A legtöbben most egészen biztosan a busz kompresszióra gondolnak, ami valljuk be egyáltalában nem butaság, sőt inkább egy kvázi kötelező dolog. De talán van ennél jobb -vagy ezt jól kiegészítő- megoldás is!
Természetesen a maszter buszon (mix busz) is alkalmazzuk a párhuzamos kompressziót!
Aki olvasta az előző részt és követni szeretné az ott ismertetett technikát, az most minden bizonnyal arra gondol, hogy az összes sávot küldjük egy párhuzamos kompressziós buszra, helyezzünk el rajta egy kompresszort majd ezt és természetesen az összes sávot kompresszálatlanul is együtt küldjük a maszter buszra. Tulajdonképen ez is egy lehetséges megoldás, sőt amikor még nem voltak párhuzamos kompresszióra alkalmas készülékek (pluginek) akkor bizony ez volt az egyetlen lehetséges megoldás. Egy ilyen buszrendszer felépítése nem túl bonyolult, viszont elég időigényes, és ha figyelembe vesszük hogy sztereó buszokra van szükségünk, akkor egy "egyszerűbb" keverőpult esetében hamar ki is futunk a rendelkezésre álló csatornákból.
Szerencsére ma a digitális munkaállomások (DAW) korában van egy ennél sokkal egyszerűbb megoldás is! Nem kell mást tennünk, mint a már amúgy is meglévő maszter buszra olyan kompresszort elhelyezni, ami rendelkezik belső párhuzamos csatornával. Ezt általában "MIX", "BYPASS" vagy "DRY/WET" paraméterrel szokták jelezni. Ezzel az egyszerű potival kiváltunk egy teljes buszrendszert és az azon lévő fadert is. Vagyis ez ugyanúgy működik mint az előző részben létrehozott párhuzamos csatornáink (pl. Bass NY), de itt nem a csatorna faderével állítjuk be a visszakevert "száraz" jel arányát, hanem a "DRY/WET" potival. Ugye mennyivel egyszerűbb?
Nézzünk most egy példát az előző részben már elkészített "Milk Cow Blues" mixen. Akinek megvan a projekt az töltse be, akinek nincs, az lapozzon vissza az előző részekhez és készítse el az ott leírtak alapján.
1176
A legtöbbször (ha lehet ilyet mondani) 1176 típusú gyors kompresszort használnak párhuzamos kompresszióra és nagyon nincsen ez másként a maszter busz párhuzamos kompressziója esetében sem. Bár valójában mindig a feladathoz és a kíván hangzás eléréséhez leginkább megfelelő kompresszort kell használni! Mivel az általam ismert ingyenes 1176 kompresszorok egyikén sincsen "MIX" poti, ezért a most következők inkább csak a Reaper felhasználóknak szólnak. Aki más DAW-t használ, az találjon rá megoldást, vagy építse fel a fentebb már ismertetett párhuzamos mix buszt. Megoldás lehet még olyan plugin alkalmazása, ami tartalmaz beépített DRY/WET paramétert (pl.: Molot, lásd később).
Helyezzük el a maszter csatornán az Antress-Modern Dynakillert (1176 blue stripe modell) és állítsuk be egy párhuzamos kompresszióhoz való kezdeti értékeket. Vagyis gyors (fast) attack és release, valamint magas arány, pl. 8:1. Az Input-ot annyira állítsuk be, hogy jelentős mértékű (10dB körüli) jelszintcsökkentés jöjjön létre. Természetesen ehhez kell igazítani a jelszint kezelést (gain staging) is, vagyis az Output-al korrigálni a létrejövő kimenő jelszintet, hogy a kompresszor ki/be kapcsolásakor ne legyen hangerő különbség. Ha nem így teszünk, nem tudjuk a létrejövő hangzást megítélni, mivel a hangosabb hangot jobbnak halljuk.
Ha a képen látható beállításokat alkalmazzuk és ki-be kapcsolgatjuk a plugint, hallhatjuk a már megismert túlkompresszált hangzást, vagyis a hangszerek a háttérbe kerülnek, inkább egy visszhangos teremhez hasonlót hallunk. Ez így is van jól, most ez a lényeg, hiszen ahogy az előző részben már megtanultuk, most az a célunk, hogy a halk részeket erősítsük fel. A halk részek pedig nem mások, mint a visszaverődések, vagyis a visszhang.
Miután beállítottuk a kívánt hangzást, nincs más dolgunk mint az eredeti száraz jelet visszakeverni a kompresszáltba. Az általános kezdeti érték 50%, tehát állítsuk be a Reaper WET potiját 50%-ra. Rögtön megszűnik a visszhangos terem érzésünk, sokkal inkább egy dúsabb hangzást hallunk. Vagyis sikerült a célunk elérése, a párhuzamos csatornákkal megvastagított hangot még vastagabbá tettük. Erről egyszerűen meggyőződhetünk, ha ki-be kapcsolgatjuk a kompresszort (Bypass).
A Reaper DRY/WET lehetősége nem alkalmazza az automatikus késés kompenzációt (PDC-Plugin Delay Compensation). Ez azt jelenti, hogy ha egy plugin bizonyos méretű puffert alkalmaz a számítások elvégzésére (pl, look-a-head technológia) akkor az eredeti és a számított jel között késés alakul ki. Ahogy az előző részben már megtanultuk, ez fázis különbséghez vezet, ami nem kíván hangzást, rosszabb esetben teljes elnémulást is okozhat. Ezért a Reaper DRY/WET funkciót csak olyan pluginek esetében használjuk, ami nem alkalmaz sample pufferelést. Ezt egyszerűen megállapíthatjuk, ha megnézzük az adott plugin spls (samples) értékét (lásd a mellékelt képen). Ha egy plugin alkalmaz pufferelést, akkor azt a DAW a legtöbb esetben automatikusan kompenzálja, miközben az adott csatorna hangját kiszámítja, ezért nem halljuk az ebből eredő késést. Ha egy ilyen plugin beépítve tartalmazza a DRY/WET funkciót, akkor a pluginen belül nyugodtan használhatjuk, hiszen a létrejövő késést a DAW kompenzálni fogja.
A ki-be kapcsolgatás közben észrevehetjük, hogy a kompresszor bekapcsolt állapotában a hang egy kissé lehalkul. Nincsen semmi probléma! Mindössze annyit kell tennünk, hogy az Output-al korrigáljuk a kimeneti jelszintjét egészen addig, amíg a ki és a bekapcsolt állapot között nincsen hangerő különbség.
Tipp:
Ahogy a kompresszorokat bemutató sorozatban már említettem, az ilyen hangerő beállítást célszerű úgy elvégezni, hogy kiválasztunk egy fontos/jellemző hangot a zenéből és csak annak a hangerejére koncentrálunk, kis túlzással élve a többit figyelmen kívül hagyjuk. Én a mostani példában az éneket választottam, mivel egyértelműen Ő a főszereplő, köré épül fel a dal. Tehát a korrekciót addig kell végezni, amíg az ének hangereje azonos nem lesz a kikapcsolt és a bekapcsolt kompresszor esetében egyaránt.
Miközben összehangoljuk a két hangerőt, már halljuk is, hogy itt bizony nincsen valami rendben! Nem elég hogy túl sok a kialakult visszhangos hangzás, de még torzzá is vált az egész zene. Persze aki nem először olvassa ezeket az oldalakat, az már jól tudja, mi lehet a probléma! A túl gyors attack és/vagy release a hibás! Mivel a párhuzamos kompressziós technikában elsősorban a jelcsúcsokat csökkentjük, ezért célszerű gyors release értéket használni, tehát elsőként próbáljuk meg inkább az attack-ot korrigálni, vagyis csökkenteni (ha úgy tetszik növelni az időtartamát).
Figyeljük meg a leggyorsabb (fast) és a leglassabb (slow) értékek közötti hangzás különbséget! Ahogy várható, a lassú értékeknél sokkal több tranziens jut át a kompresszoron "érintetlenül" vagyis a hangzás tisztább, de kevésbé kompresszált lesz, míg a gyors felé közeledve ezek a tranziensek folyamatosan egyre jobban levágódnak, ami teltebb, de visszhangosabb és sokkal tompább, messzebbről érkező hangzást ad. A megfelelő érték tehát -ízléstől függően- valahol a kettő között lesz. Én középre állítottam be... Ezzel egy kevésbé vastag, de sokkal tisztább, határozottabb hangzást kapunk. Ha inkább a gyors értékek felé tolódunk el, egyre vastagabb, de kevésbé közel szóló lesz pl. a dobunk.
Tipp:
Akik nem Reapert használnak, vagy nem tudják megoldani a Dynakiller párhuzamos használatát, azoknak jó alternatíva lehet Vladislav Goncharov (Tokyo Dawn Labs)-Molot nevű, méltán híres ingyenes kompresszora, ami tudja a párhuzamos "DRY MIX" funkciót. Ennek a kompresszornak párhuzamos kipróbálását persze a Reaper tulajdonosoknak is csak ajánlani tudom! A mellékelt képre kattintva kinagyítható és átmásolhatóak az általam választott beállítások. Figyeljünk oda, hogy "Alpha" állásba legyen a kompresszor. Bár nekem nem sikerült a 1176-hoz hasonló, gyors és mégis torzításmentes beállítást találnom, az alkalmazott kisebb GR mellett is nagyon szép, telt hangzást produkált, és a párhuzamos alkalmazásnak köszönhetően a tranziensek is megfelelő mértékben megmaradtak ami kifejezetten tiszta, érthető és dinamikus hangzást adott számomra.
"Lassú" kompresszor
Valljuk be, hogy bár a 1176 egy nagyon jó kompresszor, a legtöbbször mégis inkább olyat érdemes választani ami illik az adott feladathoz (zenéhez, stílushoz) ezért jó hangzást biztosít és nem olyat amit a legtöbben használnak. A "Milk Cow Blues" egy akusztikus, lassúnak nevezhető dal, ami ennek megfelelően inkább egy régebbi típusú, lassabb kompresszort igényel. Egy Fairchild akár ideális is lehet... De sajnos ezeken sincsen párhuzamos csatorna (legalábbis az ingyenes plugineken). Ismerünk viszont egy olyan plugint, ami bár kinézetében hasonlít egy Fairchild-ra, azonban mégsem elektroncsöves kompresszor, de ettől még használható az helyett, ráadásul ingyenes és kiváló minőségű! Ez nem más, mint a Variety of Sound-Density Mk III.
Kapcsoljuk ki az előző 1176 szerű kompresszorunkat, és helyezzük el a maszter busz következő szabad insert pontjára a Density-t. Most nem részletezem a beállítás menetét, remélem ezt már mindenki maga is meg tudja oldani. Ha mégsem, akkor az általam választott értékeket lemásolhatjuk a mellékelt képről. Nézzük inkább meg azt, hogy miért pont ezeket választottam!
A Range értéke tulajdonképpen nem más, mint egy kompressziós érték limiter. Ezt nyilván a maximális beállításon hagytam, hiszen szeretném ha a kompresszió aránylag dinamikus maradna. A jobb és bal oldal kapcsolatát jelentő LINK paramétert 100%-ra állítottam, hogy a panoráma közepe (center) ne mászkáljon jobbra-balra, mikor a fiddle, vagy dobro megszólal az egyik oldalon. A DRIVE-al állíthatjuk be a szükséges GR értékét, ez igaziból ízlés kérdése, én törekedtem egy jó kompromisszumra a telt és a közeli hangzás között. A COLOR értékével tudjuk beállítani a hozzáadott felharmonikusokat, amik bizony jól jönnek az egyes hangszerek kiemeléséhez, de ezt 100%-ra állítva már inkább torzított, így maradtam az 50%-nál. A DRY/WET szintén 50%, hiszen párhuzamos kompressziót alkalmazunk.
Az időállandók sajnos nem a legjobbak a mi feladatunkra, mivel a leggyorsabb Release P1 esetében is 200ms, így én ezt választottam, bár a P5 automatikus Release értéke sem adott rossz eredményt. Végül is pont ezért választottuk most ezt a kompresszort, a lassúsága miatt... Érdemes a különböző időállandók hangzásra gyakorolt hatását megfigyelni, elsősorban hogy miként mozgatják előre-hátra a hangot. Ehhez a Strict/Relax értékkel is érdemes játszani, amivel P1 esetében akár 1ms-os Attack-ot is ki tudunk sajtolni a Density-ből, amivel nagyon hátra küldhetjük a dobokat. A MAKEUP értékét természetesen a jelszint kezelésnek megfelelően állítottam be. Működési módnak az egyszerűség kedvéért Stereo-t választottam, a fent már ismertetett közép panoráma megőrzésére (Az MS módban érdemes a két csatornára más-más beállítást megadni!). A vezérlő ágba bekapcsoltam a szűrőt (FILTER), mivel a jelentős energiát képviselő basszus máskülönben nagyon visszaszorította volna a hangzást. Természetesen COMP módot alkalmaztam, bár érdemes kipróbálni a LIM, azaz limiter módot is.
A fenti értékekkel a hangzás telt, szellős, de mégis elég közeli. Figyeljük meg, hogy a Density-nek köszönhetően a mix egyből 3 dimenzióssá válik. Jól elkülönülnek egymástól a mélyek és a magasak. Az előbbiek inkább alulra, az utóbbiak inkább felülre kerülnek, a többi pedig középen "lebeg". Hallhatóvá válik a dobok térbelisége, mintha egy nagyobb teremben hallanánk a zenét! Van mélysége, szélessége és magassága is a hangképnek. Ha kikapcsoljuk a kompresszort szinte egy síkba kerül minden, mint egy vetítővászonra. A hangok visszaugranak a hangszórókba és maga a hangzás is szinte kiürül.
Ha nem halljuk a 3D hatást, annak több oka is lehet. Elsősorban a lehallgató rendszerünket kell ilyenkor végigtekinteni, megfelel-e minden elvárásnak amit a Hangszórók elhelyezése részben olvashatunk. Ha fejhallgatót használunk, alkalmazzunk valamilyen hangszóró szimulációs plugint (X-Audio MyBino, egy későbbi részben részletesen bemutatásra kerül majd!), mert enélkül a szuper-sztereó hatás miatt nehezebben hallható a 3D tér.
Ha mindez rendelkezésre áll és a rendszerünkben is minden megfelelő, de mégsem halljuk a 3d hangképet, akkor lehetséges hogy a hallásunkat egy kicsit túlterheltük. Pihenjünk teljes csendben legalább 10 percet mielőtt újból hallgatni kezdenénk a mixet. Ekkor a következőképen járjunk el: kapcsoljuk be a kompresszort és hallgassuk végig a számot egyszer-kétszer, majd az ismétlés kezdete után kapcsoljuk ki a kompresszort. Rögtön észre fogjuk venni a különbséget! Ezután már tudni fogjuk mire kell figyelni és most már ki-be kapcsolgatva is meg tudjuk figyelni az apró, vagy nagyobb eltéréseket.
Ha mindez rendelkezésre áll és a rendszerünkben is minden megfelelő, de mégsem halljuk a 3d hangképet, akkor lehetséges hogy a hallásunkat egy kicsit túlterheltük. Pihenjünk teljes csendben legalább 10 percet mielőtt újból hallgatni kezdenénk a mixet. Ekkor a következőképen járjunk el: kapcsoljuk be a kompresszort és hallgassuk végig a számot egyszer-kétszer, majd az ismétlés kezdete után kapcsoljuk ki a kompresszort. Rögtön észre fogjuk venni a különbséget! Ezután már tudni fogjuk mire kell figyelni és most már ki-be kapcsolgatva is meg tudjuk figyelni az apró, vagy nagyobb eltéréseket.
Hogyan tovább?
Úgy néz ki, hogy a sávokon és a maszter buszon egyaránt alkalmazott párhuzamos kompresszióval a kiindulási állapothoz képest egy jobb mixet sikerült összehoznunk. Persze ez még koránt sem tökéletes, de majd a következő részekben erre is kitérünk. Most inkább hasonlítsuk össze a kezdeti és a kompresszált hangzást! Ehhez nem kell mást tennünk, mint lejátszás közben ki/be kapcsolni a maszter busz insert effektjeit (Bypass), valamint ezzel együtt lenémítani (MUTE) a NY BUS csatornát. Ugye hogy milyen nagy a különbség?
A párhuzamos kompressziónak köszönhetően a mixünk élettel teli, vastag és szélesen, tisztán szóló lett, megtartva a dinamikusságát. Figyeljük meg, hogy a hangerő nem növekszik, csak a hangkép lesz "jobb"!
Nézzük, hogy hova tudjuk még fejleszteni ezt a mixet! A maszter buszon most csak egy elég "szolid" beállítást alkalmaztunk, az alapelvünk szerint viszont túlkompresszálást kéne végeznünk mielőtt visszakeverjük a száraz hangot. Őrüljünk meg tehát egy kicsit és tekerjünk ki mindent a jó öreg Density-ből amit csak lehet! Az általam alkalmazott beállításokat lemásolhatjuk a következő képről.
A hangzás szerintem nem lett jobb, bár azt nem merném mondani, hogy rosszabb (De igen! Rosszabb!). A hangszerek nagy része beugrik a hangkép középmagasságába, az egész hangzás összetömörített, megszűnik a finom szellősség. Az viszont minden vitán felül áll, hogy sokkal túlhajtottabb. Egy zúzós rock vagy punk muzsikához még előnyös is lenne!
A párhuzamos kompressziónak köszönhetően a mixünk élettel teli, vastag és szélesen, tisztán szóló lett, megtartva a dinamikusságát. Figyeljük meg, hogy a hangerő nem növekszik, csak a hangkép lesz "jobb"!
Nézzük, hogy hova tudjuk még fejleszteni ezt a mixet! A maszter buszon most csak egy elég "szolid" beállítást alkalmaztunk, az alapelvünk szerint viszont túlkompresszálást kéne végeznünk mielőtt visszakeverjük a száraz hangot. Őrüljünk meg tehát egy kicsit és tekerjünk ki mindent a jó öreg Density-ből amit csak lehet! Az általam alkalmazott beállításokat lemásolhatjuk a következő képről.
A hangzás szerintem nem lett jobb, bár azt nem merném mondani, hogy rosszabb (De igen! Rosszabb!). A hangszerek nagy része beugrik a hangkép középmagasságába, az egész hangzás összetömörített, megszűnik a finom szellősség. Az viszont minden vitán felül áll, hogy sokkal túlhajtottabb. Egy zúzós rock vagy punk muzsikához még előnyös is lenne!
Reaper-ben nagyon egyszerűen összehasonlíthatjuk a két hangzást, ha a két Density-t a fenti beállításokkal egymás után helyezzük el az insert pontokra, majd az egyiket kikapcsoljuk a Reaper bypass kapcsolójával. Ezután jelöljük ki az effekt ablakban (FX) mindkét plugint. A CTRL+B gombok együttes lenyomásával tudunk a két kompresszor között váltani.
Ezt a módszert nem csak egymás után lévő pluginekkel tudjuk végrehajtani, hanem az összes kijelölttel. Ha a pluginek nem egymás mellett helyezkednek el, akkor a CRTL lenyomásával tudjuk őket kijelölni. Figyeljünk rá, hogy a CTRL+B billentyűkombináció nem tesz mást, mint megfordítja a kijelölt pluginek Bypass állapotát. Tehát az összehasonlítandó pluginek egyik fele kikapcsolt, a másik bekapcsolt állapotban kell hogy legyen ahhoz, hogy a módszer működjön!
Kis kompresszió a párhuzamos buszon
A következő részben részletesen is megismerhetjük majd Andrew Scheps Rear-bus nevű párhuzamos rendszerét, ezért most csak egy pár szóban, amolyan kedvcsinálóként szeretnék egy dolgot ismertetni belőle.
Megállapíthatjuk tehát, hogy még párhuzamos kompresszió esetében sem mindig a túlkompresszálás a legjobb megoldás! Minden esetben az adott feladathoz, az elérendő hangzáshoz és 3D hangképhez kell igazítani a használt eszközöket és azok beállítását, figyelembe véve, hogy minden eszköz hatással lehet egymásra és így a kialakuló hangzásra is!
Párhuzamos kompresszor minden sávon
Természetesen a párhuzamos csatornát (DRY/WET, MIX) tartalmazó kompresszorok nem csak a maszter buszon használhatóak, hanem a normál sávok csatornáin is. Sajnos azonban ebben az esetben egy kompresszor csak egy sávot tud ellátni, hiszen több sáv egy csatornán történő kompresszálása csak buszrendszerrel lehetséges. Másrészt ekkor elveszik a buszokon létrejövő sávok közötti interaktivitás is.
Ebben és az előző részben láttuk és hallottuk, hogy a párhuzamos kompresszió milyen mértékben képes a hangzást javítani anélkül, hogy (sokat) rontana rajta, mindenképpen érdemes használni, főleg olyan esetben, amikor az adott sávot amúgy is kompresszálnánk. Célszerű a feladathoz olyan kompresszort választani, ami lehetővé teszi a párhuzamos jelfeldolgozást, mert ilyen esetben rögtön megvan a lehetőségünk a párhuzamos hangzás kipróbálására is. Ha nem tetszik, vagy nem a célnak megfelelő (pl. szintező erősítő alkalmazás), akkor legfeljebb nem használjuk.
Természetesen a párhuzamos csatornát (DRY/WET, MIX) tartalmazó kompresszorok nem csak a maszter buszon használhatóak, hanem a normál sávok csatornáin is. Sajnos azonban ebben az esetben egy kompresszor csak egy sávot tud ellátni, hiszen több sáv egy csatornán történő kompresszálása csak buszrendszerrel lehetséges. Másrészt ekkor elveszik a buszokon létrejövő sávok közötti interaktivitás is.
 |
| Native Instruments-VC 76 Azon kevés 1176 kompresszorok egyike, ami rendelkezik beépített párhuzamos csatornával. |
A példa szerinti mixben például egyszerűen kiválthatjuk a Bass NY, Ének NY csatornákat ilyen DRY/WET képes pluginekre, viszont nem tehetjük ezt meg a Dob NY és Zene NY csatornák esetében, mert ezek egy időben több sávról érkező hangot is kezelnek.
Néhány szó a pluginekről
Bár én a példában ingyenes plugint használtam, ez nem azt jelenti, hogy csak ezekkel lehet jó eredményt elérni! Eleve az ingyenes kompresszorok között is rengeteg más van aminek nagyon jó a hangzása, és ez a szám jelentősen növekszik, ha hajlandóak vagyunk (és miért ne lennénk?!) egy kis pénzt is kiadni pár kereskedelmi pluginre. A fejlesztők és gyártók is felismerték a párhuzamos kompresszió "erejét", ezért a legtöbb ma megjelenő kompresszorba már beépítik a párhuzamos csatornát.
Néhány szó a pluginekről
 |
| Plug&Mix - Electro-optical |
A sorozat előző részeiben általában mindig ajánlottam az ingyenes pluginek mellett kereskedelmi plugineket is, azonban egy ideje ezt már nem tettem meg. Ennek oka, hogy nagyon sok kiváló plugin van már, gyakorlatilag a szoftver termékek elértek arra a szintre, amikor nem azt kell figyelni, hogy megfelelő-e a hangminőség, hanem hogy melyik hangzása tetszik jobban. Tehát kis túlzással kijelenthetjük, hogy ha valaki ma plugint vásárol, akkor annak hangminősége kiváló, csupán a hangzása tér el a többitől. Mint a hardver eszközök esetében, itt is megfigyelhető, hogy egy-egy gyártó pluginjeinek hangzása megegyezik. Ha pl. X szoftvercég egyik kompresszorának hangzása tetszik, akkor nagy valószínűséggel a többi is tetszeni fog, míg ha egy másik cégé nem tetszik, akkor valószínűleg annak nem sok terméke nyeri majd el a tetszésünket.
Akkor mégis mi alapján célszerű kereskedelmi plugint választani?
Természetesen elsődleges szempont a hangzása. Minden esetben hasonlítsuk az adott plugint egy másik hasonlóhoz, hogy megtapasztaljuk az előnyeit-hátrányait. Ha egyszerre több pluginhez tudjuk hasonlítani, még jobb! Hiába használja mindenki, ha nekünk nem tetszik. Nem vagyunk egyformák, ezért is van ennyi féle zenei stílus, zenekar és zeneszám. Attól még, hogy ma kevesen használják X plugint, lehet hogy jövőre felfedezik és az lesz a sláger... Szerencsére a gyártók 99%-a ad demo licencet a programjaihoz, így általában 7-14 napig korlátozás nélkül használhatjuk/tesztelhetjük őket. Ennyi idő alatt általában kiderül, hogy tudja-e azt amit elvárunk tőle vagy sem. Sok cég még ennél is többet ad, az Ő pluginjeik időkorlátozás nélkül működnek demo módban, általában más korlátozások mellett. Pl. nem lehet menteni a beállításokat, azokat nem tölti vissza, időnként leáll, elhalkul, zajt ad ki magából. Ezek a próbálgatást nem befolyásolják.
Számomra -és gondolom az otthon stúdiózok számára is- másodlagos szempont az ár/érték arány. Vagyis mennyit kér egy adott gyártó egy olyan pluginért, amit egy másik is kínál. Ha mindkettő egyformán jól teljesít a demoban, akkor egyértelmű hogy az ember az olcsóbbat választja. Ha kétség merül fel a választást illetően, akkor bizony mérlegelni kell, hogy mit kapok és mennyiért, esetleg spórolok-e annyit az olcsóbbal, hogy a hiányosságát egy másik plugin megvásárlásával pótolni tudom.
Harmadik szempont ismét az ár, de most az árleszállítás szempontjából nézve. Minden gyártó rendszeresen tart ilyen akciókat, amikor jelentős engedménnyel kínálja a licenceket. Ha nem sürgős egy-egy plugin megvásárlása, érdemes kivárni ezeket az alkalmakat!
 |
| Nomad Factory - Bus Driver |
Természetesen elsődleges szempont a hangzása. Minden esetben hasonlítsuk az adott plugint egy másik hasonlóhoz, hogy megtapasztaljuk az előnyeit-hátrányait. Ha egyszerre több pluginhez tudjuk hasonlítani, még jobb! Hiába használja mindenki, ha nekünk nem tetszik. Nem vagyunk egyformák, ezért is van ennyi féle zenei stílus, zenekar és zeneszám. Attól még, hogy ma kevesen használják X plugint, lehet hogy jövőre felfedezik és az lesz a sláger... Szerencsére a gyártók 99%-a ad demo licencet a programjaihoz, így általában 7-14 napig korlátozás nélkül használhatjuk/tesztelhetjük őket. Ennyi idő alatt általában kiderül, hogy tudja-e azt amit elvárunk tőle vagy sem. Sok cég még ennél is többet ad, az Ő pluginjeik időkorlátozás nélkül működnek demo módban, általában más korlátozások mellett. Pl. nem lehet menteni a beállításokat, azokat nem tölti vissza, időnként leáll, elhalkul, zajt ad ki magából. Ezek a próbálgatást nem befolyásolják.
 |
| Klanghelm - MJUC Nagyon alacsony árért 3 db világszínvonalú kompresszor! |
Harmadik szempont ismét az ár, de most az árleszállítás szempontjából nézve. Minden gyártó rendszeresen tart ilyen akciókat, amikor jelentős engedménnyel kínálja a licenceket. Ha nem sürgős egy-egy plugin megvásárlása, érdemes kivárni ezeket az alkalmakat!
Negyedik, de egyáltalában nem utolsó szempont az ingyenes alternatíva megléte! Ha egy feladatra találunk ingyenes plugint és annak hangzása, funkcionalitása megegyezik egy kereskedelmi pluginével, ne gondoljuk azt, hogy az ingyenes biztosan rosszabb (vagy a fizetős jobb)! Ez ma már nem így van. Tapasztalatom szerint az ingyenes pluginek vannak olyan jók mint fizetős társaik, sőt van olyan is ami jobb! Az egyetlen különbség közöttük az optimalizáció, vagy más néven a CPU igény. Megfigyelésem szerint az ingyenes pluginek esetében (azonos tudás és hangzás mellett) akár 5-10x is magasabb lehet a CPU használat. Emellett az ingyenes pluginekhez nem jár támogatás (support). Ha tehát elég erős számítógépünk van és ismerjük is a plugineket, lehetséges tisztán ingyenesekkel ugyan azt a minőséget elérni, mint kereskedelmiekkel. Kérdés persze, hogy melyik befektetés éri meg jobban? Venni egy bivaly erős gépet és ingyenes szoftvert futtatni rajta, vagy venni (vagy már meg is van) egy gyengébbet és a maradék pénzt alacsony CPU igényű kereskedelmi pluginekre költeni...
Nomad Factory, Plug and Mix, Klanghelm, Boz Digital Labs, Slate Digital, FabFilter, Plugin Alliance, IK Multimedia, Soundtoys, PSP Audioware, iZotope, Kush, Native Instruments, Sknote, (Softube, Waves Audio).
Zárszó
Ezután a kis kitérő után kanyarodjunk vissza eredeti témánkhoz! A párhuzamos kompresszió lehetséges alkalmazásának gyakorlatilag csak a képzelet szab határt! Az eddig említett normál alkalmazásokon felül, szinte bármit megtehetünk. Segítségével pl. könnyen több frekvenciasávra bonthatunk egy sávot, és mindet külön tudjuk kompresszálni (vagy bármilyen egyéb műveletet elvégezni). Ez persze közel áll a többsávos kompresszor használatához, de ha az egyes frekvenciasávokat külön-külön fizikai sávokra küldjük, azokon alkalmazhatunk más-más kompresszort, EQ-t, vagy bármit.
Addig is eredményes mixelést kívánok mindenkinek!
A következő részhez katt ide...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése