Kompresszor a mix-buszon 1-11.rész

Az előző részben megismerkedhettünk a hangtechnikában használt busz fogalmával, a keveréskor leginkább alkalmazott buszokkal és a busz kompresszió szükséges minimális alapismereteivel.

A mai részben elkezdünk kicsit részletesebben foglalkozni a témával és ingyenes kompresszor plugineken ki is próbálunk pár haszontalan és néhány hasznos beállítást is. Kezdetnek ismerkedjünk meg a három fő busz-kompresszió csoporttal elméletben, majd a példákban a gyakorlatban is kipróbáljunk és megismerjük a jellegzetességeiket is.


Alapvetően három féle maszter-busz kompresszióról beszélhetünk:


1. Szinten-tartó kompresszió:
Jellegzetessége, hogy egy minimális jelszintcsökkentés még a leghalkabb részeken is fennáll, finom és szinte észrevehetetlen a kompresszor működése, a tranziensek nem kerülnek levágásra.

Jellemző paraméter értékek:
Ratio: alacsony, Soft-knee
Attack: közepes vagy magas érték (lassú)
Release: a tempóhoz igazítva (a mű alatt változó értékű is lehet!)
Threshold: úgy állítsuk be, hogy még a halk részeken is legyen egy minimális 0,5-1dB GR


2. Jelcsúcs csökkentő kompresszió:
Jellegzetessége, hogy inkább csak az erős, rövid idejű jelcsúcsok kerülnek szintcsökkentés alá, ezzel nő a rendelkezésre álló kivezérlés-érték tartalék (headroom), vagyis növelhető a hangerő. Túlzott kompresszió esetén viszont hullámforma torzulás is felléphet, amit torzításként hallunk.

Jellemző paraméter értékek:
Ratio: magas, hard-knee
Attack: alacsony érték (gyors)
Release: alacsony érték (gyors)
Threshold: úgy állítsuk be, hogy a kompresszor csak a jelcsúcsokon dolgozzon



3. Erős kompresszió:
Jellegzetessége egy erős, kifejezetten hallható karakteres kompressziós hangzás, kellemes pumpálással és agresszivitással.

Jellemző paraméter értékek:
Ratio: közepes, hard-knee
Attack: alacsony vagy közepes érték (gyors)
Release: alacsony érték (gyors)
Threshold: úgy állítsuk be, hogy a kompresszor jelentős jelszintcsökkentést alkalmazzon a teljes anyagon.




A buszokon legtöbbet használt kompresszorok:
1. VCA kompresszorok (SSL G–series compressor, Neve 33609, API 2500, Focusrite Red 3)

2. Vari-mu (változó feszültségerősítésű) elektroncsöves kompresszorok (Fairchild 660 és 670, Manley Variable Mu, Pendulum ES8)

3. Opto-elektronikus kompresszorok (Avalon AD2044, Joemeek SC2, Tube–Tech CL2A, Millennia Media TCL2)

4. Digitális kompresszorok (Waves L sorozat)

5. FET kompresszorok, inkább limiterként alkalmazva (Universal Audio 2–1176, Cranesong STC8)

Utazzunk egy kicsit az időben...
Régebben, amikor még csak csöves kompresszorok léteztek, természetesen mindenki azokat használta sztereó kompresszálásra is. A leginkább elterjedt típus a Fairchild volt, amit ma is szívesen használnak -a többi csöves kompresszornál is hallható- hangszínező hatás miatt. Később aztán amikor megjelent az LA-2A, már egy sokkal gyorsabb és intelligensebb működést adott, és rögtön megszerették a rádióadók, hiszen kiválóan működött a kimenő sávon mint limiter is. A FET kompresszorok inkább az egyéni sávokon terjedtek el az agresszivitásuk miatt, viszont limiterként kiválóan alkalmazhatóak a sztereó mixbuszon is. A modernebb technológiák magukkal hozták a mikroprocesszort, és vele együtt a VCA kompresszorokat. Ezeket gyakorlatilag busz kompresszornak teremtették (bár minden más feladatra is jól használhatóak). Rendkívül tiszta, torzításmentes a hangjuk, valamint gyors attack és release időket lehet velük elérni. Ezek mellett aránylag olcsóak is, bár a jó minőségű eszközökbe jó minőségű alkatrészeket kell beépíteni, amik sajnos nem éppen az olcsóságukról híresek. A digitális technikával természetesen megszűntek a korlátok egy tökéletes busz-kompresszor megszületése előtt, valamiért azonban még ma is inkább a klasszikusokat használják, még az analóg modellezett pluginek esetében is.

Mint láthatjuk, mindenfajta kompresszort használhatunk busz kompresszorként, de mint ahogy az egyéni sávok esetében, a kialakuló eltérő hangzás miatt itt is célszerűen a feladathoz választjuk ki a leginkább megfelelőt. Próbáljunk inkább a hangzás, mint az alkalmazott technológia alapján választani!


Glue (ragasztó)
Az egyik leginkább használt technika amit a maszter buszon alkalmaznak, az úgynevezett Glue. Aki szokott Youtube tutorialokat nézni a témában, az erről talán már hallott is. Ez magyarul annyit jelent, ragasztó. Pontosan ezt is teszi, a különálló részeket gyakorlatilag összeragasztja, és egy egységes hangzást ad. Ezt persze nem csak és kizárólag magának a kompressziónak köszönhetjük, hanem sok esetben az adott busz-kompresszor egyéb jótékony hatásainak is, pl. a nemlineáris viselkedés, torzítás, vagyis szaturáció. Glue névvel legtöbbször konkrétan az SSL G-Compressor-t illetik.

Sajnos a dolog rákfenéje a kompresszor paramétereinek beállításában rejtőzik, ugyanis egy nem megfelelő értékekre állított eszközzel nem javítunk, hanem nagyon sokat rontunk a mixünkön. Ilyenkor a hangzás gyorsan élettelené, tompává, kicsivé és beszűkülté válik.



Ajánlott paraméter értékek:
A megfelelő busz-kompresszióhoz a kulcs a paraméterek beállításában rejlik. Természetesen, mint azt már megszoktuk, itt is a feladathoz kell illeszteni az értékeket, de vannak általánosan bevett "szokások", amik alapján elkezdhetjük a finomhangolást.

Ratio - GR
A maszter-buszon alkalmazott kompresszor esetében -ha csak nem tudjuk pontosan hogy mit is csinálunk-, alkalmazzunk kis kompressziót! Ez általában 1,5:1 és 4:1 közötti arányt igényel. A küszöbérték beállításában megoszlanak a hangmérnökök véleményei és erősen hanganyag függő is! Sokan úgy tartják, hogy a legjobb eredményt akkor érhetjük el, ha a GR műszerünk éppen csak megmozdul. Vannak olyanok is, akik nem rettenek el az akár -8-10dB-es jelszint csökkentéstől sem. Szerintem kezdetnek a legjobb, ha egyik véglethez sem tartozunk és megelégszünk egy köztes értékkel.

Dave Pensado például úgy tanítja, hogy az SSL kompresszoron ne nagyon lépjük túl a 2dB GR értéket. Az igazság az, hogy az Ő megrendelői -világsztárok- bizony nagyon is pontos elképzeléssel rendelkeznek arról, hogy milyen hangzást szeretnének elérni. Ez sokszor tulajdonképpen a védjegyük, ismertetőjelük is. Tehát Ők nem tehetik meg, hogy a tőlük megszokott hangzás nagyon megváltozzon. Ehhez pedig az kell, hogy Dave a keveréskor a lehető legkevesebbet változtasson rajta. Ezt csak úgy érheti el, hogy a meghatározó sávokon nem alkalmaz nagy kompressziót. Abban azt hiszem megegyezhetünk, hogy a maszter sáv elég meghatározó!

Threshold
A küszöbértéket tehát úgy állítsuk be, hogy a jelszint csökkentés ne legyen nagyobb, mint 2-4dB. Nem probléma, ha a kompresszió kis mértékben folyamatos, tehát ne törekedjünk mindenképpen arra, hogy a műszer mutatója minden ütem után visszatérjen a nulla állásba. Bízzunk a fülünkben és próbáljuk megvalósítani az elképzelt hangzást!

Attack
Az Attack értékét általában a gyorsabbak közül választjuk, az elérendő hangzás függvényében ez 0,1-30ms között van. Ha szeretnénk "ütősebb" mixet készíteni, akkor a hosszabb időket válasszuk, ahol a kezdeti tranziensek még közel érintetlenül tudnak áthaladni a kompresszoron. Ha egy sokkal egységesebb, dúsabb mixre vágyunk, akkor használjuk az alacsonyabb értékeket. Bízzunk a hallásunkban, azonnal észrevesszük ha megtaláltuk a megfelelő értéket.

Release
Busz-kompresszió esetében azonban a legfontosabb paraméter a Release! Ha a kompresszorunk rendelkezik auto-release funkcióval, mindenképpen használjuk azt! Ezzel legalább kettő, de néha több érték közül választ a készülék automatikusan, amivel alkalmazkodik a hanganyaghoz. Ha nincs ilyen lehetőségünk, akkor kézzel (füllel) kell kikeresnünk a legjobb értéket. Általánosságban elmondható, hogy minél rövidebb release értéket választunk, annál hangosabb lesz a hanganyagunk. Vigyázzunk azonban, mert ha ha túl rövid release-t választunk, pumpáló hatás keletkezhet, vagy instabillá válik a dinamika, esetleg a basszus hangok torzítani kezdenek! Ha ezzel ellentétben viszont túl hosszút állítunk be, akkor a kompresszor egy lyukat üt a hangerőbe! Sajnos a busz-kompresszió esetében (különös tekintettel a maszter buszra) könnyen előfordulhat, hogy nem találunk egyetlen olyan értéket, ami a mű teljes hosszában megfelelő lenne. Ilyenkor automatizálnunk kell a release értékének változását a különböző részeknél, pl. a verzénél és a refrénnél könnyen lehet hogy más beállításra van szükségünk!

Az Attack és Release beállításakor -csakúgy mint a sávonkénti alkalmazáskor- nagyon jó szolgálatot tehet a GR műszer mutatójának tánca. Ha ez követi a ritmikát, biztosak lehetünk benne, hogy megfelelő jelszint követés (gain rideing) történik, és jó úton vagyunk egy jó hangzás felé!


Glue a gyakorlatban
Annyit beszéltünk már, ideje lenne végre mixelni (zenélni) egy kicsit! A mai részben a cikk elején említett 3 fő busz-kompresszálást kezdjük kipróbálni, klasszikus kompresszorokon, vagyis azok ingyenes plugin megfelelőjén.

Az eddig megszokott tanulási folyamatot követve az egyszerűbb pluginek felől indulunk és folyamatosan haladunk az egyre több lehetőséget biztosító bonyolultabbak irányába.

A gyakorláshoz a Mixdoki sorozat első részében bemutatott SubCoolTour-Csodaország című számából fogunk egy rövid részt használni, vagyis annak száraz maszter-busz mixét. A jogtulajdonos (Copyright SubCoolTour, Minden jog fenntartva!), a felvétel felhasználását csak oktatási célra engedélyezi, kizárólag az itt található technikák gyakorlására! Minden más, részben vagy egészben történő felhasználás és további megosztás tilos! A linkre kattintva a letöltő elfogadja a felhasználás fenti feltételeit! (Letöltéshez katt a narancssárga sorra!) Ha hasznosnak találjátok a cikkben található kipróbálási lehetőségeket, köszönetképen támogassátok a srácokat a Youtube csatornájukra látogatással!

Ha letöltöttük a wav-et, helyezzük el a DAW-ban egy új projektben, természetesen egy sztereó sávon. A tempót állítsuk 92BPM-re. A Pan law beállítása legyen -3dB. A sáv fader-ét állítsuk 0dB-re, a wav-et loopoljuk be és küldjük a maszter buszra. A legtöbb DAW-ban ha létrehozunk egy új sávot, az automatikusan a maszter sávra (Master Track) lesz kapcsolva, így ezzel valószínűleg nem kell külön foglalkoznunk. Most ezzel a sztereó fájllal fogjuk szimulálni az elkészült mixünket, amit nyilván ugyan így a maszter buszra küldenénk.

Mivel maszter effekteket fogunk használni, ezért a kipróbálandó plugineket nem a sztereó sávunkra, hanem a maszter buszra helyezzük el! Elsőként tegyünk be egy Sleepy Stereo Channel-t az első insert pontra. Ezen ellenőrizhetjük majd a kompresszorunkba beérkező jelszintet, ill. a mutató kitéréséből láthatjuk a dinamika tartományt is. Minél nagyobb a legkisebb és legnagyobb érték közötti különbség, annál nagyobb a dinamikatartomány. Vagyis ha a mutató nagyon ugrál az nagy-, ha csak kicsit, az kicsi dinamikatartományt jelent.

Helyezzünk el az utolsó insert pontra is egy Sleepy Stereo Channel-t, és a kipróbálandó plugineket mindig ezek közé tegyük majd be! Ha a fülünknek nem hinnénk, (és egy kicsit tudományosabban közelítenénk meg a témát) ezen a második VU meteren vizuálisan is ellenőrizhetjük majd a kompresszor dinamikacsökkentő és hangerő módosító hatását.

Ha kompresszor nélkül hallgatjuk meg a példa szerinti nyers mixet, furcsának tűnhet a darabossága és a dobok, főként a pergő erős, agresszív hangzása. Ez azért van, mert én szinte mindig használok kompresszort a maszter buszon, és ez nem volt másként a Csodaország keveréskor sem. Mint azt már az előző részben megtanulhattuk, ebben az esetben a maszter kompresszorba kell mixelni. Tehát -mint azt a most következő példákban hallani is fogjuk- a "normál", elképzelt hangzás ezzel együtt alakul majd ki!

Elektroncsöves kompresszor
Elsőként egy változó feszültségerősítésű elektroncsöves típusú kompresszort (Vari-mu) fogunk kipróbálni, ami nem más, mint a már jól bevált Klanghelm-MJUC Jr. Helyezzük el a két Sleepy VU közé a maszter busz második insert pontjára, és állítsuk be az időállandót FAST, azaz gyors állásba. Ilyenkor az attack értéke kicsi lesz, vagyis a kompresszor viszonylag hamar eléri a szükséges jelszintcsökkentés értékét. Kezdjük emelni a kompresszió mértékét (Compress) és figyeljük meg, hogyan változik a hangzás. (Az attack és release értékekről részletesen olvashatunk a sorozat 4. részében!)

Úgy 10-es állás körül a teljes zene elkezd halkulni, de a GR műszerünk még nem mozog. 12 körül már mozog, de én itt még nem hallok szinte semmi kompressziót. 14-es érték körül már lehet hallani a kompressziót, igaz csak kis mértékben. Akinek jó a hallása észreveheti, hogy a basszus és a lábdob megszólalása lehalkítja a teljes mixet. Itt a GR még csak -1dB körüli értéken van, de növeljük most a kompressziót addig, hogy elérje az ajánlott -2dB-t! Ez 17,5-es értéknél következik be. Természetesen már senki sem felejtkezik el a jelszint kezelésről (gain staging) és automatikusan korrigálja a kimenő-bejövő jelszintkülönbséget! Ehhez jó szolgálatot tehet a két Sleepy VU, amit célszerű a képernyőn tartani a folyamatos vizuális visszacsatoláshoz, de legjobb ha a fülünket használjuk!

Tipp:
Ha a Sleepy VU kijelzőjére kattintunk, ki-be kapcsolhatjuk a maximális értéket jelző piros "mutatót". Sokat segíthet a jelszint és a dinamikatartomány ellenőrzéséhez és összehasonlításához!

-2dB GR-nél már egészen jól hallható, ahogy a basszus lehalkítja a teljes zenét. Sőt, amikor a mélyebb hang szólal meg, mintha az egész mixet beszívná valami a fantomközépbe. Amikor a basszus elhallgat, mintha kinyílna a hangzás. Hogy egy kicsit erősebben lehessen hallani az effektust, tekerjük fel a kompressziót 24-ig, és illesszük hozzá a kimeneti jelszintet a MAKE-UP-al, 7,7-es értékkel.

Ez pontosan az a hatás, amiről már olvashattunk! Az alacsony frekvenciákban lévő energia vezérli a kompresszor detektorát, és az erős basszus megszólalásakor lehalkul a teljes sáv. Egy másik jelenséget is észrevehetünk, mégpedig hogy a GR műszer soha nem tér vissza 0 értékre, sőt -2dB fölé sem. Mint azt már bizonyára mindenki rávágta most, túl sok lett a jelszint csökkentés és nem történik valódi hangerő-követés, ez a -2dB már csak mint egy hangerő potméter érvényesül. A maximális GR értéke -7dB, vonjuk ki ebből a 2dB-t, az -5dB. Tehát kb. ennyit lehet ezekkel a beállításokkal ebből a kompresszorból ennél a zenénél elérni. Állítsuk hát be most a Compress-t úgy, hogy -5dB legyen a maximális GR! Ez kb. 21,5-nél következik be. Make-up 6,5.

MJUC Jr. harmonikus torzítása, azaz a szaturáció.
Ha most ki-be kapcsoljuk a kompresszort, hallhatjuk hogy egy dúsabb hangzást kapunk, bár a basszus még mindig lehalkítja a zenét. A különbség még szembetűnőbb, ha pár kör kompresszoros hangzás után kikapcsoljuk a plugint. Kompresszor nélkül a pergő egészen előre kerül, a visszhangok szinte eltűnnek.

Az MJUC Jr. ezekkel a beállításokkal nagyon szépen előre hozza az éneket és a basszust is sokkal dúsabbá, melegebb hangzásúvá varázsolja. Pont ez az, amiért szeretik és alkalmazzák még ma is a csöves kompresszorokat. Ha egy pillantást vetünk a két Sleepy VU-ra, láthatjuk, hogy a dinamikatartomány nem sokban változott, a két mutató szinte együtt mozog, bár a kompresszor utáni nem megy le olyan alacsony értékekre, mint az előtte lévő. Tehát itt is láthatjuk amit hallhatunk, a halk hangok kerültek felhangosításra, és ettől az egész zene kicsit sűrűbb, dúsabb lett.

Kapcsoljuk most az időállandókat "SLOW", azaz lassú állásba! Itt az attack értéke magas lesz, vagyis lassabban éri el a kompresszor a szükséges jelszintcsökkentés értékét. Ezt azonnal hallhatjuk is, hiszen egy sokkal dinamikusabb, ütősebb hangzást kapunk! Kapcsolgassunk néhányszor a gyors és lassú értékek között, hogy megfigyeljük a különbséget. A Slow nekem sokkal jobban tetszik! Jobban illik a zenéhez is és sokkal dögösebben is szól!

MJUC Jr. a maszter buszon, mellette a két Sleepy VU. A felső a plugin előtti, az alsó az utáni. Jól láthatóak a
maximális értéket jelző "piros" mutatók. Jobbra a maszter-busz, rajta a 3 db insert plugin.
Ha kikapcsoljuk a kompresszort, máris hallhatjuk a különbséget... sokkal halkabb... ÁÁÁÁ. Elfelejtettük a gain stagin-et. Pótoljuk be a mulasztásunkat, állítsuk a make-up-ot 3,8-ra. Máris nincs olyan dögös hangja ha ki-be kapcsolgatunk, pedig most ugyan olyan hangos a kompresszorral és anélkül... Bizony, ennyit számít ha valamit hangosabbnak hallunk, ezért kell mindig elvégezni a jelszint korrekciót, másként nem tudhatjuk, hogy a valódi hatást halljuk-e, vagy csak a hangosabb zene tetszik jobban! Ezen a beállításon nincs túl sok javulás a kompresszoros és a tiszta hangunk között, talán a kompresszoros még rosszabb, felborulnak az egyensúlyok. Erről olvashattunk feljebb, instabillá vált a dinamika! Össze vissza, szinte véletlenszerűen váltakoznak a halk és hangos részek, különösen a pergő dobon lehet ezt a hatást észrevenni. Ha növeljük a kompressziót -mondjuk 24-re- még inkább hallhatóak a különbségek!

Nézzük most az "AUTO" beállítást! Természetesen elsőként állítsuk be az ajánlott -2dB-es GR-t és a hozzá tartozó Make-up-ot! Ez kb. 15 Compression ás 3,8 Make-up lesz. Ebben a módban az attack és release idejét a beérkező jelszint és a küszöbérték különbsége alapján határozza meg a kompresszor, és választ -feltehetően- két érték közül. Hallatszik is a hangzáson, hogy sokkal kiegyensúlyozottabb mint az első két módban. A basszus már nem halkítja le a teljes zenét olyan mértékben, hogy zavaró legyen és megmaradnak a dinamikus dobütések is. Mégis egy dúsabb, teltebb, melegebb hangzást kapunk. A különbség nem nagy, de hallható és jól érzékelhető. Ezt mi is tapasztalhatjuk ha ki-be kapcsolgatjuk a kompresszort és összehasonlítjuk a két hangzást.

Ha van kedvünk hozzá, folytassuk a próbálgatást azzal, hogy -3 vagy még magasabb GR-t állítunk be és figyeljük a kialakuló hangzást. Ha az jobban tetszik, mint a -2dB GR-es, akkor használjuk azt, hiszen semmiféle szabály nem érvényes ha mixelésről van szó! (A 2dB GR amúgyis csak egy ajánlás, egészen nyugodtan alkalmazhatunk 4 vagy akár 6dB-t is -mint ahogy azt a későbbiekben látni és hallani is fogjuk-, ha ez adja a megfelelő hangzást!)

Tipp:
A tiszta és kompresszoros hangzás közötti hangerőkülönbség kompenzálásához ne feledjük az ötödik részben már megtanult módszert! Vagyis válasszuk ki a zenéből azt a hangszert, vagy éneket amit a legfontosabbnak tartunk, és ennek hangerejét próbáljuk egyformára állítani. Az összes sáv hangereje soha nem lesz egyszerre egyforma, erre ne is törekedjünk, hiszen akkor a kompresszorunk nem változtatná meg a hangzást! (Ebben a példában én a rap szöveg hangerejét próbáltam egy szintre hozni.)

Remélem mindenki memorizálta az MJUC Jr. három módjának hangzását és ha legközelebb ilyenre van szüksége, emlékszik majd rá hogy mit is kell tennie! Tulajdonképpen erről szól a mixer munkája, minél több hangzást és annak megvalósítását memorizálni, majd ha szükség van rá, alkalmazni.


Opto-elektronikus kompresszor
A most következő példákban kicsit felerősítjük majd az effektusokat, hogy jobban észrevehetőek és a hangzások egyszerűbben megtanulhatóak legyenek. Normál körülmények között persze nem indokolt ilyen mértékű használat, hacsak nem ez a cél.

Az opto-kompresszorok detektorának működése jól igazodik a maszter sávon létrejövő összetett jelekhez, bár működése kicsit lassú lehet egy dinamikus, magas tempójú zenéhez. Van amikor mégis kiválóan alkalmazhatóak, nem véletlenül lett rendkívül népszerű az LA-2A a rádió- és televízióadók körében.

Mi most a Variety of Sound-ThrillseekerLA ingyenes pluginjét fogjuk használni, elsősorban a hibás beállítások megismeréséhez. Mivel ezen a pluginen nincsenek jelezve az egyes paraméterek értékei, így azokat a mellékelt képekről kell átmásolni. A könnyebb láthatóság érdekében a képek felnagyíthatóak ha rájuk kattintunk! Az előző részben még nem próbáltuk ki a ThrillseekerLA szaturációs lehetőségeit, a mai részben viszont -hogy tanuljunk még valami kis pluszt- használni fogjuk, tehát ezeket is állítsuk be!

Az első példában azt próbáljuk ki, milyen az ha túl gyors release értéket állítunk be. Bár a ThrillseekerLA nem a leggyorsabb kompresszorok közé tartozik a maga 30ms-os leggyorsabb release-ével, hallani fogjuk így is a "problémát". Helyezzük el a plugint a következő szabad insert pontra a két Sleepy VU közé, és kapcsoljuk ki a többi kompresszort. Állítsuk be a képen látható értékekre és indítsuk el a lejátszást.

Egy szélesebb, visszhangosabb, egyenletesebb hangzást hallhatunk, a rap végre a dobok elé kerül, megszűnik a darabosság is. Sajnos viszont a pergőnk hangja szinte teljesen megváltozott, eltűnt a tranziens része, mintha csak egy reccsenés lenne. A különbség nagyon jól hallható ha ki-be kapcsoljuk a kompresszort (ON/OFF). Egészen olyan, mintha egy teremben hallgatnánk a zenét. Persze ennek sokkal kevesebb köze van a Release értékéhez, mint az Attack-hoz.

Mint azt már megtanultuk, ez a hangzás abból adódik, hogy a jelcsúcsok levágódnak és az eddig halkabb hangok felerősítésre kerülnek (az Output magasabb értéke miatt!). Ez nem véletlen -mondják már sokan- hiszen az attack nagyon rövidre, 0 ms-ra van állítva. A jelcsúcsok általában a hangok tranziens részében találhatóak. Mivel ezeket halkítjuk, ezért kerülnek az ilyen -általában- perkusszív hangok a háttérbe.  Kezdjük hát emelni és szerezzünk vissza valamit az elveszett tranziensekből! Csupán csak az attack tekergetésével nagyon szépen lehet a pergőt előre-hátra mozgatni, a rap elé vagy mögé tenni! A magasabb értékek (13ms felett) egyértelműen a rap elé helyezik, az alatta lévők viszont egyre jobban a rap mögé.


Nézzük most, mi történik ha túl lassú release értéket állítunk be! A második példához másoljuk át a paraméterek értékeit a képről (Release 500 ms, Attack 0ms) és indítsuk el a lejátszást! Hát ez bizony nagyon rossz! Mintha valaki összevissza tekergetné az erősítőnk hangerejét. Ez a pumpáló hatás, sőt mivel nem ritmusosan történik, így sokkal zavaróbb, ezt úgy is mondjuk, hogy felborult a dinamika... A hatás némileg csökken, ha az Input potival addig csökkentjük a bejövő jelszintet, hogy csak kb -3dB GR jöjjön létre. Természetesen az Output-al a jelszintet korrigálni kell! Ha most ki-be kapcsoljuk a kompresszort, hallhatunk egy másik problémát, a mélyek ugyanis nagyon lehalkultak, a dinamika szinte eltűnt. Hangsúlyozom, ha ez a célunk, akkor ez egy jó beállítás, de szerintem ehhez a zenéhez nagyon nem jó!

Állítsuk most vissza a paramétereket a kép szerintire, majd kezdjük el csökkenteni a Release értékét. Ahogy csökken az érték, úgy nyerjük vissza a dinamikát. Persze közben senki sem felejti el a kimeneti jelszintet korrigálni ugye?! Próbáljunk meg egy egészséges értéket találni, amikor már nem jelentkezik a pumpáló hatás, de már van elégséges dinamika.

Tipp:
Figyeljünk oda a tekergetésekkor, ugyanis a fülünk nagyon gyorsan képes hozzászokni egy-egy hangzáshoz és észre se vesszük ha valami rosszul szól! Ezt kiküszöbölendő három-négy ismétlés után állítsuk le a lejátszást egy kis időre, vagy hallgassuk meg szintén 3-4x kompresszor nélkül a zenét! Ezzel hallásunkat visszaállíthatjuk az "alap" állapotba. Ha ilyenkor újra elindítjuk a kompresszoros hangzást, rögtön hallani fogjuk az apró különbséget is!

Figyeljünk meg egy újabb hatást, ami akár a hasznunkra is lehet! Ahogy közeledünk a 150ms körüli release értékekhez a tranziensek egyre inkább felerősödnek! Főleg a lábdob tranziensét emeli ki ez a beállítás erősen, amit nagyon jól lehet hallani ha ki-be kapcsoljuk a kompresszort, miközben a lábdob hangjára figyelünk. Szinte egy plusz kattanást lehet hallani minden ütéskor. Ha még tovább csökkentjük a Release-t 150 ms alá, a lábdob egyre jobban kiemelkedik, egyre közelebb kerül hozzánk. Ezzel egy nagyon ütős (Punchy) hangzást tudunk létrehozni, de vigyázzunk, ha túlzásba visszük az nem biztos hogy jó lesz! Bár baromi jól szól a dob, de az egyensúly könnyen felborulhat, a többi hangszer/sáv háttérbe kerülhet!

Úgy tűnik, hogy kezdjük megtalálni a megfelelő hangzást! Azt már tudjuk, hogy az Attack jó ha nem 0ms-on áll, inkább 8-10ms körül, a Release sem jó ha túl rövid (30ms), viszont a túl hosszú (500ms) sem jött be. Szerencsére a 150 ms körüli értékek egy jó ütős hangzást adtak. Egyesítsük hát ezt a két tapasztalatot és  a harmadik példához állítsuk be a kompresszorunkat a képen látható értékekre! Indítsuk el a lejátszást és figyeljük meg a hangzást, hasonlítsuk össze a kompresszorost és a natúrt! Nagyon jó, összegyúrt, összeragasztott (Glue?) hangzást hallunk, tulajdonképpen minden sáv megtalálta a helyét a mixben, semmi sem lóg ki. A dob még mindig ütős, pattogó, kellően erős, de nem kerül a rap elé. A lábdob is ugyan olyan jól hallható mint a pergő, nem vész bele a basszusba. Sajnos azonban amikor játszik a basszus, hallható a pumpáló hatás, a loop végénél lévő dobkiállásnál viszont nem. Tehát itt bizony a basszus lesz a ludas! Pedig már olyan ügyesen megtaláltuk a megfelelő Attack, Release és Threshold (Input) értéket! Nem kell kétségbeesnünk, van megoldás! Ez pedig a már említett vezérlő ágba (side-chain) épített szűrő!

Mint azt már az előző részekben is olvashattuk, a zenénk energiájának legnagyobb része az alacsony frekvenciatartományban helyezkedik el, ez különösen igaz erre a mixre, ahol még plusz szub-basszus sávot is alkalmaztam. Itt tehát óriási energia található, nem csoda hogy ez "irányítja" a kompresszorunk detektorát. Ha viszont az alacsony frekvenciákat kiszűrjük a detektor előtt, akkor ezekre már nem fog reagálni!

Pontosan erre való az SC LOWCUT (Side-Chain mélyvágó) nevű poti! Ennek a ThrilseekerLA-n a legkisebb értéke 20Hz, kikapcsolni nem lehet, alapállapotban is ide van állítva, hogy a jelben esetlegesen jelenlévő egyenfeszültség (DC ofszet) ne befolyásolja a kompresszor működését. Kezdjük most emelni a vágási frekvenciát, és közben figyeljük hogyan változik a hangzásunk! Ahogy növeljük az értéket, úgy kezd egyre jobban megszűnni a basszus megszólalásakor fellépő "beszívó" hatás, vagyis egyre kevésbé reagál a kompresszorunk a mély hangokra! Ezt a GR mérő műszer mozgásán is láthatjuk, egyre inkább csak a pergő dobra reagál, és sokkal gyorsabban is mozog.

Figyeljünk meg egy másik jelenséget is! A frekvencia emelésével együtt a mix kezd egyre tisztábban szólni, visszatérnek a sziszegő magas hangok, szinte kinyílik. Ennek oka, hogy a basszus már nem halkítja le a teljes zenét, így a halkabb magas frekvenciák hangosabban, vagyis hallhatóbban szólalnak meg. Állítsuk be az SC LOWCUT értékét mondjuk 250Hz-re és hallgassuk meg a különbséget a kompresszoros és a natúr hangzásunk között a plugin ki-be kapcsolgatásával.

Variety Of Sound-ThrillseekerLA a "végleges" beállításokkal
Egy sokkal élőbb, érdekesebb hangzást kapunk, minden tekintetben jobb! Egységes, dinamikus, tiszta, érthető, nincsen szétesve, a kiállásnál sem ürül ki! Figyeljük meg, hogy -bár nem túl nagy mértékben- a hallható hangerő is növekedett, sőt a dinamikatartomány is! Ez nem csoda, hiszen egy ütősebb hangzást állítottunk be, ez pedig csak úgy lehetséges, ha növekszik! Mint láthatjuk, ez bizony egy ellenpélda arra, hogy a kompresszor csökkenti a dinamikatartományt!

Természetesen a fenti technika nem csak opto-elektronikus kompresszorra használható, bármilyen más típusúnál is alkalmazhatjuk!



Ennyit tehát mára a busz-kompresszióról. A következő részben a legtöbbet erre a célra használt VCA és többsávos kompresszort fogjuk részletesebben megismerni és kipróbálni, végezetül pedig egy különlegesnek számító (természetesen ingyenes) digitális kompresszort is kipróbálunk majd.

Kellemes mixelést kívánok mindenkinek!

A következő részhez katt ide...



Felhasznált irodalom:
http://www.soundonsound.com/sos/jun99/articles/mixcomp.htm
https://www.soundonsound.com/sos/may08/articles/mixcompression.htm
https://www.youtube.com/watch?v=SDuSUJCS5PA

2 megjegyzés:

  1. Hogy ez nekem eddig nem jutott eszembe.. (volt is valamikor ilyen reklam szlogen)
    A Sidechain-re gondolok.. Igy mar vilagos! Az Ableton 9-ben pedig ott van a Sidechain mellett a Filter melynek a Q erteke is allithato. Adok magamnak egy fülest :D aztan fölteszem :D
    Köszönöm Viktor!!
    Szia

    VálaszTörlés
  2. Még valami Viktor. Az Ableton kompresszorát úgy állitottam be ,hogy a Sidechain bemenetre triggerként ugyanazt a sávot küldtem amin a nyers mix van. Aztán a Sidechain filterrel úgy jártam el mint ahogyan fent írtad.Egy sávnál megtehettem de sok sávnál az utolsó BUS kell , hogy legyen a Trigger a Masteren lévő kompresszor Sidechain bemenetén. Jól járok el így? (Most telefonról írtam ezért vannak ékezetek)
    Köszönöm

    VálaszTörlés