Zengetés tonalitása-1. Elmélet

A tonalitás zenei értelemben azt jelenti, hogy mely hangnemen alapul az adott zene(mű). Bár mi is zenével, pontosabban zenei felvételek keverésével foglalkozunk, a mai részben mégsem ezzel, hanem a tonalitás szó egy másik jelentésével fogunk foglalkozni, ez pedig a hang frekvencia-összetevői szerinti jellege.

Ha hallunk egy hangot, általában könnyen el tudjuk róla dönteni, hogy az inkább mély vagy inkább magas jellegű. Ezen felül megkülönböztethetünk tompa és éles hangokat is, az előbbiben kevés, az utóbbiban sok a magas (és közép) frekvencia. Sokszor használjuk ezekre a meleg, sötét és hideg, fényes, világos jelzőket is, mert általában a meleg simogató és puha, a hideg inkább szúrós, hegyes, éles. Ebből következik, hogy ha valaki azt mondja hogy meleg hangzás, akkor arra kell gondolni, hogy kevés benne az éles, magas frekvencia, emellett pedig nem érezzük kellemetlenül szúrósnak, ami a benne lévő tranziensek csökkent tartalmából adódik. Ez utóbbi a tranziens csúcsok lekerekítése miatt van, ez jellemző például az elektroncsöves eszközök hangzására is.


Frekvencia tartalom:
A tonalitás -a továbbiakban mint jellemző frekvencia-összetevő- nem csak a forráshangok esetében jelenik meg, hanem a zengetésben is. Ennek magyarázata nagyon egyszerű! Amikor egy valóságban is létező helyiségben hallunk egy hangot, ehhez minden esetben hozzáadódnak a helyiségben keletkezett visszaverődések is. Ezek frekvencia-összetevőiből tapasztalataink alapján meg tudjuk állapítani például a falak jellegét, legalábbis azt, hogy azok kemények vagy puhák-e. A puha felületek sokkal kevesebb magas frekvenciát vernek vissza mint a kemények, ezzel együtt pedig a visszaverődések is hamarabb megszűnnek. Tehát elég jellegzetes és eltérő hangja van egy vastag kőfalakból készült katedrálisnak és egy kisméretű felvevő helyiségnek, aminek falait akusztikai elemekkel csillapították, netán házi-stúdióba sokszor használt szivacs+szőnyeg megoldással teljesen meg is szüntették a visszaverődéseket, legalábbis a magasabb frekvenciákon (az ilyen helyiségek teljesen természetellenes hangzást adnak!)

Interferencia kialakulása két szinusz hullám között

A visszaverődések tehát elárulják nekünk, hogy milyen anyagúak a falak, azonban nem csak erre, hanem egymásra is hatással vannak! Interferencia alakul ki közöttük, ezért a hangforrás hangzásának tekintetében egyáltalában nem mindegy, hogy az hol helyezkedik el az adott helyiségben. Ezt mi is könnyen kipróbálhatjuk, ha egy kisebb méretű szobában tapsolva sétálunk. Hallani fogjuk, hogy a szoba egyes részein hogyan változik meg a létrejövő taps hangja. Ebből következik, hogy pl. felvétel készítésnél egyáltalában nem mindegy, hogy a hangforrást (és a mikrofont) hova helyezzük el. Vannak olyan pontok, ahol pl. a pergődob élesebben, máshol testesebben szólal meg, attól függően hogy a visszaverődések által kialakuló interferencia mely frekvenciákat erősíti fel. A Valhalla VintageVerb pluginben nagyon jól hallható ez a hatás, amikor pl. dob hangokat zengetünk vele, és eközben a virtuális helyiségünk alakját, méretét változtatjuk. De erről részletesen majd később, a próbáknál!

Ha tehát egy valóságban is létező helyiség akusztikáját teljes mértékben szeretnénk szimulálni, akkor nem elég az előző részekben megismert paraméterek beállítása, ezek mellett a zengetés frekvencia tartalmát is meg kell határozzuk. Ezt közvetlenül a legtöbbször kétféleképpen tehetjük meg. Vagy ekvalizerrel, vagy csillapítással. Bár első ránézésre a kettő ugyanannak tűnhet, a valóságban egyáltalában nem ugyanazok, mert bár mindkettő szűrőket használ, a csillapítás az idő tartományban is jelentős szerepet kap. Ez azt jelenti, hogy a zengetés időtartama alatt a frekvencia-összetevők aránya nem állandó, hanem folyamatosan változik! Emellett a tonalitás mint jelleg meghatározó a 3D hangás kialakulásában is, mind a forráshangban, mind a zengetésben!

Tipp:

David Griesinger 1976-77-ben a Lexicon 224-es modell
prototípusának készítésekor

David Griesinger a Lexicon cég volt vezető tervezője (A 224-es modell megalkotója) rengeteg mérést végzett létező helyiségekben, hogy megismerje a hang zengetésének fizikáját. Ő azt találta, hogy a valóságban a zengetés a 16kHz feletti frekvenciákon gyakorlatilag nem létezik. Ez a levegő és a visszaverő felületek elnyelése és csillapítása miatt van így. Vagyis digitális zengetés estében elméletileg nincsen szükség 32 kHz feletti mintavételezésre. A vásárlók legnagyobb része viszont a számokat ismeri és nem a zengetés elméletét (és gyakorlatát), nekik pedig a marketingesek már születésüktől fogva a fejükbe verték, hogy a nagyobb mindig jobb. Ezért ma már a 96 kHz-es mintavételezést is sokszor kevésnek mondják, főként akiknek fontosabb a marketing mint a fizika.

Egy kis kitérő keretein belül emlékezzünk most vissza arra, hogy miért használunk mesterséges zengetést! A zene megjelenésével egy időben megjelentek a zene hallgatására használt helyek, majd később a helyiségek is. A zenészek és a hallgatók is hamar észrevették, hogy a hangszerek nem minden helyiségben adják ugyanazt a hangzást. Vagyis voltak és a mai napig is vannak olyan helyiségek, ahol a hangszerek -és így a zenék is- jobban szólnak. Természetes igény, hogy a felvételeken ezt a jobb hangzást szeretnénk megörökíteni, de sajnos az ilyen kiváló akusztikájú helyiségekből nagyon kevés található, így idő -és pénz- hiányában lehetetlen az összes felvételt ezekben elkészíteni. A megoldás tehát, ha ezt a kiváló hangzást adó akusztikát mesterséges úton állítjuk elő és adjuk hozzá a kevésbé szerencsés helyen történt felvételekhez. Vagyis az utólagos zengetés használatával nem csak az a célunk hogy térbeliséget adjuk hozzá a felvételhez, hanem az is, hogy jobbá tegyük, vagy feljavítsuk általa a hangzást.

Miért, mire és mikor használjuk a zengetés tonalitását?
Amint már az imént is volt róla szó, a zengetést elsősorban a hangzás jobbá tételére használjuk. Mit jelent az, hogy jobb? Nos a mi esetünkben -a zenei keveréskor- elsődleges feladatunk a mix kiegyensúlyozottságának megteremtése. Ezt nevezhetjük a mix jó hangzásának. Ez azonban nem csak az egyes sávok közötti egyensúly kialakítására és annak a teljes mű alatti megtartására vonatkozik, hanem a sávokon lévő hangok kiegyensúlyozottságára is. Ez utóbbit nevezhetjük a sávok jó hangzásának.

A különböző zengető algoritmusok -akárcsak a különböző valódi helyiségek- eltérő frekvenciatartományokat és dinamikai sajátosságokat emelnek ki (vagy nyomnak el), ezért a zengetőket nem csak a térbeliség kialakítására, hanem hangzásjavítóként is használhatjuk! Ilyenkor általában rövid lecsengést alkalmazunk és elsősorban a létrejövő hangzáshoz állítjuk be a paramétereket, nem pedig a térbeliséghez. Ha a térbeliség a célunk, akkor az egyes zengető paraméterek beállításakor elsősorban a tempót és a mélységet, szélességet, távolságot helyezzük előtérbe, azonban jó ha ilyenkor is odafigyelnünk arra, hogy a beállított paraméterek milyen hatással vannak az adott hang(ok) karakterére!

Ha a felvételre került sávok minden szempontból tökéletesek, akkor már nincs további dolgunk, egyszerűen rögzítjük a maszter kimenetet, vagyis elkészítjük a mester felvételt. Sajnos ez azonban az esetek 99,99%-ában nem így van. Ilyenkor nem tehetünk mást, mint addig módosítjuk az egyes összetevőket, amíg minden összhangba nem kerül. Ehhez használhatjuk a frekvencia és jelszint módosító eszközeinket (EQ, kompresszor, stb.), illetve többek között a zengetőinket is! Nézzük, hogy tonalitás szempontjából milyen javítási műveleteket végezhetünk el velük:

Kiegyenlítés
Mint már tudjuk, a különböző zengető algoritmusok különböző tonalitást állítanak elő. A lemezes zengetők például előszeretettel kezdenek csengeni egy adott frekvencián, a terem jellegűek pedig -a való világot utánozva- csökkentik a magas frekvenciák lecsengési idejét, és növelik az alacsonyakét, ezáltal némileg tompa hangzást produkálnak. Mire tudjuk ezt használni? Természetesen arra, hogy pótoljuk az adott sáv hiányosságait, vagyis csökkentsük a frekvenciamenetben található egyenetlenségeket.

Ha pl. olyan énekfelvételünk van ami túl harsány, túl erősek benne a magas frekvenciák, akkor ne lemezes (plate) típusú zengetőt válasszunk, hanem inkább terem (hall) típusút, mert ez kevésbé emeli ki a problémát okozó magas frekvenciákat. Ezáltal egy kontraszt jön létre a direkt hang és a zengetés között, ami testesebbé, természetesen melegebbé teszi a hangzást. Ugyanezt a trükköt bevethetjük például túl éles, túl magas gitároknál is! Ugyanakkor ha egy hang túl tompa, egy éles tonalitású zengetővel visszaadhatjuk neki a szükséges tisztaságot és csillogást. Mindkét esetben arra kell törekednünk, hogy a direkt hang és a zengetés összeadódásából létrejövő hangzás lehetőleg kiegyensúlyozott legyen. Természetesen csak olyan mértékben, amit a teljes mix megkövetel, hiszen a javított sávoknak a többivel is összhangban kell maradnia. Ha minden sáv éles és tiszta, akkor nem tűnik ki közülük egyik sem, vagyis egy egysíkú, unalmas mixet kapunk.

Miután már elértük a teljes kiegyensúlyozottságot, mindenki szeretné ha a mix ennél még jobb lenne. Ezt úgy érhetjük el, hogy folyamatosan irányítjuk a hallgató figyelmét. Erre a legjobb módszer, ha a főszereplő(k) mindig kiemelkedik a többi (háttér) sávhoz képest. Erre használhatjuk a kiemelést, vagy kihangsúlyozást.

Kiemelés

Ha jó mixet szeretnénk készíteni, akkor szükségünk van arra, hogy egy-egy hangszert (sávot) fontosság szempontjából a többi elé helyezzünk. Ezt persze több módszerrel is megtehetjük, azonban mindegyiknek ugyanaz a lényege, vagyis hogy a hallgató figyelmét felhívja az adott sávra. Ezt úgy érhetjük el, ha a többinél egy kicsit érdekesebbé tesszük, vagyis kiemeljük, kihangsúlyozzuk valamely előnyös oldalát, vagy ha ilyen nincsen, akkor pótoljuk a hiányosságot.

Például a pergődob adott hangmagasságon szól. Ezt általában plate típusú zengetővel zengetjük, mert az rendelkezik egy erős saját rezonanciával (fémes hangzás), ami így hozzáadódik az eredeti hanghoz és ezáltal kiemeli az adott frekvenciát. Amennyiben ez túl alacsony volt az eredeti hangban, akkor a hozzáadódás pótolja azt ami hiányzik, és így lesz teljes a hang. Ezért részesítjük előnyben kiemeléshez inkább a lemezes zengetőt, mint egy szoba, terem, vagy más jellegűt.

A kiemelést nem csak előtérbe hozásra használhatjuk, hanem egy kevésbé jól sikerült felvétel vagy hangzás feljavításához is. Ilyenkor nem az a cél, hogy az adott hang vagy sáv a többi elé kerüljön, hanem hogy pótoljuk a hiányosságait, esetleg egy újabb, érdekesebb hangzást hozzunk létre.

Természetesen ezt a zengetési technikát nem csak dobokon és nem csak lemezes zengetőn használhatjuk, hanem szinte minden hangszeren, ideértve az éneket is. Ilyenkor az azonos hosszúságú lecsengési idejű algoritmusok között válasszuk azt, amelyik a legjobban kihangsúlyozza az adott hang előnyeit.

Kontraszt!
Hallásunk sokban hasonlít a látásunkra. Ha belépünk egy szobába ahol minden fehér színű (lásd a mellékelt képen), nagyon nehezen tudjuk megállapítani a szoba méreteit, a benne lévő tárgyak helyzetét, sőt magukat a tárgyakat is nehezen ismerjük fel. Nem érzékeljük a távolságokat, nem látjuk a mélységet. A kontraszt tehát rendkívül fontos nem csak a látásban, de a hallásban is!

Ha a zengető által előállított hangzás, hangkép, frekvenciamenet túlságosan hasonlít a forráshangra, akkor a legtöbbször a zengetés "eltűnik", hallhatatlanná válik. Ekkor mit csinál az egyszeri hangmérnök? Még több zengetést teker rá, ami természetellenes hangzást, rosszabb esetben csökkent dinamikát és eltompulást eredményez. Próbáljunk meg tehát némi különbséget, más néven kontrasztot biztosítani a direkt hang és a zengetés között, ezzel csak jót teszünk a mixnek! (A szeparációt nem csak tonális elkülönítéssel tehetjük meg, hanem pl. elő-késleltetés (pre-delay) alkalmazásával is!)

Mit jelent ez a hang világában? Ha egy tompa jellegű hangszert egy tompa jellegű zengetést adó virtuális térben helyezünk el, akkor a direkt hang egybeolvad a zengetéssel és nem jobb, hanem rosszabb hangzást tapasztalunk. Ha viszont a tompa hangképű hangszerünket egy éles tonalitású zengetéssel vesszük körbe, akkor azonnal érzékeljük a különbséget! A direkt hang jól elkülönül a zengetéstől, ezáltal a forráshangunk nem csak fókuszba kerül, de nyitottságot is érzünk körülötte, aminek köszönhetően sokkal tisztábbnak halljuk! Ezzel a kontraszt technikával egyébként a forráshangunk eredeti tonalitását is kiemelhetjük, vagyis a meleg hangzást még melegebbé tehetjük, az éleset még élesebbé.

Ha pl. van egy basszusgitár hangunk ami egy kicsit tompának tűnik, akkor egy nagyon rövid és éles jellegű zengetéssel ki tudjuk hozni belőle azokat a frekvenciákat, amik által a hangzás rendkívül tisztává, jelenlévővé, nyitottá válik. Ha mindezt úgy akarnánk megoldani, hogy az ekvalizeren kiemeljük a basszusgitár magas frekvenciáit, egy természetellenes hangzást kapunk.

A rendkívül éles térbeliségben azonban nagyon jól elkülönül a basszusgitár természetes mély hangja a helyiség éles hangjától, akárcsak egy fehér szobában egy piros asztal. Nagyon fontos, hogy ezzel együtt a teret és a mélységet is sokkal jobban érzékeljük! Ez is pszichoakusztika. Természetesen ezt a technikát nem csak basszusgitáron, hanem minden hangszeren és éneken is alkalmazhatjuk!

Egyszerűen megérthetjük a koncepciót a következő példán keresztül: Képzeljünk el egy szobát amiben két fekete tárgy áll és ezeket a fényforrás csak egyetlen irányból világítja meg. Ha a szoba falai feketék és nem vernek vissza elég fényt, akkor a tárgynak csak a körvonalait látjuk (a kép jobboldalán). Ha viszont a falak világosak, akkor a róluk visszaverődő fény minden oldalról körülveszi a tárgyat és így már láthatunk minden apró kis részletet, sőt a mélységet is! Ezáltal rögtön 3 dimenzióssá válik a kép.

Most már tudjuk az alapokat, a következő részben elkezdjük a gyakorlati példákat is! Addig is eredményes zengetést és keverést kívánok mindenkinek!

A következő részhez katt ide...

Felhasznált irodalom:

http://www.kislexikon.hu/tonalitas.html
https://theproaudiofiles.com/the-importance-of-space-in-a-mix-part-ii/
https://valhalladsp.com/2011/05/25/valhallaroom-tips-and-tricks-realistic-concert-halls/
https://valhalladsp.com/2009/07/30/modulation-in-reverbs-reality-and-unreality/
https://www.soundonsound.com/techniques/use-reverb-pro-1
https://www.youtube.com/watch?v=pBaq3_GDAJg
http://bobbyowsinski.blogspot.com/2010/04/secret-of-abbey-road-reverb.html#axzz4g7GCsese