Kompresszor a mix-buszon 2.-12.rész

A sorozat előző részében elkezdtük a mixbuszon alkalmazott kompresszorok megismerését és kipróbálását. Akkor az elektroncsöves (Vari-mu) és az opto-elektronikus típusokat próbáltuk ki, amit a mai részben folytatunk, méghozzá a maszter buszon legtöbbet használt típussal, a VCA kompresszorral.

Elsőként két klasszikus VCA kompresszor ingyenes változatát próbáljuk ki, majd egy különleges plugint, ami átmenetnek is tekinthető a modellezett VCA és a digitális kompresszorok között. Ezután -folytatva a kompresszor technológiák fejlődési irányát-, természetesen nem maradnak ki a digitális kompresszorok sem. Róluk a cikk végén egy elég egyedülálló RMS/Peak és egy többsávos kompresszor bemutatásával ejtünk pár szót!

VCA kompresszorok

Talán a legismertebb és legtöbbet használt busz kompresszor az SSL 4000-es sorozatú keverőpultba épített SSL G-Compressor (ezt láthatjuk a fenti képen), és ennek mindenféle külső rack-es változata. Sokan csak úgy nevezik: Glue. Ez a kompresszor VCA, tehát feszültség-vezérlet erősítő típusú. Mint azt már az előző részekben is megtanulhattuk, a VCA kompresszorok nagyon tiszta hangzást biztosítanak, még gyors kompresszió mellett is. Természetesen ezeknek is van egyfajta jellemző torzításuk amivel színezik a hangot, de ez messze elmarad egy elektroncsöves kompresszortól, vagy egy opto-elektronikustól, amiknek általában az erősítő részük elektroncsöves.

Tulajdonképpen bármely VCA kompresszort használhatjuk busz-kompresszornak, de valamiért mégis az SSL G-Comp terjedt el leginkább. Ez mellett népszerű még a Neve 33609 és a Vertigo Sound VSC-2 amit a VCA kompresszorok Rolls Royce-ának is neveznek. Természetesen ezek kereskedelmi plugin változatban is elérhetőek a nagyobb fejlesztőktől, de vannak ingyenes szoftverek is, ilyen pl. az Antress - Modern Apophis és a vladg - Molot. Mi most legalábbis ezt a kettőt fogjuk kipróbálni.

Apophis

Kezdjük a tesztet és a tanulást az Apophis-al, mivel ez mind működésében, mint a rendelkezésre álló kezelőszervekben nagyon hasonlít az SSL G-Comp-ra. Sajnos azonban ez a hasonlóság nem mindenben mutatkozik meg... Az egyik -szerintem- zavaró probléma, hogy valami érthetetlen oknál fogva az Antress plugineken található műszerek a legtöbbször nincsenek kalibrálva. Ez azt jelenti, hogy nem a valós értékeket mutatják. Az Apophis esetében egy GR mérőt találunk, ami -mint azt a fenti ábrán is láthatjuk- közel sem pontos. -2dB-es jelszintcsökkentésnél már -4dB-t jelez. Sajnos nem örülhetünk annak sem, hogy ez pont a duplája (ami logikus lenne ha a műszer a sztereó jelet egyesítve jelezné, de itt nem így van), mert a -8dB-es kijelzés már csak -5dB valódi jelszintcsökkentést jelent. Tehát a hiba nem lineáris, ami nagyban megnehezíti a műszer használatát.

Műszer ellenőrző teszt: A méréshez 1000Hz-es, -18dB-es szinusz hullámot vezettem az Apophis-ba, ennek jelszintjét mérte az első Sleepy VU. Ezután a Threshold-al beállítottam a -4dB-es GR-t és a kijövő jelszintet megmértem a második Sleepy VU-val. Mint látható a különbség nem 4, hanem csak 2 dB. Ellenőrzésként néhány más kompresszorokon is elvégeztem a tesztet és azok esetében a kilépő jelszint megegyezett a műszerük által mért GR értékkel.

Felül a kompresszálatlan wav, alul az invertált Apophis + SSL Compressor

Ha mindezt figyelmen kívül hagyjuk és csak a hallásunkra támaszkodunk (ami mindenképpen ajánlott, de fejben tarthatjuk az eltérést és alkalmazhatunk virtuális korrekciót a műszer leolvasásakor), elég jó eredményt érhetünk el, ugyanis az ingyenes plugin működése nagyon közel áll a Waves SSL Compressor-hoz. Ez az eredeti SSL G-Comp Waves féle analóg modellezett pluginje. A mellékelt ábrán láthatjuk a példa szerinti Csodaországon azonos beállításokkal alkalmazva a két kompresszor által előállított jelet fordított polaritással mixelve és exportálva. Mint azt már egy előző részben is megtanulhattuk, az invertálással a két jel különbségét kapjuk, vagyis a csend azt jelenti, hogy a két jel azonos. Amint láthatjuk van különbség, viszont nem túl sok. Amit megfigyelhetünk, hogy a loop elején egy rövid ideig nem azonos a működés, de ezt követően szinte alig van eltérés. Szerintem ez egy ingyenes plugin esetében teljesen vállalható!

A maszter-busz kompresszálási próbáinkat ott folytatjuk, ahol az előző részben abbahagytuk! Töltsük le az Apophis-t és helyezzük el az első szabad insert pontra a két Sleepy VU közé. (Aki nem érti hogy miről van szó, és még nem töltötte le a SubCoolTour-Csodaország sztereó mixet, az először olvassa el a sorozat előző részét!) A többi kompresszort kapcsoljuk ki! Kezdetnek állítsuk be a Dave Pensado által javasolt mix-busz (vagy sztereó-busz) kompressziót. Ehhez másoljuk le a képen látható beállításokat! (Nagyításhoz katt a képre!) Amint láthatjuk, az Attack értékének 10ms-ot választ Dave és mi is. Ezzel a kezdeti tranziensek nem kerülnek levágásra, vagyis -mint azt remélem már mindenki tudja- a dobok megmaradnak ütős hangzásúnak. Release értéknek (amit itt Recovery-nek, azaz visszaállításnak hívnak) természetesen az AT, vagyis AUTO lehetőséget választjuk. Ez adja a leginkább észrevehetetlen kompressziót. Ratio-nak 4:1-et állítunk be, mivel szeretnénk egy kicsit több kompressziót, az ilyen fajta zene bőven elbírja. A küszöbértéket (Threshold) természetesen az ajánlott -2dB-es GR-re állítjuk, ami -mint azt fentebb már olvashattuk- ezen a kompresszoron sajnos a -4dB jelzésnél található. A kimeneti jelszintet nyilván már mindenki saját magától is kompenzálja!

Hallgassuk hát meg, hogyan szól! A kompresszió szinte észrevehetetlen, a hangzást tulajdonképpen meg sem változtatja, mindössze összegyúrja, összeragasztja a sávokat. A különbség nem nagy, de ha kikapcsoljuk a kompresszort, valahogy olyan nyersebbnek, amatőrebbnek hangzik. Figyeljük meg, hogy az azonos hangerő mellett az átlagos kompresszált jelszint valamivel alacsonyabb, vagyis az adathordozón magasabb hangerőt érhetünk el azonos csúcsértékek mellett. Ne álljunk itt meg, hiszen ez a zene elbírna ennél több kompressziót is, csökkentsük hát a küszöbértéket addig, hogy a GR elérje a kijelzőn látható -8dB-t. (Ez kb. 5dB valódi GR-nek felel meg.) Kompenzáljuk a Makeup-al a hangerő veszteséget. Itt már hallhatunk egy kis hibát, ugyanis a nagyobb GR jobban lehalkítja a zenénket, és ezt természetesen -mint már az előző példában is- a basszus sávunk okozza. Szerencsére -az eredetitől eltérően- ebben a kompresszorban találunk vezérlőjel szűrési lehetőséget. Állítsuk is be a Side-Chain-t 160Hz-re.

A hangzás azonnal kitisztul, azonos kivezérlés mellett hangosabbnak halljuk, megszűnik a basszus megszólalásakor hallható tompulás és halkulás. Természetesen a kevesebb vezérlőjelbe juttatott energia miatt a létrejövő jelszintcsökkentés is kevesebb lesz, a GR műszer már nem megy fel 8-ig. Korrigáljuk ezt a Threshold-al vissza 8-ra, és persze igazítsuk hozzá a kimeneti jelszintet is. Ezt az állapotot láthatjuk a mellékelt képen.

Az eddig tanultak alapján próbáljuk ki önállóan a manuális attack és release értékekkel elérhető hangzásokat is. Változtassuk meg a Ratio értékét is, ill. figyeljük meg, hogy a side-chain szűrése hogyan befolyásolja a hangzást és a hangerő változását. Mint láthatjuk és hallhatjuk, ez a kompresszor szinte tényleg észrevehetetlen kompressziót valósít meg, ha tehát kifejezetten hallható hatásra vágyunk, jobb ha egy másikat választunk!

Molot

Ilyen pl. Vladislav Goncharov-Molot kompresszora. Ez egy amolyan kettő az egyben plugin, ugyanis az Attack fázis jelleggörbéjének alakját az attack poti mellett található kapcsolóval kétféle módra állíthatjuk be. Ezzel gyakorlatilag két különböző kompresszort is utánozhatunk vele. Az Alpha állásban egy Fairchild-hoz hasonló, Sigma állásban pedig a NEVE 33609-hez hasonló működést tapasztalhatunk. Ez utóbbi sokkal agresszívebb hangzást eredményez, és pontosan ezt fogjuk most kipróbálni!

Töltsük le a Molot-ot és a szokott módon helyezzük el az első szabad insert pontra a két Sleepy VU közé. A többi kompresszort kapcsoljuk ki! Ha a kompresszorunk orosz feliratokkal jelenik meg, a jobb alsó sarokban található "EN" feliratra kattintva angol matricákkal lesz átragasztva. A bal alsó sarokban is találhatunk egy kis fehér háromszöget. Ha erre kattintunk, további beállítási lehetőségekhez jutunk. Ahhoz, hogy biztosan azt hallja mindenki amit én, ezeket a következőképpen állítsuk be:

Input: 0dB
Limiter: Pre
Saturat: Ratio
Bypass: Off
Render 8x: On
Dither: High
Sd.chain: Internal
A.R Time: 1:1
Upsmpl: HQ

A megjelenő menü a háromszögre kattintva tűnik el. A kompresszor-paraméterek pontos beállításában segítséget nyújthat, hogy a potik mellett kicsi, szürke számmal is látható az aktuális érték.


Molot Attack módok (nem a Molotov koktél!)

Alpha állásban a Molot kompresszor az attack fázisban azonnal és nagyon gyorsan elkezdi növelni a jelszintcsökkentés értékét majd egy exponenciális függvénynek megfelelően áll meg, Sigma állásban viszont lassan kezdi emelni a jelszint csökkentést, vagyis itt a tranziensekből több képes csökkentés nélkül áthaladni. Tehát ha a jelcsúcs csökkentés a célunk akkor Alpha, ha a tranziensek kiemelése, vagy a transzparens kompresszió, akkor Sigma módot érdemes választanunk.

Mint már említettem, elsőként az agresszív kompressziót fogjuk kipróbálni. Ehhez a képnek megfelelően az attack mód kapcsolóját ne felejtsük Sigma állásba kapcsolni! A többi paraméter értékét másoljuk le a fenti képről és indítsuk el a lejátszást!

Hát ez nem egy észrevehetetlen kompresszió az biztos! A hangzás teljesen megváltozik, főként a dobok hangja. Egyébként szépen összegyúrja a zenét, egy elég arányos hangzást hoz létre, szépen egy szinte kerül minden sáv. Ha megfigyeljük a GR mérőt, láthatjuk, hogy nem is alkalmazunk túl nagy kompressziót, általában -3dB körül marad, néha ugrik csak fel -5-ig. Az arány (ratio) sem magas, mindössze 2:1-hez. Hallhatjuk tehát, hogy maga a kompresszor alapvetően határozza meg a kialakuló hangzást. Az előzőekben kipróbált kompresszorok ennél magasabb jelszintcsökkentéssel sem adtak ennyire színezett, kissé már torzított hangot.

"Normál" kompresszió
Ez persze nem azt jelenti, hogy a Molot csak ilyesmire képes! Ez egy nagyon jó, univerzális kompresszor, amivel természetesen ennél sokkal kevésbé agresszív, kiváló hangzást is előállíthatunk! Próbáljuk hát most ki ezt az arcát is!

Induljunk ki egy "gyári" prezetből, ez pedig mi lehetne más, mint a "Mix BUSS"-nevű. Mivel nem minden DAW-ban azonos a pluginben tárolt prezetek betöltésének módja, így erről nem tudok részletes leírást adni, de azt gondolom aki ezeket a sorokat olvassa, biztosan meg tudja oldani ezt a problémát! Töltsük tehát be a "Mix BUSS" nevű prezetet.

Szeretném most felhívni a figyelmet egy nagyon fontos dologra a prezetek használatával kapcsolatban! Sokan azt gondolják, hogy az csak amatőröknek van, az igazi hangmérnök/producer mindent magának állít be a nulláról kezdve. Ez egy hatalmas tévedés! Még a legnagyobb hangmérnökök is prezetek próbálgatásával kezdik a mixelést, és ha találnak egy olyat ami közel áll az elképzelésükhöz, azt finomítják tovább, illesztik hozzá az adott sávhoz/mixhez. Sok esetben ezek persze a saját jól bevált kezdeti beállításaikat tartalmazzák. Miért is hagynának ki egy ilyen lehetőséget, ahol rengeteg időt lehet spórolni?! Ne dőljünk hát be az internetes pletykáknak és használjunk nyugodtan prezeteket! Nagyon fontos tudnunk, hogy nem létezik olyan plugin, amit egyszerűen csak rá kell tenni egy mixre és jó lesz tőle! Lehetetlen olyan prezetet készíteni, ami ezt tudja! Az előre beállított paramétereket minden esetben hozzá kell igazítanunk az aktuális hanganyagunkhoz, azokat inkább csak ötletforrásként használjuk. Kompresszorok esetében ez minimum a küszöbérték beállítását jelenti, hiszen honnan is tudná az a szerencsétlen prezet, hogy milyen hangerejű sávra van rátéve?

Elsőként tehát a jelszint csökkentés értékét kell hozzáigazítanunk a zenénkhez és az elképzelésünkhöz. Mivel most egy kifejezetten kellemes, nem túl erős kompressziót szeretnénk elérni, tartsuk magunkat a Dave Pensado által javasolt -2dB-es GR-hez. Indítsuk el a lejátszást és állítsuk hát be ezt! Én most a Threshold értékét -23,1dB-en megfelelőnek tartom. Természetesen ehhez igazítjuk a kimenő jelszintet is, ami így 2,4dB lesz. Amit hallunk az nem rossz, de remélem van már olyan gyakorlott az olvasók hallása, hogy észreveszik a basszus által okozott halkulást. Mint azt már a legtöbben tudják, ezt bizony ismét a vezérlő ágba épített szűrővel fogjuk korrigálni. Állítsuk tehát be a Filter-t olyan értékre, amikor már nem zavarja a hangzást a basszus. Ehhez ne felejtsük el a mellette lévő kapcsolóval bekapcsolni (ON)!

Én 150 Hz-et választottam, mivel szerintem az ennél magasabb értékeknél túl sok lábdob és basszus jut át csillapítatlanul a kompresszoron, ami így túlságosan kiemelkedik a mixből. Számomra ez egy kicsit zavaró, nekem kiegyensúlyozottabbnak hallatszik a kismértékben csillapított, így a többi sávval összedolgozott basszus. Természetesen a vezérlőágba juttatott csökkent energiájú jel miatt csökken a GR értéke is, amit most kompenzálnunk kell, egészen -25,3-ig. Ennek megfelelően a Makeup 2,7-re emelkedik.

Ha most kikapcsoljuk a kompresszort, egy szinte üres, szögletes, nagyon nyers és szerintem egyáltalán nem érdekes, majdhogynem unalmas hangzást hallunk. Kapcsoljuk néhányszor ki-be miközben hallgatjuk a mixet. Sokkal dúsabb, élőbb, melegebb a hangzásunk a kompresszorral, jól összegyúrja a sávokat, de magát a hangzást szinte érintetlenül hagyja. Tulajdonképpen segítségével minden hangszer szinte automatikusan jó helyre kerül, megtalálja a helyét a mixben. A Rap a többi hangszer fölé emelkedik, a basszus pedig alulra kerül, a szélek szétnyílnak, ezzel szép teret hagyva a többi sávnak. Persze ez ízlés kérdése is, de nekem a most kialakult hangzás nagyon bejön!

Density mkIII

Density mk I.

A busz-kompresszorokkal való ismerkedésünket folytassuk most egy elég egyedülálló pluginnel, mégpedig az ingyenes Variety Of Sound-Density mkIII-al. Ez a plugin átmenet az analóg modellezett és a digitális kompresszorok között, ugyanis analóg hang-tulajdonságokkal rendelkezik, de nem utánoz egyetlen meglévő készüléket sem. Működésében ötvözi a modern kompresszorok nyújtotta előnyöket a klasszikus kompresszorok hangzásával. Bár külsőre egy Fairchild-ra hasonlít, ezt csak a könnyebb kezelhetőség érdekében alakították így (A képen is látható mk I-es változat pl. még egészen más grafikával rendelkezett). További különbség, hogy ez nem csöves (mint a Fairchild), hanem VCA típusú, még a szaturációja is egy VCA kompresszorra jellemző, aminek erősségét egyébként egy külön "Color" potméterrel tudjuk szabályozni. A belső felépítését H.L. Goldberg (Bootsie, a fejlesztő) a felhasználók kéréseinek megfelelően változtatta az egyes verziókban, ez az mkIII amit most is használni fogunk, leginkább masztering célokra készült. Már a kezdetektől fogva busz kompresszornak lett tervezve és ez hallatszik a hangzásán is! Elég részletesen megismerhettük a Kompresszor használatát bemutató II. részben, ezért erre most külön nem térek ki.

Úgy gondolom, hogy aki elért idáig az olvasásban, már jól tudja hogy mikor mire kell vagy érdemes figyelni a busz-kompresszor beállításakor, sőt már azt is tudja, hogy melyik problémára mi a megoldás. A Density mkIII tesztnél tehát nem fogom már ezeket külön, egyesével kiemelni és részletesen megmagyarázni, inkább csak felhívom a figyelmet egy egy érdekes dologra. (Ha valakinek mégsem világos minden, olvassa újra a sorozat előző részeit.)

Density mkIII. Nagyításhoz katt a képre!

A szokásos módon töltsük le a Density-t és helyezzük el az első szabad insert pontra a két Sleepy VU közé. A többi kompresszort mint mindig, most is kapcsoljuk ki! Használjuk ki az előző kompresszorok beállításakor tapasztaltakat, és olyan értékeket állítsuk be, amik egyszer már beváltak! Mire gondolok?

Az előző részben a ThrillseekerLA próbánál már kikísérleteztük, hogy Attack-nak 10ms körüli, Release-nek pedig 150ms körüli érték a legjobb a Csodaország mixhez. Szerencsére ezek az időállandók pont rendelkezésre állnak a Density-n is, a P1-es Timing beállításon, bár a 10ms attack-hoz a kis csavarhúzós potit teljesen jobbra, a Relax értékre kell eltekernünk. A pontos időállandó értékeket beállítás közben számmal jelezve is  láthatjuk a Timing kapcsoló bal alsó sarkában! A Filter kapcsolót egyelőre kapcsoljuk le, a sztereo LINK-et viszont állítsuk 100%-ra. Ezzel a bal és a jobb oldal detektorát összekapcsoljuk, vagyis a sztereó képünk biztosan nem fog elmozdulni. A többi beállítást másoljuk le a mellékelt képről, majd indítsuk el a lejátszást!

P5 időállandó

Amit hallunk, már most nagyon jó! Kissé hasonlít a Molot második beállítására -nem az agresszívre-, de annál sokkal szélesebben, tisztábban, levegősebben szól! Ha kikapcsolom a plugint (ON/OFF kapcsoló), teljesen kiürül az egész mix, nem is akarom már így hallgatni, gyorsan vissza is kapcsolom!

Ha áttanulmányoztuk a plugin használati utasítását, vagy emlékszünk még a bemutatásánál olvasottakra, akkor tudjuk, hogy a P5 és P6 időállandók automatikus release értékeket jelentenek. Bár a legtöbbször az AUTO release adja a legjobb busz-kompressziós hangzást, ez a Csodaország jelen mixének esetében szerintem nem igaz. Ettől függetlenül próbáljuk ki mindkettőt és figyeljük meg a különbséget! Nekem sokkal jobban tetszik a P1-es beállítás! Sokkal ütősebb, tisztább, pattogóbb.

De ne álljunk meg ezen a ponton, nézzük hogy lehet ezt a hangzást még jobbá tenni! Először is lehetőségünk van egy mélyvágó szűrőt bekapcsolni a Filter nevű kapcsolóval. Bár ez egy olyan jó kompresszor, hogy még -4dB GR esetén sem igazán hallani az erős basszus miatti pumpálást, ez eddig mindig csak jót tett, tegyünk hát vele egy próbát most is! Még tisztább, élesebb, szélesebb hangzást kapunk. Természetesen a Makeup és a Drive értékét ne felejtsük hozzáigazítani a megváltozott jelszinthez! A javulást elsősorban azokon a részeken lehet hallani, ahol szól a basszus -ez persze nem véletlen, ezért találták ki. A szűrő használata nélkül mintha egy közel mono felvételt hallgatnék, de ha bekapcsoljuk nem csak a tér nyílik ki, hanem a rap szöveg is előrébb és szélesebben szól. Viszont én úgy hallom, mintha a szűrő nélküli változat kicsit teltebb lenne basszusban.

Nézzük milyen lehetőségeink vannak még! Itt van például a szaturáció (Color) ami jelenleg 50%-on áll. Tekerjük fel 100%-ra, vagyis teljesen jobbra. Oóóó. Jó vastag lett a hangzás, bár eléggé be is szűkült. Ennél a mixnél úgy látszik ez már túl sok, keressünk ennél alacsonyabb olyan értéket, amikor már nem érződik ez a beszűkülés. Kihasználhatjuk a szaturáció "mélyemelő" hatását arra is, hogy a szűrős hangunknál elveszett mélyeket némileg pótoljuk! Ha megtaláljuk az optimális középértéket a basszus kiemelés és a beszűkülés között, akkor egy dinamikusabb mixet kapunk. Természetesen mivel most próbálgatunk, hallgassuk meg a kompresszor hangját úgy is, ha a Color-t teljesen balra tekerjük el, vagyis kikapcsoljuk. Ilyenkor egy "üresebb", de tisztább, feszesebb hangzást hallhatunk.

Tovább szélesíthetjük a sztereó terünket, ha a kompresszort átkapcsoljuk M/S módba! Azonnal hallható a hatás, de ezt még tovább fokozhatjuk, ha megfigyeljük, hogy a S (side, azaz szélek) csatornán nincsen jelszint csökkentés (nem világít egy GR led sem). Ezt úgy tudjuk "orvosolni" ha az alsó "S" csatorna Drive-ját teljesen feltekerjük.

Az M/S, azaz Mid-Side (közép és oldal) módról részletesebben olvashatunk a sorozat 6-ik részében, ahol azt is megtudhatjuk, hogy az eredeti Fairchild kompresszorba miért építették be ezt a funkciót!

Próbálgassuk most önállóan is egy kicsit a Density-t, tapasztaljuk ki a különböző időállandók, a Strict/Relax értékek, valamint a L/R és M/S módok hangzását. Figyeljük meg, hogy a Drive és a Range értékek hatással vannak egymásra.

Próbáljunk ki extrém beállításokat is ami a jelszintcsökkentést illeti, de a normál beállításoknál törekedjünk ara, hogy a GR Led-sor zöld maradjon, legfeljebb csak a jelcsúcsoknál menjen bele a narancs színbe.

Digitális kompresszor
A digitális kompresszorok közül most a Tokyo Dawn Labs - Kotelnikov nevű ingyenes pluginjét fogjuk kipróbálni. Ez egy valódi digitális kompresszor, semmiféle szaturációt nem tartalmaz, a lehető legtisztább hangzás érdekében fejlesztették, kifejezetten sztereó busz-kompresszióra.

A már megszokott módon töltsük le és helyezzük el a plugint a két Sleepy VU közé, a többi kompresszort pedig kapcsoljuk ki! Az általános paraméterek funkciójára és az általuk előállított hangzásra már nem térek ki külön, ezt gondolom már mindenki magától is ki tudja majd próbálni/tapasztalni. (Ha mégis maradnak fekete foltok, a kérdéseket várom a cikk alatti hozzászólásokban!) Most -hasonlóan a Density-hez- inkább csak a különlegességeket emelem ki.

Peak Crest:
A plugin egyik legnagyobb specialitása, hogy két különböző kompresszor dolgozik benne párhuzamosan, egy Peak és egy RMS.

A plugin használati utasításából származó mellékelt ábrán jól látható a két mód közötti különbség. A Peak módban az erős jelcsúcsok gyors követése miatt túlzottan hullámzó hangerő, vagy agresszív hangzás alakulna ki, viszont az RMS módban ezek a csúcsok nem lennének megfelelően csillapítva. Ha mindkét módot egyszerre alkalmazzuk, akkor megmarad a szinten tartott hangerőnk és a jelcsúcsok is megfelelően kordában vannak tartva.

Ennek a dupla felépítésnek köszönhetően a plugin olyan AUTO-Release funkciót tartalmaz, ahol mi magunk állíthatjuk be a rövid idejű erős (Peak) és a hosszan tartó de kisebb jelszintcsökkentéskor (RMS) alkalmazott különböző release értékeket.

Ezeket a Release Peak (rövid idejű jelcsúcsok, ajánlott érték: 25-100ms) és a Release RMS (hosszú idejű hangerő, ajánlott érték: 150ms) potikkal szabhatjuk testre. Hogy melyik kerüljön jobban előtérbe azt a Peak Crest potival tudjuk meghatározni. Teljesen balra tekerve csak Peak kompresszorként, teljesen jobbra tekerve csak RMS kompresszorként működik a plugin. Általánosságban elmondható, hogy a pozitív értékek finomabb, a negatívok pedig agresszívebb kompressziót és ennek megfelelő hangzást eredményeznek. A fejlesztő által ajánlott érték +3 és +8dB közötti.

Peak vs RMS kompresszió
Jó lehetőség ez, hogy kipróbáljuk a peak és az RMS kompressziót (amiről részletesebben olvashattunk már a sorozat 3-ik részében) és megfigyeljük a közöttük lévő hangzás különbséget. Kezdjük az RMS-el, mivel ez a fajta kompresszió közelebb áll az emberi halláshoz. Ilyenkor tulajdonképpen nem az elektromos hullámformát követi a detektor, hanem egy bizonyos idő alatt kialakuló hangerőt figyel és ennek megfelelően változtatja a jelszint csökkentést.

Nagyításhoz katt a képre!

Állítsuk be a képen látható értékeket és figyeljük meg a hangzást! Most forgassuk el a Peak Crest-et teljesen balra, hogy Peak feliratot mutasson. Ha az átállítást egyetlen mozdulattal, megszakítás nélkül végezzük, akkor a plugin bal felső sarkában lévő vissza/előre (Undo-Redo) nyilakkal most egyszerűen válthatunk a Peak és az RMS kompresszió között.

A fenti beállításokkal az RMS kompresszió esetében én egy dinamikusabb mixet hallok, ugyanakkor a Peak kompresszió esetében ugyan kevésbé dinamikus, de jobba kiegyenlített hangzást. A visszhang ugyan erősebben hallható, de a dobok nem emelkednek ki annyira, mint az RMS esetében. Ez nem csoda, hiszen a Peak mód esetében elsősorban a jelcsúcsok kerülnek halkításra, ami -mint azt már tudjuk- a tranziens részekben találhatóak meg. Ezek halkítása pedig többek között a hangokat hátrább küldi a 3d mixben. Ezzel szemben az RMS kompresszió -mint azt már szintén tudjuk- valóban megőrizte az eredeti anyag dinamika jellemzőit, vagyis ebben az esetben az erős és elől szóló dobokat. Sajnos azonban ezek nagyon is elől vannak, jobban szeretném ha inkább a rap kerülne előtérbe. A megoldás tehát, ha a két véglet között keresünk egy megfelelő értéket. Mivel nekem jobban tetszik a Peak-es hangzás, így én innen kezdek és emelem az értéket az RMS felé egészen addig, amíg már megfelelő mennyiségű dinamikát (dobokat) kapok, de azok még nem kerülnek a Rap elé. Pár próba után a 2dB-es értéket választottam, mivel az ez alattiak esetében a dobok és a rap is kicsit háttérbe szorul. A 2dB feletti értékek nekem túl száraz hangzást adtak.

Soft-knee:
Ezzel a paraméterrel meghatározhatjuk, hogy a Soft-knee jelleggörbénk a beállított küszöbérték alatt hány decibellel induljon, vagyis mennyire legyen görbe. Segítségével nagyon precízen és finoman állíthatjuk be a szükséges kompressziós arány beérkező jelszinttől függő -kvázi- automatikus emelkedését. Ezzel egy sokkal finomabb, kevésbé észrevehető hatású kompressziót kapunk. A Soft-knee-ről részletesen olvashatunk a sorozat előző részeiben.

Low Freq Relax:
További extra szolgáltatás, hogy a vezérlő ágba épített szűrő paramétereit is magunk állíthatjuk be, nem csak ki-be kapcsolhatjuk, vagy váltogathatunk két beállítás között. A szűrő meredekségét 4 fokozatban (lineáris-vagyis kikapcsolt; 3dB/oktáv, 6dB/oktáv és 12dB/oktáv) választhatjuk ki, frekvenciáját pedig fokozatmentesen állíthatjuk 25 és 500Hz között. A szűrők működéséről és használatáról részletesen olvashatunk az Ekvalizerek sokozat 2. részében. Minél meredekebb görbét és minél magasabb frekvenciát állítunk itt be, annál kevesebb mély hang kerül lehalkításra, vagyis annál több basszust fogunk hallani.

Stereo Sensitivity:
Az előző részekben már olvashattunk a sztereó kompresszorok használatának egyik problémájáról, nevezetesen hogy a két oldal jelszint csökkentésének értékét mi alapján határozza meg a plugin (készülék). A Kotelnikov rendkívül univerzálisan mindkét lehetséges módszert, sőt a köztük lévő átmenetet is biztosítja.

- A 0% DIFF értékkel a két oldal összegzett jelszintje határozza meg a kompressziót, ezzel a példa szerinti mixben kicsit tompább, középre beszűkültebb hangzást kapunk, mivel az erős basszus mono jele a két oldalon összeadódva dupla értékkel jelenik meg a detektoron. (Hasznos akkor, ha a két oldalon nagyon eltérő hangerők jelennek meg!)

- Ennek ellentéte a 100% DIFF, ilyenkor mindig a hangosabb oldal vezérli a másik oldal jelszint-csökkentését is. Ha most ezt választjuk, akkor egy nyíltabb, szélesebb és tisztább hangzást kapunk, mivel ilyenkor csak az egyik oldal jele vezérli a detektort, az pedig ugye pontosan fele akkor mintha mindkét oldal értékét összeadnánk. Más mix esetében eltérő lehet az eredmény, így ezt a paramétert is érdemes mindig az adott feladathoz állítani! Természetesen köztes értékeket is beállíthatunk, ezzel az adott feladathoz igazítva a detektor működését.

Delta mód:
Ez a funkció nem a kompresszióra, vagy az általa elért hangzásra van hatással, hanem rendkívül nagy segítséget nyújt a beállításban. Ha aktiváljuk a Delta gomb benyomásával, akkor csak azt fogjuk hallani, amit a kompresszor "kivesz" a hangból. Próbáljuk hát ki ezt a funkciót és figyeljük meg hogy az egyes kompresszor paraméterek változtatása milyen jól hallható!

Állítsuk be a képen látható paramétereket és kapcsoljunk Delta módba. Amint hallhatjuk az adott Attack és Release értékekkel csak a dobütések kerülnek halkításra, egy ritmusos, de szaggatott hangot hallunk, ami nem túl kellemes. Ha elképzeljük, hogy ez vonódik ki a mixünkből amikor a kompresszort normál üzemmódban használjuk, bizony felmerülhet a kérdés, hogy vajon nem lehet-e ez zavaró -akár csak tudatalatti szinten is. A probléma oka gondolom mindenki előtt világos már, a Release értéke túl rövid, nagyon hamar szűnik meg a kompresszió, nem finoman, észrevétlenül úszik ki. Próbáljunk meg most egy olyan Release értéket beállítani, ahol nem ennyire szaggatott, de még elég dinamikus a hang. Ahogy emeljük a Release RMS értékét, úgy kezd egyre kevésbé elvágottnak hatni a hangzás és válik egyre természetesebbé. Kb. 150ms körül már elfogadható, bár néha még mindig olyan ollóval vágottnak tűnik, de már messze áll a 20ms-os hangzástól. Úgy 240ms feletti értékeknél már kezd az egész mix hallhatóvá válni, ami azt jelenti hogy az ennél magasabb értékeknél már nem történik jelszint követés, vagyis a kompresszor mintegy hangerő potméterként üzemel csak. Láthatjuk tehát, hogy milyen hasznos lehet egy ilyen Delta-mód! (Ezt egyébként egy egyszerű trükkel bármelyik pluginnel megvalósíthatjuk, és nem csak kompresszorokkal. Erről majd egy későbbi számban olvashatunk!)

GR meter:

Egy jó újítás, hogy a jelszint csökkentést mérő műszerünk skálája dinamikusan változik az igénybe vett GR szerint. Ezzel az alacsony értékek is jól láthatóak maradnak, magasabb jelszintcsökkentés esetén pedig egyszerűen szélesebb sávban jelzi az értékeket. További hasznos funkció, hogy a GR meter a feliratra kattintva egy másik módba vált át, amit Total gain-nek hívnak, ilyenkor a bejövő és a kimenő jelszint különbségét láthatjuk. Ha a műszer 0 állásban áll, akkor a bejövő és kimenő jelszint megegyezik. Ha negatív értéken akkor csökkent, ha pozitívon akkor pedig növekedett. A Make-up és a Dry-mix hatását is jól nyomon követhetjük itt! Próbáljuk meg a Make-up-ot úgy beállítani, hogy a mutató mozgásának körülbelüli átlaga nulla legyen. Ezzel vizuálisan is ellenőrizhetjük a megfelelő gain staging-et, vagyis hogy sikerült-e a kimenő hangerőt a bejövővel egy szintre hozni. Mint már láthattuk, ez nagyon fontos ahhoz, hogy ne csapjuk be magunkat egy nagyobb hangerővel! Mindkét mód esetében a világoskék jelző alatt egy sötétkék sáv jelzi az elért legmagasabb értékeket, amit pár másodpercig tart is a műszer.

Kotelnikov Gentleman's Edition
Ha tetszik a kompresszor és elég erős a gépünk hozzá, érdemes beruházni a kereskedelmi változatra is, ami rengeteg további szolgáltatást és funkciót ad. Ilyen pl. az automatikus kimeneti jelszint beállítás, frekvenciafüggő kompressziós arány, belső torzítás módjának változtatása és "őrülten" jó hangminőség.

Többsávos kompresszor

Rádió stúdió

Be kell vallanom, hogy valami oknál fogva nem szeretem a multiband kompresszorokat. Jobban mondva, nem szoktam használni őket. Bár tisztában vagyok a képességeikkel és az általuk nyújtott előnyökkel, nekem jobban beleillik a gondolkodásomba a szélessávú kompresszor. Mindezek ellenére természetesen bemutatok most egy többsávos kompresszort is, amivel a dinamikatartomány csökkentése lesz a cél.

Sokan most azt gondolják, minden kompresszort -többé kevésbé- erre alkalmazunk, de ebben a példában egy kicsit a műsorszóró (broadcast) kompresszióhoz hasonlót szeretnék megvalósítani. Vagyis a beállítható három frekvenciasávban közel azonos és folyamatos hangerőt, és ezáltal kisebb VU műszer kilengést.

Miért jó a többsávos kompresszor?
Az eddig kipróbált szélessávú kompresszorokkal az erős basszus szinte minden esetben befolyásolta a létrejövő jelszint csökkentést, ami "károsan" befolyásolta a létrejövő hangzást. Ezt megpróbáltuk úgy csökkenteni, hogy az alacsony frekvenciákat kiszűrtük a vezérlő ágból, ezzel viszont gyakorlatilag a basszus kikerült a kompresszió alól. Ezt a problémát tudjuk kezelni a többsávos kompresszor alkalmazásával, egészen pontosan azzal, hogy minden frekvenciasávra tulajdonképpen egy külön kompresszort alkalmazunk, külön értékekkel. Az alacsony frekvenciák mellett a közép és magas frekvenciasávokban is alkalmazunk egy kis kompressziót, hogy mind az ének, mind a cinek folyamatosan jól hallhatóak maradjanak, akár egy zajos helyiségben is (pl. egy munkahely, ahol munka közben hallgatják a rádiót, vagy egy autó, aminek ugye menetzaja van.) A többsávos kompresszorral tehát megtarthatjuk a zene energiáját az erős basszuson keresztül, megmarad az érthetőség is a középsávon, és levegősek maradnak a magas frekvenciák is.

Tipp:
Bár a példában nem ezt a plugint használjuk, de szeretnék most az olvasók figyelmébe ajánlani egy kiváló többsávos kompresszort, ami nem más, mint a Cockos-ReaXcomp. Természetesen ingyenesen letölthető. Ami kiemeli a többi ingyenes plugin közül, az elsősorban a profi felépítése, hangminősége és alacsony CPU igénye. Mint vérbeli digitális kompresszor, semmiféle hangszínezést nem tartalmaz, tehát rendkívül tiszta hangzást eredményez. Extra szolgáltatásokat is tud, pl. beépített spektrum analizáló, minden sávon külön műszerezettség és rengeteg beállítható paraméter. Amivel azonban kiemelkedik még a kereskedelmi pluginek közül is, hogy gyakorlatilag korlátlan számú frekvenciasávot állíthatunk be!

Példánkban az ingyenes Buzzroom-GranComp3-at fogjuk használni. A beállításkor arra törekedtem, hogy a mély és közép sávokban a jelszint folyamatosan azonos legyen, de maradjon némi dinamika is -főleg a mélyeknél. A magas frekvenciasávban viszont inkább csak a jelcsúcsokat szerettem volna csökkenteni, hogy ezáltal magasabb hangerőt lehessen elérni. Itt egyébként bekapcsoltam a GranComp3-ba épített sztereó szélesítő effektet is, de csak 50%-os erősséggel. Ez egy kicsit szélesebb sztereó képet eredményez. A Character (karakter) beállítások közül a Loud-ot, azaz magyarul hangosat választottam, ez a hangzás tetszett a leginkább a választható háromból. A keresztváltó frekvenciáját 100 Hz-re és 12000 Hz környékére állítottam.

Frekvenciasávok szólóban

A beállításhoz nagy segítséget nyújt, hogy az egyes sávokat külön külön is meg tudjuk hallgatni. A ki-be kapcsolásukhoz a "HI", "MID" és "LO" gombokra kell kattintani. Amelyik felirat világít, azt a sávot halljuk. Természetesen a teljes spektrumhoz mindháromnak bekapcsolva kell lennie. Az egyes sávok eredetivel történő összehasonlításához használhatjuk a sáv neve melletti "COMP" gombot. Ezzel tudjuk az adott sávon a kompresszort ki-be kapcsolni. Ha pl a mélyeket nem szeretnénk kompresszálni, csak a magasat és a közepet, akkor a "LO" sávot egyszerűen kapcsoljuk ki a rajta lévő "COMP" gombbal. Ilyenkor a felirat nem "világít".

Buzzroom-GranComp3

Ez a kompresszor tartalmaz egy limitert is, amivel megakadályozhatjuk a kimeneten létrejövő túlvezérlést, ezt azonban most nem használtam. Az általam beállított hangzás kipróbálásához másoljuk át a beállításokat a mellékelt képről. (Nagyításhoz katt a képre!) Figyeljünk oda, hogy minden potit és kapcsolót a képen láthatóan állítsunk be!

Indítsuk el a lejátszást és figyeljük meg a hangzást! Kicsit dúsabb, összefüggőbbé vált, a pergő az ének mögé került, a basszus nem halkítja le a teljes zenét, a mélyebb és a magasabb basszus-hang is közel egyforma hangerővel szólal meg.

Ha lejátszás közben ki-be kapcsoljuk a sávokat a "COMP" gombokra kattintva, hallhatjuk, hogy melyik mit is csinál. Figyeljük meg a kompresszor utáni Sleepy VU mutatójának mozgását és hasonlítsuk össze a kompresszor előttivel! Láthatjuk, hogy rendesen lecsökkent a dinamikatartományunk, szinte csak a -3 és 0 dB között mozog, nem olyan "remegő" mint a kompresszor előtti mutató mozgása. Ez is jelzi, hogy mennyire egységessé vált a hangerőnk. Szerencsére ez a nagyfokú dinamikacsökkentés nem igazán hallható, ütős és dinamikus mixet kaptunk szűkebb sávszélességen.

Próbáljuk meg az egyes sávokat ki-be kapcsolni, és az eddig tanultakat alkalmazva a paramétereiket megváltoztatni és megfigyelni hogyan változik a hang! Keverjük ki a nekünk leginkább tetsző hangzást, és hasonlítsuk össze a szélessávú kompresszorokéval. Próbáljuk ki azt is, hogy hogyan befolyásolja a hangzást, ha megváltoztatjuk a keresztváltónk frekvenciáit!


Kompresszorok összehasonlítása

Aki az előző részben elkezdett DAW projektjét folytatta ma, annak most már elég sok különböző kompresszor összegyűlt a maszter buszán. Érdemes őket felváltva is meghallgatni és összehasonlítani, melyik milyen hangzást eredményez, melyik miben jó és mi az amire kevésbé használható!

Mit érdemes figyelni a kompresszor kiválasztásánál és beállításakor:
- Mennyire gyúrja, ragasztja össze a különálló sávokat
- Mennyire változtatja meg a dinamikát, pl. perkusszív (dob) hangok mennyire változtatják meg helyzetüket a mixben (előre-hátra mozgás), mennyire csökken vagy növekszik a dinamikatartomány
- Fojtottabb, vagy élesebb lesz-e a mix
- Nyitotabb, szélesebb, vagy szűkebb lesz-e a sztereó tér
- Mennyire dúsul be a hangzás, mennyire hangosodnak fel az addig halk hangok, pl. nem lesz-e túl visszhangos a mix
- Létrejön-e pumpáló hatás, vagy nemkívánatos halkulás, erősödés

Szeretném felhívni a figyelmet, hogy a mix-busz kompressziót bemutató sorozatban használt kompresszorok nem csak buszokon alkalmazhatóak, hanem önálló sávokon is! Ne gondolja senki sem azt, hogy ezeknek nincs létjogosultsága egy-egy különálló hangszer esetében.

Ha valaki kíváncsi a MixDoki mixben alkalmazott maszter-effektekre és szeretné maga is kipróbálni azokat a Csodaország most használt loopján, az keresse ki a cikkből a maszter-busz leírását és másolja le a beállításokat. A felhasznált pluginek letöltő linkjei megtalálhatóak a cikk végén!

Hát ennyit érdemes nagy vonalakban tudni az általános és klasszikus kompresszorokról, azok egyéni sávokon és buszokon történő alkalmazásáról. A sorozat következő részeiben a speciális kompresszorokat és a speciális alkalmazásaikat fogjuk részletesebben tárgyalni, és természetesen ki is próbáljuk majd őket és a technikákat!

Kellemes mixelést kívánok mindenkinek!

A következő részhez katt ide...

Felhasznált rodalom:

http://www.soundonsound.com/sos/jun99/articles/mixcomp.htm

https://www.soundonsound.com/sos/may08/articles/mixcompression.htm
https://vladgsound.wordpress.com/2011/02/11/new-molot-version-with-new-limiter-and-larger-gui-is-almost-ready-but-now-some-words-about-compression
http://productionadvice.co.uk/brickwall-limiters/