat velünk is!)

Helyezzük el a szobában az oda szánt bútorokat és szőnyegeket, függönyöket, lehetőség szerint a jobb és bal oldalon szimmetrikusan elosztva, hogy a sztereó kép ne károsodjon. (Egy üres szobában nincs értelme az akusztikai problémák kezelésének, ha később az a bebútorozással megváltozik.) Ehhez már használhatjuk a gerilla módszert is. Ha a helység keménypadlós, akkor elsőként egy szőnyeg elhelyezése az asztalunk és székünk alá mindenképpen sokat segít! Az ajtókat, ablakokat tartsuk közben becsukva, mivel ezek plusz teret adnak a szobához és nagyban befolyásolják az akusztikát. Ha a szobánk nagyon kicsi (2x2 m vagy kisebb) és olyan ajtó(k) nyílnak belőle ami(k) szimmetrikusan helyezkednek el a szobához képest, akkor próbálkozhatunk az ajtók nyitva tartásával is, mivel ezzel növeljük a terem méretét ami mindenképpen előnyös a jó akusztika érdekében. Ha úgy ítéljük meg, hogy mégis jobb eredményt érünk el zárt ajtókkal, csak akkor kell őket zárva tartani, ha fontos keverési döntéseket kell hoznunk. Az, hogy a stúdió jól nézzen ki, egy hangmérnök számára a legutolsó szempont kell hogy legyen!

 Visszaverődések csillapítása 

Korai visszhangok és azok csillapítása az oldalfalon
Mivel a célunk az, hogy csakis a hangszóróból érkező hanghullámokat halljuk (zöld nyilak), ezért a teremakusztika javításának számunkra első és legfontosabb eleme a korai visszaverődések, visszhangok megakadályozása (piros nyilak a bal oldalon). Otthoni stúdió esetében inkább ezek csillapításáról beszélhetünk, de ezzel is kiváló eredményt érhetünk el! Az ábrán láthatjuk, hogy a megfelelő pontban elhelyezett csillapító anyag (sárga téglalap a jobb oldali falon) elnyeli a nem direkt hanghullámokat és azok nem verődnek vissza a fülünk irányába. (Legalábbis nem ugyan olyan mértékben!)

Elsődleges visszaverődések nem csak az oldalfalakról érkeznek, hanem minden felületről! Ha pl. az oldalfal távolabb van mint a plafon, akkor onnan érkeznek hamarabb a korai visszhangok. Természetesen ezeket is csillapítani kell, de mivel az ember irányhallása vízszintesen jobb mint függőlegesen, ezért általában elsőként a jobb és bal oldali visszaverődéseket csillapítjuk. Az asztalunkról és a keverőpultról is érkeznek korai visszaverődések, hiszen ezek helyezkednek el legközelebb hozzánk és a hangszórókhoz. Ezek elkerülését inkább csak az eszközök helyes elhelyezésével tehetjük meg.

Az összes visszavert hang teljes elnyeletésének nincsen értelme, akkor úgynevezett süket szobát kapunk, ami nem megfelelő a zenei anyagok lehallgatására. A saját helyiségünk méretéhez előírt szabvány lecsengési idő (RT60) mérésének módját és annak értékét megtalálhatjuk a teremakusztikáról szóló részben.
Természetesen a csillapítást mindkét oldalra alkalmazni kell, az ábrán csak a különbség szemléltetésének kedvéért van csak a jobb oldalra elhelyezve.

 Porózus elnyelő anyagok: 
A közép/magas frekvenciákon jelentkező akusztikai problémák a visszaverődések közé tartoznak -mint már tudjuk-, itt tehát a sebességet kell csökkenteni. Ezt úgy oldhatjuk meg, ha a részecskéket olyan útra tereljük, ahol a lehető legtöbb falnak ütköznek anélkül, hogy nagy irányváltoztatást szenvednének el. Ilyenek pl. a cső szerű alakzatok, amin át kell haladniuk. Ha tehát ilyen anyagba vezetjük be a hangot, akkor a részecskék az anyag szálai között haladva, és folyamatosan a szálakhoz ütközve elveszítik mozgási energiájukat, lelassulnak, majd megállnak.


Az ábrán láthatjuk pár porózus anyag hangelnyelő képességét. Az X tengelyen a frekvenciák láthatóak, az Y tengelyen az elnyelés %-ban megadva. (1.00=a beérkező hanghullám 100%-át elnyeli.) Jól látható, hogy 500 Hz felett szinte az összes grafikonon szereplő csillapító 100%-ban képes elnyelni a hangot. Vegyük észre, hogy alacsony frekvenciák esetében az elnyeletés gyakorlatilag hatástalan. (Rockwool 2"=5cm vastag kőzetgyapot)

Nyitott cellás akusztikus szivacs általános hangelnyelő képessége:
10 cm vastag közvetlenül kemény falra helyezve: 200-300Hz feletti frekvenciák esetében hatásos
5 cm vastag közvetlenül kemény falra helyezve: 400-600Hz feletti frekvenciák esetében hatásos


Általánosságban elmondhatjuk, hogy a megfelelő hatásfokkal működő elnyelető anyagnak a kívánt frekvencia hullámhosszának egy negyedével megegyező vastagságúnak kell lennie. Ez 30Hz (hullámhossz:11,44m) esetében 11,44/4=2,86 méter vastagságot jelent! (Az Acoustic Fields által elvégzett mérések szerint 125Hz alatt a porózus elnyelő anyagok gyakorlatilag hatástalanok.) Könnyen belátható, hogy ha ebből a vastagságból minden falra szerelnénk, az jelentősen csökkentené a szobánk méretét! :-D Ez tehát nem járható út a mi kis home stúdiónkban.

A kőzetgyapot és üveggyapot lapok sokkal olcsóbbak mint az akusztikai szivacs lapok és jobb elnyelő képességgel is rendelkeznek (azaz vékonyabb is elegendő belőlük). Ha ezeket a csillapító lapokat nem közvetlenül a falra szereljük, hanem légrést hagyunk köztük, akkor a csillapító hatás akár a duplájára is emelkedhet. Pl. egy 10 cm vastag kőzetgyapot lap 10 cm-re a faltól, közel megegyezik 20 cm vastag, közvetlenül a falra erősített kőzetgyapot lap csillapító hatásával. Ha a gyapotlapot valamilyen lapra erősítve állítjuk fel a fal előtt, akkor a lapra készítsünk nagyméretű furatokat, vagy átmarásokat, hogy a hang át tudjon hatolni rajta.
A jelenség magyarázata, hogy az anyagon áthaladó hanghullámok a csillapítóból hátul kilépve nekiütköznek a falnak, ahonnan visszaverődve ismét át kell haladniuk a csillapító anyagon, vagyis az anyagban megtett útjuk ezáltal a duplájára nő!

 Csináld magad a csillapítót 

Egy ilyen porózus akusztikus csillapító elemet egyszerűen elkészíthetünk otthon is!
Az alapja minimum 5-10 cm vastag kőzetgyapot, vagy üveggyapot lemez, amit építőanyag kereskedésekben szerezhetünk be. A bélésanyag kiválasztásakor a legfontosabb szempont hogy porózus, és testsűrűsége a csökkenteni kívánt frekvenciáknak megfelelő legyen. (lásd később)
Pl: Knauf Fact plus, Isover AF, AP, Rockwool Airrock XD, stb.

A keretet fából készítjük el, célszerűen 10 cm széles gyalult deszkákból. A keretbe illesztjük a méretre vágott gyapotot. Érdemes a gyapotot minden irányban pár centivel nagyobbra vágni mint a keret belseje, mert így a keretben megtartja magát. Keretet többek között azért is érdemes készítenünk, mert felhasználhatjuk a csillapító panel rögzítéséhez is. Pl. az aljára rögzíthetünk lábakat, vagy szerelhetünk rá akasztót és távtartót a falra rögzítéshez. Plafonra rögzítéskor láncot érdemes a kerethez rögzíteni, amivel ferde irányba is be tudjuk állítani az elemet.

Külső borításnak sűrű szövésű szövetet (pl. zsákvászon, vagy festővászon) érdemes használni a kiporzás ellen, ami átereszti a hangot, de belül tartja a lapról leváló gyapot port és szálakat. Általánosságban elmondható, hogy amelyik szöveten átlátunk, vagy át tudunk fújni, azon a hang is képes áthaladni. A csillapítót érdemes lábakra helyezni, ezzel könnyen mozgathatjuk miközben a megfelelő helyét keressük, és a faltól való távolságtartást is megoldhatjuk. Mielőtt ilyen csillapító elem építésébe kezdünk, végezzünk kutatást a betartandó biztonsági előírásokról! Az interneten rengeteg megoldási ötletet találhatunk ha rákeresünk, pl így: DIY Akusztikus panel képek

Ha olyan porózus anyagot választunk, ami egyik oldalán üvegfátyollal kasírozott, akkor két választásunk van. A kasírozott felületet a fal felé fordítva és légrést hagyva valamelyest növekszik az alacsony frekvenciák csillapításának hatása. Ha a kasírozott felületet a szoba felé fordítjuk, akkor az a magas- és középmagas frekvenciákat visszaveri, az alacsonyabbakat elnyeli. Ezzel egy élőbb szoba hangzást érhetünk el. Ez hasznos lehet akkor is, ha a szobánk túlcsillapítottá vált.

Jó ha tudjuk, hogy a bélésanyag testsűrűsége nem csak az elnyelő, de a visszaverő képességét is meghatározza. A nehéz, sűrű anyagok (70-90 kg/m3) jól elnyelik az alacsonyabb frekvenciákat, viszont a magasabb frekvenciákat képesek visszaverni. A 48 kg/m3-nél sűrűbb anyagok esetében az elnyelő képesség a magas frekvenciák felé csökken.

Chris Whelay készített egy excel kalkulátort, ami rendkívül részletesen kiszámítja nekünk a tervezett porózus anyagból készült csillapítónk különböző frekvenciákon várható teljesítményét. Többféle típusú csillapítóból választhatunk, és grafikusan is láthatjuk az eredményeket. http://www.whealy.com/acoustics/Porous.html

Az Acousticmodelling.com oldalon is találhatunk egy online kalkulátort, ami segíthet a porózus anyagú elnyelő tervezésében: http://www.acousticmodelling.com/porous.php

Fontos tudni, hogy ezek a vékony porózus anyagból készült csillapító elemek nem basszus csapdák, mert azokhoz sokkal vastagabb, tehát nagyobb tömegű bélésanyagra lenne szükség, ami kisméretű helyiségekben nem praktikus. Fontos tudni továbbá, hogy ezek bár hangszigetelő anyagok, használatukkal nem csökken jelentős mértékben a helyiségből távozó, vagy oda beérkező hang. Ezek csupán a visszavert hangok mennyiségét képesek jelentősen csökkenteni, ezért ha hangszigetelt helyiséget szeretnénk készíteni -pl. zavartalan hangfelvételhez-, más megoldást kell alkalmaznunk!

Nem akarok csillapítót építeni, sem venni...
Ebben az esetben a kemény felületekről érkező visszhangokat egy vastag takaróval vagy függönnyel is csillapíthatjuk, amit a faltól szintén 5-10 cm-re érdemes elhelyezni. Figyeljünk rá, hogy az alkalmazott textíliák tűzállóak legyenek!


 Az első visszaverődési pont megtalálása: 

Célszerű a csillapító elemeket lábakra állítani, így könnyebben mozgathatjuk őket a stúdióban, amíg gerilla módszerünkkel az optimális helyüket keressük. Különösen praktikus lehet a lábra állított csillapító az otthoni stúdiókban, ahol sokszor az adott helyiség nem csak kizárólag a stúdió szerepét tölti be. Ilyenkor elrakhatjuk az amúgy útban lévő elemeket, és csak akkor helyezzük vissza őket -pl. az ajtó vagy az ablak elé- ha éppen keverünk, vagy zenét hallgatunk. További előnye a lábra helyezett elemeknek, hogy a faltól távol is fel tudjuk őket állítani, ugyanis ott -mint azt már tudjuk- eredményesebben működnek, mint közvetlenül a falra helyezve.

Az első visszaverődési pontot kis is számíthatjuk ennek az oldalnak a segítségével: http://amray.andymel.eu/, de mi magunk is nagyon egyszerűen meg tudjuk határozni! Alkalmazzuk az egyik híres gerilla módszert, a tükör trükköt!
Üljünk a megfelelően elhelyezett és beállított hangszórók elé, a kiválasztott lehallgatási pozícióba, hogy a hangszórók és fejünk által bezárt egyenlő-szárú háromszög csúcsán helyezkedjünk el.
Gerilla társunk a hangszóró magasságában egy tükröt tart a falhoz, amit folyamatosan a falon csúsztatva elindul felénk.

Amikor mi meglátjuk a hangszórót a tükörben, azon a helyen történik az első visszaverődés. Ez igaz mindkét hangszóróra!

Jelöljük meg a helyet és tegyünk oda egy közepes méretű hangelnyelő elemet. 1x1m már bőven elegendő, ennél nagyobbra általában nincs szükség. Ha ennél kisebb áll csak rendelkezésünkre, akkor az elem középpontja legyen egy magasságban a fülükkel és essen egybe a megjelölt ponttal. Ugyan így járjunk el a másik oldali fal esetében is!
A folyamatot megnézhetjük videón is, a RODE Microphones, Studio Rescue sorozatában.

 Korai visszhangok nem csak az oldalfalakról érkezhetnek, hanem a hátsó falról és a plafonról is! 

Az oldalfalon keletkező első visszaverődések mellett másodsorban érdemes a fejünk felett lévő plafon részt is csillapítani. Ehhez ugyan olyan megoldásokat alkalmazhatunk, mint amit az oldalfal csillapításhoz használtunk. Alapvetően a fejünk fölé helyezzük el a csillapító elemet, a középpontja pedig essen egybe a fejünk középpontjával. Ha nem elég nagy méretű a panelünk, akkor a gerilla módszert alkalmazva mozgassuk a kisebb panelt addig, amíg a legjobb hangzást el nem érjük. Ahogy az oldalfalra alkalmazott panelek esetében, úgy itt is igaz, hogy ne közvetlenül a plafonra rögzítsük, hanem hagyjunk a csillapító és a plafon között 10-20 cm légrést. Ha 20 cm, vagy annál vastagabb csillapítót szerelünk a plafonra, akkor érdemes azt a sarokba átlósan felszerelni, mert ezzel valamelyest csökkenthetjük az alacsonyabb frekvenciákat is. Vigyázzunk hogy a plafonra szerelt elemeket jól rögzítsük, nehogy a fejünkre, vagy a berendezésekre essenek!

Ugyanezeket a már jól ismert módszereket követhetjük a hátsó falon is! Ha csak korlátozott mennyiségű csillapító panel áll rendelkezésünkre, akkor azt a hangszórók vonalában és a fülünk magasságában állítsuk fel mind a jobb, mind a bal oldalra. Ha elegendő mennyiség áll rendelkezésre, akár a teljes hátsó falat is beboríthatjuk. Ha nincsen csillapító panelünk, egy könyvekkel feltöltött polc is jó szolgálatot tehet! Figyeljünk rá, hogy a polcnak ne legyen sem hátfala, sem vitrin üvege, és 10-20 cm légrés maradjon a fal és a polc háta között!

Figyeljünk rá, hogy a szoba összes falát soha ne csillapítsuk 100%-ban, mert ekkor egy tompa, doboz hangú helyiséget kapunk. Mindig csak annyi csillapító anyagot helyezzünk el, amennyi a hibákat csökkenti! Ha túl tompa hangzást kapunk, akkor próbáljuk az egymással szemben lévő falakra a csillapító lapokat aszimmetrikusan elhelyezni. Vagyis ahol az egyik oldalon van csillapító, azzal szemben a másik falon ne legyen. Ennek megfelelően inkább kisebb felületű panelokat használjunk.


 Diffúzorok 

A hanghullámok elnyeletése mellett a másik lehetséges akusztika javító elem az úgynevezett diffúzor. Ez nem elnyeli, hanem több apró, gyengébb részre szórja szét a neki csapódó erős hanghullámokat. Elsősorban akkor használjuk őket, ha a jelenlegi szobánknál nagyobb helyiség illúzióját szeretnénk kelteni. Használatával azt a bizonyos AIR-t, légiességet tudjuk hozzáadni az egyébként kisméretű szobánkhoz.  Ilyen diffúzorokat is készíthetünk magunknak házilag, pl. hulladék fából, mint azt a jobb oldali képen is láthatjuk. A megoldásoknak csak a képzelet szabhat határt, de jó ha tudjuk, hogy a tökéletes hatás elérése érdekében itt is precíz számításokat kell végezni, mivel a nem megfelelő szétszórás inkább rontja a terem akusztikáját! Ezek a nem megfelelő szétszóródások sajnos minden átlagos otthoni stúdióban jelen vannak, ezért ne gondoljuk hogy egy oda behelyezett diffúzor csodát fog tenni!

Jó ha tudjuk, hogy egy valódi diffúzor csak abban az esetben tudja megfelelően kifejteni áldásos tevékenységét -azaz egy valódi diffúz teret létrehozni-, ha az alábbi feltételek mindegyike még a beépítés előtt teljesül:

- Lineáris frekvenciamenet (+/- 2dB eltérés)
- A lecsengési idők közel azonosak a teljes sávszélességben
- A lecsengési idők azonosak a helyiség minden részében
- A visszaverődések azonosak a helyiség minden részében

Ezeknek a kritériumoknak az átlagos lakószobák általában 99,9%-ban nem felelnek meg, csak miután megfelelő mennyiségű és minőségű akusztikus csillapítást építettünk be.

Ez a diffúzór bizony kísértetiesen hasonlít
egy könyvespolchoz!
A diffúzorok eredményes működéséhez megfelelő méretű tér szükséges, ezért a lehallgatási pozíció és a diffúzor között legalább 3 méter távolság kell hogy legyen. Ennek megfelelően hangstúdiók lehallgató helyiségében elsősorban a hátsó falra szokták alkalmazni, a hangszórókkal szemben, vagy közöttük. Segítségükkel nagyobbnak halljuk a helyiséget, mint amilyen valójában. Ezen okból kifolyólag stúdió lehallgató helyiségekben az oldalfalakra nem igazán ajánlatos elhelyezni, mivel ez a valódi sztereó térnél szélesebb hatást kelt, ami becsaphat minket a keveréskor. Az asztalunk, vagy a keverőpultunk is működhet diffúzorként, ezért teszteljük azokat egy rájuk helyezett szivacs, paplan, vagy párna segítségével. Ezekkel kizárhatjuk a róluk visszaverődő hangokat és ezzel a fésűs szűrő hatást. Ha ilyenkor részletesebb, kevésbé torzított hangot hallunk, akkor bizony ezeken a helyeken is be kell avatkoznunk. Ez legtöbbször csak az eszközök helyzetének megváltoztatásával lehetséges, hiszen senki sem szeretné szivaccsal borítani a keverőpultját...

Diffúzorként működhetnek a polcokra helyezett különböző méretű tárgyak is. Ez gyakorlatilag ingyen van, tehát ha nem válik be, nem költöttünk feleslegesen.

Másodfokú diffúzor méretezése: (Quadratic diffuser)
Azért érdemes ezt a fajta diffúzort használnunk, mert könnyen elkészíthető, méretezhető, állandó és kiszámítható eredményt nyújt. Viszont a szükséges magasságról és az elhelyezendő darabszámról sajnos csak kísérletezéssel tudunk információkat szerezni. Ez a fajta diffúzor függőlegesen és vízszintesen is alkalmazható attól függően hogy milyen irányú szétszórásra van szükségünk, de kombinálható is a két irány. Elhelyezhető mind az oldalfalakra, mind a plafonra. A mérete a prím számokon alapul.
Példánkban most egy P-7-es diffúzort fogunk kiszámítani. Ez azt jelenti, hogy alapja a 7 (prím) szám. A szükséges csapdák száma mindig eggyel kevesebb, mint az alapszám, ebben az esetben tehát 6. A hat csapda középről indulva szimmetrikusan van elhelyezve, mint az az ábrán is látható. A mélységük a negyed hullámhossz szabály alapján kerül megállapításra, a szélességük a hullámhossz felével egyezik meg. Az első mélység 2,5cm, ez a hullámhossz negyede, tehát ez 3432Hz-nek felel meg. A következő 10cm mély, ami 858Hz, a harmadik 5cm, ami 1716Hz. Ez a diffúzor tehát 858-3432 Hz között működik. Ahhoz, hogy képt kaphassunk róla hogyan is épül fel egy ilyen eszköz, érdemes megnézni az Acoustic Fields videóját, amin láthatjuk egy előre gyártott elemekből készült diffúzor összeszerelését: Acoustic Fields QRD13

Bill "Collo" Collison készített egy remek szoftvert, amit a Subwoofer-builder oldalról ingyenesen letölthetünk. A program segítségével könnyen tervezhetünk magunknak 1D-s és 2D-s diffúzort. http://www.subwoofer-builder.com/qrdude.htm



A sorozat következő részében az alacsony frekvenciák csillapítására alkalmazható megoldásokat ismerhetjük meg részletesebben.

A következő részhez katt ide...





A témával kapcsolatos kérdéseket itt a kommentekben, vagy a facebook oldalon várom!

Kellemes mixelést kívánok mindenkinek!


Felhasznált irodalom:

Gerilla hadviselés:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Gerilla-hadvisel%C3%A9s

Akusztika:
https://www.soundonsound.com/sos/dec07/articles/acoustics.htm
http://www.mixedbymarcmozart.com/2014/11/06/room-acoustics-ghetto-style/
http://vip.tilb.sze.hu/~wersenyi/PECSEA.pdf
http://www.soundonsound.com/sos/may03/articles/studioinstal4.asp
http://www.soundonsound.com/sos/jul98/articles/acoustics1.html

Realtraps oktató videó:
https://www.youtube.com/watch?v=lbLVjHfHahg

Csináld magad akusztika:
http://www.musictech.net/2015/06/the-bluffers-guide-to-acoustics/
http://www.musictech.net/2015/06/studio-diy/
http://www.powerestudio.com/acoustics/
http://arqen.com/
http://www.kymatasound.com/bass_traps.htm

Longitudinális hullám:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Longitudin%C3%A1lis_hull%C3%A1m

Monitor leválasztás/összekapcsolás:
http://www.kosmic.us/Genesis%20Loudspeaker%20Coupling%20&%20Decoupling.pdf