Ehhez nem kell mást tennünk, mint egyszerre bekapcsolni mindkét alegységet. Természetesen ahhoz, hogy a korai és a kései visszhangot is halljuk, azok jelszintjét is be kell állítani a megfelelő csúszkákkal. Figyeljük meg, hogy milyen hangzást eredményez ha az egyik vagy a másik összetevő kerül túlsúlyba! Figyeljük meg azt is, hogy a sztereó kép és a térbeliség hogyan változik mindeközben.
 |
| OrilRiver zengetési arány beállító potméterek |
Mindez persze csak akkor jelenthet problémát, ha csak a korai visszaverődéseket, vagy csak a zengést szeretnénk használni, de a rendelkezésre álló eszköz ezt nem teszi lehetővé. Mikor találkozhatunk ilyen esettel?
A korai visszaverődések alapvetően egy helyiség térbeliségének szimulációját végzik el (room simulator), vagyis használatukkal egy -általában kis méretű- szobába helyezhetjük el a hangot. Erre nagyon jó példa a Waves-Trueverb plugin, vagy az ingyenes cytoSonic-Space360. Ha az általunk használt zengetőben nem tudjuk külön beállítani a korai visszaverődéseket és a kései visszhangokat, akkor helyiség szimulálásához csökkentsük a lecsengés (decay) értékét a minimumra (általában 0,2 sec). Ez az érték egyébként nagyjából meg is felel egy átlagos méretű szoba lecsengési értékének (0,4 sec). Ilyen plugin pl. a ValhallaVintageVerb
 |
| Waves - TrueVerb |
Csak a korai visszaverődések alkalmazásával egy szoba természetes térbeliségét, hangzását, ha úgy tetszik atmoszféráját teremthetjük meg elsősorban. Ezen keresztül jól érzékeljük a helyiség szélességét, mélységét és magasságát is. A zengéssel sokkal inkább a terem szélességét és mélységét változtatjuk, másodsorban pedig a falak visszaverő képességét adhatjuk meg. Ugyanakkor a korai visszaverődések (ER) méretét beállító Size paraméter alapvetően meghatározza a helyiség méretét még közepes lecsengési idők esetében is, ilyenkor úgy halljuk, mintha a zengetés a két hangszóró közül (egy kisebb "dobozból") érkezne, nem pedig mindenhonnan. Mindazonáltal a valósághű zengetés eléréséhez szükség van mind a korai, mind a kései visszaverődésekre, hiszen a természetben ezek külön nem megtalálhatóak.
MIX paraméter-A zengetés aránya (Dry/wet)
Általában a MIX nevű paraméterrel állíthatjuk be a zengetőbe belépő (száraz) és a zengetett jel szintjének arányát, vagyis hogy mennyire legyen "erős" a zengetés. Ezt felfoghatjuk úgy is, mint a zengető hangerő potiját. Hogy ezzel milyen pszichoakusztikai hatásokat érhetünk el, és milyen technikai problémákat okozhat, azt a következő bekezdésekben részletesen is megtudhatjuk.
A helyes zengetési arány beállítása elengedhetetlen a jó térbeliség megteremtéséhez! Ezt legegyszerűbben talán úgy tudjuk elérni, ha nem arra törekszünk hogy halljuk a visszhangot (zengetést), hanem sokkal inkább arra, hogy érezzük a térbeliséget. Ezt nagyon könnyen ellenőrizhetjük a return sáv némításával! (Erről olvashatunk a send-return effektezés részben) Ilyenkor a térnek meg kell szűnnie, a hangoknak pedig vissza kell ugraniuk a hangszórók síkjába. Ha túl alacsony szintet állítottunk be, akkor ez a megszűnés érzés elmarad, vagy éppen csak hogy érzékeljük. Ha túl magasat, akkor pedig erősen halljuk a visszhangot még akkor is, amikor az összes sáv szól. Természetesen sokszor van olyan eset, amikor pont ez a célunk, ilyenkor nyilvánvalóan a nagy zengetést egy hanghatásként, vagy valamilyen hangulat megteremtésére alkalmazzuk, nem pedig egy adott térbeliség létrehozására! Így ezekre az esetekre nem vonatkozik a fenti "szabály".
A zengetőket -akárcsak az összes többi effektet- kétféle módon használhatjuk. Vagy Insert, vagy Send-return módon. A két módszer között -a zengető beállítását illetően- csak a zengetési arány beállítása tér el!
Insert használat esetén elengedhetetlen a MIX paraméter megléte és helyes beállítása. Bár ez a mód nem biztosít minden zengetési feladatra teljes megoldást, mondhatjuk úgy is, hogy a kettő közül ez az egyszerűbb, főként ha csak 1-2 sávon használjuk. Bár csak és kizárólag Insert móddal is elkészíthetünk egy mixet, a zengető használatára alapvetően a send-return mód javasolt.
Ha egy zengetőre egyszerre több sávot is szeretnénk küldeni, akkor ezt csak send-return módban tehetjük meg. Mint azt már az előző részben megtanultuk, ilyenkor a zengetőben a szárat jelet teljesen ki kell kapcsolni, és a zengetési arányt mindig a sáv(ok) send jelszintjével állítjuk be, nem pedig a MIX paraméterrel, vagy a visszatérő csatorna faderével! Ebben az esetben nem szükséges, hogy a zengetőn legyen arány beállítási lehetőség. Tehát ha több sávot is küldünk egy zengetőre, annak visszatérő faderét (jelszintjét) tartsuk célszerűen mindig 0dB-en, arány paraméterét (mix vagy wet) pedig 100%-on!
Az eddigi próbák alkalmával a Send jelszintünk 0 dB-en volt, ami elég magasnak mondható. Ezt azért csináltuk így, hogy a próbák során jól hallható legyen az egyes paraméterek hatása. A legtöbb esetben azonban nincsen szükség ilyen erős zengetésre! A helyes arány megtalálásában leginkább fülünk lehet a segítségünkre, hiszen csak mi tudjuk meghatározni, hogy mikor mennyi visszhangra (zengetésre) van szükség. Vagyis sajnos nincsen olyan műszer vagy mérő berendezés, ami ebben segítséget nyújthat. (Ez csak részben igaz, mert pl. a zengetés fázishelyes szélességét ellenőrizhetjük egy goniométeren, de erről majd később esik szó.)
Tipp:
A most következő érékek nem tekinthetőek szabálynak és senki ne vegye őket mindenképpen követendő példának! Az általánosan használt send jelszintek -18 és -3dB között helyezkednek el. Természetesen ha szükséges, ennél alacsonyabb és magasabb értékeket is nyugodtan alkalmazhatunk!!! Amire használhatjuk ezt az információt, az sokkal inkább a hibakeresés. Ha valami nem stimmel a zengetésünkkel kapcsolatban és ebből a sávból kieső értéket látunk több send-en is, érdemes a zengetőnket, vagy annak paramétereit felülvizsgálni.
Zengetés vs stílusok
Jelen sorozat alapvetően a zenei alkalmazásokkal foglalkozik, ezért most vonatkoztassunk el egy kicsit az ettől eltérő keveréstől. Zenei felhasználás esetén az alkalmazott zengetési arány (és maga a zengetés jellege is) stílus függő lehet. Ez nem csak azt jelenti, hogy egy EDM számban valószínűleg más jellegű zengetést fogunk alkalmazni mint egy lassú balladánál, de azt is, hogy ez a művész és a producer (hangmérnök) választása. Vagyis nem csak az egyes zenei műfajok sajátosságait különíthetjük el, hanem a művész és a hangmérnök(ök) saját stílusát, illetve a létrehozni kívánt hangzást is.
Minden korszaknak megvannak a saját hangzási jellegzetességei, amiket általában az akkor rendelkezésre álló technika is nagyban befolyásolt. Ma például csak akkor készítünk 80-as évekre jellemző mixet, ha ez a produkció koncepciója, egyébként általánosságban elmondható, hogy a zeneipar inkább az aktuális divatnak megfelelő hangzást várja el. Bár az egyes korszakok jellegzetességeit az akkor alkalmazott zengetők nagyban befolyásolják, vannak időtlen klasszikusok is, amik még mindig nem mentek ki a divatból.
Tippek és trükkök...
Ha gyorsan és egyszerűen akarunk jó eredményt elérni, akkor az egyes sávok zengetési arányainak beállítását soha ne SOLO módba kapcsolva végezzük el! Vagyis úgy állítsuk be a sávok zengető csatornára érkező SEND jelszintjét, hogy eközben az összes sáv hallható. Természetesen könnyen előfordulhat, hogy egy-egy sáv beállítása után a kialakult hangzás miatt az előzőleg beállítottakat módosítani kell, ez természetes jelenség, ne gondoljuk problémának.
Sajnos gyakori hiba, hogy a zengetést túl erősre állítjuk be, hiszen hallani szeretnénk a hatását. Ezzel pedig inkább rosszat teszünk mint jót, mert bár egy-egy erősebb visszhang még nem tűnik soknak, de ha ez szinte minden sávon bekövetkezik, a hatás összeadódik, az így létrejövő túlzott zengetés pedig elhomályosítja a mixet. Egy egyszerű trükkel azonban könnyen védekezhetünk ez ellen! Állítsuk be a jónak vélt arányt, majd ezután csökkentsük 3dB-el a SEND jelszintet. Minden sávon így járjunk el, majd ha úgy érezzük hogy készen vagyunk, hallgassuk meg a mixet és most döntsük el, hogy túl száraz maradt-e, vagy túl visszhangos (ködös, homályos mix). Ha szükséges, korrigáljuk az értékeket +/-1dB-el, majd kezdjük a tesztelést elölről.
Hangforrás távolsága
Ha egy a természetben is megtalálható jelenséget szeretnénk mesterségesen létrehozni, megérteni, érdemes mindig a valóságban megtalálható eredetijét tanulmányozni. Esetünkben most a zengetési arányról van szó, nézzük tehát hogy miként tanultuk ezt meg gyerekkorunk óta.
Ha egy meglévő helyiségben tartózkodunk és ott csend van, valószínűleg kizárólag hallás útján nem tudjuk meghatározni a helyiség méretét, és egyéb jellemzőit. Viszont ha meghallunk egy hangot, akkor abból már nagyon sok mindent megtudunk! Ha pl. a hang hozzánk egészen közel helyezkedik el, akkor -annak hangosságától függően- miközben hallható, nem sok visszhangot hallunk. Amikor elkezd távolodni, a hang egyre halkabbá válik, ezzel párhuzamosan a visszhangok egyre erősebbek lesznek. Egy nagyméretű teremben pl. egy távol lévő ember tapsának szinte csak a visszhangjait halljuk, ha mi tapsolunk, akkor pedig sokkal erősebben halljuk a tapsunkat, mint a visszhangot. Emellett a visszhang megérkezésének ideje és lecsengése alapján tudjuk, hogy mekkora és milyen anyagú helyiségben vagyunk.
Ha ezt a logikát visszük tovább, akkor teljesen egyértelművé válik, hogy a zengetés erőssége meghatározza a hallgató és a forráshang távolságát. Vagyis ha a direkt hang vagy a zengetés jelszintjét változtatjuk, megváltozik a hallott hang tőlünk mért távolsága. Ilyenkor tulajdonképpen a két jelszint arányát változtatjuk.
Tipp:
A hangforrás távolságát a zengetési arányon kívül befolyásolja az előkésleltetés (pre-delay) és a zengés felfutási ideje is. Ezekről a paraméterekről azonban majd a térbeliség beállításáról szóló részben olvashatunk részletesebben.
Egyszerűen fogalmazva tehát a zengetési jelszint és a direkt hang arányának változtatásával tudjuk a forráshangot a zengetővel létrehozott virtuális térben a hallgatóhoz közelebb vagy tőle távolabb helyezni. Ha ezt az arányt folyamatosan változtatjuk, akkor a hangforrás a térben távolodik vagy közeledik.
Tipp:
A zengetés azért (is) küldi hátrább (tőlünk távolabb) a hangokat, mert csökkenti a bennük lévő tranziensek jelszintjét. Vagyis "elpuhítja" azokat. Ezáltal azonban egy egységesebb hangzást is kapunk, ami nagyban hozzájárul a "profi" megszólaláshoz. Végülis pont ez lenne a keverés célja nem? Az egységes, kiegyensúlyozott hangzás megteremtése.
Ha nem valóságos térbeliséget szeretnénk létrehozni hanem egy hanghatást (effektet), akkor persze mindezt nem kell figyelembe venni! Például ha az éneket, vagy egy vonós hangot (strings) szeretnénk teljesen elvarázsolttá tenni, tegyünk rá jó sok zengetőt, vagy minimálisan keveset. Bár élethű nem lesz, de ilyenkor pont ez a lényeg, attól lesz érdekes a hallgató számára, hogy eddig ilyet még nem hallott. Azonban a pszichoakusztikai jelenségeket ebben az esetben sem kerülhetjük ki, vagyis a nagy zengetés hátrább küldi a hangot, a nagyon kicsi pedig előre hozza! Tehát a hosszú, erős zengetést kapott hangot ne várjuk, hogy érhető és közelről szóló lesz.
Arányok vs hangforrások
Mint már tudjuk, a zengetési arány értéke alapvetően befolyásolja, hogy az adott hangforrást milyen távolról érkezőnek halljuk, más szóval, hogy milyen messzire van tőlünk. Az egyes hangszerekre (sávokra) használt ideális zengetési arányokat tehát alapvetően az alapján érdemes meghatározni, hogy milyen messzire szeretnénk őket elhelyezni. Bár ez inkább már a 3D mix témakörébe tartozik -és erről majd egy következő részben lesz részletesen szó- azért már most is belekóstolhatunk a dolgokba.
Alapvetően elmondható, hogy érdemes a sávjainkat olyan módon elhelyezni a virtuális 3D terünkben, ahogyan az egyes hangszerek valójában is elhelyezkednének egy színpadon. Ezzel nem csak egy ismerős képet és hangzást adhatunk a hallgatónak, de jó szeparációt (elkülönítést) is teremthetünk az egyes hangszerek között.
Mindemellett érdemes figyelembe venni az egyes hangforrások (sávok, hangszerek) frekvencia és tranziens jellemzőit is. Például a legtöbb természetes (valóságban is létező) helyiségben az alacsony frekvenciák mindig hosszabban szólnak, mint a magasak. Tehát ha egy fuvola és egy basszusgitár hangját ugyanolyan mértékben zengetjük meg, akkor nagy valószínűséggel a mély hangokat játszó basszus mindig hosszabban fog szólni, mint a magasakat játszó fuvola. Ilyenkor -ha az eltérő tonalitású sávokat egyazon zengetőre küldjük- érdemes az arányaikat a fentiek szerint kompenzálva beállítani. Még jobb megoldás -ha van rá lehetőségünk-, különálló zengetőkre küldeni őket, amiken a különböző igényeknek megfelelő hangzást állítunk be.
Tranziensek vonatkozásában elmondhatjuk, hogy az alacsony (gyenge) tranziens tartalmú hangok már szárazon is hátrábbról érkezőnek hallhatóak, így ezek sokkal jobban bírják az erős zengetést, kevésbé teszi őket tönkre, mint a dinamikus, sok és erős tranzienst tartalmazó hangokat. Ilyen alacsony dinamikájú és tranziens tartalmú hangok pl. a vonós, szinti pad típusú, hosszú folyamatos hangok.
Néhány hangszer-specifikus tipp:
A lábdob és basszus 0% zengetést kapjon. A zengetés nélküli hangok mindig sokkal dinamikusabbak és tisztábbak! Ez elsősorban a modern stílusú zenékre érvényes, nyilván egy naturális hangzású jazz, népzenei vagy szimfonikus stílus esetében a szárazon rögzített lábdob és a basszus is zengetést kell hogy kapjanak, pont úgy mint az összes többi hangszer, hiszen ezzel szimuláljuk a természetes hangzásukat.
Alkalmazzunk több zengetést a tamokon és a cintányérokon, mint a pergőn. Ezek általában kevesebbszer szólalnak meg mint a folyamatosan hallható pergődob, így nem mossák össze a mixet, viszont nagy teret képesek létrehozni és nem kerülnek a pergő elé.
Alkalmazzunk annyi zengetést a gitárokon és a billentyűkön, hogy éppen hogy az ének mögé kerüljenek, de még ne kerüljenek a pergő mögé.
Az éneket csak kicsit szórjuk szét a zengetővel, hogy amennyire csak lehet közel maradjon. Ezáltal mindig érthető és tiszta marad.
Azonos jellegű hangok zengetése
Mint már volt róla szó, a mixnek "jót tesz" ha viszonylag kevés számú zengetőt használunk, mert így egy egységesebb hangzást kapunk, a zene sokkal inkább élőnek tűnik, pont mintha egyszerre lett volna rögzítve minden sáv, egyazon helységben. Az azonos típusú és azonos szerepet betöltő hangokat már csak az erőforrás takarékosság miatt is célszerű egyazon zengetőre küldeni, pl. az összes ritmusgitárt vagy az összes fúvóst egyformán zengetjük. Természetesen ha ezen hangszerek közül valamelyik szólót játszik, azt -ha szükséges- érdemes külön feldolgozni mind EQ, kompresszor és zengetés, valamint visszhangosítás szempontjából.
Ennek teljesen ellentmond, hogy a nagyon eltérő jellegű hangokat nagyon eltérő helyiségbe érdemes helyezni. A legjobb példa a rövid és erőteljes tranzienseket tartalmazó dobhangok és ennek ellentéte a tranziensben szegény vonósok. Az előbbit kisméretű, az utóbbit nagyméretű helyiségbe jobb helyezni.
A fenti szemléletmódot érdemes akkor is alkalmazni, ha azonos jellegű, de tonalitásban eltérő sávokat zengetünk. Ilyenek pl. az ének felvételek, amikor egy időben nem egyetlen sáv szólal meg. Ha pl. két eltérő hangfekvéssel rendelkező énekes (vagy egy kórus) térbeliségének megteremtését végezzük zengetővel, az eltérő frekvenciatartalom miatt könnyen előfordulhat, hogy más beállításokra van szükségünk az egyik és a másik sávnál. A probléma alapja, hogy természetes zengetéskor az alacsonyabb frekvenciák minden esetben tovább szólnak, mint a magasak. Tehát ha ugyanarra a zengetőre küldjük mindkettőt, a mélyebb hangfekvésű sáv hosszabb lecsengést fog kapni, mint a magasabb.
Egyszerű megoldás lehet ilyen esetben, ha a nagyon eltérő sávokat más arányban küldjük ugyanarra a zengetőre. Tehát az előző példával éve, a mélyebb tonalitású éneket alacsonyabb jelszinttel, mint a magasabbat. Egy soksávos kórus felvétel esetében például bevált szokás, hogy a sávokat egyetlen csoportba rendezzük, majd ezt a csoportot EQ-zzuk, kompresszáljuk és zengetjük. Ebben az esetben azonban a mélyebb hangfekvésű és a magasabb hangok más zengetési igénye nem megoldható. Ilyenkor -ha szükséges- érdemes a csoportot megfelelő számú részre felosztani, és a basszus hangfekvést másképp effektezni, mint a szopránt.
Zengetési arány beállítása a gyakorlatban
Az eddigi próbáknál a direkt hang és a zengetés jelszintje egyaránt 0dB volt, vagyis az arány 1:1. Ha ezt lefordítjuk a zengetőkben általában alkalmazott értékekre, akkor ez MIX 50%-ot jelent (50-50%, ha a zengető dry/wet paraméterrel rendelkezik).
Ez most az egyike azon kivételes eseteknek, amikor a fejhallgató nagyon jó szolgálatot tehet nekünk, vegyük tehát fel -legalábbis addig, amíg megtapasztaljuk a zengetési arányokat! Folytassuk a próbát ott, ahol az előző részben abbahagytuk! Ehhez töltsük be a projektet és helyezzünk el egy VVV-et a maszter buszon, közvetlenül az utolsó insert plugin után (ami elvileg egy Density kell hogy legyen). Az előzőekben próbált zengetőket kapcsoljuk ki, vagyis némítsuk el a rá kerülő Send-eket, vagy a visszatérő csatornát (ahogy a képen látszik)! Állítsuk be a plugint a képen látható módon és indítsuk el a lejátszást!
Aki most azt gondolja hogy nem történik zengetés, bizony nagyon helyesen hallja a helyzetet. A pluginben lévő MIX paraméter 0%-on áll, ami azt jelenti, hogy 0%-ban halljuk a zengetőt. Ilyenkor (fejhallgatós lehallgatás esetében) a zene a fejünkben szól. Kezdjük most lassan emelni a MIX paraméter értékét! A zene a fejünkből egyre inkább egy szobába helyeződik át. Ha még tovább növeljük a zengetés arányát, akkor pedig a létrejött virtuális helyiségünkben tőlünk egyre távolabb kerül, egészen addig, amíg el nem érjük a 100% értéket! Ez azt jelenti, hogy most 100%-ban halljuk a zengetőt és 0%-ban a száraz bejövő jelet, vagyis a direkt hangot. Ennek megfelelően aki egy kis logikával rendelkezik már nyilván kitalálta, hogy az 50%-os érték azt jelenti, hogy fele-fele arányban halljuk a száraz és a zengetett hangot. Ellentétes irányban haladva a MIX csökkentése egyre közelebb hozza a zenét, egészen addig amíg végül (0% értéknél) bekerül a fejünkbe.
Tipp:
Ha megfelelő a hangszórós lehallgató rendszerünk, akkor ezt a távolodás-közeledés érzetet sokkal jobban érzékelhetjük azon, mint a fejhallgatón! Ezért a továbbiakban térjünk vissza a monitoros lehallgatásra és csak az összehasonlítás kedvéért vegyük fel néha-néha a fülest!
Elmondhatjuk tehát, hogy a zengetés és a direkt hang (száraz jel) arányával alapvetően a hang hallgatótól mért távolságát tudjuk beállítani. Figyeljük meg, hogy a lecsengési idővel (decay) inkább a terem szélességét és mélységét változtatjuk, nem pedig a zene (virtuális helyiségünkben lévő) távolságát. Vagyis ha valamelyik paramétert megváltoztatjuk, az előadó tőlünk ugyanolyan távolságban marad (mozdulatlanul), de a helyiség falai egyre távolabbra kerülnek. Ehhez persze figyelembe kell vennünk az aktuális korai visszaverődések beállítását is (ER), hiszen agyunk a terem valódi méreteit sokkal inkább ezek alapján határozza meg. Ez úgy jelentkezik, hogy a kis SIZE (teremméret) értékek esetén a hosszabb lecsengést is egy kisebb "kockából" érkezőnek halljuk, míg a nagy SIZE értékek esetén ez a szobaméret egyre nagyobb lesz egészen addig, míg végül mindent betölt. Megfigyelhetjük azt is, hogy egyes zengetők esetében (pl. H-Reverb, VVV) a SIZE paraméter nem csak a szélességet és mélységet változtatja, hanem a magasságot is.
Tipp:
A Valhalla VintageVerb-ben nagyon jól érzékelhető az imént említett méret változtatás ha a fenti paramétereket megtartva a lecsengés idejét (Decay) 0,2 sec-ra állítjuk be!
Tehát már tudjuk, hogy Insert eszközként alkalmazva a zengetőt, a MIX paraméterrel tudjuk meghatározni a zengető keverési jelszintjét, vagyis a zengetés arányát. Ezzel szemben send-return alkalmazás esetén a zengetőben a MIX paramétert mindig 100%-ra kell állítani, és ha van erre külön beállítási lehetőség, a száraz hangot el kell némítani. Ilyenkor a zengető csatorna Send buszra küldött, és a forrás csatornáról érkező jelszint aránya határozza meg a zengetés erősségét. Vagyis a forrás sáv Send jelszintjével tudjuk a MIX működését helyettesíteni. Ez a megoldás elsősorban akkor jön jól, ha egy zengetőre több -eltérő zengetési erősséget kívánó- sávot küldünk.
Próbáljuk ki ezt a technikát is! Kapcsoljuk ki a maszter buszra elhelyezett zengetőnket és küldjünk minden sávot a már meglévő zengető csatornánkra Send-en keresztül! A küldési jelszint és mód az eddigi beállításokkal egyezően 0dB és post fader legyen, és hogy halljuk is a zengetést, ne felejtsük el törölni a némítást a visszatérő csatornáról!
Ha most elindítjuk a lejátszást, nagyjából az előző próba szerinti 50%-os hangzást kell tapasztalnunk, hiszen most mind a direkt hangok, mind a zengetés azonos jelszinttel, azaz 0dB-en kerül a maszter buszra. (Ezt ellenőrizhetjük is, ha némítjuk a zengető visszatérő csatornáját és bekapcsoljuk az 50%-os mixre állított zengetőt a maszter buszon.)
Ha változtatni szeretnénk az arányon, akkor ezt az egyes sávok SEND jelszintjének átállításával tehetjük meg, ez azonban sok sáv esetében nem túl egyszerű dolog, főleg ha egy időben szeretnénk elvégezni az összesen! Ebben az esetben megtehetjük azt is, hogy a zengető csatornánk visszatérő jelszintjét (DAW-ban a zengető csatorna fader-ét) állítjuk át. Ha itt csökkentjük a jelszintet, akkor a zengető halkabb lesz, vagyis az arány a direkt hangok irányába tolódik el (0% MIX irányába), ha növeljük, akkor a zengetett hangok irányába (100% MIX irányába). Azonban ennek a módszernek van egy hátránya, ugyanis itt nem tudjuk elérni a 100%-os zengetési arányt, hiszen a sávokról minden esetben érkezik hang a mester buszra (master bus, mixbus).
A tisztán csak zengetett hangzást tehát normál esetben nem tudjuk send-return módon megoldani. Ehhez "különleges" beállításokat kell tennünk, vagyis valami módon elérni, hogy a sávok jele ne kerüljön a mixbuszra, csupán csak a zengető csatornára. Erre használhatjuk akár a pre-fader send módot is, ilyenkor a sávok fader-ét teljesen le kell húznunk, azonban ebben az esetben sem tudunk egyszerűen arányt állítani az összes sávon egyszerre, mert ehhez a sávok fader-ét együtt kéne mozgatnunk. Ez persze a legtöbb DAW-ban egyszerűen megoldható egy csoport létrehozásával -ha erre van szükségünk-, de alapvetően nem sok értelme van.
Ne tegyünk most ennél nagyobb kitérőt, maradjunk annyiban, hogy ha csak a zengetett hangot szeretnénk használni, akkor érdemes erre egy külön buszrendszert felépíteni és automatizálni, vagy insert módon használni a zengetőt. Ez utóbbi esetben vagy minden sávra elhelyezünk egyet (magas CPU használat, nehézkes zengető beállítás), vagy a kellő sávokat egy buszra küldjük és azon helyezzük el a zengetőt. Ebben az esetben az ide kerülő sávokat ne küldjük a maszter buszra, hiszen akkor csak egy sima send-return effektezést valósítanánk meg.
Zengetési arány az egyes sávokon
Már tudjuk, hogy a zengetés és a direkt hang arányával alapvetően a hang hallgatótól mért távolságát tudjuk beállítani. Bár a próbában eddig csak teljes zenén alkalmaztuk a zengetőt, most itt az ideje a "valódi" használati mód kipróbálásának, vagyis a sávonkénti zengetésnek!
Ehhez elsőként állítsuk be az összes zengetőre küldött sávunk SEND jelszintjét mínusz végtelen értékre (vagyis halkítsuk le teljesen a send-et)! Állítsuk be a VVV-et a képen látható módon. Ne feledjük, hogy most send-return zengetést alkalmazunk, ennek megfelelően a MIX értékének 100%-on kell állnia!!! (Ha dry/wet paraméterünk van, akkor 0% dry és 100% wet!)
Indítsuk el a lejátszást és figyeljük meg az énekesünk tőlünk mért "távolságát". Ez -mondhatjuk- nagyon közelinek tűnik. Kezdjük emelni a SEND jelszintet és figyeljük hogyan változik az ének! Ha úgy érezzük, hogy hallunk valami változást, akkor a zengető visszatérő csatornájának némításával (MUTE) tudjuk ellenőrizni a különbséget a száraz és a zengetett hangzás között!
Kb. -6 dB Send szintig szinte alig tapasztalhatunk változást, ekkor viszont már jól hallható a térbeliség létrejötte. Mint már tudjuk, ezt nem igazán halljuk, sokkal inkább érezzük, főleg akkor, amikor lenémítjuk a visszatérő csatornát (vagy a Send-et). Ilyenkor az ének középre ugrik és egy kicsit el is tompul, ahogyan annak lennie kell.
Folytassuk a jelszint növelését! Nagyjából -5dB értéknél már hallható, hogy az ének egy kicsit eltávolodott az eddigi pozíciójához képest. Vegyük észre, hogy ehhez elég volt csak +1dB jelszint emelkedés! Ahogy közeledünk a 0dB jelszinthez, az ének egyre jobban távolodik tőlünk, mintha az énekes hátrébb sétált volna. Ha az általunk használt munkaállomás (DAW) lehetővé teszi, akkor a szintet akár tovább is emelhetjük, ezzel még távolabbra helyezve az éneket. Ha ez nem lehetséges a SEND jelszinttel, akkor a zengető visszatérő csatornájának faderével tudjuk tovább emelni a zengetési jelszintet, ami ugyanazt a hatást eredményezi, mintha a SEND jelszintet emeltük volna (legalábbis ebben a példában!). Ha pl. mind a SEND, mind a Return jelszintet +6dB-re állítjuk be, már nem is igazi térbeliséget, hanem egy mindenhonnan szóló visszhangot tapasztalhatunk. Ez szerintem nem túl szerencsés ebben az esetben. Állítsuk is gyorsan vissza mindkettőt 0dB-re!
Hallhatjuk tehát, hogy a keverési arány változtatása send-return zengetéskor ugyanazt a pszichoakusztikai hatást eredményezi, mint az Insert módon történő alkalmazáskor, vagyis a hangforrást egyre távolabbra helyezi a hallgatótól. Egyetlen kivétel, hogy itt nehezen valósítható meg a 100%-ban csak zengetett hangzás, de ez nem is probléma, hiszen mint azt szintén hallottuk, erre normál esetben nincs is szükség. Keveréskor tehát az egyes sávok zengetési arányait úgy állítsuk be, hogy az megfeleljen egy általunk elképzelt színpadképnek. Pl. az éneket hozzánk közelebb, a gitárokat egy kicsit hátrább, a dobokat pedig még hátrább helyezzük. Ha így fogjuk fel a kérdést, akkor máris sokkal egyszerűbben tudjuk majd megtalálni a kívánt értékeket!
Nagy tér közeli hangforrással
Néhány próbával ezelőtt már megállapítottuk, hogy nagy tér illúziójának megteremtéséhez hosszú lecsengési időt kell alkalmaznunk, de sajnos ebben az esetben azt is tapasztaltuk, hogy a hangforrás a hallgatótól távolabbra kerül. Természetesen hangok nem csak kisméretű helyiségekben szólhatnak a hallgatóhoz közel, hanem bármilyen méretűben, vagyis nem lehetetlen ezt létrehozni! Mit tehetünk tehát akkor, ha nem egy nappaliba, vagy kis szobába, hanem mondjuk egy operaházba, vagy egy nagy csarnokba szeretnénk a mixünket, vagy annak egyes részeit elhelyezni úgy, hogy pl. az énekesünk tőlünk csak pár méterre állónak hasson?
Végezzünk most egy próbát az ének sávval, először SOLO módba kapcsolva azt! Állítsuk be a szükséges ER és lecsengés értéket a kívánt terem méretének megfelelően, vagy használjuk a mellékelt képen látható beállításokat. Indítsuk el a lejátszást és lassan kezdjük a zengetési arányt (sáv zengetőre kerülő send jelszintjét) mínusz végtelenről emelni.
Ahogy már megszokhattuk -és megtanultuk- elsőként a térbeliség érzése teremtődik meg, amit még nem igazán hallani, inkább érezni lehet. Ez szerintem a példa szerinti sáv és zengetőbeállítás esetében kb. -19 és -16dB Send jelszint között hallható. Teszteljük le a zengető visszatérő csatornájának némításával, ahogy már megszoktuk! Figyeljünk meg itt egy érdekes jelenséget! Maga a térbeliség gyakorlatilag folyamatosan érzékelhető, de a zengés (visszhang) csak az ének szüneteiben! Ez nem csoda, hiszen az ének sokkal hangosabb mint a zengetés, ezért elnyomja azt. Mindez azonban a valóságban is így történik, hiszen egy nagyméretű teremben a hozzánk közel álló énekes (hangforrás) hangját sokkal hamarabb és sokkal hangosabban is halljuk, mint a visszaverődő hangokat!
Emeljük tovább a Send jelszintet és hallani fogjuk ahogy a zengetés egyre inkább hallhatóvá válik, majd elérünk ahhoz a ponthoz is, amikor a sávról érkező hang elkezd tőlünk távolodni. Ez SOLO-ba kapcsolt éneknél kb. -15 dB szintnél kezdődik meg, és ez egyben az a pont is ahol el kell döntenünk, hogy mennyit áldozunk be a közelről érkező hangzásból a teremméret fejében. -9dB Send jelszinten az énekes már tőlünk távolabb, szinte egy színpadon áll, -3dB-nél már mintha a szemközt lévő távoli falhoz sétált volna. Ennél magasabb értékeknél (főleg a 0dB felettieknél) már nem igazán a távolság nő meg, sokkal inkább kezd szélesebben szólni, mintha több énekes szólna egyszerre a jobb- és baloldali falak mellett felsorakozva.
Természetesen a kellő arány beállításakor nem csak a send jelszintet korrigálhatjuk, hanem az ER és lecsengés idejét is! A feladatunk ilyenkor, hogy ezt a három alap paramétert (a valóságban ennél többet, de erről majd később) addig hangoljuk egymáshoz, amíg a kívánt közelség és teremméret létre nem jön. Használjuk a már megtanult iterációs technikát!
Tipp:
Ha elveszünk a helyes arány megtalálásában, tartsunk szünetet, vagy legalább pár ütem erejéig némítsuk a zengető visszatérő csatornáját, hogy amikor majd visszakapcsoljuk, jobban halljuk a beállított arányt. Jó módszer lehet az is, ha a Send jelszintet húzzuk le, majd fel és ilyen ide-oda mozgatással keressük meg azt az értéket ami már nem túl kicsi, de nem is túl nagy! Ez a módszer természetesen nem csak a nagyméretű helyiségeknél használható!
Mivel az előzőekben már megállapítottuk, hogy Solo módban kb. -15dB send jelszint már megfelelő teret, de még nem túl távoli hangzást ad, állítsuk most be ezt! Töröljük a SOLO módot és indítsuk el a lejátszást az összes sávval együtt. Na! Mi történt?! Eltűnt a zengetésünk, sőt a visszatérő csatorna némítása sem okoz változást...
Amikor a zene elnyomja a zengetést...
A zengetés jelszintje általában sokkal alacsonyabb mint a forrás sáv jelszintje, vagyis a zengetés a legtöbb esetben halk. Mint már tudjuk, a hangos hangok elnyomják a halkakat, ezt a jelenséget minden koncertre/klubba járó ember jól ismeri, ezért nem halljuk egymás beszédét a hangos zene közben. A helyes zengetési szint beállításakor is hasonló jelenséggel találkozhatunk, amikor SOLO módban akarjuk megadni egy-egy sáv zengetési arányát. Ha pl. a dobok zengetési aránya SOLO-ba kapcsolva jónak tűnik, szinte biztos hogy nagyon száraznak halljuk majd, amikor megszólal a többi sáv is. Ez nem csoda, hiszen azok hangereje magasabb mint a dob zengésének hangereje, vagyis elnyomják azt. Ez egy újabb ok arra, miért nem ajánlott a sávok SOLO-ban történő zengetési arányának beállítása.
Ez a jelenség azonban nem csak Solo módban történő beállításkor tapasztalható, hanem bizonyos kompozíciók esetén is. Ha egy halkabb, kevesebb hangszert tartalmazó rész után egy hangosabb/dúsabb következik, könnyen előfordulhat, hogy az első résznél megfelelő térbeliséget adó zengetés az utóbbinál gyakorlatilag megszűnik. Ebben az esetben a legtöbben vagy felhangosítják a zengetőt, vagy növelik a lecsengési időt, amitől ugyan a zengés jobban hallható lesz, de ezzel együtt a teljes mix is elhomályosul, dinamikátlanná válik, mivel minden zengetett sáv egy kicsit távolabbra helyeződik. Amikor ezután a zenemű ismét egy halkabb/finomabb részhez ér, az erősebb zengetés már túlzott lesz.
A problémára több megoldás is létezik. Az egyik -talán legegyszerűbb- a zengető paraméterek, és/vagy a Send jelszintek automatizálása a megfelelő helyen a megfelelő értékekre. A másik kicsit kevésbé egyszerű, de talán sokkal profibb megoldást adó módszer, ha maga a kompozíció úgy van felépítve, hogy a halk részeken csak kevés hangszer hallható, míg a hangos, dinamikus részek nem igényelnek nagy teret. Ez persze már nem a hangmérnök dolga, sokkal inkább a zeneszerzőé vagy a produceré.
Nagyterem próba
Próbáljuk ki most ezt az utóbbi módszert, persze csak a móka és a tanulás kedvéért! Némítsuk az összes sávot, kivéve az éneket (10-LeadVox), az akusztikus gitárt (06_AcGtr) és a zongorát (09_Piano). Indítsuk el a lejátszást! Bár már csak nagyon kevés hangszer játszik, az ének még mindig nem helyeződik a nagy térbe, mert a gitár és a zongora még mindig elnyomja a zengetését.
Nézzük mi történik, ha emeljük a Send jelszintjét -15dB-ről. Ahogy várható volt, a teremhangzás megjön, de ezzel együtt az ének hátrább helyeződik és el is ködösíti a mixet. Állítsuk hát vissza, mondjuk -12dB-re. A probléma tehát most nem csak az, hogy a hangszerek túl hangosak és elnyomják a zengetést, hanem hogy az ezt megoldó zengető beállítás viszont túl hátra helyezi az éneket és elködösíti a mixet. A megoldás kézenfekvő lenne, halkítsuk le a hangszereket (vagy hangosítsuk fel az éneket). Ez a legtöbbször akár jó is lehet, ha nem borul fel a sávok között már kialakított hangerő arány, hiszen a hangosabb hangot mindig egyben közelebbről érkezőnek is halljuk! De ha ilyen egyszerű megoldást választunk, nem tanulunk meg egy újabb technikát!
Emlékezzünk vissza, hogy a nagyobb arányban alkalmazott zengetés egyben hátrébb is küldi a hangot! Vagyis elvileg nem kell a hangszereinket lehalkítani, elég ha (erősebben) zengetjük őket! Küldjük hát a gitárt és a zongorát is a zengető csatornánkra, kezdetnek az énekkel megegyező -12dB-es SEND jelszinttel. A zengető csatornájának visszatérő némításával ellenőrizzük a hangzást! Nem ködös, de mégis biztosítja a térbeliséget, tehát jónak mondhatnánk, ha nem lenne még mindig túl elől (túl közeli) a két hangszer... De aggodalomra semmi ok, hiszen már tudjuk, hogy az arányt kell növelni ahhoz, hogy hátrább kerüljenek, tegyük hát meg ezt! Állítsunk be mindkettőre -9dB Send jelszintet és indítsuk el a lejátszást!
Azt gondolom, hogy ezt a kis kitérő feladatot ezzel meg is oldottuk, ugyanis a nagyméretű terem hangzás megvalósult, a szóló szerepet betöltő ének szól hozzánk legközelebbről, míg a két kísérő hangszer kicsit távolabbinak hallatszik. A visszatérő csatorna némításával történő teszteléskor pedig megbizonyosodhatunk róla, hogy az alkalmazott zengetéstől a mix nem válik elmosottá, az ének tiszta és érthető marad!
Nagy tér vs tiszta hangzás
Ha a fentiek ellenére dinamikus, dús, hangos kompozíciót kell nagyméretű terembe helyezni úgy, hogy a hangzás mégis tiszta maradjon, akkor sajnos elvesztünk! Legalábbis akkor, ha nem ismerjük a hangmérnökök egyik trükkjét! A titok pedig, hogy nem szabad minden sávot hosszú lecsengésű nagyméretű helyiségbe helyezni!
Nézzünk egy átlagos pop mixet, amiben dobok, basszus, billentyűsök, gitárok, ének és vokálok találhatóak. Ha abból indulunk ki, hogy ezt úgy szeretnénk keverni mintha élőben lett volna felvéve egy nagyméretű teremben, akkor az egyszeri hangmérnök -szem előtt tartva a helyiség virtuális létrehozását- minden sávot ugyanarra a -nagyméretű teremre állított- zengetőre küld. Ebben az esetben sajnos a mix leginkább egy rossz akusztikájú sportcsarnokban megtartott koncertre fog hasonlítani, nem pedig egy kiadott CD-re.
A megoldás, ha csak a legfontosabb sávot, esetleg sávokat küldjük nagyméretű zengetésre, a többit "normál" módon zengetjük csak. Agyunk ezt úgy fogja érzékelni, mintha minden hangszer ugyanabban a nagyméretű helységben szólna. Ez is pszichoakusztika. Ezzel a megoldással elkerülhetjük, hogy a sávok összemosódjanak, a mix pedig ködössé váljon. Hogy mely sávokat zengetjük nagyobb helyiségben, azt mi döntjük el, az adott feladattól függően. A fenti példa esetében egyértelmű, hogy elsősorban az éneket fogjuk választani, amennyiben ez elegendő nagy-tér érzetet ad. Ha nem, válasszunk mellé egy további sávot, ami jellegénél fogva hosszú lecsengéssel sem ködösíti el a mixet. Ilyen lehet pl. egy vonós, vagy szintetizátor pad jellegű hang. Természetesen, amikor az ének nem szól, előfordulhat hogy átmenetileg megszűnik a nagyméretű hangzás. Ezekre az időszakokra valamely más hangszernek kell átadni az ének szerepét. Ha a kompozíció tartalmaz hangszeres szóló részt, akkor a szólót játszó hangszert is küldhetjük a hosszú zengetőnkre, ezzel szintén kialakíthatjuk a nagyterem hangzást.
Tipp:
Ha pl. a dobkészletünknek szeretnénk nagyterem hangot adni, sokszor elég, ha csak a pergődobot küldjük hosszú lecsengésű zengetőre. Ebben az esetben a többi dobhang nem ködösíti el a mixet, de mégis nagyméretűnek halljuk a kialakult hangzást.
Maszkolási hatás
Mint már tudjuk, a maszkolási hatás miatt az azonos hangszóróból érkező hangosabb frekvenciák elnyomják a halkabbakat. A zengetés általában halkabb mint a forráshang, így zengetéskor ez a jelenség alapvetően fennáll. Ennek kiküszöbölésére alkalmazhatunk egy régi trükköt, amit legelőször talán Eddie Van Helen gitárszólóján hallhattunk. A lényeg, hogy a zengetés és a forráshang nem ugyanabból a hangszóróból érkezik. Vagyis normál sztereó esetben az egyik CSAK a jobboldalról szól (100% jobbra panorámázva) a másik CSAK a baloldalról. Így teljesen elkerülhető a maszkolási hatás, amivel egy sokkal tisztább hangzást tudunk elérni. Érdekes módon, az agyunknak nem jelent problémát, hogy a visszhang az "ellenkező" irányból érkezik mint a forráshang, azt teljesen egybefüggőnek fogja hallani! Ez persze nem csak hosszú lecsengésű zengetésre igaz, hanem mindegyikre.
Szintén sokat "tisztíthat" egy sűrű mixen, ha nem minden sávon alkalmazunk sztereó zengetést! Erről azonban egy másik részben olvashatunk majd részletesen!
Túlzott zengetés
A túlzásba vitt zengetés (túl hangos zengetés) nem csak a térérzetet csökkentheti, de elhomályosítja a mixet is. Ez nem csak abban nyilvánul meg, hogy az egyes frekvenciákat elmaszkolja az erős zengés, de a tranziensek is csökkennek, ami csökkenti a dinamikát és a tiszta hangzást. Ilyenkor csökken a szeparáció az egyes sávok között, azok összemosódnak és érthetetlen lesz minden.
Alapvetően elmondható, hogy minél hangosabb zengetést kap egy sáv, annál távolabb kerül a hallgatótól. A fontos, főszereplő hangszereket tehát érdemes kevésbé zengetni és így elől tartani, az alapvetően kísérő szerepet betöltőket -amik nem baj ha távolabb kerülnek-, viszont nyugodtan zengethetjük nagyobb jelszinttel is.
 |
| Mix paraméter Insert módban |
A zengetőket -akárcsak az összes többi effektet- kétféle módon használhatjuk. Vagy Insert, vagy Send-return módon. A két módszer között -a zengető beállítását illetően- csak a zengetési arány beállítása tér el!
Insert használat esetén elengedhetetlen a MIX paraméter megléte és helyes beállítása. Bár ez a mód nem biztosít minden zengetési feladatra teljes megoldást, mondhatjuk úgy is, hogy a kettő közül ez az egyszerűbb, főként ha csak 1-2 sávon használjuk. Bár csak és kizárólag Insert móddal is elkészíthetünk egy mixet, a zengető használatára alapvetően a send-return mód javasolt.
Ha egy zengetőre egyszerre több sávot is szeretnénk küldeni, akkor ezt csak send-return módban tehetjük meg. Mint azt már az előző részben megtanultuk, ilyenkor a zengetőben a szárat jelet teljesen ki kell kapcsolni, és a zengetési arányt mindig a sáv(ok) send jelszintjével állítjuk be, nem pedig a MIX paraméterrel, vagy a visszatérő csatorna faderével! Ebben az esetben nem szükséges, hogy a zengetőn legyen arány beállítási lehetőség. Tehát ha több sávot is küldünk egy zengetőre, annak visszatérő faderét (jelszintjét) tartsuk célszerűen mindig 0dB-en, arány paraméterét (mix vagy wet) pedig 100%-on!Az eddigi próbák alkalmával a Send jelszintünk 0 dB-en volt, ami elég magasnak mondható. Ezt azért csináltuk így, hogy a próbák során jól hallható legyen az egyes paraméterek hatása. A legtöbb esetben azonban nincsen szükség ilyen erős zengetésre! A helyes arány megtalálásában leginkább fülünk lehet a segítségünkre, hiszen csak mi tudjuk meghatározni, hogy mikor mennyi visszhangra (zengetésre) van szükség. Vagyis sajnos nincsen olyan műszer vagy mérő berendezés, ami ebben segítséget nyújthat. (Ez csak részben igaz, mert pl. a zengetés fázishelyes szélességét ellenőrizhetjük egy goniométeren, de erről majd később esik szó.)
Tipp:
A most következő érékek nem tekinthetőek szabálynak és senki ne vegye őket mindenképpen követendő példának! Az általánosan használt send jelszintek -18 és -3dB között helyezkednek el. Természetesen ha szükséges, ennél alacsonyabb és magasabb értékeket is nyugodtan alkalmazhatunk!!! Amire használhatjuk ezt az információt, az sokkal inkább a hibakeresés. Ha valami nem stimmel a zengetésünkkel kapcsolatban és ebből a sávból kieső értéket látunk több send-en is, érdemes a zengetőnket, vagy annak paramétereit felülvizsgálni.
Zengetés vs stílusok
 |
| EMT-250 az örök klasszikus |
Minden korszaknak megvannak a saját hangzási jellegzetességei, amiket általában az akkor rendelkezésre álló technika is nagyban befolyásolt. Ma például csak akkor készítünk 80-as évekre jellemző mixet, ha ez a produkció koncepciója, egyébként általánosságban elmondható, hogy a zeneipar inkább az aktuális divatnak megfelelő hangzást várja el. Bár az egyes korszakok jellegzetességeit az akkor alkalmazott zengetők nagyban befolyásolják, vannak időtlen klasszikusok is, amik még mindig nem mentek ki a divatból.
Tippek és trükkök...
Ha gyorsan és egyszerűen akarunk jó eredményt elérni, akkor az egyes sávok zengetési arányainak beállítását soha ne SOLO módba kapcsolva végezzük el! Vagyis úgy állítsuk be a sávok zengető csatornára érkező SEND jelszintjét, hogy eközben az összes sáv hallható. Természetesen könnyen előfordulhat, hogy egy-egy sáv beállítása után a kialakult hangzás miatt az előzőleg beállítottakat módosítani kell, ez természetes jelenség, ne gondoljuk problémának.
Hangforrás távolsága
Ha egy a természetben is megtalálható jelenséget szeretnénk mesterségesen létrehozni, megérteni, érdemes mindig a valóságban megtalálható eredetijét tanulmányozni. Esetünkben most a zengetési arányról van szó, nézzük tehát hogy miként tanultuk ezt meg gyerekkorunk óta.
Ha egy meglévő helyiségben tartózkodunk és ott csend van, valószínűleg kizárólag hallás útján nem tudjuk meghatározni a helyiség méretét, és egyéb jellemzőit. Viszont ha meghallunk egy hangot, akkor abból már nagyon sok mindent megtudunk! Ha pl. a hang hozzánk egészen közel helyezkedik el, akkor -annak hangosságától függően- miközben hallható, nem sok visszhangot hallunk. Amikor elkezd távolodni, a hang egyre halkabbá válik, ezzel párhuzamosan a visszhangok egyre erősebbek lesznek. Egy nagyméretű teremben pl. egy távol lévő ember tapsának szinte csak a visszhangjait halljuk, ha mi tapsolunk, akkor pedig sokkal erősebben halljuk a tapsunkat, mint a visszhangot. Emellett a visszhang megérkezésének ideje és lecsengése alapján tudjuk, hogy mekkora és milyen anyagú helyiségben vagyunk.
Tipp:
A hangforrás távolságát a zengetési arányon kívül befolyásolja az előkésleltetés (pre-delay) és a zengés felfutási ideje is. Ezekről a paraméterekről azonban majd a térbeliség beállításáról szóló részben olvashatunk részletesebben.
Egyszerűen fogalmazva tehát a zengetési jelszint és a direkt hang arányának változtatásával tudjuk a forráshangot a zengetővel létrehozott virtuális térben a hallgatóhoz közelebb vagy tőle távolabb helyezni. Ha ezt az arányt folyamatosan változtatjuk, akkor a hangforrás a térben távolodik vagy közeledik.
Tipp:
A zengetés azért (is) küldi hátrább (tőlünk távolabb) a hangokat, mert csökkenti a bennük lévő tranziensek jelszintjét. Vagyis "elpuhítja" azokat. Ezáltal azonban egy egységesebb hangzást is kapunk, ami nagyban hozzájárul a "profi" megszólaláshoz. Végülis pont ez lenne a keverés célja nem? Az egységes, kiegyensúlyozott hangzás megteremtése.
Arányok vs hangforrások
Mint már tudjuk, a zengetési arány értéke alapvetően befolyásolja, hogy az adott hangforrást milyen távolról érkezőnek halljuk, más szóval, hogy milyen messzire van tőlünk. Az egyes hangszerekre (sávokra) használt ideális zengetési arányokat tehát alapvetően az alapján érdemes meghatározni, hogy milyen messzire szeretnénk őket elhelyezni. Bár ez inkább már a 3D mix témakörébe tartozik -és erről majd egy következő részben lesz részletesen szó- azért már most is belekóstolhatunk a dolgokba.
Mindemellett érdemes figyelembe venni az egyes hangforrások (sávok, hangszerek) frekvencia és tranziens jellemzőit is. Például a legtöbb természetes (valóságban is létező) helyiségben az alacsony frekvenciák mindig hosszabban szólnak, mint a magasak. Tehát ha egy fuvola és egy basszusgitár hangját ugyanolyan mértékben zengetjük meg, akkor nagy valószínűséggel a mély hangokat játszó basszus mindig hosszabban fog szólni, mint a magasakat játszó fuvola. Ilyenkor -ha az eltérő tonalitású sávokat egyazon zengetőre küldjük- érdemes az arányaikat a fentiek szerint kompenzálva beállítani. Még jobb megoldás -ha van rá lehetőségünk-, különálló zengetőkre küldeni őket, amiken a különböző igényeknek megfelelő hangzást állítunk be.
Néhány hangszer-specifikus tipp:A lábdob és basszus 0% zengetést kapjon. A zengetés nélküli hangok mindig sokkal dinamikusabbak és tisztábbak! Ez elsősorban a modern stílusú zenékre érvényes, nyilván egy naturális hangzású jazz, népzenei vagy szimfonikus stílus esetében a szárazon rögzített lábdob és a basszus is zengetést kell hogy kapjanak, pont úgy mint az összes többi hangszer, hiszen ezzel szimuláljuk a természetes hangzásukat.
Alkalmazzunk több zengetést a tamokon és a cintányérokon, mint a pergőn. Ezek általában kevesebbszer szólalnak meg mint a folyamatosan hallható pergődob, így nem mossák össze a mixet, viszont nagy teret képesek létrehozni és nem kerülnek a pergő elé.
Alkalmazzunk annyi zengetést a gitárokon és a billentyűkön, hogy éppen hogy az ének mögé kerüljenek, de még ne kerüljenek a pergő mögé.
Az éneket csak kicsit szórjuk szét a zengetővel, hogy amennyire csak lehet közel maradjon. Ezáltal mindig érthető és tiszta marad.
Azonos jellegű hangok zengetése
Mint már volt róla szó, a mixnek "jót tesz" ha viszonylag kevés számú zengetőt használunk, mert így egy egységesebb hangzást kapunk, a zene sokkal inkább élőnek tűnik, pont mintha egyszerre lett volna rögzítve minden sáv, egyazon helységben. Az azonos típusú és azonos szerepet betöltő hangokat már csak az erőforrás takarékosság miatt is célszerű egyazon zengetőre küldeni, pl. az összes ritmusgitárt vagy az összes fúvóst egyformán zengetjük. Természetesen ha ezen hangszerek közül valamelyik szólót játszik, azt -ha szükséges- érdemes külön feldolgozni mind EQ, kompresszor és zengetés, valamint visszhangosítás szempontjából.
Ennek teljesen ellentmond, hogy a nagyon eltérő jellegű hangokat nagyon eltérő helyiségbe érdemes helyezni. A legjobb példa a rövid és erőteljes tranzienseket tartalmazó dobhangok és ennek ellentéte a tranziensben szegény vonósok. Az előbbit kisméretű, az utóbbit nagyméretű helyiségbe jobb helyezni.
Egyszerű megoldás lehet ilyen esetben, ha a nagyon eltérő sávokat más arányban küldjük ugyanarra a zengetőre. Tehát az előző példával éve, a mélyebb tonalitású éneket alacsonyabb jelszinttel, mint a magasabbat. Egy soksávos kórus felvétel esetében például bevált szokás, hogy a sávokat egyetlen csoportba rendezzük, majd ezt a csoportot EQ-zzuk, kompresszáljuk és zengetjük. Ebben az esetben azonban a mélyebb hangfekvésű és a magasabb hangok más zengetési igénye nem megoldható. Ilyenkor -ha szükséges- érdemes a csoportot megfelelő számú részre felosztani, és a basszus hangfekvést másképp effektezni, mint a szopránt.
Zengetési arány beállítása a gyakorlatban
Az eddigi próbáknál a direkt hang és a zengetés jelszintje egyaránt 0dB volt, vagyis az arány 1:1. Ha ezt lefordítjuk a zengetőkben általában alkalmazott értékekre, akkor ez MIX 50%-ot jelent (50-50%, ha a zengető dry/wet paraméterrel rendelkezik).
 |
| Nagyításhoz katt a képre! |
Aki most azt gondolja hogy nem történik zengetés, bizony nagyon helyesen hallja a helyzetet. A pluginben lévő MIX paraméter 0%-on áll, ami azt jelenti, hogy 0%-ban halljuk a zengetőt. Ilyenkor (fejhallgatós lehallgatás esetében) a zene a fejünkben szól. Kezdjük most lassan emelni a MIX paraméter értékét! A zene a fejünkből egyre inkább egy szobába helyeződik át. Ha még tovább növeljük a zengetés arányát, akkor pedig a létrejött virtuális helyiségünkben tőlünk egyre távolabb kerül, egészen addig, amíg el nem érjük a 100% értéket! Ez azt jelenti, hogy most 100%-ban halljuk a zengetőt és 0%-ban a száraz bejövő jelet, vagyis a direkt hangot. Ennek megfelelően aki egy kis logikával rendelkezik már nyilván kitalálta, hogy az 50%-os érték azt jelenti, hogy fele-fele arányban halljuk a száraz és a zengetett hangot. Ellentétes irányban haladva a MIX csökkentése egyre közelebb hozza a zenét, egészen addig amíg végül (0% értéknél) bekerül a fejünkbe.
Tipp:
Ha megfelelő a hangszórós lehallgató rendszerünk, akkor ezt a távolodás-közeledés érzetet sokkal jobban érzékelhetjük azon, mint a fejhallgatón! Ezért a továbbiakban térjünk vissza a monitoros lehallgatásra és csak az összehasonlítás kedvéért vegyük fel néha-néha a fülest!
Tipp:
A Valhalla VintageVerb-ben nagyon jól érzékelhető az imént említett méret változtatás ha a fenti paramétereket megtartva a lecsengés idejét (Decay) 0,2 sec-ra állítjuk be!
 |
| Mix paraméter Send módban |
Próbáljuk ki ezt a technikát is! Kapcsoljuk ki a maszter buszra elhelyezett zengetőnket és küldjünk minden sávot a már meglévő zengető csatornánkra Send-en keresztül! A küldési jelszint és mód az eddigi beállításokkal egyezően 0dB és post fader legyen, és hogy halljuk is a zengetést, ne felejtsük el törölni a némítást a visszatérő csatornáról!
Ha most elindítjuk a lejátszást, nagyjából az előző próba szerinti 50%-os hangzást kell tapasztalnunk, hiszen most mind a direkt hangok, mind a zengetés azonos jelszinttel, azaz 0dB-en kerül a maszter buszra. (Ezt ellenőrizhetjük is, ha némítjuk a zengető visszatérő csatornáját és bekapcsoljuk az 50%-os mixre állított zengetőt a maszter buszon.)
A tisztán csak zengetett hangzást tehát normál esetben nem tudjuk send-return módon megoldani. Ehhez "különleges" beállításokat kell tennünk, vagyis valami módon elérni, hogy a sávok jele ne kerüljön a mixbuszra, csupán csak a zengető csatornára. Erre használhatjuk akár a pre-fader send módot is, ilyenkor a sávok fader-ét teljesen le kell húznunk, azonban ebben az esetben sem tudunk egyszerűen arányt állítani az összes sávon egyszerre, mert ehhez a sávok fader-ét együtt kéne mozgatnunk. Ez persze a legtöbb DAW-ban egyszerűen megoldható egy csoport létrehozásával -ha erre van szükségünk-, de alapvetően nem sok értelme van.
Ne tegyünk most ennél nagyobb kitérőt, maradjunk annyiban, hogy ha csak a zengetett hangot szeretnénk használni, akkor érdemes erre egy külön buszrendszert felépíteni és automatizálni, vagy insert módon használni a zengetőt. Ez utóbbi esetben vagy minden sávra elhelyezünk egyet (magas CPU használat, nehézkes zengető beállítás), vagy a kellő sávokat egy buszra küldjük és azon helyezzük el a zengetőt. Ebben az esetben az ide kerülő sávokat ne küldjük a maszter buszra, hiszen akkor csak egy sima send-return effektezést valósítanánk meg.
Zengetési arány az egyes sávokon
Már tudjuk, hogy a zengetés és a direkt hang arányával alapvetően a hang hallgatótól mért távolságát tudjuk beállítani. Bár a próbában eddig csak teljes zenén alkalmaztuk a zengetőt, most itt az ideje a "valódi" használati mód kipróbálásának, vagyis a sávonkénti zengetésnek!
Indítsuk el a lejátszást és figyeljük meg az énekesünk tőlünk mért "távolságát". Ez -mondhatjuk- nagyon közelinek tűnik. Kezdjük emelni a SEND jelszintet és figyeljük hogyan változik az ének! Ha úgy érezzük, hogy hallunk valami változást, akkor a zengető visszatérő csatornájának némításával (MUTE) tudjuk ellenőrizni a különbséget a száraz és a zengetett hangzás között!
Kb. -6 dB Send szintig szinte alig tapasztalhatunk változást, ekkor viszont már jól hallható a térbeliség létrejötte. Mint már tudjuk, ezt nem igazán halljuk, sokkal inkább érezzük, főleg akkor, amikor lenémítjuk a visszatérő csatornát (vagy a Send-et). Ilyenkor az ének középre ugrik és egy kicsit el is tompul, ahogyan annak lennie kell.
Hallhatjuk tehát, hogy a keverési arány változtatása send-return zengetéskor ugyanazt a pszichoakusztikai hatást eredményezi, mint az Insert módon történő alkalmazáskor, vagyis a hangforrást egyre távolabbra helyezi a hallgatótól. Egyetlen kivétel, hogy itt nehezen valósítható meg a 100%-ban csak zengetett hangzás, de ez nem is probléma, hiszen mint azt szintén hallottuk, erre normál esetben nincs is szükség. Keveréskor tehát az egyes sávok zengetési arányait úgy állítsuk be, hogy az megfeleljen egy általunk elképzelt színpadképnek. Pl. az éneket hozzánk közelebb, a gitárokat egy kicsit hátrább, a dobokat pedig még hátrább helyezzük. Ha így fogjuk fel a kérdést, akkor máris sokkal egyszerűbben tudjuk majd megtalálni a kívánt értékeket!
Nagy tér közeli hangforrással
Néhány próbával ezelőtt már megállapítottuk, hogy nagy tér illúziójának megteremtéséhez hosszú lecsengési időt kell alkalmaznunk, de sajnos ebben az esetben azt is tapasztaltuk, hogy a hangforrás a hallgatótól távolabbra kerül. Természetesen hangok nem csak kisméretű helyiségekben szólhatnak a hallgatóhoz közel, hanem bármilyen méretűben, vagyis nem lehetetlen ezt létrehozni! Mit tehetünk tehát akkor, ha nem egy nappaliba, vagy kis szobába, hanem mondjuk egy operaházba, vagy egy nagy csarnokba szeretnénk a mixünket, vagy annak egyes részeit elhelyezni úgy, hogy pl. az énekesünk tőlünk csak pár méterre állónak hasson?
Ahogy már megszokhattuk -és megtanultuk- elsőként a térbeliség érzése teremtődik meg, amit még nem igazán hallani, inkább érezni lehet. Ez szerintem a példa szerinti sáv és zengetőbeállítás esetében kb. -19 és -16dB Send jelszint között hallható. Teszteljük le a zengető visszatérő csatornájának némításával, ahogy már megszoktuk! Figyeljünk meg itt egy érdekes jelenséget! Maga a térbeliség gyakorlatilag folyamatosan érzékelhető, de a zengés (visszhang) csak az ének szüneteiben! Ez nem csoda, hiszen az ének sokkal hangosabb mint a zengetés, ezért elnyomja azt. Mindez azonban a valóságban is így történik, hiszen egy nagyméretű teremben a hozzánk közel álló énekes (hangforrás) hangját sokkal hamarabb és sokkal hangosabban is halljuk, mint a visszaverődő hangokat!
Természetesen a kellő arány beállításakor nem csak a send jelszintet korrigálhatjuk, hanem az ER és lecsengés idejét is! A feladatunk ilyenkor, hogy ezt a három alap paramétert (a valóságban ennél többet, de erről majd később) addig hangoljuk egymáshoz, amíg a kívánt közelség és teremméret létre nem jön. Használjuk a már megtanult iterációs technikát!
Tipp:
Ha elveszünk a helyes arány megtalálásában, tartsunk szünetet, vagy legalább pár ütem erejéig némítsuk a zengető visszatérő csatornáját, hogy amikor majd visszakapcsoljuk, jobban halljuk a beállított arányt. Jó módszer lehet az is, ha a Send jelszintet húzzuk le, majd fel és ilyen ide-oda mozgatással keressük meg azt az értéket ami már nem túl kicsi, de nem is túl nagy! Ez a módszer természetesen nem csak a nagyméretű helyiségeknél használható!
Mivel az előzőekben már megállapítottuk, hogy Solo módban kb. -15dB send jelszint már megfelelő teret, de még nem túl távoli hangzást ad, állítsuk most be ezt! Töröljük a SOLO módot és indítsuk el a lejátszást az összes sávval együtt. Na! Mi történt?! Eltűnt a zengetésünk, sőt a visszatérő csatorna némítása sem okoz változást...
Amikor a zene elnyomja a zengetést...
Ez a jelenség azonban nem csak Solo módban történő beállításkor tapasztalható, hanem bizonyos kompozíciók esetén is. Ha egy halkabb, kevesebb hangszert tartalmazó rész után egy hangosabb/dúsabb következik, könnyen előfordulhat, hogy az első résznél megfelelő térbeliséget adó zengetés az utóbbinál gyakorlatilag megszűnik. Ebben az esetben a legtöbben vagy felhangosítják a zengetőt, vagy növelik a lecsengési időt, amitől ugyan a zengés jobban hallható lesz, de ezzel együtt a teljes mix is elhomályosul, dinamikátlanná válik, mivel minden zengetett sáv egy kicsit távolabbra helyeződik. Amikor ezután a zenemű ismét egy halkabb/finomabb részhez ér, az erősebb zengetés már túlzott lesz.
A problémára több megoldás is létezik. Az egyik -talán legegyszerűbb- a zengető paraméterek, és/vagy a Send jelszintek automatizálása a megfelelő helyen a megfelelő értékekre. A másik kicsit kevésbé egyszerű, de talán sokkal profibb megoldást adó módszer, ha maga a kompozíció úgy van felépítve, hogy a halk részeken csak kevés hangszer hallható, míg a hangos, dinamikus részek nem igényelnek nagy teret. Ez persze már nem a hangmérnök dolga, sokkal inkább a zeneszerzőé vagy a produceré.
Nagyterem próba
Próbáljuk ki most ezt az utóbbi módszert, persze csak a móka és a tanulás kedvéért! Némítsuk az összes sávot, kivéve az éneket (10-LeadVox), az akusztikus gitárt (06_AcGtr) és a zongorát (09_Piano). Indítsuk el a lejátszást! Bár már csak nagyon kevés hangszer játszik, az ének még mindig nem helyeződik a nagy térbe, mert a gitár és a zongora még mindig elnyomja a zengetését.
Nézzük mi történik, ha emeljük a Send jelszintjét -15dB-ről. Ahogy várható volt, a teremhangzás megjön, de ezzel együtt az ének hátrább helyeződik és el is ködösíti a mixet. Állítsuk hát vissza, mondjuk -12dB-re. A probléma tehát most nem csak az, hogy a hangszerek túl hangosak és elnyomják a zengetést, hanem hogy az ezt megoldó zengető beállítás viszont túl hátra helyezi az éneket és elködösíti a mixet. A megoldás kézenfekvő lenne, halkítsuk le a hangszereket (vagy hangosítsuk fel az éneket). Ez a legtöbbször akár jó is lehet, ha nem borul fel a sávok között már kialakított hangerő arány, hiszen a hangosabb hangot mindig egyben közelebbről érkezőnek is halljuk! De ha ilyen egyszerű megoldást választunk, nem tanulunk meg egy újabb technikát!
Azt gondolom, hogy ezt a kis kitérő feladatot ezzel meg is oldottuk, ugyanis a nagyméretű terem hangzás megvalósult, a szóló szerepet betöltő ének szól hozzánk legközelebbről, míg a két kísérő hangszer kicsit távolabbinak hallatszik. A visszatérő csatorna némításával történő teszteléskor pedig megbizonyosodhatunk róla, hogy az alkalmazott zengetéstől a mix nem válik elmosottá, az ének tiszta és érthető marad!
Nagy tér vs tiszta hangzás
Ha a fentiek ellenére dinamikus, dús, hangos kompozíciót kell nagyméretű terembe helyezni úgy, hogy a hangzás mégis tiszta maradjon, akkor sajnos elvesztünk! Legalábbis akkor, ha nem ismerjük a hangmérnökök egyik trükkjét! A titok pedig, hogy nem szabad minden sávot hosszú lecsengésű nagyméretű helyiségbe helyezni!
Nézzünk egy átlagos pop mixet, amiben dobok, basszus, billentyűsök, gitárok, ének és vokálok találhatóak. Ha abból indulunk ki, hogy ezt úgy szeretnénk keverni mintha élőben lett volna felvéve egy nagyméretű teremben, akkor az egyszeri hangmérnök -szem előtt tartva a helyiség virtuális létrehozását- minden sávot ugyanarra a -nagyméretű teremre állított- zengetőre küld. Ebben az esetben sajnos a mix leginkább egy rossz akusztikájú sportcsarnokban megtartott koncertre fog hasonlítani, nem pedig egy kiadott CD-re.
Tipp:
Ha pl. a dobkészletünknek szeretnénk nagyterem hangot adni, sokszor elég, ha csak a pergődobot küldjük hosszú lecsengésű zengetőre. Ebben az esetben a többi dobhang nem ködösíti el a mixet, de mégis nagyméretűnek halljuk a kialakult hangzást.
Maszkolási hatás
Szintén sokat "tisztíthat" egy sűrű mixen, ha nem minden sávon alkalmazunk sztereó zengetést! Erről azonban egy másik részben olvashatunk majd részletesen!
Túlzott zengetésA túlzásba vitt zengetés (túl hangos zengetés) nem csak a térérzetet csökkentheti, de elhomályosítja a mixet is. Ez nem csak abban nyilvánul meg, hogy az egyes frekvenciákat elmaszkolja az erős zengés, de a tranziensek is csökkennek, ami csökkenti a dinamikát és a tiszta hangzást. Ilyenkor csökken a szeparáció az egyes sávok között, azok összemosódnak és érthetetlen lesz minden.
Alapvetően elmondható, hogy minél hangosabb zengetést kap egy sáv, annál távolabb kerül a hallgatótól. A fontos, főszereplő hangszereket tehát érdemes kevésbé zengetni és így elől tartani, az alapvetően kísérő szerepet betöltőket -amik nem baj ha távolabb kerülnek-, viszont nyugodtan zengethetjük nagyobb jelszinttel is.
Zengető a zengetőn
A legtöbb hangszernek jót tesz egy alap térhangzás, sőt az alapvetően akusztikus hangszereket enélkül természetellenesnek halljuk. Ez azért van, mert már kisgyerekkorunktól fogva -hála a filmeknek- így ismerjük őket, ezt szoktuk meg. A legjobb példa a szimfonikus zenekarokban hallható hangszerek, pl. a vonósok. Ezek hangereje általában nem alacsony, és mivel játék közben közel helyezkednek el a padlóhoz, így az onnan visszaverődő hanghullámok alapvetően meghatározzák a jellegzetes hangjukat.
 |
| Amplitube gitárerősítő szimulátor teremhangzásának beállítása |
Ha olyan zenén vagy hangokon dolgozunk amik teljesen szárazon kerülnek felvételre, akkor ezekből hiányzik ez az alap térbeliség. Érdemes ezeket elsőként -akár insert módon- egy kis tér hozzáadásával "valódibbá" tenni, így jobban beleillenek az agyunk által már megtanult hangzások közé. Ezek pl. a szintetizátorokból, vagy gitárokból közvetlenül (DI, majd erősítő szimuláció) felvett hangok, a nagyon közeli mikrofonozással készült felvételek, vagy a virtuális hangszerekből kijövő hangok. A célra kiválóan használható pl. a Waves-Trueverb, vagy az ingyenes cytoSonic-Space360, de gyakorlatilag bármely más zengetőt is használhatunk, ami képes megfelelő minőségű korai visszaverődéseket előállítani (pl. Valhalla zengetők).
Eközben a térbeliség megteremtés közben figyeljünk oda a korai visszaverődéseknél már megismert frekvencia kiemelésekre, vagyis a virtuális helyiségünk frekvenciamenetére! Ez képes olyan szinten befolyásolni a hangzást, hogy az sokkal rosszabb, vagy akár sokkal jobb is lesz! Ezért a legjobb, ha addig kísérletezünk a helyiség paramétereivel, amíg el nem érjük a legkedvezőbb hangzást. Ez a folyamat megfelel annak, amikor a hangmérnök eldönti, hogy az egyes hangszerek a helyiség mely részén kerüljenek felvételre. Bár a konvolúciós zengetők rendkívül élethű térhangzást adnak, a részletes beállítási lehetőségeket általában nem biztosítják, így egy algoritmikus zengetővel sokkal nagyobb befolyásunk van a kialakuló hangzás felett.
A legtöbb mai szintiben (virtuális hangszerben) találunk beépített zengetőt. Ha ezeken nem csak egy alap térbeliséget szimuláló programot állítunk be, és a felvételt úgy készítjük el, hogy ezeket a zengetőket nem kapcsoljuk ki, akkor keveréskor ezekre a sávokra gyakorlatilag hiába teszünk újabb zengetőket, nem kapunk jobb hangzást! Ez igaz a gitár effektekre és pedálokra is! Ha tehát a hangszer zengetője nem megfelelő a mixhez, inkább kapcsoljuk ki. Sőt inkább úgy mondanám, hogy mindenképpen kapcsoljuk ki felvételkor, és a zengetést a keverés során később adjuk hozzá, a mixben használt zengetőkkel!
Arány-összefoglaló
Attól még, hogy most leginkább az ének sávon végeztük el a próbákat, a többi sáv esetében is pont ugyanazokat a módszereket kell követni, ebben a tekintetben nincsen különbség az egyes hangszerek között! Vagyis ha megvan az elképzelt színpadképünk, már nincsen más dolgunk, mint a fenti módszerekkel az egyes hangszereket elhelyezni benne. Figyeljünk azonban oda arra, amit eddig már tudunk ebben a témában!
- A zengetési arányokat mindig a teljes mix hallgatása közben állítsuk be, mert a sávokról érkező erősebb hangok elnyomják a sokkal halkabb zengetést, így a SOLO módban megfelelőnek talált zengetést a mixben könnyen lehet hogy nem fogjuk hallani!
- Egy alap térbeliség mindenképpen jót tesz minden sávnak, de ezt nem igazán halljuk visszhangnak, sokkal inkább érezzük.
- A zengetés minden esetben távolabb helyezi a hangot a hallgatótól, annak függvényében, hogy milyen jellegű zengetést és arányt állítottunk be!
- A zengetés csökkenti a tranzienseket (azok "erejét"), vagyis a nagyméretű, hosszú lecsengésű zengetés összemossa az erős tranziensekkel rendelkező hangokat. Ilyenek pl. a dobhangok, basszus, gitár, stb. Ezáltal kevésbé dinamikus, háttérbe kerülő hangzást kapunk.
- Akár egyetlen sáv zengetése is képes az egész mixnek térbeliséget adni, tehát nem szükséges minden sávot zengetni, sőt ettől inkább csak csökkent dinamikát, összemosott mixet kapunk. Csak azokat zengessük, amiket feltétlenül fontos!
- Nem lehet egyszerre az összes sáv elől, a színpadon sem állhat minden zenész ugyanabban a pontban! Döntsük el melyik sávok főszereplők -őket helyezzük előre-, a kíséretet, háttérhangokat pedig hátrább.
Nem tudjuk még a hangok tonalitását megadni, elkülöníteni és kontrasztot adni nekik. Ezekkel a dolgokkal (legalábbis egy részükkel) a következő részben fogunk részletesen megismerkedni.
Addig is mindenkinek eredményes keverést kívánok!
A következő részhez katt ide...
Felhasznált irodalom:
https://www.youtube.com/watch?v=ajN2XZFlg60
https://www.youtube.com/watch?v=nVXNEXiVZK8
https://www.youtube.com/watch?v=9vFgleu6fD8
https://valhalladsp.com/2011/01/21/reverbs-diffusion-allpass-delays-and-metallic-artifacts/
https://ledgernote.com/columns/mixing-mastering/mixing-with-reverb/
https://valhalladsp.com/2011/05/04/valhallaroom-early-reflections-versus-early-energy/
https://valhalladsp.com/2015/11/18/valhallaplate-diffusion-and-presets/
https://valhalladsp.com/2010/06/07/diffusion-vocals-and-real-rooms/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése