Hangerő arányok - Minden a keverésről 2. rész

Azt gondolom kijelenthetjük, hogy a keveréskor a legfontosabb dolog a hangszerek/sávok arányainak jó beállítása. A zenei felvételek készítésének hőskorában, kb. 100 évvel ezelőtt ezzel nem sokat kellett foglalkozni, hiszen egyetlen egy csatornán történt a felvétel és a lejátszás is. Ekkor a hangszerek mikrofontól való távolsága határozta meg az arányokat. Az 1930-40-es években aztán Németországban feltalálták a soksávos felvételt, és ezzel egy időben megszületett egy új szakma is, a keverő hangmérnök (mixing engineer).

Ahány hangmérnök, annyi szokás és módszer. Nem lehet azt mondani, hogy egyik jobb mint a másik, hiszen mindegyikkel érnek el sikereket és mindegyik jól is szól. A zenei stílusok sokrétűsége sem igazán fontos különbség a keveréskor, ugyanaz a hangmérnök egyaránt tud remek rock zenét és szimfonikus művet is keverni (pl. Andrew Scheps). Ezért az alábbiakban olvashatóak inkább csak ajánlások, sem mint szabályok. Mindenki alkalmazza belőle azt ami neki működik, és tegye hozzá azt, ami szerinte hiányzik.

Sávok hangerő arányának elmélete:

Mivel a magyar nyelvben a hangerő kifejezés elterjedtebb mint a hangosság, ezért a továbbiakban ezt fogom használni.

Természetesen maga a keverés azzal kezdődik, hogy előkészítjük a sávokat,  vagyis javítjuk a fázis problémákat, pontatlanságot, disszonanciát (pontatlan hangmagasság), stb. Erről majd egy későbbi cikkben olvashatunk, most tételezzük fel, hogy ilyen problémákat már nem tartalmaz a mix. Akármennyire is jó hangmérnökök vagyunk, egy rosszul hangszerelt, rosszul feljátszott zenéből nem lehet jó mixet készíteni, maximum akkor ha bizonyos sávokat kikapcsolunk. Ezért is mondják a hangmérnökök, hogy a keverőpult legfontosabb eleme a némító kapcsoló (MUTE).

Ahogy azt már az előző részben is megtanulhattuk, egyik -ha nem a legfontosabb- feladatunk egy zenei felvétel (vagyis a zeneművünk) elkészítésekor, hogy a hallgatóság lehetőség szerint azt hallja benne amit az alkotó szeretne. Ennek egyik legjobb módja, ha a hallgató figyelmét mi irányítjuk, méghozzá mindig arra amit az adott pillanatban a legfontosabbnak tartunk.

Ehhez elengedhetetlen, hogy jól elkülöníthető legyen mi az ami háttérben és mi az ami előtérben van. Ezt alapvetően a sávok hangerő arányainak beállításával tehetjük meg. Sajnos nem elegendő a különböző hangszerek kivezérlés szintjét egyformára igazítani, hiszen mint azt a referencia lehallgatási szintről szóló részben már megtanultuk, az emberi hallás frekvencia és hangnyomásszint függő. Ezért keveréskor nem a kivezérlésmérőt kell néznünk, hanem az adott hangszer hallható hangerejét.

Fontos tovább, hogy az egyes sávok harmonikusan kapcsolódjanak egymáshoz. Ez az amit nem lehet semmivel sem mérni, ez az amit úgy hívunk hogy ízlés.

A hallgató figyelmének irányítására az egyik legjobb megoldás, ha a "főszereplő" kiemelkedik a háttérből (kíséretből). Ezt legegyszerűbben úgy érhetjük el, ha valamilyen módon hangosabb mint minden más. Tehát célszerű egy olyan hangerő-viszonyt felállítani az egyes sávok között, ami a hallgató számára egyértelművé teszi mi az ami fontos és mi az ami kevésbé az. Nincsen olyan pillanat, amikor a kevésbé fontosak akár csak egy része is átveszi a fontosak szerepét, nincsen olyan pillanat, amikor a fontosak szerepét átveszi egy kevésbé fontos.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem emelkedhet ki a háttérből néha egy-egy hang, vagy nem kerülhet háttérbe egy-egy főszereplő, de csakis akkor ha ez a célunk. Ha ez a pozícióváltás olyankor következik be amikor nem szeretnénk, az eltereli a hallgató figyelmét, kiesik a történet folyamából, értelmezhetetlenné válik az információ és agyunk a hiba keresésébe kezd, ami plusz energiába kerül, ezáltal a zenemű hallgatása fáradtsághoz vezethet.

Problémát okoz az is, ha a főszereplőnk nem eléggé különül el a háttértől, mivel ekkor agyunk a hangot zajnak érzékeli, amiből megpróbálja kiszűrni a mondanivalót. Ez szintén további energiabefektetésébe kerül, ami ismét fáradtságot eredményezhet. (Ez a jelenség tapasztalható mp3, vagy más erősen tömörített hanganyag lehallgatásakor, de erről bővebben majd egy későbbi cikkben olvashatunk.)

Hogyan kezdjünk neki?

Egyenlőre elég ha ennyit tudunk az elméleti részből, nézzük most meg milyen sorrendben érdemes nekikezdeni egy mix hangerő-kiegyensúlyozásának. Természetesen a helyes arányok beállítása a különböző zenei stílusok esetében teljesen eltérő lehet, sőt ugyanazon felvétel más arányokkal történő lejátszása eredményezhet más stílusbeli besorolást, vagy más érzéseket, történetet.

(Ha pl. egy modern rock számban a gitárokat 0,5-1,5 dB-el halkabbra vesszük, inkább egy pop dalt kapunk. Ha az énekest 0,5-1 dB-el előrébb toljuk, sokkal inkább egy szóló albumra jellemző, vagy koncert hangzást eredményezhet, stb.)

Referencia

Ahhoz, hogy gyorsan és egyszerűen érjünk el jó eredményt, érdemes minden esetben referenciákat alkalmaznunk.

Elsőként a lehallgatásról szóló részekben tanultakat kell maradéktalanul betartanunk! Amíg nem halljuk saját lehallgató rendszerünket a leginkább kiegyensúlyozott módon (hangszóró és lehallgatási pozíció elhelyezése, akusztikai kompenzációk alkalmazása, referencia lehallgatási szint) addig el sem tudjuk képzelni, hogy miért nem tudunk jó mixet készíteni! Ennek a három dolognak a megléte alapvetően fontos! Ha nem is tudunk akusztikus csillapítást alkalmazni, legalább a hangszórók legyenek a szobában szimmetrikusan, egyenlő szárú háromszögbe rendezve, üljünk a szoba hosszának 38%-ában, és a lehallgatási hangnyomásszint legyen a szoba méreteihez igazítva!

Második legfontosabb referenciánk egy jó minőségű mix, az úgynevezett referencia mix. Ehhez könnyen tudjuk igazítani a jelszintjeinket is! Bob Katz oldalán találhatunk egy elég részletes listát azokból az albumokból, amiket nyugodt szívvel használhatunk referencia mixeknek:
https://www.digido.com/honor-roll/

Ennek a két alapvető feltételnek a megléte nélkül csak találgathatunk, és ha nem vagyunk elég kitartóak, a folyamatos kudarcok hamar elveszik a kedvünket a mixeléstől! (A pénzért dolgozó hangmérnökök legnagyobb örömére...)

Panoráma korrekció!

A lehallgatásról szóló sorozat harmadik részében már részletesen olvashattunk a panoráma korrekció (Pan Law) jelentőségéről és beállításáról, ezért most erről csak annyit, hogy ezt még a keverés megkezdése előtt be kell állítanunk. Személy szerint én a -3dB-t használom, és ezzel nem vagyok egyedül... Akinek más beállítás jobban bejön, használja azt. A lényeg, hogy ne a finis előtt két perccel jusson eszünkbe hogy be kellett volna állítani, mert ebben az esetben kezdhetjük újra szinte az egész keverést!

Gain staging minden szinten!

A decibelekről szóló sorozat előző részeiben részletesen is olvashatunk a Gain Staging-ről (jelszint kezelés), ezért itt most csak pár szóban elevenítem fel az ismereteket. A lényeg az, hogy minden az audio láncunkban lévő egység a neki megfelelő jelszintet kapja meg, ne keletkezzen sehol sem túlvezérlés, vagyis nem kívánatos jel torzulás. Ez a 0VU jelszint. Ebbe nem csak a kompresszorok, EQ-k, stb. tartoznak bele, de maga a keverőpult a sávokkal, a csoport és effekt buszokkal és a master busszal együtt.

Egyenlőséget minden sávnak!

A keverést kezdjük azzal, hogy minden sáv bemeneti jelszintjét az általunk választott referencia szintre (0VU) állítjuk. Ez az európai szabvány (EBU) szerint -18dBFS.

Természetesen a legegyszerűbb megoldás, ha már eleve 0VU-n vettük fel a sávokat, azonban ha ez mégsem így történt, vagy a virtuál instrumentjeink (virtuális hangszereink) jelszintjét nem tudjuk, vagy nem akarjuk magában a pluginben beállítani akkor más megoldást kell találnunk a mix előkészítésére a hangerő arányok beállításához.

A cubase audió mixere pl. a fázisfordító kapcsoló mellett rendelkezik bemeneti jelszint beállítás lehetőséggel is, sok más DAW-ban viszont nincsen ilyen alapfunkció. Ebben az esetben biztosan találunk olyan Trim plugint (akár ingyeneset is) ami megoldja a feladatot.

Az általam talált legjobb ingyenes plugin ami nem csak trim/gain funkciót tud hanem korrekt, kalibrálható VU metert is tartalmaz (és ezek mellett még sok egyéb hasznos funkcióval is büszkélkedhet), az a Sleepy-Time Records Stereo Channel pluginje. Elérhető 32 és 64 bites változatban, VST2 és VST3 formátumban. Ingyenesen, regisztráció és mindenféle feliratkozások nélkül letölthető innen:

Stereó változat:

http://www.vst4free.com/free_vst.php?id=1216
Monó változat:
http://www.vst4free.com/free_vst.php?id=1215

Ha valami különleges és érthetetlen oknál fogva nem nyeri el a tetszésünket, további jó minőségű ingyenes trim pluginek:

- Bluecat Gain Suite

- Melda MUtility vagy MbandPass

- Hofa 4U meter, fader&MS-Pan
- https://www.tb-software.com/TBProAudio/mvmeter2.html (nagyon szép és nem csak VU-t mér)

A fenti STEREO CHANNEL plugint hosszasan teszteltem a fizetős Klanghelm VUMT-hez viszonyítva és megállapítottam, hogy minden funkciót 100%-os pontossággal ugyanúgy lát el. A Klanghelm egyetlen további funkciója a PPM mérési mód. Ha mindezek ellenére mégis a fizetős plugin mellett döntünk, akkor itt érhető el: http://www.klanghelm.com/VUMT.php

Megjegyzés:

Nagyon tetszetős az LSR Audio LVLMeter ingyenes VU meter pluginje, de tesztelés után sajnos meg kellett hogy állapítsam, hogy nem pontosan mér. A bajok ott kezdődtek, hogy a -18dBFS kalibrációjánál a valódi 0VU helyett -3dB értéket mutatott. A helyes 0VU kalibrációt -21-re állítva értem el, -18dBFS-es szinusz jellel tesztelve helyes 0VU-t és minden további jelszintű szinusz jel esetén is a helyes értéket jelezte, viszont rózsaszín zajjal tesztelve rendre +1dB-el magasabb értéket mért. Ezért sajnos nem tudom ajánlani az egyébként nagyon jónak kinéző programot. Ha valaki mégis tesztelni szeretné, regisztráció után ingyenesen letöltheti innen: http://www.lsraudio.com/lvlmeter.html

Ugyanezen okból nem ajánlom a Sonalksis FreeG-t sem VU meterként használni, ugyanis a -18dBFS szinusz jelre -20,92dB RMS-t ír. Sajnos kalibrálni nem lehet még a FreeG logora kattintáskor megjelenő beállításokban sem, a kivezérlésmérő leolvasása pedig elég nehézkes.

Tehát első dolgunk, hogy minden egyes sáv bemeneti jelszintjét 0VU-ra állítjuk.
Ehhez el kell helyeznünk egy -18dBFS-re kalibrált VU meter pugint a sáv legelső insert pontjára. A VU meter kalibrációt általában nem kell nekünk elvégezni, a legtöbb esetben az alapbeállítás a -18dB, de ha mégsem így lenne, változtassuk meg azt -18dB-re. Ezután a bemeneti jelszintet (input trim vagy gain) addig változtassuk (növeljük vagy csökkentsük) amíg a VU meter 0dBVU-t nem mutat.

Természetesen mivel nem egy szinusz jelet mérünk, a mutató ide-oda fog mozogni. Próbáljunk egy átlag 0VU értéket beállítani. Ha ez nem, vagy csak nehezen megy, (pl. doboknál, vagy egyéb nagy dinamikájú jeleknél) akkor inkább arra törekedjünk, hogy a mutató csak ritkán kerüljön a 0VU fölé, de soha ne érje el a +3dB-t!

Itt most a lényeg az, hogy a pluginek és a mix busz ne kapjon olyan szintű jelet, ami torzítást okozhat. Különösen fontos ez abban az esetben, ha emuláló plugineket használunk, vagyis olyanokat amik meglévő eszközök működését utánozzák le. Ilyenek pl. CLA és egyéb analóg sorozatok a Waves-től, UAD analóg pluginek, Plugin alliance és Softube pluginek, stb. Ezek kalibrációs szintje a legtöbb esetben -18dBFS, de a pontos adatot mindig megtaláljuk a kezelési kézikönyvben.

Ha a DAW mixerébe épített trim (gain) potit használtuk a beállításhoz, akkor ezt követően a VU meter plugint kivehetjük az insert pontról. Ha viszont nem, akkor benne kell hagynunk, hiszen a pluginbe épített gain, vagy hangerő beállítóval értük el a kívánt szintet. Ezek a trim pluginek nem sok processzor teljesítményt igényelnek, úgyhogy nem kell attól tartanunk hogy 16-32 db miatt fog a gépünk lelassulni. Minden audió sávon egyesével hajtsuk végre a szintbeállítást! Természetesen a sztereó sávokon sztereó VU metert alkalmazzunk és olyan értéket válasszunk, ami mindkét oldalra megfelelő. Ha az egyik oldal sokkal hangosabb mint a másik, akkor a hangosabb oldalt vegyük mérvadónak!

Ezzel a lépéssel több legyet is ütöttünk egy csapásra!

Először is az insert pluginjeink nem kapnak túlvezérelt jelet, amit egészen biztosan egy jó hangzással fognak meghálálni.

Két azonos amplitúdójú (erejű) hullám eredője

Másodikként a mixbusz fogja megköszönni nekünk a lépésünket, ugyanis Ő sem szereti a túlvezérelt jelet. Gondoljunk bele, mit tanultunk a decibelekről szóló részekben! Ha 2 db -6dBVU-s azonos jelet összegzünk (azaz mindkettőt egyszerre küldjük a mix buszra), akkor egy 0dBVU-s jelet kapunk. És ez még csak két monó sáv volt. Ha ehhez hozzákeverünk még egy -6dB-es azonos jelet, akkor már +6dB-lett a jelszint, ami pontosan 3dB-el több, mint amit a buszunk torzítás nélkül elvisel. És még mindig csak 3 monó sávról beszélünk!

Természetesen a -18dBFS jelszintű anyag 0VU-t jelent, és ha ebből küldünk 2db-ot a mixbuszra, akkor az +6dBVU lesz, de ez csak abban az esetben történik meg, ha a csatornák fadere (a sáv legutolsó, fő hangerő beállító csúszópotija) mindkét csatornán 0dB-en áll. Ez mellett a két jelnek még teljesen azonosnak is kell lennie. A zenei keveréskor ez nem sokszor fordul elő, hiszen a különböző hangszerek a frekvencia-sávszélesség különböző részeit fedik le, és a ritmus miatt sokszor nem is esnek egybe a jelcsúcsok.

Harmadikként pedig azzal hálálja meg keverőpultunk az alacsony jelszinteket, hogy a fader poti 0VU-s pozíciója körül tudunk dolgozni. Ez miért jó nekünk? Mert ezek a potik általában logaritmikusak, azaz a 0VU-hoz közeli értékek sokkal távolabb helyezkednek el egymástól, mint a mínusz végtelenhez közeliek. Vagyis sokkal finomabban tudjuk a jelszinteket beállítani.

A cubase audió mixerében pl. a 0dB-ről -1 dB-re történő halkítás 5 egérkerék lépést jelent, -16dB-ről -17dB-re már csak 2, -25-nél pedig már egy lépéssel -26-ra kerülünk! Próbáljuk ki, hogy saját DAW-unkban milyen ez az eltérés. Látni fogjuk, hogy a nagyon lehalkított csatornák jelszintjét nem tudjuk olyan finoman (sok lépésben) állítani velük mint a 0 körül lévőkét. (A logaritmikus potenciométereket természetesen pont ezért találták ki, hiszen a hangos jeleknél sokkal érzékenyebb a hallásunk, mint a halkaknál.) Ettől függetlenül a billentyűzetről bármilyen számot beírhatunk két tizedes pontosságig.

Merre mozogjon a fader?

Ahány grammy díjas hangmérnököt megkérdezünk, mind mást fog mondani arról, hogy neki mi a stratégiája az egyensúly megteremtésére, mit vesz alapul, mik a referenciái (viszonyítási alapjai). Természetesen mind használnak referencia mixeket és több lejátszó eszközön is meghallgatják a munkát és nem csak a keverési folyamat végén! Ezért butaság lenne, ha mi ezeket a lépéseket kihagynánk.

Chris Lord Alge (CLA) és egy pár Grammy-je

Az, hogy kinek mi jön be munkamódszernek, emberenként változik. Vannak akik a nulláról építik fel a mixet, azaz mindent lehalkítanak és egyesével hozzák be a sávokat. Vannak akik mindent egy adott szintre állítanak és onnan hangosítják/halkítják őket. Vannak akik az énekkel kezdik és ahhoz állítanak mindent, vannak akik a dobhoz. Ez mind ízlés kérdése! Elég sok mix elkészítése után már mi is tudni fogjuk hogy nekünk melyik módszer működik a leginkább. Amit a következőkben olvashatunk, az leginkább csak ajánlás, elsősorban kezdőknek, ill. olyanoknak akik már régóta próbálkoznak, de valamiért mégsem sikerül olyan mixet alkotniuk amit szeretnének.

A kezdeti hangerőszintek beállításához, vagyis egy statikus mix elkészítéséhez több módszer is létezik. Ezek egy része tudományosan közelíti meg a feladatot, más részük inkább a hallásunkra és kreativitásunkra alapoz.

Kezdjük a tudományos módszerekkel, hiszen ezek jól mérhetőek és ellenőrizhetőek, vizuális visszacsatolást is kaphatunk velük, ami a kezdőknek nagyon jól jön!

Amikor a zaj a barátunk

A hangfelvételek készítésekor általában próbáljuk magunkat minél távolabb tartani a zajtól. Azonban van egy olyan eset, amikor pont a segítségünkre lehet, kiváltképp a sávok hangerejének egy szintre állításában. Ezt a módszert elsősorban az elektronikus zenék (EDM) keveréséhez használják, de természetesen más műfajokban is alkalmazható. Tudnunk kell, hogy csak egy kezdeti beállítást érhetünk el vele, a finomításokat már saját magunknak kell a saját elképzeléseink szerint elvégezni.

A módszer lényege, hogy egy bizonyos értékre állított jelszintű rózsaszín zajt használunk referenciaként, és az egyes sávok jelszintjét ehhez állítjuk be. Ahhoz hogy megértsük hogy miért pont rózsaszín zajt használunk, először nézzük meg mit is jelent a kifejezés.

Rózsaszín zaj vs. Fehér zaj

A fehér zaj energiája frekvenciánként azonos, a rózsaszín zaj energiája oktávonként. Mivel az emberi hallás jobban közelít az oktávonkénti halláshoz, ezért az akusztikai mérésekhez a rózsaszín zajt használjuk. Ez nem azt jelenti, hogy a rózsaszín zaj egy szűrt (EQ-zott) zaj, hanem hogy a jellege nagyon hasonlít ahhoz, ahogy mi emberek hallunk.

Balra a Rózsaszín zaj, jobbra a fehér zaj
spektrogramja látható

Az emberi hallás oktávonként történik. Sokkal könnyebben meghallunk egy oktávnyi ugrást felfelé, mint lefelé. Ez azért van, mert felfelé lépéskor a frekvenciák különbsége sokkal nagyobb mint lefelé, holott a gitáron vagy a zongorán pontosan ugyanannyi bundot/billentyűt ugrunk át.

100 Hz és 200 Hz között egy oktáv van, mint ahogy 5000 Hz és 10000 Hz között is. A frekvenciákban viszont sokkal nagyobb a különbség, hiszen 100 és 200 között csak 100 Hz, 5000 és 10000 között viszont már 5000 Hz. A fehér zaj frekvenciánként tartalmaz azonos energiát, tehát az energia különbség az első esetben (100) sokkal kisebb, mint a másodikban (5000). A sokkal több frekvenciát tartalmazó jel egyben sokkal több energiát is jelent, hiszen a frekvenciánként azonos mennyiség többször adódik össze.

Ezzel ellentétben a rózsaszín zaj az emberi hallásnak megfelelően osztja el az energiát. Ebben az esetben a 100 és 200 Hz közötti energia pontosan egyezik az 5000 és 10000 Hz közötti energiával, hiszen mindkettő egy oktávnak felel meg.

Hangerő arányok beállítása rózsaszín zajjal

Rózsaszín zaj előállítása
Hozzunk létre egy új audió sávot a mixünkben, amit a master buszra kapcsolunk. Helyezzünk el rajta egy rózsaszín zaj generátort (pl. test tone generator), vagy importáljunk be rá egy rózsaszín zaj wav fájlt. Lehetőleg a fájl mintavételi frekvenciája egyezzen meg a projektünkével. Helyezzünk el egy VU meter plugint a zajt tartalmazó sáv első szabad insert pontjára és kalibráljuk -16dBFS-re (vagy arra a szintre, amit szeretnénk elérni). Kapcsoljuk be a teszthang generátort és a kimeneti jelszintjét állítsuk be annyira, hogy a VU meteren 0VU-t olvassunk le. Természetesen a rózsaszín zaj jellegéből adódóan a mutató jobbra-balra kileng, ezért a jelszintet úgy állítsuk be, hogy az egyenlő arányban lengjen ki balra és jobbra is a 0VU-hoz képest. Ez általában -8dBFS értéket eredményez. (Az ingyenes Melda Production plugin csomagban is találhatunk zajgenerátort)

Az mda ingyenes testtone-generator plugin nem csak a teszt hangokat állítja elő, de lehetőséget ad arra is, hogy a teszthang mellett egy másik hang is áthaladjon rajta (Thru). Ha ezt használjuk, nem kell egy külön audió sávot létrehoznunk neki, elhelyezhetjük rögtön a maszter busz első inzert pontjára is. Természetesen a "Mode:"-ot "Pink"-re kell állítanunk!

http://mda.smartelectronix.com/

Amennyiben inkább wav fájlt használnánk, azt egyszerűen előállíthatjuk és letölthetjük magunknak a következő oldalon:
http://www.wavtones.com/functiongenerator.php

Szintbeállítás sávonként

A sávok panoráma beállítását hagyhatjuk az eredetiben is (a monokat középre panorámázva, a szterókat természetesen 100%-ban balra és jobbra), de ha már tudjuk hogy mit hova fogunk később helyezni, akkor már most is oda tekerhetjük őket. Ha mindent monoban hagyunk, akkor sem tévedhetünk sokat, mert a szétpanorámázás után csak egy sokkal szélesebb, tisztább mixet kapunk majd. A sávokat amúgy is egyesével vesszük sorra, maximum a panoráma korrekció (pan law) miatt érdemes őket a későbbi helyükre panorámázni.

Lépjünk a zenemű leghangosabb részéhez, általában ez a refrén, azon belül is az utolsó refrén(ek). Loopoljuk be a lejátszást erre a részre. Ezzel megkönnyíthetjük a dolgunkat, mert nem kell folyamatosan tekergetnünk a lejátszási pozíciót amíg a szintbeállításokat végezzük. Ha a refrénben nem szólal meg az összes sáv, akkor az ott meg nem szólalóakat természetesen a megszólalási helyükön kell majd beállítanunk.

Minden audió sávot halkítsunk le teljesen (kivéve a zajgenerátor sávot és a csoport, effekt és master sávokat). Indítsuk el a lejátszást a beloopolt részen. A sávokat egyesével, egymás után fogjuk beállítani. Kezdjük az első sávval. Toljuk fel a fader-t addig, amíg meg nem halljuk a zaj mellett az adott sávot is. Nem kell hangosra állítani, éppen csak halljunk belőle valamit. Ha kész, mute-oljuk le a sávot és lépjünk a következőre. Ezt a folyamatot folytassuk az utolsó sávig. Ha mindet beállítottuk, végre kikapcsolhatjuk a rózsaszín zajunkat, hiszen bármennyire is a barátunk volt ebben a folyamatban, a jó barátság alapja sokszor a kellő távolság.

Vizuális visszacsatolás

Ha nem vagyunk biztosak benne hogy mindent hallunk amit kell, vagy egyszerűen csak egy további megerősítést (vagy szép kijelzőkben gyönyörködni) szeretnénk, akkor a beállításhoz használhatunk VU metert és/vagy spektrum analizáló plugint is. Utóbbira kifejezetten ajánlom a Melda Production ingyenes plugin csomagjában található MAnalyzer plugint. (A sorozat többi részében is jó hasznát vesszük majd a Melda plugineknek, ezért ajánlom már most letölteni!) Állítólag a Blue Cat Audio és a voxengo is nagyon jók...

https://www.meldaproduction.com/plugins/product.php?id=MAnalyzer

http://www.bluecataudio.com/Products/Product_FreqAnalyst/

http://www.voxengo.com/product/span/

Az 1 oktáv felbontásra állított kijelzőn
jól látható a kiemelkedő basszus jel.
Ennyire nem kell kiemelkednie, elég ha egy kicsit látszik!

Ha a master busz insert pontjára helyezett VU metert használjuk, akkor a sávok hangosításánál vizuálisan is láthatjuk hogy mikor emelkedik meg a jelszint.

Egy ennél sokkal részletesebb és informatívabb visszajelzést kapunk, ha nem VU meter, hanem spektrum analizáló plugint használunk, itt ugyanis a különböző frekvenciájú jelszinteket elkülönítve láthatjuk. Érdemes a kijelzés felbontását 1 oktávra, vagy max 1/3 oktávonkéntira állítani, mivel így könnyebbé válik az érzékelés. Ebben az esetben is addig hangosítsuk az adott sávot, amíg a jelszint éppen hogy ki nem emelkedik a zaj hullámázó képéből. (Az MAnalyzer pluginnál kapcsoljuk ki a normalizációt.)

Ha készen vagyunk minden sáv beállításával, töröljük a mute-ot a sávokról és hallgassuk meg mit alkottunk. Ha mindent megfelelően csináltunk, akkor egy aránylag kiegyensúlyozott szintű zenét kell hogy halljunk. Természetesen a fehér zaj nem tudja hogy melyik sáv a főszereplő, vagy melyiknek kell sokkal hátrább kerülnie, így ezt már nekünk kell beállítani, de ezzel a módszerrel egy jó kezdeti beállítást tudunk elérni.

Ha a folyamat után úgy érezzük, hogy túl halk vagy túl hangos lett a mix, akkor kezdjük újra egy kompenzált jelszintre beállított rózsaszín zajjal. Ha olyan DAW-ban dolgozunk, amelyik képes több sávot csoportban kezelni és az arányokat megtartva hangosítani/halkítani, akkor használhatjuk ezt a funkciót is. Jelöljük ki az összes olyan sávot amit beállítottunk, és linkeljük össze őket. Ekkor ha az egyik fadert megmozdítjuk, az összes többinek is arányosan vele együtt kell mozognia.

Hangerő beállítás hangosság mérővel

Ez a módszer nagyon hasonlít a rózsaszín zajos módszerhez, de itt nem zajt használunk referenciaként, hanem a hangosság mérő plugin fogja nekünk egy adott referenciához hasonlítani a hangerőket.

A hangosság mérők nem a jelszintet mérik mint a VU meterek, hanem egy adott hang általunk érzékelt hangosságát. Erre három nagy szabvány létezik: EBU, ITU, SMPTE. Mindegyik LUFS-ban mér, Loudnes Units Full Scale, azaz hangosság egység a teljes skálán. Ez a skála egy adott időegység alatti hangerő érzetet képes jelezni, az emberi hallás frekvenciafüggőségének figyelembevételével kompenzálva. Ez a különböző frekvenciájú és nyomásszintű hangoknál eltérő, mint ahogy azt a lehallgatásról szóló sorozatban már megtanulhattuk, ezért a értékek kijelzéséhez egy matematikai algoritmust használnak. Mivel a magyar nyelvben a hangerő kifejezés elterjedtebb mint a hangosság, ezért a továbbiakban ezt fogom használni.

Sajnos elég kevés DAW rendelkezik beépített LUFS meterrel és a pluginek is elég drágák, 500 és 9 dollár között bármit találhatunk (Waves WLM, Dorrough, Izotope Ozone-meter bridge, TC Electronic LM2, Nugen Audio VisLM, ToneBoosters EBULoudness, stb).

Szerencsére a már említett Melda Production ingyenes plugin csomagban találhatunk ingyenes hangerő mérőt (MLoudnessAnalyzer), így erre már biztosan nem kell sokat költenünk.

https://www.meldaproduction.com/plugins/product.php?id=MLoudnessAnalyzer

Ez a módszer nagyon hasonlít a rózsaszín zajos módszerhez, de itt a Hangerő mérő (Loudness meter) plugint a master busz insert pontjára helyezzük el. Ha nem egy teljesen új mixen dolgozunk, hanem már helyeztünk el plugineket a master buszra, akkor a mérő plugint ezek után helyezzük el, és hagyjuk őket bekapcsolva, kivéve a kompresszorokat és limitereket. Ezek ugyanis az egyesével bekapcsolt sávok miatt kialakult alacsonyabb jelszint miatt máshogyan reagálnának. A hangosságmérő pluginben állítsuk be a számunkra megfelelő referencia szintet (pl. EBU R128).

A továbbiak nagyjából megegyeznek a rózsaszín zajos beállítás menetével. Halkítsuk le az összes sávot nullára, és loopoljuk be a szám leghangosabb részét. Indítsuk el a lejátszást és az első sávot hangosítsuk fel annyira, hogy a hangosságmérő az általunk kívánt szintet mutassa. Tulajdonképpen teljesen mindegy milyen referencia értéket választunk, a lényeg hogy minden sávot ugyanerre az értékre állítsunk be.

A hangerő mérőkben többféle szintet is leolvashatunk, ilyenek pl.:
- Peak level -pillanatnyi kivezérlés érték, vagyis a sample csúcs érték
- True peak level -a valódi analóg jelcsúcs érték, ami megjelenik a DA átalakító analóg oldalán
- Momentary -pillanatnyi hangosság, nagyon kis időtartam (400 ms) átlag hangossága
- Short term -rövid távú hangosság, kis időtartam (3 sec) átlag hangossága

Nekünk általában a rövid távú hangosságot érdemes figyelni és ezt azonos értékre állítani minden sávon. Előfordulhat, hogy egy-egy sávon olyan nagy a dinamika tartomány, vagy annyira impulzusszerű a jel, hogy a rövidtávú hangosság nem ad megfelelő értéket. Ilyenek pl. a dob sávok, vagy olyan vokál és hangszer sávok, amiken csak ritkán van hang. Ekkor a pillanatnyi hangosság skálát vegyük alapul a beállításhoz.

Jó ha tudjuk, hogy a rövid és hosszútávú értékeket átlagolással számolja ki a plugin, ezért érdemes minden újabb sáv mérése előtt -de a mérés közben is, főként ha halkítunk egy előző beállításhoz képest- újraindítani a mérést. Erre a pluginben található egy "RESET" gomb.

Ha beállítottuk az adott sáv hangerejét, MUTE-oljuk le a sávot és a következőn kezdjük elölről a folyamatot. Ha elértünk az utolsó sávhoz, töröljük a némítást minden sávról és hallgassuk meg az eredményt. Ha mindent jól csináltunk és a hangosságmérő pluginünk is jó algoritmust használ, akkor nagyjából egyforma hangos sávokat kapunk. Persze ezzel még koránt sincsen kész a mixünk, hiszen ekkor még nem emelkedik ki semmi a háttérből. Ezt nekünk kell magunknak megoldani.

Mindkét fenti módszer esetében könnyen előfordulhat, hogy a mű bizonyos részein olyan mértékben eltér egy-egy hangszer által játszott téma miatt kialakuló hangosság különbség, hogy statikus mix-el már nem érhetünk el jó eredményt. Ekkor jegyezzük fel az adott részekre külön-külön beállított hangerőt és automatizációval (vagy ha az nem lehetséges, akkor külön sávokra helyezve a klb. részeket) korrigáljuk az eltérést.

Egy kis kísérlet

Mivel ezt a két módszert tekinthetjük akár tudományosnak is, ezért elvégeztem egy kísérletet az elméletek igazolására, ahol összehasonlíthatjuk őket. Mint azt a táblázatban láthatjuk, egy rock szám volt a kísérleti alany, és négy különböző keverési móddal választottam hangerő arányokat.

Az első oszlopban az általam készített mix arányok láthatóak. Ebben a mixben semmilyen mérőeszközt nem használtam (eltekintve a lábdob kivezérlésének -6dBVU-ra történő beállításától).

A második oszlopban a rózsaszín zaj módszert alkalmaztam.

A harmadik oszlopban a Melda hangosság mérőt, a negyedikben pedig a Waves Dorrough hangosság mérőt használtam.

A beállítások után minden értéket korrigáltam úgy, hogy a dob fadere -6,32dB-en álljon.

Sáv	Eredeti mix	Rózsaszín zaj mix	MLoudness mix	Dorrough mix
Gitárok	-9,17	-6,27	-8,73	-10,76
Bridge gitár	-8,41	-6,54	-7,67	-9,17
Szóló	-7,34	-9,30	-11,92	-15,00
Ének	-10,11	-10,82	-11,00	-12,45
Vokálok	-9,53	-13,06	-12,52	-15,55
Strings	-18,13	-13,29	-13,39	-13,39
Dob	-6,32	-6,32	-6,32	-6,32
B4 orgona	-14,63	-11,13	-12,38	-13,05
Basszus	-10,38	-11,39	-11,62	-15,45
Moog	-16,66	-14,17	-13,37	-14,53

Az értékek önmagukért beszélnek. Az eredeti mixben természetesen az ének és a szóló gitár ki volt emelve, ezt a korrekciót a másik 3 esetben természetesen nem tettem meg.

Vélemény:

Számomra a rózsaszín zaj keverés hozta a leginkább jónak mondható mixet, kiegészítve azzal hogy a beállításkor a fülemet használtam és nem a szememet. Vagyis nem kivezérlésmérővel, vagy spektrum analizálóval figyeltem hogy mikor lépi át a hang a zaj szintjét, hanem hallás útján. Természetesen ebben a mixben az ének és a szóló gitár halk lett, ezeket a későbbiekben kézzel feljebb kell hangosítani, de összességében nekem nagyon tetszett amit hallottam.

A Melda Loudness Analyzer-el készült mixben az ének volt a legjobb, tisztán és érthetően jelent meg, viszont a gitárokat és talán az orgonát is túl hangosnak hallottam.

A Waves Dorrough Loudness Meter-el készült mix volt talán a legrosszabb. Itt az egész mix úgy általában szétesettnek tűnt.

Az eredeti mixet talán kicsit kevésbé levegősnek és tisztának hallottam mint a rózsaszín zajosat, azt gyanítom a basszus nyomta el a mixet.

Ebből a kísérletből is jól látható, hogy a módszerek használhatóak, de egyáltalán nem mindegy milyen eszközöket használunk hozzájuk. A Melda és Dorrough valószínűleg eltérő algoritmust használ a hangerő értékének megállapítására, ezért van ilyen nagy különbség közöttük. Emlékezzünk, hogy a hangerő értéke függ a hang frekvenciájától, spektrumától, hangnyomás szintjétől és a hallgató hallásától (fül alakja, belső szerkezete, stb.). Nem egyszerű tehát olyan matematikai algoritmust készíteni ami mindezt tökéletesen szimulálja. Legalábbis a fenti példa ezt mutatja. Talán úgy érdemes ezeket az eszközöket használni, ha kitapasztaljuk hogy melyik plugin milyen jellegű hangokat tud a leginkább jól mérni. Nálam pl. az ének hang egyértelműen a Melda esetében volt a legjobb.

A folyamat annyira nem időigényes és bonyolult, hogy ne tudnánk mindet végigcsinálni minden mixünk előtt. A különböző módszerek által kapott értékeket és a kialakult hangképeket figyelembe véve -talán- könnyebben alkothatunk egy jó kezdeti egyensúlyt a sávok hangerejének tekintetében. A módszer segíthet akkor is, ha megakadtunk a mixben. Meg amúgy is, a zenélés egy jó buli! Mi lenne jobb buli egy zenésznek, mint azzal foglalkozni amit szeret?

A sorozat következő részében olyan újabb módszereket ismerheünk meg a kezdeti hangerő egyensúly beállítására, ahol csak a fülünket használjuk. Ezeket a módszereket a későbbi mixelési fázisban is sikerrel használhatjuk majd.

Kellemes mixelést kívánok mindenkinek!

A következő részhez katt ide...


Házi feladat:
1. A mixerünk hangerő fader beállítási finomságának kipróbálása
2. Melda ingyenes plugin csomag letöltése és telepítése
3. VU meter és Trim pluginek kipróbálása, a legszimpatikusabb kiválasztása
4. Különböző Hangerő mérő pluginek kipróbálása, összehasonlítása.

A témával kapcsolatos kérdéseket itt a kommentekben, vagy a facebook oldalon várom!

Felhasznált irodalom:
Andrew Scheps - Lost in translation
https://www.youtube.com/watch?v=SXbH-yzGNfg

Multitrack recording:
https://en.wikipedia.org/wiki/Multitrack_recording

Pink noise vs white noise:
http://www.sweetwater.com/insync/pink-noise-versus-white-noise/
https://en.wikipedia.org/wiki/Pink_noise

EBU R128 szabvány:
https://tech.ebu.ch/loudness
https://tech.ebu.ch/docs/r/r128-2014.pdf

Hangosság a TC electronic szerint:
http://www.tcelectronic.com/loudness/loudness-explained/