Zengetés-Hibák, tippek és trükkök

Számomra teljesen egyértelmű, hogy a zengetőkkel kapcsolatban mindenki arra kíváncsi leginkább, hogyan lehet jó hangzást létrehozni. A válasz nagyon egyszerű: Kerüljük el a leggyakoribb hibát! Ez pedig nem más, mint a túl erős zengetés. Ilyenkor ugyanis a mix ködös, határozatlan, egymásba mosódó hangok halmazává válik, ez pedig egyáltalában nem jó. Törekedjünk inkább a térbeliség megteremtésére, és a "nagy zengetést" használjuk elsősorban csak effektként, de annak is csak néhány sávon!

A dolog persze nem ennyire egyszerű! Nézzük hát részletesebben is a leggyakoribb hibákat, valamint néhány tippet és trükköt a természetesebb, jobb hangzást adó zengetéshez!



A leggyakrabban elkövetett zengetési hibák:
Ha kiváló minőségű mixet és azon belül is kiváló zengetést szeretnénk elérni, akkor ehhez a legjobb út, ha kiváló minőségű világslágereket tanulmányozunk. Ezek nem véletlenül lettek ennyire sikeresek, nem véletlenül tetszik ennyi embernek. Használjuk őket referenciaként és próbáljuk meg a saját mixünket hozzájuk hasonlóra készíteni, ha úgy tetszik, másoljuk le őket! Sokkal fontosabb, hogy a két mix mennyire hasonlít egymáshoz, mint az, hogy lemezes, vagy terem zengetőt használtak-e. A referencia használata azonban senkit ne tántorítson el attól, hogy valami egészen mást, valami újat alkosson, hiszen így lesz fejlődés. Azonban jó ha tudjuk, hogy az új ötletek csak nagyon kis százaléka válik használhatóvá és ezeknek még kisebb része sikeressé! Ne essünk hát kétségbe, ha a századik próbálkozásunk sem jár világsikerrel! (Ronan Chris Murphy)

Nem megfelelő zengetési arány
Az elmúlt 25 év sok nagy slágere egyáltalában nem tartalmaz zengetést, legalábbis nem mesterségesen utólag hozzáadottat. Ebből egyértelműen következik, hogy a zengető használata nem jelent automatikusan sikert!

Nem csak a zenei stílusokban, de a hallgatók nemzetiségében (földrajzi elhelyezkedésükben) is óriási különbségeket találhatunk a zengetés mértékét tekintve. Bár az angol nyelvterületen egyre kevesebb -egyre szárazabb- zengetést hallhatunk, a világ más részein, pl. Olaszországban, Spanyolországban, sőt az Egyesült Államok déli részén is előszeretettel alkalmazzák a jól hallható zengetést a mai napig is.

A zengetés erősségének meghatározásakor érdemes azt is figyelembe venni, hogy milyen rendszeren fogják elsősorban hallgatni az adott mixet! A mozik pl. sokkal inkább csillapított, akusztikailag kezelt helyiségek mint a nappalik, vagy klubok, hogy a fülhallgatókról ne is beszéljünk. A keveréskor tehát jó ha előre elhatározzuk, hogy milyen közönséget célzuk meg elsősorban!

Nem megfelelő lecsengési idő
Alapvetően elmondhatjuk, hogy egy gyors és/vagy sűrű, hangokkal telített mix esetében rövid lecsengést érdemes használni, míg egy lassú és/vagy ritka hangokat tartalmazó esetében hosszú lecsengés a jobb választás. Természetesen -hiszen elsősorban művészetről van szó- ennek ellenkezője is bizonyította már létjogosultságát. Néhány 80-as évekbeli ballada például kifejezetten rövid lecsengésű zengetéssel lett világhíres (Phil Collins-“In the Air Tonight”), míg néhány 70-es években készült kemény-rock hosszú zengetéssel lett sikeres (Van Halen-“You Really Got Me”)

Nagy produkció, nagy zengés. Minél nagyobb a zengetés tere, annál alacsonyabbnak kell lennie a tempónak. Ez fordítva is igaz, minél magasabb a zene tempója, annál rövidebb zengetést (lecsengési időt) igényel. Példa: A világhíres Metallica együttes kezdetben a számai gyors tempójával tűnt ki a tömegből, és -kis túlzással élve- ezzel lettek híresek. Azonban ahogy nőtt a népszerűségük, úgy nőtt a koncertjeikre látogatók száma is, ezzel együtt pedig a koncertek helyszínéül szolgáló helyiségek mérete is. Minél nagyobb egy terem, a falaknak annál erősebbeknek kell lenniük, ezért a nagyméretű csarnokokat a legtöbb esetben betonból készítik, vastag, erős falakkal és szerkezettel. Ezek -a katedrálisokhoz hasonlóan- rendkívül erős és hosszú lecsengésű zengetést adnak, így a Metallica gyors számai élvezhetetlenné váltak. Ezt persze ők is észrevették, és láss csodát, a világhírnév és turnék után az újabb szerzeményeik egyre lassabbak és lassabbak lettek. Ők megértették ennek a fontosságát, alkalmazták a szükséges korrekciókat, és ezzel nem csak megtartották, hanem növelték is a rajongóik számát.

Nem megfelelő tonalitás
A legtöbb kezdő/amatőr hangmérnök választ egy prezetet a zengetőből, és ezzel el is intézte a feladatot. Azt gondolja, hogy a zengetés kész. Ez azonban sajnos nem így van. A minimális beavatkozás egy prezetbe nem csak a lecsengési idő beállítása, de a szükséges tonalitás megteremtése is. Vagyis mennyire legyen a hangzás éles, vagy vastag...

Ha a zengetés ugyanazokat a frekvenciákat tartalmazza mint a forrás sáv alaphangjai, ezek együttesen túlságosan felerősödnek, aminek egyenes következménye, hogy a hang elmosódik. Csökken a jelenléte, ezzel együtt pedig elveszítjük a tisztaságát és a részletességét is. Ez akár a teljes mixet is ködössé és halkká teheti. A probléma megoldására használhatjuk az Abbey Road trükköt! Vágjuk a mélyeket és a középfrekvenciákat ott, ahol az adott sávon lévő hangszer (vagy ének) alaphangjai találhatóak. Ha megfelelő mértékben csökkentjük a mélyeket és a közepeket, a zengetés megtartja a térbeliséget, de sokkal tisztább, dinamikusabb hangzást kapunk.

Szinte minden esetben érdemes a magas frekvenciákat vágni, főként ha olyan sávon alkalmazzuk a zengetést, ami sok sziszegő hangot, vagy éles(magas) tranzienseket tartalmaz. Ilyenek pl. a problémás ének sávok, vagy a cintányérok és ütős hangszerek. Ha ezek zengetőjén nem vágjuk a magasakat, nagyon sok alakul ki belőlük (hangossá válnak) és a zengetésre terelik a hallgató figyelmét ahelyett, hogy magára a sávra figyelne! Persze ha pont ez a célunk -mint pl. a 80-as években, ahol a zengető ugyanolyan fontos volt, mint a zenekar tagjai-, akkor erősítsük fel nyugodtan a magasakat. Az újabb stílusú zenék esetében viszont alkalmazzuk a zengetőt inkább kiegészítőként, és ne vetélytársként.

Hány darab zengető kell?
Talán ez a kezdőkben legtöbbször felvetődő kérdés, amikor a zengetés globális szerepéről van szó. Egy 80-100 sávos felvétel esetében akár 8 különböző reverb is szükséges lehet, de az átlagos mai pop-rock zenéknél elég 3-5 különböző visszhangosítást használnunk (reverb és delay közösen). Figyeljünk oda, hogy ha a felvétel eleve tartalmaz egy térbeliséget, akkor nem szükséges ennek utólagos hozzáadása! Ilyenkor maximum az eltérő helyiségekben készült felvételek egységesebb megszólalásának eléréséhez alkalmazzunk további zengetést.

Alapesetben két különböző zengető csatornát érdemes használni. Az egyiken egy rövid lecsengésű, kisméretű helyiséget szimulálunk, amiben az összes hangszer megkapja a helyét. Ez adja a térbeliséget. Emellett egy hosszabb lecsengésű, nagyobb helyiséget szimuláló zengetést is érdemes alkalmazni, amire a szóló hangszereket, éneket, vagy sok esetben a pergődobot küldjük. Ezzel a trükkel egy tisztábban, érthetőbben szóló mixet kapunk, ami mégis nagyméretű helyiség benyomását kelti. Elsősorban ne az effektet keressük a zengetéskor, hanem próbáljuk meg segítségével az egyes hangszereket a 3D térben elhelyezni, vagyis azt meghatározni, hogy mi kerüljön a hallgatóhoz közelebb és mi távolabb! Nagyon fontos, hogy NEM KELL minden sávot zengetni, csak azokat amik erre rászorulnak! Minél kevesebb zengetést használunk, annál tisztább és ütősebb lesz a mix.

A használandó zengetők beállításait alapvetően befolyásolja, hogy milyen jellegű zenét fogunk keverni. Egy lírai balladához például nagyon jól passzolnak a hosszú lecsengésű nagy helyiségek, azonban ha ilyet alkalmazunk egy ütős EDM mixen, valószínűleg csak egy nagy, zengő, ködös valamit fogunk hallani. Azonban -mint azt az imént már hallhattuk is- ez sem kőbe vésett szabály!

Több effekt használata egyszerre
Ki mondta azt, hogy egy sávra csak egy effektet használhatunk? Szándékosan írok effektet és nem zengetőt, mert beszélhetünk késleltetőről is. Sok esetben sokkal jobb eredményt kapunk, ha többféle zengetőt is használunk egy sávhoz, pl. egy kisebbet a térbeliséghez, egy hosszabbat a lecsengéshez, és akár egy széleset a szélesítéshez. Alkalmazhatunk késleltetőt a zengető előtt, után, vagy vele párhuzamosan is. A lehetőségek végtelenek, de figyeljünk oda, hogy ne essünk át a ló túloldalára!

Tipp:
Szuper 3d teret kaphatunk, ha 2 különböző zengetőt használunk párhuzamosan ugyanarra a forrásra. Az első egy mono zengetés, kb. 3 sec lecsengéssel, középre panorámázva. A második már sztereó, lehetőleg csak a széleken szóló, de csak 2 sec lecsengéssel. Mi történik? A széleken lévő zengetés halkulásakor a középen lévő még szól, ezáltal olyan hatást kapunk, mintha a hang a szélekről kezdődne és középre távolodna el.

Effektek további feldolgozása
A zengetést ugyanúgy szűrhetjük, kompresszálhatjuk, mint bármely más sávot vagy hangot. Ezzel rengeteg előnyköz és további lehetőségekhez jutunk. Az egyik legtöbbet alkalmazott ilyen technika a zengetés kompresszálása, vagy expandálása, sok esetben a forrássávot használva vezérlőjelnek. Az ilyen megoldásokat elsősorban a tisztább és érthetőbb mix érdekében alkalmazzuk, de ezekről egy későbbi részben olvashatunk majd részletesen!

Normál zenekari eset:
Az egyszerűség kedvért nézzük most végig, milyen zengetésekre van szükség egy átlagos mix esetében. Természetesen -mint azt már említettem- ha a felvétel tartalmaz saját térbeliséget, akkor ezt utólag már nem szükséges hozzáadni! Az ajánlásokban a 3D keverési technikát helyeztem előtérbe, amiről egy külön sorozatban lesz szó részletesen.

Dobok a színpad hátsó részére helyezve egy finom, ambient reverb-el (stage reverb). A pergőre alkalmazhatunk pluszba egy nagyobb zengetést is. Ha a dobunk egy loop, akkor ehhez egy duplikált sávon vágjuk ki a pergőt (vagy gate-el vegyük ki) és csak ezt küldjük a nagyobb reverbre. A tamokat is visszhangosíthatjuk pluszba, ettől jobb benyomást keltenek. Ebben az esetben a reverb után egy gate-et helyezzünk el, hogy ne zengjenek túl hosszan (erről a send effektek processzálásáról szóló részben olvashatunk majd részletesen). Mindezt érdemes a tempóhoz igazítani.

Gitárok és billentyűk viszonylag száraz hangzásához használjunk inkább késleltetőt (delay). Ez kevésbé helyezi háttérbe a hangszereket mint a zengető, de mégis biztosít térbeliséget.

A kórusok, vonósok és perkák a 3D színpadkép leghátulján kell hogy elhelyezkedjenek, ehhez egy nagy zengetés szükséges, előkésleltetéssel és vágott magasakkal. Ilyen esetben a zengetésnek erősebbnek (hangosabbnak) kell lennie, a hosszú hangok miatt létrejövő maszkolás elkerülésére. Ebben segíthet a zengető után elhelyezett sztereó szélesítő is. Ha ettől a mono kompatibilitás megszűnik, vagy a fázisviszony negatív értékbe kerül, akkor alkalmazzunk két azonos zengetőt, az egyiket balra panorámázva, a másikat jobbra. A rájuk kerülő jel legyen ellentétesen panorámázva, vagyis a száraz baloldal a jobb zengetőre küldve, a száraz jobboldal a bal zengetőre küldve.

Általános ének effektezés (SAE)
Még a viszonylag száraz mixek esetében is szükség van az ének zengetésre, hogy kiemelkedjen a többi sáv közül. Sok esetben az is elég, ha egy környezet (ambient), vagy dob szoba (drum booth) programot választunk, de kombinálhatjuk delay-el is, így kevésbé összemosott hangképet kapunk. A késleltető (és akár a zengető is) lehet monó, így csökkenthető a mix összemosódása, de mégis megmarad a mélység.

Mivel az ének a mai zenék központi eleme, nézzünk pár konkrétumot: Válasszunk Plate algoritmust, nagy méretet (50-80% size), közepes lecsengési időt (1,7 sec decay), és kb. 40 ms előkésleltetést (Predelay). A sűrűség (diffusion) legyen kb. 80%. A lényeg, hogy a zengetés ne legyen túl tiszta, vagyis ne legyen annyira éles, mint a forráshang. Ezt megoldhatjuk csillapítással és EQ-val is, vagyis törekedjünk finom lecsengés elérésére. A lemezes zengetővel párhuzamosan használjunk késleltetőt is! Ilyenkor gyakorlatilag a természetben történő folyamatot szimuláljuk, hiszen a hangok általában visszaverődnek valahonnan. Ezzel távolságot adhatunk a forráshangnak. Használjunk monó delay-t, a késleltetés legyen 1/4 BPM hosszú, a visszacsatolás (feedback) pedig kb. 35% (ami egyébként elég magasnak mondható). Tompításhoz használjunk magasvágót (LP filter) kb. 3000 Hz-en.

Tipp:
Chris Lord Alge nem fukarkodik az előkésleltetés beállításakor, akár 150ms-ot is használ! Ennek köszönheti tipikus ének hangzását, ami így még nagy terek esetén is kellően tiszta és érthető marad!

Mire kell még figyelni a zengetésnél és késleltetésnél? Mindkettő az eredeti forrásanyag újbóli (akár többszörös) megismétlése. Ha a forrásanyag pl. hamis vagy pontatlan, akkor a delay vagy reverb ezt a hibát többször is meg fogja ismételni! Ha pedig mindez még hangos is, akkor sokkal jobban hallhatóvá válik.

Send-Return rendszer
A legtöbb esetben send-return rendszerben használjuk a zengetőket és a késleltetőket is, ezért nézzük most meg, hogy mi az amire érdemes ezzel kapcsolatban odafigyelni!

Nem mindig a send a jó megoldás
Ha a sávunk nem rendelkezik saját térbeliséggel, mert szintetikusan állítjuk elő, vagy közeli mikrofonozással készült felvételről van szó, akkor jó megoldás lehet, ha insert effektként helyezzük el rajta a zengetőt. Ilyenkor érdemes azt úgy beállítani, hogy környezeti hatást (amibence), vagy egy kisméretű helyiséget szimuláljunk. Ezután a sávot már tovább küldhetjük a közös, nagyobb teret szimuláló zengetőre.

Előfordulhat olyan eset, amikor egy-egy sávra a többitől teljesen eltérő zengetést vagy egyéb effektet szeretnénk alkalmazni. Ha csak 1-2 sávról van szó, nem érdemes ezért egy újabb send csatornát létrehozni. Ilyenkor az adott sávon helyezzük el az effektet, és annak arányát az eszközön található DRY/WET potival állítsuk be.

Szintén ez a jó megoldás akkor is, ha nem csak egy effektet, hanem annak további módosítását is szeretnénk használni, de mindezt csak kevés sávon. Pl. a zengetést további késleltetéssel még szélesebbre húzzuk, vagy valami módon moduláljuk, pl. flanger-el. Ekkor egyértelmű, hogy ezt a speciális effektet nem az összes sávon szeretnénk hallani, hanem csak az egyiken, vagy néhányon, tehát nem tehetjük a flangert arra a zengető csatornára, amire a többi sáv is kerül. Ilyenkor tehát az adott sávra insertként helyezzük el a zengetőt és utána a flangert, vagy késleltetőt.

Párhuzamos send több csatornára
Ha egy sávot nem csak zengetni, de közben párhuzamosan késleltetni is szeretnénk, akkor semmi akadálya, hogy ezt több send együttes alkalmazásával tegyük meg. Sőt, ez a jó megoldás! Ugyanezt tegyük akkor is, ha többféle zengetést vagy késleltetést is használunk egy-egy sávon. Pl. szinte az összes sávot ráküldjük egy kisméretű terem hangzását szimuláló zengetőre, hogy azt a benyomást keltsük, mintha egyszerre lettek volna felvéve. Ugyanakkor a pergődobot és az éneket ráküldjük egy hosszabb lecsengésű zengetőre is, hiszen így sokkal jobban fognak szólni. Szóló hangszerek esetében -pl. szólógitár- a sávot nem csak egy nagy zengetőre, de párhuzamosan késleltető(k)re is rá szoktuk küldeni, ezzel egyfajta ismétlő-visszhang hatást elérve, ami valljuk be, nagyon látványos és lassan már elengedhetetlen kelléke egy jó szólónak.


Send automatizáció
Előfordulhat olyan eset is, amikor a visszhang a zene csak bizonyos pontjain szükséges, máshol nem. Ebben az esetben automatizációval tudjuk a szükséges sávokon az adott időben megváltoztatni a send poti állását, vagy ki/be kapcsolni a némítást (Mute). Csak ezért tehát nem érdemes egy újabb sávot létrehozni!

Előfordulhat olyan eset is, amikor a mix egyes részeiben más zengetési arányokra van szükségünk. A legtöbbször a refrén részek dúsításával találkozhatunk, de sokszor problémát okoznak az elhalkuló vagy felhangosodó részek is. A túl halk zengetést elnyomják az erős hangok, az erős zengetés pedig zavaró lehet egy halkabb résznél. Minderre szintén a Send jelszintek, vagy a zengető visszatérő csatornájának automatizálása jelent megoldást.

Zengetés automatizálása
Bizonyára észrevettük már, hogy a zengetéssel hozzáadott tér jótékony hatása csökkenti a dinamikus, erőteljes megszólalást. Vagyis amikor egy erőteljes, tranziensekben és felharmonikusokban gazdag hangot zengetünk, elveszítjük annak ütősségét és érthetőségét. Erre lehet megoldás a zengetés erősségének automatizálása. Például ha sok erős gitár szól egyszerre, csökkentjük a zengetést egészen addig, amíg szólnak. De alkalmazhatjuk ezt a technikát úgy is (ha pl. robbanás hangját állítjuk elő), hogy a robbanás kezdetekor kevés a visszhang, a lecsengés részben pedig egyre több. Ezt a trükköt egyébként zeneszámok végén is jól alkalmazhatjuk, ezáltal hamis kiúszást hozva létre. További lehetséges trükk, ha egy hang, vagy a teljes mix végén erősítjük fel a zengetést, ezzel egy finomabb, természetesebb lecsengést elérve.

Hatalmas hangzás!
A hatalmas méretű hangzást hatalmas zengetéssel tudjuk elérni. Mindenki így csinálja, az összes sávot ráküldi egy hosszú lecsengésű reverbre... Ennek persze az lesz a végeredménye, hogy a mix egy hatalmas gőzölgő főzelékre fog leginkább hasonlítani, nem pedig egy szélesen szóló nagy mixre! A hatalmas hangzás valódi titka: használj nagy terű zengetést, de egyszerre csak 1 sávon! A refrénben például, ahol a dal általában a legnagyobb méretű kell hogy legyen, alkalmazhatunk egyszerre két fontos sávon is nagyméretű zengetést, de csak ott! Legyenek nagyon közeli hangszerek, legyenek közepesen távoliak és 1, maximum 2 távoli.

Olyan nagynevű hangmérnökök, mint Al Schmitt, Chris Tsangarides és Tony Visconti, mind kihasználják a felvevő helyiségben meglévő (jó minőségű) zengést, vagyis a térbeliséget. Akár az elektromos gitár felvétele közben is alkalmaznak egy térmikrofont. Visconti pl. a felvevő helyiségben körbejárva, taps hangzására figyelve dönti el, hova kerüljön a mikrofon. Ilyenkor a kialakuló frekvenciamenetet figyeli, hogy hol erősödnek azok a frekvenciák amik kiemelik az adott gitár hangját, és hol azok, amik eltompítják. A mikrofont nem a gitárláda felé, hanem a fal, vagy a stúdió ablak felé fordítja, hiszen ezzel zengetést rögzít, nem a láda hangját. Ha nekünk nincs ilyen jó minőségű felvételi helyiségünk, akkor mindezt eredményesen szimulálhatjuk megfelelő mesterséges zengetéssel is.

Al Schmitt mesterfokra emelte a felvételi technikáját, olyannyira, hogy keveréskor nem is nagyon használ sem EQ-t, sem kompresszort. Ahogy mondja: Egy csomó hangmérnök fél a behallatszó egyéb hangszerek és a terem hangjától. Ha viszont jól kiválasztott mikrofont használunk, akkor ezek a hangok segítségünkre lehetnek abban, hogy a valódinál sokkal nagyobb hangzást érjünk el!

Dob zengetés Trigger-el
Ez egy nagyon jó kis trükk arra, hogy az élőben rögzített dob zengetése egységes és tiszta maradjon. A technika a következő: Létrehozunk egy trigger (indító) csatornát, és elhelyezzük rajta a trigger plugint. A legtöbb ilyenbe azonnal be is tölthetjük a kiválasztott dobhang mintát. Ez lehet persze a felvételkor készített saját minta is, vagy ha nincs ilyen/nem megfelelő, akkor választhatunk teljesen más hangzású dobot is. A trigger-t természetesen úgy állítjuk be, hogy csak a kiválasztott dob megszólalásakor indítsa a hangmintát.

Ezután a zengetőre csak a sample dobot küldjük, az eredeti felvételt nem. Ha csak a zengetést szeretnénk hallani vagy használni (és a sample dobot nem), akkor használjunk pre-fader send-et, és húzzuk le teljesen a trigger csatorna fader-ét.

A technika előnyei:
SPL DrumXchanger
- A zengetés minden dobütéskor azonos lesz. Ez azért jó, mert maga az eredeti dobhang általában rövid, így nem túl feltűnő, ha az egyes ütések túlzottan eltérőek. Viszont a zengetés (főleg ha hosszú lecsengést használunk) sokáig szól, és erre már sokkal jobban oda tud figyelni a hallgató, így sokkal inkább észreveszi a nemkívánatos eltéréseket. Ezeket persze nem a zengető, hanem a dobos hibájának  minősíti, ennek pedig a dobosok nem örülnek (még akkor sem, ha ez valóban az Ő hibájuk).

- Az alkalmazott hangmintában csak és kizárólag a kívánt dob hangja hallható, így nem okoz problémát az élő felvételkor egyébként beszűrődő más dobok hangja (bleed). Pl. pergődob esetében a lábcin  (de akár a lábdob is) sokszor hallatszik a pergő sávján. A pergődobot sokszor erősebben zengetjük mint más dobokat, és az ilyen erősebb/hosszabb lecsengés nem előnyös a lábdobon, lábcintányéron. A technika alkalmazásával ez a hiba kiszűrhető, így a pergő zengetése csak a pergőn lesz hallható.

- Kiválóan használható tamokon, mert ezek sokkal jobban szólnak hosszú lecsengéssel, de az áthallások miatt alapvetően kapuzni kell őket, az pedig jelentősen levágja a természetes hangjukat.

- Pre-fader send alkalmazásával megtarthatjuk az élőben rögzített dob hangját, így nem kell tartani a mintavett hang esetleges gépiességétől. Vagyis ebben az esetben a gépdobból csak a zengetést halljuk, a zengetőre kerülő utólagosan hozzáadott "mesterséges" hangot nem.


Konklúzió
A zengetésről szóló sorozatból teljesen világossá vált, hogy a valósághű térbeli hang létrehozásához elengedhetetlen, hogy a hangforrás távolságára, térbeli elhelyezkedésére jellemző frekvenciamenetet, dinamikát és panorámát, valamint ezzel szoros összefüggésben a helyiség jellegére utaló utózengést hozzunk létre. Ha ezekből akár csak egy is nem megfelelő, agyunk már nem képes az általa ismert egyetlen mintába sem beilleszteni a hallottakat, ezért azt nem valódinak minősíti, vagy lázas munkába kezd, hogy megoldást találjon a problémára. A hallgató mindkét esetben kilép a mixből, a zenéből, ami -bár legtöbbször csak tudat alatt, de- nemtetszésként jelentkezik nála. Ez pedig egy jó mix esetében elfogadhatatlan!

A következő részhez katt ide...


Felhasznált irodalom:
https://www.soundonsound.com/techniques/use-reverb-pro-part-2
https://www.soundonsound.com/techniques/using-your-sequencers-reverb-processors
https://valhalladsp.com/2017/05/23/chambers-and-plates-and-bears-oh-my/
https://valhalladsp.com/2011/05/25/valhallaroom-tips-and-tricks-realistic-concert-halls/
https://www.producelikeapro.com/5-reverb-mixing-techniques/
https://www.izotope.com/en/community/blog/tips-tutorials/2017/12/9-common-reverb-mistakes-mixing-engineers-make.html
https://www.waves.com/adding-depth-to-a-mix
https://www.youtube.com/watch?v=OtjKum-epiM
https://www.youtube.com/watch?v=ys4HkFRBSPY
Ronan Chris Murphy-The Most Common Reverb Mistakes in Amateur Mixes

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése