Kompresszor használata II. -6.rész


Ebben a részben a megkezdett tanulmányainkat fogjuk folytatni, ott ahol az előzőben abbahagytuk. Ma leginkább a küszöbértékkel ismerkedünk, de azzal elég részletesen! Ehhez természetesen szükségünk van a már használt bulldozer.dob.wav fájlra. Aki a múlt héten nem mentette le a projektjét, az most építse újra azokkal együtt akik csak most szállnak be a kísérletezésbe. Ehhez minden szükséges információt és a letöltő linket megtalálják az előző részben.


Küszöbérték (Threshold)
Az előző részben megismert "egyparaméteres" kompresszorok esetében a kompresszió mértékét és a küszöbértéket is ugyanazzal a potméterrel állítottuk be. A Threshold külön történő beállításával már szabályozni tudjuk azt is, hogy a beállított mértékű kompresszió milyen jelszint felett kezdődjön meg. Ahhoz hogy fokozatosan haladjunk tovább a tanulásban egy olyan kompresszorra van szükségünk, amin megtaláljuk ezt a két paramétert, de még nincs rajta attack és release beállítási lehetőség. Szerencsére létezik ilyen, mégpedig a dbx 160.

Bár a dbx 160 kompresszor nem rendelkezik attack és release beállítási lehetőséggel, mégsem fix időállandókkal dolgozik. Ennél a kompresszor típusnál az időállandók a jelszintektől függően automatikusan változnak. (Az auto-attack és release-ről részletesebben olvashatunk az előző részben)

dbx teszt
Az eredeti dbx 165A
Ahhoz, hogy tesztelni tudjuk egy dbx kompresszor működését, szükségünk van egyre. Természetesen létezik plugin változat is (Waves és UAD), de gondolom sokan inkább egy ingyenes pluginnel kísérleteznének. Szerencsére van erre is megoldás!

de la Mancha - sixtyfive ingyenes plugin a dbx 165A kompresszor működését szimulálja, ami nagyon hasonlít a dbx160-hoz, ezért jól használhatjuk a tesztünk elvégzéséhez. Az eredeti 165A volt az első olyan dbx 160 sorozatú kompresszor, ami tartalmazott manuális attack és release beállítási lehetőséget, viszont -hasonlóan a sixtyfive pluginhez- ez kikapcsolható. Mi pontosan ezt fogjuk tenni annak érdekében, hogy egy 160-ast szimuláljunk.

Szeretném ismét felhívni a figyelmet, hogy ebben a tesztben nem az eredeti dbx hangzást akarjuk kielemezni, hanem a Threshold és Compression paraméterek hatását a hangra. Ezért nem célunk olyan kompresszor használata, ami teljes egészében szimulálja az eredeti hardveregységeket. Aki erre vágyik, az vásárolja meg magának a Waves vagy UAD plugineket, esetleg egy eredeti hardver készüléket.

de la Mancha - SIXTYFIVE
Elsőként tehát helyezzük el a dlm-SIXTYFIVE plugint a következő szabad insert pontra, kapcsoljuk be az Attack és Release potik felett lévő AUTO kapcsolót, így a plugin az eredeti 160-as automatikus időkhöz közel hasonlókat fog alkalmazni. Második lépésként kapcsoljuk ki a "Peak stop" funkciót és állítsuk a "Meter"-t GR állásba. Innentől kezdve majdnem az eredeti 160-as hardverhez hasonló működést tapasztalhatunk. (Természetesen aki rendelkezik pl. a Waves - dbx 160 kompresszorral, nyugodtan használja azt!)

A 160-ast gyakorlatilag kétféle módon állíthatjuk be. Vagy a Threshold-al kezdünk, vagy a Compression-el, de minden esetben az egyiket állítjuk a másikhoz. (Ha a beállítás közben lenyomva tartjuk a CTRL billentyűt, sokkal finomabban szabályozhatjuk az értékeket!) Lássuk most az első módszert, vagyis amikor a Threshold beállítással kezdünk.

Beállítás küszöbérték alapján.
Ehhez elsőként helyezzük alapállapotba a kompresszort!
Threshold: 0
Compression: 0
Attack/Release: AUTO
Peak Stop: kikapcsolva
Output Gain: 0
Bypass: 100%.
Mivel sztereó fájllal dolgozunk, ezért a Stereo Coupler-t kapcsoljuk be.
A külső side chain-re most nincsen szükségünk, ezért az EXT kapcsolót ne nyomjuk be.

Végezzük el a Gain staging-et, vagyis állítsuk be a bejövő kimenő jelszintet azonosra. Ennek részletes leírását megtaláljuk az előző részben. Várható, hogy az Output gain 0.0 dB-en lesz unity gain, bár nálam 0,3-on is jó volt, sőt a kompresszor kivezérlésmérője szerint a 0,0dB alacsonyabb kimenő értéket mutat mint bemenőt. Mindegy, az egyszerűség kedvéért fogadjuk most el, hogy a 0,0dB Output gain a unity gain.

A küszöbérték alapján történő beállítás lényege, hogy elsőként azt adjuk meg a kompresszornak, hogy mire reagáljon, másodszor pedig azt, hogy milyen mértékben. Mivel a compression 1:1-re van állítva, vagyis nem adtunk meg arányt, és a GR meter csak a létrejövő jelszint csökkentést képes jelezni, így ebben a módszerben a kivezérlésmérő műszerre nem támaszkodhatunk a küszöbérték beállításnál. Nem használhatjuk a fülünket sem, hiszen még nem jön létre jelszint csökkentés. Mit tehetünk ilyenkor? Pont ennek a problémának a megoldására építették be a tervezők a Threshold felett látható három LED-et. A zöld színű (Below) azt jelzi, hogy a bejövő jelszint a küszöbérték alatt van, vagyis ilyen állapotban a kompresszor nem avatkozik be a kimenő jelszintbe.

A sárga LED világítása azt jelzi, hogy a bejövő jelszint meghaladta a soft knee görbe alsó végét, de még nem lépte át a beállított küszöbértéket. (Az eredeti dbx 160 kompresszoron nincsen középső LED, a sárga ott a dbx 165-ön lévő zöldnek felel meg.)

Tegyünk most egy kis kitérőt!
A 165A egy úgynevezett Soft-knee kompresszor, vagyis a jelleggörbéje rádiuszosan ível, nem pedig egy éles törésponttal fordul a jelszintcsökkentő szakaszba.
(A Soft-knee-ről részletesen olvashatunk a sorozat harmadik és negyedik részében.)
Amint az ábrán is látható, Hard-knee kompresszor esetében (kék vonallal jelölve) a töréspont a küszöbértéknél található, Soft-knee esetében (zöld vonallal jelölve) viszont az ív a küszöbérték (piros vonallal jelölve) alól indul. A sárga LED felvillanása pontosan ezt az állapotot jelzi nekünk, amikor a jelszint elérte az íves rész kezdetét. Itt már van némi kompresszió, de még koránt sem annyi, mint ami a küszöbérték átlépése után keletkezik majd. Mivel az íves jelleggörbe által létrejött kompressziós hatás szinte észrevehetetlen, ha ebben az állapotban tartjuk a kompresszort, -egy olyan érték beállításával, ahol a zöld és a piros LED-ek minél kevesebbszer villannak fel- egy nagyon természetes megszólalást kapunk, igaz nem túl magas GR-el (kb. -1dB).

A kompresszor ezen állapota jól használható a maszter buszon történő úgynevezett 2-track, vagy maszter kompresszióra. Ezt a technikát sokszor glue-nak, vagyis ragasztónak is nevezik, mivel szinte összedolgozza a különálló sávokat. A dlm - SIXTYFIVE esetében ebben az állapotban még a maximális 120:1 értékű Compression sem eredményez a példában szereplő dob loopnál -1,5dB-nél magasabb GR értéket, vagyis ideális egy finom glue eléréséhez!

A Piros LED (Above) világítása azt jelzi, hogy a bejövő jelszint átlépte a beállított küszöbértéket, és a kompresszor már minden szempontból a kompressziós fázisba lépett. Tehát ennek a három LED-nek a segítségével tudjuk megadni a készülékünknek, hogy mit szeretnénk kompresszálni, vagyis hogy hol helyezkedjen el a küszöbérték.

Indítsuk hál el a dobunkat végtelenített lejátszásban és figyeljük a Threshold LED-eket. Láthatjuk, hogy nulla Threshold érték esetében mindössze kétszer villan fel a sárga LED, a többi részen a zöld világít. Vagyis ennél a beállításnál két esetben van olyan magas bejövő jelszint, hogy megkezdődik a Soft-knee kompresszió, de csak nagyon rövid időre, pont annyira amíg a sárga LED világít. A GR műszeren is ellenőrizhetjük, hogy a mutató mozdulatlanul áll a 0dB értéken, vagyis a kompresszor nincs sem Attack, sem Release fázisban (legalábbis nem olyan időtartamban, hogy az a műszer RMS áramkörét befolyásolná).

Mivel most a Threshold beállításával szeretnénk megadni hogy mi is kerüljön majd kompresszálás alá, elsőként el kell döntenünk hogy mely részek dinamikáját szeretnénk csökkenteni és milyen mértékben. Ha csak a jelcsúcsokat (a leghangosabb ütéseket), akkor úgy kell beállítanunk a küszöbértéket, hogy csak ezek elhangzásakor villanjon fel a sárga vagy a piros LED. Ha ennél többet, akkor annak megfelelően. Nézzünk most pár példát!
dlm - SIXTYFIVE -2dB GR példa szerinti beállítása
Első példa:
Ebben a példában a pergő dobot túl kiemelkedőnek, hangosnak találjuk, túlságosan elkülönül a többi hangtól, ezért szeretnénk csak azt lehalkítani. Ehhez úgy kell a kompresszorunkat beállítani, hogy a jelszint csökkentés csak a pergődob megszólalásakor történjen meg. Elindítjuk tehát a lejátszást és addig emeljük a Threshold értékét, amíg a piros LED minden egyes pergő ütésnél felvillan, de csakis akkor. Ez a példánkban kb. -9dB Threshold-nál fog bekövetkezni. Ezután meg kell adnunk a kompresszornak, hogy ezeket az ütéseket milyen mértékben halkítsa le. Ezt a Compression-el állíthatjuk be. Kb. 3,75-ös értéknél már eléggé egy szintre került a lábdob és a pergő, persze ennek kontrollálásához a plugint ki-be kell kapcsolni a DAW bypass kapcsolóval, mint ahogy azt már az előző részben megtanultuk. Az összehasonlításhoz pedig elengedhetetlen a Gain staing, tehát állítsuk be a kimenő jelszintet is! Nálam ez 0,9-lett. Ha leolvassuk a GR műszert, láthatjuk, hogy most kb. -1.5-2dB a jelszint csökkentés. Ha ennél többre van szükségünk, akkor növeljük a Compression értékét. A növelést lassan végezzük, közben figyeljük ahogy a pergő egyre hátrébb kerül a térben. Vegyük észre, hogy ezt az értéket kb. 30 fölé emelve már nem keletkezik nagyobb GR. Ehhez a Threshold értékét kéne tovább csökkentenünk.
Figyeljük meg, hogy az automatikus attack és release beállítás miatt a kompressziós hatás szinte alig jelentkezik, még 2,5dB GR értéknél sem hallhatjuk azt a hangzást amit az LA-2A tesztben.

dlm - SIXTYFIVE -6 dB GR példa szerinti beállítása
Második példa:
A következő példában egy dús hangzást szeretnénk elérni. Mivel a Compression emelésével nem tudunk egy bizonyos hatásnál tovább menni, állítsuk vissza az előző 3,75-ös értékre, és próbáljuk meg a küszöbértéket növelni. Állítsuk be a Threshold-at úgy, hogy a jelszint mindvégig a küszöbérték felett legyen, vagyis a piros LED folyamatosan világítson. Ez nálam -14,4 értéknél következik be. Ilyenkor a világító -és nem csak felvillanó- piros LED jelzi, hogy folyamatos jelszint csökkentés történik, aminek értékét leolvashatjuk a GR műszerről, kb. -6 dB-t mutat. Ez már elég jelentős lehet... az eredeti hanggal történő összehasonlításhoz végezzük el a gain staging-et, az Output gain értéke 4,2 lesz. Ha most ki-be kapcsoljuk a plugint már egy dúsabb hangzást hallhatunk, de ez még messze elmarad az LA-2A példában tapasztalttól. Ezt könnyen ellenőrizhetjük is, ha kikapcsoljuk a SIXTYFIVE-ot és bekapcsoljuk a Lost Angelt-t, természetesen azonos GR-t alkalmazva.
Az eredeti dbx 165A jelleggörbe grafikonja
és a 3 LED tartományának elhelyezkedése

A különbséget leginkább a SIXTYFIVE automatikus időállandó beállításaiban keressük. Ezek olyan tökéletesen követik a hangerő változását, hogy még ilyen magas GR értéknél is szinte észrevehetetlen a kompressziós effekt -mint azt magunk is hallhatjuk. (A SIXTYFIVE plugin auto attack és release viselkedése nem 100%-ban azonos a dbx 160 Waves pluginével. Különbséget inkább csak a magas GR értékeknél tapasztalhatunk. Figyelembe véve hogy egy ingyenes pluginről van szó, meglepően jó teljesítményt kapunk!) Ha akarjuk, tovább növelhetjük a Compression-t, vagy csökkenthetjük a Threshold-at, a hangkép nem sokat fog változni, csupán csak halkabb lesz. Ez a VCA kompresszorok sajátossága és a dbx bizony VCA típusú. Amit ebből tanulhatunk, hogy ez az úgynevezett észrevehetetlen, vagy tiszta kompresszió, ez elsősorban tényleg csak a dinamika tartomány kiegyenlítésére, és nem effekt-szerűen alkalmazható. (Természetesen ha kikapcsoljuk az AUTO attack és release-t, mindjárt sokkal durvábbá válik a hangzásunk, és könnyen beállíthatjuk az eredeti 160-as hangzást is.)

A Threshold alapján történő kompresszió beállítás esetében tehát először megadjuk azt a küszöbértéket ami felett szeretnénk a kompressziót elérni (a három LED segít), majd ezt követően állítjuk be a szükséges arány értéket (Compression, vagy Ratio), a kívánt hatásnak megfelelően. Erre használhatjuk a fülünket, vagy a GR metert-is.

Beállítás kompresszió alapján.
Ebben a módszerben először a kívánt kompressziós arányt állítjuk be, és ennek megfelelően csökkentjük a küszöbértéket. Ezt elsősorban akkor érdemes használnunk, ha pontosan tudjuk, hogy milyen arányban szeretnénk összenyomni a hanganyagunkat. Pl. már kitapasztaltuk, hogy kb. 4:1 kompressziót alkalmazva megfelelő hangzást érünk el. Ekkor beállítjuk a Compression-t 4.0-ra, majd addig csökkentjük a küszöbértéket, amíg a megfelelő hatást el nem érjük. A Compression értékkel gyakorlatilag a Ratio-t állítjuk be, 1:1-től ∞:1-ig, a Threshold-al pedig azt, hogy ez a kompresszió milyen jelszint átlépése után kezdődjön meg.


Küszöbérték másképp
Egy másik klasszikus kompresszoron, a Fairchild 670-en ugyan megtalálható az időállandók beállítási lehetősége, viszont a kompresszió mértékét itt a "Threshold" és az "Input Gain" kombinációjával tudjuk megadni, nincsen "Compression" beállítási lehetőség.

Antress - Fire Chainer, ingyenes Fairchild szimulációs plugin
Fairchild teszt
Akinek nincsen Fairchild kompresszora vagy pluginje, az az Antress - Fire Chainer-t tudja helyette használni. Ez egy elég korrekt ingyenes plugin, még a DC Threshold beállítási lehetőséget is tartalmazza. Mi most mégsem ezt, hanem a Variety Of Sound - Density mk III-at fogjuk a teszthez használni. Hogy miért, az majd később fog kiderülni!

Bár a két kompresszor paramétereinek elnevezése és működésük sem teljesen azonos, a Density esetében a "Drive" felel meg a "Threshold"-nak, a "Range" pedig az "Input gain"-nek, valójában azonban inkább a Ratio-nak. Az eredeti Fairchild 670 kompresszor üzemmódjában a rögzített Ratio értéke kb. 2:1, limiter üzemmódban 30:1.

Amit ebben a tesztben szeretnék bemutatni az az, hogy az azonos GR értékek egyáltalában nem adnak azonos hatást, ha a Threshold és a Ratio nem azonosan van beállítva. Erre különösen jól használható a Density kompressor, hiszen az időállandó beállításán kívül gyakorlatilag csak ezt a két paramétert tudjuk szabályozni.

Helyezzünk el egymás után két Density mk III-at a következő két szabad insert pontra. Természetesen az előző pontokon lévő kompresszorokat kapcsoljuk ki! Mivel a Density-n a beállítandó paramétereknek nincsen érték jelölése, a beállítást a mellékelt két kép alapján végezzük el! (Nagyításhoz katt a képre!)

Első Density beállításai
Közös beállítások:
Kapcsoljunk Stereo módba
SC kapcsólók állásai:
Filter OFF
INT
COMP

A Density-n mellék beállításokat is találhatunk, ezek a nagy potik között lévő fehér kis -csavarhúzós- potik. Ezek beállítása balról jobbra haladva a következő legyen:

Link: 100% (ezzel a bal és jobb csatornát összekötjük a sztereó side chain-hez)
Color: középen
DRY/WET: teljesen jobbra tekerve a wet irányába
STRICT/RELAX középen (ezzel az időállandók attack részét tudjuk finomhangolni)

Innen kezdve a két plugint máshogy állítjuk be, vagyis az első pluginen a Range maximumon (ütközésig jobbra tekerve), a Drive 12 óra állásban középen, Timing P3, Makeup kicsivel 9 óra alatt.

Második Density beállításai
A második pluginen Range kb. 10 és 11 óra között félúton, Drive maximumon, Timing P3, Makeup kicsivel 9 óra felett. Természetesen a gain staging-et mindkét plugin esetében elvégeztem, a Makeup értékek ennek megfelelően lettek megadva, ha azonban valaki szeretné ezt saját maga elvégezni, tegye meg egészen nyugodtan! (A képekre kattintva kinagyíthatjuk őket, így talán egyszerűbben lemásolhatóak a beállítások...)

Ha most elindítjuk a dobsávunk végtelenített lejátszását, és bekapcsoljuk az első Density-t, akkor a GR műszerén kb. -4dB értéket láthatunk. A hang a már megszokott "dúsított", egészen jól is szól. Ha ki-be kapcsolgatjuk a plugint (akár a rajta lévő ON/OFF kapcsolóval), hallhatjuk az előzőekben már megismert hatásokat. Figyeljük meg, hogy az előzőekben használt pluginekhez képest mennyivel tisztábban szól a kompresszió, nyitott, nem fojtott a hang, nagyon kellemes, élő hangzás. A hang eredeti jellege nem változik, csak dúsabb lesz. Változatlan kivezérlés érték mellett is hangosabbnak halljuk, bár ez inkább csak pszichoakusztikai jelenség, de ettől még kifejezetten hasznos. Kapcsoljuk ki a plugint.

Limitált jelszint csökkentés
Most kapcsoljuk be a második Density-t. Láthatjuk, hogy a GR értéke szintén -4dB. Amit rögtön tapasztalhatunk, hogy a kompressziós hangzás szinte nem is hallható. Ha ki-be kapcsoljuk a plugint, alig valami kis dúsulást hallunk. Figyeljük meg, hogy a GR mérő LED-ek szinte folyamatosan világítanak, nem igazán követik a ritmust, vagyis folyamatos jelszint csökkentés történik. Ebben az esetben a kompresszor inkább csak egy hangerő beállítóként üzemel, valódi Gain riding, vagyis jelszint követés nem történik. Igaz, hogy a jelcsúcsokat szépen megfogja, de inkább csak limiterként működik. Hogyan lehetséges ez, amikor  "COMP", azaz kompresszor és nem "LIM", azaz limiter állásban használjuk?

Mint azt már az előző részben megtanultuk, a Fairchild kompresszor egy elektroncsöves típusú készülék, ami rögzített aránnyal (Ratio) rendelkezik. A kompressziós jelleggörbéje a visszacsatolt topológiának köszönhetően Soft-knee, azaz minél nagyobb a beérkező jel, annál magasabb aránnyal kompresszál. Nincs ez másként a Density esetében sem, hiszen a Soft-knee ratio a Fairchild-hoz hasonlóan működik ebben a pluginben. A maximálisra feltekert Drive értékkel a side chain ágat teljes erősséggel hajtjuk meg, a kompresszor folyamatosan dolgozik, kompresszálja a jelet. A Range itt a kompresszió legmagasabb értékét jelenti, ami esetünkben a közepesnél kicsit lejjebb lett beállítva, tehát a kompresszió behatárolt, vagyis erősen csökkenti a dinamika tartományt.

Tekintsük a mellékelt eredeti 1959-es Fairchild felhasználói kézikönyvből származó ábrát. Ezen a bejövő és kimentő jelszintek aránya látható, különböző Threshold beállítások mellett. Az eredeti Fairchild kompresszorban két Threshold beállítási lehetőség volt, egy váltakozó feszültségű (AC) és egy egyenfeszültségű (DC). Az AC Threshold a kezelőpanelen is látható "Threshold" feliratú poti volt, a DC Threshold pedig a kezelőpanel alatt lévő szervizpanel eltávolításával vált hozzáférhetővé. Ez egy csavarhúzóval állítható kis poti volt. Ennek a kettőnek az arányával lehetett beállítani a kívánt jelleggörbét. Mint láthatjuk ez a nagyon finoman emelkedő szuper Soft-knee-től kezdve a szinte Hard-knee-ig bármi lehetett. A Density plugin esetében a Range értéket úgy képzeljük el, mintha a görbénk felső egyenes részét egyre jobban közelítenénk a vízszinteshez, vagyis egyre kevesebb hangerő változást engedünénk meg a küszöbértéknél magasabb jelszintek esetében. Más néven limitáljuk a létrejövő GR értékét.

DC Threshold beállítása
UAD - Fairchild pluginen
Folytassuk most a kísérletünket azzal, hogy a második Density plugin Range értékét elkezdjük emelni (jobbra forgatva). Láthatjuk, hogy a GR műszer egyre magasabb jelszint csökkentést mutat, és hallhatjuk is ennek hatását, megérkezik a már jól ismert kompresszoros dobhangzás. Most kezdjük el csökkenteni a Range-et, egészen a baloldali ütközésig. Hallhatjuk és láthatjuk ahogy egyre kevesebb kompresszió kerül a hangra, vagyis a jelleggörbénk egyre jobban hasonlít az 1:1 arányú ferde egyenesre.

A fenti két kísérletből jól látható és hallható, hogy az azonos GR érték egészen más hangzást produkálhat már akkor is, ha csak két paraméter különbözik, hiszen egyikben sem változtattunk az időállandókon. Ezért minden esetben olyan értékeket válasszunk, ami a kívánt hangzást eredményezi, és soha ne olyat amit valahol láttunk vagy hallottunk, hogy az pedig milyen jó, és azt csakis úgy szabad csinálni! Persze ne álljunk meg ezen a ponton, és próbáljuk végig a fenti teszteket különböző időállandó értékekkel, valamint a SIXTYFIVE esetében akár az automata mód kikapcsolásával is.

Mid-side mód
LAT/VERT beállítás az
UAD - Fairchild pluginen
A Density mk III -hasonlóan az eredeti Fairchild kompresszorhoz-, képes Mid-Side, röviden MS módban is működni. (Ezért használtuk a teszthez ezt, és nem az Antress - Fire Chainer-t.)

Mit jelent az M/S?
A Mid jelentése magyarul közép, a Side pedig oldal. Azt gondolom, innen már mindenkinek világos, hogy mi ez! Ebben a módban a kompresszor két külön egysége nem a jobb és a bal csatornát kezeli, hanem egy mátrixon keresztül a középről és a szélekről hallható hangokat. Ezt a módot még a sztereó mikrofonozás kezdetén találták fel, és ma is sokszor használják. A Fairchild-ba viszont nem ezért került bele!

Az eredeti Fairchild nem csak kompresszor, hanem egyben limiter is, és megjelenésével nagyjából egy időben (1957) jelentek meg a sztereó bakelit lemezek is. Erről a két oldal (bal és jobb) eltérő hangját egy különleges lemezjátszó tűvel olvasták le. Ennek a tűnek speciális tapintója volt, így tudott két különböző csatornát olvasni. A sztereó jelet a barázdában mozgó tű olvasta le, de ahhoz hogy két oldal hullámformáját egy időben tudja egyetlen tű olvasni, két vertikumú mozgásra volt szüksége. Ezt úgy oldották meg, hogy az egyik vektor a jobbra-balra, a másik a fel-le irány volt. A barázdákban (Groove) a tű tehát nem csak jobbra-balra, hanem fel-le is mozgott. Ez a mozgás behatárolt kellett hogy legyen, hiszen a jobbra-balra mozgás befolyásolta, hogy hány percnyi anyag fért rá egy korongra, a fel-le mozgás mértékét pedig meghatározta a lemez vastagsága. Hogy ezeket minél jobban ki tudják használni, -vagyis az elmozdulás mértékét korlátozni- a lemezre rögzített jel amplitúdóját korlátozni, más néven limitálni kellett.

Bakelit lemez lejátszása, mikroszkópos felvétel
Erre kiválóan lehetett használni az akkoriban leggyorsabb (legrövidebb attack idővel rendelkező) kompresszor/limitert a Fairchild 670-est. Ezen nem MID/SIDE, hanem LAT/VERT mód található, ami az angol Lateral (oldalsó) és Vertical (függőleges) szavakból származik. Azt gondolom, innen már mindenkinek világos, hogy mire is használták ezt a módot! (A monó lemezekkel való kompatibilitás miatt 45 fokos szögben döntött a két elmozdulás iránya, ezzel egyben egy sokkal kiegyensúlyozottabb hangzást elérve.)

Ismerjük meg most az MS módot a Density mk III. plugin segítségével!
Használjuk az előző példából már meglévő második Density-t. A Range poti ütközésig balra forgatva áll, a Drive pedig ütközésig jobbra. Indítsuk el a loopunkat, és kapcsoljuk most át a kompresszort M/S módba. Egyenlőre semmi változást nem hallunk. Most kezdjük el a felső Range potit jobbra forgatni. Figyeljük meg, hogy ebben a módban nem forog vele együtt az alsó Range is! Ahogy növeljük az értéket, a középről érkező hangok kezdenek egyre jobban kompresszáltá válni, és kezdenek egyre jobban háttérbe helyeződni. A GR műszeren is láthatjuk, hogy most a közép és a szélek eltérő mennyiségben veszítenek a jelszintjükből. Ezen a kompresszoron tehát a felső sor a MID (azaz közép) és az alsó a Side (azaz oldalak).

Density M/S mód példa szerinti beállításai
Állítsuk be most a Density-t a képen látható módon. Figyeljük meg, hogy ezekkel a paraméter beállításokkal milyen széles és tiszta, mégis dinamikus hangzást kapunk. Az MS módban tehát sokkal finomabban, pontosabban tudjuk egy sztereó hangsáv dinamikáját beállítani, külön értékekkel a középre és az oldalakra, ami egy ilyen dobsáv esetében rendkívül előnyös, hiszen az általában középen lévő lábdob és pergő egészen más dinamikai kezelést igényel, mint az általában a széleken lévő cintányérok és teremhang. Az előbbiek gyors attackot és release-t igényelnek, míg ezzel ellentétben az utóbbiak inkább lassút, vagy automatikusat.
Ha ki-be kapcsolgatjuk a plugint, hallhatjuk, hogy jellegében nem változik a hang (a hatás transzparens, vagyis áttetsző), viszont sokkal élettel telibb, dinamikusabb, szinte körül vesz minket. Én úgy mondanám, hogy egy hallhatóan mikrofonos, teremben készült felvételből a dobos székébe pattanunk, mintha mi magunk dobolnánk!

Gyors tipp:
Vegyük észre, hogy a Makeup értékekkel külön tudjuk szabályozni a közép és a szélek hangerejét, vagyis ha egy középen lévő hangot túl halknak találunk (elveszik a háttérben) ezzel egyszerűen előrébb hozhatjuk, akár egy kész mixben is, anélkül hogy a sáv faderét használnánk. Ha a mixet nem találjuk elég "szélesnek", megpróbálkozhatunk a szélek felhangosításával, hátha ez segít!

Házi feladat:
Az előző részben tesztelt és a mostani kompresszorok már mind a dobsávunk insert pontjain vannak, miért nem hasonlítjuk össze őket? Sőt, miért ne teszteljük a Fire Chainer-t is, amit csak megemlítettem, de konkrét tesztelésnek a cikkben nem lett alávetve. Állítsunk be egyesével minden kompresszoron azonos GR értéket és hallgassuk meg melyik milyen hangzást ad a többihez viszonyítva.
Az egyszerű és gyors kapcsolgatáshoz -vagyis az összehasonlításhoz-, elengedhetetlen, hogy a be-és kimenő jelszintek azonosak legyenek, ezért ne feledjük a gain staging-et! Ami hangosabb, azt általában jobbnak halljuk, és ez bizony becsaphat minket! Talán most már mindenki jobban megértette, hogy miért is olyan fontos és hasznos dolog ez!


Hát ennyi fért bele ebbe a mai részbe, a Ratio, Attack és Release értékek részletes bemutatása átcsúszik a következő részbe, de ne aggódjon senki! Ami késik, az nem múlik! Addig is kívánok mindenkinek eredményes kompresszor próbálgatást és Grammy-díjas mixeket!



A témával kapcsolatos kérdéseket itt a kommentekben, vagy a facebook oldalon várom!


Kellemes mixelést kívánok mindenkinek!



Felhasznált irodalom:

dbx 165
http://rdn.harmanpro.com/product_documents/documents/572_1324057272/165-165A%20Owners%20Manual_original.pdf

dbx 160A

http://rdn.harmanpro.com/product_documents/documents/722_1324409545/dbx160ACutSheetA2_original.pdf

Fairchild 670
http://thehistoryofrecording.com/Manuals/Fairchild/Fairchild_670_stereo_limiting_amplifier_instructions_Schematics.pdf

Vinyl LP
http://www.vinylrecorder.com/stereo.html
https://en.wikipedia.org/wiki/LP_record

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése