Kompresszor beállítás 5 lépésben-8.rész

A sorozat előző részeiben megismerhettük a kompresszor paramétereit és az értékek hangzásra gyakorolt hatását. Aki elég kreatív, és volt már konkrét elképzelése hogy milyen hangzást is szeretne elérni, az már biztosan összerakta ezeket a tudás-morzsákat és elkezdte a próbálgatást összetettebb módon is. Aki nem, vagy saját magától nem tudott megfelelő eredményt elérni mert pl. belezavarodott a rengeteg lehetőségbe, az most megismerkedhet egy egyszerű, 5 lépésből álló módszerrel amivel már egy alap kompresszor guru válhat belőlünk.

Ezt az öt lépést bármelyik kompresszoron alkalmazhatjuk! Ha valamelyik paraméter nincs meg az általunk használt készüléken vagy pluginen, akkor azt a lépést egyszerűen hagyjuk ki...

1. Kezdő értékek beállítása

Ahhoz, hogy elkezdhessük a paraméterek megfelelő értékre történő beállítását, először egy általános kiinduló alapállapotot kell megteremtenünk. Ehhez elsőként állítsuk be a következő értékeket a kompresszorunkon:

1.1 Threshold: maximális érték, pl. analóg, vagy analóg modellezett kompresszoron 0 dB, vagy a legmagasabb amit találunk. Digitális kompresszoron 0dBFS, vagyis ne legyen jelszint csökkentés (GR)

1.2.1 Ratio: maximális értéken. Amit az adott kompresszor maximálisan tud, de 20:1-nél magasabb értéknek már nem sok értelme van. Ha nincs Ratio, akkor valószínűleg a Compression-t kell helyette használnunk.

1.2.2 Ha van Hard és Soft-knee lehetőség, akkor válasszuk a Hard-knee-t

1.3 Attack: a legalacsonyabb érték, vagyis a leggyorsabb beállítás

1.4 Release: a legalacsonyabb érték, vagyis a leggyorsabb beállítás

1.5 Output level (Make-up): 0dB, vagyis unity gain (ne legyen sem emelés, sem csökkentés)

2. Threshold beállítása

Indítsuk el a lejátszást, és kezdjük el a Threshold értékét csökkenteni egészen addig, amíg a GR mérő műszer mozgása nem követi a hang ritmusát. Ha a műszer nem mozog, vagy csak nagyon keveset, akkor túl alacsony küszöbértéket adtunk meg. Ha a műszer soha nem tér vissza a 0dB GR, vagy annak közelébe, akkor folyamatos jelszint csökkentés történik, vagyis túl magas küszöbértéket adtunk meg. Az ilyen beállításnak semmi értelme, mert nem történik jelszint követés (gain riding), vagyis simán csak egy hangerő potméterként üzemel a kompresszorunk.

3. Attack beállítása

Kezdjük el növelni az Attack értékét egészen addig, amíg a kívánt hangzást el nem érjük. Ez a feladattól függ... vagyis ha pl. hátrább akarunk küldeni egy hangot a mixben, akkor nyilván csökkentjük a tranziens részek hangerejét, vagyis kis értékű, gyors attackot állítunk be. Ha ütősebb hangot szeretnénk, akkor átengedjük a tranziens szakaszt, vagy annak egy részét. Ha különböző hangerőket szeretnénk kiegyenlíteni, akkor egy közepes értékű attackra van szükségünk.

4. Release beállítása

Kezdjük el növelni a Release értékét egészen addig, amíg a kívánt hangzást el nem érjük. A release értékével gyakorlatilag a hang finomságát, simaságát tudjuk beállítani. A kis értékű, gyors release "hegyes" hangokat hagy maga után, a lassú, magas érték viszont kiegyengeti ezeket a csúcsokat, kivasalja és simává teszi a hangzást. A felvétel tempója is alapvetően meghatározhatja a helyes értéket, hiszen nem biztos hogy azt szeretnénk, hogy az egyes hangok hatással legyenek egymásra. Ha pl. egy nagyon erős hangot több halkabb követ, akkor túl hosszú release beállítással a gyenge hangok is lehalkításra kerülnek, a kompresszor egy lyukat üt a hangerőbe! Érdemes olyan értéket választanunk, amely az egymást követő hangok között hagy elég időt a kompresszornak a jelszint csökkentés alaphelyzetbe állítására. Ehhez nagy segítséget nyújthat a GR műszer mutatójának "tánca" is!

5. Ratio beállítása

Kezdjük el csökkenteni a Ratio értékét, egészen addig amíg a kívánt hangzást el nem érjük. Gyakorlatilag itt állíthatjuk be, hogy milyen mértékben legyen hallható a kompresszió, mennyire legyen csökkentve a dinamika tartomány.
Ha a kompresszorunk csak előre beállított értékekkel rendelkezik, akkor azok között kell kapcsolgatnunk, ha viszont fokozatmentes beállítást tesz lehetővé, akkor sokkal finomabban tudjuk megadni a kívánt hangzást.
Ha van Soft-knee lehetőség, azt is itt próbáljuk meg beállítani. Ezzel általában azt adhatjuk meg, hogy a beállított Threshold szint előtt mennyivel (hány dB) kezdjen a kompresszor dolgozni, persze csak egy csökkentett értékkel, amit a Soft-knee görbe határoz meg. (A Soft-knee-ről részletesen olvashatunk a sorozat harmadik és negyedik részében.)

Kompresszor beállítása hallás alapján

Nézzük most a fenti technikát alkalmazva, hogyan állíthatunk be egy kompresszort "fülre". Aki már olvasta az előző részeket, ismeri a bulldozer.dob.wav fájlt. Aki nem, az itt megtalálja a szükséges információkat.

Mit szeretnénk elérni?

Nagyon fontos, hogy mindig konkrét céllal használjunk egy-egy effektprocesszort. Az, hogy ráteszek egy kompresszort mert attól jobban szól -a youtube-on is rátettek és tök jól szólt-, nem biztos hogy célravezető! Mint ahogy a jó basszus alapja sem a mélyek feltekerése egy EQ-n. Ha nem tudjuk elmondani hogy mit kell tenni az adott sávval ahhoz hogy megtalálja a helyét a mixben, akkor nem tudjuk azt sem, hogy ehhez milyen eszközt és azon milyen beállítást kell alkalmaznunk.

Ezért mielőtt a kompresszorhoz nyúlunk, fogalmazzuk meg, mi is a probléma és hogyan is kéne megoldani. Mostani példánkban én úgy találom, hogy a felvételen a pergő és a lábdob nagyon kiemelkedik a cintányérok és a terem hangjából, ezért tűzzük ki feladatnak azt, hogy a dobhangzást egységesebbé tegyük. Ehhez a Kjaerhus - Classic Compressort fogjuk használni, ami a linkre kattintva ingyenesen letölthető. Ez nagymértékben mentes mindenféle csillogó-villogó kütyüktől és műszerektől, amik esetleg elvonnák a figyelmünket a hangzásról, nem utolsósorban pedig egy jó kompresszor is. Helyezzünk hát el belőle egyet az első szabad insert pontra. Természetesen az összes többi -előző részben használt-kompresszort kapcsoljuk ki!

 1. Kövessük a fenti 5 lépéses módszert! Ehhez elsőként alaphelyzetbe kell állítanunk a kompresszort, vagyis

Threshold: 0 dB, Ratio: ∞:1, Knee: Hard, Attack: 0,5 ms, Release: 0,01 s, Level: 0 dB

2. Indítsuk el a bulldozer.dob.wav fájlt végtelenített lejátszásba kapcsolva, és kezdjük el csökkenteni a Threshold értékét. Talán már mindenki észrevette, hogy azért ez a kompresszor is rendelkezik egy minimális műszerezettséggel, mégpedig a Gain Reduction nevű LED személyében. Ez az árva kis LED nagyon jó szolgálatot tesz most nekünk, ugyanis ezen fogjuk figyelni a küszöbérték szintjét. Próbáljuk meg úgy beállítani a Threshold-ot, hogy a LED villogása kövesse a ritmust, de ne világítson folyamatosan. Nekem ez -12.4dB-nél következik be. Az ennél magasabb értékeknél, pl. -10dB-nél még csak néha-néha villan fel, az alacsonyabbaknál, mint pl. -17dB már szinte folyamatosan világít.

3. Következő lépés az Attack beállítása. Ezzel a paraméterrel gyakorlatilag a hangzás ütősségét (Punch) adhatjuk meg. Mivel most a hangzást szeretnénk megváltoztatni és nem a hangerőket kiegyenlíteni, ezért ehhez alapvetően gyors Attackra van szükségünk. Kezdjük hát emelni az értéket és közben figyeljük, hogyan változik a hangzás. 9ms-tól egyre konkrétabbá válik a lábdob hangja, 16ms-nál pedig már a pergő is jobban hallható. 50ms felett szinte már nincs is különbség a bejövő és kimenő hang között. Célunk a hangzás egységesebbé tétele, úgyhogy a 16ms-nál magasabb értékek szóba sem jöhetnek. Menjünk vissza 0,5ms-ra. Hoppá! A dobok egészen háttérbe kerültek... Jó, hogy egységesebb hangzást szeretnénk, de ez azért túlzás, induljunk ismét felfelé az Attack értékkel. Szerintem úgy 6ms környékén még nem emelkednek ki túlzottan és már nem is kerülnek nagyon hátra a dobjaink, ezért én ezt az értéket választom.

4. Az Attack után a Release beállítása következik, kezdjük hát növelni 0,01 sec (10ms)-ról. 0,07 körül szinte betompul a hangzás, 0,3-nál már kezd jelentkezni a pumpáló hatás, igaz csak kis mértékben. 1 másodperc után már értelmét veszti a kompresszor, egyszerűen csak lehalkul az egész dobloop. Menjünk hát vissza egy közepes értékre, mondjuk 0,0398s-ra. Itt még elég dinamikus marad a hangzás, de már nincsenek annyira előtérben a dobok, nem lesz fojtott és pumpáló effekt sem.

5. A következő lépés a Ratio beállítása, ami most végtelen az egyhez, vagyis limiter állásban van. Nem is csoda, hogy a magasabb Release értékeken olyan tompává vált a hangzás! Ezt most némiképp feloldjuk a Ratio csökkentésével. Kezdjük hát lefelé tekerni a potit. 2:1 állásban már szinte nem is hallani a kompressziót... ha azt gondoljuk, hogy csak a fülünk csap be, akkor vessünk egy pillantást a GR ledünkre. Hát ez bizony nem villog, vagyis tényleg nincsen jelszint csökkentés. A hangzás sem igazán megfelelő, egy az egyben az eredeti. Ennél tehát magasabb GR-re lesz szükségünk, kezdjük is emelni! 10:1 körül megállva, eszünkbe jut, hogy hasonlítsuk már össze az eredeti hangzással, ezért kikapcsoljuk a plugint, vagyis bypass-ba tesszük. Hopp! Ez bizony hangosabb, így nem lehet összehasonlítást végezni, jöjjön tehát a gain staging! Kapcsoljuk vissza a plugint és emeljük a kimeneti szintet (Output level) amíg a bemenetivel azonos hangerőt nem kapunk. Ez kb. 2dB-nél következik be. Így már könnyebb lesz az összehasonlítás, most már folytathatjuk a Ratio beállítást. Nem rossz a hangzás, de szerintem nagyon hátra kerültek a dobok. Hozzuk kicsit előrébb őket, ehhez csökkentsük a Ratio értékét. Végülis ez már ízlés kérdése, de nekem 4:1-nél adja a legkiegyensúlyozottabb beállítást a dobok és a cintányérok hangereje és energiája között.

Természetesen, ha szükséges az egyes paramétereket tovább finomíthatjuk, pl. egy kicsivel alacsonyabb (-13,2dB) küszöbértéket megadva, hogy minden pergő hangnál egyformán erős legyen a kompresszió. Kapcsoljuk ki-be párszor a plugint, hogy még jobban érzékeljük a hangzásbeli különbséget...

Tipp:

Ha még-inkább csak a fülünkre hagyatkozva szeretnénk kompressziót beállítani, vagy csak gyakorolni, edzeni, akkor ajánlom az ingyenes Minimal System Instruments - Ultracomp plugint. Ezen semmilyen visszajelző eszközt, sem a potméterek beosztását, csak a minimum és maximum értékeket tudjuk leolvasni. A paraméterek egyébként rendkívül finoman szabályozhatóak.

Tipikus, ajánlott GR

Jól jöhet, ha olyan kompresszort használunk, ami tartalmaz GR műszert és azon leolvasható értékekkel jelölik a létrejövő jelszint csökkentést (GR). Természetesen a szükséges GR értéket mindig az adott feladathoz kell igazítanunk, attól függően hogy milyen hatást szeretnénk elérni. Amíg viszont még nem rendelkezünk elegendő tapasztalattal a szükséges hangzás eléréséhez "jó" értékek kiválasztásához, sokat segíthet ha betartunk pár alapszabályt!

Ahhoz, hogy ne tűnjön el az összes dinamika a felvételből, egyéni sávok esetében a leginkább ajánlott GR érték a -3dB. Ez ugye az eredeti hangerő egynegyedével csökkenti a kivezérlést. Ilyen esetben a kompresszor is "jobban", finomabban működik, nincsenek drasztikus beavatkozások, egy kiegyensúlyozottabb, zeneibb, természetesebb hangzást kapunk. Ha ez a dinamika csökkentés nem megfelelő -vagyis még mindig túl sok a különbség a hangos és halk részek között- akkor inkább alkalmazzunk több kompresszort sorba kötve, mint hogy egyetlen egyen emeljük a GR-t magasabbra.

Ha nem kifejezetten az észrevehetetlen kompresszió a célunk, a GR értéket akkor is tartsuk -6dB körül. Ez az eredeti kivezérlés felére csökkenti a jelszintet, tehát gyakorlatilag duplájára növelhetjük az anyag hangerejét. Az ennél magasabb GR értékek már feltűnően hallhatóak, ezért inkább csak akkor használjuk őket, ha pontosan tudjuk mit csinálunk, vagy éppen ez az effekt a célunk.

Ha egy adott sávnak a hangerő változásával és a hangzásával is problémánk van, akkor alkalmazzunk két külön kompresszort a két problémára. Elsőként a csúcsokat csökkentsük egy gyors Attack és gyors Release értékkel, amivel egy kiegyensúlyozottabb jelszintet kapunk. A második kompresszor ezután már sokkal finomabban tud majd beavatkozni, és természetesebben hozza a változó hangerőket egy szintre (Leveling amplifier- Szintező erősítő).

Persze -6dB-nél nagyobb jelszint csökkentést is alkalmazhatunk, ha ezzel érjük el a kívánt hatást. Például az egészen elől, a hallgató arcában szóló hangokhoz sokszor akár -20 dB GR is szükségessé válhat. Egy másik példa lehet a nagy dinamikájú, de rövid idejű hangok, pl. dobütések esete, ahol szintén előfordulhat, hogy ilyen nagy GR értékre van szükségünk. A legtöbb esetben azonban az ilyen erős dinamika csökkentés kivasalja az életet a felvételből, ezért legyünk mindig körültekintőek, pl. kérjük ki egy "kívülálló" véleményét az adott hangzásról, vagy csökkentsük a kompressziót egészen addig, amíg nem hallunk jelentős változást. Ha ilyenkor a két érték között nagy különbség van, biztosak lehetünk benne hogy -feleslegesen- túlkompresszáltuk az anyagot.

Tipikus, ajánlott Attack és Release
Bár egyre több kompresszor rendelkezik automatikus Attack és Release beállítással, és ezek a legtöbbször nagyon jó eredménnyel használhatóak, nem minden esetben működnek úgy, ahogy mi szeretnénk. Az Attack és Release időket -akár csak a többi paramétert- minden esetben az adott hanghoz és feladathoz kell igazítanunk. Van azonban néhány olyan érték, amit kiindulásként alkalmazva segíthet megtalálni a jó beállítást.

Attack:

elysia - Alpha Compressor,
Auto Attack és Release lehetőséggel

Ha a hang tranzienseit szeretnénk csökkenteni -vagyis a kezdeti jelcsúcsokat-, akkor az alacsonyabb, gyorsabb értékeket válasszuk kezdésként. Ezek általában a 10ms alattiak. Vigyázzunk azonban az olyan kompresszorokkal, amin akár 0ms attack-ot is beállíthatunk, ugyanis az ilyen kicsi értékek már nem a hangerő változást követik (gain riding), hanem a hang hullámformájának alakját. Erről a jelenségről részletesebben olvashatunk a sorozat 3-ik és 4-ik részében a HOLD paraméternél.

Ha nem csökkenteni, hanem kiemelni szeretnénk a tranziens részeket -vagyis ütősebbé tenni a hangot-, akkor a közepes értékekkel érdemes kezdenünk. Ezek általában 30-50ms környékén helyezkednek el, de mint minden esetben itt is a hallásunkra kell támaszkodnunk a megfelelő érték kiválasztásához.

Ha a nagyon finom kompresszió a célunk, akkor kezdjünk a magasabb értékek felé, ami általában 100ms, vagy használjuk a kompresszoron elérhető legnagyobb értéket.

Ha a lehető legtranszparensebb, azaz legkevésbé észrevehető, legkevesebb természetellenes hangzással járó kompressziót szeretnénk elérni, de nem csak kis mértékben, akkor az előző pontban szereplő 100ms helyett használjunk 10ms körüli értékeket.

Release:

A Release beállításakor fokozottan igaz, hogy a hanganyaghoz kell a megfelelő értéket kiválasztanunk. Ez az érték is alapvetően befolyásolja a létrejövő hangzást, és a helytelen beállítás rendkívül zavaró, természetellenes hangzást produkál! Pont ezért talán könnyebb a megfelelő értéket megtalálnunk, hiszen még egy laikusnak is feltűnik a pumpáló, hullámzó hangerő.

Ha azt szeretnénk hogy a kompresszorunk zenei módon működjön, akkor a beállítást kezdjük 300ms-tól és lassan emeljük a release értékét egészen addig, amíg el nem érjük a pumpáló hatást. Ez azt jelzi, hogy a detektor nem képes alapállapotba állítani a jelszint csökkentést még az előtt, hogy a következő erősebb jelszint újraindítaná az attack fázist. Innen állítsunk vissza egy kicsit, amíg biztosan meg nem szűnik a hullámzó hangerő.
Mindez persze tempó és téma függő, egy gyors és dinamikus hanganyag esetében könnyen lehet, hogy nem növelnünk, hanem csökkentenünk kell a release-t, akár 100ms alatti értékekre is.

Ha csak a jelcsúcsokat szeretnénk csökkenteni, akkor használjunk alacsony értékeket, vagyis állítsuk a release értékét gyorsra. Ezt általában az elérhető legkisebb értékkel tehetjük meg 1-10ms környékén. Ha túl gyors release-t állítunk be, a tranziensek könnyen eltűnhetnek, ami tompa, messziről jövő hangot eredményezhet.

Ha úgy ítéljük meg, hogy a jelszint csökkentés túl finom, használjunk 500ms-nál magasabb értékeket.

Ahhoz, hogy a leginkább transzparens hangzást érjük el, tartózkodjunk a 100ms alatti értékektől.

Még néhány szó...

Az Attack és Release beállításhoz rendkívül nagy segítséget adhat a GR meter mutatójának mozgása! Ha ez a zenével együtt, az ütemre "táncol", akkor valószínűleg jó értékeket választottunk. Ha nem kíséri a hangerő változásokat (gain riding), akkor bizony még nem értük el a megfelelő beállítást, kivéve ha pont az így kialakult hangzás volt a célunk.

Ha nagyon elvesztünk a milliszekundumokban és már a műszer mutatója sem segít, akkor a megfelelő értékek meghatározásához használjunk egy BPM-ms kalkulátort, vagy mérjük meg az adott hang hosszát a DAW-ban. Ezekről a módszerekről bővebben olvashatunk a sorozat előző részében!

Ha nem vagyunk benne biztosak, hogy mit is csinál pontosan a kompresszorunk, akkor használjunk olyan plugint, ami képes ezt megmutatni! Ilyen pl. az ingyenes MeldaProduction-MCompressor, amiben a "DIFF" gombot benyomva azt halljuk, amit a kompresszor "kivesz" a hangból.

A kompresszor mind a 4 fő paramétere (Threshold, Ratio, Attack, Release) hatással van egymásra, ezért ha az egyiket megváltoztatjuk, jó eséllyel a többit is korrigálnunk kell! Ha pl. elértük a megfelelő Attack és Release értéket, szinte biztos hogy a kompresszió mértéke már nem lesz megfelelő, ezért vagy a Threshold-al, vagy a Ratio-val utána kell állítanunk! Ezt mindig tartsuk szem előtt és ne feledkezzünk el a jelszint kezelésről (gain staging) sem, hiszen ha nem azonos a kompresszorba bemenő és onnan kijövő hangerő, akkor nehéz megítélni, hogy jó hatással van-e a hangra. Magyarul mondva, hogy csinál-e egyáltalán valamit a hangzással, vagy csak simán megváltoztatta a jelszintet mint egy erősítő.


Mi volt előbb az EQ vagy a kompresszor?
Örök kérdés, hogy mi legyen a láncban előbb a kompresszor, vagy az EQ? A szakértők persze csak nevetnek az ilyen kérdéseken, és remélem az oldalt olvasók is elmosolyodtak most egy kicsit, hiszen már mindenki tudja a helyes választ! A feladattól függ, hogy melyiket helyezzük előre. Sőt, helyezhetünk kér EQ közé egy kompresszort, vagy akár fordítva is, két kompresszor közé egy EQ-t, de bármilyen más összeállítás is lehetséges, minden attól függ, hogy az adott problémát hogyan tudjuk kezelni.

Chris Lord Alge például szinte minden esetben az EQ után helyezi el a kompresszort, mondván, hogy miért akarna egy nem megfelelő arányú frekvenciákat tartalmazó hanggal tovább dolgozni (kompresszálni)? Dave Pensado ugyanakkor inkább azt tanácsolja, hogy helyezzük a kompresszort előre, és a már kiegyensúlyozott energiájú hangot finomítsuk tovább az EQ-val, ezzel is elkerülve a kiemelkedő frekvenciák túlkompresszálását.

Ha a kompresszor elé helyezett EQ-n korrigáljuk a hangképet, akkor a kompresszor kiegyenlítettebben tud majd dolgozni, kevesebb természetellenes hangzás jön ki belőle. Viszont jó ha tudjuk, hogy ha a kompresszor elé helyezett EQ miatt egy frekvencia kiemelésre kerül, akkor az nagyobb kompresszálást fog elszenvedni, mint a többi! Ez nem csoda, hiszen pont ez a kompresszor lényege, a jelcsúcsokat csökkenti.

Ez a kiemelés nem csak akkor jöhet létre, ha az EQ-n emelünk, hanem akkor is, ha csak vágunk, hiszen a vágással a nem csökkentett frekvenciák jelszintje a csökkentettek fölé emelkedhet!

Ha az EQ-t a kompresszor után helyezzük el, akkor viszont az EQ által megváltoztatott jelszintek nem lesznek kezelve, esetleg túlvezérlés, vagy túl halk hangok keletkezhetnek, hiszen a kompresszor itt már nem képes a jelszintek kiegyensúlyozására. Ami nagy előnye ennek a sorrendnek, hogy nem keletkezik véletlen túlkompresszálás. További előny, hogy az EQ által megváltoztatott hangkép nem változtatja meg a kompresszió mértékét, vagyis ténylegesen csak a frekvencia összetevőket változtatjuk, és nem azok dinamikáját, mint hogy a kompresszor elé helyezett EQ esetében.

A helyes sorrend eldöntése tehát minden esetben az adott feladattól függ, és nincsen ilyen irányú előírás, vagy szabály. Ha a kompresszor beállítása után úgy érezzük, hogy bizonyos frekvenciákból nincs elég, vagy éppen túl sok lett, esetleg felborult a mixünk egyensúlya, akkor illesszünk be egy EQ-t a kompresszor mögé. Ennek ellentéte, amikor az EQ-t beállítva bizonyos frekvenciák túl harsányak, vagy túl hangosak lettek, ilyenkor illesszünk be egy kompresszort az EQ mögé. Erre a legjobb példa az ének sávok magasfrekvenciáinak kiemelése, ami így az S hangoknál sziszegést eredményez. Ezt eredményesen kezelhetjük egy EQ után helyezett kompresszorral (vagy az erre kifejlesztett speciális kompresszorral a De-esserrel).

Tipp: Ha a kompresszorunk nem a kívántak szerint működik, pl. mert túl sok alacsonyfrekvenciás jelet kap, helyezzünk elé egy Tilt-EQ-t. Ezzel egyszerűen és finoman kiegyenlíthetjük a beérkező jelszinteket, és egy sokkal egyenletesebb hanghoz jutunk. Nem csak a dörmögő, puffogó hangzást tudjuk  így csökkenteni, hanem a túl tompa hangokat is "kiélesíthetjük", kitisztíthatjuk.

Kompresszorokat leginkább két dologra szoktunk használni. Vagy egy bizonyos hangzás elérésére, vagy a különböző hangerők kiegyenlítésére. A sorozat eddigi részeiben elsősorban az előbbiről esett szó, a következő részben viszont a különböző erősségű hangok kiegyenlítésének módját járjuk körbe. Ehhez pedig már nem a megszokott dob sávunkat, hanem egy nagy dinamikával rendelkező ének felvételt fogunk használni.

A következő részhez katt ide...

A témával kapcsolatos kérdéseket itt a kommentekben, vagy a facebook oldalon várom!

Kellemes mixelést kívánok mindenkinek!



Felhasznált irodalom:

vladg - Molot User Manual

http://www.homestudiocorner.com/compression-fast-attack/

http://www.homestudiocorner.com/compression-slow-attack/