Nagyon fontos, hogy nem térünk ki részletesen olyan dolgokra, mint pl. az ekvalizerek és kompresszorok működése, vagy hogy mire használhatóak és hogyan, mert ezekről az előző részekben már volt szó! A keverésről szóló sorozat ismerete tehát elengedhetetlen a masztering sorozat megértéséhez, ezért aki még csak most kapcsolódik be, először olvassa végig az előző részeket!
Szeretném előrebocsátani, hogy nem vagyok masztering hangmérnök, így a technikák amiket a következőkben ismertetek, elsősorban az általam alkalmazottak, és nem biztos, hogy a jelenlegi csúcsot képviselik. Én mindenkinek azt tanácsolom, hogy ha komoly projektről van szó -főleg ha sok pénzt költ rá-, és szeretné hogy a végeredmény mindenhol jól szólaljon meg, akkor a maszterelést bízza VALÓDI masztering hangmérnökre. Ezeket könnyen fel lehet ismerni a referenciáikról (credits), illetve a stúdióról, ahol dolgoznak. Ha csak egy laptopot és két közeltéri monitort látunk a kezeletlen akusztikájú, teljesen átlagos szobában lévő "masztering" stúdióban, akkor jó eséllyel feltételezhetjük, hogy a végeredmény nem lesz világszínvonalú. Ettől függetlenül, megfelelő tapasztalattal és megfelelő felszereléssel akár egy ilyen helyen is lehet elfogadhatót alkotni, de szerintem ez inkább az otthoni, saját maszterelés kategóriája, és ez a cikk pontosan erről szól. Nagyon fontos megérteni, hogy az elterjedt tévhitekkel szemben a masztering nem csak hangerő, vagy nem csak hangzás (frekvenciamenet) tekintetében fontos, mert ez a kettő mindig hatással van egymásra.
Ha esetleg valahol elbizonytalanodunk a masztering közben, akkor forduljunk a referencia sávok (reference track) felé. Ezek olyan kiadott, professzionális minőségű felvételek, amiket a legtöbben kiválónak minősítenek. Bár a következő részben foglalkozunk majd velük részletesebben, mert elsősorban a hangzás kialakításában nyújtanak segítséget, a hangerő és jelszintek tekintetében is hasznukat vehetjük. Rövid előzetesként annyit, hogy a saját maszterünket (és már a mixünket is) egy ilyen referencia felvételhez érdemes hasonlítani, ami történhet hallás, és mérés útján is.
Mi a masztering feladata?
Egy zenemű és az őt rögzítő felvétel elkészítésekor a legkisebb építőelemektől folyamatosan haladunk a teljes kép felé. Elsőként a zeneszerző elképzeli a fő témát, ilyenkor még csak gondolat formájában létezik. Következő lépcsőfok, hogy megszólaltatja, majd köré komponálja a mű többi elmét is. Ezt követően az egyes elemeket különböző hangszerekre "optimalizálja", amiken játszva elkészül a soksávos felvétel. Minden hangszer szinte a teljes spektrumban hallható, a keverés során ezekből alakítunk ki egy kétsávos (sztereó) frekvenciahalmazt, vagyis megpróbáljuk az apró elemeket egy közös formába foglalni. A masztering során ezt a sokszínű, izgő-mozgó valamit már teljes egészében nézzük, nem csak ötletként, hangszerként vagy sávokként, hanem a kész mű előszobájaként, és feladatunk az, hogy a lehető legegységesebb, legközérthetőbb végeredményt hozzuk ki belőle. A keveréskor tehát a sávokat illesztjük egymáshoz, masztereléskor pedig az egyes frekvenciákat.
Alapvetően kétféle maszterről beszélhetünk:
Sáv maszter: A számon belüli frekvencia és dinamikai egyensúly megteremtése a rendelkezésre álló művészi keretek között, figyelembe véve a nagyvilágban létező többi mixet is.
Album maszter: Egy albumon belüli egyensúly és ritmus megteremtése, figyelembe véve a nagyvilágban létező többi albumot is.
Médiumok
Az előző részben már megismerkedtünk a legelterjedtebb hanghordozó médiumokkal, és megismertük a fontosabb technikai előírásaikat. Ha szeretnénk olyan hanganyagot készíteni, ami az adott médián képes megszólalni, akkor mindenképpen be kell tartanunk a szabványaik szerinti előírásokat. Mivel rendkívül kevés olvasó készít otthon magnókazettát vagy vinly hanglemezt, így ezek technikai maszterelésére most külön nem térünk ki.
CD maszter
 |
| CD export beállításai, nagyításhoz katt a képre! |
Egy audio CD-n a zeneszámok nem külön fájlokban vannak tárolva, hanem egyetlen egy, speciálisan kódolt hosszú adatfolyamban. Ezt a formátumot alapvetően speciális CD író programok állítják elő, de néhány DAW önmagában is képes erre. Ilyen esetben az összes, CD-re kerülő fájlnak egy projektben kell szerepelnie (album maszter). Ha a CD-re írandó fájlokat egyesével készítjük el, akkor viszont csak audio CD írására is alkalmas szoftverrel tudunk szabványos audio CD-t készíteni. Ebben az esetben a CD-re írandó zeneszámokat először sztereó fájlként exportálni kell a DAW-ból. A legtöbb mai DAW 32 bit lebegőpontos rendszerben dolgozik, és ha "egyszerűen" csak kiexportáljuk a kész mixet, nagy valószínűséggel (az alapbeállításoknak megfelelően) ilyen formátumot kapunk. Sajnos ezt viszont nem lehet rögtön CD-re írni, mert a CD csak 16 bit fixpontos ábrázolást támogat, így az exportáláskor nekünk is ilyen formátumot kell választani. Fontos, hogy a mintavételezési ráta 44100 Hz legyen, ezért ne felejtsük el ezt sem beállítani. Bár a legtöbb CD író program képes tömörített formátumokat is olvasni, a veszteséges eljárás következtében a hangminőség ilyenkor romlik, tehát szintén nagyon fontos, hogy a lehető legjobb minőség megtartása érdekében a kimeneti formátum tömörítetlen (linear)PCM WAV fájl legyen.
Habár a szabvány ezt nem írja elő, a tapasztalatok azt mutatják, hogy a maximális kompatibilitás érdekében a fájl legmagasabb csúcsértéke nem lépheti túl a -0,2 dBFS jelszintet. Ezt egyszerűen ellenőrizhetjük a DAW maszter kivezérlésmérőjén (peak meter), és ha a jelszint túllépi ezt az értéket, vagy csökkentsük azt, vagy alkalmazzunk brickwall limitert! A beállítást még az exportálás előtt, a maszter készítésekor kell elvégeznünk, és minden esetben ellenőriznünk! Ha ezt nem tesszük meg, a régebbi, vagy gyengébb minőségű lejátszóeszközökön a zenénk lehet hogy meg sem fog szólalni!
Szintén nem írja elő szabvány a CD-n lévő hanganyag hangosságát, azonban általánosan elfogadott szabály, hogy szabványos VU meter használatával -10dBFS RMS jelszint környékét kell megcélozni. Ha LU metert használunk a hangosság beállításához (lásd lejjebb), akkor -10-12 LUFS-t érdemes tartani.Ezektől eltekintve otthoni felhasználásra egy audió CD esetében más fontos előírás nincsen. Mint már volt róla szó, egy műsoros audió CD nem fájlokban tárolja a zenéket, mint egy adat CD, vagy pendrive, hanem a teljes lemez egyetlen egy hosszú adatfolyam. Ezért, ha audió CD kompatibilis lemezt szeretnénk készíteni (írni), akkor ehhez készült szoftvert kell használni. Ezek olyan CD-író programok, amikben kimeneti formátumként nem adat CD-t, hanem audio CD-t kell választani. A legtöbb CD (vagy DVD) íróhoz mellékelnek ilyen szoftvert (Nero Burning ROM), de sok DAW-ba (Reaper CD image, DDP), vagy audió szerkesztő programba (Steinberg Wavelab) is megtaláljuk beépítve. Emellett léteznek kifejezetten CD kódolásra készült célszoftverek is, mint pl. a HOFA CD-Burn.DDP.Master.
Kodek maszter
 |
| MP3 kódolás az egyik legmagasabb minőségi beállítással |
Monó kompatibilitás:
Sokan felnevetnek, amikor a modern világban monó kompatibilitásról beszélünk, nekik szól a következő pár sor! Az mp3 tömörítés, és utódja az AAC is a legtöbb esetben M/S (Mid-Side) konvertálással kezdődik, és ebben is tárolja az adatokat. Ennek folyamán a fázisproblémás sztereó hangok (pl. szélesen szóló basszusok) már az M/S konverziónál elveszhetnek. Ugyanez a probléma jelentkezik a chorus, flanger, stb. effekteknél, ahol nagyon kis késleltetés van a két oldal között, ami monóban szintén fázisproblémákat okoz. Szintén ezért (a kis késleltetés okozta fázisfordításoktól) elveszhet a sztereó információk egy része, vagyis maga a tér. A legtöbb kodekben ugyan kikapcsolhatjuk ezt a Joint Stereo kódolást, azonban ilyen esetben nagyobb méretű fájlt kapunk! Tapasztalatom szerint ebben az esetben előfordulhat, hogy a két oldal -az eltérő információk miatt- eltérően lesz kódolva, ami szintén rombolhatja a térérzetet, vagy akár a korrekt sztereó panorámát és a fantomközép pozícióját is modulálhatja.
Mivel az mp3 korszak kezdetekor a legtöbb konvertálás CD lemezről történt, és a lejátszók nagy része is ezzel a szabvánnyal volt kompatibilis, így a CD masztert tekinthetjük az irányadó előírásnak a tömörített fájlok esetében is. Van azonban egy további kiegészítés, amit érdemes betartani! A kodekek -működésükből adódóan- nem szeretik a magas csúcsértékeket, és a nagy kompressziót (nagy hangerőt) ami azt jelenti, hogy a CD-nél bevált -0,2dBFS csúcsérték nekik már túl magasnak számít. A legjobb kódolás és ezáltal a legjobb hangminőség eléréséhez nemzetközileg is a -1,0 dBFS maximális csúcsértéket ajánlják, de még jobb eredményt érhetünk el -2,0 dBFS-el!
A tömörített hangfájl legtöbbször ugyanúgy készül, mint a CD maszternél említett WAV, csak kimeneti formátumnak a kívánt fájltípust választjuk. A legtöbb DAW már beépítve tartalmazza a különböző kodekeket, ezért a külső szoftverrel történő kódolásra most nem térünk ki. Az elérhető hangminőséggel kapcsolatos legtöbb fontos információt megtaláljuk a sorozat előző részében!
Streaming maszter
Bár a saját eszközön lévő tömörített hangfájlok rendkívül praktikusak, ma már egyre elterjedtebb az online műsorszórás, ismertebb nevén a sztríming. Ilyenkor gyakorlatilag szintén egy tömörített hangfájlt hallgatunk, de azt nem tároljuk tartósan (vagy egyáltalában) a saját eszközünkön, hanem minden esetben az internetről töltjük le. Gyakorlatilag az összes tömörített formátum streaming formátum, tehát az ott leírt technikai előírások mind érvényesek a streamingre is, de csak egy nagyon fontos kiegészítéssel!
Streaming hangerő (LU)
Streaming maszter a gyakorlatban
A következőkben a keverésről szóró sorozatban már használt Milkcow Blues című dalt fogjuk online műsorszórásra felkészíteni. Mivel az egyes szolgáltatók nem teljesen azonos feltételeket szabnak meg a feltöltött fájlok paramétereire, hosszú lenne itt mindegyikre külön kitérni. A konkrét ajánlásokat megtalálhatjuk a szolgáltatók oldalán.
Ebben a cikkben célszerűen a legtöbbet hallgatott platformot választottam, vagyis a YouTube-ot. Ez nem kifejezetten zenei, sokkal inkább videó megosztó oldal, sőt, ide zenét csak valamilyen képi anyaggal együtt lehet feltölteni, vagyis mondhatjuk, hogy csak videót fogadnak el. Jó ha tudjuk, hogy ha csak hangról van szó, annak mintavételezési frekvenciája (szabvány szerint) általában a CD-hez igazodik, ezért 44,1 kHz. A videó esetében viszont más a helyzet, ott ugyanis a szabvány 48 kHz-es hang mintavételezést ír elő, ehhez igazodik a Youtube is, ajánlása szerint a feltöltendő videó audió része 96 kHz, vagy 48 kHz mintavételezésű, AAC-LC kodekkel kódolt. Ez az úgynevezett natív formátum. Persze ettől eltérő formátumban és kódolásban is feltölthetünk, pl. 44,1 kHz mintavételezésű mp3, de ezt a YouTube konvertálni fogja 48 kHz-re. Ezért a legjobb minőség elérése érdekében vagy eleve 48kHz-en dolgozunk, vagy exportálunk és konvertálunk, de a feltöltés után mindenképpen ellenőrizzük a videót a YouTube-on. Bármilyen formátumot is választunk, a legfontosabb a hangosság, nézzük tehát, hogyan kell beállítani a maszter során a YouTube által előírt értékre!
A mixet ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, azzal a kis különbséggel, hogy már nincsen szükségünk a "tiszta" és "szaturált mix" buszokra, így ezeket törölhetjük. A szaturált buszon kipróbált eszközökből válasszuk ki a nekünk tetszőket, és helyezzük el őket a maszter buszra, pont úgy, mint amikor egy saját mixet készítünk. Az általam választott plugineket és sorrendjüket láthatjuk az alábbi képen. (Nagyításhoz katt a képre!)
Mit használunk és miért?
A maszter-buszt képzeletben osszuk fel két részre. Az első részben található insert effektek a kívánt hangzást hozzák létre, ezeknek egyelőre nincsen közük magához a technikai maszterhez! Vagyis mindenki azt választ, ami neki tetszik. Az egyszerűség kedvéért jelen példában maradjunk a már kialakított hangzásnál. Ebben elsőként egy busz kompresszor szerepet betöltő ReaComp-ot látunk, ezt követi egy VU meter, amin ellenőrizhetjük a helyes jelszint kezelést (gain staging), hogy a következő, analóg szaturációt megvalósító pluginek a nekik legjobban megfelelő 0VU=-18dBFS jelszintet kapják. Ezt beállíthatjuk a kompresszor kimenetén, vagy magán a VU meteren is, ha van rá lehetőség. Ez mindegy, a lényeg, hogy a VU meter után már 0VU körüli értékek legyenek.
Következnek a szaturációs pluginek, ahogyan az előző részben már megismertük őket. Első a mágnesszalagos modellezés, keverőpult, majd egy transzformátor szaturációs plugin. Tegyük fel, hogy ezek előállítják a kívánt hangzást. További kompresszort, ekvalizert, stb., most nem alkalmazunk, mert ebben a részben nem a hangzással és frekvenciamenet illesztéssel foglalkozunk, hanem a technikai előírások teljesítésével.
A Youtube maszeting (és általában az online masztering) technikai része a hangosság értékéről szól, hiszen a szolgáltatók ezt mérik és illesztik a saját referencia értékükhöz. Az ellenőrzési folyamat a következő: Feltöltéskor a kodek megméri a hang átlag hangosságát, és ha ez magasabb értékű mint a megengedett, akkor a különbségnek megfelelő értékkel lehalkítja a hangot. Fontos tudni, hogy nem a fájlt halkítja le, hanem a lejátszás közbeni maximális hangerőt. Ez egy viszonyszám, amivel szorozza a Youtube lejátszóban található hangerő csúszka értékét. Ha pl. egy adott videó hangereje duplája a megengedettnek, akkor 50%-os, azaz -6dB-es csökkentést végez, és a csúszka maximális (100%) állásában az eredeti jelszint 50%-a kerül megszólaltatásra. Vagyis semmi értelme nincsen túlságosan hangos, kis dinamikájú masztert készíteni.
Nagyon fontos megérteni, hogy a hangerő nem egyenlő a jelszinttel! Egy -14 LUFS hangerejű fájlnak a csúcsértéke lehet -0,2 dBFS is! Valójában ez a lehető legjobb maszter, ugyanis ilyen esetben használjuk ki legjobban a rendelkezésre álló dinamikatartományt, vagyis ilyenkor lesz a legdinamikusabb és egyben leghangosabb a maszterünk!
A hangosság méréséhez, és a jelszintek beállításához szükségünk van egy LU mérő pluginre, ebben a példában az ingyenes MLoudnessAnalyzert választottam. Helyezzük el a maszter buszra, az eddigi pluginek után (ha használunk limitert, akkor az után, de a dither elé). Tekintsük a mellékelt képet, ahol egy Youtube sugárzásra készült mix kezdeti alapértékeit láthatjuk. Nem megyünk bele mélyen a dolgokba, csak arról lesz szó, amit feltétlenül érdemes tudni ahhoz, hogy ne érjen minket kellemetlen meglepetés.
A hangerő háború akkor kezdett csillapodni, amikor a TV szolgáltatókat kötelezték a hangossági szabványok alkalmazására, és 2015-ben ért hivatalosan véget, amikor a legnagyobb streaming szolgáltató bejelentette, hogy normalizálni fogja a videói (és persze a zenéi) hangerejét. Az igény természetesen nem volt alaptalan, hiszen mint már említettük, nem ad túl jó élményt, ha az egyik zene alig hallható, a másik pedig ordít. (A probléma természetesen ennél régebbi eredetű, és leginkább a TV csatornák reklámjaihoz vezethető vissza.) A részletektől eltekintve, több változaton át ma ott tart a dolog, hogy a szolgáltatók automatikusan kb. -12-16 LUFS közötti értékre csökkentik a túl hangos videók (és zenék) hangerejét, tehát érdemes nekünk is ezt szem előtt tartani. (Bővebb információk a cikk végén találhatóak.)
Mi az a LU és LUFS?
A LU a Loudness Unit, azaz hangerő egység szabványos nemzetközi jele. Ez az egyik legfontosabb érték, amit streaming maszter készítésekor mindenképp érdemes ellenőrizni és betartani. Gyakorlatilag egyfajta RMS jelszintet mér, ami a Fletcher-Munson görbékhez hasonlóan frekvencia függvényében is súlyoztak. Ma már több plugin műszerrel is mérhetjük, pl. az ingyenes MLoudnessAnalyzer-el. Mivel ez egy viszonyított érték, így referencia pontot is kell hozzá biztosítani, alapvetően ez a digitális audió legmagasabb jelszintje, vagyis 0dBFS, ilyenkor a LU-t LUFS-ben mérjük, vagyis a teljes skálához viszonyított hangosság. 1 LU megegyezik 1dB-el.
Streaming maszter a gyakorlatban
A következőkben a keverésről szóró sorozatban már használt Milkcow Blues című dalt fogjuk online műsorszórásra felkészíteni. Mivel az egyes szolgáltatók nem teljesen azonos feltételeket szabnak meg a feltöltött fájlok paramétereire, hosszú lenne itt mindegyikre külön kitérni. A konkrét ajánlásokat megtalálhatjuk a szolgáltatók oldalán.
A mixet ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, azzal a kis különbséggel, hogy már nincsen szükségünk a "tiszta" és "szaturált mix" buszokra, így ezeket törölhetjük. A szaturált buszon kipróbált eszközökből válasszuk ki a nekünk tetszőket, és helyezzük el őket a maszter buszra, pont úgy, mint amikor egy saját mixet készítünk. Az általam választott plugineket és sorrendjüket láthatjuk az alábbi képen. (Nagyításhoz katt a képre!)
Mit használunk és miért?
A maszter-buszt képzeletben osszuk fel két részre. Az első részben található insert effektek a kívánt hangzást hozzák létre, ezeknek egyelőre nincsen közük magához a technikai maszterhez! Vagyis mindenki azt választ, ami neki tetszik. Az egyszerűség kedvéért jelen példában maradjunk a már kialakított hangzásnál. Ebben elsőként egy busz kompresszor szerepet betöltő ReaComp-ot látunk, ezt követi egy VU meter, amin ellenőrizhetjük a helyes jelszint kezelést (gain staging), hogy a következő, analóg szaturációt megvalósító pluginek a nekik legjobban megfelelő 0VU=-18dBFS jelszintet kapják. Ezt beállíthatjuk a kompresszor kimenetén, vagy magán a VU meteren is, ha van rá lehetőség. Ez mindegy, a lényeg, hogy a VU meter után már 0VU körüli értékek legyenek.
 |
| A példába szereplő pluginek beállításai Nagyításhoz katt a képre! |
A Youtube maszeting (és általában az online masztering) technikai része a hangosság értékéről szól, hiszen a szolgáltatók ezt mérik és illesztik a saját referencia értékükhöz. Az ellenőrzési folyamat a következő: Feltöltéskor a kodek megméri a hang átlag hangosságát, és ha ez magasabb értékű mint a megengedett, akkor a különbségnek megfelelő értékkel lehalkítja a hangot. Fontos tudni, hogy nem a fájlt halkítja le, hanem a lejátszás közbeni maximális hangerőt. Ez egy viszonyszám, amivel szorozza a Youtube lejátszóban található hangerő csúszka értékét. Ha pl. egy adott videó hangereje duplája a megengedettnek, akkor 50%-os, azaz -6dB-es csökkentést végez, és a csúszka maximális (100%) állásában az eredeti jelszint 50%-a kerül megszólaltatásra. Vagyis semmi értelme nincsen túlságosan hangos, kis dinamikájú masztert készíteni.
Nagyon fontos megérteni, hogy a hangerő nem egyenlő a jelszinttel! Egy -14 LUFS hangerejű fájlnak a csúcsértéke lehet -0,2 dBFS is! Valójában ez a lehető legjobb maszter, ugyanis ilyen esetben használjuk ki legjobban a rendelkezésre álló dinamikatartományt, vagyis ilyenkor lesz a legdinamikusabb és egyben leghangosabb a maszterünk!
A hangosság méréséhez, és a jelszintek beállításához szükségünk van egy LU mérő pluginre, ebben a példában az ingyenes MLoudnessAnalyzert választottam. Helyezzük el a maszter buszra, az eddigi pluginek után (ha használunk limitert, akkor az után, de a dither elé). Tekintsük a mellékelt képet, ahol egy Youtube sugárzásra készült mix kezdeti alapértékeit láthatjuk. Nem megyünk bele mélyen a dolgokba, csak arról lesz szó, amit feltétlenül érdemes tudni ahhoz, hogy ne érjen minket kellemetlen meglepetés.
Nézzük a mérhető értékeket:
- Peak: Az aktuális és a legmagasabb digitális csúcsérték dBFS-ben
- True Peak: Az aktuális és a legmagasabb analóg csúcsérték dBTP-ben
- Momentary: A pillanatnyi hangosság érték a beállított célértékhez képest LU-ban (400 ms átlaga)
- Short-term: Rövid idejű hangosság érték a beállított célértékhez képest LU-ban (3 sec átlaga)
- Integrated: A teljes műsoranyag átlag hangereje a beállított célértékhez képest LU-ban
- Range: A teljes műsoridő leghalkabb és leghangosabb része közötti különbség, vagyis a hangerő változás
- PLR: Peak to Loudness Ratio, azaz a hangosság és a csúcsérték viszonya
- Crest: Effektív érték, a legmagasabb csúcsérték és az aktuális átlagérték (RMS) viszonya
Az adatok értékelését nagyban segíti, hogy a zöld szín mindig jót jelent, vagyis az érték az elfogadható határon belül van, a vörös viszont rosszat, vagyis itt be kell avatkoznunk.
Az adatok értékelését nagyban segíti, hogy a zöld szín mindig jót jelent, vagyis az érték az elfogadható határon belül van, a vörös viszont rosszat, vagyis itt be kell avatkoznunk.
Peak (max): -5,53 (és -6,19) dBFS. Ez azt jelenti, hogy a legmagasabb digitális csúcsérték -5,53 dBFS volt, vagyis nincsen túlvezérlés, ami jó hír.
True-Peak (max): -5,43 (-6,16) dBTP, ami a valódi, analóg csúcsértéket, vagyis a minták közötti értéket jelenti. Mint látható, ez egy kicsit nagyobb mint a digitális csúcsérték, de egyelőre itt sincs túlvezérlés.
A pillanatnyi és a rövidtávú hangosságot csak lejátszás közben tudjuk leolvasni, ezek inkább csak tájékoztató adatok a hibakereséshez, a végső hangosság érték leolvasását nem befolyásolják, sokkal fontosabb viszont az Integrated, azaz az átlag hangerő, ami -3,6 LU értéket jelez. Ez azt jelenti, hogy a mix a jelen formájában 3,6dB-el halkabb, mint a beállított referencia érték (-14LUFS, amit a Youtube még biztosan megenged).
A PLR értéke 12,2, ami gyakorlatilag a mix dinamikáját jelenti. Fontos tudni, hogy a régebben használt DR érték nem ad valódi eredményt, mert jelszintekkel és azok RMS értékével dolgozik, ami megtévesztő lehet (nagyjából ez látható a Crest értéknél). A PLR tehát hasonló a DR-hez, de annál sokkal pontosabb mérést tesz lehetővé, mert a hangosságot (LU) viszonyítja a csúcsértékhez. Minél nagyobb a PLR értéke, annál dinamikusabb a maszter. Érdemes a 12-14 közötti értékekhez közelíteni, de semmiképpen se menjünk 6 alá!!!
A Crest értéke csak lejátszás közben mérhető, mert pillanatnyi dinamikát mér, ezért inkább csak hibakereséshez, optimalizációhoz használjuk.
Kezdődik a technikai masztering!
Eddig csak a mix alap hangzását alakítottuk ki, illetve megmértük ennek technikai paramétereit, amit a Youtube hangossági szabványértékein belülinek mértünk. Túlvezérlés nem volt, sem digitális, sem analóg vonatkozásban, a csúcsérték az ajánlott -1 dBFS alatt volt, tehát a kodek is jó minőségben képes tömöríteni. A PLR 12,2 volt, ami a minimális érték duplája, vagyis elég dinamikusnak mondható. Tehát ha ezt a mixet ebben a formában exportáljuk és töltjük fel, az elképzeléseinknek megfelelő, egész jó hangzást kapunk, és a YouTube sem fogja lehalkítani. Viszont nagyon nagy valószínűséggel halkabban szólal majd meg, mint más maszterelt videók, mert a YouTube csak lehalkít, fel nem hangosít! Ami ennél szerintem fontosabb, hogy ezzel együtt egy kicsit korlátoztuk is magunkat, hiszen nem használtuk ki a rendelkezésre álló teljes dinamikatartományt, kb. 6 dB-még van a bitekben (ami pontosan 1 bitnek felel meg).
A lehető legjobb technikai paraméterekkel rendelkező online maszter eléréséhez a célunk tehát a következő kell hogy legyen:
- Használjuk ki teljesen a rendelkezésre álló dinamikatartományt, ami az előző részben már kifejtett okokból -1 dBFS maximális csúcsértéket jelent. Ehhez figyelembe kell vennünk a TP értéket is, mert ez sem lépheti át a -1 dBTP-t!
- Állítsuk elő a lehető leghangosabb mixet, amit a szabvány még megenged (a példában -14LUFS), de úgy, hogy közben a dinamikatartomány a lehető legmagasabb legyen, kb. 14 és 12 PLR között.
Az átlagos hangerő értéke a mérés során -3,6 LU volt, ez azt jelenti, hogy kb. 3,6 dB-el hangosíthatjuk fel a mixet. Ezt megtehetjük a Gain paraméter átírásával, vagy az AUTO-GAIN gomb megnyomásával. Tegyük most ez utóbbit! Mint látható, a Gain +3,59-re módosult. Indítsunk el egy új mérést, és ellenőrizzük az új értékeket.
Figyelem! Már nem a -18dBFS RMS-re kalibrált lehallgatási rendszerben dolgozunk, hiszen a maszterelés során inkább -14dBFS RMS-t kell megközelítenünk, így a lehallgatás túl hangossá válik. Ezért érdemes egy keverési (-18dB) és egy maszterelési lehallgatórendszer kalibrációval is rendelkezni. Gyors tippem a beállításhoz: használjuk a maszterelt referencia mixünket a monitorok (erősítő) kívánt hangerejének beállításához!
A csúcsértékek -ahogy várható volt- -1 dBFS közelébe értek, sőt át is lépték azt, tehát ha teljesen szabványos eredményre törekszünk, a Gain-t vissza kell venni, hogy sem a PEAK, sem a TP érték nem lépje túl a -1 dB-t. Ugyanakkor, ami a nagyobb probléma, hogy az átlagos hangosságunk is emelkedett, már 1,0 LU-n áll, ami magasabb mint a referencia érték, így elvileg lehalkításra kerül, méghozzá pont 1dB-el (elméleti értékekről beszélünk, a valóságban mindig ki kell próbálni a feltöltést!). És most jön az, amit meg kell érteni!!! Ha ezt így feltöltjük, a szolgáltató pedig lehalkítja 1 dB-el, akkor elveszítjük a +1dB hangerőnket és a +1dB dinamikánkat is! A helyes lépés tehát nem ez! Olyan megoldást kell találni, ahol a dinamika és a hangerő is maximális marad. Mi tehát a probléma?
A mixünk jelen állapotában nem elég dinamikus! A maszter buszon alkalmazott pluginek (pl. a kompresszor) túl sok jelcsúcsot fognak meg, így nem használjuk ki a rendelkezésre álló teljes dinamikatartományt, vagyis azt túlzottan csökkentettük. Ezt tehát az MLoudnessAnalyzerben nem tudjuk javítani! Ezért fontos, hogy maszterelésre olyan anyagot küldjünk, ami nincsen túlkompresszálva. Persze ez a dolog nem ennyire egyszerű, hiszen a kompresszor nem csak technikai elem, hanem a hangzást is jelentősen meghatározza, ezért ha ragaszkodunk a hangzáshoz, akkor kompromisszumot kell kötni a dinamika és/vagy a hangerő tekintetében, vagyis ezt a konkrét mixet +3,59 dB Gain-el kell maszterelnünk, ami egy kicsit kevésebb dinamikát jelent.
Ha nem probléma a hangzás megváltozása, akkor a dinamikatartomány növeléséhez valahol be kell avatkoznunk a mixbe. Próbáljuk ki, milyen eredményt kapunk, ha a maszter buszon lévő kompresszor értékeit módosítjuk! Ehhez először állítsuk vissza a +3,59dB Gaint, majd nyissuk meg a ReaComp-ot. Mint látható, párhuzamos kompressziót alkalmaztunk (ami nagyon helyes!), így több lehetőségünk is van a dinamika növelésére. A valósidejű próbálgatás a legegyszerűbb megoldás, ehhez nem kell mást tenni, mint végteleníteni a mix lejátszását (ha a példában szereplő mixnél hosszabban dolgozunk, akkor a leghangosabb részt loopoljuk), és eközben állítgatni és mérni.
Nagyjából 7dB jelszintcsökkentést állít elő a kompresszor, először tehát próbáljuk meg ezt csökkenteni. Mint azt a kompresszorokról szóló sorozatban már megtudhattuk, ezt többféle módon is megtehetjük. A két legegyszerűbb, ha vagy a küszöbértéket, vagy az arányt változtatjuk. Mivel az arány jobban befolyásolja a kialakuló hangzást (amit elvileg már jónak minősítettünk), ezért nincs más dolgunk, mint a küszöbértéket addig növelni, amíg a LU meter Peak értékei -1dB közelébe nem érnek. Pár perc próbálgatás után azonban rá kell jönnünk, hogy a feladat nem ennyire egyszerű. Mivel a kompresszor után elhelyezett szaturációs pluginek is módosítják a dinamikát, méghozzá mindegyik eltérő módon, csak magának a kompresszornak az átállítása önmagában nem vezet megfelelő eredményre. A mellékelt képen az az állapot látható, amikor a szaturációs plugineket kikapcsoljuk, és csak a kompresszor működik, természetesen az eredetitől eltérő beállítással. Jól látható, hogy a dinamikatartomány (PLR) 12,1-ről 13,1-re nőtt, a csúcsérték -0,86dB, a hangerő pedig 0 LU. A feladat egy része tehát teljesítettnek tekinthető, de a hangzás nem egyezik meg az eredetivel. (A magyarázat a legmagasabb GR értéknél is jól látható, 7-ről 6-ra csökkent, itt nyertük tehát meg a +1 dB-t.) Nézzük, hogy milyen más megoldást találhatunk!
Milyen változtatásokat érdemes elvégezni? Ez attól függ, hogy mi a célunk, vagy hogy mennyire tudjuk a hangzást módosítani. Előfordulhat, hogy a legjobban akkor járunk, ha magába a mixbe nyúlunk vissza, de előfordulhat az is, hogy elég csak a maszter sávon dolgozni. Alapvetően két irányba kell elindulnunk. Először a frekvencia tartalmat érdemes vizsgálni és javítani, másodsorban pedig a dinamika csökkentéseket. Persze ez a kettő kapcsolatban van egymással, és mindkettő kapcsolatban van az összes többi eszközzel is, tehát már látható, hogy milyen összetett feladattal állunk szemben. Erről azonban majd a sorozat következő részében lesz szó.
Ellenőrzés
Szerencsére a Youtube esetében nagyon egyszerűen megállapíthatjuk, hogy lehalkításra került-e az anyagunk, és ha igen, mennyivel. Ehhez nem kell mást tennünk, mint elindítani a feltöltött videót, majd az ablakában jobb egérgombbal kattintva előhívni a képen látható menüt. Itt kattintsunk a Statisztikák lehetőségre. A megjelenő ablakban többek között az alkalmazott kodekről, a kapcsolat minőségéről és állapotáról, valamint a hangerőről és a normalizálásról találunk adatokat. Minket természetesen ez utóbbi érdekel!
A Volume / Normalized sort kell nézni. Az első szám a lejátszóban beállított hangerő csúszka értékét mutatja, ami a legtöbbször természetesen 100% (ha lejjebb húzzuk, akkor biteket, vagyis dinamikatartományt veszítünk). A második szám a lejátszáskor alkalmazott valódi hangerő. Ez a képen látható videó esetében szintén 100%, mert nem került normalizálás alá. Ezt onnan is tudjuk, hogy a "content loudness" értéke negatív szám, egészen pontosan 1,1dB-el alacsonyabb, mint a megengedett. Ezt a masztert -14LUFS-re készítettem, látható tehát, hogy az érték nagyjából jónak tekinthető. Persze ha akarnánk, újabb maszter is készülhetne -13LUFS-ra, és akkor 1 dB-el hangosabb lehetne a zene, de ezt mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy foglalkozik-e vele, vagy sem. A lényeg, hogy ebből az értékből nagyjából megtudhatjuk, hogy mennyivel lehet hangosítani, vagy éppen mennyivel kell halkítani a masztert ahhoz, hogy ugyanazt hallják a hallgatók, mint amit a stúdióban elkészítettünk. Ha nem csak egyetlen online platformra szánjuk a masztert, érdemesebb -16 LUSF értéket használni, mert ezt jelenleg az összes szolgáltató elfogadja.
Összehasonlításként a fenti képen a Metallica egyik hangerő háborús videójának adatait láthatjuk (nagyításhoz katt a képre), ahol a tartalom hangereje +6,7dB a referencia értékhez viszonyítva, vagyis több mint kétszer olyan hangos. Ennek megfelelően a lejátszó az eredetileg beállított hangerő 46%-ára állítja be a hangerőt. Ez pont ugyanolyan, mintha mi a felére vettük volna le a lejátszás hangerejét. Ezzel persze a dinamikatartomány is jelentősen csökkent, vagyis nem használja ki a rendelkezésre álló technikai lehetőségeket. Mivel ez egy viszonylag új rendszer, előfordulhat, hogy vannak még olyan videók, amiket még nem elemeztek, így ezek még nem kerültek lehalkításra. Ez azonban nem jelenti azt, hogy előbb vagy utóbb ez ne történne meg. Még egy fontos információ: a Youtube folyamatosan fejleszti ezt a szolgáltatást és az analizáló algoritmusokat, ezért nem biztos, hogy a tegnap lehalkított (vagy le nem halkított) videónk holnap is ugyanolyan hangerővel fog megszólalni.
További hasznos információk
Ha a referencia hangerő elérésekor nem érjük el a maximális csúcsértéket -mint a példa szerinti mix esetében is-, mindig a hangerőt kell előnyben részesíteni, nem a csúcsértéket. Vagyis inkább lecsen alacsonyabb a csúcsérték (a dinamika) és megfelelő a hangerő, mint maximális a csúcsérték és a megengedettnél magasabb a hangerő. Ellenkező esetben, vagyis amikor a csúcsérték már eléri a -1dBFS-t, de a hangerő még nem éri el a maximumot, a helyzetünk egyszerű, mert kompresszorral, vagy még inkább limiterrel egyszerűen csökkenthetjük a a csúcsértékeket, és növelhetjük a hangerőt.
Néhány hangosság mérő pluginben beépítve is megtaláljuk az egyes online streaming platformok hangerő előírásait, azonban ezek nem tesznek mást, mint a referencia értéket állítják be. A www.loudnesspenalty.com címen online ellenőrző alkalmazás is elérhető. Bár mint már említettem, az értékek még nem teljesen kiforrottak, így bármikor változhatnak, a legnagyobb szolgáltatók referencia LUFS értékeit megtaláljuk az alábbi táblázatban:
Apple (Soundcheck): -16 LUFS
iTunes : -16 LUFS
YouTube: -14 LUFS (előzőleg -13 LUFS)
Spotify: -14 LUFS
Tidal: -14 LUFS
Soundcloud: egyelőre nincsen korlátozás, a -1dBTP kivételével.
Feltöltéshez ajánlott formátumok
Egyelőre szinte bármilyen hangfájl formátumban feltölthetjük a kész masztert, mert a legtöbb szolgáltató a saját kodekjére konvertálja azt. Azonban jó ha tudjuk, hogy a konvertálás minőségi romlást eredményezhet. Ez persze vagy hallható, vagy nem. Ahhoz, hogy biztosra menjünk, a szolgáltató natív formátumát minden esetben ellenőrizzük az oldalukon.
https://www.apple.com/itunes/mastered-for-itunes/
https://support.google.com/youtube/answer/1722171?hl=hu
https://artists.spotify.com/faq/mastering-and-loudness
https://support.tidal.com/hc/en-us/articles/115003671589-Publish-music-to-TIDAL
https://help.soundcloud.com/hc/en-us/articles/115003452847-Uploading-requirements
Általánosságban elmondható, hogy ma az AAC kodek számít az ipari szabványnak, ami ráadásul ingyenes is, így senki számára nem korlátozott a használata. Ha szükséges, érdemes tehát az exportálás utáni vagy közbeni kódolást ilyen formátumban elkészíteni, és ezt feltölteni. Ami az ajánlott bitmélységet és mintavételi frekvenciát illeti, szintén szolgáltatónként eltérő lehet az előírás, bár szerintem az eltérés nem okozhat fennakadást, a feltöltéskor nagy valószínűséggel a megfelelő formátumra konvertálják, ami persze szintén minőségvesztést jelent(het).
Addig is eredményes keverést és maszterelést kívánok mindenkinek!
A következő részhez katt ide...
A témával kapcsolatos kérdéseket itt, a cikk alatt található komment részben teheted fel. Ha úgy érzed, hogy tanultál valami hasznosat, cserébe kattinthatsz a hirdetésre is!
Felhasznált irodalom:
https://en.wikipedia.org/wiki/Compact_Disc_Digital_Audio
https://hu.wikipedia.org/wiki/Free_Lossless_Audio_Codec
https://en.wikipedia.org/wiki/MP3
https://www.iis.fraunhofer.de/content/dam/iis/de/doc/ame/conference/AES-17-Conference_mp3-and-AAC-explained_AES17.pdf
https://www.iis.fraunhofer.de/content/dam/iis/de/doc/ame/conference/AES-17-Conference_mp3-and-AAC-explained_AES17.pdf
https://www.tcelectronic.com/brand/tcelectronic/loudness-broadcast-standards
https://ask.audio/articles/demystifying-the-confusion-around-loudness-metering-levels
https://ask.audio/articles/demystifying-the-confusion-around-loudness-metering-levels
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése