Minden a lehallgatásról 1. rész

Az előző sorozatban, -a decibelekről szóló részekben- megtanulhattuk az alapismereteket a megfelelő jelszintű felvétel elkészítéséhez és a keveréséhez. Az új sorozat -talán- a legfontosabb dologról, a lehallgatásról fog szólni. Ez az első rész, ahol most egy összefoglalót olvashattok arról, hogy mit érdemes nagy vonalakban tudni a témáról! A további részekben egyre mélyebbre ásunk majd a témában, részletes információkat, képleteket és példákat kaphattok. Kezdjük hát most az áttekintéssel!

Senki sem úgy kezdi a zenélést (sajnos), hogy elkészíti az akusztikailag "tökéletes" lehallgató helységet. Én sem így kezdtem... Eljön azonban az idő, amikor már nem csak annak örülünk, hogy írtunk egy saját számot, hanem észrevesszük a benne lévő hibákat, főleg hogy csak a mi szobánkban szól "jól"! Máshol nagyon nem... Ekkor elkezdjük keresni a válaszokat. A válaszok legnagyobb része pedig a nem megfelelő lehallgatásban rejlik.

Milyen a jó lehallgató rendszer?

Ha most a Nemzetbiztonsági Hivatalt, vagy a Titkosszolgálatot kérdeznénk, biztosan azt mondanák, hogy az a legjobb lehallgató rendszer, amit soha nem vesznek észre... Mivel azonban mi inkább zenei oldalról közelítjük meg a kérdést, ezért a válasz inkább így hangzik: A legjobb lehallgató rendszer az, amin pontosan azt halljuk, ami a felvételen van.

Sajnos a valóságban ez nem ennyire egyszerű. Sőt, nagyon is bonyolult dolog, olyannyira hogy egy egész iparág alakult ki rá. Én nem rendelkezem ebben a témában mindenre kiterjedő tudással (ami nem is biztos hogy szükséges), ezért csak azokat az elméleti alapokat és pár gyakorlati tanácsot fogok megosztani, ami egy otthoni stúdió igényeihez szükséges.

Javaslom, hogy pár alap (és főként olcsó) megoldás kivételével hagyjuk inkább a kísérletezést és kérjük valódi szakember tanácsát és segítségét a megfelelő eredmény eléréséhez! Kövessük a jól bevált (más szóval a NAGYONsokak által használt) megoldásokat. Az internet világában könnyen szerezhetünk információt olyasmiről, amit sokan használnak. Ezzel sok időt és még több pénzt takaríthatunk meg! Az autóját sem javítja mindenki otthon, inkább elviszi egy szerelőhöz, akinek van megfelelő tudása, műhelye és szerszámai. Persze egy autó meghibásodásakor akár az életünk is veszélybe kerülhet, a rossz akusztika kialakításakor pedig maximum a mixünk fog nem túl kellemesen szólni, de ez a kevésbé kitartók kedvét hamar el is veheti a zenéléstől.

Miből áll egy lehallgató rendszer:

1. Agyunk és fülünk

2. Az a terület ami a hangszóró és a fülünk között helyezkedik el

3. Hangszóró

4. Erősítő és lejátszó berendezés

Sajnos a nem szakemberek ebből csak az utóbbi kettőt tekintik fontosnak. Legtöbbször a hangfalakat, vagy a hangkártyát, esetleg a szoftvert okolják a rossz végeredményért. EZ NEM ÍGY VAN!

Legfontosabb elemet nem lehet kiválasztani ebben a rendszerben, csupán kompromisszumokat kötni. Pontosan ezt teszik a legnagyobb stúdiók legnagyobb hangmérnökei is!!! Elméletileg nem létezik tökéletes lejátszó rendszer, minden elemnek van hibája, bármennyire is drága berendezést vásárolunk.

DE azért van egy jó hírem is! A rendszer egyik elemével már most mindenki rendelkezik, és ez a legolcsóbb is egyben, kezdjük tehát ezzel:

 Agyunk és fülünk 

Bármilyen hihetetlen, a rendszer ezen eleme az, amivel a legtöbbet tehetünk a megfelelő lehallgatás érdekében. Agyunk ugyanis képes tanulni, képes kompenzálni a rendszer egyéb elemeinek tökéletlenségét, és pont ez a képesség az, ami a nagy hangmérnököket (zenészeket) naggyá teszi. Ők sok év alatt megtanulják, hogy saját stúdiójukban hogyan kell szólnia egy zenének ahhoz, hogy az a világ bármely táján, bármely eszközön, bármely helységben lejátszva egy átlagosan elfogadott, vagyis jó hangzást állítson elő. Természetesen ha más stúdióba mennek dolgozni, akkor kell egy kis idő nekik is, hogy átálljanak az ottani viszonyokra, de mivel már sok éve ezzel foglalkoznak, nekik ez sokkal gyorsabban megy, mint egy kezdőnek. Általában minden hangmérnöknek van 5-10 db olyan kiválasztott zenéje, amit nagyon-nagyon pontosan ismer. Ezt a 10 felvételt tartalmazó úgynevezett referencia CD-t elviszi magával mindenhova, és mindenhol ahol csak tudja, meghallgatja. Tudja, hogy melyik számban mi az amire figyelni kell, mi az ami máshogy hallatszik a nem megfelelő lehallgató rendszeren. Ebből tanul, ezzel (is) edzi a hallását. Ha tehát egy ismeretlen stúdióban kell dolgoznia, meghallgatja ezt a 10 referencia track-et és máris tudja hogy mi az ami másként szól itt, mint otthon.

Most azt gondolhatjuk, hogy akkor itt meg is állhatunk, hiszen nincsen más dolgunk, mint megtanulni a hangszórónk-szobánk hangját és ahhoz igazítani a saját zenénk hangzását. Tulajdonképen igazunk is lenne. Sajnos azonban van egy komoly probléma ezzel kapcsolatban, ugyanis amit nem hallunk, azt nem is tudjuk kontrollálni!

Hanson Hsu által javasolt 5 referencia track:

1.Soul Driven - Robert Miles & Trilok Gurtu 

2. Lucia Di Lammermoor - The Fifth Element Soundtrack

3. Royals - Lorde

4. Woman in Chains - Tears for Fears

5. Peel Me a Grape - Diana Krall

 A levegő és a tér 

Fej és fülhallgatók:

Fülünkig a hang a hangszóróból egy bizonyos téren át terjed, aminek jó esetben levegővel kell telítve lennie. Legegyszerűbb eset, amikor a fülbe dugható fülhallgatónkon át hallgatunk zenét. Ekkor gyakorlatilag a szoba akusztikája nem szól bele a hangképbe. Akkor most már tényleg megállhatunk nem? Hiszen itt már csak azt halljuk, ami a felvételen van. Sajnos megint csak nem ilyen egyszerű a helyzet. Egyrészt az ilyen kis méretű hangszóró membránok nem képesek a nagy hullámhosszú mély hangok tökéletes előállítására, és sajnos az iránykarakterisztikát sem tudják tökéletesen visszaadni. Manapság egyre többen (szinte már kizárólag) ilyen earbuds-okon keresztül hallgatnak zenét, szóval nem elhanyagolható a rajtuk keresztül hallható hangzás.

Népszerűek -és stúdió körülmények között már az ősidőktől fogva használatosak- a nagyobb membrános fejhallgatók. A jobb minőségűek nagyon jó eredményt tudnak produkálni akár keveréskor is, de a hangmérnökök általában inkább a közeltéri monitorokra esküsznek. Létezik nyitott és zárt fejhallgató. A zártakat általában szeparáláskor használjuk, amikor nem szeretnénk ha a külső zajok beszűrődnének a lehallgatáskor, vagy éppen ki a fülesből, mondjuk felvételkor. A nyitottak hosszabb tovább hordhatóak, de a basszus visszaadásuk nem olyan erőteljes. Sajnos a fejhallgatók hosszú távú viselése nem kényelmes, ezért munka szerűen végzett hangmérnökösködés esetén inkább csak alternatívái a hangszóróknak. Mindezek ellenére nem árthat a mixünknek, ha időnként minden rendelkezésünkre álló fül és fejhallgatón is ellenőrizzük.

Jó tudni, hogy a fejhallgató nem a monitorokkal azonosan adja vissza a sztereó térérzetet. Ennek oka, hogy a monitoros lesugárzáskor pl. a jobb oldali hangszóróból érkező hangot nem csak a jobb fülünk, hanem a bal is hallja. Fejhallgatón ez a jelenség nem áll fenn. Ennek kompenzálására létezik több szoftveres és hardveres fejhallgató monitor megoldás.

Ilyen például a Beyerdinamic ingyenes pluginje. Ezt a plugint a master csatorna utolsó insert slotjába (amikor fejhallgatón hallgatunk vissza), vagy a studio setup (Monitor FX) fejhallgató csatornájának egyik insert pontjába kell beilleszteni.

A szoftverben négy szimulált környezetben is meghallgathatjuk művünket (pl.: stúdió, autó, koncertterem). Pár további lehetőség: https://www.112db.com/redline/monitor/, hardver: http://spl.info/en/products/headphone-amplifier/phonitor-mini/overview.html

További problémák adódhatnak a fejhallgatós keverés közben abból, hogy nem halljuk a szoba által keltett visszhangokat, ezért mixünkre -nagy valószínűséggel- több reverbet fogunk keverni, mint az szükséges lenne.

Ha tehát valakinek nincs pénze monitorokra és akusztikai csillapításra, vagy egyéb okokból fejhallgatón készíti a mixet (pl. utazás közben) és szán egy kicsit több pénzt (45.000+ Ft) egy jó fejhallgatóra amit jól ismer, akár jó eredmény is születhet.

Természetesen léteznek szabvány előírások a stúdió monitor fejhallgatók hangminőségére is! Ilyen pl. az ITU-R BS.708, aminek használatát az EBU (Európai műsorszolgáltatók szövetsége) is előírja. 

Ahhoz, hogy egy fejhallgató megfeleljen a szabványnak, a következő elvárásoknak kell eleget tennie:

- A frekvenciamenete legyen lineáris az 500-4000 Hz közötti frekvenciákon, a megengedett eltérés +/- 1,5 dB. Az ez alatti frekvenciák esetében, 50-500 Hz között a linearitás megengedett eltérése max. +/-2 dB az alacsonyabb frekvenciák felé nagyobb eltéréssel. A magas frekvenciák esetében 4000-16000 Hz-ig +/- 4 dB, a magasabb frekvenciák felé nagyobb eltérést engedélyezve.

- A jobb és a bal hangszóró frekvenciamenete nem térhet el egymástól jobban, mint 1 dB a 100-8000 Hz tartományban, és 2 dB a 10000-16000 Hz tartományban.

Ha tehát ilyen, vagy ennél jobb paraméterekkel rendelkező fejhallgatót használunk, az mindenképpen megfelelőnek tekinthető!

Az alábbi linken elég sok fejhallgató műszaki adatait megnézhetjük és összehasonlíthatjuk őket más fejhallgatókkal: http://www.headphone.com/pages/build-a-graph

Hangszórók, monitorok:
A fülhallgatók elterjedése ellenére még mindig vannak akik normál hangszórókon hallgatnak zenét, ha máshol nem is, az autójukban. Normál hangszórók, hangfalak esetében a lehallgató helység (szoba) akusztikája nagyban befolyásolja a hallgatói élményt. Legnagyobb és legáltalánosabb probléma az úgynevezett állóhullámok kialakulása. Ezek károsan befolyásolják a mély hangok reprodukálásának minőségét és sajnos nagyon nehezen gátolhatóak meg. További probléma a visszhangok kialakulása, és az aszimmetrikus elhelyezésből eredő nem központos sztereó kép. Ez a témakör önmagában egy több részes cikket igényel, de elöljáróban megnyugtathatok mindenkit, hogy létezik erre is "olcsó" megoldás. Kis odafigyeléssel és sok ismerettel elég jó eredményt érhetünk el a magunk házi stúdió szintjén, sőt ezt a tudást a házimozink vagy simán csak a hifink jobb minőségben történő hallgatásához is felhasználhatjuk.

Legyen elég minderről most csupán annyi, hogy a szoba amiben hallgatjuk a zenénket, sokkal jobban módosítja a hangot, mint azt a legtöbben képzelnék! A legtöbb rossz mixnek ez az oka. A probléma elhárítására alkalmazhatunk különböző akusztikai csillapító rendszereket, pl. basszus csapdák, elnyelők, diffúzorok, stb. Ezek mérete, alakja és elhelyezése a szobában egyáltalán nem mindegy! Nem elég ha veszünk belőlük négyet és betesszük a sarokba, ezeket rendszerként kell kezelni és pontosan megtervezni, mi hova is kerüljön. Erre legjobb, ha szakembert kérünk fel, mivel az ilyen eszközök nem olcsóak. Vannak persze alapelvek amiknek a betartásával az úgynevezett Gerilla Akusztika alkalmazásával már sokat javíthatunk az amúgy rossz akusztikánkon. Erről egy későbbi részben olvashattok majd részletesen.

Az akusztikus csillapítás helyett, vagy sokkal inkább azt kiegészítve létezik még az úgynevezett szoba-korrekciós (room correction) megoldás, amivel a hangszórókból kijövő hangot korrigáljuk. Alapvetően ezek nem képesek a rossz akusztikát megszüntetni, mivel a komolyabb akusztikus problémák időben változnak, de használatukkal nagyon jó eredményt érhetünk el egyetlen egy lehallgatási pozícióban. Léteznek hardveres (Behringer DSP8024, vagy Behringer DEQ2496.), és szoftveres megoldások.

Ilyen szoftveres rendszer például az IK Multimedia ARC2 rendszere. A korrekció menete, hogy egy (a rendszerhez adott) mérőmikrofon segítségével a szoba meghatározott pontjain egy impulzus jel segítségével elkészítjük a helység akusztikai képét, majd ezt kielemezve a szoftver létrehoz egy 32 sávos equalizert, ami biztosítja, hogy a különböző frekvenciák egy hangerőn szólaljanak meg. Ezt a plugint aztán a master busz utolsó insert helyébe behelyezve, a DAW-ból kimenő jel már a hangszóróinkhoz és a helységünkhöz kalibrált lesz. Ezt hívjuk kalibrált zenehallgatásnak. Erről szintén részletesen olvashattok majd egy későbbi részben.

További szolgáltatásként a rendszer képes szimulálni más lehallgató rendszereket is, pl. Yamaha NS10, Genelec 1031A, laptop, PC hangszóró, Boombox, autó hifi, stb.

A mellékelt képen látható, hogy a sárga vonal jelzi a hangszórónk eredeti frekvencia visszaadását az adott helységben (kalibráció előtt), a zöld vonal a kívánt frekvenciamenetet, a fehér pedig azt, amit a szoftver képes volt kompenzálni(kalibráció után).

Ingyenes szoftver megoldás: http://mathaudio.com/room-eq.htm

El kell mondjam, hogy ezeknek a (szoftveres) szoba-korrekciós rendszereknek van két hátrányuk!

Az egyik, hogy szinte csak egyetlen egy pozícióban fogjuk a hangot "tökéletesen" hallani, abban amit fő lehallgatási pozíciónak adtunk meg. Ez egészen addig nem gond, amíg mozdulatlanul ülünk azon a helyen. Mivel azonban a magasabb frekvenciájú hangok hullámhossza nagyon kicsi, pl. 16000 Hz--> kb. 21mm, ezért elméletileg fejünket az optimális pozícióból akár már 2 cm-rel elmozdítva is egy kicsit mást hallhatunk.

Másik probléma, hogy ha a szobában egy (nem túl kicsi) tárgyat elmozdítunk, pl. széket arrébb teszünk, függönyt elhúzunk, ajtót-ablakot kinyitunk/becsukunk, a hangszórót vagy a monitort kicsit elfordítjuk vagy elmozdítjuk, többen vagy kevesebben vagyunk bent, már máshogy verődnek vissza a hanghullámok, más reflexiók keletkeznek. A kalibráció annyira pontos, hogy ezeket többé kevésbé mind hallhatjuk!

További kényelmi hátrány, hogy a DAW-ból kimenő hang a plugin használatakor mindig kalibrált lesz, amire nincs szükségünk amikor pl. fülhallgatón hallgatjuk, vagy befejeztük a mixet és exportáljuk. Ekkor ezt a plugint ki kell kapcsolni, ugyanis ekkor nincs szükségünk a kalibrációra. Erre a problémára automatikus megoldást nyújt a studio setup, ami cubase-ben elérhető. Ekkor a megfelelő monitor kimenetre kell csak a plugint beszúrni, az export kimenetet és a fülhallgató kimenetet nem befolyásolja. (Én magam is ilyen rendszert használok, nagy megelégedéssel!)

Legfőbb célunk tehát, hogy a szoba akusztikáját kizárjuk a rendszerből, vagyis elérjük azt hogy csak és kizárólag a hangszórók hangját halljuk!

Erre kínál egy forradalmian új megoldást a Delta H Design, ami sajnos -egyelőre- nem a mi pénztárcánknak való. Viszont amit eddig hallottam róla, az lenyűgöző. https://www.youtube.com/watch?v=xRe-Lx8yepU

A hangszóró

Ismét egy olyan elem, amiről rengeteg legenda kering és rengeteg pénzt el tudunk rá költeni, csodát várva tőle, hiszen a szomszéd is azt mondta, az ővé sokkal jobban szól... Sajnos el kell hogy keserítselek titeket, nem létezik tökéletes hangfal, mint ahogy tökéletes hangszóró sem. (Ha lenne ilyen, mindenki azt venné és a többi gyártó már rég tönkrement volna!) Minden hangfalból hiányzik valami a tökéletességhez, ez a technika sajnos nem fogja tudni a 100%-ot soha sem. Nekünk azonban nem is fontos a tökéletes hangszórót hajszolni, hiszen már tudjuk hogy agyunk (a kis okos) képes sok hibát kompenzálni.

Akkor mégis hogyan válasszunk magunknak stúdió monitort?

A legtöbb nagy stúdióban általában 3 féle monitor (lehallgató) rendszer található:

- Legtöbbször az úgynevezett közeltéri monitorokkal találkozhatunk (nearfield monitor). Ezeket használjuk a munkánk 90%-ában és ezeket láthatjuk a számítógép monitorok mellet, vagy a keverőpult kivezérlésmérő-hídjára pakolva (ahol egyébként nincsenek igazán jó helyen. lásd később). Nevüket onnan kapták, hogy közelről hallgatjuk őket, ezért kis hangerőn is megfelelő hangnyomást tudnak produkálni, ezzel nagyban kizárjuk hogy a helység akusztikája beleszóljon a hangképbe. Mivel az optimális hallgatási pozíciójuk (sweet spot) ebből adódóan nagyon szűk, így általában csak a hangmérnök hallja a pontos sztereó képet, ezért is használják a klienseknek való bemutatókon a sokkal nagyobb fő hangszórókat.

- Második leginkább használt egy monó hangszóró (mix cube) amit legtöbbször (mono) keverésre, EQ-zásra és ellenőrzésre használunk. A monó hangforrás esetében ugyanis pl. nem alakulnak ki fázis problémák a jobb és bal oldal között. Ezeknek a hangszóróknak elég szűk az átviteli tartományuk, gyakorlatilag se mély, se magas hang nem jön ki belőlük. Használhatunk helyettük valami olcsóbb sztereó hangrendszert, pl. PC hangszórók, amit egymástól kicsit távolabb pakolva sztereóban, egymás mellé téve monóban hallgathatóak, funkciójuk gyakorlatilag megegyezik a mixcube funkciójával. Mindkettő kiválóan alkalmazható ellenőrzésre is, mivel kiemelik a közép frekvencia tartományt.

Érdemes mixünket időnként más lejátszó eszközökön is ellenőrizni, pl. egy nagyobb kazettás magnón-Boombox (Chris Lord Alge), vagy rádión (Warren Huart), mobiltelefonon, mp3 lejátszón, vagy bármin és mindenen ami csak a kezünk és fülünk ügyébe kerül. Minél olcsóbb és minél rosszabb, annál jobb. Azért ha van rá lehetőségünk hallgassuk meg igazán jó rendszereken is, pl. klubokban, vagy nagy házimozi rendszereken.

- Harmadik hangrendszer, amit a hangmérnökök leginkább a kliensek lenyűgözésére, vagy az igazán mély hangok ellenőrzésére használnak, a sokszor falba épített fő (nagy) hangszórók (Main monitor). Ezek sokkal távolabb helyezkednek el egymástól mint a közeltéri monitorok, és méretüknél fogva is sokkal szélesebb teret képesek lesugározni, tehát ideálisak a sok embernek, nagy helyen történő zenélésre. Teljesítményük is magasabb, tehát nagyobb térben is képesek a szükséges hangnyomásszint előállítására.

Nekünk, home studio tulajoknak a közeltéri monitor az alapvető lehallgató eszközünk (a fejhallgató mellet), tehát ezzel foglalkozzunk most egy kicsit behatóbban. Ne menjünk most bele a témába túlságosan, mert ezekből kismillió féle és fajta van, mégis van három típus ami nagyon elterjedt. Vajon miért?

Általánosságban elmondható, hogy az emberek számára az minősül jónak, amit a legtöbben annak tartanak. Igaz ez a zenére és a zene hangzására is. Amire sokan azt mondják hogy jól szól, azt elfogadják jól szólónak és aki szeretne hasonlóan jól szóló mixet készíteni, annak ehhez a referenciához kell igazodnia. Persze, mint a zenében általában, itt sincsenek kőbe vésve a szabályok. A világ és benne az emberek folyton változnak, így változik az is, hogy mi számít jónak és mi nem.

Kinek ne kéne egy ilyen szépség?

Visszatérve a referencia lehallgatáshoz, a hangmérnökök rájöttek, hogy vannak olyan hangszórók, amiken könnyebb ezt az átlagos hangzást kikeverni, ezért ezek kezdtek elterjedni. Mivel ők pénzért dolgoztak, ezért sokat számított hogy az adott munkát minél hamarabb tudják elvégezni.

Az első ilyen nagyon elterjedt közeltéri monitor az Auratone 5C Mixcube volt. Ebben egyetlen 1 darab szélessávú hangszóró található és semmi más. Nagyon jól kiemeli a közép tartományt -amit az ember a legjobban hall- ezért régebben nagyon kedvelt volt. Ma is sokan használják mono keverésre, EQ beállításra. Például Michael Jackson nagyon híres Bad című albuma szinte csak ezen lett keverve. Sokan készítenek "másolatokat", pl. Avantone Mixcube, Behringer C5A, C50A

Yamaha NS10

Aki látott már stúdiót akár csak fényképen, biztosan feltűnt neki egy fehér membránú, fekvő helyzetű hangszóró. Na, ez a Yamaha NS-10(M). Ez a hangszóró szinte minden stúdióban megtalálható, ipari szabvánnyá lépett elő, pedig egyáltalában nem szól jól. Mély hangja szinte egyáltalán nincs (200hz-től indulnak), és a közép hangokat nagyon kiemeli (+5db@2kHz). Mégis ezen keverik a legnagyobb slágerek döntő többségét. Ezt a hangszórót még a 80-as években kezdték gyártani, szóval ez a 80-as évek monitorjaként is ismert, de ma is ott van mindenhol, persze sokszor sub (mély) ládával kiegészítve! Már nincsen gyártásban, helyette a HS sorozat lépett be.

Genelec 1031A

Az idők változtak és egyre több kereskedelmi hangeszköz lett képes sokkal több, erősebb mélyhang előállítására, ezért a stúdiók is igényeltek egy jobb alacsony frekvencia visszaadással rendelkező közeltéri monitort. Ez volt az 1991-ben bemutatott Genelec 1031A, amely szintén minden stúdióban megtalálható volt. Ma is nagyon sokan használják, pl. Warren Huart az NS10 mellett pont azért, mert ez a két monitor ami leginkább meghatározta a keverést az elmúlt 30 évben. Már nincsen gyártásban.

Másolat: pl. Behringer B2031A.

Dave Pensado monitorjai között

kettőt is felismerhetünk a klasszikusok közül

A hangmérnökök tehát ezeket a közeltéri monitorokat használták, nem azért mert ezek tökéletesek, hanem mert ezeken kevert mindeni, ezeknek ismerték a hangját, ezeket tanulták meg. Ha egy másik stúdióba kellett menniük dolgozni, azonnal kezdhettek, nem kellett az új hangszórókat megszokni. A számtalan no1. sláger pedig alátámasztja őket, tehát ha ezeket vagy ezek másolatait használjuk, nem kerülünk hátrányba a legnagyobbakkal szemben sem!

A stúdió monitorok szabványos minőségi követelményeit megtalálhatjuk pl. az EBU 3276 szabványban. Egy stúdió monitor akkor teljesíti ennek a szabványnak az előírásait, ha megfelel a következő követelményeknek:

Frekvenciamenet (Frequency response): A 40-16000 Hz között a hangszóró középvonalában és onnan +/-10 és +/- 30 fokban mért frekvenciamenet nem térhet el jobban, mint +/-3dB a 10 fok esetében és +/-4 dB a 30 fok esetében. A +/- 30 fokos mérést csak vízszintes irányban kell elvégezni.

Iránykarakterisztika (directional characteristics): Az iránykarakterisztikát 250-16000 Hz között kell mérni. A hangnyomásszint maximumának a hangdoboz fő tengelyvonalába kell esnie a teljes sávszélességben, és arra szimmetrikusnak kell lennie jobb és bal oldalra egyaránt.

Irányítottság mutató (Directivity index):

Ez az érték egy viszonyszám, ami azt mutatja meg, hogy a hangdoboz sugárzási tengelyvonalában kibocsájtott hang energiája milyen viszonyban áll az ugyan abba az irányba gömbkarakterisztikában kibocsájtott energiával. Ennek a 250-16000 Hz közötti tartományban 4 és 12dB között kell lennie.

Torzítás (Distortion):

A mérést olyan szinusz jellel kell elvégezni, ami 90dBSPL hangnyomásszintet eredményez a 250-16000 Hz tartományban. A teljes harmonikus torzításra (THD) megengedett értékek: 40-250Hz között 3% (-30dB), 250-16000Hz között 1% (-40dB).

Lecsengési idő (Decay time):

Az az időtartam, amíg a kioltott hang hangnyomásszintje nem csökken l/e (kb. 0,37) részére az eredeti hangnak. Természetesen szinusz hullámmal kell mérni. A lecsengési idő nem haladhatja meg a 2,5/f értéket, ahol f a frekvencia.

Dinamika tartomány (Dynamic Range):

Maximális hangnyomásszint:

1m távolságból legyen nagyobb, mint 108 dBSPL

Saját zajszint:

1m távolságban kevesebb mint 10dBSPL (A)

Külön mélysugárzók (szub ládák):

Alapkövetelmény, hogy a szub ládát úgy kell elhelyezni, hogy az abból érkező hang irányát ne érzékeljük. Ezt négy tényező befolyásolja: szoba mérete, a hangváltás kereszt frekvenciája, THD, a hangváltó szűrő-rendje.

Ha tehát olyan közeltéri monitort választunk, ami ezeknek a fenti előírásoknak megfelel, biztosak lehetünk benne, hogy a monitoron semmi sem fog múlni.

Általánosságban elmondható, hogy akkor járunk a legjobban, ha olyan lehallgató eszközt választunk -hangszóró/fejhallgató- ami minden frekvencián azonos hangnyomásszintet (dBSPL) képes előállítani. Más szóval, a frekvenciamenete a hallható spektrumban -közel- lineáris.

 Erősítő/lejátszó berendezés 

Lejátszóként alapvetően egy számítógépes eszközt tekintünk, legyen az egy hangkártya, interfész, vagy konverter. Ezek egy bizonyos árkategória felett (10-15e. Ft) már mind elfogadható minőségűnek tekinthetőek, de a legjobbak természetesen itt is a milliós nagyságrendbe tartoznak. Alapvetően ilyen drágára persze nincsen szükségünk a jó minőségű lejátszáshoz, egy 30-40.000 Ft-os hangkártya már elfogadható hangminőséget fog nyújtani nekünk.

A hangszóróinkat meghajtó erősítő esetében két lehetőségünk van. Választhatunk külön erősítőt, vagy hangfalba épített, úgynevezett aktív hangfalat. A külön erősítő esetében több dologra is oda kell figyelnünk, pl. a megfelelő teljesítményre, torzításra, zajszintre, méretre, elhelyezésre, hűtésre, stb. Sokkal egyszerűbb tehát, ha aktív, azaz erősítővel egybeépített monitort vásárolunk. Legnagyobb előnye a könnyű kezelhetősége, és hogy biztosak lehetünk benne, hogy minden tekintetben össze van hangolva a hangszóróinkkal. Ezek ára szintén reprezentálja a minőséget, de szerintem egy Behringer már elfogadható minden szempontból, főként a közel sem tökéletes akusztikájú otthoni stúdiónkba. Ha tehát elhatározzuk, hogy nagyobb összeget fektetünk be a lehallgatásba, inkább vegyünk egy olcsóbb monitort és a maradék pénzből pedig monitor állványt, akusztikai csillapító eszközöket, szivacsot, stb, mint egy drágább típust. Fontos ha tudjuk, hogy minél kisebb a lehallgató helységünk, annál kisebb teljesítményű és mélyhang visszaadású monitort érdemes használnunk!

Alapvetően keveréskor (mixeléskor) a célunk, hogy művünket minél több eszközön, minél több helyen halljuk, a tapasztalt hibákat feljegyezzük és azokat a stúdióban javítsuk. Ha ezt a kör-folyamatot elég sokszor elvégezzük, akkor mixünk való-világ kompatibilis lesz, vagyis bárki, bárhol, bármikor -közel-azt fogja hallani, amit szeretnénk. Sok idő elteltével pedig önkéntelenül is megtanuljuk, hogy hogyan is kell szólnia a mi stúdiónkban ahhoz, hogy az minden más helyen is jól szóljon.

Nincs itt semmi ördöngösség! Igaz?!

Foglaljuk össze tehát mit tanulhattunk ma a lehallgatással kapcsolatban:

1. Szerezzük be a pénztárcánk által megengedett leglineárisabb frekvenciamenetet biztosító lehallgató eszközt (hangszóró, vagy fejhallgató)

2. Kövessünk el mindent amit pénztárcánk enged annak érdekében, hogy csak a hangszórók hangját halljuk és ne a helység hangját

3. Kalibráljuk a rendszerünket, mind frekvenciamenet, mind hangerő (hangnyomásszint) vonatkozásában

4. Állítsunk össze egy 5-10 számból álló referencia CD-t, amit minél több helyen meghallgatunk. Tanuljuk meg a lehallgató rendszerünk hibáit, és keveréskor is használjunk referencia trekkeket!

A cikk következő részében végignézzük hogy hova, és hogy miért pont oda érdemes tennünk a hangszóróinkat.

A következő részhez katt ide...

A témával kapcsolatos kérdéseket itt a kommentekben, vagy a facebook oldalon várom!

Kellemes mixelést kívánok mindenkinek!

Felhasznált irodalom:

Delta H Design:

http://deltahdesign.com/zr-acoustics/

Interjú és pár tipp Hanson Hsu-val:

https://www.youtube.com/watch?v=xRe-Lx8yepU

Basic studio monitoring:
Warren Huart
https://www.youtube.com/watch?v=ia3JUMhpfIw

Keverés fejhallgatón:

http://www.soundonsound.com/sos/dec03/articles/mixingheadphones.htm

Hogyan válasszunk magunknak monitort?
http://www.soundonsound.com/sos/jul05/articles/monitors.htm

Mixcube

http://www.auratonesoundcubes.com/

http://www.avantonepro.com/Avantone-Active-MixCube-Powered-Full-Range-Mini-Reference-Monitors.html

http://www.music-group.com/Categories/Behringer/Loudspeaker-Systems/Studio-Monitors/C5A/p/P0A9P/Features

Yamaha NS-10

https://en.wikipedia.org/wiki/Yamaha_NS-10
http://www.soundonsound.com/sos/sep08/articles/yamahans10.htm

Genelec 1031A

http://www.genelec.com/support-technology/previous-models/1031a-studio-monitor

Behringer B2031A

http://www.music-group.com/Categories/Behringer/Loudspeaker-Systems/Studio-Monitors/B2031A/p/P0252

Referencia CD összeállítása:
http://www.soundonsound.com/sos/sep03/articles/testcd.htm

Hang hullámhossza:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Hull%C3%A1mhossz

http://www.engineeringtoolbox.com/sound-frequency-wavelength-d_56.html

Szabványok:
EBU 3276
Szabványos lehallgatás előírásai és a szabványos stúdió monitorok követelményei:
https://tech.ebu.ch/docs/tech/tech3276.pdf

Stúdió monitor fejhallgatók előírásai:
ITU BS.708
https://www.itu.int/dms_pubrec/itu-r/rec/bs/R-REC-BS.708-0-199006-I!!PDF-E.pdf