Az biztos, hogy amit a maszter buszon használunk, azt használhatjuk a keverőpult csatornákon is, de ha élethű eredményt szeretnénk elérni, a sok csatorna speciális plugineket igényel. Jelen cikk előtt mindenképpen ajánlom az előző részt elolvasni, mert itt nem térünk ki olyan dolgokra, amik ott már szerepeltek.
A mai részben a mix egyes sávjain, vagyis a virtuális keverőpultunk csatornáin alkalmazható analóg modellezett torzításokkal fogunk foglalkozni. Ezek segítségével akár a számítógépen belül is készíthetünk analóg jellegű mixet. Hogy ez miért jó? Hát egyrészről néhány zenei stílus egyenesen megkívánja, hogy ne szupertiszta, szuperpontos hangzású legyen, másrészről sok esetben (valójában szinte minden esetben) ezek a torzítások olyan pluszt adnak a mixhez, amit más módon nem tudunk elérni. Itt elsősorban a maszter busz alkalmazásnál már megismert 3D hangzásra, vagyis a megnövekedett térérzetre gondolok, amit a mélységen és szélességen, illetve a minden irányból érkező hang illúzióján keresztül érzékelünk. Másodsorban, a jó analóg modellezéseknek köszönhető jóindulatú frekvencia- és tranziens torzításokra gondoljunk, amik egyrészről növelik a sávok jelenlétét, másrészről kitisztítják és dúsítják a mixet, ami ezáltal hangosabbá, de ezzel együtt finomabbá, természetesebbé is válik. Bár a szóban forgó képességeket már nagyjából ismerjük a sorozat előző részeiből, most elsősorban arra keressük a választ, hogy milyen előnyt jelenthetnek ezek a hibák akkor, ha minden egyes sávon vagy keverőpult csatornán másképpen jelennek meg.
3D térhatás
Elsőként vizsgáljuk meg, hogyan hatnak az analóg modellezett pluginek a térhatásra, ha nem csak a maszter buszon, hanem az egyes mixbuszokon, sőt még inkább minden sávon használjuk őket!
A rögzített sávok tartalma jelentősen befolyásolja, hogy milyen 3d teret kapunk, vagy hogy kapunk-e egyáltalán. Mint a zengetőkről szóló részben már megtapasztalhattuk, a térérzet kialakulása elsősorban a zengetésből ered, ezért nem csoda, hogy a mikrofonnal készült felvételek már eleve tartalmaznak térérzetet. Ezeket nyilván nem szükséges olyan mértékben háromdimenziósítani, mint a nem levegőn keresztüli mikrofonnal készült felvételeket. Mik ezek? Például a hangszedőn (pickupon) keresztül készült hangszer felvételek (gitár, basszus, hegedű, elektromos zongora, stb.), szintetizátorok, virtuális hangszerek, amik normál esetben nem tartalmaznak rögzített térbeliséget. Ez azonban nem túl nagy probléma, hiszen mesterséges zengetéssel könnyen hozzáadhatjuk.
Van azonban egy másik vonatkozása is ennek a virtuális/kézzel fogható dolognak, ami elsősorban a tisztán digitálisan előállított hangokra vonatkozik, és ez az ami ezen cikk szempontjából fontosabb. A kézzel fogható hangszerek esetében -ha a felvétel analóg kapcsolaton keresztül történik-, minden esetben rögzítésre kerül bizonyos mennyiségű analóg torzítás. (Ha a felvétel sztereóban készül, akkor ebből adódóan egy bizonyos térhatás is létrejöhet.) Ez a tisztán digitális felvételek (virtuális hangszerek) esetében nem történik meg! Ezek tehát normál esetben semmilyen analóg jellegű torzítást nem tartalmaznak. Szerencsére a zengetéshez hasonlóan ezt is hozzáadhatjuk az analóg modellezett pluginek segítségével.
Érdekes módon, az analóg kapcsolaton keresztül készített digitális felvételek tisztán digitális keverése (nem használunk analóg modellezett plugineket) egyáltalában nem ad olyan 3d térbeliséget, mintha ugyanazt a mixet egy analóg pulton készítettük volna el. Ez persze pontosan azért van, amit az előző részben már megismertünk, vagyis a digitális rendszerben nem alakulnak ki olyan hibák, amik apró, de érzékelhető különbségeket hoznak létre a sztereó két oldala között, ezért nem eredményeznek szélesebb, mélyebb, vastagabb, egyszóval érdekesebb, élőbb mixet.
2 csatorna nem elég!
Ha analóg keverést szeretnénk szimulálni, akkor a célunk ezeknek a hibáknak, torzításoknak a teljeskörű modellezése. Az előző részben láthattuk, hogy mit érhetünk el akkor, ha csak a maszter buszon alkalmazunk analóg modellezést. Bár szép eredményt kaptunk, koránt sem olyat, mintha minden csatornán használnánk. Azonban van egy óriási probléma ezen a téren! A maszter buszon csak két csatornát (bal és jobb oldal) kellett "analógosítanunk", egy teljes mix esetében viszont ennél sokkal többre van szükségünk! (Több mint 2 csatorna van egy keverőpultban.)
Sajnos a legtöbb analóg modellezett plugin csupán csak két csatornát modellez, és azokat is minden esetben pontosan ugyanúgy. Ha ilyet használunk, akkor nem alakul ki a valódi analóg keverőpult hatás, mert nem csatornánként eltérő hibákat fogunk kapni, hanem egy bizonyos hibát adunk hozzá minden csatornához, ami a végén (a mixbuszon) felerősödik. Erre a problémára a megoldás az, ha olyan plugint használunk, ami minden egyes példányában eltérő hibákat és torzítást, vagyis hangzást ad. Én jelenleg két ilyet ismerek: Waves NLS és Brainworks TMT technológia. Mivel ezek kereskedelmi termékek, ezért ingyenesen csak korlátozott ideig (a demo időszakuk alatt) lehet őket használni. Vagyis a jelen cikkben szereplő próbák elvégzéséhez sajnos nem tudok teljesen ingyenes plugineket ajánlani.
Null teszt
Hogyan tesztelhetjük le, hogy az általunk választott analóg modellezett plugin képes-e arra, hogy minden példányában más torzítást állítson elő? Szerencsére a módszer nagyon egyszerű, az úgynevezett null tesztet fogjuk alkalmazni! A teszthez hozzunk létre egy új projektet, amiben a panoráma korrekció (pan law) értékét állítsuk nullára. Ez nagyon fontos, mert máskülönben a módszer nem működik!
Hozzunk létre egy sávot, és helyezzünk el rajta egy teszthang generátort, amivel 1000Hz-es szinusz hullámot állítunk elő. A kimeneti jelszint 0dBFS legyen. Ezt a sávot kapcsoljuk le a maszter buszról! Hozzunk létre két újabb sávot "normál" és "fordított" nevekkel, majd mindkettő kimenetét küldjük a maszter busza. A teszthangot 0dB jelszinttel send-en küldjük mindkét sávra. Ekkor a maszter buszon egy +6dBFS jelszintű hangot kapunk (ha lebegőpontos mixelést állítottunk be), ami nem csoda, hiszen két 0dB-es azonos jel összeadódva a duplája, vagyis +6dB-lesz. Most kapcsoljuk át a "fordított" nevű sáv fázisfordító kapcsolóját, amivel a jelet gyakorlatilag invertáljuk. Vagyis amikor a "normál" sávon a szinusz hullám felfelé tart, akkor a "fordított" sávon pont lefelé. Ezek a maszter buszon összeadódva minden esetben 0 értéket fognak létrehozni, hiszen két azonos, de eltérő előjelű szám összege minden esetben nulla. Vagyis a maszter buszon a jelszintünk mínusz végtelen lesz, tehát nincsen jel. (A témáról bővebben olvashatunk az előkészítésről szóló részben.)
Most kezdjük el csökkenteni a "normál" sáv jelszintjét, pl. a csatorna fader lehúzásával. Mi történik? A maszter buszon megjelenik a jel, sőt akár hallhatjuk is, ha elég hangossá tesszük a fader lehúzásával. Tehát most megtanultuk, hogy ha két sávon lévő jel teljesen azonos, de ellentétes fázisúak, akkor ezek összeadódva (a maszter buszon) kioltják egymást (nem keletkezik jel), ha pedig nem teljesen azonosak, akkor valamilyen jel keletkezik, még akkor is, ha ez olyan halk, hogy füllel nem hallhatjuk. Hogy ezt a "nem hallást" elkerüljük, figyeljük a maszter kivezérlésmérőjét! Ahhoz, hogy a pontos eltéréseket is láthassuk, érdemes a maszter buszra feltűzni egy spektrum analizátort is, pl. az ingyenes MAnalyzer-t, amin a felbontást állítsuk -144dB-re, így a legapróbb eltéréseket is megfigyelhetjük (lásd a képen). Most már nem csak hallhatjuk, de láthatjuk is a két sáv közötti különbségeket. Nézzük tehát, hogy melyik plugin képes arra, hogy azonos beállítások mellett minden egyes példánya eltérő hangzást adjon!
Elsőként próbáljunk ki egy ingyenes szaturációs plugint, pl. a Variety of Sound által készített keverőpult csatorna szaturátort, a TesslaPro Mk II-t. Ehhez nem kell mást tenni, mint a plugint elhelyezni mindkét sáv ("normál" és "fordított") insert pontjára. Nagyon fontos, hogy a két pluginnek teljesen azonos beállításúnak kell lennie! Ha bekapcsoljuk a teszthangot, a maszter buszon gyakorlatilag nem érzékelünk jelet, mert a plugin minden egyes példánya pontosan ugyanazt csinálja. (Amit a spektrumanalizátoron láthatunk, azt a maga -130dB-es jelszintjével nem nevezhetjük hallható hangnak, így tekintsünk el tőle, hiszen ez nem életszerű eltérés.)
Ahhoz, hogy leellenőrizzük, hogy valóban történik szaturáció, nem kell mást tennünk, mint a "fordított" sávot némítani (Mute). Ekkor nem csak hallhatjuk a torzított 1000 Hz-es szinuszunkat, hanem a spektrumanalizátoron láthatjuk is a létrejövő felharmonikusait. A további próbákhoz töröljük a némítást!
Természetesen, ha az egyik plugin valamelyik paraméterét megváltoztatjuk, az eltérés azonnal jelentkezni fog. Ha ezt a megoldást választjuk ahhoz, hogy minden sávon más hangzást kapjunk, akkor két dologgal kell számolnunk: Az első, hogy a plugin csak egyféle torzítást végez, ez pedig a maszter buszon a sok sávról összeadódnak. A másik, hogy a teljesen élethű végeredményhez nem alkalmazhatjuk két sávon ugyanazt a beállítást, még akkor sem, ha ez lenne a kívánatos. Pl. eltérő "Drive", vagy "Transients" értéket kéne minden sávra megadni. Ez a módszer tehát nem egyenlő azzal, mintha minden sávon az eredeti analóg "British Console" keverőpultot használnánk. Ezt a plugint tehát jól használhatjuk szaturációra, de korrekt analóg keverőpult modellezésre nem, még akkor sem, ha a beépített torzítások nevei erre utalnak.
Nézzünk egy másik kiváló minőségű ingyenes keverőpult-csatorna torzítás modellezést, mégpedig az Airwindows-Channel 6-ot (Tipp: Neve, API és SSL módban is képes működni!). Sajnos -mint az a mellékelt képen is látható- az egyes példányok közötti eltérés itt is nulla, vagyis a két azonosan beállított plugin teljesen azonos torzítást ad, így eltérő csatornák modellezésére ez sem alkalmas. (Vagyis ez sem fog valódi analóg pulthoz hasonló 3d teret adni.)
Waves NLS
Nézzük mi a helyzet, ha olyan plugint használunk, ami valódi analóg keverőpult modellezést valósít meg, eltérő csatornákkal. Elsőként vizsgáljuk meg a Waves-NLS pluginjének monó csatorna változatát. Ebből is elhelyezünk egy-egy darabot a "normál" és "fordított" sávokra, természetesen úgy, hogy az előzőleg próbált plugineket kikapcsoljuk. Mint látható és hallható, nagyon is van különbség, ez tehát már valódi analóg pult modellezésnek tekinthető.
A titok természetesen abban rejlik, hogy az NLS Channel plugineken eltérő csatornaszámot állítunk be. Ha mindkét példányt az 1-es csatornára kapcsoljuk, azok ugyanúgy viselkednek, mint a TesslaPro, vagyis kioltják egymást. Itt viszont nem csak egyetlen egy torzítás modellt használhatunk, hanem 32-t, vagyis van bőven miből választanunk, és az egyes példányokon nyugodtan alkalmazhatunk azonos paraméter beállításokat. Szeretném felhívni a figyelmet rá, hogy a Waves volt annyira figyelmes és körültekintő, hogy a plugin minden egyes darabja automatikusan egy addig nem használt csatorna modelljét tölti be, egészen addig, amíg el nem fogy a 32 darab. Ha ennél többre van szükségünk, akkor sajnos ismételni kell, de ez szerintem nem okoz olyan nagy problémát, mint amikor minden sávon ugyanaz szól.
Tipp:
A Waves EMI TG12345 keverőpult csatorna modellezés szaturációs része pontosan ugyanaz, mint amit az NLS Mike beállításában kapunk, hiszen mindkettő ugyanarról a pultról lett modellezve, de a TG12345-ben csak 2 csatornát kapunk minden példányban, míg az NLS-nél 32-ből választhatunk (pontosabban 3x32, hiszen SSL, EMI és Neve pultokat egyaránt választhatunk). Érdemes tehát az NLS-t a különböző channel stripekkel együtt használni.
Természetesen saját magunk is kiválaszthatjuk, hogy melyik sávra melyik csatorna modellezést helyezzük el a 32 közül. Ez csak azért fontos, mert az egyes csatornák között olyan eltérések vannak, ami miatt egy valódi analóg pulton dolgozó hangmérnök nem véletlenül tesz bizonyos hangszereket bizonyos csatornára. Előfordul pl., hogy a basszus a 14-esen szól jól, a pergő pedig a 21-esen (ezek persze csak példák!). Tehát itt még erre is van lehetőségünk!
Tipp:
Ha szeretnél a Waves NLS aktuális árából további -10% kedvezményt kapni, akkor használd ezt a linket a vásárláshoz. Fizetés előtt ne felejtsd el megadni az YNY23 kuponkódot!
Brainworks TMT
A Brainworks által használt TMT (Tolerance modeling technology, vagyis tűrés modellező technológia) egy kicsit másként működik, mint a Waves által alkalmazott rendszer. Az NLS esetében arról van szó, hogy egyesével lemérték a modellezett hardver csatornákat, és ezek értékeit tárolják a pluginben, ezek közül választunk. A TMT esetében csak két hardver csatorna került mérésre és modellezésre, a többi csatorna értékeit a hardverben található alkatrészek gyártási tűrésein belül létrehozott eltérésekből számítja ki a plugin, egyfajta értékeltolással.
Mi az a gyártási tűrés? Minden valójában is létező tárgy, ha csak kicsit is, de eltér egymástól. Ez alól a gyárakban, sorozatban készült termékek sem kivételek. Hogy az előállított minőség mégis nagyjából állandó legyen, a mérnökök megalkották a tűrés fogalmát. Ez azt jelenti, hogy egy adott méret, vagy más paraméter (pl. ellenállás) darabonkénti eltérése bizonyos értékek között még megfelelőnek minősíthető. Pl. a legtöbb felhasználás esetében nincsen nagy különbség a 100 ohm-os és a 101 ohm-os ellenállás között, ezért tehát nem fogják az összes 101 ohm-ra sikeredett darabot kidobni (a gyártás költségeit jelentősen megnövelné a darabonkénti ellenőrzés, és persze a selejtek száma is). Mivel az analóg keverőpultok csatornái rengeteg alkatrészt tartalmaznak, így elkerülhetetlen, hogy az egyes csatornák eltérően működjenek, ami egyben egy kicsit eltérő hangzást is jelent.
A Brainworks ezeket az eltéréseket szimulálja a TMT pluginjeiben, így minden egyes TMT csatorna egy kicsit más hangzást fog adni. Ez persze nem jelenti azt, hogy az 1-es Neve lesz, a 2-es pedig SSL! A hangzás jellege megmarad, de az egyes értékek egy kicsit eltérőek lesznek. És pont ez az, ami miatt ez a technológia megköveteli azt, hogy a plugin paramétereit az alapértékről elállítsuk. Vagyis a TMT egészen addig nem működik, amíg valamelyik ehhez szükséges paramétert meg nem változtatjuk! (Lásd a fenti képen.)
Tipp:
A bx_channel plugineken találhatunk egy nagyon jó ki gombot, a neve: Random Channel ALL. Ha ezt megnyomjuk, az összes -a mixben lévő- bx_channel csatornaszáma véletlenszerűen megváltozik (természetesen a rendelkezésre álló 72 csatorna lehetőség szerint nem ismétlődik). A funkció segítségével jól érzékelhető a TMT lényege, és könnyen kereshetünk olyan beállítást, ahol a mix esetleg jobban tetszik.
Amint bekapcsolunk vagy megváltoztatunk egy olyan paramétert, ami részt vesz a szimulációban, az egyes TMT csatornák az azonos beállításokon is eltérő értéket vesznek fel, vagyis nagyjából az eredeti hardverhez hasonló működést kapunk (eltekintve attól, hogy ott a paraméterek alapállapotban is eltérőek az egyes csatornák között). A képen látható állapotban az első próbához képest csak annyit változtattam, hogy mindkét csatornán bekapcsoltam az alul- és felüláteresztő szűrőket (teljesen azonos értékekkel). Jól látható, hogy a szűrő virtuális alkatrészeinek apró eltérései miatt a két csatorna már nem oltja ki egymást. Ez a technológia azonban azt is jelenti, hogy ha pl. az ekvalizeren emelek +3dB-t 1000 Hz-nél, akkor az 1-es TMT csatornán ez mást eredményez, mint a 2-esen. Sőt, szinte biztos, hogy egyik csatornán sem pontosan 1000 Hz-nél történt meg az emelés, és nem is pontosan +3dB. Ez egyébként minden hardver eszköznél így van, ez tehát nem a szoftver hibája!
Tipp:
A TMT technológia már nem csak keverőpult csatorna modellezésekben kerül felhasználásra, hanem más plugineknél is, például a bx_2098 EQ (Amek 9098 modellezés). Vagyis minden egyes a mixben felhasznált példány egy kicsit más hangzást fog adni, ugyanúgy, mintha több hardver egységet használnánk egyszerre.
Áthallás
Az analóg pultok hangzását nem csak az egyes monó csatornák által létrehozott torzítások hozzák létre, sőt a legtöbb esetben nem ez adja azt a bizonyos térbeli hangot, hiszen az egycsatornás hang semmiképpen sem lehet térbeli. A 3d hangzást sokkal inkább az adja, hogy az egyes csatornák eltérően kerülnek a sztereó buszra, vagyis némelyik egy kicsit jobbra, némelyik egy kicsit balra. Persze ez önmagában még nem lenne elég, hiszen ha halljuk az eltérést, a panoráma potival könnyen korrigálhatunk. A valóságban viszont a panoráma eltérések frekvenciánként és jelszintenként is változnak, ami így sokkal szélesebb hangképet hoz létre. Emellett a hardver keverőkben a csatornák olyan közel helyezkednek el egymáshoz, hogy a rajtuk átfolyó áram mágnesessége a mellettük lévő csatornákban is áramot indukál, vagyis kis mértékben ugyan, de azokon is hallhatóvá válik a hang. Ezt nevezzük áthallásnak. Egy teljesen valódi analóg pult szimulálásához tehát elengedhetetlen, hogy ezeket a tulajdonságokat is modellezzük.
Tisztán digitális keverés esetén az áthallás és a monó jel sztereó buszra történő eltérő érkezése egyáltalában nem valósul meg, hiszen itt csak számok haladnak és adódnak össze. Ha viszont a rendszerbe beprogramozzuk ezeket a hibákat, akkor természetesen létrejönnek. A legtöbb DAW persze nem ilyen, vagyis nem tartalmaz beépített hibákat, hiszen ennek semmi értelme nem lenne, ha teljesen tiszta hangot szeretnénk keverni, másrészről pluginek segítségével utólag bármit hozzáadhatunk, így az áthallást, vagy a frekvenciafüggő panorámát is. Ebben az esetben azonban elengedhetetlen, hogy az alkalmazott plugin ne monó legyen, hiszen abból csak egycsatornás, vagyis valódi monó jel léphet ki.
Itt tehát nem csak arról van szó, hogy a sztereó jelekre sztereó változatot kell használni, hanem arról is, hogy ha egy monó jelet szeretnénk valódi analóg módon sztereóba lekeverni, akkor azt a sztereó buszra már sztereóként kell küldenünk. Ezt láthatjuk a fenti ábrán, ahol az előző példában szereplő két darab monó NLS Channel-t kicseréltem két azonos beállítású, de sztereó példányra. A vektorszkópon is jól látható, hogy a jel sztereó.
Tipp:
A sztereó jel szélességét sokkal szemléletesebben láthatjuk és tanulmányozhatjuk, ha tiszta szinusz helyett valamilyen zaj jellegű teszthangot használunk. A mellékelt ábrán a baloldali vektorszkópon monó csatorna modellezést, a jobboldalin pedig sztereó modellezést használtam. Jól látható, hogy az előző ábránál használt szinuszhullám által kirajzolódó ovális alakhoz képest a fehérzaj sokkal jobban érzékelteti a sztereó hangképet.
Tekintsük a jobboldalon látható animációt, ahol a bx_channel N sztereó változatába vezettem be ugyanazt a monó fehérzajt, mint amit az NLS próbánál is használtam. A plugin kimenetét sztereó maszterbuszra küldtem, és ide helyeztem el a mellette látható vektorszkópot. Jól látható, hogy amikor változtatom a TMT csatorna számát, vele együtt változik a jel sztereó elhelyezkedése és szélessége is. Megfigyelhetjük azt is, hogy valódi egycsatornás monó jel soha sem keletkezik, mindig van egy kis szélesítés.
Jól látható, hogy a monó jel sztereó modellezés esetén bizony egyáltalában nem csak egyetlen irányból érkezik, sokkal inkább szélesen szól. Analóg modellezett keverés közben tehát a széles-, vagy 3D hangkép elsősorban úgy alakul ki, hogy az eredetileg monó jelek nem csak egyetlen irányból érkeznek, hanem mindkét irányból egyszerre, de ez a szétszórás csatornánként olyan kis mértékű, hogy ettől még a hallgató egyértelműen egyetlen, jól meghatározható irányból érkező hangot hall. Vagyis a monó jelleg nem szűnik meg, viszont ha kikapcsoljuk az analóg modellezést, rögtön halljuk, hogy a hang egyetlen pontba ugrik össze. A különbség tehát nem túl nagy, de az előző részben már megtapasztaltuk, hogy itt nem is ez a cél! Sokkal inkább az, hogy a csatornánként jelentkező sok apró eltérés a végén összeadódva hozza létre a hőn áhított 3d hangképet. Mielőtt átesnénk a ló túloldalára, ne feledjük el, hogy analóg hardvereszközök esetében a fejlesztőmérnökök egyik fontos célja pont ezeknek a hibáknak a kiküszöbölése volt!
Itt szeretném felhívni a figyelmet egy elég fontos dologra! Professzionális analóg keverőpultokon nincsenek sztereó csatornák, csak monók! Ha tehát sztereó jelet, például egy mikrofonpárt, vagy sztereó szintetizátort szeretnénk a mixben elhelyezni, azt minden esetben két darab monó csatornán tesszük meg, amik panorámáját balra és jobbra állítjuk be. (Zárójelben jegyzem meg, hogy ezen állítás csak részben igaz, ugyanis az újabb, kisebb pultokon megjelentek a sztereó csatornák, legalábbis ami az elnevezésüket illeti. Ezeken az egyes paramétereket nem monó csatornánként, hanem egyszerre, páronként tudjuk megváltoztatni, egy közös potival. Ettől függetlenül ezek technikailag ugyanúgy két külön monó csatornának számítanak, hiszen ha egyesítenénk őket, akkor nem lenne lehetőség a két oldalon eltérő jelet küldeni, ezzel együtt pedig megszűnne maga a sztereó fogalma is.)
Ennek megfelelően az NLS és a TMT esetében is a kiválasztott csatorna száma mindig monót jelent. Sztereó NLS plugin használata esetén, ha az 1-es prezetet választjuk, akkor az 1-es és 2-es monó csatorna lesz használatban, ha a 2-es prezetet, akkor a 2 és 3, ha a 3-as prezetet, akkor a 3 és 4, pont mint egy professzionális keverőpulton. Vagyis ha minden sáv esetében teljesen eltérő hangzást szeretnénk elérni, csak minden második prezetet használhatjuk. Ilyenkor tehát sajnos már csak 16, valódi sztereó mixet adó csatorna közül választhatunk. (Ugyanez igaz a TMT-re is, de ott általában 72 monó csatornát kapunk.) Ebben az esetben megoldás lehet például, hogy ha azokat a sávokat küldjük azonos csatornamodellezésekre, amik soha nem szólalnak meg egyszerre.
Elméleti érdekesség, hogy egy analóg pulton nem csak az számít, hogy az egymás melletti csatornákon mi szól, hanem az is, hogy egy adott pillanatban hány csatornán halad át jel és azokon mennyit kell erősíteni. Ez meghatározza azt, hogy a pult tápegysége melyik csatornára milyen mennyiségű energiát képes küldeni, ami pedig egyenes arányban áll azzal, hogy a csatornákon lévő erősítő fokozatok milyen jelet állítanak elő. Az NLS modellezés elkészítése közben ezeket az elektromos jellemzőket is megmérték, és bár találtak eltéréseket, az olyan kicsi volt, hogy szinte mérhetetlen. Ez azt jelenti, hogy emberi fül számára nem hallható. Ebből arra a felismerésre jutottak, hogy a maszter buszon létrejövő összegzés (summing) hangzása nem az összegzőerősítő áramkörének hangzása, hanem az egyes csatornáké! Ezért döntöttek úgy, hogy nem csak két csatornát modelleznek, hanem sokkal többet.
Frekvencia torzítások
Az analóg eszközök és keverőpultok nem csak harmonikus torzítást végeznek, hanem megváltoztatják a frekvencia eloszlást, és csökkentik az átviteli sávszélességet is, elsősorban a csatornákon lévő kondenzátoroknak köszönhetően. Ezek életkora és mindenkori hőmérséklete nagyban befolyásolja a sávszélességet. Yoad Nevo Neve pultja például kb. -0,5 dB-t vág 64Hz alatt, ami nem sok és persze egyszerűen kompenzálható, de ezzel pl. nyitottabbá válik a mix alja. (Ez persze elsősorban a pultba épített transzformátoroknak köszönhető.) Ugyanez igaz a magas frekvenciákra is, vagyis azok is vágásra kerülnek. Bár elvileg az analóg technikában nincsen felső korlátja az átvihető frekvenciáknak, a legtöbb hardver eszköz 16-18k felett már szinte biztosan vág. De nem csak a keverőpultoknál találkozhatunk frekvencia torzításokra, hanem minden analóg hangtechnikai eszköznél. A magnók egyik széles körben ismert tulajdonsága például, hogy bizonyos körülmények között emelik a mély frekvenciákat, miközben a magasakat tompítják. Sokan többek között ezeket a jelenségeket értik a meleg, analóg hangzáson, bár valószínű, hogy maga a frekvencia torzítás nem elegendő ennek eléréséhez, sőt talán többet számít a tranziens torzítás.
Ha visszatekintünk a hangfelvétel-készítés aranykorára, amikor a mikrofonból a jel azonnal a hanglemez-vágóba került, megfigyelhetjük, hogy még ekvalizer sem nagyon volt, nem hogy keverőpult. Ezekben az időkben a felvétel technikai hátrányait a mikrofon választással és pontos elhelyezéssel próbálták kompenzálni. Pl. direkt választottak éles hangot adó kondenzátormikrofont az énekhez, mert tudták, hogy a lánc többi eleme csökkenti majd a magas frekvenciákat, és a végeredmény így lesz "jó". Amikor megjelentek az első ekvalizerek, azokat szintén ezeknek a hibáknak a kompenzálására használták, nem véletlenül csak mély- és magasfrekvenciát emelő vagy vágó eszközök voltak.
Mindezeket figyelembe véve, ha analóg keverést szeretnénk szimulálni, ne féljük az analóg modellezett pluginjeinkben az alul-és felüláteresztő szűrőket használni, függetlenül attól, hogy magában a pluginben be van-e építve ez a sávszélesség redukció (az igazán részletes modellezésekben egészen biztosan). A legtöbb plugin persze nem képes a példányonként eltérő hangzás létrehozására, így 100%-os eredményt már csak ezért sem érhetünk el (kivéve talán a TMT technológiát alkalmazókat), de vegyük figyelembe, hogy a nagy stúdiókban sem állnak hegyekben az analóg kompresszorok, ekvalizerek, stb. Ezeket a legtöbbször úgy használták, hogy miután elvégezték az adott sávhoz szükséges beállításokat, a végeredményt rögzítették egy másik sávra, majd onnan játszották vissza. Ezután az adott kompresszort vagy EQ-t egy másik sávon vetették be, majd azt is rögzítették. Ezt ma is megtehetnénk a DAW-ok freeze parancsával, de szerencsére addig nincsen rá szükség, amíg a CPU bírja a terhelést.
Tipp:
Sokan elfelejtik, hogy az analóg modellezett pluginek nem csak hogy sokkal olcsóbbak mint az eredeti vasak, hanem rendelkeznek egy óriási előnnyel velük szemben, ugyanis egyetlen licenc vásárlásával gyakorlatilag végtelen példányt kapunk, nem csak egyetlen egyet!
A magnó
Analóg hangrendszerekben a frekvenciatorzítások egy jelentős része a mágnesszalagos felvevők, népszerűbb nevükön a magnók működéséből adódnak. A csúcskategóriás Studer A820 szalagsebesség változása pl. 0,04%, ami persze egyáltalában nem sok, de akkor is létezik. Ez a sebesség ingadozás természetesen hangmagasság ingadozást (torzítást) is jelent, ami minden egyes újabb felvétel esetében egyre csak nő. Technikai oldalról nézve ez egy hiba, viszont hallható oldaláról nézve ez adja a tipikus szalagos hangzás egy részét.
Persze kérdés, hogy az adott magnómodellező plugin előállít-e szalagsebesség ingadozást (népszerűbb nevén nyávogást), vagy sem, és ha igen, akkor az minden egyes példánya esetében azonos-e (szinkronban vannak-e egymással) vagy sem. Ha szinkronban vannak egymással, akkor nagy valószínűség szerint csupán csak a sávokra helyezéssel nem kapunk olyan hatást, mintha minden példány eltérő lenne (a valódi magnók sem képeznek eltérést az azonos időben felvett sávok között, de a nem azonos időben felvettek között eltérés lesz tapasztalható). Ennek kiderítésére szintén a már megismert Null tesztet alkalmazhatjuk. A fenti képen a Hornet Tape plugin két példányát láthatjuk, és azt, hogy azonos beállítások mellett ezek bizony teljesen azonosan működnek, vagyis fázisfordítás esetén kioltják egymást. Elméletileg tehát úgy működik, mint egy valódi soksávos magnó, legalábbis addig, amíg azt modellezzük, mintha a sávok felvételei egyszerre, egy időben készültek volna.
Egészen más a helyzet a Waves J37-nél, ahol ha bekapcsoljuk a szalagsebesség ingadozást (Wow és Flutter), az azonosan beállított és azonos sávra kapcsolt (erről kicsit később) monó példányok sem oltják ki egymást. Ezzel tehát már eredményesebben dolgozhatunk, ha azt szeretnénk, hogy már a magnónk is adjon némi különbséget az egyes sávok között.
Szintén hasonló eredményt kapunk, ha a Nomad Factory Magnetic II-t vetjük gorcső alá, bár itt meg kell jegyezni, hogy a képen nem látszik, de a spektrumanalizálón látható görbe kis mértékben ugyan, de folyamatosan mozog. Ez a moduláció a J37-nél is tapasztalható, de azonos beállítás mellett (Wow és Flutter középértéken) sokkal kisebb mértékben. Így egymás mellett látva a két magnó modellezést az is jól látható, hogy a hangzásuk eltérő, érdemes tehát magnóból is többfélét tartani, nem csak kompresszorból és EQ-ból!
Bár a tranziens torzítással a következő fejezetben foglalkozunk majd részletesen, ennek frekvencia tartományba eső részéről viszont most ejtünk pár szót. A tranziensek a hang kezdeti, rövid részei, amik általában jóval magasabb jelszintet képviselnek, mint a hang többi része. Ez persze erősen függ magától a hangtól is, hiszen léteznek erős tranziens tartalmú hangok (pl. dob hangok) és nagyon kevés tranzienst tartalmazók (pl. lassú vonósok). Nem mellékesen a tranziens hullámforma hegyessége összefüggésben áll a frekvenciával is, hiszen egy alacsony frekvenciájú hang hullámhossza nem teszi lehetővé, hogy hirtelen változzon meg az amplitúdója. A magas frekvenciák rövid hullámhossza viszont minden probléma nélkül tud hirtelen is változni, ezért a legtöbb erős tranziens ezekben a tartományokban keresendő. Az analóg eszközök nemlineáris működése erősen frekvenciafüggő. Egy magnó például elég lineáris a középfrekvenciákon, de a magasak felé haladva hamar elveszíti ezt a képességét, és torzítani kezd. És hol találhatóak az erős tranziensek? Természetesen ezekben a tartományokban, így nem is kérdéses, hogy a hang melyik része fog elsősorban torzulni. Gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy normál esetben az erős tranziensek nem élik túl a mágnesszalagra rögzítést. Egyrészt a már említett magasfrekvenciás torzítás (kompresszió) miatt, másrészt a mágnesszalag öntörlése miatt. Ez utóbbi azt jelenti, hogy minden egyes lejátszás csökkenti a magasfrekvenciák jelszintjét, és valljuk be, nincsen olyan mix, ami egyetlen lejátszás alatt elkészül. (Ebből következik a digitális rögzítés egyik elvitathatatlan előnye!)
Normál esetben, amikor csak egyetlen egy darab soksávos magnó áll rendelkezésre, azt oda kell kalibrálni, ahol a legtöbb sávot képes torzítás nélkül rögzíteni. Ez azt jelenti, hogy bizonyos frekvenciák és tranziensek mindenképpen torzulni fognak, de mi választhatjuk ki, hogy melyek legyenek ezek. Nyilvánvaló, hogy olyat választunk, ami kevésbé fontos, vagy ami jobban meghatározza a kívánt hangzást. A digitális modellezés esetében ilyen problémával nem kell számolnunk, hiszen ha használunk is sávonkénti szalagos modellezést, azt akár sávonként eltérőre is kalibrálhatjuk, mégpedig pontosan oda, ahol az adott sávon lévő hangnak a legjobb. Ezzel persze veszítünk valamit az "élethűségből", viszont jelentősen növelhetjük a "jó" hangzást.
Mint látható, a szalagsebesség ingadozás -ha jól lett programozva-, biztosíthatja, hogy mindig eltérő analóg hangzást kapjunk, még akkor is, ha minden egyes plugin példány azonos beállítású. De mi a helyzet akkor, ha kikapcsoljuk ezt? Nem tudok róla, hogy létezne olyan magnó modellező plugin, ahol 16 vagy 32 sávból lehetne választani, a legtöbb csak kettőt modellez, amit bal- és jobboldalra helyeznek el. Itt tehát ne várjunk az NLS-hez vagy TMT-hez hasonló eredményeket. Van azonban egy kivétel! A Waves J37-ben modellezett magnó eredetileg 4 sávos, és itt is csak két sávot modelleztek, azonban kitűnik a tömegből azzal a lehetőséggel, hogy szabadon választhatunk, hogy mikor melyiket használjuk. Monó módban ez lehet az eredeti kettes vagy hármas, sztereóban pedig mindkét oldalon kettes, vagy mindkét oldalon hármas, vagy egyik oldalon kettes, a másikon hármas. A melléket képen két darab monó változatot helyeztem el a tesztünk két csatornájára, az egyiken a kettes, a másikon a hármas sávot választva. Jól látható, hogy nincs kioltás, vagyis a két sáv eltérő. Ettől függetlenül ez még mindig csak két sáv, nem pedig 16.
A fentiekből tehát következik, hogy a sávonként elhelyezett szalagos modellezés ugyanolyan fontos lehet az analóg hangzás eléréséhez, mint az eltérő keverőpult csatornák modellezése!
A zaj
Az analóg eszközökben és pultokban jelentős szerepet játszik az egyes csatornák és a busz zaja is. A mellékelt képen Yoad Nevo Neve pultjának zajszintjét láthatjuk egyetlen csatorna, és az összes együttes bekapcsolása esetén.
A második ábrán az alap frekvencia harmonikusait láthatjuk, természetesen az összes csatornáról összeadódva. Bár sok modern mixer kikapcsolja a modellezett pluginekben a zajt, a valóságban az nagyon is hozzátartozik az eredeti legendás hangzáshoz, sőt ugyanolyan szerepet játszik benne, mint a harmonikus-vagy a fázis- és tranziens torzítás.
Dinamikai torzítások
Az analóg hangtechnikai eszközök közös tulajdonsága, hogy lassabban reagálnak a gyors és nagy jelszint változásokra, mint a digitális rendszerek. Ez persze alapvetően az alkatrészek és az azokban felhasznált anyagok fizikai korlátai miatt van. Ez azt jelenti, hogy analóg környezetben a jelszint nem képes olyan gyorsan változni, mint a virtuális-digitális környezetben. Bár ahhoz, hogy a számokban tárolt hangot hallhatóvá tegyük, szintén lassú analóg eszközök szükségesek, ez sokkal kevesebb fokozatot jelent, mint amikor egy mix minden eleme sok analóg alkatrészen, fokozaton kell hogy áthaladjon, akár többször is. Digitális rendszerben tehát a tranziensek sokkal kevesebbet csökkennek, sokkal kevésbé torzulnak, vagyis közelebb állnak a valósághoz, mint az analóg rendszeren kevertek. A csökkent tranziens tartalom azonban érdekes módon bizonyos esetekben sokkal természetesebb, kellemesebb, simogatóbb hangzást ad, mint a "valóság". De mik ezek a bizonyos esetek?
Jazz-, folk-, vagy akár klasszikus zenei felvételeknél sokszor nem is beszélhetünk erős tranziensekről. Nem csak azért, mert gyengébben, finomabban szólaltatják meg a hangszereket, de azért is, mert ezek mikrofonozása a legtöbbször nem közvetlen közelről történik, a hangforrás és a mikrofon között lévő levegő pedig jelentősen csökkenti (komprimálja) az esetlegesen mégis kialakuló erős tranzienseket. Ha pedig vagy technikai, vagy kompozíciós okból mégis lenne egy-két erős tranziens, azt legtöbbször elnyomja a többi hangforrás. Itt tehát elvileg nem sok hasznát vesszük az analóg eszközök tranzienscsökkentő hatásának, sőt sok esetben talán éppen ártanának az amúgy sem túl magas tranzienstartalomnak. Ilyen esetekben tehát kimondottan előnyös lehet a digitális rögzítés és keverés azon tulajdonsága, hogy képes a hirtelen jelszintváltozások követésére és visszaadására.
A modernebb zenei stílusok egészen mások. A legtöbbször közeli mikrofonozással, vagy direkt felvétellel történik a rögzítés, ráadásul az előadásmód is sokkal erőteljesebb, határozottabb, itt tehát bőven vannak olyan tranziensek, amik akár zavaróak is lehetnek. Ebben az esetben nem biztos, hogy jól jön a digitális technika jó tranziens visszaadó képessége, ami egyben a rendelkezésre álló dinamikatartományt is képes gyorsan felzabálni. Például egy pergődob ütés kezdeti tranziensének jelszintje óriási a hang többi részéhez képest, időtartama viszont rendkívül kicsi. A rövid hangokat halkabbnak halljuk mint a hosszabbakat, tehát egy ilyen pergőhang halk és vékony lesz. Mit csinálunk vele, hogy ezen javítsunk? Természetesen kompresszáljuk a tranziens részt, így már felhangosíthatjuk a lecsengést, amitől a hangot azonos csúcsérték mellett sokkal hangosabbnak halljuk.
Minden analóg eszköz képes erre a kompresszióra, hiszen a dinamikatartománya korlátozott, a jelszint nem tud egy adott értéknél tovább növekedni (főként a lebegőpontos digitális ábrázoláshoz képest). Azonban a különböző analóg technológiák mind eltérő hangzású (jellegű) kompressziót eredményeznek. Más lesz a hangja egy mágnesszalag, egy transzformátor, egy elektroncső, és más egy kompresszor által létrehozott dinamikacsökkentésnek. Erről részletesen olvashatunk a torzításokról szóló részben.
A fenti ábrán három sáv látható, mindegyik azonos csúcsértékre kivezérelve. A jobboldali analizátorban láthatjuk a három sáv hullámformáját és hangerejét egymásra helyezve. Zöld színnel jelölve az eredeti natúr pergődob ütés, vörössel a mágnesszalagos kompresszió, kékkel pedig a ReaComp által kompresszált jel. Jól látható, hogy azonos csúcsérték mellett leghalkabb az eredeti felvétel, majd következik a kék kompresszált jel (+6LU), leghangosabb pedig a szalagos torzítás (+8LU). Figyeljük meg azt is, hogy bár az egyes hangok hossza azonos, a szalagos hang sokkal vastagabb. A kompresszor paramétereinek beállításakor az analizátor képernyőjét használtam, és olyan értékeket kerestem, ahol a szalagos torzítás és a kompresszoros hullámforma a lehető legjobban megegyezik. Miután elértem a legjobb értékeket, a kompresszor kimenti jelszintjét addig csökkentettem, amíg a csúcsértéke meg nem egyezett a natúr dobéval. Vegyük észre, hogy attack és release időnek olyanokat kellett beállítanom, ami analóg eszközökön gyakorlatilag lehetetlen. Egyértelműen látható, hogy a kompresszor és a szalagos torzítás kimenete azonos csúcsérték mellett jelentősen eltér.
Természetesen az egyes kompressziók harmonikus torzítása sem egyforma, ezt láthatjuk a fenti ábrán. Mint várható volt, az eltérések nem túl nagyok, és elsősorban a szalagos torzításnál figyelhetőek meg kialakuló felharmonikusok, ezek azonban csak segítenek abban, hogy olyan frekvenciákat is "halljunk", amiket mások elmaszkolnak, vagy más hangforrás esetében akár lesugárzásra sem kerülnek.
Mindezen tudás gyakorlati haszna akkor jelentkezik, amikor egy felvett nyers hangot kompresszoron vezetünk át. Egyértelmű, hogy az erős tranziens miatt, digitális felvétel esetében sokkal hamarabb megkezdődik a jelszint csökkentés, mint a szalagos felvételnél, ráadásul sokkal többet is kell csökkenteni, hogy azonos hangerőt érjünk el. Ettől a digitális hangzása vékony marad, míg a szalagos telt és erős. Az analóg eszközök és modellezett pluginek tehát egyfelől kompresszorként is működnek, de olyan módon, ahogy egyetlen egy kompresszor sem.
Tipp:
A tömörített hangformátumok kódoló algoritmusai nehezen birkóznak meg az erős tranziensekkel. Ha pl. egy olyan hangfájlt kódolunk mp3-ba, aminek tranziens tartalmát előzőleg analóg eszközökön, vagy analóg modellezett plugineken csökkentettük, akkor az kevésbé lesz kompresszált hangzású, mintha ezeket kihagytuk volna.
Bár úgy néz ki, hogy a tranziensek csökkentése jótékonyan hat a hangzásra, ez a valóságban csak egy bizonyos mértékig van így. Jó ha tudjuk, hogy sok esetben maga a tranziens kell ahhoz, hogy felismerjünk egy-egy hangszert. Vágjuk le egy zongora, gitár, vagy pergődob tranziens részét, és máris mássá válnak. Van olyan eset is, amikor maga a hang felismerhető marad, de a tranziens csökkentése esetén a játék pontatlanná válik. Másik fontos dolog, hogy a tranziensek erősen meghatározzák a hang térbeli elhelyezkedését a mixben, ezek csökkentése elvileg tehát hátrább, távolabbra küldi a hangot, ami egyben azt is jelenti, hogy csökken a jelenlét, csökken az ütősség. Tehát ismét igaz, hogy a puding próbája az evés, a legjobban akkor járunk, ha minden lehetőséget kipróbálunk.
Fontos tudni, hogy a használt eszközök, AD/DA konverterek, tápegységek minősége nagyban befolyásolja a rögzíthető és/vagy lejátszható tranzienseket. Egy gyenge minőségű eszközön nem jelenik meg a tranziens megfelelő erősséggel, a maga valójában, de ezt mégsem nevezhetjük jótékony analóg hangzásnak!
Analóg modellezett jelfeldolgozók
Népszerűbb nevükön külső eszközök, vagyis ekvalizerek, kompresszorok, effektek, zengetők, stb.
A legjobb analóg mixek elkészítéséhez nem csak szalagos magnót és analóg keverőpultot használtak, hanem rengeteg más eszközt is (bár nagyon minimalista felfogásban ezek is elégségesek). Az analóg keverés teljes utánzásához tehát kellenek a további modellezett eszközök is. Szerintem nem kell senkinek sem bemutatni őket, az analóg modellezési őrületnek köszönhetően minden legendás eszköznek legalább két-három variánsát is megtaláljuk plugin formában. Használatuk nem különbözik a digitális megfelelőikétől, leginkább csak abban térnek el, hogy jellegzetes saját működési karakterisztikájuk, torzításuk, vagyis hangzásuk van. A lehetséges eszközök magas száma miatt ebben a cikkben nem térünk ki külön egyikre sem, az előző részben viszont már kipróbáltunk párat. Az ott megismert módszerekkel bárki tesztelheti saját eszközparkját (pluginjeit).
Amit mindenképpen érdemes velük kapcsolatban tudni, az a használatuk sorrendjét illeti. Normál esetben érdemes egy valódi analóg felvételi/keverési láncot szimulálni a számítógépen belül is. Vagyis a DAW keverőjében az első insert pontra a szalagos magnót helyezzük el, hiszen innen "játsszuk be" a sávot a keverőbe. Ezt követően azonban már több lehetőségünk is van, attól függően, hogy mit szeretnénk elérni. Ha egy hardver keverőpultot szeretnénk utánozni, akkor a magnó után első a csatorna modellezés, majd ezt követően az egyéb eszközök, végül a csatorna kimenetét a kívánt mixbuszra, pl. a maszterbuszra küldjük, ahol jó esetben az első plugin egy busz modellezés.
Ha inkább csak magát az analóg összegzést szeretnénk szimulálni, akkor a Waves ajánlása szerint a csatorna modellezéseket az utolsó insert pontra helyezzük el, ilyenkor ugyanis az általuk okozott torzítás (színezés) nem kerül be az előttük lévő eszközökbe.
Az effektbuszok esetében szintén választhatunk. Ha szeretnénk valódi hardvert utánozni, akkor ezekre is helyezzük el a csatorna modellezéseket, hiszen egy valódi pultnál is ide térnek vissza az effektek sendjei. Ha ezeket a csatornákat buszoknak tekintjük, akkor nem csatorna, hanem busz modellezést alkalmazzunk. Itt is érvényes a csatornáknál megismert szabály, vagyis ha analóg összegzést szeretnénk szimulálni, akkor a modellezést nem az első, hanem az utolsó insert pontra helyezzük el. Függetlenül attól, hogy első vagy utolsó pontra szúrtuk fel a modellezést, az effektbuszok kimenete is egy mixbuszra, vagy közvetlenül a maszterbuszra kerül, ahol jó esetben már egy busz modellezés fogadja. Az analóg keverés végezetül minden esetben egy szalagos magnóra, vagy ritkább esetben egy hanglemez vágóba kerül, tehát ezt is modelleznünk kell a maszter buszon. Erről azonban már részletesen volt szó itt!
Analóg összegzés (summing)
Régebben, és talán még most is sokan úgy tartják, hogy bár a digitális rögzítés és jelfeldolgozás már eljutott arra a szintre ahol felülemelkedett az analóg stúdiótechnikán, a sávok digitális összekeverése -vagyis a végső sztereó anyag létrehozása- még mindig nem elég jó minőségű. Ezt az összekeverést szakszóval összegzésnek nevezzük. Ezek az emberek vagy egy hardver keverőpultot használnak erre a célra, vagy kifejezetten erre készült összegző erősítőket (keverőket).
Nagy vonalakban arról van szó, hogy maga a mix (a sávok, buszok, effektek) a DAW-ban készülnek el, de ezeket az egyéni csatornákat nem a DAW maszterbuszra, hanem egy (külső) analóg keverőbe küldjük, és ott, az analóg tartományban készül el belőlük a sztereó mix. Ezután a külső keverő sztereó jelét rögzítjük (digitalizáljuk) mint végleges mixet. Bár a módszer előnyei és hátrányai technikai oldalról is jól megközelíthetőek, véleményem szerint ez inkább ízlés kérdése, nem pedig valódi hangminőség különbség. Egyre több Grammy nyertes mix készül el kizárólag digitális rendszeren, úgyhogy előbb utóbb a digitális összegzés ugyanúgy elfogadottá válik majd a csúcskategóriában is, mint a digitális rögzítés.
Nézzünk egy kicsit a dolgok mögé! Mi a legnagyobb különbség a digitális és az analóg hangtechnika között? Az állandóság és tisztaság. A digitális nem torzít (normál esetben), az analóg viszont színezi a hangot. (Erről szól ez a sorozat is, és aki végigcsinálta a próbákat, maga is megtapasztalhatta mindezt!) Ha egy tisztán digitális mixet egy analóg összegzőn alakítunk sztereóvá vajon mi történik? Hát persze hogy analóggá válik, elszíneződik. Ha viszont ezt a színezést a digitális tartományban végezzük el, mondjuk egy olyan speciálisan erre készült rendszerrel mint az NLS, akkor más eredményt kapunk-e? Természetesen igen, de ez a másság nem különbözik attól, mintha SSL helyett Neve összegzőt használtunk volna. Hogy az NLS nem szól olyan jól mint az analóg Neve? És melyik szól jobban, az SSL, a Neve, vagy a Dangerous? Nyilván mindenki tud belőlük kedvencet választani, tehát nem mondható, hogy az SSL szar, mert a Neve jobb. Az NLS éppolyan jó mint bármely másik, ha tetszik a hangja. Ha nem tetszik az SSL, akkor az sem jó. Mindez csak ízlés kérdése.
Hogyan modellezhetjük az analóg összegzést a számítógépünkön belül? Ha átgondoljuk a nemrégiben említett Waves megfigyelést, miszerint az összegzés hangzása nem az összegző áramkörön, hanem az egyes csatornákon múlik, akkor talán azt mondhatjuk, hogy nincsen szükségünk külön összegző modellezésre. Azonban vegyük figyelembe, hogy a legtöbb professzionális analóg keverőpulton buszokat használnak az egyes csoportok összegzésére, majd többek között ezek a buszok kerülnek összegzésre a maszter buszon. Szerintem tehát egyáltalában nem halva született ötlet, hogy nem csak csatornákat, hanem buszokat is kell modellezni, arról nem is beszélve, hogy a buszoknak is jellegzetes, saját hangzásuk van. Sajnos a Brainworks csak csatornákat modellez, és a Waves is csak 1 buszt készített el pultonként, legjobb tudásom szerint pedig senki sem készít olyan plugint, ahol több buszból is választhatnánk. Azonban ez az egy darab NLS busz is jobb mint a semmi! Nézzük, mit ajánlanak a használatára!
Az NLS jelentése Non-Linear Summer, magyarul Nemlineáris összegző. Vagyis ezt az egész rendszert eredetileg azért készítették, hogy az analóg összegzést a számítógépen belül is modellezhessük. Két felhasználási módot javasolnak:
1. Hardver keverőpult modellezéséhez az NLS csatorna plugineket az első insert pontra helyezzük el, ekkor a modellezett csatornák színezései tovább haladnak az utánuk elhelyezett eszközökbe.
2. Analóg összegzés modellezésére az NLS csatorna plugineket az utolsó insert pontokra helyezzük el, vagyis a modellezett keverőpultok ebben az esetben összegző keverőként fognak működni.
Az NLS busz plugineket helyezzük el a használt buszok első insert pontjára, és a maszter busz első insert pontjára. Ezzel a pluginnel a pultok busz rendszerének torzításait modellezzük, a teljesen élethű használathoz tehát gyakorlatilag elengedhetetlenek. (Itt jegyezném meg, hogy ha a csatornákon már eleve sok torzítás keletkezik, csak ezt a plugint használom a maszter buszon, és a csatornákra nem helyezek el NLS Channel plugint.)
Függetlenül attól, hogy rendelkezésünkre áll-e az NLS rendszer vagy sem, magát a módszert érdemes alkalmazni. Vagyis ha csak ingyenes plugineket használnunk, akkor is helyezzük őket előre a hardver szimulációhoz, és utolsónak az összegzés szimulálásához, illetve a buszokra is alkalmazzunk valamilyen analóg csatorna vagy busz modellezést.
Ha EDM, Hip-hop, vagy más, eleve nem élő zenei elemeket tartalmazó mixet készítünk, akkor az erős tranziens tartalom megóvása érdekében lehet hogy jobban járunk, ha kizárólag a maszter buszon alkalmazunk analóg modellezést, hiszen ezzel is jó eredményt érhetünk el, mint azt az előző részben már tapasztalhattuk. Ha azonban élő hangzást szeretnénk elérni, akkor mindenképpen ajánlott kettőnél több keverőpult csatorna analógosítása (vagyis ne csak a maszterbuszon használjuk). Ha ehhez nincsen elég csatornánk vagy erőforrásunk, nem kötelező az összes sávot analóg modellezéssel keverni, elég lehet az is ha buszokat készítünk és csak azokat küldjük át a modellezésen. A legjobb megoldás persze, ha minden lehetőséget ki tudunk próbálni, és ezután választjuk ki az adott mixhez legjobban illőt, sőt az is lehet, hogy analóg modellezés nélkül kapjuk a legjobb eredményt!
Tipp:
Ha nincsen elég erőforrásunk az összes sáv egyidejű modellezésére, de mindenképpen ezt szeretnénk tenni, akkor exportáljuk a sávokat egyesével úgy, hogy a választott mágnesszalagos- és csatorna modellezést rájuk rendereljük. Ezeket a plugineket amúgy sem nagyon módosítjuk a mix közben, így nem jelent hátrányt ha nem tudjuk őket átállítani. Ezzel a módszerrel 16 sávnál már 32 plugin CPU igényét spóroltuk meg. Ha elkészültünk, az eredeti sávokat lecseréljük az új sávokra és máris folytathatjuk a mixelést.
A kevesebb néha több!
Előfordulhat, hogy túlzásba visszük az analóg modellezések által létrehozott torzítások használatát, és ettől a mix nem jobb, hanem rosszabb lesz. Ha pl. túl sok helyen és túl erősen csökkentjük a tranzienseket, akkor a mix egysíkúvá válik, megszűnik a mélység, sőt inkább úgy lehetne mondani, hogy semmi sem lesz elöl vagy közel. A mix egy nagy masszává változik, amibe belevesznek a sávok. Ezáltal persze a hangzás is ködössé változik, megszűnik a tisztaság és dinamikusság.
Ugyanez vonatkozik a mélységre és szélességre is, sőt itt egy technikai problémával is hamar találkozhatunk, ugyanis a túl széles hangzás sokszor egyenlő az erős sztereó fázisproblémával. Figyeljünk tehát rá, hogy ahol nem szükséges, ott ne erőltessük az analóg hangzást, inkább több lépcsőből építsük fel, mindenhol csak egy apró mértékben. Pl. egy kis torzítás a sávon, egy kicsi a csoportbuszon, egy kicsi az effekteken, és egy kicsi a maszter buszon. Ha megfigyeljük, ez már kapásból négyszeres torzítást jelent!
Valódi analóg hardverhangzás számítógéppel
Bár ma már olcsón is hozzájuthatunk olyan kisméretű analóg keverőpultokhoz, amikkel valódi analóg szaturációt alkalmazhatunk a mixünkben, sokaknak ez nem áll rendelkezésre, vagy nem olyan minőségben, amit szeretnének. Létezik azonban egy olyan "trükk", amivel minden digitális hangot valódi analóg áramkörön járathatunk át úgy, hogy ezért nem kell pénzt kiadnunk (kivéve a szükséges kábel árát)!
A technika nagyon egyszerű! Nem kell mást tennünk, mint a hangkártyánk kimenetét összekötni a bemenetével, és az így visszaküldött jelet felvenni. Ilyenkor minden esetben valódi analóg hardver áramkörökön áthaladó hangot rögzítünk, annak minden hibájával, zajával, torzításával együtt. Bár a létrejövő hangminőség szorosan összefügg a rendelkezésre álló hardver minőségével, ettől eltekintve biztosak lehetünk benne, hogy valódi analóg hangzást kapunk!
Ezt a módszert alkalmazhatjuk az egyes sávokra és buszokra egyesével, vagy csak a maszter buszra. Sajnos ha csak 2 kimenetünk és 2 bemenetünk van, nem hallhatjuk valós időben a létrejövő hangzást, ezért a szükséges beállításokat elég körülményes elvégezni. Ettől függetlenül néhány próba után jó eredményt kaphatunk. Persze ez a megoldás sokkal körülményesebb, és sok esetben nem is ad olyan minőségű végeredményt, mint pl. az NLS, de ha van rá időnk vagy kedvünk, mindenképpen érdemes megpróbálni. Végülis a zenélés arról szól, hogy jól érezzük magunkat!
Ne feledjük, hogy a DAW-on belül sokkal nagyobb tartalékunk (headroom), dinamikatartományunk van, mint amikor konverteren futtatjuk át a hangot. A jobb analóg konverterek zajküszöbe -100dB, míg a 24bites audió dinamikatartománya 144dB. Ez majdnem másfélszerese az analógnak! Az analóg összegzés tehát nem növeli a dinamikatartományt, éppen ellenkezőleg, csökkenti azt!
Nagyjából ennyit érdemes tudni, ha szeretnénk analóg keverést szimulálni a számítógépünkön belül. Szerintem mindenképpen érdemes ezt a technikát alkalmazni akkor, ha úgy érezzük, hogy nélküle a mix egy kicsit üres, lapos, vékony. Jól jöhet abban az esetben is, ha más módszerekkel nem tudjuk elérni a kíván 3D hangzást, vagyis a mélységet, szélességet, és én azt is mondanám, hogy élethűséget. Viszont ha úgy halljuk, hogy ezáltal a mix torzzá válik, mindenképpen avatkozzunk be, hacsak nem pont ez a célunk.
Ebben a részben gyakorlati példákat nem mutattam be, de ha van rá értékelhető számú igény, akkor egy következő rész erről fog szólni. Ezért kérem az érdeklődőket, hogy a cikk alatti kommentekben jelezzék ezen igényüket!
Mindenkinek eredményes keverést kívánok!
A következő részhez katt ide...
Felhasznált irodalom:
https://www.waves.com/plugins/nls-non-linear-summer
https://www.soundonsound.com/techniques/analogue-warmth
https://www.youtube.com/watch?v=KNLMBfdnDbc
Ha analóg keverést szeretnénk szimulálni, akkor a célunk ezeknek a hibáknak, torzításoknak a teljeskörű modellezése. Az előző részben láthattuk, hogy mit érhetünk el akkor, ha csak a maszter buszon alkalmazunk analóg modellezést. Bár szép eredményt kaptunk, koránt sem olyat, mintha minden csatornán használnánk. Azonban van egy óriási probléma ezen a téren! A maszter buszon csak két csatornát (bal és jobb oldal) kellett "analógosítanunk", egy teljes mix esetében viszont ennél sokkal többre van szükségünk! (Több mint 2 csatorna van egy keverőpultban.)
Sajnos a legtöbb analóg modellezett plugin csupán csak két csatornát modellez, és azokat is minden esetben pontosan ugyanúgy. Ha ilyet használunk, akkor nem alakul ki a valódi analóg keverőpult hatás, mert nem csatornánként eltérő hibákat fogunk kapni, hanem egy bizonyos hibát adunk hozzá minden csatornához, ami a végén (a mixbuszon) felerősödik. Erre a problémára a megoldás az, ha olyan plugint használunk, ami minden egyes példányában eltérő hibákat és torzítást, vagyis hangzást ad. Én jelenleg két ilyet ismerek: Waves NLS és Brainworks TMT technológia. Mivel ezek kereskedelmi termékek, ezért ingyenesen csak korlátozott ideig (a demo időszakuk alatt) lehet őket használni. Vagyis a jelen cikkben szereplő próbák elvégzéséhez sajnos nem tudok teljesen ingyenes plugineket ajánlani.
Null teszt
 |
| Két lehetséges hullámforma generátor beállításai (Csak egyet kell használni, nem kettőt egyszerre!) |
Hozzunk létre egy sávot, és helyezzünk el rajta egy teszthang generátort, amivel 1000Hz-es szinusz hullámot állítunk elő. A kimeneti jelszint 0dBFS legyen. Ezt a sávot kapcsoljuk le a maszter buszról! Hozzunk létre két újabb sávot "normál" és "fordított" nevekkel, majd mindkettő kimenetét küldjük a maszter busza. A teszthangot 0dB jelszinttel send-en küldjük mindkét sávra. Ekkor a maszter buszon egy +6dBFS jelszintű hangot kapunk (ha lebegőpontos mixelést állítottunk be), ami nem csoda, hiszen két 0dB-es azonos jel összeadódva a duplája, vagyis +6dB-lesz. Most kapcsoljuk át a "fordított" nevű sáv fázisfordító kapcsolóját, amivel a jelet gyakorlatilag invertáljuk. Vagyis amikor a "normál" sávon a szinusz hullám felfelé tart, akkor a "fordított" sávon pont lefelé. Ezek a maszter buszon összeadódva minden esetben 0 értéket fognak létrehozni, hiszen két azonos, de eltérő előjelű szám összege minden esetben nulla. Vagyis a maszter buszon a jelszintünk mínusz végtelen lesz, tehát nincsen jel. (A témáról bővebben olvashatunk az előkészítésről szóló részben.)
Most kezdjük el csökkenteni a "normál" sáv jelszintjét, pl. a csatorna fader lehúzásával. Mi történik? A maszter buszon megjelenik a jel, sőt akár hallhatjuk is, ha elég hangossá tesszük a fader lehúzásával. Tehát most megtanultuk, hogy ha két sávon lévő jel teljesen azonos, de ellentétes fázisúak, akkor ezek összeadódva (a maszter buszon) kioltják egymást (nem keletkezik jel), ha pedig nem teljesen azonosak, akkor valamilyen jel keletkezik, még akkor is, ha ez olyan halk, hogy füllel nem hallhatjuk. Hogy ezt a "nem hallást" elkerüljük, figyeljük a maszter kivezérlésmérőjét! Ahhoz, hogy a pontos eltéréseket is láthassuk, érdemes a maszter buszra feltűzni egy spektrum analizátort is, pl. az ingyenes MAnalyzer-t, amin a felbontást állítsuk -144dB-re, így a legapróbb eltéréseket is megfigyelhetjük (lásd a képen). Most már nem csak hallhatjuk, de láthatjuk is a két sáv közötti különbségeket. Nézzük tehát, hogy melyik plugin képes arra, hogy azonos beállítások mellett minden egyes példánya eltérő hangzást adjon!
Elsőként próbáljunk ki egy ingyenes szaturációs plugint, pl. a Variety of Sound által készített keverőpult csatorna szaturátort, a TesslaPro Mk II-t. Ehhez nem kell mást tenni, mint a plugint elhelyezni mindkét sáv ("normál" és "fordított") insert pontjára. Nagyon fontos, hogy a két pluginnek teljesen azonos beállításúnak kell lennie! Ha bekapcsoljuk a teszthangot, a maszter buszon gyakorlatilag nem érzékelünk jelet, mert a plugin minden egyes példánya pontosan ugyanazt csinálja. (Amit a spektrumanalizátoron láthatunk, azt a maga -130dB-es jelszintjével nem nevezhetjük hallható hangnak, így tekintsünk el tőle, hiszen ez nem életszerű eltérés.)
Ahhoz, hogy leellenőrizzük, hogy valóban történik szaturáció, nem kell mást tennünk, mint a "fordított" sávot némítani (Mute). Ekkor nem csak hallhatjuk a torzított 1000 Hz-es szinuszunkat, hanem a spektrumanalizátoron láthatjuk is a létrejövő felharmonikusait. A további próbákhoz töröljük a némítást!
Természetesen, ha az egyik plugin valamelyik paraméterét megváltoztatjuk, az eltérés azonnal jelentkezni fog. Ha ezt a megoldást választjuk ahhoz, hogy minden sávon más hangzást kapjunk, akkor két dologgal kell számolnunk: Az első, hogy a plugin csak egyféle torzítást végez, ez pedig a maszter buszon a sok sávról összeadódnak. A másik, hogy a teljesen élethű végeredményhez nem alkalmazhatjuk két sávon ugyanazt a beállítást, még akkor sem, ha ez lenne a kívánatos. Pl. eltérő "Drive", vagy "Transients" értéket kéne minden sávra megadni. Ez a módszer tehát nem egyenlő azzal, mintha minden sávon az eredeti analóg "British Console" keverőpultot használnánk. Ezt a plugint tehát jól használhatjuk szaturációra, de korrekt analóg keverőpult modellezésre nem, még akkor sem, ha a beépített torzítások nevei erre utalnak.
Nézzünk egy másik kiváló minőségű ingyenes keverőpult-csatorna torzítás modellezést, mégpedig az Airwindows-Channel 6-ot (Tipp: Neve, API és SSL módban is képes működni!). Sajnos -mint az a mellékelt képen is látható- az egyes példányok közötti eltérés itt is nulla, vagyis a két azonosan beállított plugin teljesen azonos torzítást ad, így eltérő csatornák modellezésére ez sem alkalmas. (Vagyis ez sem fog valódi analóg pulthoz hasonló 3d teret adni.)
Waves NLS
Nézzük mi a helyzet, ha olyan plugint használunk, ami valódi analóg keverőpult modellezést valósít meg, eltérő csatornákkal. Elsőként vizsgáljuk meg a Waves-NLS pluginjének monó csatorna változatát. Ebből is elhelyezünk egy-egy darabot a "normál" és "fordított" sávokra, természetesen úgy, hogy az előzőleg próbált plugineket kikapcsoljuk. Mint látható és hallható, nagyon is van különbség, ez tehát már valódi analóg pult modellezésnek tekinthető.
A titok természetesen abban rejlik, hogy az NLS Channel plugineken eltérő csatornaszámot állítunk be. Ha mindkét példányt az 1-es csatornára kapcsoljuk, azok ugyanúgy viselkednek, mint a TesslaPro, vagyis kioltják egymást. Itt viszont nem csak egyetlen egy torzítás modellt használhatunk, hanem 32-t, vagyis van bőven miből választanunk, és az egyes példányokon nyugodtan alkalmazhatunk azonos paraméter beállításokat. Szeretném felhívni a figyelmet rá, hogy a Waves volt annyira figyelmes és körültekintő, hogy a plugin minden egyes darabja automatikusan egy addig nem használt csatorna modelljét tölti be, egészen addig, amíg el nem fogy a 32 darab. Ha ennél többre van szükségünk, akkor sajnos ismételni kell, de ez szerintem nem okoz olyan nagy problémát, mint amikor minden sávon ugyanaz szól.
A Waves EMI TG12345 keverőpult csatorna modellezés szaturációs része pontosan ugyanaz, mint amit az NLS Mike beállításában kapunk, hiszen mindkettő ugyanarról a pultról lett modellezve, de a TG12345-ben csak 2 csatornát kapunk minden példányban, míg az NLS-nél 32-ből választhatunk (pontosabban 3x32, hiszen SSL, EMI és Neve pultokat egyaránt választhatunk). Érdemes tehát az NLS-t a különböző channel stripekkel együtt használni.
Természetesen saját magunk is kiválaszthatjuk, hogy melyik sávra melyik csatorna modellezést helyezzük el a 32 közül. Ez csak azért fontos, mert az egyes csatornák között olyan eltérések vannak, ami miatt egy valódi analóg pulton dolgozó hangmérnök nem véletlenül tesz bizonyos hangszereket bizonyos csatornára. Előfordul pl., hogy a basszus a 14-esen szól jól, a pergő pedig a 21-esen (ezek persze csak példák!). Tehát itt még erre is van lehetőségünk!
Tipp:
Ha szeretnél a Waves NLS aktuális árából további -10% kedvezményt kapni, akkor használd ezt a linket a vásárláshoz. Fizetés előtt ne felejtsd el megadni az YNY23 kuponkódot!
Brainworks TMT
A Brainworks által használt TMT (Tolerance modeling technology, vagyis tűrés modellező technológia) egy kicsit másként működik, mint a Waves által alkalmazott rendszer. Az NLS esetében arról van szó, hogy egyesével lemérték a modellezett hardver csatornákat, és ezek értékeit tárolják a pluginben, ezek közül választunk. A TMT esetében csak két hardver csatorna került mérésre és modellezésre, a többi csatorna értékeit a hardverben található alkatrészek gyártási tűrésein belül létrehozott eltérésekből számítja ki a plugin, egyfajta értékeltolással.Mi az a gyártási tűrés? Minden valójában is létező tárgy, ha csak kicsit is, de eltér egymástól. Ez alól a gyárakban, sorozatban készült termékek sem kivételek. Hogy az előállított minőség mégis nagyjából állandó legyen, a mérnökök megalkották a tűrés fogalmát. Ez azt jelenti, hogy egy adott méret, vagy más paraméter (pl. ellenállás) darabonkénti eltérése bizonyos értékek között még megfelelőnek minősíthető. Pl. a legtöbb felhasználás esetében nincsen nagy különbség a 100 ohm-os és a 101 ohm-os ellenállás között, ezért tehát nem fogják az összes 101 ohm-ra sikeredett darabot kidobni (a gyártás költségeit jelentősen megnövelné a darabonkénti ellenőrzés, és persze a selejtek száma is). Mivel az analóg keverőpultok csatornái rengeteg alkatrészt tartalmaznak, így elkerülhetetlen, hogy az egyes csatornák eltérően működjenek, ami egyben egy kicsit eltérő hangzást is jelent.
 |
| Monó TMT 1 és 2 csatorna, minden paraméter nullán. A spektrumanalizátoron jól látható, hogy a két példány gyakorlatilag kioltja egymást. |
Tipp:
A bx_channel plugineken találhatunk egy nagyon jó ki gombot, a neve: Random Channel ALL. Ha ezt megnyomjuk, az összes -a mixben lévő- bx_channel csatornaszáma véletlenszerűen megváltozik (természetesen a rendelkezésre álló 72 csatorna lehetőség szerint nem ismétlődik). A funkció segítségével jól érzékelhető a TMT lényege, és könnyen kereshetünk olyan beállítást, ahol a mix esetleg jobban tetszik.
Tipp:
A TMT technológia már nem csak keverőpult csatorna modellezésekben kerül felhasználásra, hanem más plugineknél is, például a bx_2098 EQ (Amek 9098 modellezés). Vagyis minden egyes a mixben felhasznált példány egy kicsit más hangzást fog adni, ugyanúgy, mintha több hardver egységet használnánk egyszerre.
Áthallás
Az analóg pultok hangzását nem csak az egyes monó csatornák által létrehozott torzítások hozzák létre, sőt a legtöbb esetben nem ez adja azt a bizonyos térbeli hangot, hiszen az egycsatornás hang semmiképpen sem lehet térbeli. A 3d hangzást sokkal inkább az adja, hogy az egyes csatornák eltérően kerülnek a sztereó buszra, vagyis némelyik egy kicsit jobbra, némelyik egy kicsit balra. Persze ez önmagában még nem lenne elég, hiszen ha halljuk az eltérést, a panoráma potival könnyen korrigálhatunk. A valóságban viszont a panoráma eltérések frekvenciánként és jelszintenként is változnak, ami így sokkal szélesebb hangképet hoz létre. Emellett a hardver keverőkben a csatornák olyan közel helyezkednek el egymáshoz, hogy a rajtuk átfolyó áram mágnesessége a mellettük lévő csatornákban is áramot indukál, vagyis kis mértékben ugyan, de azokon is hallhatóvá válik a hang. Ezt nevezzük áthallásnak. Egy teljesen valódi analóg pult szimulálásához tehát elengedhetetlen, hogy ezeket a tulajdonságokat is modellezzük.
Tisztán digitális keverés esetén az áthallás és a monó jel sztereó buszra történő eltérő érkezése egyáltalában nem valósul meg, hiszen itt csak számok haladnak és adódnak össze. Ha viszont a rendszerbe beprogramozzuk ezeket a hibákat, akkor természetesen létrejönnek. A legtöbb DAW persze nem ilyen, vagyis nem tartalmaz beépített hibákat, hiszen ennek semmi értelme nem lenne, ha teljesen tiszta hangot szeretnénk keverni, másrészről pluginek segítségével utólag bármit hozzáadhatunk, így az áthallást, vagy a frekvenciafüggő panorámát is. Ebben az esetben azonban elengedhetetlen, hogy az alkalmazott plugin ne monó legyen, hiszen abból csak egycsatornás, vagyis valódi monó jel léphet ki.
Itt tehát nem csak arról van szó, hogy a sztereó jelekre sztereó változatot kell használni, hanem arról is, hogy ha egy monó jelet szeretnénk valódi analóg módon sztereóba lekeverni, akkor azt a sztereó buszra már sztereóként kell küldenünk. Ezt láthatjuk a fenti ábrán, ahol az előző példában szereplő két darab monó NLS Channel-t kicseréltem két azonos beállítású, de sztereó példányra. A vektorszkópon is jól látható, hogy a jel sztereó.Tipp:
A sztereó jel szélességét sokkal szemléletesebben láthatjuk és tanulmányozhatjuk, ha tiszta szinusz helyett valamilyen zaj jellegű teszthangot használunk. A mellékelt ábrán a baloldali vektorszkópon monó csatorna modellezést, a jobboldalin pedig sztereó modellezést használtam. Jól látható, hogy az előző ábránál használt szinuszhullám által kirajzolódó ovális alakhoz képest a fehérzaj sokkal jobban érzékelteti a sztereó hangképet.
Tekintsük a jobboldalon látható animációt, ahol a bx_channel N sztereó változatába vezettem be ugyanazt a monó fehérzajt, mint amit az NLS próbánál is használtam. A plugin kimenetét sztereó maszterbuszra küldtem, és ide helyeztem el a mellette látható vektorszkópot. Jól látható, hogy amikor változtatom a TMT csatorna számát, vele együtt változik a jel sztereó elhelyezkedése és szélessége is. Megfigyelhetjük azt is, hogy valódi egycsatornás monó jel soha sem keletkezik, mindig van egy kis szélesítés.Jól látható, hogy a monó jel sztereó modellezés esetén bizony egyáltalában nem csak egyetlen irányból érkezik, sokkal inkább szélesen szól. Analóg modellezett keverés közben tehát a széles-, vagy 3D hangkép elsősorban úgy alakul ki, hogy az eredetileg monó jelek nem csak egyetlen irányból érkeznek, hanem mindkét irányból egyszerre, de ez a szétszórás csatornánként olyan kis mértékű, hogy ettől még a hallgató egyértelműen egyetlen, jól meghatározható irányból érkező hangot hall. Vagyis a monó jelleg nem szűnik meg, viszont ha kikapcsoljuk az analóg modellezést, rögtön halljuk, hogy a hang egyetlen pontba ugrik össze. A különbség tehát nem túl nagy, de az előző részben már megtapasztaltuk, hogy itt nem is ez a cél! Sokkal inkább az, hogy a csatornánként jelentkező sok apró eltérés a végén összeadódva hozza létre a hőn áhított 3d hangképet. Mielőtt átesnénk a ló túloldalára, ne feledjük el, hogy analóg hardvereszközök esetében a fejlesztőmérnökök egyik fontos célja pont ezeknek a hibáknak a kiküszöbölése volt!
Ennek megfelelően az NLS és a TMT esetében is a kiválasztott csatorna száma mindig monót jelent. Sztereó NLS plugin használata esetén, ha az 1-es prezetet választjuk, akkor az 1-es és 2-es monó csatorna lesz használatban, ha a 2-es prezetet, akkor a 2 és 3, ha a 3-as prezetet, akkor a 3 és 4, pont mint egy professzionális keverőpulton. Vagyis ha minden sáv esetében teljesen eltérő hangzást szeretnénk elérni, csak minden második prezetet használhatjuk. Ilyenkor tehát sajnos már csak 16, valódi sztereó mixet adó csatorna közül választhatunk. (Ugyanez igaz a TMT-re is, de ott általában 72 monó csatornát kapunk.) Ebben az esetben megoldás lehet például, hogy ha azokat a sávokat küldjük azonos csatornamodellezésekre, amik soha nem szólalnak meg egyszerre.
Frekvencia torzítások
Az analóg eszközök és keverőpultok nem csak harmonikus torzítást végeznek, hanem megváltoztatják a frekvencia eloszlást, és csökkentik az átviteli sávszélességet is, elsősorban a csatornákon lévő kondenzátoroknak köszönhetően. Ezek életkora és mindenkori hőmérséklete nagyban befolyásolja a sávszélességet. Yoad Nevo Neve pultja például kb. -0,5 dB-t vág 64Hz alatt, ami nem sok és persze egyszerűen kompenzálható, de ezzel pl. nyitottabbá válik a mix alja. (Ez persze elsősorban a pultba épített transzformátoroknak köszönhető.) Ugyanez igaz a magas frekvenciákra is, vagyis azok is vágásra kerülnek. Bár elvileg az analóg technikában nincsen felső korlátja az átvihető frekvenciáknak, a legtöbb hardver eszköz 16-18k felett már szinte biztosan vág. De nem csak a keverőpultoknál találkozhatunk frekvencia torzításokra, hanem minden analóg hangtechnikai eszköznél. A magnók egyik széles körben ismert tulajdonsága például, hogy bizonyos körülmények között emelik a mély frekvenciákat, miközben a magasakat tompítják. Sokan többek között ezeket a jelenségeket értik a meleg, analóg hangzáson, bár valószínű, hogy maga a frekvencia torzítás nem elegendő ennek eléréséhez, sőt talán többet számít a tranziens torzítás.
Mindezeket figyelembe véve, ha analóg keverést szeretnénk szimulálni, ne féljük az analóg modellezett pluginjeinkben az alul-és felüláteresztő szűrőket használni, függetlenül attól, hogy magában a pluginben be van-e építve ez a sávszélesség redukció (az igazán részletes modellezésekben egészen biztosan). A legtöbb plugin persze nem képes a példányonként eltérő hangzás létrehozására, így 100%-os eredményt már csak ezért sem érhetünk el (kivéve talán a TMT technológiát alkalmazókat), de vegyük figyelembe, hogy a nagy stúdiókban sem állnak hegyekben az analóg kompresszorok, ekvalizerek, stb. Ezeket a legtöbbször úgy használták, hogy miután elvégezték az adott sávhoz szükséges beállításokat, a végeredményt rögzítették egy másik sávra, majd onnan játszották vissza. Ezután az adott kompresszort vagy EQ-t egy másik sávon vetették be, majd azt is rögzítették. Ezt ma is megtehetnénk a DAW-ok freeze parancsával, de szerencsére addig nincsen rá szükség, amíg a CPU bírja a terhelést.
 |
| Fehér színnel az eredeti jel, vörössel a mágnesszalagos. Jól látható az alacsony frekvenciáknál létrejövő vágás. |
Sokan elfelejtik, hogy az analóg modellezett pluginek nem csak hogy sokkal olcsóbbak mint az eredeti vasak, hanem rendelkeznek egy óriási előnnyel velük szemben, ugyanis egyetlen licenc vásárlásával gyakorlatilag végtelen példányt kapunk, nem csak egyetlen egyet!
A magnó
Analóg hangrendszerekben a frekvenciatorzítások egy jelentős része a mágnesszalagos felvevők, népszerűbb nevükön a magnók működéséből adódnak. A csúcskategóriás Studer A820 szalagsebesség változása pl. 0,04%, ami persze egyáltalában nem sok, de akkor is létezik. Ez a sebesség ingadozás természetesen hangmagasság ingadozást (torzítást) is jelent, ami minden egyes újabb felvétel esetében egyre csak nő. Technikai oldalról nézve ez egy hiba, viszont hallható oldaláról nézve ez adja a tipikus szalagos hangzás egy részét.
Persze kérdés, hogy az adott magnómodellező plugin előállít-e szalagsebesség ingadozást (népszerűbb nevén nyávogást), vagy sem, és ha igen, akkor az minden egyes példánya esetében azonos-e (szinkronban vannak-e egymással) vagy sem. Ha szinkronban vannak egymással, akkor nagy valószínűség szerint csupán csak a sávokra helyezéssel nem kapunk olyan hatást, mintha minden példány eltérő lenne (a valódi magnók sem képeznek eltérést az azonos időben felvett sávok között, de a nem azonos időben felvettek között eltérés lesz tapasztalható). Ennek kiderítésére szintén a már megismert Null tesztet alkalmazhatjuk. A fenti képen a Hornet Tape plugin két példányát láthatjuk, és azt, hogy azonos beállítások mellett ezek bizony teljesen azonosan működnek, vagyis fázisfordítás esetén kioltják egymást. Elméletileg tehát úgy működik, mint egy valódi soksávos magnó, legalábbis addig, amíg azt modellezzük, mintha a sávok felvételei egyszerre, egy időben készültek volna.
Egészen más a helyzet a Waves J37-nél, ahol ha bekapcsoljuk a szalagsebesség ingadozást (Wow és Flutter), az azonosan beállított és azonos sávra kapcsolt (erről kicsit később) monó példányok sem oltják ki egymást. Ezzel tehát már eredményesebben dolgozhatunk, ha azt szeretnénk, hogy már a magnónk is adjon némi különbséget az egyes sávok között.
Szintén hasonló eredményt kapunk, ha a Nomad Factory Magnetic II-t vetjük gorcső alá, bár itt meg kell jegyezni, hogy a képen nem látszik, de a spektrumanalizálón látható görbe kis mértékben ugyan, de folyamatosan mozog. Ez a moduláció a J37-nél is tapasztalható, de azonos beállítás mellett (Wow és Flutter középértéken) sokkal kisebb mértékben. Így egymás mellett látva a két magnó modellezést az is jól látható, hogy a hangzásuk eltérő, érdemes tehát magnóból is többfélét tartani, nem csak kompresszorból és EQ-ból!
Bár a tranziens torzítással a következő fejezetben foglalkozunk majd részletesen, ennek frekvencia tartományba eső részéről viszont most ejtünk pár szót. A tranziensek a hang kezdeti, rövid részei, amik általában jóval magasabb jelszintet képviselnek, mint a hang többi része. Ez persze erősen függ magától a hangtól is, hiszen léteznek erős tranziens tartalmú hangok (pl. dob hangok) és nagyon kevés tranzienst tartalmazók (pl. lassú vonósok). Nem mellékesen a tranziens hullámforma hegyessége összefüggésben áll a frekvenciával is, hiszen egy alacsony frekvenciájú hang hullámhossza nem teszi lehetővé, hogy hirtelen változzon meg az amplitúdója. A magas frekvenciák rövid hullámhossza viszont minden probléma nélkül tud hirtelen is változni, ezért a legtöbb erős tranziens ezekben a tartományokban keresendő. Az analóg eszközök nemlineáris működése erősen frekvenciafüggő. Egy magnó például elég lineáris a középfrekvenciákon, de a magasak felé haladva hamar elveszíti ezt a képességét, és torzítani kezd. És hol találhatóak az erős tranziensek? Természetesen ezekben a tartományokban, így nem is kérdéses, hogy a hang melyik része fog elsősorban torzulni. Gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy normál esetben az erős tranziensek nem élik túl a mágnesszalagra rögzítést. Egyrészt a már említett magasfrekvenciás torzítás (kompresszió) miatt, másrészt a mágnesszalag öntörlése miatt. Ez utóbbi azt jelenti, hogy minden egyes lejátszás csökkenti a magasfrekvenciák jelszintjét, és valljuk be, nincsen olyan mix, ami egyetlen lejátszás alatt elkészül. (Ebből következik a digitális rögzítés egyik elvitathatatlan előnye!)
Normál esetben, amikor csak egyetlen egy darab soksávos magnó áll rendelkezésre, azt oda kell kalibrálni, ahol a legtöbb sávot képes torzítás nélkül rögzíteni. Ez azt jelenti, hogy bizonyos frekvenciák és tranziensek mindenképpen torzulni fognak, de mi választhatjuk ki, hogy melyek legyenek ezek. Nyilvánvaló, hogy olyat választunk, ami kevésbé fontos, vagy ami jobban meghatározza a kívánt hangzást. A digitális modellezés esetében ilyen problémával nem kell számolnunk, hiszen ha használunk is sávonkénti szalagos modellezést, azt akár sávonként eltérőre is kalibrálhatjuk, mégpedig pontosan oda, ahol az adott sávon lévő hangnak a legjobb. Ezzel persze veszítünk valamit az "élethűségből", viszont jelentősen növelhetjük a "jó" hangzást.
Mint látható, a szalagsebesség ingadozás -ha jól lett programozva-, biztosíthatja, hogy mindig eltérő analóg hangzást kapjunk, még akkor is, ha minden egyes plugin példány azonos beállítású. De mi a helyzet akkor, ha kikapcsoljuk ezt? Nem tudok róla, hogy létezne olyan magnó modellező plugin, ahol 16 vagy 32 sávból lehetne választani, a legtöbb csak kettőt modellez, amit bal- és jobboldalra helyeznek el. Itt tehát ne várjunk az NLS-hez vagy TMT-hez hasonló eredményeket. Van azonban egy kivétel! A Waves J37-ben modellezett magnó eredetileg 4 sávos, és itt is csak két sávot modelleztek, azonban kitűnik a tömegből azzal a lehetőséggel, hogy szabadon választhatunk, hogy mikor melyiket használjuk. Monó módban ez lehet az eredeti kettes vagy hármas, sztereóban pedig mindkét oldalon kettes, vagy mindkét oldalon hármas, vagy egyik oldalon kettes, a másikon hármas. A melléket képen két darab monó változatot helyeztem el a tesztünk két csatornájára, az egyiken a kettes, a másikon a hármas sávot választva. Jól látható, hogy nincs kioltás, vagyis a két sáv eltérő. Ettől függetlenül ez még mindig csak két sáv, nem pedig 16.
A zaj
Az analóg eszközökben és pultokban jelentős szerepet játszik az egyes csatornák és a busz zaja is. A mellékelt képen Yoad Nevo Neve pultjának zajszintjét láthatjuk egyetlen csatorna, és az összes együttes bekapcsolása esetén.
A második ábrán az alap frekvencia harmonikusait láthatjuk, természetesen az összes csatornáról összeadódva. Bár sok modern mixer kikapcsolja a modellezett pluginekben a zajt, a valóságban az nagyon is hozzátartozik az eredeti legendás hangzáshoz, sőt ugyanolyan szerepet játszik benne, mint a harmonikus-vagy a fázis- és tranziens torzítás.
Dinamikai torzítások
Az analóg hangtechnikai eszközök közös tulajdonsága, hogy lassabban reagálnak a gyors és nagy jelszint változásokra, mint a digitális rendszerek. Ez persze alapvetően az alkatrészek és az azokban felhasznált anyagok fizikai korlátai miatt van. Ez azt jelenti, hogy analóg környezetben a jelszint nem képes olyan gyorsan változni, mint a virtuális-digitális környezetben. Bár ahhoz, hogy a számokban tárolt hangot hallhatóvá tegyük, szintén lassú analóg eszközök szükségesek, ez sokkal kevesebb fokozatot jelent, mint amikor egy mix minden eleme sok analóg alkatrészen, fokozaton kell hogy áthaladjon, akár többször is. Digitális rendszerben tehát a tranziensek sokkal kevesebbet csökkennek, sokkal kevésbé torzulnak, vagyis közelebb állnak a valósághoz, mint az analóg rendszeren kevertek. A csökkent tranziens tartalom azonban érdekes módon bizonyos esetekben sokkal természetesebb, kellemesebb, simogatóbb hangzást ad, mint a "valóság". De mik ezek a bizonyos esetek?
 |
| Pergődob felvétel közeli mikrofonozással. A két sáv azonos csúcsértéket ér el, felül zöld színnel a digitális felvétel alul vörössel a szalagos felvétel (+10,3dB) |
A modernebb zenei stílusok egészen mások. A legtöbbször közeli mikrofonozással, vagy direkt felvétellel történik a rögzítés, ráadásul az előadásmód is sokkal erőteljesebb, határozottabb, itt tehát bőven vannak olyan tranziensek, amik akár zavaróak is lehetnek. Ebben az esetben nem biztos, hogy jól jön a digitális technika jó tranziens visszaadó képessége, ami egyben a rendelkezésre álló dinamikatartományt is képes gyorsan felzabálni. Például egy pergődob ütés kezdeti tranziensének jelszintje óriási a hang többi részéhez képest, időtartama viszont rendkívül kicsi. A rövid hangokat halkabbnak halljuk mint a hosszabbakat, tehát egy ilyen pergőhang halk és vékony lesz. Mit csinálunk vele, hogy ezen javítsunk? Természetesen kompresszáljuk a tranziens részt, így már felhangosíthatjuk a lecsengést, amitől a hangot azonos csúcsérték mellett sokkal hangosabbnak halljuk.
Minden analóg eszköz képes erre a kompresszióra, hiszen a dinamikatartománya korlátozott, a jelszint nem tud egy adott értéknél tovább növekedni (főként a lebegőpontos digitális ábrázoláshoz képest). Azonban a különböző analóg technológiák mind eltérő hangzású (jellegű) kompressziót eredményeznek. Más lesz a hangja egy mágnesszalag, egy transzformátor, egy elektroncső, és más egy kompresszor által létrehozott dinamikacsökkentésnek. Erről részletesen olvashatunk a torzításokról szóló részben.
 |
| Nagyításhoz katt a képre! |
Természetesen az egyes kompressziók harmonikus torzítása sem egyforma, ezt láthatjuk a fenti ábrán. Mint várható volt, az eltérések nem túl nagyok, és elsősorban a szalagos torzításnál figyelhetőek meg kialakuló felharmonikusok, ezek azonban csak segítenek abban, hogy olyan frekvenciákat is "halljunk", amiket mások elmaszkolnak, vagy más hangforrás esetében akár lesugárzásra sem kerülnek.
Mindezen tudás gyakorlati haszna akkor jelentkezik, amikor egy felvett nyers hangot kompresszoron vezetünk át. Egyértelmű, hogy az erős tranziens miatt, digitális felvétel esetében sokkal hamarabb megkezdődik a jelszint csökkentés, mint a szalagos felvételnél, ráadásul sokkal többet is kell csökkenteni, hogy azonos hangerőt érjünk el. Ettől a digitális hangzása vékony marad, míg a szalagos telt és erős. Az analóg eszközök és modellezett pluginek tehát egyfelől kompresszorként is működnek, de olyan módon, ahogy egyetlen egy kompresszor sem.
Tipp:
A tömörített hangformátumok kódoló algoritmusai nehezen birkóznak meg az erős tranziensekkel. Ha pl. egy olyan hangfájlt kódolunk mp3-ba, aminek tranziens tartalmát előzőleg analóg eszközökön, vagy analóg modellezett plugineken csökkentettük, akkor az kevésbé lesz kompresszált hangzású, mintha ezeket kihagytuk volna.
Fontos tudni, hogy a használt eszközök, AD/DA konverterek, tápegységek minősége nagyban befolyásolja a rögzíthető és/vagy lejátszható tranzienseket. Egy gyenge minőségű eszközön nem jelenik meg a tranziens megfelelő erősséggel, a maga valójában, de ezt mégsem nevezhetjük jótékony analóg hangzásnak!
Analóg modellezett jelfeldolgozók
Népszerűbb nevükön külső eszközök, vagyis ekvalizerek, kompresszorok, effektek, zengetők, stb.
A legjobb analóg mixek elkészítéséhez nem csak szalagos magnót és analóg keverőpultot használtak, hanem rengeteg más eszközt is (bár nagyon minimalista felfogásban ezek is elégségesek). Az analóg keverés teljes utánzásához tehát kellenek a további modellezett eszközök is. Szerintem nem kell senkinek sem bemutatni őket, az analóg modellezési őrületnek köszönhetően minden legendás eszköznek legalább két-három variánsát is megtaláljuk plugin formában. Használatuk nem különbözik a digitális megfelelőikétől, leginkább csak abban térnek el, hogy jellegzetes saját működési karakterisztikájuk, torzításuk, vagyis hangzásuk van. A lehetséges eszközök magas száma miatt ebben a cikkben nem térünk ki külön egyikre sem, az előző részben viszont már kipróbáltunk párat. Az ott megismert módszerekkel bárki tesztelheti saját eszközparkját (pluginjeit).
 |
| Analóg keverés modellezése egy ének sávon, ami egy zengető és egy késleltető effektet is meghajt. A kivezérlésmérőn látható jelszintek az alapzajt jelzik. |
Ha inkább csak magát az analóg összegzést szeretnénk szimulálni, akkor a Waves ajánlása szerint a csatorna modellezéseket az utolsó insert pontra helyezzük el, ilyenkor ugyanis az általuk okozott torzítás (színezés) nem kerül be az előttük lévő eszközökbe.
Az effektbuszok esetében szintén választhatunk. Ha szeretnénk valódi hardvert utánozni, akkor ezekre is helyezzük el a csatorna modellezéseket, hiszen egy valódi pultnál is ide térnek vissza az effektek sendjei. Ha ezeket a csatornákat buszoknak tekintjük, akkor nem csatorna, hanem busz modellezést alkalmazzunk. Itt is érvényes a csatornáknál megismert szabály, vagyis ha analóg összegzést szeretnénk szimulálni, akkor a modellezést nem az első, hanem az utolsó insert pontra helyezzük el. Függetlenül attól, hogy első vagy utolsó pontra szúrtuk fel a modellezést, az effektbuszok kimenete is egy mixbuszra, vagy közvetlenül a maszterbuszra kerül, ahol jó esetben már egy busz modellezés fogadja. Az analóg keverés végezetül minden esetben egy szalagos magnóra, vagy ritkább esetben egy hanglemez vágóba kerül, tehát ezt is modelleznünk kell a maszter buszon. Erről azonban már részletesen volt szó itt!
Analóg összegzés (summing)
Régebben, és talán még most is sokan úgy tartják, hogy bár a digitális rögzítés és jelfeldolgozás már eljutott arra a szintre ahol felülemelkedett az analóg stúdiótechnikán, a sávok digitális összekeverése -vagyis a végső sztereó anyag létrehozása- még mindig nem elég jó minőségű. Ezt az összekeverést szakszóval összegzésnek nevezzük. Ezek az emberek vagy egy hardver keverőpultot használnak erre a célra, vagy kifejezetten erre készült összegző erősítőket (keverőket).
Nagy vonalakban arról van szó, hogy maga a mix (a sávok, buszok, effektek) a DAW-ban készülnek el, de ezeket az egyéni csatornákat nem a DAW maszterbuszra, hanem egy (külső) analóg keverőbe küldjük, és ott, az analóg tartományban készül el belőlük a sztereó mix. Ezután a külső keverő sztereó jelét rögzítjük (digitalizáljuk) mint végleges mixet. Bár a módszer előnyei és hátrányai technikai oldalról is jól megközelíthetőek, véleményem szerint ez inkább ízlés kérdése, nem pedig valódi hangminőség különbség. Egyre több Grammy nyertes mix készül el kizárólag digitális rendszeren, úgyhogy előbb utóbb a digitális összegzés ugyanúgy elfogadottá válik majd a csúcskategóriában is, mint a digitális rögzítés.
 |
| Neve 8816 analóg összegző erősítő |
Hogyan modellezhetjük az analóg összegzést a számítógépünkön belül? Ha átgondoljuk a nemrégiben említett Waves megfigyelést, miszerint az összegzés hangzása nem az összegző áramkörön, hanem az egyes csatornákon múlik, akkor talán azt mondhatjuk, hogy nincsen szükségünk külön összegző modellezésre. Azonban vegyük figyelembe, hogy a legtöbb professzionális analóg keverőpulton buszokat használnak az egyes csoportok összegzésére, majd többek között ezek a buszok kerülnek összegzésre a maszter buszon. Szerintem tehát egyáltalában nem halva született ötlet, hogy nem csak csatornákat, hanem buszokat is kell modellezni, arról nem is beszélve, hogy a buszoknak is jellegzetes, saját hangzásuk van. Sajnos a Brainworks csak csatornákat modellez, és a Waves is csak 1 buszt készített el pultonként, legjobb tudásom szerint pedig senki sem készít olyan plugint, ahol több buszból is választhatnánk. Azonban ez az egy darab NLS busz is jobb mint a semmi! Nézzük, mit ajánlanak a használatára!
1. Hardver keverőpult modellezéséhez az NLS csatorna plugineket az első insert pontra helyezzük el, ekkor a modellezett csatornák színezései tovább haladnak az utánuk elhelyezett eszközökbe.
2. Analóg összegzés modellezésére az NLS csatorna plugineket az utolsó insert pontokra helyezzük el, vagyis a modellezett keverőpultok ebben az esetben összegző keverőként fognak működni.
Az NLS busz plugineket helyezzük el a használt buszok első insert pontjára, és a maszter busz első insert pontjára. Ezzel a pluginnel a pultok busz rendszerének torzításait modellezzük, a teljesen élethű használathoz tehát gyakorlatilag elengedhetetlenek. (Itt jegyezném meg, hogy ha a csatornákon már eleve sok torzítás keletkezik, csak ezt a plugint használom a maszter buszon, és a csatornákra nem helyezek el NLS Channel plugint.)
Függetlenül attól, hogy rendelkezésünkre áll-e az NLS rendszer vagy sem, magát a módszert érdemes alkalmazni. Vagyis ha csak ingyenes plugineket használnunk, akkor is helyezzük őket előre a hardver szimulációhoz, és utolsónak az összegzés szimulálásához, illetve a buszokra is alkalmazzunk valamilyen analóg csatorna vagy busz modellezést.
Ha EDM, Hip-hop, vagy más, eleve nem élő zenei elemeket tartalmazó mixet készítünk, akkor az erős tranziens tartalom megóvása érdekében lehet hogy jobban járunk, ha kizárólag a maszter buszon alkalmazunk analóg modellezést, hiszen ezzel is jó eredményt érhetünk el, mint azt az előző részben már tapasztalhattuk. Ha azonban élő hangzást szeretnénk elérni, akkor mindenképpen ajánlott kettőnél több keverőpult csatorna analógosítása (vagyis ne csak a maszterbuszon használjuk). Ha ehhez nincsen elég csatornánk vagy erőforrásunk, nem kötelező az összes sávot analóg modellezéssel keverni, elég lehet az is ha buszokat készítünk és csak azokat küldjük át a modellezésen. A legjobb megoldás persze, ha minden lehetőséget ki tudunk próbálni, és ezután választjuk ki az adott mixhez legjobban illőt, sőt az is lehet, hogy analóg modellezés nélkül kapjuk a legjobb eredményt!
Tipp:
Ha nincsen elég erőforrásunk az összes sáv egyidejű modellezésére, de mindenképpen ezt szeretnénk tenni, akkor exportáljuk a sávokat egyesével úgy, hogy a választott mágnesszalagos- és csatorna modellezést rájuk rendereljük. Ezeket a plugineket amúgy sem nagyon módosítjuk a mix közben, így nem jelent hátrányt ha nem tudjuk őket átállítani. Ezzel a módszerrel 16 sávnál már 32 plugin CPU igényét spóroltuk meg. Ha elkészültünk, az eredeti sávokat lecseréljük az új sávokra és máris folytathatjuk a mixelést.
A kevesebb néha több!
Ugyanez vonatkozik a mélységre és szélességre is, sőt itt egy technikai problémával is hamar találkozhatunk, ugyanis a túl széles hangzás sokszor egyenlő az erős sztereó fázisproblémával. Figyeljünk tehát rá, hogy ahol nem szükséges, ott ne erőltessük az analóg hangzást, inkább több lépcsőből építsük fel, mindenhol csak egy apró mértékben. Pl. egy kis torzítás a sávon, egy kicsi a csoportbuszon, egy kicsi az effekteken, és egy kicsi a maszter buszon. Ha megfigyeljük, ez már kapásból négyszeres torzítást jelent!
Valódi analóg hardverhangzás számítógéppel
Bár ma már olcsón is hozzájuthatunk olyan kisméretű analóg keverőpultokhoz, amikkel valódi analóg szaturációt alkalmazhatunk a mixünkben, sokaknak ez nem áll rendelkezésre, vagy nem olyan minőségben, amit szeretnének. Létezik azonban egy olyan "trükk", amivel minden digitális hangot valódi analóg áramkörön járathatunk át úgy, hogy ezért nem kell pénzt kiadnunk (kivéve a szükséges kábel árát)!
Ezt a módszert alkalmazhatjuk az egyes sávokra és buszokra egyesével, vagy csak a maszter buszra. Sajnos ha csak 2 kimenetünk és 2 bemenetünk van, nem hallhatjuk valós időben a létrejövő hangzást, ezért a szükséges beállításokat elég körülményes elvégezni. Ettől függetlenül néhány próba után jó eredményt kaphatunk. Persze ez a megoldás sokkal körülményesebb, és sok esetben nem is ad olyan minőségű végeredményt, mint pl. az NLS, de ha van rá időnk vagy kedvünk, mindenképpen érdemes megpróbálni. Végülis a zenélés arról szól, hogy jól érezzük magunkat!
Ne feledjük, hogy a DAW-on belül sokkal nagyobb tartalékunk (headroom), dinamikatartományunk van, mint amikor konverteren futtatjuk át a hangot. A jobb analóg konverterek zajküszöbe -100dB, míg a 24bites audió dinamikatartománya 144dB. Ez majdnem másfélszerese az analógnak! Az analóg összegzés tehát nem növeli a dinamikatartományt, éppen ellenkezőleg, csökkenti azt!
Ebben a részben gyakorlati példákat nem mutattam be, de ha van rá értékelhető számú igény, akkor egy következő rész erről fog szólni. Ezért kérem az érdeklődőket, hogy a cikk alatti kommentekben jelezzék ezen igényüket!
Mindenkinek eredményes keverést kívánok!
A következő részhez katt ide...
Felhasznált irodalom:
https://www.waves.com/plugins/nls-non-linear-summer
https://www.soundonsound.com/techniques/analogue-warmth
https://www.youtube.com/watch?v=KNLMBfdnDbc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése