A színező eszközök feladata, hogy az egyébként egyhangú, unalmas, nem kellően érdekes hangokat úgy "dobják fel", hogy közben a kompozíción, és az abban betöltött szerepen ne változtassanak jelentősen. Ez persze csak részben igaz, ugyanis sok színező eszköz alapvetően határozhatja meg a hangzást, ezekben az esetekben viszont pont ez a cél.
Tudatunk -és ezzel együtt a hallásunk is- úgy működik, hogy folyamatosan mintákat keres. Erre az egyik legismertebb példa, amikor egy foltban, felhőben, fatörzsben meglátunk egy ismert alakzatot, arcot, stb. Nincsen ez másként a hangokkal sem, főként ha zenéről beszélünk. Ha egy folyamatosan azonosan ismétlődő hangot hallunk, akkor egy idő után ezt az agyunk háttérzajként kezeli, és egyszerűen kivonja a hang-információkból, vagyis nem fogjuk hallani. Erre szintén jó példa az, amikor valaki forgalmas út mellett lakik, és pár hét vagy hónap eltelte után észre sem veszi mindezt egészen addig, amíg egy időre átmenetileg nem költözik csendes helyre. De mondhattam volna a számítógépünk ventilátorának hangját is, amit a legtöbbször csak a gép kikapcsolásakor veszünk észre (mármint a zaj megszűnését).
Hogy mindez hogy jön a zenei keveréshez? Nos, ha egy zenében folyamatosan hallható azonos hangot hallunk, azt agyunk zajként könyveli el, és kivonja a hangból. Vagyis a hallgató nem azt fogja hallani, amit a művész mondani szeretne (kivéve, ha pont ez a célja). Ha viszont a folyamatosan hallható, ismétlődő mintákat tartalmazó hangot folyamatosan változtatjuk, a minta hatás csak kisebb mértékben, vagy egyáltalában nem jelentkezik.
A folyamatosan változó dolgoknak van még egy érdekes tulajdonságuk! Tekintsük a mellékelt ábrát, ahol a sárga hátteret két részre (A és B) osztottam fel. Nézzük egy pár másodpercig és figyeljük meg, hogy mi történik, melyik rész vonja jobban magára a figyelmünket, vagyis melyik érdekesebb? Természetesen a B térfél, ahol a háttér nem állandó, hanem egyfajta mozgást tartalmaz. Ha ezt a szemléletet keveréskor is alkalmazzuk, azzal életet, érdekességet adhatunk olyan hangoknak, amik egyébként túl egyszerűek lennének, unalmasságukkal eltűnnének, érdektelenné válnának a többi hang között. Szerencsére -mint ahogy az a mellékelt ábrán is látszik-, mindehhez elegendő egy nagyon kis változás is. A módszer pedig amivel mindezt előállíthatjuk, modulációnak vagy színezésnek nevezzük.
Tudatunk -és ezzel együtt a hallásunk is- úgy működik, hogy folyamatosan mintákat keres. Erre az egyik legismertebb példa, amikor egy foltban, felhőben, fatörzsben meglátunk egy ismert alakzatot, arcot, stb. Nincsen ez másként a hangokkal sem, főként ha zenéről beszélünk. Ha egy folyamatosan azonosan ismétlődő hangot hallunk, akkor egy idő után ezt az agyunk háttérzajként kezeli, és egyszerűen kivonja a hang-információkból, vagyis nem fogjuk hallani. Erre szintén jó példa az, amikor valaki forgalmas út mellett lakik, és pár hét vagy hónap eltelte után észre sem veszi mindezt egészen addig, amíg egy időre átmenetileg nem költözik csendes helyre. De mondhattam volna a számítógépünk ventilátorának hangját is, amit a legtöbbször csak a gép kikapcsolásakor veszünk észre (mármint a zaj megszűnését).
Hogy mindez hogy jön a zenei keveréshez? Nos, ha egy zenében folyamatosan hallható azonos hangot hallunk, azt agyunk zajként könyveli el, és kivonja a hangból. Vagyis a hallgató nem azt fogja hallani, amit a művész mondani szeretne (kivéve, ha pont ez a célja). Ha viszont a folyamatosan hallható, ismétlődő mintákat tartalmazó hangot folyamatosan változtatjuk, a minta hatás csak kisebb mértékben, vagy egyáltalában nem jelentkezik.
A folyamatosan változó dolgoknak van még egy érdekes tulajdonságuk! Tekintsük a mellékelt ábrát, ahol a sárga hátteret két részre (A és B) osztottam fel. Nézzük egy pár másodpercig és figyeljük meg, hogy mi történik, melyik rész vonja jobban magára a figyelmünket, vagyis melyik érdekesebb? Természetesen a B térfél, ahol a háttér nem állandó, hanem egyfajta mozgást tartalmaz. Ha ezt a szemléletet keveréskor is alkalmazzuk, azzal életet, érdekességet adhatunk olyan hangoknak, amik egyébként túl egyszerűek lennének, unalmasságukkal eltűnnének, érdektelenné válnának a többi hang között. Szerencsére -mint ahogy az a mellékelt ábrán is látszik-, mindehhez elegendő egy nagyon kis változás is. A módszer pedig amivel mindezt előállíthatjuk, modulációnak vagy színezésnek nevezzük.Tremolo és vibrato
A köznyelvben elterjedt tremolo a hangerősség, hangosság folyamatos, periodikus változása, amit a vonósok egyébként hivatalosan ondeggiando-nak neveznek. Előállítására létezik elektronikus effektberendezés is, ezt elsősorban elektromos gitárokon használjuk. Egyik tipikus formáját -ha máshol nem-, western filmek zenéiben biztosan sokan hallották már. Egy másik, sokkal sarkosabb formája pedig része volt Jimmy Hendrix és a hatvanas évek pszichedelikus hangzásának is. Persze nem csak gitárokon, hanem szinte bármin használhatjuk, ahol a tipikus remegős, ritmusos hangzásra van szükség. Modern megfelelője a sidechain, pontosabban a hamis sidechain, amiről részletesebben olvashatunk a TriggerGate-ről szóló részben.
A tremolo "testvére" a vibrato, ami szintén periodikusan ingadozó hangzás, de itt nem a hangerősség, hanem a hangmagasság váltakozik. Szintén inkább játéktechnika, de mint ahogy a termolo esetében, a vibrato előállítására is létezik elektronikus effekt. Sok esetben a tremolot és a vibratot együtt is használjuk.
 |
| Nagyításhoz katt a képre! |
Helyezzük el a "06_ElecGtr1" sáv első insert pontjára az ingyenes MTremolo plugint és állítsuk be az alábbi képen látható módon. Kapcsoljuk a sávot szólóba, és hallgassuk meg a hangzást. Szerintem sokkal érdekesebb lett, de erről egyszerűen meggyőződhetünk, ha ki/be kapcsoljuk a plugint. Most hallgassuk meg a teljes mixben is, vagyis kapcsoljuk ki a szóló módot. Sajnos az effekt itt már belevész a mixbe. Kétségbeesésre azonban semmi okunk, helyezzünk el a másik elektromos gitárra (07_ElecGtr2) is egy MTremolot, de hogy érdekesebb legyen a hangzás, alkalmazzunk rá más beállításokat. Ezt szintén megtaláljuk a mellékelt képen. Mivel a két gitárt a sztereó tér két oldalára panorámáztuk, így már eleve biztosítottak egy széles hangképet, de az eltérő effektezéssel létrejövő vibrálástól még élettel telibbé vált a mix. Ha kikapcsoljuk, az egész olyan unalmas lesz. Persze ez alapvetően koncepció kérdése, mert nem minden esetben jó ez a vibráló hatás, van amikor kifejezetten idegesítő és zavaró.
 |
| Nagyításhoz katt a képre |
Jól látható, hogy már ezek az alap effektek is képesek akár jelentősen is megváltoztatni a hangzást, akár túlzott mértékben is, ami kifejezetten rossz. Alkalmazzuk őket tehát körültekintően, szem előtt tartva a kevesebb néha több elvét!
A "valódi" modulációs effektek
A tremolo és vibrato elsősorban játéktechnika, így alapvetően nem soroljuk őket a klasszikus modulációs effektek körébe. Ide sokkal inkább az a három színező effekt tartozik, amik nagyon közel állnak egymáshoz, sőt működésük is sok szempontból azonos. Általában elmondható, hogy az effektbe beérkező és az eredeti jel összekeverve adja a tipikus hangzásukat.
A modulációs szentháromság két tagja késleltetéssel dolgozik. A késleltetetten visszajátszott hangokról már részletesen olvashattunk a késleltetőkről szóló részben, akkor most miért szól róluk egy újabb cikk? Leginkább azért, mert a késleltetőket elsősorban hallhatóan ismétlődő hangok előállítására alkalmazzuk, amit a színező effektek esetében egyáltalában nem mondhatunk el. Itt ugyanis kifejezetten arra törekszünk, hogy a létrejövő hang ne különüljön el a forráshangtól. Ezeknek az effekteknek egy másik közös tulajdonsága, hogy időben változó hangzást adnak. Mint már tudjuk, ezt szaknyelven modulációnak nevezzük, és ezért van az is, hogy a most bemutatásra kerülő színező effekteket általában modulációs effekteknek hívjuk.
Flanger
1966-ban a Beatles szokott helyén, az Abbey Road stúdióban készítette felvételeit, de John Lennon már marhára unta, hogy a dupla énekeket kétszer kell felénekelnie, így megkérdezte Ken Townsend-et, hogy tud-e valami jó megoldást a lustaságára. Ekkor fejlesztették ki a híres ADT-t, vagyis a mesterségesen duplázó felvevő-t. Mikor John később megkérdezte hogyan is működik a masina, George Martin elmondta neki, de Lennon csak annyit "értett belőle", hogy "flanging". Ezért később amikor ezt a cuccot szerette volna használni, mindig csak a "Flanger" nevet használta. Hát ezért hívjuk ezt technikát ma is Flanger-nek. (Ha lehet hinni az elbeszéléseknek...) Az elsők között használt flanger hangzást 1962-ben a The Thornados-Telstar című számában, az első Beatles felvétel pedig amin flanging-et hallhatunk, a Tomorrow Never Knows.
A modulációs effektek nagyobb része tehát késlelteti a beérkező jelet, méghozzá olyan kis mértékben, hogy az ne különüljön el a forráshangtól. Ha a késleltetés idejét folyamatosan változtatjuk (moduláljuk), akkor a klasszikus Flanger effektet kapjuk, ami a legtöbb embert a sugárhajtású repülőgépek hangjára emlékezteti.
Flanger a gyakorlatban
Próbáljuk ki most közösen a Flanger hatást, először egy szintetikus tesztben. Ehhez szükségünk lesz két teljesen azonos hangra, és az egyiken egy olyan késleltetőre, ami nagyon kis késleltetést is képes előállítani. Ez a feladat első pillantásra talán nem tűnik túl nehéznek, de másodikra már egy kicsit bonyolultabb. Mi a probléma?
A teszthang persze bármilyen lehetne, de ahhoz hogy halljuk is a flanger hatást, érdemes olyat választani, ami sok frekvenciát tartalmaz egyszerre. Vagyis a szokásos szinusz hullám most nem jó. A négyszög hullám már elég sok felharmonikust tartalmaz, de van ennél még jobb! Mint már tudjuk, a fehér zaj minden lehetséges frekvenciát azonos szintben tartalmaz, ezért ehhez a próbához ez lesz a legjobb megoldás!
 |
| Nagyításhoz katt a képre! |
Ahhoz, hogy a két csatorna jele "elcsússzon" és kialakuljon a flanger hatás, a második "Delay" nevű csatornát időben el kell tolnunk. Erre több megoldás is létezne, ha wav fájlokat használtunk volna, de mi nem ezt tettük, ezért más megoldáshoz kell folyamodnunk. A legtöbben persze már tudják, hogy egy késleltetőt kell elhelyezni insert-ként, de sajnos egyáltalában nem mindegy hogy milyet! Hogy miért, ahhoz előbb nézzük meg a digitális audió fogalmát egy kicsit közelebbről!
Tipp:
Minél magasabb a használt mintavételi frekvencia, annál finomabban tudjuk meghatározni a kialakuló flanger hatást. Csak ezért azonban nem éri meg 192kHz-es mintavételezést alkalmazni.
A mellékelt animációban a késleltetés értéke 8 minta értékig növekszik folyamatosan. Ha csak kézzel váltogatjuk az értéket, akkor is hallható a kialakuló szűrő hatás, viszont ha automatizáljuk, akkor már egy valódi flanger effektet kapunk!
Nézzük, hogy mi is történik itt! A késleltetés nagyon rövid idejű, olyannyira, hogy a visszakeverés miatt kialakuló interferenciák fésűs szűrő hatást eredményeznek. Vegyük észre, hogy ebben az esetben az eredeti jel kerül késleltetésre, ami tartalmazza az összes beérkező frekvenciát, ezért a használt eszköz átviteli sávszélességén belül gyakorlatilag végtelen számú sávszűrő jöhet létre, a késleltetés értékétől függően. Ezek távolsága 1/késleltetéssel egyenlő, és a felharmonikusoknak megfelelően alakulnak ki, vagyis 1xf, 2xf, 3xf, stb. Ha változtatjuk a késleltetés idejét, akkor a szűrő "fogainak" elhelyezkedése változik. Ha mindezt az időben folyamatosan változó módon tesszük meg -vagyis moduláljuk-, akkor megkapjuk a jellegzetes Flanger hangzást.
Tipp:
Ha nem áll rendelkezésünkre, vagy nem találjuk meg saját DAW-unk beépített mintánkénti késleltetési lehetőségét, akkor használhatjuk erre a célra a Melda Productions-MUtility nevű ingyenes pluginjét. Itt először az "Enable" gombra kattintva be kell kapcsolnunk a Delay nevű modult, majd a Delay feliratva duplán kattintva nyílik meg a paraméter beállítására szolgáló ablak.
Flanger plugin
A fenti próbában megismertük a flanger effekt kialakulásának okait, de az effektet persze ennél sokkal egyszerűbben is előállíthatjuk, akár analóg eszközökkel, pl. két szalagos magnóval, vagy digitális úton, pl. egy erre készített szoftverrel. A következőkben a MeldaProduction-MFlanger nevű ingyenes pluginjét fogjuk használni, de természetesen bármilyen más flanger is hasonló eredményt produkál.
Először is némítsuk le a "Delay" nevű send csatornánkat, hiszen erre a továbbiakban nem lesz szükségünk, mert a flanger-t közvetlenül a "Fő sávra" fogjuk elhelyezni, vagyis insertként a fehér zaj generátor után. Ha ez megtörtént -és a zajgenerátor be is van kapcsolva- máris hallhatjuk a flanger effektet, ami most hasonló hangzást ad, mint egy sugárhatómű. De ne szaladjunk ennyire előre, nézzük, hogy melyik paraméter mit is jelent, és mire használhatjuk! Ehhez állítsuk teljesen alapállapotba a plugint a képen látható módon.
Elsőként próbáljuk ki azt, amikor -a fenti próbához hasonlóan- egyszerűen csak késleltetjük a pluginen áthaladó hangot. Ezt a "Delay" nevű paraméterrel tehetjük meg. Ha duplán kattintunk az értékre, a billentyűzetről is beírhatjuk a szükséges számot, de mint láthatjuk, a legkisebb időegység amit elfogad, az 0,001 ms. Tehát 1 mintányi 44,1kHz-es késleltetést nem tudunk beállítani. Sebaj, kezdjük a próbát 0,001 ms-al.
A mellékelt képen láthatjuk, hogy ez a késleltetés már legalább két szűrőt hozott létre, hiszen nem tudjuk az 1 minta hosszúságú időt beállítani. Növeljük az értéket, és figyeljük meg, mi történik! Természetesen ugyanaz, mint amikor a minta értéknek megfelelően késleltettünk, vagyis egyre több szűrő alakul ki. Ezzel a technikával már elég nagy hangzás-változást kapunk, de egyelőre még statikusan, hiszen modulációt nem használunk.
A következő paraméter a "Depth" nevű, amivel a késleltetett jel visszakeverési arányát tudjuk beállítani. Ez megegyezik azzal, mintha az első példában összeállított send csatornás megoldásban a "Delay" csatorna jelszintjét változtatnánk. Egyeszűbben mondva, itt megadhatjuk azt, hogy mennyire légyen hallható a flanger effekt. 100% wet, 100% dry állásnál az arány 1:1.
Lépjünk most a "Feedback" nevű paraméterre, ami magyarul visszacsatolást jelent. Ezzel tudjuk beállítani, hogy a késleltetett hang milyen mértékben kerüljön vissza a késleltető rész bemenetére. Használatával a szűrők "görbéjét" és a kiemelés/vágás mélységét tudjuk szabályozni, ami nagyjából megfelel egy valódi szűrő önrezonanciájának. Tehát a hangzást változtathatjuk egy további módon.
Két fontos paraméter a "Min frequency" és "Max frequency", amivel azt az alsó és felső frekvencia korlátot tudjuk beállítani, amik között a flanger hatást engedjük létrejönni. Segítségével olyan effekteket tudunk előállítani, ahol a szűrőzés pl. csak a magas, vagy csak az alacsony frekvenciákat érinti. Ha teljes sávszélességben szeretnénk dolgozni, akkor állítsuk mindkét értéket "OFF"-ra.
Nagyjából ezek voltak a statikus paraméterek, amikkel már képesek vagyunk a hangzást befolyásolni, de még egyáltalában nem léptünk be a flanger valódi világába, vagyis a modulációba. Ez azért van, mert az "LFO override" értéke eddig 100%-on volt. Ezt azt jelenti, hogy a modulációt adó beépített alacsonyfrekvenciás oszcillátor (LFO) értékét manuálisan felülírtuk. Most töröljük ezt a paramétert, vagyis állítsuk 0%-ra. Ilyenkor az LFO "bekapcsolódik", amit láthatunk is a plugin alján lévő szinuszhullámon haladó vékony vonal formájában.
Nincsen tehát más dolgunk, mint a modulációt hozzáadni a késleltetéshez! Ezt a "Range" nevű paraméterrel tehetjük meg, ami azt határozza meg, hogy milyen időtartamon belül változzon a késleltetés. Ha pl. a "Delay" értékét 0ms-ra állítjuk be, a "Range"-et pedig 0,2ms-ra, akkor a késleltetés 0 és 0,2ms között fog változni, a kiválasztott hullámformának megfelelően (ez alapértelmezésben egy szinusz hullám). Mivel azonban a moduláció sebessége (a "Rate" paraméter) most még nagyon alacsonyra van állítva, így a változást nem egyszerű hallani. Állítsuk hát át egy jobban érzékelhető értékre, pl. 0,1 Hz-re. Ez azt jelenti, hogy 10 másodpercenként zajlik le egy ciklus. (Ha 1 Hz-re állítjuk, akkor 1 másodperc alatt, ha 0,5 Hz-re, akkor egy másodperc alatt kétszer, stb.) Most már nagyon jól hallható, és a spektrum analizálón látható is a Flanger effekt hatása. Próbáljuk ki különböző Range és Rate értékeket, és figyeljük meg hogy mit eredményeznek!
Modulációs lehetőségek
A legtöbben már biztosan rájöttek, hogy a késleltetés miatt létrejövő fésűs szűrő hatás önmagában nem nagy szám, viszont a modulációval együtt már rendkívül érdekes hangzásokat eredményez. A lényeg tehát maga a moduláció, ezt kell az igényeinkhez igazítani. De milyen lehetőségeink vannak?
A moduláció előállításához a legtöbbször úgynevezett LFO-t, azaz alacsonyfrekvenciás oszcillátort használunk. Ez tulajdonképpen megegyezik a szintetizátorokban használt oszcillátorokkal, azzal a különbséggel, hogy olyan alacsony frekvenciájú hullámformákat állítanak elő, amiket mi emberek már nem hallanánk, viszont kifejezetten jól használhatóak bizonyos paraméter értékek ciklikus változtatására!
Az első és legtöbbször rendelkezésre álló paraméter a moduláció sebessége, amit illethetnek Rate, Speed, stb. nevekkel. Ezt választhatjuk manuálisan, mint azt az iménti példában is tettük, de a modern DAW-nak köszönhetően illeszthetjük a zene tempójához is (BPM). Ezt az MFlanger esetében a "Syncronization" nevű rész bekapcsolásával (Enable) tehetjük meg, majd itt választhatunk a kívánt zenei hosszúságok között. Ezzel a megoldással tempóhoz igazított ritmusos hangzásokat kapunk. A mellékelt képen pl. 1/4 hosszt állítottam be. További lehetőségünk a hullámforma fázisának megváltoztatása a "Phase" paraméterrel. Ezzel megadhatjuk, hogy mikor legyen az effekt a legmagasabb vagy legalacsonyabb értéken.
A sebesség beállítása általában minden Flanger-en megtalálható, még az analóg eszközökön is, a digitálisaknak azonban van egy nagy előnye, itt ugyanis magát a hullámformát is teljesen az igényeinkhez igazíthatjuk. Az MPhaser-ben pl. 16 alap hullámformából választhatunk, amik között folyamatosan morfolhatunk a Main Shape poti forgatásával. További finomítást végezhetünk a "Custom shape"-el, ami minden hullámformát a háromszög felé morfol. A "Smoothness"-el lekerekíthetjük a hegyes csúcsokat, a "Step Sequencer" segítségével pedig ritmusos lüktetést adhatunk a modulációnkhoz. Természetesen az "Edit" és "Advanced" gombokkal teljesen egyedi, saját hullámformát is rajzolhatunk, ami nagyon jól jön, ha az effektet egy adott ritmushoz, vagy dallamhoz akarjuk illeszteni.
Tipp:
Az MFlanger tartogat számunkra még egy további extra lehetőséget, ez pedig a "Mode" kapcsoló, ahol három féle algoritmus közül választhatunk, egy normál és két tape, azaz szalagos magnó módból. Ez utóbbi kettő az eredeti flanger módszert utánozza, kissé eltérő módon.
Mire használhatjuk?
A Flanger hangzás alapvetően az ellenségünk. Ha olyankor halljuk amikor nem szándékosan adtuk hozzá a hanghoz, akkor bizony bajban vagyunk, ugyanis szinte biztos, hogy fázis problémával állunk szemben. Ez keletkezhet helytelen fázisviszonyból, vagy valamilyen nemkívánatos késleltetésből is.
Hogy megismerjük milyen is ez a "nem túl szerencsés" hangzás, alkalmazzuk a flangert egy teljes mixen, pl. az előzőekben már használt Borderline című szám mixének maszter buszán. Igen, ez az a tipikus, hullámzó hangzás, ami nagyon jól szól ha szándékosan használjuk, de igazán bosszantó tud lenni, ha nem tudjuk mitől alakul ki. Ez utóbbi esetben -az előzőekben tanultakat figyelembe véve- már tudjuk, hogy valamely sávok kedvezőtlenül kerülnek késleltetésre, ezért alakul ki az effekt. Próbáljuk megkeresni, és megoldani a problémát, pl. a sávok és effektek egyesével történő kikapcsolásával. Amikor megszűnik a flanger hatás, azzal a sávval van probléma.
Nézzük, hogy mire használhatjuk szándékosan!
Mint már írtam, akár az egész mixre is használható, effektként. Ezt hallhatjuk pl. a Queen-One Vision című számában. Itt már egyből hallhatjuk egy másik jellemző felhasználást is, mégpedig az elektromos gitárokon! Emellett basszuson is előszeretettel használják, de az egyik igen jellemző alkalmazása a szintetizátor hangok még további modulálása. Gyakorlatilag csak a képzeletünk szab határt annak, mire és hogyan tehetünk flangert. Dobokon pl. kifejezetten érdekes hangzásokat állíthatunk elő vele, főként, ha nem csak egy sima szinusz hullámot használunk modulátorként, hanem hozzáigazítjuk azt a ritmushoz.
Tipp:
Nagyon rövid késleltetési idők alkalmazásával fémes hangzást kapunk, amivel robot szerű hangzást is előállíthatunk, de ne várjunk vocoderes hangot!
Ha nem áll rendelkezésünkre, vagy nem találjuk meg saját DAW-unk beépített mintánkénti késleltetési lehetőségét, akkor használhatjuk erre a célra a Melda Productions-MUtility nevű ingyenes pluginjét. Itt először az "Enable" gombra kattintva be kell kapcsolnunk a Delay nevű modult, majd a Delay feliratva duplán kattintva nyílik meg a paraméter beállítására szolgáló ablak.
Flanger plugin
A fenti próbában megismertük a flanger effekt kialakulásának okait, de az effektet persze ennél sokkal egyszerűbben is előállíthatjuk, akár analóg eszközökkel, pl. két szalagos magnóval, vagy digitális úton, pl. egy erre készített szoftverrel. A következőkben a MeldaProduction-MFlanger nevű ingyenes pluginjét fogjuk használni, de természetesen bármilyen más flanger is hasonló eredményt produkál.
 |
| Alapállapot. Nagyításhoz katt a képre! |
Elsőként próbáljuk ki azt, amikor -a fenti próbához hasonlóan- egyszerűen csak késleltetjük a pluginen áthaladó hangot. Ezt a "Delay" nevű paraméterrel tehetjük meg. Ha duplán kattintunk az értékre, a billentyűzetről is beírhatjuk a szükséges számot, de mint láthatjuk, a legkisebb időegység amit elfogad, az 0,001 ms. Tehát 1 mintányi 44,1kHz-es késleltetést nem tudunk beállítani. Sebaj, kezdjük a próbát 0,001 ms-al.
A következő paraméter a "Depth" nevű, amivel a késleltetett jel visszakeverési arányát tudjuk beállítani. Ez megegyezik azzal, mintha az első példában összeállított send csatornás megoldásban a "Delay" csatorna jelszintjét változtatnánk. Egyeszűbben mondva, itt megadhatjuk azt, hogy mennyire légyen hallható a flanger effekt. 100% wet, 100% dry állásnál az arány 1:1.
Lépjünk most a "Feedback" nevű paraméterre, ami magyarul visszacsatolást jelent. Ezzel tudjuk beállítani, hogy a késleltetett hang milyen mértékben kerüljön vissza a késleltető rész bemenetére. Használatával a szűrők "görbéjét" és a kiemelés/vágás mélységét tudjuk szabályozni, ami nagyjából megfelel egy valódi szűrő önrezonanciájának. Tehát a hangzást változtathatjuk egy további módon.
Két fontos paraméter a "Min frequency" és "Max frequency", amivel azt az alsó és felső frekvencia korlátot tudjuk beállítani, amik között a flanger hatást engedjük létrejönni. Segítségével olyan effekteket tudunk előállítani, ahol a szűrőzés pl. csak a magas, vagy csak az alacsony frekvenciákat érinti. Ha teljes sávszélességben szeretnénk dolgozni, akkor állítsuk mindkét értéket "OFF"-ra.
Nincsen tehát más dolgunk, mint a modulációt hozzáadni a késleltetéshez! Ezt a "Range" nevű paraméterrel tehetjük meg, ami azt határozza meg, hogy milyen időtartamon belül változzon a késleltetés. Ha pl. a "Delay" értékét 0ms-ra állítjuk be, a "Range"-et pedig 0,2ms-ra, akkor a késleltetés 0 és 0,2ms között fog változni, a kiválasztott hullámformának megfelelően (ez alapértelmezésben egy szinusz hullám). Mivel azonban a moduláció sebessége (a "Rate" paraméter) most még nagyon alacsonyra van állítva, így a változást nem egyszerű hallani. Állítsuk hát át egy jobban érzékelhető értékre, pl. 0,1 Hz-re. Ez azt jelenti, hogy 10 másodpercenként zajlik le egy ciklus. (Ha 1 Hz-re állítjuk, akkor 1 másodperc alatt, ha 0,5 Hz-re, akkor egy másodperc alatt kétszer, stb.) Most már nagyon jól hallható, és a spektrum analizálón látható is a Flanger effekt hatása. Próbáljuk ki különböző Range és Rate értékeket, és figyeljük meg hogy mit eredményeznek!
Modulációs lehetőségek
A legtöbben már biztosan rájöttek, hogy a késleltetés miatt létrejövő fésűs szűrő hatás önmagában nem nagy szám, viszont a modulációval együtt már rendkívül érdekes hangzásokat eredményez. A lényeg tehát maga a moduláció, ezt kell az igényeinkhez igazítani. De milyen lehetőségeink vannak?
Az első és legtöbbször rendelkezésre álló paraméter a moduláció sebessége, amit illethetnek Rate, Speed, stb. nevekkel. Ezt választhatjuk manuálisan, mint azt az iménti példában is tettük, de a modern DAW-nak köszönhetően illeszthetjük a zene tempójához is (BPM). Ezt az MFlanger esetében a "Syncronization" nevű rész bekapcsolásával (Enable) tehetjük meg, majd itt választhatunk a kívánt zenei hosszúságok között. Ezzel a megoldással tempóhoz igazított ritmusos hangzásokat kapunk. A mellékelt képen pl. 1/4 hosszt állítottam be. További lehetőségünk a hullámforma fázisának megváltoztatása a "Phase" paraméterrel. Ezzel megadhatjuk, hogy mikor legyen az effekt a legmagasabb vagy legalacsonyabb értéken.
Tipp:
Az MFlanger tartogat számunkra még egy további extra lehetőséget, ez pedig a "Mode" kapcsoló, ahol három féle algoritmus közül választhatunk, egy normál és két tape, azaz szalagos magnó módból. Ez utóbbi kettő az eredeti flanger módszert utánozza, kissé eltérő módon.
Mire használhatjuk?
A Flanger hangzás alapvetően az ellenségünk. Ha olyankor halljuk amikor nem szándékosan adtuk hozzá a hanghoz, akkor bizony bajban vagyunk, ugyanis szinte biztos, hogy fázis problémával állunk szemben. Ez keletkezhet helytelen fázisviszonyból, vagy valamilyen nemkívánatos késleltetésből is.
Nézzük, hogy mire használhatjuk szándékosan!
Mint már írtam, akár az egész mixre is használható, effektként. Ezt hallhatjuk pl. a Queen-One Vision című számában. Itt már egyből hallhatjuk egy másik jellemző felhasználást is, mégpedig az elektromos gitárokon! Emellett basszuson is előszeretettel használják, de az egyik igen jellemző alkalmazása a szintetizátor hangok még további modulálása. Gyakorlatilag csak a képzeletünk szab határt annak, mire és hogyan tehetünk flangert. Dobokon pl. kifejezetten érdekes hangzásokat állíthatunk elő vele, főként, ha nem csak egy sima szinusz hullámot használunk modulátorként, hanem hozzáigazítjuk azt a ritmushoz.
Tipp:
Nagyon rövid késleltetési idők alkalmazásával fémes hangzást kapunk, amivel robot szerű hangzást is előállíthatunk, de ne várjunk vocoderes hangot!
Chorus
A Chorus név rendkívül hasonlatos a magyar kórus szóhoz, és ez ebben az esetben nem is véletlen. Egy kórus lényege, hogy egyszerre több ember énekel benne, ez pedig sokkal teltebb, érdekesebb hangzást eredményez. Nagyjából ez a célja a Chorus effektnek is. Segítségével egyetlen hangot úgy tudunk megváltoztatni, mintha azt egyszerre többen állítanák elő. Vagyis pl. egyetlen gitár hangja olyan lesz, mintha többen gitároznának, vagy egyetlen énekes olyan hatást kelt, mintha többen énekelnének.
Néhány hangszer felépítésnél és működésénél fogva "beépítve" tartalmazza a Chorus effektet. Ilyen pl. a zongora, ahol egy billentyű leütése nem csak a hozzá tartozó húrt mozgatja meg, hanem kis mértékben ugyan, de a mellette lévők is rezegni kezdenek. Szintén hasonló a helyzet a 12 húros gitárokkal. De nem csak akusztikus hangszereknél fedezhetjük fel ezt a hatást, hanem analóg szintetizátoroknál is, ahol az oszcillátorok pontatlan hangolása szintén Chorus hatást eredményez.
A Chorus effekt alapvetően egy késleltető. Működési módját tekintve leginkább abban különbözik a Flangertől, hogy nem szükséges nagyon kismértékű késleltetés. Ez azt jelenti, hogy elvileg bármilyen késleltetővel előállíthatjuk, aminek van modulációs képessége. Ez persze nem teljesen igaz, ugyanis a legjobb eredmény eléréséhez olyan késleltetőre van szükségünk, ami a késleltetési idő megváltoztatásakor megváltoztatja a hangmagasságot is. Ilyenek alapvetően a szalagos késleltetők, és a legtöbb analóg delay is. (Ha nem ilyet használunk, akkor inkább Flanger szerű hangzást kapunk.)
Jól használható erre a célra a szalagos késleltetőket bemutató részben már megismert ingyenes Nasty DLA plugin. Helyezzük el a Borderline mix "05-AcousticGtr" sávján az első insert pontra, és válasszuk a "chs only-stereo" prezetet. A Chorus paramétert most tekerjük le teljesen nullára, vagyis forgassuk ütközésig balra. Indítsuk el a lejátszást az akusztikus gitárt szólóba kapcsolva, és máris hallhatunk némi Chorus hangzást. A gitár sokkal teltebben, szélesebben és színesebben szól, pont mintha nem csak egyetlen gitárt hallanánk, hanem egyszerre többet!
Akik figyelmesen tanulmányozták a plugin beállításait (vagy a fenti képet) máris rávágják: De ez mégis hogyan lehetséges? Mint látható, a késleltetés értéke mindkét oldal esetében 0ms, vagyis elvileg nem kéne, hogy bármi is történjen. Figyeljük meg azonban, hogy csúszkák felett található Modulation paraméter viszont elég magas értéken áll. Ez azt jelenti, hogy a késleltetés értéke folyamatosan változik. Mivel ez egy szalagos szimuláció, így minden késleltetés változással együtt a hangmagasság is megváltozik. Vagyis létrejön a chorus hatás. Az effekt jellegét beállíthatjuk a visszacsatolással (Feedback), vagy a moduláció erősségének és mintájának változtatásával is, de a késleltetési idők változtatása is jó módszer. A Wet paraméterrel változtathatjuk meg az effekt hangerejét, ezzel gyakorlatilag az erősséget tudjuk megadni.
Ha nem egyszerű késleltetőt használunk, hanem kifejezetten Chorus effektet, akkor a legtöbb esetben nem csak egy késleltetett szál jön létre, hanem annyi, amennyi "tagja van" a kórusnak. Ezeknek a késleltetett jeleknek aztán különböző értékkel megváltoztatjuk a lejátszási sebességét, vagyis a hangmagasságát. Ettől alakul ki a jellegzetes kórus hangzás. Az elhangolás természetesen nem nagy, hiszen nem szeretnénk hamis hangokat hallani, ezért általában maximum +/-0,12%. A NastyDLA-ban ezt is kipróbálhatjuk a beépített Chorus paraméter feltekerésével. Ha csak ezt a klasszikus chorust szeretnénk hallani, akkor a Modulation és Feedback paramétereket kapcsoljuk ki, vagyis állítsuk nullára. Mint hallhattuk, a Chorus effektek kiválóan alkalmazhatóak a hangzás megvastagítására!
Mire használható?
Elsősorban a hangzás megvastagítására és sztereó szélesítésére, de emellett kiválóan lehet vele a hangot érdekesebbé tenni úgy, hogy az még inkább zeneivé válik, sőt akár mozgást is előállíthatunk. Az egyik tipikus felhasználása, amikor például egy éneket vagy gitárt kapcsolunk rá, a végeredmény pedig olyan lesz, mintha két énekest vagy gitárost hallanánk egyszerre játszani. Másik gyakori használata a háttérhangokon, főként vonósokon és pad típusú hangokon a hangzás megszélesítésére, dúsabbá és érdekesebbé tételére. A megtöbbszörözött számú zenészek hatás itt is érvényesül, vagyis egy 4 tagú vonós szekcióból könnyűszerrel varázsolhatunk egy fél szimfonikus zenekart. String és pad szintiken szinte kötelező! Harmadik, de nem utolsó klasszikus felhasználása akusztikus, vagy tiszta elektromos gitárokon, főként akkord felbontások színezésére, illetve elektromos zongora hangokhoz. Elsősorban balladák, lassú számok kihagyhatatlan eszköze!
Phaser
A Phaser működése első hallásra nagyon hasonlatos lehet a Flanger-hez, és sokan össze is zavarodnak, hogy mi is a különbség. A dolgot az sem könnyíti meg, hogy első ránézésre még a működésük is eléggé hasonlatos. A fő eltérés, hogy Phaser esetében nem történik késleltetés, vagyis az effekt által létrehozott jel a kimeneten késés nélkül keveredik össze a bejövő jellel. Akkor mégis mitől változik meg a hang?
Nos a Phase szó jelentése magyarul fázist jelent. Sokszor ezeket az effekteket Phase Shifer-nek, azaz fázis eltolónak nevezik. Innen már nem nehéz rájönni, hogy ez az effekt a beérkező jel fázisát változtatja meg, és így keveri vissza a beérkező hanghoz. A fázisában eltérő és eredeti jel összekeverése az eltérő fázisú frekvenciák csillapítását eredményezi. A szűrő hatás tehát ettől jön létre.
A Phaser effektben mindentáteresztő szűrőt (allpass filter) használunk, aminek -mint minden szűrőnek- van középfrekvenciája. A fázis eltolása a beállított középfrekvencián történik meg. Ha a középfrekvencia értékét változtatjuk (moduláljuk), akkor folyamatosan változó szűrőzést kapunk. Az eredeti és a fáziseltolt jel arányának megadásával tudjuk meghatározni, hogy milyen erős legyen a szűrő hatás. A legerősebb szűrés 1:1 aránynál jön létre.
Mindentáteresztő szűrő használatakor egyszerre jön létre vágó és kiemelő hatás. Mivel most alapvetően a vágó hatásra van szükségünk, így phaser esetében a vágó frekvenciák száma megegyezik a Phaser effektben jelölt fokozatok számának felével. Egy alap Phaser effektben egy szűrőt találunk, ezért ezt két fokozatúnak nevezzük ugyan, de csak egy vágó jellegű szűrő hatás jön létre (és ehhez egy kiemelő is). Ahogy növeljük a fokozatok számát, úgy alakul ki egyre több fog a fésűs szűrőben, vagyis egyre több frekvencia kerül szűrésre. Ilyenkor szokták azt mondani, hogy a Phaser hasonlít a Flanger-re (amiben ugye sok szűrő alakul ki). Analóg phaser esetében a maximális fokozatok száma általában 12, digitális phaser esetében elvileg nincsen felső korlát, de 32-nél többnek nincsen sok értelme.
Természetesen normál allpass filter használatával is előállítható a phaser effekt, aki szeretné ezt saját maga is kipróbálni annak ajánlom az ingyenes MFreeformPhase plugint. A további tesztekhez azonban maradjuk az egyszerűbb útnál, és használjunk kifejezetten Phaser plugint. A flanger-nél már megismert módszert követve, térjünk vissza a teszt projektre, és helyezzük el a "Fő sáv"-on az MPhaser-t (természetesen a flangert kikapcsolva), majd állítsuk alapállapotba az egyes értékeket. Ezt láthatjuk a mellékelt képen. Kezdjük mindjárt a Dry/Wet paraméterrel, ami mint azt már mindenki tudja, az effekt erősségét állítja be. 100% dry állásban természetesen az egésznek semmi értelme nincs, de 100% wet-nél sem, ugyanis ilyenkor nem keveredik a be és kilépő jel, így nem is jön létre effekt.
Következőek a minimum és maximum frekvenciák, ezek között jön létre a szűrőnk. Fontos paraméter a "Mode" (más eszközökön Stage), ami meghatározza, hogy hány szűrőt hozunk létre. Itt most akár 1 fokozatot is beállíthatunk, és tegyük is ezt. Kapcsoljuk be a fehér zaj generátort, és figyeljük meg, mi történik a plugin ki/be kapcsolásakor. Egy aluláteresztő szűrő jön létre, aminek vágási frekvenciáját a "Max frequency" paraméterrel tudjuk beállítani. (Figyeljük meg, hogy a vágási görbe meredeksége nem állandó.) Most váltsunk Mode 2 majd 4-re és figyeljük meg, hogy a szűrők hogyan alakulnak ki. Változtassuk meg a "Max frequency"-t. Figyeljük meg, hogy milyen pontosan tudjuk megadni, hogy hol legyenek a vágási pontok és mennyi legyen belőlük!
Már csak egy fontos statikus paraméter maradt, a visszacsatolás. Kezdjük emelni a "Feedback" értéket, és figyeljük meg, mi történik! Ha visszacsatolást alkalmazunk, akkor a vágási frekvenciák közötti jelszintet erősíthetjük, ilyenkor a szűrő "másik oldalán" érvényesülő kiemelő hatás hallhatóvá és láthatóvá is válik a spektrum analizálón. Ha a visszacsatolást 0dB-re állítjuk, a szűrő önoszcillációba kezd, és akkor a frekvenciája akkor is hallható marad, ha a forráshangot kikapcsoljuk. (Tekerjük le a Feedback-et nulláról, és azonnal megszűnik a sípolás.)
A modulációs lehetőségek megegyeznek az MFlanger-nél már megismertekkel, és annak megfelelően az LFO Override 0-ra állításával tudjuk a modulációt teljes mértékben alkalmazni. Ekkor a megadott minimum és maximum frekvenciák között változik a szűrési frekvencia, vagy inkább frekvenciák, attól függően, hogy hány fokozatot (MODE) állítottunk be.
Az egyik legnagyobb különbség a Flanger és a Phaser között az, hogy az így létrejövő szűrő hatásban a Phaser esetében sokkal kevesebb számú szűrés jön létre, sőt, ezeknek frekvenciája és száma fix, és a Phaser modelltől függ. További eltérés, hogy a szűrők középfrekvenciája nem a felharmonikusoknak megfelelően jön létre, hanem azt előre be tudjuk állítani, általában egy minimum és egy maximum érték között.
Mire használhatjuk?
Alkalmazását tekintve gyakorlatilag minden igaz a Phaser-re, ami a Flanger-re, de a gitárokon kívül az egyik igen jellemző alkalmazása a szintetizátor hangok további modulálása, pl. Jean-Michel Jarre legendás Oxygene albumának hangjai. Emellett rendkívül népszerű elektromos zongorán és clavinet-en is.
A Phaser effekt bizonyos körülmények között képes a harsány, éles frekvenciákat halkítani, ezzel egy finomabb hangzást hozva létre. Ezt kihasználhatjuk éles gitár vagy szóló szinti hangok javítására is!
Monó alkalmazás
Sok olyan hangzás létezik, amik eleve a modulációs effektekre épülnek. Ezeknek nem kell feltétlenül sztereóban szólniuk, mert maga az a hangzás a lényeg, amit a moduláció állít elő. Talán a legjobb példa a wah szerű funky és disco gitárok, a basszus, vagy a mindenki által ismert elektromos zongora hangok, hogy a szinti hangokról már ne is beszéljünk. Ezeket a legtöbbször monóban modulálják, majd ezt az effektezett hangot szélesítik ki késleltetővel vagy zengetővel.
Mindentáteresztő szűrő használatakor egyszerre jön létre vágó és kiemelő hatás. Mivel most alapvetően a vágó hatásra van szükségünk, így phaser esetében a vágó frekvenciák száma megegyezik a Phaser effektben jelölt fokozatok számának felével. Egy alap Phaser effektben egy szűrőt találunk, ezért ezt két fokozatúnak nevezzük ugyan, de csak egy vágó jellegű szűrő hatás jön létre (és ehhez egy kiemelő is). Ahogy növeljük a fokozatok számát, úgy alakul ki egyre több fog a fésűs szűrőben, vagyis egyre több frekvencia kerül szűrésre. Ilyenkor szokták azt mondani, hogy a Phaser hasonlít a Flanger-re (amiben ugye sok szűrő alakul ki). Analóg phaser esetében a maximális fokozatok száma általában 12, digitális phaser esetében elvileg nincsen felső korlát, de 32-nél többnek nincsen sok értelme.
Következőek a minimum és maximum frekvenciák, ezek között jön létre a szűrőnk. Fontos paraméter a "Mode" (más eszközökön Stage), ami meghatározza, hogy hány szűrőt hozunk létre. Itt most akár 1 fokozatot is beállíthatunk, és tegyük is ezt. Kapcsoljuk be a fehér zaj generátort, és figyeljük meg, mi történik a plugin ki/be kapcsolásakor. Egy aluláteresztő szűrő jön létre, aminek vágási frekvenciáját a "Max frequency" paraméterrel tudjuk beállítani. (Figyeljük meg, hogy a vágási görbe meredeksége nem állandó.) Most váltsunk Mode 2 majd 4-re és figyeljük meg, hogy a szűrők hogyan alakulnak ki. Változtassuk meg a "Max frequency"-t. Figyeljük meg, hogy milyen pontosan tudjuk megadni, hogy hol legyenek a vágási pontok és mennyi legyen belőlük!
A modulációs lehetőségek megegyeznek az MFlanger-nél már megismertekkel, és annak megfelelően az LFO Override 0-ra állításával tudjuk a modulációt teljes mértékben alkalmazni. Ekkor a megadott minimum és maximum frekvenciák között változik a szűrési frekvencia, vagy inkább frekvenciák, attól függően, hogy hány fokozatot (MODE) állítottunk be.
Az egyik legnagyobb különbség a Flanger és a Phaser között az, hogy az így létrejövő szűrő hatásban a Phaser esetében sokkal kevesebb számú szűrés jön létre, sőt, ezeknek frekvenciája és száma fix, és a Phaser modelltől függ. További eltérés, hogy a szűrők középfrekvenciája nem a felharmonikusoknak megfelelően jön létre, hanem azt előre be tudjuk állítani, általában egy minimum és egy maximum érték között.
Mire használhatjuk?
Alkalmazását tekintve gyakorlatilag minden igaz a Phaser-re, ami a Flanger-re, de a gitárokon kívül az egyik igen jellemző alkalmazása a szintetizátor hangok további modulálása, pl. Jean-Michel Jarre legendás Oxygene albumának hangjai. Emellett rendkívül népszerű elektromos zongorán és clavinet-en is.
A Phaser effekt bizonyos körülmények között képes a harsány, éles frekvenciákat halkítani, ezzel egy finomabb hangzást hozva létre. Ezt kihasználhatjuk éles gitár vagy szóló szinti hangok javítására is!
Monó alkalmazás
Sok olyan hangzás létezik, amik eleve a modulációs effektekre épülnek. Ezeknek nem kell feltétlenül sztereóban szólniuk, mert maga az a hangzás a lényeg, amit a moduláció állít elő. Talán a legjobb példa a wah szerű funky és disco gitárok, a basszus, vagy a mindenki által ismert elektromos zongora hangok, hogy a szinti hangokról már ne is beszéljünk. Ezeket a legtöbbször monóban modulálják, majd ezt az effektezett hangot szélesítik ki késleltetővel vagy zengetővel.
Sztereó alkalmazás
Tagadhatatlan, hogy a modulációs effektek alkalmazása elsősorban sztereóban mutat igazán nagyot! Ebben az esetben a két oldalra két kicsit (vagy nagyon) eltérő hang érkezik, amitől azt sokkal szélesebben szólónak, térbelibbnek halljuk.
Hogy ez az eltérő bal-jobb jel technikailag hogyan valósul meg, tulajdonképpen részletkérdés. A legegyszerűbb megoldás az, hogy az egyik oldalra az eredeti hangot panorámázzuk, a másikra pedig az effektezettet. Ennél sokkal érdekesebb, és talán sokkal kevésbé feltűnő, ha mindkét oldalra effektezett jelet küldünk, de eltérő beállításokkal, vagy eltérő modulációval. Mindezt egyszerűen kipróbálhatjuk az ingyenes és kiváló minőségű multi-modulációs pluginben a Klevgrand-Swep-ben. Mint látható, ez egyszerre lehet flanger, phaser és chorus is. Bár a felhasználói felület elsőre egy kicsit érdekes, a használata rendkívül egyszerű. A két "kerék" jelképezi a két oldalt, amit a közöttük lévő sztereó jelre (3) kattintva tudunk egymástól függetleníteni. A két oldalon látható fehér körív (1) jelképezi a visszacsatolás mértékét. A két kerékbe kattintva (2) fel és le irányban adhatjuk meg a moduláció mélységét, jobbra balra irányban pedig a frekvenciáját. Mint látható, két teljesen eltérő beállítás is lehetséges. Jobb alsó sarokban találjuk az effekt erősségét beállító csúszkát, amire biztosan szükségünk is lesz, mert a Swep nem szégyenlősködik, rendkívül brutális mértékben is képes modulálni!
Mire használható:
Elsősorban a hangzás megszélesítésére. Ha ez a célunk, akkor alap esetben chorust válasszunk, mivel ez mondható talán a legkevésbé feltűnő beavatkozásnak, ráadásul működési módjából adódóan nagyon is hasonlít a valódi hangszerekhez vagy együttesekhez. Néha ezt az effektet Ensemble néven is megtaláljuk. A Flanger és Phaser elsősorban effektként, vagyis különleges hanghatásként használt, kivéve, ha az adott hangzást pont ezek állítják elő. Ettől függetlenül ha a koncepció ezt kívánja, ezeket is ugyanúgy használhatjuk szélesítésre, mint a chorust.
Extrém moduláció
A modulációs effekteket extrém értékkel használva a hangzás már egyáltalában nem hasonlít az eredetire, vagyis ilyenkor a színezés inkább már átrajzolásnak tekinthető. Ezzel rendkívül érdekes és izgalmas új hangokat és hangzásokat hozhatunk létre! Ha saját zenénken dolgozunk, vagy sound design a cél, akkor ez nem jelent problémát, de ha más alkotásába avatkozunk be ilyen mértékben, akkor elképzelhető, hogy az eredmény nem feltétlenül tetszést vált majd ki!
A modulációs effektek a legtöbb esetben csökkentik a hang jelenlétét (presence), ezzel alapvetően egy kissé háttérbe küldik azt. Nem véletlen, hogy elsősorban háttér hangokon alkalmazzuk őket. Ez persze nem jelenti azt, hogy az előtérbe helyezett szóló hangok esetében elfelejthetjük őket, csupán csak jó ha tudjuk, hogy energiájuk csökkenni fog.
Mint látható, megpróbáltam a különböző modulációs effektekhez egy-egy példát is csatolni, de ez persze vajmi kevés a téma sokrétűsége miatt. Ha az olvasók szükségesnek érzik, és ezt a hozzászólásokban megfelelő számban jelzik is, akkor egy későbbi részben több részletesebb példát is kipróbálhatunk.
A sorozat következő részében a szaturációs effektekkel és használatukkal fogunk ismerkedni!
Addig is eredményes keverést kívánok mindenkinek!
A következő részhez katt ide...
Hogy ez az eltérő bal-jobb jel technikailag hogyan valósul meg, tulajdonképpen részletkérdés. A legegyszerűbb megoldás az, hogy az egyik oldalra az eredeti hangot panorámázzuk, a másikra pedig az effektezettet. Ennél sokkal érdekesebb, és talán sokkal kevésbé feltűnő, ha mindkét oldalra effektezett jelet küldünk, de eltérő beállításokkal, vagy eltérő modulációval. Mindezt egyszerűen kipróbálhatjuk az ingyenes és kiváló minőségű multi-modulációs pluginben a Klevgrand-Swep-ben. Mint látható, ez egyszerre lehet flanger, phaser és chorus is. Bár a felhasználói felület elsőre egy kicsit érdekes, a használata rendkívül egyszerű. A két "kerék" jelképezi a két oldalt, amit a közöttük lévő sztereó jelre (3) kattintva tudunk egymástól függetleníteni. A két oldalon látható fehér körív (1) jelképezi a visszacsatolás mértékét. A két kerékbe kattintva (2) fel és le irányban adhatjuk meg a moduláció mélységét, jobbra balra irányban pedig a frekvenciáját. Mint látható, két teljesen eltérő beállítás is lehetséges. Jobb alsó sarokban találjuk az effekt erősségét beállító csúszkát, amire biztosan szükségünk is lesz, mert a Swep nem szégyenlősködik, rendkívül brutális mértékben is képes modulálni!Mire használható:
Elsősorban a hangzás megszélesítésére. Ha ez a célunk, akkor alap esetben chorust válasszunk, mivel ez mondható talán a legkevésbé feltűnő beavatkozásnak, ráadásul működési módjából adódóan nagyon is hasonlít a valódi hangszerekhez vagy együttesekhez. Néha ezt az effektet Ensemble néven is megtaláljuk. A Flanger és Phaser elsősorban effektként, vagyis különleges hanghatásként használt, kivéve, ha az adott hangzást pont ezek állítják elő. Ettől függetlenül ha a koncepció ezt kívánja, ezeket is ugyanúgy használhatjuk szélesítésre, mint a chorust.
Extrém moduláció
A modulációs effekteket extrém értékkel használva a hangzás már egyáltalában nem hasonlít az eredetire, vagyis ilyenkor a színezés inkább már átrajzolásnak tekinthető. Ezzel rendkívül érdekes és izgalmas új hangokat és hangzásokat hozhatunk létre! Ha saját zenénken dolgozunk, vagy sound design a cél, akkor ez nem jelent problémát, de ha más alkotásába avatkozunk be ilyen mértékben, akkor elképzelhető, hogy az eredmény nem feltétlenül tetszést vált majd ki!
A modulációs effektek a legtöbb esetben csökkentik a hang jelenlétét (presence), ezzel alapvetően egy kissé háttérbe küldik azt. Nem véletlen, hogy elsősorban háttér hangokon alkalmazzuk őket. Ez persze nem jelenti azt, hogy az előtérbe helyezett szóló hangok esetében elfelejthetjük őket, csupán csak jó ha tudjuk, hogy energiájuk csökkenni fog.
A sorozat következő részében a szaturációs effektekkel és használatukkal fogunk ismerkedni!
Addig is eredményes keverést kívánok mindenkinek!
A következő részhez katt ide...
Felhasznált irodalom:
https://valhalladsp.com/2018/05/17/effect-o-pedia-modulation/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Tremolo_(zenei_fogalom)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Vibrato
https://music.stackexchange.com/questions/11645/whats-the-difference-between-a-flanger-and-a-phaser
https://hu.wikipedia.org/wiki/Tremolo_(zenei_fogalom)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Vibrato
https://music.stackexchange.com/questions/11645/whats-the-difference-between-a-flanger-and-a-phaser
https://www.guitarfella.com/flanger-vs-phaser-vs-chorus/
https://en.wikipedia.org/wiki/Flanging
https://en.wikipedia.org/wiki/Phaser_(effect)
https://en.wikipedia.org/wiki/Chorus_effect
https://tonereport.com/blogs/tone-tips/the-flanger-your-most-versatile-modulator
https://soundbridge.io/modulation-effects-part-1/
https://www.uaudio.com/blog/modulation-effects-basics/
https://en.wikipedia.org/wiki/Flanging
https://en.wikipedia.org/wiki/Phaser_(effect)
https://en.wikipedia.org/wiki/Chorus_effect
https://tonereport.com/blogs/tone-tips/the-flanger-your-most-versatile-modulator
https://soundbridge.io/modulation-effects-part-1/
https://www.uaudio.com/blog/modulation-effects-basics/
http://www.gibson.com/News-Lifestyle/Features/en-us/effects-explained-modulation.aspx
https://soundbridge.io/7-tips-about-modulation-effects/
https://soundbridge.io/7-tips-about-modulation-effects/
Szia! Mikor folytatódik az oktató sorozat?
VálaszTörlés