A sorozat előző részében az analóg hangzással foglalkoztunk, és a rövid összefoglalás után ott hagytuk abba, hogy ebben a részben közelebbről is megismerkedünk a lehetőségekkel. Mivel a sorozat, és ez a cikk is a keverésről szól, így a zenei felvételkészítés közben létrejövő, vagy létrehozható (analóg) torzításokkal nem foglalkoznunk. Mondjuk úgy, hogy a hozott anyagból dolgozunk.
Ha kizárólag csak digitális rendszerrel dolgozunk, akkor a sávok lejátszásakor a DAW-on belül nem keletkezik hallható torzítás, mondjuk úgy, hogy gyakorlatilag nincsen szaturáció. Ha ez a célunk, akkor örülhetünk. Ha viszont szeretnénk utánozni az analóg rendszerek életszerűbb hangzását, akkor érdemes szimulálni az ott létrejövő alap torzításokat is, mint pl. a mágnesszalag, vagy a transzformátor szaturáció, hiszen az analóg felvevő-lejátszó rendszerekben gyakorlatilag elkerülhetetlen a torzítás, mert már a tároláshoz használt mágnesszalag (népszerűbb nevén magnószalag) is szaturál (a legtöbbször szándékosan).
Hogy egyszerűbb legyen a dolgunk, elsőként nézzük azt az esetet, amikor a (felvételt és a) keverést digitálisan, minden analóg eszköz (modellezés) nélkül végezzük a DAW-on belül, és ehhez csak tisztán digitális plugineket használunk, az analóg szimulációt csak a maszter buszon adjuk hozzá. Ilyen eset lehet például, ha semmilyen külső hangot nem rögzítünk, csak virtuális hangszerekkel készítjük el a művet.
A maszter buszra elhelyezett analóg modellezéssel azt az esetet szimuláljuk, mintha a számítógépünk hangkártyájából kilépő jelet különböző analóg eszközökön átvezetve kétsávos (sztereó) magnóra rögzítenénk, majd onnan hallgatnánk vissza. Ez a megoldás talán a legegyszerűbb, így sok esetben elég is lehet ahhoz, hogy olyan kismértékű torzítást, vagyis hibát vigyünk bele a mixbe, amitől az valódibbá, teltebbé, három dimenziósabbá válik. Bár a legtöbb analóg modellezett plugin készítője kifejezetten felhívja rá a figyelmet, hogy a termékeiket ne így használjuk -mert az analóg technikában sem így volt-, azért próbáljuk ki, milyen hatást érhetünk el.
Próba-mix előkészítése
A példákban Angela Thomas Wade-Milkcow Blues című számából fogunk egy részletet használni, méghozzá onnan folytatva, ahol az egyik előző részben abbahagytuk. Ez persze nem teljesen igaz, ugyanis a buszrendszert és a plugineket a jelen példákhoz igazítjuk.
Először is töröljük az összes zengető és késleltető csatornát, majd ha szeretnénk saját magunk is elkészíteni a cikkben látható ábrákat, vagy összehasonlítani a szaturált és a tiszta hangzást, akkor hozzunk létre két új mixbuszt. (Ha nem, akkor a példában szereplő plugineket közvetlenül a maszter buszra helyezzük majd el.) Az első új busz a "Tiszta MIX" lesz. Küldjük ide az összes eddigi sávot és a NY bus-t, és ezzel együtt kapcsoljunk le mindent a maszter buszról. Erre azért van szükségünk, hogy rendelkezésre álljon a teljes mix szaturáció nélkül is. A szaturációt a második újonnan létrehozott buszon fogjuk hozzáadni, aminek neve "Szaturált MIX". Gyakorlatilag ez veszi át a maszter busz szerepét, ezért küldjük rá a "Tiszta MIX"-et úgy, hogy a panoráma korrekcióját állítsuk 0dB-re (Reaper DAW), és ne legyen a maszter buszra sem kötve. Ezzel együtt töröljünk minden plugint a maszter buszról! A mellékelt ábrán láthatjuk az így létrejött patchbay-t (routing). (Természetesen mindezt 0dB send jelszinttel, és post fader módban tegyük meg. Ha az általunk használt DAW lehetővé teszi, akkor send-rendszer helyett használhatjuk a saját busz rendszerét is, pl. Cubase)
Második dolgunk az előkészítés során, hogy az előzőekben alkalmazott analóg modellezett plugineket kicseréljük tisztán digitálisakra. Nincsen nehéz dolgunk, hiszen csak a NY-, illetve a maszter buszon használtunk modellezett kompresszort. A példában én az ingyenesen letölthető Cockos-ReaComp-ot használtam, de természetesen bármely más, nem analóg modellezett kompresszor is megteszi. A párhuzamos kompressziós beállításokat Andrew Scheps által használtakhoz igazítottam, az attack és release értékeket pedig az eredeti 1176 kompresszor kézikönyvéből vettem. Az így kapott "Scheps 1176 Bus" prezetet láthatjuk a mellékelt ábrán. Az előzőleg használt analóg modellezett kompresszorokat cseréljük ki a választott digitálisra. Természetesen a mellékelt ábra szerint állítsuk be őket, kivéve a küszöbértéket (threshold), amit minden egyes csatornához egyesével kell illeszteni. A beállításkor arra törekedjünk, hogy átlagosan -6dB jelszintcsökkentést érjünk el. Figyeljük meg azt is, hogy a prezetben +6dB kimeneti jelszintet állítottam be, ami arra szolgál, hogy a kompresszor által elvett 6dB-t visszaadja. Vagyis jó ellenőrzési lehetőség a küszöbérték beállításánál, ha a plugint ki-be kapcsolva nem változik a hangerő.
A párhuzamos kompressziós buszok mellett, a maszter buszon is használtunk párhuzamos kompressziót, méghozzá a VOS-Density személyében, így most ezt is digitálisra cseréljük, de nem a maszter buszra, hanem a "Tiszta MIX"-re helyezzük el! Ehhez is a ReaComp-ot használjuk, a képen látható beállításokkal. Az attack és release értékeket a Density-ből másoltam át, az arányt én választottam, a küszöbértéket pedig a Density-ben is használt -6dB jelszintcsökkentéshez állítsuk be.
A párhuzamos működés beállítása itt nem olyan egyszerű mint a Density-ben, hiszen itt nem egy közös dry/wet paramétert találunk, hanem különálló tiszta és kompresszált jelszinteket. A mellékelt ábrán látható a szükséges beállítás, de az értékek kialakulásához íme itt egy kis magyarázat: A beállítást az alap Wet 0dB, Dry -inf értékről kezdjük. A kompresszió folyamán -6dB-t veszítünk a jelszintből, amit a korrekt jelszintkezelés (gain staging) értelmében vissza kell adnunk. Tehát a Wet értékét +6dB-re kéne állítani. Azonban ha így teszünk, akkor lejátszáskor a kompresszor bekapcsolt állapotában a zene hangosabb. A legegyszerűbb megoldás tehát, ha a fülünket használjuk, és úgy állítjuk be a megfelelő értéket, amivel a ki- és bekapcsolt állapot között nincsen számottevő hangerő különbség. Ez szerintem +3dB-nél valósul meg. A jelszintkezelés tehát kész van, de még nincsen párhuzamos kompressziónk... ehhez a kompresszálthoz hozzá kell keverni a kompresszálatlan (száraz) jelet is. Tehát állítsuk be a Dry paramétert 0dB-re, ami ugye a bejövő jelszinttel egyenlő. Ha most elindítjuk a lejátszást, a kimenő jel sokkal hangosabb lesz. Ez persze nem csoda, hiszen most a bejövő és a kimenő is egyszerre hallatszik, vagyis dupla hangerőt kapunk. A decibelekről szóló részből már tudjuk, hogy ez +6dB-t jelent, vagyis ha szeretnénk visszaállítani a kimenő és bejövő jel azonos hangerejét, akkor mindkét jelen -6dB-t kell csökkenteni. Ha alkalmazzuk a képen látható értékeket, a kompresszor ki-és bekapcsolt állapota között nem lesz hangerő különbség, vagyis a jelszintkezelés a párhuzamos kompresszióban is megvalósult.
A fenti képen látható a jelenlegi keverőpultunk, az új jelszintekkel, buszokkal, pluginekkel. A két új buszon látható MMultianalyzer-el készülnek az összehasonlító ábrák (demo változat letölthető). Aki nem rendelkezik ezzel a pluginnel, az használhat más, több bemenetes spektrum analizálót is, pl. iZotope Neutron, Blue Cat's FreqAnalyst Multi, vagy akár az ingyenes MAnalyzert, vagy Voxengo-Spant is, bár ez utóbbi esetekben a routing-ot magának kell megoldania.
Ha most elindítjuk a lejátszást, csak tisztán digitális pluginekkel történik a keverés, vagyis elvileg sikerült elérnünk a kitűzött célt. (A felvétel maga természetesen tartalmaz eredeti analóg torzításokat.) A mellékelt ábrán az MMultiAnalyzerel készült összehasonlító spektrum diagramot láthatjuk, ahol fehér színnel a "Tiszta MIX", vörössel pedig a "Szaturált MIX" jelenik meg. Mint látható, a két görbe teljesen azonos, ami nem is lehetne másként, hiszen a két buszon pontosan ugyanannak a jelnek kell lennie.
Első lépés: Mágnesszalagos szaturáció
A legalapvetőbb analóg szaturáció a magnószalagok használatából adódik, hiszen mind a sávok felvételére és lejátszására, mind a kész mix rögzítésére mágnesszalagot használtak (használnak). Kezdjük tehát ezzel a szaturáció gyakorlati alkalmazásával való ismerkedést.
A magnóban létrejövő szaturáció jellegére erős hatással van a mágnesszalag típusa és az alkalmazott szalagsebesség. Alapvetőn azt mondhatjuk, hogy egyes szalagok jobb magasfrekvenciás átvitelt biztosítanak, ami egyben kevesebb harmonikus torzítással is jár. Más szalagok kevesebb magasat visznek át, és több felharmonikust termelnek, elsősorban az 1-8kHz tartományban. A szalagsebesség azt jelenti, hogy milyen gyorsan fut a szalag a felvevő/lejátszó fej előtt. Általában col per másodperceben szokták megadni, angolul Inches Per Second, rövidítve IPS. Az általánosan elterjedt professzionális szalagsebességek: 30, 15, 7,5 IPS, a kazettás magnó esetében ez csak 1 7⁄8 IPS. Gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy a magasabb szalagsebesség jobb magasfrekvenciás átvitelt biztosít (lineárisabb a karakterisztika, több magas marad meg), és ezzel együtt alacsonyabb a létrejövő THD is. Vagyis kevésbé torzít. Ugyanakkor az alacsonyabb sebesség jobb alacsonyfrekvenciás jellemzőket biztosít, ami által feszesebb mélyeket, de ezzel együtt kevesebb magasfrekvenciát kapunk. Az alkalmazott szalagon és sebességen kívül jelentős szerepet játszik a létrejövő szaturációban a magnó elektronikája és mechanikája is. Minden egyes magnónak eltérő elektronikája van, sőt sok esetben egyes mechanikus részeik is eltérőek, ezért aztán nem csoda, hogy egészen más hangzást adnak.
A próbákhoz a Hornet Tape nevű plugint választottam. Egyrészt azért, mert egyszerűen tölthetjük le a végtelen hosszan használható demó változatot (ami viszont néha megszakítja a hangot egy rövid időre), másrészt kezelése nagyon egyszerű, gyakorlatilag csak pár paramétert lehet beállítani, de alapesetben egy magnónál ennél többre nincs is szükség. Ráadásul több szalagos rögzítőt is képes modellezni, méghozzá több szalagsebességen. Emellett nagyon kedvező ára a rendszeres akciók során akár felére is csökken, így ha megtetszik, talán ez az egyik legolcsóbb plugin.
A szalagos hangzás
Helyezzük el a Hornet Tape-et a "Szaturált MIX" busz első insert pontjára (vagy ha nem hoztuk létre, akkor a maszter buszra) és nyissuk meg a plugint. Elsőként kapcsoljuk ki az Auto gain (automatikus hangerő), Out. comp. (kimenti jelszint kompenzáció) és Hiss (zaj) kapcsolókat. Indítsuk el a lejátszást, és a Bypass kapcsolóval kapcsoljuk ki-be a plugint, hasonlítsuk össze a két hangzást. Amit elsőre észrevehetünk, hogy bekapcsolt állapotban a zene egy kicsit tompább, ami inkább abból adódik, hogy a jelszintek nem egyeznek. A kompenzáláshoz a kimeneti jelszintet (Output) állítsuk +0,9dB-re. Így máris nem halkul el a zene, és sokkal pontosabban halljuk, hogy mit is csinál a szalagos magnónk. (Beállításokat lásd a fenti ábrán.)
Véleményem szerint akkor a legegyszerűbb észrevenni a különbséget, ha végighallgatjuk a mixet bekapcsolt állapotban (hallásunk hozzászokik a hangképhez), majd az ismétlés kezdete után nem sokkal kikapcsoljuk a plugint. (Akinek gyakorlottabb a hallása, sokkal sűrűbb kapcsolgatással is jól hallja a változást, de ez a cikk elsősorban nem nekik szól.) Mit tapasztalhatunk a magnó kikapcsolásakor? A zene mesterségessé válik, valahogy nem hat természetesen. Ugyanakkor a 3d hangkép is megszűnik, mintha minden egyetlen síkba ugrana össze. Ez nem csak a mélységre érvényes, hanem az egyes hangszerek elkülönültségére is. Bekapcsolt állapotban mindennek van helye, harmóniába kerülnek egymással, kiegyensúlyozottabb, életszerűbb lesz a mix.
Magnók és szalagsebességek
A Deck felirat mellett találhatjuk az aktuálisan kiválasztott magnót és szalagsebességet (sajnos szalagtípust ebben a pluginben nem tudunk változtatni). Amint láthatjuk, eddig egy japán magnót hallottunk 15 IPS sebességgel (nagy valószínűséggel egy OTARI MX-80). Hallgassuk meg a mixet 30 IPS-en is! Ehhez kattintsunk a feliratra, és válasszuk a Japan 30 IPS menüpontot. Ha a váltást a mix hallgatása közben tesszük meg, sokkal szembetűnőbb lesz a különbség! A magasabb sebességen sokkal nyitottabb, tisztább a mix, ha lehet azt mondani, minden még inkább a helyére kerül. Ha váltogatunk 15 és 30 IPS között, jól hallható, hogy 15 IPS-nél simogatóbb, teltebb a basszus, 30 IPS-nél viszont tisztább, élesebb, nyitottabb a mix. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a kimeneti jelszint is megváltozik, így a ki és bekapcsolt állapot összehasonlításához csökkentsük az Output-ot +0,5dB-re, és térjünk vissza a Bypass kapcsolóhoz. A szalagos és szalagtalan mix között 30IPS-nél még nagyobb a különbség, mint 15-nél volt. Bekapcsolt állapotban minden fokozottabban igaz, mindennek jobban van helye, minden sokkal kiegyensúlyozottabb, életszerűbb. A különbség az összehasonlító spektrum diagramon is látható, bár nem tűnik túl nagynak.
Ne álljunk meg itt, próbáljuk ki a többi elérhető magnót is! Először próbálgassuk őket végig sorban, majd a 15 és 30 IPS-eket külön is, hiszen így hallhatjuk a valódi különbségeket. Figyeljünk oda, hogy sajnos az egyes modellek között hangerő különbségek adódnak, amit az Output-al érdemes kiegyenlíteni. Ha mindet végigpróbáltuk, már tudjuk, hogy bizony van különbség, és nem is kicsi. Érdemes tehát mindig az adott feladathoz legjobban illőt használni. Hogy ezt hogy tudjuk kiválasztani? A módszer végülis nagyon egyszerű, meghallgatjuk az összeset, és amelyik a legjobban tetszik, azt használjuk! Nekem a példa szerinti mixen a Japan 30 IPS modell tetszik a legjobban. Ez adja talán a leginkább lineáris mixet. Bár a Swiss 30 IPS nagyon jól kihozza a basszusgitár pengetését (mivel emeli a 200Hz alatti részeket), a mix többi része viszont egy kicsit tompább lesz.
Tipp:
Analóg modellezések esetében a legtöbbször az a kérdés merül fel az amatőrök részéről, hogy "De mennyire hasonlít ez az eredetihez?". Ez a kérdés véleményem szerint teljesen értelmetlen. Egyrészt az eredetik sem adnak tökéletesen egyforma hangzást, ezért aztán kérdés lenne az is, hogy melyikhez hasonlítjuk? Másrészt itt nem az a lényeg hogy hasonlítson valamire, hanem hogy amit hallunk az tetszik-e vagy sem. Ha igen, akkor mit számít az, hogy mire és mennyire hasonlít?
Jelszintek-túlvezérlés
Miután kiválasztottuk a legjobban tetsző magnót (a folytatásban Japan 30 IPS-t használok), lépjünk tovább a szaturáció mértékének beállításához. "Miért, eddig mit csináltunk?" -kérdezheti az egyszerű olvasó. Nos, eddig csak kiválasztottuk a "torzítónkat", most beállítjuk azt, hogy mennyire torzítson. Ehhez azonban először át kell néznünk egy fontos elméleti (és egyben gyakorlati) kérdést.
A dinamikatartományról szóló részben megtudhattuk, hogy minden analóg hangtechnikai eszköznek van egy optimális jelszintje, ezen működik úgy, ahogyan azt a tervezői megálmodták. Ezt hívjuk nulla VU-nak. Ha túlságosan ezen szint alatt használjuk, magas lesz a zaj, ha túlságosan felette, akkor pedig erősen torzít, vagy akár ki is gyulladhat. A felgyulladást kivéve nagyjából mindez igaz az analóg modellezett pluginekre is. Vagyis mindegyiknek van egy 0VU jelszint értéke, és ha a tervezett működést (hangzást) szeretnénk vele elérni, akkor ezen kell használni. Ne felejtsük el, hogy a VU átlagértéket jelez, vagyis szaknyelven RMS! A legtöbb esetben 0VU= -18dBFS (RMS)-re van kalibrálva (az USA-ban néha -20dBFS). A példában használt Hornet Tape is rendelkezik 0VU-val, ami szintén -18dBFS. Tehát ha a magnók "eredeti" tervezett szaturációját szeretnénk elérni, a beérkező jelszintnek -18dBFS RMS-nek kell lennie. Ez persze a mi esetünkben nem probléma, hiszen mi már régen elvégeztük a korrekt előkészítést és minden esetben a gain staging-et is, ezért nem csoda, hogy a Hornet Tape VU metere 0VU körül mozog. Látható tehát, hogy a jó alap elkészítése mindig megéri a fáradtságot!
Amikor a jelszint 0VU fölé emelkedik, akkor elvileg megkezdődik a túlvezérlés, vagyis a szaturáció. (Előfordulhat az is, hogy egyes pluginekben 0VU alatt is van torzítás.) Ha ez csak néhány pillanatra történik meg -mint a példa jelenlegi állapotában-, akkor gyakorlatilag azt kapjuk, amit régebben egy valódi szalagos magnónál is kaptunk volna, vagyis csak a kissé erős jelcsúcsok torzulnak, a többi érintetlen marad. Hiszen ki akarna torz felvételt hallani?
Egy magnó esetében a felvételre kerülő jelszint nagyban függ a beérkező jelszinttől, ami tehát rendkívül fontos, hiszen meghatározhatja a létrejövő torzítást! Hogy a felvételi jelszint beállítása milyen módon van megoldva, az eltérő lehet az egyes pluginek között, a Hornet Tape esetében az Input jelszintet egyben tekinthetjük felvételi jelszintnek is, értékét pedig a VU meterekről olvashatjuk le.
A következő próbában állítsuk be a felvételi jelszintet úgy, hogy az soha ne lépje túl a 0VU értéket! Ez a példa szerinti mix esetében nagyjából -3dB, állítsuk tehát erre az Input potit. Persze ezáltal a kimenő jelszint is csökken, amit az eredményes összehasonlításhoz, vagyis a korrekt jelszintkezeléshez kompenzálni kell, tehát az Output-ot +3,5dB-re növeljük. Így már biztosak lehetünk benne, hogy a plugin ki-be kapcsolásakor nem fog minket becsapni a hangerő különbség. Indítsuk el a lejátszást, és figyeljük meg mit hallunk. Az előzőekben tapasztalt 3d térbeliség megmaradt, de most még nyitottabb, még szellősebb, ha úgy tetszik tisztább lett a mix. Ha kapcsolgatunk a 0dB és -3dB között, az első próbában szereplő 0dB érték egy erősebben szaturált, kissé már torz, folytottabb, feszesebb hangzást ad, míg a második -3dB nyitottabbat, de ezáltal egyben kissé üresebbet is.
Menjünk most a másik irányba, és hallgassuk meg milyen az a hangzás, amikor maximálisan kihasználjuk a még megengedett legmagasabb jelszintet. Ez azt jelenti, hogy a műszer folyamatosan megközelíti a +3 VU értéket, de nem marad ott állandóan, vagyis még mozog. Ezt az állapotot nagyjából +2dB input és -1,5 output értéknél érjük el. Ahogyan az várható volt, a mix a 0dB input értékhez képest tömörebb, beszűkültebb, sőt a csökkent dinamika miatt kevésbé ütős, vagyis a mély tartományban halkabb is. Ugyanakkor megfigyelhetjük azt is, hogy a létrejövő erősebb szaturáció miatt már jelentős kompresszió, jobban mondva jelcsúcs limitálás is létrejön. Ezáltal azonos hangerő mellett alacsonyabb jelszintet értünk el. (Ha ezt megfordítjuk, mondhatjuk úgy is, hogy azonos kivezérlés érték magasabb hangerőt eredményez.)
Menjünk még egy kicsit tovább, és emeljük a felvételi jelszintet a lehetséges maximumra. Hogy jól halljuk a hatást, a műveletet célszerű folyamatosan végezni. Igen ám, de akkor folyamatosan kéne kompenzálni a kimenő jelszintet is. Nos, erre is van megoldás, méghozzá az Out. Comp. bekapcsolásával (lásd a fenti ábrán). Ilyenkor a felvételi jelszint és a lejátszási jelszint (kimenő) aránya mindig megmarad, vagyis a felvétel hangosítása automatikusan halkítja a lejátszást, halkítása pedig hangosítja. Kezdjük hát emelni a felvételi jelszintet (input) a maximális +18dB-ig. Hát itt bizony már egyáltalában nem finom szaturációról, sokkal inkább erős túlvezérlésről, konkrétan torzításról beszélhetünk. Úgy gondolom, hogy ezt csak effektként, speciális hanghatásként érdemes használni, viszont ebben az állapotban kiválóan látható a hullámformákon a létrejövő erős kompresszió. A mellékelt ábrán a jelentős túlvezérlésből adódóan azonos hangerejű (LU), de jelentősen eltérő jelszintű jeleket láthatunk.
Felvételi korrekció (Bias)
A mágnesszalagos rögzítők megfelelő hangminőségű működéséhez elengedhetetlen a szalagra kerülő jel felvételi korrekciója (bias). Ez azért szükséges, mert ha csak a bejövő jelet rögzítenénk, az egyes frekvenciákon olyan alacsony energiájú lenne, hogy alig változtatná meg a szalag mágnesességét.
Amit nekünk ebből most tudni érdemes az az, hogy a mágnesszalagok frekvenciaátviteli linearitása erősen függ a rögzítési jelszinttől (és még sok minden mástól, mint pl. a már ismert szalagsebességtől). Ezért a beérkező jelhez hozzáadott nagyfrekvenciás jel (40-432kHz, vagyis emberi fül számára hallhatatlan) segítségével olyan magasra emeljük a felvételi szintet, ahol a szalag a lehető leglineárisabb átvitelt adja. A túl alacsony frekvencia a magasakat élessé teszi, a mélyeket elmosódottá, a túl magas pedig homályos és piszkos felvételeket eredményez. Emellett kiemelten fontos a korrekcióhoz használt áramerősség is. A magasabb bias (áramerősség) értéken kapjuk a legalacsonyabb torzítást, vagyis a legtisztább hangot, az alacsonyabban pedig a leglineárisabb magasfrekvenciás átvitelt (több magas). A kettő együtt tehát nem megoldható, nekünk kell választanunk, hogy melyik a fontosabb. A bias tehát alapvetően meghatározza a szalag torzítását.
A Hornet Tape-ben lehetőségünk van a Bias beállítására, de a választható értékek inkább a létrejövő magasfrekvenciás emelést mutatják, mint a korrekciós értéket. Fogjuk fel ezt inkább úgy, mint egy ekvalizert, ami emeli a magasakat (még ha nem is pontosan ezt csinálja). Ha kipróbáljuk, akkor +6dB értéken egy sokkal tisztábban, élesebben szóló hangzást kapunk, mint 0dB-en.
Zaj
Ha további élethűségre törekszünk, akkor mindenképpen ajánlom bekapcsolni a zajt a Hiss gombbal. Itt a zajszintet is megadhatjuk, és az alapértelmezett -76dB elég halknak számít!
Nyávogás
A szalagsebesség ingadozását magyarul nyávogásnak hívjuk (wow and flutter), és nagyban hozzájárul a szalagos torzításhoz, leginkább a frekvenciatorzításhoz. A Hornet Tape-ben ilyen funkció nincsen, ha tehát szükségesnek érezzük ahhoz, hogy még szélesebb és mélyebb 3d hangképet kapjunk, akkor válasszunk olyan plugint, ami rendelkezik ezzel a funkcióval. Kifejezetten ajánlom a Waves J37-et, ami szerintem megdöbbentő élethűséget képes adni szinte minden anyagnak.
A próba további részében a következő beállításokat választottam: Deck: Japan 30 IPS, Input -3dB, Output +3,5dB, Bias: +3dB, Hiss kikapcsolva. Ahhoz azonban, hogy a következő eszközöket magukban is megismerjük, egyelőre kapcsoljuk ki a szalagos magnónkat (vagyis a plugint helyezzük Bypass állásba).
Második lépés: Keverőpult szimuláció
A magnószalagra készült felvétel a legtöbb esetben egy keverőpulton, vagy valamilyen előerősítőn keresztül készítjük el, de valószínűleg a lejátszás is keverőn keresztül történik. Nem véletlen tehát, hogy az analóg szimulációnk második lépése ennek modellezése.
Ebben a cikkben csak a maszter csatornán elhelyezett analóg szaturációval foglalkozunk, ezért viszonylag egyszerű dolgunk van, ha keverőpultot szeretnénk szimulálni, hiszen most összesen csak két csatornát használunk, egy balt és egy jobbat. Az egyszerűbb modellezések általában sztereók, vagyis erre a feladatra tökéletesen megfelelnek. Alapvetően bármely keverőpult-csatorna modellezés jó lehet, de ha igazán élethű hangzást szeretnénk elérni, érdemes olyat választani, ami kifejezetten buszt modellez, nem csak "egyszerű" csatornát. Ilyen pl. a Waves NLS rendszere, ahol több csatornát és egy buszt modelleztek. A Brainworks TMT technológiás keverőpult pluginek csak csatornákat modelleznek, de végső soron a TMT miatt elég lehet az is, ha olyan csatornapárt választunk, ami a mixben nem szerepel (pl. 71-72). Ezek persze kereskedelmi termékek, de szerencsére az ingyenes pluginek között is találunk használhatókat!
A keverőpultban lévő erősítő fokozat alapvetően kétféle lehet. Vagy elektroncsöves (ebből van a kevesebb), vagy valamilyen félvezetős, hívjuk ezt most tranzisztorosnak. Természetesen egyéb alkatrészeket is tartalmaznak, de azok általában ugyanazok mindkét fajtában. Emellett a jobbakban transzformátorok biztosítják a ki- és bemenő jelek illesztését, tehát transzformátor szaturációról is beszélhetünk, bár amint azt az előző részből már megtudtuk, a legfontosabb az adott eszköz tervezése, és nem a benne található alkatrészek.
A következő próbákban nem megyünk bele olyan részletesen a dolgokba mint a szalagos magnónál, mert szerintem már mindenki tudja, hogy mit érdemes figyelni. Inkább csak lehetséges megoldásokat szeretnék bemutatni, amiből már mindenki ki tudja majd választani, hogy mikor milyen irányba érdemes haladnia.
Elektroncsöves modellezés
Elsőként nézzünk egy ingyenes elektroncsöves keverőpult plugint, amit a Shattered Glass Audio készített, és az egyik híres Abbey Road REDD pultot modellezi, amit sok Beatles felvételen is hallhatunk. Helyezzük el a plugint a "Szaturált MIX" buszra, közvetlenül a Hornet Tape után, és nyissuk meg. A 0VU természetesen itt is -18dBFS-re van kalibrálva, és az aliasing csökkentésére négyszeres túlmintavételezést alkalmaztak, így biztosak lehetünk benne, hogy elég jó minőségben hallhatjuk a szaturációt. Az alap sztereó módban (ST) a két oldalt egymástól függetlenül tudjuk beállítani, ami egy kissé nehézkessé teszi a próbálgatást, így azt javaslom, kapcsoljunk inkább "LS" módba, ahol a két oldal egyformán mozgatható. Jó ha tudjuk, hogy az Output tolópotik csak a kimenő jelszintet változtatják, vagyis nem itt keletkezik a torzítás, hanem az előerősítőn, ami az Input potik és az EQ után helyezkedik el. Ha elindítjuk a lejátszást, máris mintha jobban szólna... de ne hagyjuk magunkat becsapni a magasabb hangerő által, kompenzáljunk az Output potival. Máris nem akkora a különbség, de azért jól hallható, hogy a mix egy kicsit bedúsult, és mintha közelebb is került volna. Mindez természetesen a torzításnak köszönhető, ami persze azért jön létre, mert a jelszint egy picit túlvezérlődik. Sajnos a VU meterek a kimenő jelszintet jelzik, így csak füllel hallhatjuk, hogy vajon mekkora lehet a pluginen belül a túlvezérlés.
Nézzük mi történik, ha növeljük az erősítést! (Hiszen ezért vagyunk most itt...). Ezt az Input feltekerésével érhetjük el. Az első pöttynél máris kb. 5dB-t emeltünk, ami már hallható torzítást eredményez, és a túlvezérlés miatt kialakuló limitálást jól láthatjuk a mellékelt összehasonlító hullámforma ábrán is. Figyeljünk oda, mert a valódi hangzást csak akkor fogjuk hallani, ha az Output-al kompenzálunk! Ez sajnos nem egy jó megoldás. Nulla dB alatti értékeknél nem tapasztaltam hallható hangkép javulást, és ha figyelembe vesszük a nullánál magasabb értékeken létrejövő erős torzítást, én ezt a plugint inkább a torzítók közé sorolnám. Viszont egy kicsit megváltozik a helyzet akkor, ha "rendeltetés szerűen" használjuk, és bekapcsoljuk a Hornet Tape-et is. Ezzel együtt a RED (igaz csak 0dB input-on) már elég rendesen feldobja a hangzást! További mélységet, kiegyensúlyozottabb frekvenciaeloszlást és ezáltal kellemesebb hangképet ad. Mégsem ördögtől való a csöves pult... De haladjunk tovább a fejlődés útján, és nézzük milyen lehet egy tranzisztoros keverőpult hangzása. Ehhez persze előbb kapcsoljuk ki a magnónkat és a csöves pultunkat!
Tranzisztoros modellezés
A tranzisztoros hangzás szimulálásához egy szintén ingyenes, de kiváló minőségű plugint fogunk használni, ami ráadásul kifejezetten a maszter buszon érzi jól magát (de ettől függetlenül csatornákon is használhatjuk, ha kell). A Klanghelm által készített IVGI-ről van szó, ami gyakorlatilag minden jóval el van látva, amire csak szükségünk lehet. Természetesen -18dBFS-re van kalibrálva, a tisztától a túlvezéreltig állítható a szaturáció (DRIVE), sőt az ASYM MIX paraméterrel azt is beállíthatjuk, hogy a torzított hullámforma mennyire legyen szimmetrikus, bár ez itt nem a páros felharmonikusokat növeli, hanem a dinamikát tartja meg. A RESPONSE potit balra tekerve inkább az alacsony frekvenciák szaturálódnak, jobbra tekerve inkább a magasabbak. Egy valódi analóg eszközhöz hasonlóan, az egyes paraméterek értéke folyamatosan, véletlenszerűen változik, vagyis modulálódik, így biztosak lehetünk benne, hogy élethű modellezést használunk (legalábbis ebben az értelemben). Nem utolsó sorban egy kiváló VU metert is kapunk, ami képes a bejövő és kimenő jelszint különbségét is jelezni (OUT-IN), itt tehát rendkívül egyszerű dolog lesz a jelszintkezelés! Miután elhelyeztük a plugint a RED után, kezdjük is mindjárt ezzel.
Indítsuk el a lejátszást, majd kattintsunk az "IN" ledre. Itt ellenőrizhetjük a beérkező jelszintet, ami nekünk most pont megfelel, vagyis néha-néha pirosba kerül, ami kifejezetten jó. Ha nem így lenne, a "Trim"-el tudjuk kompenzálni a jelszintet. Következő lépésként kompenzáljuk a kimenő jelszintet, ami egy kicsit magas, amint azt láthatjuk is, ha az "OUT-IN"-re kattintunk. Csökkentsük az Output értékét addig, amíg a műszer mutatója nem kerül a 0VU értékre. A létrejövő analóg hangzás teszteléséhez már nincs is más dolgunk, mint ki-be kapcsolgatni a plugint. Ezt legegyszerűbben a VU meterre kattintva tehetjük meg.
Az alap beállításokon nem sok különbséget hallunk, inkább csak a magasak tompulnak egy kicsit és a basszus erősödik, bár azt be kell vallanom, ezzel együtt finomabbá és egy kicsit háromdimenziósabbá is válik a mix. A Drive értékének emelésével egyre jobban erősödik a túlvezérlés, ami 5 felett már hallhatóvá is válik. Ezzel együtt a mélység is kezd megszűnni, minden egy síkba préselődik össze. 7 felett az aszimmetrikus hullámforma miatt már hangmagasság torzulást is tapasztalhatunk (lásd a lenti ábrán). 5-ig viszont elfogadható marad a torzítás, ami elsősorban a hangzás megvastagodását, dúsulását, és az egyes hangszerek 3d elhelyezkedését jelenti. Ez utóbbi csak kis mértékben tapasztalható, pl. 3-as Drive-nál a pergődob szépen a fel-le irány közepére kerül, amivel eltávolodik az énektől. Ez már csak azért is jó dolog, mert a legtöbb esetben a pergő és az ének zavarják egymást. Tovább javíthatunk a hangzáson, ha a RESPONSE-al a felharmonikusokat eltoljuk a magasabb frekvenciák irányába (HF+). Ha a másik irányba haladunk (LF+), akkor a mix szépen finomodik, ha úgy tetszik csendesül, bár itt most nem a hangerejére gondolok, hanem minden olyanná válik, mintha gyengédebben játszanának.
Az IVGI rendelkezik még egy beállítható paraméterrel, amit a legtöbb pluginben nem találunk meg, ez pedig az X-TALK, ami áthallást jelent. Az áthallás az analóg keverőpultok egyik fontos tulajdonsága, legalábbis ami az analóg hangzást illeti. Ez alapvetően egy hiba, és azt jelenti, hogy az egymáshoz közel elhelyezkedő csatornák jelei a másik csatornán is hallhatóak, természetesen sokkal alacsonyabb jelszinttel, ami kb. -90dB-t jelent. Ez nem tűnhet soknak, de a mix ettől is élethűbb lesz egy kicsit!
Mint azt a RED-nél már tapasztaltuk, önmagában az IVGI sem tesz igazi csodát (de mint már tudjuk, ezt nem is várhatjuk el csak egyetlen plugintől), viszont a Hornet Tape-el együtt már jelentősen javul a hangképünk. Nagyjából ugyanazokat a változásokat tapasztalhatjuk, de mint várható volt, egy kicsit finomabb, visszafogottabb formában. Ez nem is csoda, hiszen a tranzisztorok alapvetően tisztább hangzást adnak, mint az elektroncsövek. Az IVGI használatakor én nem tapasztaltam kiemelkedően nagy javulást a 3d térben, viszont a dúsítást szerintem finomabban, kezelhetőbben és szebb hangzással oldotta meg mint a RED, így én elsősorban erre alkalmaznám. Másodsorban pedig kiválóan használható a mix spektrumának módosítására, vagyis tompításra vagy élesítésre, méghozzá olyan módon, amit egy normál ekvalizerrel nem tudunk megoldani. Ennek a képességnek talán még nagyobb hasznát vehetjük a sávokon, de erről majd a következő részben lesz szó. Ha felváltva hallgatjuk a két keverőpult szimulációt, teljesen egyértelművé válik, hogy a RED és az IVGI más hatást ad. Remélem már mindenki kezdi érteni, hogy miről is beszélek, amikor analóg hangzást emlegetek.
Transzformátor modellezés
Az elektroncsöves keverőkbe szinte biztos hogy találunk illesztő-transzformátort, de a jobb tranzisztoros pultokban is. Azt nem tudom, hogy a próbában eddig használt pluginekbe beépítették-e ezek modellezését, de ne bízzuk a dolgot a véletlenre, és turbózzuk fel a hangzást egy külön trafó modellezéssel. Ehhez először a Variety of Sound TesslaSE pluginjét fogjuk használni. Helyezzük el a "Szaturált MIX" buszra, közvetlenül a keverőpult modellezésünk után, amit egyelőre kapcsoljunk ki a szalagos modellezéssel együtt.
Bár a TesslaSE elvileg 0dBFS-re van kalibrálva, az általunk jelenleg használt (szabványos) -18dBFS RMS jelszinttel is jól működik. Ha megnyitjuk a plugint és elindítjuk a lejátszást, máris kapunk némi szaturációt, még akkor is, ha a VU meter mutatója nem kerül a piros szakaszba. A korrekt összehasonlításhoz persze elengedhetetlen a jelszintkezelés, ennek megfelelően az Output-ot -3,5dB-re kell állítanunk (lásd az első ábrán). Amit már elsőre is könnyen észre lehet venni, hogy a hangzás tisztábbnak tűnik, és a háttérben lévő hangok előbbre kerülnek. Eközben a hangkép kiszélesedik, nő a 3d tér, és az egész mix hihetőbbnek hangzik.
Nézzük, mi történik, ha növeljük a belső jelszintet, vagyis elkezdjük a transzformátort túlvezérelni! Ezt a Saturate paraméter értékének emelésével tehetjük meg. (A kimenti hangerő is megnövekszik, ezért ezt mindig korrigálni kell!) 2.0 értéknél -ahogy várható volt- a mix elkezd dúsabb, teltebb lenni, amit kicsit hangosabbnak hallunk, de eközben -az IVGI-nél tapasztaltakhoz hasonlóan- a mélység is elkezdett csökkenni. 4.0 fölötti értékeknél már kezd hallatszani a torzítás, persze egyáltalában nem olyan mértékben, mint a RED vagy IVGI esetében. Ezzel együtt a mix 3d képe kezd egy középen elhelyezkedő sávvá alakulni, és minden egyre közelebb kerülni. Az alacsony frekvenciák dinamikája csökken, amitől nem csak kevésbé ütőssé válnak, hanem kicsit halkabbá is. A 6.0-ás maximális értéken már szinte végig torzít minden, a tipikus "nem bírja a cucc a nagy hangerőt" hangzást kapjuk. Ezt szinte már torzítós hangzásra is fokozhatjuk, ha az Input potival megemeljük a beérkező jelszintet (Ne feledjük el a kimenetet hozzáigazítani!).
Egy kicsit más jellegű torzítást, és ezáltal más hangzást kapunk, hogyha nem a szaturációt emeljük, hanem a bemeneti jelszintet. Ezt +12dB-ig az Input potival tehetjük meg, de ha ez nem lenne elég (a jelen -18dB-es szintnél nem elég), akkor a VU meter mellett található 0 +3 +6 +9dB kapcsolókkal adhatunk rá további erősítést (ez az állapot látható a mellékelt ábrán). A szaturáció ilyenkor persze az alap 1.0 értéken áll, de ha még erősebb torzítást szeretnénk, akkor semmi akadálya nincsen, hogy akár 6.0-ig is feltekerjük. Érdekes módon, a lehető legtorzabb hang eléréséhez ebben az állapotban ki kell kapcsolni az extra erősítést, vagyis a legfelső 0dB gombot kell benyomni. Ilyenkor már szinte overdrive hangzást kapunk, ami a példa szerinti esetben nem, de más keverési szituációban bizony jól jöhet.
A TesslaSE még két extrát tartogat nekünk. Az egyik a "phat" kapcsoló, amivel dúsabb harmonikus tartalmat hozhatunk létre (lásd a lenti ábrán), a másik pedig az "SBE", ami SUBBASS ENHANCEMENTS-et jelent. Ezt magyarul a legjobban úgy fordíthatjuk, hogy szub-basszus kiemelés, ami szerintem nem más, mint egy 55 Hz-re állított rezonáns felüláteresztő szűrő. Ez a szaturációval együtt olyan mélyemelést ad, amit normál ekvalizerrel nem igazán tudnánk megoldani. Próbáljuk ki mindkét extra funkciót, majd használjuk ízlés szerint. Ami a phat módot illeti, részemről a példa szerinti mixben nem hallok nagy különbséget, talán egy kicsit finomabb, de ezzel együtt kicsit szűkebb pergődobokat, és jobban a háttérbe helyezkedő kísérő hangszereket. Ezzel szemben az SBS kiválóan hallható, szépen megadja a basszus alját, miközben kicsit tisztítja is a szub részeket. Nekem az első TesslaSE ábrán látható beállítás tetszik a legjobban, így az extrákat is ezzel teszteltem.
Szalag+keverő+trafó
Hallhattuk, hogy a TesslaSE önmagában is elég szépen javítja a hangzást és a hangképet, de nézzük mire képes akkor, ha "normál" módon használjuk. Elsőként a szalagos szaturációt kapcsoljuk be mellé, és hallgassuk meg milyen hangzást adnak együtt. A 3d tér kicsit tágabb és szellősebb lesz, a szeparáció is némileg megnő, és az egész mix egy kicsit tisztábbnak hat. Ezeket a tulajdonságokat azonban még tovább javíthatjuk, ha emeljük a szaturáció értékét. Minél magasabbat állítunk be, annál tisztábbá, szélesebbé és mélyebbé válik a tér, de vigyázzunk, ne essünk túlzásba, mert akkor már hallható torzítás is kialakul! Természetesen az Output-al minden esetben korrigáljuk a hangerőt, máskülönben becsapjuk magunkat. Szerintem 1,5 Saturate és -5,0 output jó hangzást ad.
Ne feledkezzünk el a keverőpult modellezésekről sem, és kapcsoljuk be őket is, persze csak egyesével, külön-külön! Itt jön meg az igazi 3d tér és tiszta hangzás. A RED egy kicsit nagyobb mélységet, és szélesebb teret ad, bár néha már hallható túlvezérlésbe (torzításba) is belefut. Ezt persze többféleképpen is korrigálhatjuk a három plugin jelszint beállításával. Az IVGI nem ad annyi mélységet, de az összes hangszer közelebbről szól, és ennek köszönhetően mindegyiknek sokkal konkrétabb, szinte kézzelfogható a jelenléte. Nekem most jobban tetszik, mint a RED. Ne felejtsük el kipróbálni a phat és SBE módokat sem, az utóbbi nagyon szép kerek basszust ad, ráadásul szinte teljesen középre is helyezi azt.
Hogy mennyit számít a három plugin együttes használata? Erről könnyen meggyőződhetünk, ha egyszerre kapcsoljuk ki-be az összeset. A különbség óriási, minden sokkal szebben, érthetőbben és tisztábban szól. Van tér minden irányban, és van levegő is a hangszerek között. Olyan, mintha már nem előttünk, egy sík képernyőn történne minden, hanem benne ülnénk a zenében.
Kereskedelmi pluginek között viszonylag könnyen találunk kifejezetten transzformátor modellezést, mint pl. a Kush-Omega sorozatot, a Kazrog-True Iron-t, vagy az IK Multimedia-Saturator X, Klanghelm-SDRR, URS-Saturation. Sok analóg modellezett ekvalizer és kompresszor is beépítve tartalmazza a transzformátor modellezést, így ha nem használjuk ezek eredeti funkcióját, vagyis csak átküldjük rajtuk a jelet, akkor nagy valószínűséggel trafó szaturációt kapunk. Az ingyenes pluginek közül ilyen pl. a Variety of Sound ThrillseekerVBL, ThrillseekerLA.
Harmadik lépés: Egyéb analóg modellezett eszközök
Bár az analóg modellezett kompresszorokkal és ekvalizerekkel a sorozat következő részében, a sávokon és csatornákon történő használatuknál foglalkozunk majd részletesebben, egy kicsit most is belekóstolunk a témába. Tesszük ezt annál is inkább, mert sok esetben nem csak ott, hanem a maszter buszon is használjuk őket. Most elsősorban nem az eredeti rendeltetésükről lesz szó (EQ és kompresszor), hanem az analóg modellezésükből eredő torzításaikról, vagyis hogy miként használhatjuk azt a maszter buszon, további hangzásjavítás céljából.
Elsőként nézzük a fentebb már említett ThrillseekerVBL-t, ami kifejezetten a maszter buszra tervezett analóg limiter modellezése (az 50-es évekre jellemző elektroncsöves hangzással). Helyezzük el a plugint a TesslaSE után és nyissuk meg. A limiter résztől eltekintve, találhatunk benne kikapcsolható transzformátort (TRAFO), amivel némi szaturációt hozhatunk létre, és egy belső erősítő fokozatot (AMP), amivel viszont már akár jelentős torzítást is. Gondolom a legtöbbeknek nem ez a céljuk a maszter buszon, így egy jó beállítási módszer, hogy csak addig tekerjük fel, amíg meg nem halljuk a torzítást. Ha már torzít, akkor egy kicsit visszaveszünk, és máris megvan az ideális beállítás (sweet spot). Figyeljük meg, hogy minél magasabb értéket választunk, annál kevesebb magasfrekvencia marad meg, vagyis annál tompább lesz a hangzás, pont mint egy elektroncsöves rendszerben. Ilyenkor két lehetőségünk van. Vagy azt a legmagasabb értéket választjuk, ahol még nem tompul jelentősen a mix, vagy igénybe vesszük a BRILLANCE potit, ami nem más, mint egy magasfrekvenciás shelf EQ. Segítségével "pótolhatjuk" az elveszett magasakat.
A torzítás még finomabb beállításához további két paraméter áll rendelkezésünkre. Az egyik az EMPHASIS, amivel a kompresszor vezérlőágáról és az erősítőről levághatjuk a mélyeket, vagyis egy felüláteresztő szűrő. Balra tekerve csökken, jobbra tekerve nő a szűrő frekvenciája, vagyis jobbra tekerve egyre kevesebb mélyet kapunk torzítva. Hatása alacsony torzítás esetén kicsi de észrevehető, erősebb torzításoknál viszont határozottan hallható. A harmadik paraméter a BIAS, ami a magnókhoz hasonlóan egy előfeszítést jelent, de itt az elektroncsövekre vonatkozik. A potit jobbra tekerve erősebb torzítást kapunk, balra tekerve gyengébbet. Ha egyáltalában nem szeretnénk a kompresszor részt használni, akkor az In Gain-el csökkentsük a bejövő jelszintet egészen addig, amíg a GR meter már szinte egyáltalában nem mozog. Ez persze meghatározza a létrejövő torzítást is, így teljesen sohasem tudjuk kikapcsolni a limitálást. Szinte minden paraméter változtatás egyben kimenő hangerő változást is okoz, amit az Output potival tudunk kompenzálni. Ez teljesen digitális, és az analóg modellezést követően van elhelyezve, tehát csak a kimenő jelszintet befolyásolja, a létrejövő hangzást egyáltalában nem. Ha a mellékelt ábrán látható beállításokat használjuk, egy kissé dúsabb, sűrűbb hangzást kapunk, egy kicsit minden közelebb kerül, bár a hatás egyáltalában nem olyan erős, mint sok előző esetben tapasztaltuk.
A következő példában a szintén ingyenes ThrillseekerLA-t fogjuk egy kicsit megcsavargatni, méghozzá azt az esetet kielemezve, amikor egy eszközt nem csak egyetlen feladatra használunk. Ez most azt jelenti, hogy nem csak maszter busz kompresszióra, hanem szaturátorként is, ami most elsősorban exciter-t jelent. Kapcsoljuk ki a VBL-t, és helyezzük el mögé az LA-t. Állítsuk be a képen látható módon. Bár ez egy opto-kompresszor, azért megpróbáltam egy elfogadható busz kompresszor beállítást találni. A lényeg, hogy a jelszint csökkentés ne legyen nagyobb mint 2dB, és kapcsoljuk be a szaturációt az INTERSTAGE kapcsolóval. Ekkor alul megjelennek a szaturáció paraméterei. Elsőként kapcsoljuk be a transzformátort (Transformer On), és emeljük a THD-t a maximális szintre. A Spectrum kapcsolóval tudjuk beállítani, hogy a felharmonikusok milyen frekvenciatartományban keletkezzenek. FULL állásban a teljes spektrumot lefedik, LF állásban inkább a mélyeket, HF állásban inkább a magasakat, közöttük pedig a feliraton láthatóakat. A transzformátor szaturáció kapcsolója csak a trafó modellezést kapcsolja, nem magát a szaturációt, és a trafó torzítás csak FULL, LF és 500 Hz állásban jön létre! Vagyis kikapcsolt Transformer állásban is létrejön a beállított paramétereknek megfelelő torzítás, de az nem lesz frekvencia függő!
Tipp:
A ThrillseekerLA-t használhatjuk csak szaturátornak is, ha a kompressziót 1:1-re állítjuk be. Ehhez a Range potit teljesen balra kell forgatni.
Indítsuk el a lejátszást, és közben kapcsolgassuk a Spektrum kapcsolót. Figyeljük meg, hogy melyik állásban mi kerül kiemelésre. Az exciter módhoz a HF állás a legjobb, a kitűzött hatás eléréséhez tehát használjuk ezt. A hangzás sokkal tisztábbá és nyitottabbá válik, miközben a kompressziónak köszönhetően a háttér hangok is közelebb kerülnek. Ha úgy érezzük, hogy a mix túl éles, akkor a THD csökkentésével tudjuk szabályozni a hozzáadott felharmonikusok jelszintjét. Figyelem, ez nem egy EQ, vagyis nem a meglévő frekvenciákat erősíti, hanem újabbakat hoz létre!
A létrejövő torzítás a bemeneti jelszint függvényében változik. Vagyis alacsony jelszintnél kevesebb torzítás hallható, mint magasabbnál -akárcsak egy valódi analóg eszközben. A bemeneti jelszintet beállíthatjuk az INPUT potival, és ellenőrizhetjük a VU meter IN állásában. Ehhez persze elengedhetetlen, hogy a megfelelő kalibrációs értéket is beállítsuk. Jelen esetben 0dBFS és -18dBFS között válthatunk, vagyis ha a MIX-LEVEL-t -18dB-re kapcsoljuk, akkor a VU meter kb. -4,5dB állása felett már maximális THD-t kapunk, amit a THD meterről is leolvashatunk. Vigyázzunk azonban amikor a kimeneti szintet a VU meter segítségével szeretnénk beállítani, az ugyanis mindig 0dBFS-re van kalibrálva! Vagyis -18dBFS RMS bemeneti jelszint IN állásban 0VU-t fog jelezni, kimeneti állásban (OUT) viszont csak -18dB VU-t.
Természetesen hasonló hatások várhatóak bármely más analóg modellezett plugintől, így az ekvalizerektől is. Hogy példát is hozzunk, vagyis legyen mit kipróbálni, elsőnek lássunk egy ingyenes EQ-t, méghozzá a Sonimus-SonEQ Free-t. Ez nem csak egy remek EQ, hanem egy remek szaturátor is. Elvileg az API 550 és a Pultec EQ-t ötvözi, bár azt nem tudom pontosan, hogy ez a kettő hogyan került össze. Helyezzük el a plugint a következő szabad insert pontra, és nyissuk meg. Alapállapotban semmilyen különbséget nem tapasztalhatunk, vagyis nyugodtan kijelenthetjük, hogy maga az EQ digitális jellegű (ettől még nagyon jól használható). Ez nekünk most azért jó hír, mert így nem muszáj hangszínszabályzást is végezni ahhoz, hogy hozzájussunk a szaturációhoz.
A pluginben lévő analóg modellezett túlvezérlést a Drive kapcsolóval tudjunk bekapcsolni (tegyünk is így), és a potival tudjuk meghatározni az erősségét. Ahogy növeljük a túlvezérlést, egyre erősebb mélyeket, és egy kicsit visszafogottabb magasakat hallunk, a 3d képben pedig némi mélység is létrejön, de inkább közelebb kerülnek a hangok. Amit hallunk, az nem az EQ, hiszen ahhoz hozzá sem nyúltunk, ez csak maga a torzítás, ez az ami bedúsítja a hangzást. Ha tetszik a dúsulás, de túl sok a mély, akkor az EQ-val egyszerűen korrigálhatunk. A korrekt összehasonlításhoz a kimeneti jelszintet természetesen mindig korrigálni kell!
A WOOW kapcsoló egy mindentáteresztő szűrőt helyez a jel útjába, ami fázistorzítást végez, ezzel pedig egyfajta pszichoakusztikai hatást valósít meg, amitől háromdimenziósabbnak halljuk a hangot. A jelen mix esetében ez szerintem csak akkor valósul meg, ha a szalagos, keverőpult és transzformátor modellezéseket is bekapcsoljuk, sőt akár még a VBL-t, vagy az LA-t is. A különbség így sem óriási, de jól hallatszik. Mint tudjuk, az élethű modellezéseknek pont ez a lényege, mindenki csak egy kicsit tesz hozzá a végső képhez. Azonban jó ha tudjuk, hogy a WOOW módot elsősorban csak a maszter buszon, és ott is csak nagy körültekintéssel használjuk, pl. az utolsó pluginek között, mert a fázistorzítás máskülönben több kárt okozhat, mint amennyi hasznot hoz.
Az egyik legjobb maszter busz EQ amit valaha próbáltam a Nomad Factory British NEQ-1972, ami a Neve 1081 EQ modellezése lenne. Hogy mennyire közelíti meg az eredetit nem tudom, és nem is sokat számít. Ez az egyik titkos csodafegyverem, mert olyan 3d teret alakít ki, amit más pluginben még nem hallottam, egészen nyugodtan nevezem csodának. És ehhez még az EQ-t sem kell használni, csak magát a plugint elhelyezni a maszter buszon. A mellékelt képen az Andrew Scheps által használt Router busz beállításokat láthatjuk, amikkel még tovább javíthatjuk a hangzást. Ismétlem, a lényeg nem a hangszínszabályozásban van! Demo változat letölthető az All previous products-ból.
A kompresszorok és ekvalizerek mellett természetesen sok más analóg modellezett plugint is alkalmazhatunk ugyanezekre a feladatokra úgy, hogy az eredeti funkciójukat kikapcsoljuk (nem használjuk), és csak a torzításukat vesszük igénybe. Rengeteg ilyen van és lesz a jövőben is, jelen írásnak pedig nem célja az összes felsorolása, vagy kipróbálása. Ezt tegye meg mindenki saját maga, és alakítsa ki a saját eszközparkját erre a célra.
Negyedik lépés: Közvetlen hangkép módosítás
Létezik kifejezetten analóg 3d hangzást szimuláló plugin is, ami hogy úgy mondjam, direkt rombolja szét a sztereó két oldalának fázis-, jelszint- vagy spektrum információit, ezzel hozva létre a 3d teret. Jó példa az ingyenes VOS-Rescue Mk2, ami kifejezetten hangkép módosításra készült eszköz.
Az optimális 3d hangkép beállításához a következő módszer ajánlott:
Először is állítsuk be a sztereó szélességet. Erre a Rescue két egymással párhuzamosan is használható megoldást kínál: Egyrészt a SIDE (vagyis szélek) jelszintjének beállítását, amit a Side oldalon lévő Gain-el tehetünk meg, másrészt a Width paramétert, ami mint az a mellékelt ábra felső részén is látszik, olyan módon képes szélesíteni a sztereó képet, hogy egyes frekvenciákat a baloldalra, másokat a jobboldalra tol el. Ez nem olyan drasztikus jelszint változás, hogy magát a programanyagot megváltoztassa, viszont szélesebb teret, és kissé megnövekedett mélységet ad. Ezzel együtt a széleken lévő hangot egy kicsit a hallgató mögé is elmozdítja. Jó ha tudjuk, hogy a teljesen monó (egycsatornás) jelet nem képes jelentősen széthúzni.
Második lépésként állítsuk be a középen lévő (főszereplő) hangok mélységbeli elhelyezkedését, egyszerűbben mondva, hogy mennyire legyenek közel hozzánk (a hallgatóhoz). Ezt egyrészt a MID Gain-el tehetjük meg, ami a középrész jelszintjét határozza meg, másrészt a Punch potival, ami viszont más módszerekkel magát a jelenlétet erősíti. Szerintem ez utóbbi használata sokkal célravezetőbb!
Hogy az analóg eszközök egy másik tulajdonságát is modellezzük, külön állíthatjuk be a közép (M) és szélek (S) dinamikatartományát a Limit potikkal, és természetesen szaturációt is kapunk, amit a Width, Punch, Limit és Gain potik állásának kombinációja határoz meg. A belső túlvezérlést a Limit potik mellet látható ledek felvillanása jelzi, de hogy megfelelő torzítást kapjuk, elengedhetetlen a használt kalibrációs szint beállítása a Mix Level értékkel (A mi esetünkben ez ugye -18dBFS). Az Analog kapcsolóval valódi analóg működési hibákat szimulálhatunk, mint pl. modulált frekvencia- és fázismenet, valamint csatorna áthallás (crosstalk). Az egyes beavatkozások természetesen jelszint változást okoznak, amit MS szinten az ott található Gain potikkal, globálisan pedig a Volume-al tudunk kompenzálni.
Mint arról már volt szó, digitális tartományban a tranziensek gyakorlatilag változatlanok, ami alapvetőn azt jelenti, hogy erősek maradnak. Az analóg eszközök hangzásában viszont az egyik meghatározó dolog pont a csökkent tranziens átviteli képesség. Ez nem csak a dinamikát és a hangzást határozza meg, hanem a sztereó és 3d hangképet is. A Depth és Ramp potikkal az algoritmus által átengedett tranzienseket tudjuk beállítani, így további mélységet adhatunk a mixhez. A legfőbb különbség közöttük, hogy a Ramp az MS feldolgozással együtt működik, és növelésével egyre több tranziens információ jut át az algoritmuson, ami természetes 3d környezet érzékelést tesz lehetővé. A Depth (mélység) paraméter viszont az MS feldolgozástól és a szaturációtól függetlenül működik, és növeli a jelben meglévő környezeti információkat. A két megközelítés alkalmazott kombinációjától függ, hogy természetes, vagy mesterségesen megnövelt szuper teret állítunk-e elő.
Mint látható, a Rescue önmagában is képes a 3d hangkép előállítására, és használhatjuk így is, de persze beilleszthetjük a már meglévő plugin láncba is, ez csak tőlünk függ, vagyis hogy milyen hangzást szeretnénk elérni.
Pluginek sorrendje
Mint látható, már a maszter buszon is rengeteg eszközt használhatunk az analóg modellezés által létrehozható dús hangzás, vagy éppen a 3d hangkép létrehozásához. Bár némelyikük önmagában is képes jó eredményt adni, a legtöbbször egyszerre többet is használunk. Ilyenkor persze sokakban felmerül a kérdés, hogy milyen sorrendben alkalmazzuk őket.
Véleményem szerint digitális tartományban történő keverés esetén két megközelítés létezik. Az egyik, hogy a valóságban is használt sorrendben kötjük össze az egyes modellezéseket, a másik pedig, hogy nem törődünk azzal mit is érdemes a valóságban alkalmazni, inkább a létrejövő hangzást részesítjük előnyben. Például a valóságban nem helyezhetjük az EQ-t a maszter magnó után, hiszen annak hatása nem kerül rögzítésre, csak lehallgatáskor halljuk.
A mellékelt ábrán három lehetséges analóg felvételi technikát szimuláló sorrendet láthatunk, a modellezések mindegyikben a színes sávokban történnek. Az elsőn látható az, amikor azt szimuláljuk, mintha egy élő előadást, vagy egy digitálisan előállított hanganyagot kevernénk analóg módon, majd ezt rögzítenénk sztereó magnóra, amit persze ismét digitalizálunk. A második esetben azt szimuláljuk, mintha egy analóg magnón érkező sztereó felvételt maszterelnénk, majd az eredményt digitalizáljuk. Az utolsó oszlopban azt az esetet látjuk, amikor analóg módon érkező felvételt maszterelünk, majd ezt ismét analóg módon rögzítjük. Valójában persze semmilyen analóg jelfeldolgozás nem történik, hiszen mindezt a DAW-on belül végezzük, így az utolsó oszlopban látható esetben két darab szalagos magnó modellezést is használunk. A lehetséges sorrendek és az alkalmazott eszközök száma tehát gyakorlatilag végtelen, bármilyen kombináció elképzelhető, főként ha nem ragaszkodunk ahhoz, hogy az adott összeállítás a valóságot modellezze.
Ennyit tehát a maszter buszon használható szaturációt és a 3d hangképet előállító analóg modellezésekről. Mint hallható volt, már ezzel a viszonylag egyszerű technikával is elég szép eredményt tudunk elérni, de persze a valódi analóg hangzás megvalósításához a komplett eredeti analóg rendszert kell szimulálnunk, nem csak a maszter buszt. Ebben minden sáv magnón kerül rögzítésre és bejátszásra, mindez analóg keverőn és eszközökön keresztül kerül mixelésre, majd a kész mixet analóg eszközökön keresztül, kétsávos mágnesszalagos magnóra vesszük fel. Ez lesz a témája a következő résznek.
A témával kapcsolatos kérdéseket a cikk alatti hozzászólásokban várom, de akkor sem sértődöm meg, ha a hirdetésre kattintasz!
Addig is eredményes keverést kívánok mindenkinek!
A következő részhez katt ide...
Ha kizárólag csak digitális rendszerrel dolgozunk, akkor a sávok lejátszásakor a DAW-on belül nem keletkezik hallható torzítás, mondjuk úgy, hogy gyakorlatilag nincsen szaturáció. Ha ez a célunk, akkor örülhetünk. Ha viszont szeretnénk utánozni az analóg rendszerek életszerűbb hangzását, akkor érdemes szimulálni az ott létrejövő alap torzításokat is, mint pl. a mágnesszalag, vagy a transzformátor szaturáció, hiszen az analóg felvevő-lejátszó rendszerekben gyakorlatilag elkerülhetetlen a torzítás, mert már a tároláshoz használt mágnesszalag (népszerűbb nevén magnószalag) is szaturál (a legtöbbször szándékosan).
Hogy egyszerűbb legyen a dolgunk, elsőként nézzük azt az esetet, amikor a (felvételt és a) keverést digitálisan, minden analóg eszköz (modellezés) nélkül végezzük a DAW-on belül, és ehhez csak tisztán digitális plugineket használunk, az analóg szimulációt csak a maszter buszon adjuk hozzá. Ilyen eset lehet például, ha semmilyen külső hangot nem rögzítünk, csak virtuális hangszerekkel készítjük el a művet.
A maszter buszra elhelyezett analóg modellezéssel azt az esetet szimuláljuk, mintha a számítógépünk hangkártyájából kilépő jelet különböző analóg eszközökön átvezetve kétsávos (sztereó) magnóra rögzítenénk, majd onnan hallgatnánk vissza. Ez a megoldás talán a legegyszerűbb, így sok esetben elég is lehet ahhoz, hogy olyan kismértékű torzítást, vagyis hibát vigyünk bele a mixbe, amitől az valódibbá, teltebbé, három dimenziósabbá válik. Bár a legtöbb analóg modellezett plugin készítője kifejezetten felhívja rá a figyelmet, hogy a termékeiket ne így használjuk -mert az analóg technikában sem így volt-, azért próbáljuk ki, milyen hatást érhetünk el.
Próba-mix előkészítése
Először is töröljük az összes zengető és késleltető csatornát, majd ha szeretnénk saját magunk is elkészíteni a cikkben látható ábrákat, vagy összehasonlítani a szaturált és a tiszta hangzást, akkor hozzunk létre két új mixbuszt. (Ha nem, akkor a példában szereplő plugineket közvetlenül a maszter buszra helyezzük majd el.) Az első új busz a "Tiszta MIX" lesz. Küldjük ide az összes eddigi sávot és a NY bus-t, és ezzel együtt kapcsoljunk le mindent a maszter buszról. Erre azért van szükségünk, hogy rendelkezésre álljon a teljes mix szaturáció nélkül is. A szaturációt a második újonnan létrehozott buszon fogjuk hozzáadni, aminek neve "Szaturált MIX". Gyakorlatilag ez veszi át a maszter busz szerepét, ezért küldjük rá a "Tiszta MIX"-et úgy, hogy a panoráma korrekcióját állítsuk 0dB-re (Reaper DAW), és ne legyen a maszter buszra sem kötve. Ezzel együtt töröljünk minden plugint a maszter buszról! A mellékelt ábrán láthatjuk az így létrejött patchbay-t (routing). (Természetesen mindezt 0dB send jelszinttel, és post fader módban tegyük meg. Ha az általunk használt DAW lehetővé teszi, akkor send-rendszer helyett használhatjuk a saját busz rendszerét is, pl. Cubase)
A párhuzamos működés beállítása itt nem olyan egyszerű mint a Density-ben, hiszen itt nem egy közös dry/wet paramétert találunk, hanem különálló tiszta és kompresszált jelszinteket. A mellékelt ábrán látható a szükséges beállítás, de az értékek kialakulásához íme itt egy kis magyarázat: A beállítást az alap Wet 0dB, Dry -inf értékről kezdjük. A kompresszió folyamán -6dB-t veszítünk a jelszintből, amit a korrekt jelszintkezelés (gain staging) értelmében vissza kell adnunk. Tehát a Wet értékét +6dB-re kéne állítani. Azonban ha így teszünk, akkor lejátszáskor a kompresszor bekapcsolt állapotában a zene hangosabb. A legegyszerűbb megoldás tehát, ha a fülünket használjuk, és úgy állítjuk be a megfelelő értéket, amivel a ki- és bekapcsolt állapot között nincsen számottevő hangerő különbség. Ez szerintem +3dB-nél valósul meg. A jelszintkezelés tehát kész van, de még nincsen párhuzamos kompressziónk... ehhez a kompresszálthoz hozzá kell keverni a kompresszálatlan (száraz) jelet is. Tehát állítsuk be a Dry paramétert 0dB-re, ami ugye a bejövő jelszinttel egyenlő. Ha most elindítjuk a lejátszást, a kimenő jel sokkal hangosabb lesz. Ez persze nem csoda, hiszen most a bejövő és a kimenő is egyszerre hallatszik, vagyis dupla hangerőt kapunk. A decibelekről szóló részből már tudjuk, hogy ez +6dB-t jelent, vagyis ha szeretnénk visszaállítani a kimenő és bejövő jel azonos hangerejét, akkor mindkét jelen -6dB-t kell csökkenteni. Ha alkalmazzuk a képen látható értékeket, a kompresszor ki-és bekapcsolt állapota között nem lesz hangerő különbség, vagyis a jelszintkezelés a párhuzamos kompresszióban is megvalósult.
 |
| Nagyításhoz katt a képre! |
 |
| Nagyításhoz katt a képre! |
Első lépés: Mágnesszalagos szaturáció
A legalapvetőbb analóg szaturáció a magnószalagok használatából adódik, hiszen mind a sávok felvételére és lejátszására, mind a kész mix rögzítésére mágnesszalagot használtak (használnak). Kezdjük tehát ezzel a szaturáció gyakorlati alkalmazásával való ismerkedést.
A szalagos hangzás
Helyezzük el a Hornet Tape-et a "Szaturált MIX" busz első insert pontjára (vagy ha nem hoztuk létre, akkor a maszter buszra) és nyissuk meg a plugint. Elsőként kapcsoljuk ki az Auto gain (automatikus hangerő), Out. comp. (kimenti jelszint kompenzáció) és Hiss (zaj) kapcsolókat. Indítsuk el a lejátszást, és a Bypass kapcsolóval kapcsoljuk ki-be a plugint, hasonlítsuk össze a két hangzást. Amit elsőre észrevehetünk, hogy bekapcsolt állapotban a zene egy kicsit tompább, ami inkább abból adódik, hogy a jelszintek nem egyeznek. A kompenzáláshoz a kimeneti jelszintet (Output) állítsuk +0,9dB-re. Így máris nem halkul el a zene, és sokkal pontosabban halljuk, hogy mit is csinál a szalagos magnónk. (Beállításokat lásd a fenti ábrán.)
Véleményem szerint akkor a legegyszerűbb észrevenni a különbséget, ha végighallgatjuk a mixet bekapcsolt állapotban (hallásunk hozzászokik a hangképhez), majd az ismétlés kezdete után nem sokkal kikapcsoljuk a plugint. (Akinek gyakorlottabb a hallása, sokkal sűrűbb kapcsolgatással is jól hallja a változást, de ez a cikk elsősorban nem nekik szól.) Mit tapasztalhatunk a magnó kikapcsolásakor? A zene mesterségessé válik, valahogy nem hat természetesen. Ugyanakkor a 3d hangkép is megszűnik, mintha minden egyetlen síkba ugrana össze. Ez nem csak a mélységre érvényes, hanem az egyes hangszerek elkülönültségére is. Bekapcsolt állapotban mindennek van helye, harmóniába kerülnek egymással, kiegyensúlyozottabb, életszerűbb lesz a mix.
A Deck felirat mellett találhatjuk az aktuálisan kiválasztott magnót és szalagsebességet (sajnos szalagtípust ebben a pluginben nem tudunk változtatni). Amint láthatjuk, eddig egy japán magnót hallottunk 15 IPS sebességgel (nagy valószínűséggel egy OTARI MX-80). Hallgassuk meg a mixet 30 IPS-en is! Ehhez kattintsunk a feliratra, és válasszuk a Japan 30 IPS menüpontot. Ha a váltást a mix hallgatása közben tesszük meg, sokkal szembetűnőbb lesz a különbség! A magasabb sebességen sokkal nyitottabb, tisztább a mix, ha lehet azt mondani, minden még inkább a helyére kerül. Ha váltogatunk 15 és 30 IPS között, jól hallható, hogy 15 IPS-nél simogatóbb, teltebb a basszus, 30 IPS-nél viszont tisztább, élesebb, nyitottabb a mix. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a kimeneti jelszint is megváltozik, így a ki és bekapcsolt állapot összehasonlításához csökkentsük az Output-ot +0,5dB-re, és térjünk vissza a Bypass kapcsolóhoz. A szalagos és szalagtalan mix között 30IPS-nél még nagyobb a különbség, mint 15-nél volt. Bekapcsolt állapotban minden fokozottabban igaz, mindennek jobban van helye, minden sokkal kiegyensúlyozottabb, életszerűbb. A különbség az összehasonlító spektrum diagramon is látható, bár nem tűnik túl nagynak.
 |
| Fehér színnel a tiszta mix, vörössel a 30 IPS szalagos szaturáción átesett, rózsaszínben az azonos részek láthatóak. |
Tipp:
Analóg modellezések esetében a legtöbbször az a kérdés merül fel az amatőrök részéről, hogy "De mennyire hasonlít ez az eredetihez?". Ez a kérdés véleményem szerint teljesen értelmetlen. Egyrészt az eredetik sem adnak tökéletesen egyforma hangzást, ezért aztán kérdés lenne az is, hogy melyikhez hasonlítjuk? Másrészt itt nem az a lényeg hogy hasonlítson valamire, hanem hogy amit hallunk az tetszik-e vagy sem. Ha igen, akkor mit számít az, hogy mire és mennyire hasonlít?
Jelszintek-túlvezérlés
 |
| Japan 30 IPS hullámforma torzítása az ének és a basszus sávon. |
A dinamikatartományról szóló részben megtudhattuk, hogy minden analóg hangtechnikai eszköznek van egy optimális jelszintje, ezen működik úgy, ahogyan azt a tervezői megálmodták. Ezt hívjuk nulla VU-nak. Ha túlságosan ezen szint alatt használjuk, magas lesz a zaj, ha túlságosan felette, akkor pedig erősen torzít, vagy akár ki is gyulladhat. A felgyulladást kivéve nagyjából mindez igaz az analóg modellezett pluginekre is. Vagyis mindegyiknek van egy 0VU jelszint értéke, és ha a tervezett működést (hangzást) szeretnénk vele elérni, akkor ezen kell használni. Ne felejtsük el, hogy a VU átlagértéket jelez, vagyis szaknyelven RMS! A legtöbb esetben 0VU= -18dBFS (RMS)-re van kalibrálva (az USA-ban néha -20dBFS). A példában használt Hornet Tape is rendelkezik 0VU-val, ami szintén -18dBFS. Tehát ha a magnók "eredeti" tervezett szaturációját szeretnénk elérni, a beérkező jelszintnek -18dBFS RMS-nek kell lennie. Ez persze a mi esetünkben nem probléma, hiszen mi már régen elvégeztük a korrekt előkészítést és minden esetben a gain staging-et is, ezért nem csoda, hogy a Hornet Tape VU metere 0VU körül mozog. Látható tehát, hogy a jó alap elkészítése mindig megéri a fáradtságot!
Amikor a jelszint 0VU fölé emelkedik, akkor elvileg megkezdődik a túlvezérlés, vagyis a szaturáció. (Előfordulhat az is, hogy egyes pluginekben 0VU alatt is van torzítás.) Ha ez csak néhány pillanatra történik meg -mint a példa jelenlegi állapotában-, akkor gyakorlatilag azt kapjuk, amit régebben egy valódi szalagos magnónál is kaptunk volna, vagyis csak a kissé erős jelcsúcsok torzulnak, a többi érintetlen marad. Hiszen ki akarna torz felvételt hallani?
A következő próbában állítsuk be a felvételi jelszintet úgy, hogy az soha ne lépje túl a 0VU értéket! Ez a példa szerinti mix esetében nagyjából -3dB, állítsuk tehát erre az Input potit. Persze ezáltal a kimenő jelszint is csökken, amit az eredményes összehasonlításhoz, vagyis a korrekt jelszintkezeléshez kompenzálni kell, tehát az Output-ot +3,5dB-re növeljük. Így már biztosak lehetünk benne, hogy a plugin ki-be kapcsolásakor nem fog minket becsapni a hangerő különbség. Indítsuk el a lejátszást, és figyeljük meg mit hallunk. Az előzőekben tapasztalt 3d térbeliség megmaradt, de most még nyitottabb, még szellősebb, ha úgy tetszik tisztább lett a mix. Ha kapcsolgatunk a 0dB és -3dB között, az első próbában szereplő 0dB érték egy erősebben szaturált, kissé már torz, folytottabb, feszesebb hangzást ad, míg a második -3dB nyitottabbat, de ezáltal egyben kissé üresebbet is.
 |
| 1000 Hz-es szinus hullám Japan 30 IPS +18dB felvételi jelszinten létrejövő hullámforma és spektrum diagramja. |
Menjünk még egy kicsit tovább, és emeljük a felvételi jelszintet a lehetséges maximumra. Hogy jól halljuk a hatást, a műveletet célszerű folyamatosan végezni. Igen ám, de akkor folyamatosan kéne kompenzálni a kimenő jelszintet is. Nos, erre is van megoldás, méghozzá az Out. Comp. bekapcsolásával (lásd a fenti ábrán). Ilyenkor a felvételi jelszint és a lejátszási jelszint (kimenő) aránya mindig megmarad, vagyis a felvétel hangosítása automatikusan halkítja a lejátszást, halkítása pedig hangosítja. Kezdjük hát emelni a felvételi jelszintet (input) a maximális +18dB-ig. Hát itt bizony már egyáltalában nem finom szaturációról, sokkal inkább erős túlvezérlésről, konkrétan torzításról beszélhetünk. Úgy gondolom, hogy ezt csak effektként, speciális hanghatásként érdemes használni, viszont ebben az állapotban kiválóan látható a hullámformákon a létrejövő erős kompresszió. A mellékelt ábrán a jelentős túlvezérlésből adódóan azonos hangerejű (LU), de jelentősen eltérő jelszintű jeleket láthatunk.
Felvételi korrekció (Bias)
A mágnesszalagos rögzítők megfelelő hangminőségű működéséhez elengedhetetlen a szalagra kerülő jel felvételi korrekciója (bias). Ez azért szükséges, mert ha csak a bejövő jelet rögzítenénk, az egyes frekvenciákon olyan alacsony energiájú lenne, hogy alig változtatná meg a szalag mágnesességét.
Amit nekünk ebből most tudni érdemes az az, hogy a mágnesszalagok frekvenciaátviteli linearitása erősen függ a rögzítési jelszinttől (és még sok minden mástól, mint pl. a már ismert szalagsebességtől). Ezért a beérkező jelhez hozzáadott nagyfrekvenciás jel (40-432kHz, vagyis emberi fül számára hallhatatlan) segítségével olyan magasra emeljük a felvételi szintet, ahol a szalag a lehető leglineárisabb átvitelt adja. A túl alacsony frekvencia a magasakat élessé teszi, a mélyeket elmosódottá, a túl magas pedig homályos és piszkos felvételeket eredményez. Emellett kiemelten fontos a korrekcióhoz használt áramerősség is. A magasabb bias (áramerősség) értéken kapjuk a legalacsonyabb torzítást, vagyis a legtisztább hangot, az alacsonyabban pedig a leglineárisabb magasfrekvenciás átvitelt (több magas). A kettő együtt tehát nem megoldható, nekünk kell választanunk, hogy melyik a fontosabb. A bias tehát alapvetően meghatározza a szalag torzítását.A Hornet Tape-ben lehetőségünk van a Bias beállítására, de a választható értékek inkább a létrejövő magasfrekvenciás emelést mutatják, mint a korrekciós értéket. Fogjuk fel ezt inkább úgy, mint egy ekvalizert, ami emeli a magasakat (még ha nem is pontosan ezt csinálja). Ha kipróbáljuk, akkor +6dB értéken egy sokkal tisztábban, élesebben szóló hangzást kapunk, mint 0dB-en.
Zaj
Ha további élethűségre törekszünk, akkor mindenképpen ajánlom bekapcsolni a zajt a Hiss gombbal. Itt a zajszintet is megadhatjuk, és az alapértelmezett -76dB elég halknak számít!
Nyávogás
A próba további részében a következő beállításokat választottam: Deck: Japan 30 IPS, Input -3dB, Output +3,5dB, Bias: +3dB, Hiss kikapcsolva. Ahhoz azonban, hogy a következő eszközöket magukban is megismerjük, egyelőre kapcsoljuk ki a szalagos magnónkat (vagyis a plugint helyezzük Bypass állásba).
Második lépés: Keverőpult szimuláció
A magnószalagra készült felvétel a legtöbb esetben egy keverőpulton, vagy valamilyen előerősítőn keresztül készítjük el, de valószínűleg a lejátszás is keverőn keresztül történik. Nem véletlen tehát, hogy az analóg szimulációnk második lépése ennek modellezése.
Ebben a cikkben csak a maszter csatornán elhelyezett analóg szaturációval foglalkozunk, ezért viszonylag egyszerű dolgunk van, ha keverőpultot szeretnénk szimulálni, hiszen most összesen csak két csatornát használunk, egy balt és egy jobbat. Az egyszerűbb modellezések általában sztereók, vagyis erre a feladatra tökéletesen megfelelnek. Alapvetően bármely keverőpult-csatorna modellezés jó lehet, de ha igazán élethű hangzást szeretnénk elérni, érdemes olyat választani, ami kifejezetten buszt modellez, nem csak "egyszerű" csatornát. Ilyen pl. a Waves NLS rendszere, ahol több csatornát és egy buszt modelleztek. A Brainworks TMT technológiás keverőpult pluginek csak csatornákat modelleznek, de végső soron a TMT miatt elég lehet az is, ha olyan csatornapárt választunk, ami a mixben nem szerepel (pl. 71-72). Ezek persze kereskedelmi termékek, de szerencsére az ingyenes pluginek között is találunk használhatókat!
A következő próbákban nem megyünk bele olyan részletesen a dolgokba mint a szalagos magnónál, mert szerintem már mindenki tudja, hogy mit érdemes figyelni. Inkább csak lehetséges megoldásokat szeretnék bemutatni, amiből már mindenki ki tudja majd választani, hogy mikor milyen irányba érdemes haladnia.
Elektroncsöves modellezés
Elsőként nézzünk egy ingyenes elektroncsöves keverőpult plugint, amit a Shattered Glass Audio készített, és az egyik híres Abbey Road REDD pultot modellezi, amit sok Beatles felvételen is hallhatunk. Helyezzük el a plugint a "Szaturált MIX" buszra, közvetlenül a Hornet Tape után, és nyissuk meg. A 0VU természetesen itt is -18dBFS-re van kalibrálva, és az aliasing csökkentésére négyszeres túlmintavételezést alkalmaztak, így biztosak lehetünk benne, hogy elég jó minőségben hallhatjuk a szaturációt. Az alap sztereó módban (ST) a két oldalt egymástól függetlenül tudjuk beállítani, ami egy kissé nehézkessé teszi a próbálgatást, így azt javaslom, kapcsoljunk inkább "LS" módba, ahol a két oldal egyformán mozgatható. Jó ha tudjuk, hogy az Output tolópotik csak a kimenő jelszintet változtatják, vagyis nem itt keletkezik a torzítás, hanem az előerősítőn, ami az Input potik és az EQ után helyezkedik el. Ha elindítjuk a lejátszást, máris mintha jobban szólna... de ne hagyjuk magunkat becsapni a magasabb hangerő által, kompenzáljunk az Output potival. Máris nem akkora a különbség, de azért jól hallható, hogy a mix egy kicsit bedúsult, és mintha közelebb is került volna. Mindez természetesen a torzításnak köszönhető, ami persze azért jön létre, mert a jelszint egy picit túlvezérlődik. Sajnos a VU meterek a kimenő jelszintet jelzik, így csak füllel hallhatjuk, hogy vajon mekkora lehet a pluginen belül a túlvezérlés.
Nézzük mi történik, ha növeljük az erősítést! (Hiszen ezért vagyunk most itt...). Ezt az Input feltekerésével érhetjük el. Az első pöttynél máris kb. 5dB-t emeltünk, ami már hallható torzítást eredményez, és a túlvezérlés miatt kialakuló limitálást jól láthatjuk a mellékelt összehasonlító hullámforma ábrán is. Figyeljünk oda, mert a valódi hangzást csak akkor fogjuk hallani, ha az Output-al kompenzálunk! Ez sajnos nem egy jó megoldás. Nulla dB alatti értékeknél nem tapasztaltam hallható hangkép javulást, és ha figyelembe vesszük a nullánál magasabb értékeken létrejövő erős torzítást, én ezt a plugint inkább a torzítók közé sorolnám. Viszont egy kicsit megváltozik a helyzet akkor, ha "rendeltetés szerűen" használjuk, és bekapcsoljuk a Hornet Tape-et is. Ezzel együtt a RED (igaz csak 0dB input-on) már elég rendesen feldobja a hangzást! További mélységet, kiegyensúlyozottabb frekvenciaeloszlást és ezáltal kellemesebb hangképet ad. Mégsem ördögtől való a csöves pult... De haladjunk tovább a fejlődés útján, és nézzük milyen lehet egy tranzisztoros keverőpult hangzása. Ehhez persze előbb kapcsoljuk ki a magnónkat és a csöves pultunkat!
Tranzisztoros modellezés
A tranzisztoros hangzás szimulálásához egy szintén ingyenes, de kiváló minőségű plugint fogunk használni, ami ráadásul kifejezetten a maszter buszon érzi jól magát (de ettől függetlenül csatornákon is használhatjuk, ha kell). A Klanghelm által készített IVGI-ről van szó, ami gyakorlatilag minden jóval el van látva, amire csak szükségünk lehet. Természetesen -18dBFS-re van kalibrálva, a tisztától a túlvezéreltig állítható a szaturáció (DRIVE), sőt az ASYM MIX paraméterrel azt is beállíthatjuk, hogy a torzított hullámforma mennyire legyen szimmetrikus, bár ez itt nem a páros felharmonikusokat növeli, hanem a dinamikát tartja meg. A RESPONSE potit balra tekerve inkább az alacsony frekvenciák szaturálódnak, jobbra tekerve inkább a magasabbak. Egy valódi analóg eszközhöz hasonlóan, az egyes paraméterek értéke folyamatosan, véletlenszerűen változik, vagyis modulálódik, így biztosak lehetünk benne, hogy élethű modellezést használunk (legalábbis ebben az értelemben). Nem utolsó sorban egy kiváló VU metert is kapunk, ami képes a bejövő és kimenő jelszint különbségét is jelezni (OUT-IN), itt tehát rendkívül egyszerű dolog lesz a jelszintkezelés! Miután elhelyeztük a plugint a RED után, kezdjük is mindjárt ezzel.
Az alap beállításokon nem sok különbséget hallunk, inkább csak a magasak tompulnak egy kicsit és a basszus erősödik, bár azt be kell vallanom, ezzel együtt finomabbá és egy kicsit háromdimenziósabbá is válik a mix. A Drive értékének emelésével egyre jobban erősödik a túlvezérlés, ami 5 felett már hallhatóvá is válik. Ezzel együtt a mélység is kezd megszűnni, minden egy síkba préselődik össze. 7 felett az aszimmetrikus hullámforma miatt már hangmagasság torzulást is tapasztalhatunk (lásd a lenti ábrán). 5-ig viszont elfogadható marad a torzítás, ami elsősorban a hangzás megvastagodását, dúsulását, és az egyes hangszerek 3d elhelyezkedését jelenti. Ez utóbbi csak kis mértékben tapasztalható, pl. 3-as Drive-nál a pergődob szépen a fel-le irány közepére kerül, amivel eltávolodik az énektől. Ez már csak azért is jó dolog, mert a legtöbb esetben a pergő és az ének zavarják egymást. Tovább javíthatunk a hangzáson, ha a RESPONSE-al a felharmonikusokat eltoljuk a magasabb frekvenciák irányába (HF+). Ha a másik irányba haladunk (LF+), akkor a mix szépen finomodik, ha úgy tetszik csendesül, bár itt most nem a hangerejére gondolok, hanem minden olyanná válik, mintha gyengédebben játszanának.
Az IVGI rendelkezik még egy beállítható paraméterrel, amit a legtöbb pluginben nem találunk meg, ez pedig az X-TALK, ami áthallást jelent. Az áthallás az analóg keverőpultok egyik fontos tulajdonsága, legalábbis ami az analóg hangzást illeti. Ez alapvetően egy hiba, és azt jelenti, hogy az egymáshoz közel elhelyezkedő csatornák jelei a másik csatornán is hallhatóak, természetesen sokkal alacsonyabb jelszinttel, ami kb. -90dB-t jelent. Ez nem tűnhet soknak, de a mix ettől is élethűbb lesz egy kicsit!
 |
| IVGI aszimmetrikus torzításának hullámformája. Fehér színnel az eredeti, vörössel a torzított hullám látható |
Transzformátor modellezés
Az elektroncsöves keverőkbe szinte biztos hogy találunk illesztő-transzformátort, de a jobb tranzisztoros pultokban is. Azt nem tudom, hogy a próbában eddig használt pluginekbe beépítették-e ezek modellezését, de ne bízzuk a dolgot a véletlenre, és turbózzuk fel a hangzást egy külön trafó modellezéssel. Ehhez először a Variety of Sound TesslaSE pluginjét fogjuk használni. Helyezzük el a "Szaturált MIX" buszra, közvetlenül a keverőpult modellezésünk után, amit egyelőre kapcsoljunk ki a szalagos modellezéssel együtt.
Nézzük, mi történik, ha növeljük a belső jelszintet, vagyis elkezdjük a transzformátort túlvezérelni! Ezt a Saturate paraméter értékének emelésével tehetjük meg. (A kimenti hangerő is megnövekszik, ezért ezt mindig korrigálni kell!) 2.0 értéknél -ahogy várható volt- a mix elkezd dúsabb, teltebb lenni, amit kicsit hangosabbnak hallunk, de eközben -az IVGI-nél tapasztaltakhoz hasonlóan- a mélység is elkezdett csökkenni. 4.0 fölötti értékeknél már kezd hallatszani a torzítás, persze egyáltalában nem olyan mértékben, mint a RED vagy IVGI esetében. Ezzel együtt a mix 3d képe kezd egy középen elhelyezkedő sávvá alakulni, és minden egyre közelebb kerülni. Az alacsony frekvenciák dinamikája csökken, amitől nem csak kevésbé ütőssé válnak, hanem kicsit halkabbá is. A 6.0-ás maximális értéken már szinte végig torzít minden, a tipikus "nem bírja a cucc a nagy hangerőt" hangzást kapjuk. Ezt szinte már torzítós hangzásra is fokozhatjuk, ha az Input potival megemeljük a beérkező jelszintet (Ne feledjük el a kimenetet hozzáigazítani!).
A TesslaSE még két extrát tartogat nekünk. Az egyik a "phat" kapcsoló, amivel dúsabb harmonikus tartalmat hozhatunk létre (lásd a lenti ábrán), a másik pedig az "SBE", ami SUBBASS ENHANCEMENTS-et jelent. Ezt magyarul a legjobban úgy fordíthatjuk, hogy szub-basszus kiemelés, ami szerintem nem más, mint egy 55 Hz-re állított rezonáns felüláteresztő szűrő. Ez a szaturációval együtt olyan mélyemelést ad, amit normál ekvalizerrel nem igazán tudnánk megoldani. Próbáljuk ki mindkét extra funkciót, majd használjuk ízlés szerint. Ami a phat módot illeti, részemről a példa szerinti mixben nem hallok nagy különbséget, talán egy kicsit finomabb, de ezzel együtt kicsit szűkebb pergődobokat, és jobban a háttérbe helyezkedő kísérő hangszereket. Ezzel szemben az SBS kiválóan hallható, szépen megadja a basszus alját, miközben kicsit tisztítja is a szub részeket. Nekem az első TesslaSE ábrán látható beállítás tetszik a legjobban, így az extrákat is ezzel teszteltem.
Szalag+keverő+trafó
Hallhattuk, hogy a TesslaSE önmagában is elég szépen javítja a hangzást és a hangképet, de nézzük mire képes akkor, ha "normál" módon használjuk. Elsőként a szalagos szaturációt kapcsoljuk be mellé, és hallgassuk meg milyen hangzást adnak együtt. A 3d tér kicsit tágabb és szellősebb lesz, a szeparáció is némileg megnő, és az egész mix egy kicsit tisztábbnak hat. Ezeket a tulajdonságokat azonban még tovább javíthatjuk, ha emeljük a szaturáció értékét. Minél magasabbat állítunk be, annál tisztábbá, szélesebbé és mélyebbé válik a tér, de vigyázzunk, ne essünk túlzásba, mert akkor már hallható torzítás is kialakul! Természetesen az Output-al minden esetben korrigáljuk a hangerőt, máskülönben becsapjuk magunkat. Szerintem 1,5 Saturate és -5,0 output jó hangzást ad.
Ne feledkezzünk el a keverőpult modellezésekről sem, és kapcsoljuk be őket is, persze csak egyesével, külön-külön! Itt jön meg az igazi 3d tér és tiszta hangzás. A RED egy kicsit nagyobb mélységet, és szélesebb teret ad, bár néha már hallható túlvezérlésbe (torzításba) is belefut. Ezt persze többféleképpen is korrigálhatjuk a három plugin jelszint beállításával. Az IVGI nem ad annyi mélységet, de az összes hangszer közelebbről szól, és ennek köszönhetően mindegyiknek sokkal konkrétabb, szinte kézzelfogható a jelenléte. Nekem most jobban tetszik, mint a RED. Ne felejtsük el kipróbálni a phat és SBE módokat sem, az utóbbi nagyon szép kerek basszust ad, ráadásul szinte teljesen középre is helyezi azt.
Hogy mennyit számít a három plugin együttes használata? Erről könnyen meggyőződhetünk, ha egyszerre kapcsoljuk ki-be az összeset. A különbség óriási, minden sokkal szebben, érthetőbben és tisztábban szól. Van tér minden irányban, és van levegő is a hangszerek között. Olyan, mintha már nem előttünk, egy sík képernyőn történne minden, hanem benne ülnénk a zenében.
Kereskedelmi pluginek között viszonylag könnyen találunk kifejezetten transzformátor modellezést, mint pl. a Kush-Omega sorozatot, a Kazrog-True Iron-t, vagy az IK Multimedia-Saturator X, Klanghelm-SDRR, URS-Saturation. Sok analóg modellezett ekvalizer és kompresszor is beépítve tartalmazza a transzformátor modellezést, így ha nem használjuk ezek eredeti funkcióját, vagyis csak átküldjük rajtuk a jelet, akkor nagy valószínűséggel trafó szaturációt kapunk. Az ingyenes pluginek közül ilyen pl. a Variety of Sound ThrillseekerVBL, ThrillseekerLA.
Harmadik lépés: Egyéb analóg modellezett eszközök
Bár az analóg modellezett kompresszorokkal és ekvalizerekkel a sorozat következő részében, a sávokon és csatornákon történő használatuknál foglalkozunk majd részletesebben, egy kicsit most is belekóstolunk a témába. Tesszük ezt annál is inkább, mert sok esetben nem csak ott, hanem a maszter buszon is használjuk őket. Most elsősorban nem az eredeti rendeltetésükről lesz szó (EQ és kompresszor), hanem az analóg modellezésükből eredő torzításaikról, vagyis hogy miként használhatjuk azt a maszter buszon, további hangzásjavítás céljából.
Elsőként nézzük a fentebb már említett ThrillseekerVBL-t, ami kifejezetten a maszter buszra tervezett analóg limiter modellezése (az 50-es évekre jellemző elektroncsöves hangzással). Helyezzük el a plugint a TesslaSE után és nyissuk meg. A limiter résztől eltekintve, találhatunk benne kikapcsolható transzformátort (TRAFO), amivel némi szaturációt hozhatunk létre, és egy belső erősítő fokozatot (AMP), amivel viszont már akár jelentős torzítást is. Gondolom a legtöbbeknek nem ez a céljuk a maszter buszon, így egy jó beállítási módszer, hogy csak addig tekerjük fel, amíg meg nem halljuk a torzítást. Ha már torzít, akkor egy kicsit visszaveszünk, és máris megvan az ideális beállítás (sweet spot). Figyeljük meg, hogy minél magasabb értéket választunk, annál kevesebb magasfrekvencia marad meg, vagyis annál tompább lesz a hangzás, pont mint egy elektroncsöves rendszerben. Ilyenkor két lehetőségünk van. Vagy azt a legmagasabb értéket választjuk, ahol még nem tompul jelentősen a mix, vagy igénybe vesszük a BRILLANCE potit, ami nem más, mint egy magasfrekvenciás shelf EQ. Segítségével "pótolhatjuk" az elveszett magasakat.
A következő példában a szintén ingyenes ThrillseekerLA-t fogjuk egy kicsit megcsavargatni, méghozzá azt az esetet kielemezve, amikor egy eszközt nem csak egyetlen feladatra használunk. Ez most azt jelenti, hogy nem csak maszter busz kompresszióra, hanem szaturátorként is, ami most elsősorban exciter-t jelent. Kapcsoljuk ki a VBL-t, és helyezzük el mögé az LA-t. Állítsuk be a képen látható módon. Bár ez egy opto-kompresszor, azért megpróbáltam egy elfogadható busz kompresszor beállítást találni. A lényeg, hogy a jelszint csökkentés ne legyen nagyobb mint 2dB, és kapcsoljuk be a szaturációt az INTERSTAGE kapcsolóval. Ekkor alul megjelennek a szaturáció paraméterei. Elsőként kapcsoljuk be a transzformátort (Transformer On), és emeljük a THD-t a maximális szintre. A Spectrum kapcsolóval tudjuk beállítani, hogy a felharmonikusok milyen frekvenciatartományban keletkezzenek. FULL állásban a teljes spektrumot lefedik, LF állásban inkább a mélyeket, HF állásban inkább a magasakat, közöttük pedig a feliraton láthatóakat. A transzformátor szaturáció kapcsolója csak a trafó modellezést kapcsolja, nem magát a szaturációt, és a trafó torzítás csak FULL, LF és 500 Hz állásban jön létre! Vagyis kikapcsolt Transformer állásban is létrejön a beállított paramétereknek megfelelő torzítás, de az nem lesz frekvencia függő!
Tipp:
A ThrillseekerLA-t használhatjuk csak szaturátornak is, ha a kompressziót 1:1-re állítjuk be. Ehhez a Range potit teljesen balra kell forgatni.
Indítsuk el a lejátszást, és közben kapcsolgassuk a Spektrum kapcsolót. Figyeljük meg, hogy melyik állásban mi kerül kiemelésre. Az exciter módhoz a HF állás a legjobb, a kitűzött hatás eléréséhez tehát használjuk ezt. A hangzás sokkal tisztábbá és nyitottabbá válik, miközben a kompressziónak köszönhetően a háttér hangok is közelebb kerülnek. Ha úgy érezzük, hogy a mix túl éles, akkor a THD csökkentésével tudjuk szabályozni a hozzáadott felharmonikusok jelszintjét. Figyelem, ez nem egy EQ, vagyis nem a meglévő frekvenciákat erősíti, hanem újabbakat hoz létre!
Természetesen hasonló hatások várhatóak bármely más analóg modellezett plugintől, így az ekvalizerektől is. Hogy példát is hozzunk, vagyis legyen mit kipróbálni, elsőnek lássunk egy ingyenes EQ-t, méghozzá a Sonimus-SonEQ Free-t. Ez nem csak egy remek EQ, hanem egy remek szaturátor is. Elvileg az API 550 és a Pultec EQ-t ötvözi, bár azt nem tudom pontosan, hogy ez a kettő hogyan került össze. Helyezzük el a plugint a következő szabad insert pontra, és nyissuk meg. Alapállapotban semmilyen különbséget nem tapasztalhatunk, vagyis nyugodtan kijelenthetjük, hogy maga az EQ digitális jellegű (ettől még nagyon jól használható). Ez nekünk most azért jó hír, mert így nem muszáj hangszínszabályzást is végezni ahhoz, hogy hozzájussunk a szaturációhoz.
A pluginben lévő analóg modellezett túlvezérlést a Drive kapcsolóval tudjunk bekapcsolni (tegyünk is így), és a potival tudjuk meghatározni az erősségét. Ahogy növeljük a túlvezérlést, egyre erősebb mélyeket, és egy kicsit visszafogottabb magasakat hallunk, a 3d képben pedig némi mélység is létrejön, de inkább közelebb kerülnek a hangok. Amit hallunk, az nem az EQ, hiszen ahhoz hozzá sem nyúltunk, ez csak maga a torzítás, ez az ami bedúsítja a hangzást. Ha tetszik a dúsulás, de túl sok a mély, akkor az EQ-val egyszerűen korrigálhatunk. A korrekt összehasonlításhoz a kimeneti jelszintet természetesen mindig korrigálni kell!
 |
| Sztereó kép változása |
Az egyik legjobb maszter busz EQ amit valaha próbáltam a Nomad Factory British NEQ-1972, ami a Neve 1081 EQ modellezése lenne. Hogy mennyire közelíti meg az eredetit nem tudom, és nem is sokat számít. Ez az egyik titkos csodafegyverem, mert olyan 3d teret alakít ki, amit más pluginben még nem hallottam, egészen nyugodtan nevezem csodának. És ehhez még az EQ-t sem kell használni, csak magát a plugint elhelyezni a maszter buszon. A mellékelt képen az Andrew Scheps által használt Router busz beállításokat láthatjuk, amikkel még tovább javíthatjuk a hangzást. Ismétlem, a lényeg nem a hangszínszabályozásban van! Demo változat letölthető az All previous products-ból.
A kompresszorok és ekvalizerek mellett természetesen sok más analóg modellezett plugint is alkalmazhatunk ugyanezekre a feladatokra úgy, hogy az eredeti funkciójukat kikapcsoljuk (nem használjuk), és csak a torzításukat vesszük igénybe. Rengeteg ilyen van és lesz a jövőben is, jelen írásnak pedig nem célja az összes felsorolása, vagy kipróbálása. Ezt tegye meg mindenki saját maga, és alakítsa ki a saját eszközparkját erre a célra.
Negyedik lépés: Közvetlen hangkép módosítás
Létezik kifejezetten analóg 3d hangzást szimuláló plugin is, ami hogy úgy mondjam, direkt rombolja szét a sztereó két oldalának fázis-, jelszint- vagy spektrum információit, ezzel hozva létre a 3d teret. Jó példa az ingyenes VOS-Rescue Mk2, ami kifejezetten hangkép módosításra készült eszköz.
 |
| A példa szerinti mixhez beállított értékek. Nagyításhoz katt a képre. |
Először is állítsuk be a sztereó szélességet. Erre a Rescue két egymással párhuzamosan is használható megoldást kínál: Egyrészt a SIDE (vagyis szélek) jelszintjének beállítását, amit a Side oldalon lévő Gain-el tehetünk meg, másrészt a Width paramétert, ami mint az a mellékelt ábra felső részén is látszik, olyan módon képes szélesíteni a sztereó képet, hogy egyes frekvenciákat a baloldalra, másokat a jobboldalra tol el. Ez nem olyan drasztikus jelszint változás, hogy magát a programanyagot megváltoztassa, viszont szélesebb teret, és kissé megnövekedett mélységet ad. Ezzel együtt a széleken lévő hangot egy kicsit a hallgató mögé is elmozdítja. Jó ha tudjuk, hogy a teljesen monó (egycsatornás) jelet nem képes jelentősen széthúzni.
Második lépésként állítsuk be a középen lévő (főszereplő) hangok mélységbeli elhelyezkedését, egyszerűbben mondva, hogy mennyire legyenek közel hozzánk (a hallgatóhoz). Ezt egyrészt a MID Gain-el tehetjük meg, ami a középrész jelszintjét határozza meg, másrészt a Punch potival, ami viszont más módszerekkel magát a jelenlétet erősíti. Szerintem ez utóbbi használata sokkal célravezetőbb!
 |
| Rescue Mk2 spektrum és fázis diagramja. Kék és vörös színnel a sztereó jobb és baloldal látható. |
Mint arról már volt szó, digitális tartományban a tranziensek gyakorlatilag változatlanok, ami alapvetőn azt jelenti, hogy erősek maradnak. Az analóg eszközök hangzásában viszont az egyik meghatározó dolog pont a csökkent tranziens átviteli képesség. Ez nem csak a dinamikát és a hangzást határozza meg, hanem a sztereó és 3d hangképet is. A Depth és Ramp potikkal az algoritmus által átengedett tranzienseket tudjuk beállítani, így további mélységet adhatunk a mixhez. A legfőbb különbség közöttük, hogy a Ramp az MS feldolgozással együtt működik, és növelésével egyre több tranziens információ jut át az algoritmuson, ami természetes 3d környezet érzékelést tesz lehetővé. A Depth (mélység) paraméter viszont az MS feldolgozástól és a szaturációtól függetlenül működik, és növeli a jelben meglévő környezeti információkat. A két megközelítés alkalmazott kombinációjától függ, hogy természetes, vagy mesterségesen megnövelt szuper teret állítunk-e elő.
Mint látható, a Rescue önmagában is képes a 3d hangkép előállítására, és használhatjuk így is, de persze beilleszthetjük a már meglévő plugin láncba is, ez csak tőlünk függ, vagyis hogy milyen hangzást szeretnénk elérni.
Mint látható, már a maszter buszon is rengeteg eszközt használhatunk az analóg modellezés által létrehozható dús hangzás, vagy éppen a 3d hangkép létrehozásához. Bár némelyikük önmagában is képes jó eredményt adni, a legtöbbször egyszerre többet is használunk. Ilyenkor persze sokakban felmerül a kérdés, hogy milyen sorrendben alkalmazzuk őket.
Véleményem szerint digitális tartományban történő keverés esetén két megközelítés létezik. Az egyik, hogy a valóságban is használt sorrendben kötjük össze az egyes modellezéseket, a másik pedig, hogy nem törődünk azzal mit is érdemes a valóságban alkalmazni, inkább a létrejövő hangzást részesítjük előnyben. Például a valóságban nem helyezhetjük az EQ-t a maszter magnó után, hiszen annak hatása nem kerül rögzítésre, csak lehallgatáskor halljuk.
A mellékelt ábrán három lehetséges analóg felvételi technikát szimuláló sorrendet láthatunk, a modellezések mindegyikben a színes sávokban történnek. Az elsőn látható az, amikor azt szimuláljuk, mintha egy élő előadást, vagy egy digitálisan előállított hanganyagot kevernénk analóg módon, majd ezt rögzítenénk sztereó magnóra, amit persze ismét digitalizálunk. A második esetben azt szimuláljuk, mintha egy analóg magnón érkező sztereó felvételt maszterelnénk, majd az eredményt digitalizáljuk. Az utolsó oszlopban azt az esetet látjuk, amikor analóg módon érkező felvételt maszterelünk, majd ezt ismét analóg módon rögzítjük. Valójában persze semmilyen analóg jelfeldolgozás nem történik, hiszen mindezt a DAW-on belül végezzük, így az utolsó oszlopban látható esetben két darab szalagos magnó modellezést is használunk. A lehetséges sorrendek és az alkalmazott eszközök száma tehát gyakorlatilag végtelen, bármilyen kombináció elképzelhető, főként ha nem ragaszkodunk ahhoz, hogy az adott összeállítás a valóságot modellezze.
A témával kapcsolatos kérdéseket a cikk alatti hozzászólásokban várom, de akkor sem sértődöm meg, ha a hirdetésre kattintasz!
Addig is eredményes keverést kívánok mindenkinek!
A következő részhez katt ide...
Felhasznált irodalom:
https://reverb.com/news/how-to-use-saturation-to-bring-warmth-to-your-mixes
https://www.soundonsound.com/techniques/distortion-studio
http://performermag.com/home-recording/learn-the-key-differences-among-analog-tape-speeds/
https://www.mixonline.com/recording/analog-tape-101-part-3-bias-magic-373029
http://www.hifimagazin.hu/HFMCD/HFM/CIKKEK/HFM1013.HTM
https://en.wikipedia.org/wiki/Tape_bias
https://www.gearslutz.com/board/product-alerts-older-than-2-months/533642-soneq-good-freebie-11.html
https://www.soundonsound.com/techniques/distortion-studio
http://performermag.com/home-recording/learn-the-key-differences-among-analog-tape-speeds/
https://www.mixonline.com/recording/analog-tape-101-part-3-bias-magic-373029
http://www.hifimagazin.hu/HFMCD/HFM/CIKKEK/HFM1013.HTM
https://en.wikipedia.org/wiki/Tape_bias
https://www.gearslutz.com/board/product-alerts-older-than-2-months/533642-soneq-good-freebie-11.html
Szia!
VálaszTörlésKöszönöm a cikket nagyon hasznos és részletes volt mint mindig!
A Waves Abbey Road Mastering Chain-ről van tapasztalatod?
Szia!
TörlésCsak közvetetten van tapasztalatom, én nem használom. De szerintem ez nem is lényeges, mert magadnak kell kipróbálni, nem más véleménye alapján választani. Sokkal fontosabb, hogy tudd, mit miért csinálsz mix közben, és hogy amit szeretnél megvalósítani, azt hogyan és milyen eszközzel tudod. Szerencsére ma már minden pluginnek van demo változata, így egyszerűen lehet őket tesztelni és összehasonlítani vásárlás előtt. Amúgy meg már nem is drágák, viszonylag kis befektetéssel be lehet szerezni többfélét, és akkor mindig van választási lehetőség egy-egy feladatnál.
Köszönöm a válaszod!
Törlés