A korai visszaverődések után a visszhangban lévő hanghullámokkal együtt folytatjuk utunkat. Mint már tudjuk, a korai visszaverődések által keltett hanghullámok nem állnak meg a hallgató fülénél és jó esetben nem nyelődnek el sem a hallgatóban, sem pedig a helyiség falaiban, hanem tovább haladnak egy újabb visszaverő felületig.
A mesterséges zengetés és azon belül is a digitális zengetés egyik legnagyobb problémája, hogy mi módon lehet ezt a rengeteg visszaverődést élethűen előállítani és megfelelően kontrollálni. Szerencsére az ezzel foglalkozó mérnökök észrevették, hogy normál esetben nincsen szükség ennyi visszaverődésre, elég ha csak pár százat vagy ezret szimulálunk, az agy már ezt is megfelelő zengésnek fogja fel. Azonban ezt a kisebb mennyiségű visszaverődést sem olyan egyszerű megoldani, ezért van az, hogy a gyengébb minőségű zengetők hangja nem túl élethű!
Zengés (LR-Late Reverberation, kései visszhang)
A legtöbb digitális visszhangosító a zengetést a valódi zengetésnek megfelelően két főbb részből "állítja össze". Az első a korai visszaverődések (ER) a második pedig a zengés, vagy kései visszhangok (LR). A Bricasti zengetők ezek mellé még egy harmadik algoritmust is használnak, ami az alacsony frekvenciákat állítja elő.
Tekintsük a mellékelt ábrát, ahol -az előző részben már ismertetett módon- egy impulzust vezettem be az Oril River zengetőbe. A legfelső sávban csak a korai visszaverődések (Variation 3) voltak bekapcsolva, mint az látható is. A második sávban az előző részben kiválasztott Variation 10 korai visszaverődések és a Variation 4 zengés is be volt kapcsolva 1 másodperces lecsengési idővel, a harmadikon viszont csak a zengés. Előkésleltetés egyik esetben sem volt beállítva!
Figyeljük meg, hogy a zengés nem az impulzus megérkezésekor, hanem a korai visszaverődések után következik be! Vegyük észre azt is, hogy a korai visszaverődéseknél megmaradt az 1 sample hosszúságú impulzus képének jellege, de a zengetés résznél már teljesen egybeolvadnak az ismétlések, vagyis besűrűsödnek. A harmadik sávban -ahol csak a zengetés szólt- jól látható, hogy ez a zengési ciklus egy gyorsan, de észrevehetően folyamatosan emelkedő szinttel jön létre, majd kis idő múlva folyamatosan csökkenő módon csendesedik el.
A kései visszhang, vagy más néven zengés tehát több részből tevődik össze és ennek megfelelően több paraméterrel állítható be. Ezek általában a zengési idő (lecsengési idő), a sűrűség, és a felépülési- valamint a lecsengési fázis görbéi.
Lecsengési idő (time, decay)
 |
| 1 másodperces lecsengésű zengetés A képre kattintva kinagyítható |
Figyeljük meg, hogy a zengés nem az impulzus megérkezésekor, hanem a korai visszaverődések után következik be! Vegyük észre azt is, hogy a korai visszaverődéseknél megmaradt az 1 sample hosszúságú impulzus képének jellege, de a zengetés résznél már teljesen egybeolvadnak az ismétlések, vagyis besűrűsödnek. A harmadik sávban -ahol csak a zengetés szólt- jól látható, hogy ez a zengési ciklus egy gyorsan, de észrevehetően folyamatosan emelkedő szinttel jön létre, majd kis idő múlva folyamatosan csökkenő módon csendesedik el.
A kései visszhang, vagy más néven zengés tehát több részből tevődik össze és ennek megfelelően több paraméterrel állítható be. Ezek általában a zengési idő (lecsengési idő), a sűrűség, és a felépülési- valamint a lecsengési fázis görbéi.
Lecsengési idő (time, decay)
 |
| A ValhallaRoom a kevés kivételek egyike, ahol a lecsengési idő (Decay) nem kap központi szerepet a grafikus felületen |
Jó hír a lustáknak:
Ha jó minőségű zengetőt (algoritmust) használunk, akkor kis túlzással azt mondhatjuk, hogy egy elfogadható zengetéshez elegendő csupán csak a lecsengési idő mixhez történő igazítása. Persze az egyes sávok zengetési arányának beállítása elengedhetetlen, de ha ez már megvan, könnyen lehet, hogy mást már nem kell változtatnunk a kezdeti prezeten!
Tipp:
A valóságban a különböző frekvenciákon a lecsengési idő nem azonos! Éppen ezért például a Valhalla zengető pluginekben a lecsengés (decay) értéke -nagyon helyesen- a közép frekvenciák lecsengési idejét határozza meg.
A valóságban a zengés lecsengési idejét az RT60 értékkel adjuk meg. Ez -mint azt az első részben már megtudhattuk- azt az időtartamot jelenti, amennyi szükséges ahhoz, hogy a hangnyomásszint 60dB-t (ezred rész) csökkenjen.
Ez óriási érték, a legtöbb mix (különösen a modern maszterelt mixek) a közelébe sem ér ennek! A mai szokásos dinamikatartomány RMS szinten csupán csak 5-6dB, ami tranziens szinten sem több mint 12-15dB -akár hiszi az olvasó akár nem (crest factor).
Ezen az alacsony dinamikatartomány-szinten egy 2 másodpercre állított lecsengési időt csupán csak 0,4 másodpercig hallunk! Ez azért van, mert a halkabb zengési lecsengést már elnyomja (elmaszkolja) a magas jelszintre emelt többi hang. Ez csak azért probléma, mert ilyen esetben nem halljuk a zengetést, ezért általában növeljük a lecsengési időt, ez pedig -mint nemsokára hallani is fogjuk- összemossa a hangokat, a mixet pedig elködösíti. A problémát némiképp orvosolhatjuk, ha a zengetett jelet kompresszáljuk, így annak halkabb szakaszai is hallhatóak maradnak. (Nem véletlen, hogy több -pl. Eventide UltraReverb- zengetőben is találunk beépített kompresszort!) Ezzel elérhetjük, hogy ne kelljen a szükségesnél sokkal hosszabb lecsengési időt alkalmazni.
Általános lecsengési idő meghatározása
Hogy melyik zenei hossz a helyes érték, az nagyban függ a stílustól és a felvételen szereplő előadástól (performance). Egy 100 BPM tempójú zene pl. a kompozíciótól függően adhat fél-ritmusú lüktetést is, ekkor a zengetéskor használt időt inkább ehhez a felezett tempóhoz, vagyis 50BPM-hez jobb választani. Erre az egyik legjobb példa a pergő dob, ami általában a 2 és 4 ütemen szólal meg, tehát ennek lecsengését állíthatjuk akár a tempó felére is.
Előfordulhat az is, hogy a tempó alapján beállított lecsengési idő túl rövid, nem alakul ki a kellő visszhang. Ilyenkor hallgassunk inkább a fülünkre, és használjuk a hosszabb beállítást! Alapvetően elmondható, hogy ha a matematikailag számított értékek és a hallott hang nincsen összhangban, inkább a hallásunkra támaszkodjunk.
Mi a célunk?
A lecsengési idő beállításakor elsősorban azt érdemes figyelembe venni, hogy milyen célra használjuk a zengetőt! Vegyük először az alapesetet, ami a térbeliség megteremtése.
Tipp:
Néhány fontosabb létező helyiség átlagos lecsengési idejét megtaláljuk egy kicsit lejjebb, az extra hosszú lecsengésről szóló bekezdésben!
A másik eset, amikor a zengetéssel valamilyen hanghatást, hangulatot, érzelmeket szeretnénk létrehozni. Ilyenkor nem probléma, ha az egyes hangok összemosódnak, sőt sokszor pont ez a célunk. Bár az ilyen jellegű zengetést a legtöbbször nem ritmus hangszerekre, sokkal inkább szóló jellegűekre (ének, gitár, szaxofon, stb.) alkalmazzuk, nem tilos semmi sem. Ilyenkor gyakorlatilag nincs szükség a lecsengési érték kiszámítására, egyszerűen fülre állítjuk be a kívánt időt.
Lecsengési idő beállítása
Térjünk most vissza a gyakorlati példánkhoz! Miután az előző részben már kiválasztottuk a megfelelő ER-t (Variation 10), és beállítottuk a kellő terem méretet (Room Size:75), halkítsuk le teljesen a korai visszaverődéseket és foglalkozzunk most a zengéssel. Ehhez hangosítsuk fel a zengető (reverb) részt és kapcsoljuk ki a SOLO módot az összes sávon. Indítsuk el a lejátszást és figyeljük meg a hangzást. (A Reverb variációt az ábrán látható módon ne felejtsük el 1-re állítani!)
Mivel a Decay most a legalacsonyabb értékre (0,2) van állítva, így hosszan zengő visszhangra senki se számítson! Amit hallhatunk, az nagyjából hasonlatos, mint amikor csak az ER-t hallottuk. Hasonlítsuk is össze a két hangzást! Ezt egyszerűen megtehetjük, ha mind az ER, mind a REV hangerejét 0dB-re állítjuk, és a felettük lévő kapcsolókkal egyszerre csak az egyiket hallgatjuk. Valóban nem nagy a különbség, de aki azt hiszi hogy most valójában semmi sem történik, némítsa le a zengető csatorna visszatérő ágát bármelyik módban. Azonnal hallani fogja, hogy igenis történik valami, mégpedig nagyon is hasznos dolog!
Persze a próbánk most nem erről, hanem a lecsengési időről szól, így térjünk vissza a zengető módba, vagyis kapcsoljuk ki az ER-t, húzzuk le a hangerejét és csak a REV-et tartsuk meg 0dB-en (mint ahogy a mellékelt ábrán is látható).Kezdjük lassan növelni a lecsengés időtartamát a Decay-el és figyeljük meg, hogyan változik a hangzás. Először is egyértelmű, hogy az ének egyre visszhangosabbá válik. Ami viszont ennél most fontosabb, hogy figyeljük meg azt is, hogyan változik ettől a térben való elhelyezkedése!
Minél hosszabb lecsengést állítunk be, az ének annál távolabbról érkezőnek hallatszik, annál messzebb kerül tőlünk. Ezzel együtt azt is észrevehetjük, hogy egyre szélesebben is szól, a fantom középről a hang kezd egyre inkább a két hangszóró felé erősödni.
Lecsengés (Decay, sec)
|
Kialakuló hangzás a példa szerinti ének sáv esetében
|
| 0,5 | |
1,0
|
|
1,3
|
A középen már egyáltalában nincsen elől. |
2,0
|
|
3,0
|
|
10,0
|
|
20,0
|
Alapvetően tehát a lecsengési idővel a zengés hosszát állítjuk be, de ezzel együtt ennek pszichoakusztikai hatását is figyelembe kell vennünk! Például nem tudunk hosszú lecsengést beállítani anélkül, hogy a hangot ne küldenénk hátrább a térben.
Lecsengés tempóhoz igazítva
Tekintsük a melléklet ábrát, ahol egy kb. 1/8 hosszúságú hangot ábrázoltam 1/4 ritmusban játszva. Mondjuk legyen ez egy dob ritmus. Az első sávban sárga színnel ábrázolva láthatjuk azt az esetet, amikor a zengetés lecsengése 1/8 zenei hosszra lett beállítva. Ilyenkor a zengés a hanggal egyező hosszúságú, a hangok között csend marad, azok jól elkülönülnek egymástól, de megkapják a térbeliséget.
Második sorban zöld színnel ábrázolva láthatjuk azt az esetet, amikor a lecsengés a két hang közötti 1/4 zenei hosszra lett beállítva. Ebben az esetben a zengés nem zavarja a következő hangot, de kitölti a két hang közötti csendet. Mondhatjuk úgy is, hogy dúsítja a hangzást.A harmadik sávban piros színnel jelölve látható az az eset, amikor a lecsengés 1/2 zenei hosszra lett beállítva. Jól látható, hogy ilyen esetben a zengés nem szűnik meg a következő hang megszólalása előtt, hanem arra ráúszik, azt elmaszkolja. További problémát jelenthet, hogy a zengések is összeadódnak, mint az a sötétebb piros háromszögek képében látható.
Nézzük mi a helyzet a példa szerinti ének sávon, ha a tempóhoz igazítjuk a lecsengést. A tempónk 100 BPM, ennek megfelelően az 1/16-od=150ms, az 1/8=300ms és az 1/4=600ms. Sajnos az Oril River-ben beállítható legrövidebb lecsengés 0,2 sec, azaz 200ms, így az 1/16-od értéket nem tudjuk pontosan beállítani. Nézzük mi a helyzet az 1/8-al, vagyis 300 ms-al. Ez másodpercben ugye 0,3 sec, ezt kell beállítanunk.
Az ének sávot (és a reverbet) SOLO módba téve egyszerűen ellenőrizhetjük, hogy mennyire olvadnak össze az egyes szavak, szótagok! Hallgassuk is meg! 0,3 sec-nál még szinte egyáltalában nem, de az 1/4 hosszt jelentő 0,6 sec-nál már kezdenek, bár még nem vészes a dolog. Ezzel ellentétben az 1/2 ütemet jelentő 1,2 sec már zavaró visszhangot eredményez! Ha tehát a példa szerinti mix esetében egy térbeliséget adó, a tempóhoz is igazodó zengetést szeretnénk, javasolható a 0,3 és 0,6 sec közötti idő beállítása.
Tipp:Az átlagos nappali helyiség lecsengési ideje 0,4 sec, az imént kikísérletezett 0,3 sec nem is áll ettől túl messze! Nem véletlen tehát, hogy természetesnek halljuk!
Tartsuk azonban be az előző részben tanultakat és használjuk az iterációt, ha szükséges! Ebben az esetben készítsünk egy 0,3 és egy 0,6 sec lecsengésű beállítást és váltogassunk közöttük! Azonnal hallhatjuk, hogy a rövidebb decay értékkel az ének szépen határozottan szól, megfelelő teret létrehozva, míg 0,6 sec-nál már inkább egy visszhangos teremben találjuk magunkat. Bár mint tudjuk csak ízlés és feladat kérdése, hogy melyik a jó beállítás, nekem most a 0,3sec sokkal jobban tetszik, ezért én egyelőre ezt választom! Ne felejtsük el ellenőrizni azonban ezt a beállítást sem egy gyors zengető csatorna némítással! Igen, minden rendben, az ének visszaugrik középre és fojtottá válik, ugyanakkor visszakapcsolva megkapjuk a tiszta és érthető hangot, ami szépen tisztán szól.
Ez eddig rendben is van, de mi van akkor, ha nem egy nappaliba, hanem egy nagyobb terembe, mondjuk egy operaházba szeretnénk a mixünket elhelyezni? Vagyis nagyobb teret szeretnénk a hangnak, de mégis a lehető legközelebbről szólónak érzékeltetni. Nos ez sem lehetetlen, mindössze hosszabb lecsengést és kevesebb zengetési jelszintet kell alkalmaznunk, de ezzel majd a zengetés arányának ismertetésénél fogunk részletesen foglalkozni.
Lüktetés létrehozása zengetővel
A zengetés idejének jó megválasztásával egy lüktetést is adhatunk a mixhez, ami előnyére válhat, ha a tempóhoz és a témához van igazítva, de zavart teremt, ha nem! A kialakuló (vagy ki nem alakuló) lüktetés nagyban függ a használt algoritmustól!
Figyeljük meg, hogy bár nagyon szigorúan véve hallunk némi visszhangot a dobokban, sokkal inkább egy 3d térbe helyezi őket a zengetés, a szó általános értelmében vett visszhangzást nem hallunk. Ennek bekövetkeztéhez nagyjából 1,1 sec fölé kell mennünk! Persze az igaz, hogy a dobok kissé hátrább kerültek (ez gyakorlatilag elkerülhetetlen), de meg lehet találni az optimális értékeket a lüktetés+térbeliség és a háttér vs előtér között! Használjuk erre a már megismert iterációs folyamatot! Ha befejeztük a próbát, ne felejtsük el az ének zengetőről levenni a dobokat!
Lecsengés vs algoritmusokLáthatjuk tehát, hogy a zengés hossza (lecsengési ideje) milyen módon határozza meg a kialakuló hangzást, azonban ez még nem minden! A legtöbb zengetőben nem csak egy, hanem több zengetési algoritmusból választhatunk, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy különböző jellegű és méretű helyiségekbe helyezhetjük el a hangforrásainkat. Ezekről majd egy külön részben olvashatunk részletesen, most elsősorban a lecsengési időt befolyásoló hatásukról lesz szó.
Az Oril River használati utasítása szerint a beépített 5 különböző zengetési változat az ismétlések sűrűségében, illetve a rezonancia frekvenciákban különbözik. Ha zaj jellegű hangokat zengetünk vele -pl. pergődob-, akkor nemkívánatos rezonanciák keletkezhetnek, amit egy eltérő zengető variáció választásával esetleg elkerülhetünk. Mindezek mellett az 1 és 5 variációk a kisméretű helyiségek szimulálására, a 2 és 4 a közepes méretűekhez, a 3 pedig a nagyon nagy méretűekhez ajánlott.
Tekintsük a mellékelt ábrát, ahol a már megszokott 1 minta hosszúságú impulzust vezettem be az Oril River öt különböző zengető variációjába, a lecsengési idő minden esetben 1 másodperc volt, és a képen látható rész is 1 másodpercnyi időszeletnek felel meg. Az 1-5 variációk sorra, fentről lefelé haladva láthatóak. Ha a képre kattintva kinagyítjuk, jól láthatóak az egyes algoritmusok közötti különbségek.
 |
| Oril River zengési variációk A képre kattintva kinagyítható! |
Ennek megfelelően a legnagyobb mérethez ajánlott 3-as variáció kezdődik a légkésőbb, míg a kis mérethez ajánlott 1 és 5 a legkorábban. Megfigyelhetjük azt is, hogy a kisméretű helyiségek esetében sokkal dúsabb, sűrűbb a hullámforma képe, hiszen a közelebb lévő falak között pattogva sokkal kevesebb energiát veszít a hanghullám, mint a nagyméretű termekben távol lévők esetében.
Mindezek mellett jól látható az is, hogy bár időbeli elrendeződésük hasonlatos az 1 és 5 valamint 2 és 4 variációknak (ahogy a használati utasítás is írja), a képük mégsem teljesen egyforma. Vagyis valóban van közöttük -vagyis a használatukkor létrejövő hangzások között- különbség. Ez nagy részben az algoritmusban alapvetően található zengetési sűrűség miatt van.
Figyeljük meg azt is, hogy az azonos hosszúságra állított lecsengés vizuálisan is nagyjából azonosnak tűnik, bár az 5-ös variáció esetében szemmel is láthatóan egy picit hosszabb mint a többi variációnál (kinagyítva jól látszik). Ezt a piros jelölő (marker) vonalának segítségével könnyen ellenőrizhetjük. Mindezek ellenére a következő próbáknál hallani is fogjuk, hogy a lecsengés nem teljesen azonos hosszúságú az öt variáció esetében.
Az előző példában már teszteltük az 1-es variációt, de kezdjük most is ezzel az ismerkedést azzal a kis különbséggel, hogy a lecsengési időt állítsuk át 1 sec-ra. Ezzel a kis változtatással könnyebben észrevehető a variációk közötti különbség. Indítsuk el a lejátszást és hallgassuk meg a kialakuló hangzást, majd válasszunk másik algoritmust a zengető részhez és figyeljük meg, hogy melyik milyen jellegű hangzást ad azonos lecsengési értéken. (Tekintsünk most el attól, hogy az adott beállítás(ok) illenek-e az adott mixbe, vagy hogy mennyire jó/rossz a hangzás.)Ha az 1-es variációt tekintjük referenciának (alapnak), akkor ehhez képest a 2-es szerintem egy kicsit közelebbi hangzást ad, mivel valamivel kevesebb az erős visszhang, ezáltal talán egy picikét tisztább is a hangzás. Amikor váltok 1-ről 2-re, én úgy érzem, mintha az énekesnő egy kicsit közelebb lépne hozzám. Ez az érzés még erősebb, ha 1-ről 3-ra váltok. Mindez persze nem csak illúzió, pontosan ugyanezt láthatjuk a mellékelt hullámforma képeken is. Az 1-es sávban a kép erősebb, dúsabb, a 2-esben kevésbé, míg a hármasban a legkevésbé az. Ráadásul a zengetés egyre később érkezik, amitől az énekes hangja tisztább marad, mint a hamar felépülő zengetéskor.
Nézzük most mi a helyzet a "testvér" variációknál! Elsőként az 1-5 változatot teszteljük! Ezek elvileg azonos méretű helyiséget utánoznak, ami igaznak is bizonyul, a falakat nem érzem távolabbinak, viszont sokkal keményebbnek, visszaverőbbnek. Olyan, mintha az 5-ös variáció egy kicsempézett étteremben, vagy egy uszodában lenne, míg az 1-es egy normál festett falú helyiségben. A 2 és 4 variációk között nem érzek ekkora különbséget, bár az biztos, hogy a 4-es jobban visszhangzik, ami keményebb anyagú falakra utal.
Az ismeretszerzés szempontjából jól járunk, ha az ének sáv mellet több más sávon is kipróbáljuk a különböző zengetési variáció és lecsengési idő kombinációkat. Erre elsősorban természetesen a dob sávokat ajánlom, amiknél kiválóan kijönnek az egyes zengési variációk sajátosságai! Figyeljük meg, hogy -hasonlóan az ER variációkhoz- itt is megváltozik a hangzása a doboknak, amikor zengési variációt váltunk. Ez pontosan ugyanaz a jelenség amit már ott megtanultunk, vagyis a jellemző rezonanciafrekvenciák kiemelnek egyes frekvenciákat, másokat viszont elnyomnak. Érdemes tehát ezt a jelenséget is figyelembe venni, amikor zengetési algoritmust választunk, hiszen egy jól megválasztott variációval nem csak térbeliséget adhatunk a hanghoz, de fel is javíthatjuk azt!
Tipp:
Egy idő után, ha már mindenre kiterjedően megismertük a munkához választott zengetőnk egyes algoritmusainak tonális karakterét, előre fogjuk tudni, hogy egy adott hangzást melyikkel lehet a legjobban elérni. Ilyenkor először nem a lecsengési időt, hanem az algoritmust válasszuk ki, mivel ez erősen befolyásolhatja az ideális lecsengési idő beállítását. Segítségünkre lehetnek ebben a megfelelő névvel ellátott prezetek is!
Bevallom, az Oril River eltérő zengési variációi nem hallhatóak igazán különböző hosszúságúnak, kivéve talán az 5-öst. Az eltérő algoritmusok adta eltérő lecsengési érzetet sokkal jobban hallhatjuk a ValhallaVintageVerb zengetőben! Töltsük le a demo változatot (vagy vásároljuk meg a licencet, mivel ez egy kereskedelmi termék) és helyezzük el a plugint a zengető csatornánk második insert pontjára, rögtön az Oril River után. Természetesen nem akarjuk mindkét plugint egyszerre hallani -ennek most nem sok értelme lenne-, ezért figyeljünk oda, hogy egyszerre mindig csak az egyik legyen bekapcsolva!
Szólózzuk ki az éneket és indítsuk el a lejátszást, majd hasonlítsuk össze a két zengetőt. Ezt könnyen megtehetjük ha a pluginek Bypass kapcsolóját felváltva kapcsoljuk ki és be. A hangzás nagyjából egyforma. Most kapcsoljuk be csak a VVV-t és váltsunk a Plate módból Random Space módba! Talán még a süket is hallja, hogy a lecsengési idő bizony hosszabbnak hallatszik, bár a Decay értékhez nem nyúltunk, az maradt 0,3 sec. A jelenség magyarázata a zengetési sűrűségben keresendő. Ezzel a következő részben foglalkozunk majd részletesen, most elég annyit tudnunk, hogy az egyes algoritmusokban lévő zengési sűrűség (diffusion vagy density) bizony meghatározza a létrejövő lecsengési időt. Egy kisméretű, vagy környezet (ambience) típusú algoritmus nem fog olyan hosszú lecsengést adni, mint egy terem (hall) típusú.
Próbáljuk ki a többi algoritmust is és ne álljunk meg az éneknél, próbáljuk ki dobon is! Kapcsoljuk most csak a dobokat szólóba és küldjük a zengető csatornára a 01_Kick és 02_Snare sávokat, de a másik kettőt ne! Természetesen maradjunk a VVV-nél mint zengetőnél, a Decay-t állítsuk 1 sec-ra és induljunk a "Plate" módból (algoritmusból). Pár kör lejátszása után váltsunk hirtelen a "Bright Hall"-ra... micsoda különbség!
A probléma gyökere az algoritmus-méret-sűrűség szentháromságban keresendő, amibe a méret tekintetében természetesen beleszól a lecsengés ideje is, de ezzel majd a következő részben foglalkozunk részletesen!
Persze ne álljunk meg itt, próbáljuk ki az összes többi algoritmust is és közben próbáljuk meg észrevenni, hogy melyiknek mi a sajátossága. Melyik milyen hangzást eredményez, milyen környezetet, illetve milyen hangokat emel ki, mit tesz jobbá és mit rosszabbá. Itt azért már elég jól hallatszódnak az egyes algoritmusok közötti különbségek! A VVV automatikus beépített súgóval rendelkezik -persze angol nyelven. Amikor kiválasztunk egy algoritmust az alsó két sorban láthatjuk az adott mód jellemzőit. Ha valamely algoritmusnál azt látjuk, hogy alacsony kezdeti sűrűséggel rendelkezik, akkor jó eséllyel egy rövidebb lecsengést kapunk, mintha magas sűrűséggel rendelkezne.
Tekintsünk most el attól, hogy a VVV mennyivel szebben, életszerűben és tisztábban szól mint az Oril River -a zengetők összehasonlításának úgyis egy egész részt fogunk majd szentelni-, maradjunk most csak a különböző algoritmusok eltérő lecsengési érzeténél. A lényeg, hogy jól látható (vagyis hallható), hogy a lecsengési időt érdemes minden esetben a választott algoritmushoz igazítani!
Extra hosszú lecsengési idő problémája
Normál, akusztikus, természetes körülmények között az extra hosszú lecsengésű zengetés nem lehetséges. Ez a levegő sűrűségéből, vagyis a benne lévő részecskékből adódik. A hang ezek mozgatásával terjed, és bár egy-egy ilyen részecske rendkívül kicsi méretű, megmozdításához mégiscsak erő, vagyis energia szükséges. A hangot előállító dolog (pl hangszóró) azonban nem végtelen mennyiségű energiát juttat a levegő részecskéihez, tehát ez előbb utóbb elfogy amikor lökdösik egymást ahogy a hanghullám terjed. Ezt a jelenséget egyszerűen érzékelhetjük, amikor már elég messze vagyunk egy hangforrástól ahhoz, hogy ne halljuk. A visszaverődések, vagyis a visszhangok esetében is ugyanez a jelenség játszódik le. A hanghullám elér a visszaverő felületig, majd onnan elindul egy másik irányba az újabb visszaverő felületig. Mindez a folyamat addig folytatódik, amíg a hullám mozgásához szükséges energia elenyészik.
Létező helyiségek tipikus lecsengési ideje közép frekvencián (sec):
Vokál felvevő helyiség(booth): 0,1-0,2
Lehallgató helyiség: 0,2-0,3
Felvételi helyiség (stúdió): 0,4-0,6
Nappali: 0,4
Előadóterem: 0,6-0,9
Mozi: 0,7-1,0
Kisméretű csarnokok: 0,6-1,6
Színház: 1,1-1,4
Operaház: 1,2-1,6
Koncertterem: 1,8-2,2
Szent Pál-székesegyház: 9,2
Hamilton mauzóleum: 15
Inchindown komplexum olajtartálya: beszéd: 30 sec, szélessávú: 75 sec, 125Hz tuba: 112 sec (világrekord) Lásd a mellékelt képen.
A fent említett mozgásienergia-veszteség következménye az is, hogy létező akusztikai terekben a hang magas frekvenciái mindig hamarabb halnak el, mint az alacsonyabbak. Ez azt eredményezi, hogy a lecsengési idő a frekvenciával együtt változik. Az EBU 3276 szabvány szerint például egy lehallgató helyiségben a 200 Hz alatti lecsengési idő +25%-al nagyobb lehet, mint a 200-4000 Hz tartományban. Ezzel majd egy következő részben foglalkozunk részletesen, most elég ha annyit tudunk, hogy ha élethű zengetést szeretnénk előállítani mesterséges úton, érdemes ezeket a tényezőket is figyelembe venni a lecsengési idő megállapításánál.
Tipp:
Rendkívül érdekes visszhangot hallhatunk az Esztergomi Bazilika kupolájában, érdemes felmenni és egy "putty" hangot kiadni! Meg fogunk lepődni a létrejövő hangzáson!
Vokál felvevő helyiség(booth): 0,1-0,2
Lehallgató helyiség: 0,2-0,3
Felvételi helyiség (stúdió): 0,4-0,6
Nappali: 0,4
Előadóterem: 0,6-0,9
Mozi: 0,7-1,0
Kisméretű csarnokok: 0,6-1,6
Színház: 1,1-1,4
Operaház: 1,2-1,6
Koncertterem: 1,8-2,2
Szent Pál-székesegyház: 9,2
Hamilton mauzóleum: 15
Inchindown komplexum olajtartálya: beszéd: 30 sec, szélessávú: 75 sec, 125Hz tuba: 112 sec (világrekord) Lásd a mellékelt képen.
A fent említett mozgásienergia-veszteség következménye az is, hogy létező akusztikai terekben a hang magas frekvenciái mindig hamarabb halnak el, mint az alacsonyabbak. Ez azt eredményezi, hogy a lecsengési idő a frekvenciával együtt változik. Az EBU 3276 szabvány szerint például egy lehallgató helyiségben a 200 Hz alatti lecsengési idő +25%-al nagyobb lehet, mint a 200-4000 Hz tartományban. Ezzel majd egy következő részben foglalkozunk részletesen, most elég ha annyit tudunk, hogy ha élethű zengetést szeretnénk előállítani mesterséges úton, érdemes ezeket a tényezőket is figyelembe venni a lecsengési idő megállapításánál.
Tipp:
Rendkívül érdekes visszhangot hallhatunk az Esztergomi Bazilika kupolájában, érdemes felmenni és egy "putty" hangot kiadni! Meg fogunk lepődni a létrejövő hangzáson!
Hosszú lecsengés=torzítás?
Extra hosszú lecsengési időnél a legtöbb régi algoritmikus zengető (és plugin) nem tesz mást, mint felhangosítja a belső visszacsatolási jelszintjét, így tovább marad hallható a lecsengés. Ez egy nagyon egyszerű megoldás. Sajnos azonban ez egyben egy magas belső RMS jelszintet is eredményez, ami torzításhoz vezet. Bár a zengetőből kilépő jelszint nem túlvezérelt, az algoritmuson belül létrejön túlvezérlés, ez az algoritmusban lévő ismétlő hurok sajátossága.
Mindez elsősorban az alacsony bitmélységet alkalmazó algoritmusoknál okoz problémát, a mai 32 és 64 bites lebegőpontos műveleteket végzőknél már egyáltalában nem. Így a korszerű zengetők nem szenvednek ettől a problémától még szuper-extra (70 másodperc) hosszúságú lecsengésnél sem. A legtöbb mai zengetőbe azonban beépítik ezeket a régebbi algoritmusokat is, hogy ha szükség van rá, elérhető legyen a klasszikus, kissé zajos, erősen színezett hangzás is. Ezekben általában a létrejövő interpolációs zaj hosszú lecsengés beállítása esetén eltérő értéket vesz fel a bal-és jobboldalon, amitől egy erősen térbelien (nem csak szélesen, hanem gömb alakban körülvevő) szóló zengetés alakul ki.
Extra hosszú lecsengés próba
Nézzük, hogy mi is a probléma a digitális zengetők hosszú lecsengésével kapcsolatban! A teljesség igénye nélkül -az egyszerű és ingyenes kipróbálhatóságot szem előtt tartva- választottam 3 olyan zengető plugint, amik elég jól reprezentálják a különböző digitális technológiákat. (A képekre kattintva kinagyíthatóak, ha esetleg az értékek nem láthatóak megfelelően.)
Elhamarkodottan tehát azt a kijelentést tehetnénk, hogy legtermészetesebb a ValhallaRoom, majd második a sorban az Oril River, és utolsó a VVV. Ez azonban csak addig igaz, amíg ilyen "szintetikus" tesztet hajtunk végre. (Hasonló teszteknek egyébként egy egész részt fogunk szentelni). Nézzük mi a helyzet egy való világhoz kicsit közelebb álló esetben! Ehhez nem kell mást tennünk, mint hogy a lejátszást nem állítjuk meg az első pergő ütés után, hanem hagyjuk a teljes sávot végigfutni! A beállítások mindhárom pluginnél maradjanak ugyanazok!
Kezdjük ismét a VVV-el! Bár hallani az ismétléseket és közben valamiféle szemcsés zajt, de maga a zengetés jellege szerintem élethű marad! Lépjünk most át az Oril River-re! Hát itt már valami egészen mást hallani, minden egyes ütés után egyre hangosabbá válik a zengés, az egyes ütés lecsengések elkezdenek összeadódni, ami egészen addig fajul, hogy 0:06.6-tól már sípoló hangok is megjelennek! Szerintem az egész teljesen természetellenes hangzású! Lássuk harmadiknak az előző bajnokot, a ValhallaRoom-ot. Mint várható volt, most is ez adja a legtermészetesebb hangzást, sem ütés összeadódást, sem ismétléseket, sem pedig ismeretlen mesterséges hangokat nem hallani, az egész természetes és akár még hihető is... A próba elvégeztével törölhetjük ezt az effekt csatornát, vagy ha meghagyjuk későbbi kísérletezéshez, a továbbiakban némítsuk le!
Tipp:
A Waves H-Reverb nem különböző algoritmusokat használ az eltérő méretű helyiségek modellezéséhez, hanem egy egyedülálló FIR (véges impulzus válasz) megoldást. Ezzel nem csak kiváló hangminőségű, szuper tiszta mesterséges zengetés valósítható meg, hanem olyan technikák is, amit előtte digitális zengetővel nem igen lehetett megoldani. Az egyik ilyen a lecsengési idő nagymértékű változtatása lejátszás közben úgy, hogy nem keletkeznek hallható hibák a hangban.
Gated reverb
Régebben a nagyméretű helyiségek dús zengésének előállításához hosszú lecsengésű algoritmusra volt szükség, mert csak így lehetett a kellő zengetési sűrűséget előállítani. Ebben az esetben viszont a hosszú lecsengés összemosta volna a hangzást. A kapuzott zengetés segítségével azonban anélkül lehet nagyméretű teret szimulálni, hogy a mix túlságosan összemosódna. Ezt úgy éri el, hogy a zengetés csak akkor szól, amikor a forráshang is, vagyis a szünetekben nem hallatható. A modern zengetők esetében erre már nincsen szükség, a kellően dús zengetést gyakorlatilag bármilyen hosszban, vagyis esetünkben rövidségben elő tudjuk állítani egy jó minőségű zengetővel.
Bár ezzel az extra technikával majd egy másik részben foglalkozunk részletesen, addig is kipróbálhatjuk a VVV-ben. Válasszuk a Nonlin (nem lineáris) módot és állítsuk be az Attack értékét pontosan 50%-ra. Ilyenkor ugyanis az algoritmus kapuzott (gated) módba kapcsol! Ebben a módban a Size értékkel tudjuk beállítani a zengés hosszát.
Régebben a nagyméretű helyiségek dús zengésének előállításához hosszú lecsengésű algoritmusra volt szükség, mert csak így lehetett a kellő zengetési sűrűséget előállítani. Ebben az esetben viszont a hosszú lecsengés összemosta volna a hangzást. A kapuzott zengetés segítségével azonban anélkül lehet nagyméretű teret szimulálni, hogy a mix túlságosan összemosódna. Ezt úgy éri el, hogy a zengetés csak akkor szól, amikor a forráshang is, vagyis a szünetekben nem hallatható. A modern zengetők esetében erre már nincsen szükség, a kellően dús zengetést gyakorlatilag bármilyen hosszban, vagyis esetünkben rövidségben elő tudjuk állítani egy jó minőségű zengetővel.
Bár ezzel az extra technikával majd egy másik részben foglalkozunk részletesen, addig is kipróbálhatjuk a VVV-ben. Válasszuk a Nonlin (nem lineáris) módot és állítsuk be az Attack értékét pontosan 50%-ra. Ilyenkor ugyanis az algoritmus kapuzott (gated) módba kapcsol! Ebben a módban a Size értékkel tudjuk beállítani a zengés hosszát.
Mindenkinek eredményes keverést kívánok!
A következő részhez katt ide...
Felhasznált irodalom:
https://en.wikipedia.org/wiki/History_of_sound_recording
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC5392074/
http://www.acousticfrontiers.com/early-reflections-101/
https://en.wikipedia.org/wiki/Decorrelation
https://www.youtube.com/watch?v=ajN2XZFlg60
https://www.youtube.com/watch?v=nVXNEXiVZK8
https://www.youtube.com/watch?v=9vFgleu6fD8
https://www.youtube.com/watch?v=SCrniV8VZLE
https://www.youtube.com/watch?v=U_3LT5pYbz8
http://www.independent.co.uk/news/science/now-weve-heard-it-all-acoustic-scientists-shatter-the-world-record-for-longest-ever-echo-9062134.html
https://en.wikipedia.org/wiki/Inchindown_oil_tanks
https://tech.ebu.ch/docs/tech/tech3276.pdf
https://valhalladsp.com/2011/01/21/reverbs-diffusion-allpass-delays-and-metallic-artifacts/
https://valhalladsp.com/2011/07/07/algorithmic-reverbs-distortion-and-noise/
https://valhalladsp.com/2010/05/12/shimmer-modulation-auto-correlation-and-decorrelation/
http://www.dpamicrophones.com/mic-university/10-important-facts-about-acoustics-for-microphone
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése