Gate és Expander

Mint azt már a kompresszorokról szóló előző részekben megtanulhattuk, az expander, gate és zajzár tulajdonképpen mind a kompresszorok speciális felhasználásai, valójában azonban a három egy és ugyanaz, de mégsem. Ezek ugyanannak a módszernek különböző feladatokra kialakított specializált alkalmazásai.

Sokan úgy gondolhatják, hogy gate-et inkább csak mikrofonos és analóg forrásból származó felvételek esetében alkalmazunk/használunk, de ez nem igaz. Gondoljunk csak bele a sample-k használatába, amik tulajdonképpen digitálisan rögzített mikrofonos felvételek. Bár ezek sokszor már editálva kerülnek a felhasználókhoz, de pl. dob-loopok esetében a hangzás-javításhoz jól jöhet egy gate. További lehetséges felhasználási területek home-studió esetében pl. a nagyon népszerű gitárerősítő-szimulációk használatakor, illetve egyéb kreatív zenei alkalmazásokra, pl az EDM stílusban igen népszerű trigger-gate-re. Alapvetően elmondható, hogy bármely esetben amikor a hangzást egy kicsit ki kell "tisztítani", ritkábbá tenni, akkor a gate/expander nagyon jól jöhet!

Gate (Kapu)

Ez az eszköz -mint az a nevéből is kiderül- pontosan úgy működik, mint egy kapu, vagy inkább mint egy csapóajtó. Ha valaki -vagy valami, pl. egy hang- nekifeszül, akkor kinyílik, minden más esetben zárva van, vagyis nem enged át semmit. Természetesen a csapóajtónknak van egy rugója, ami becsukja azt. Ha ennél a rugóerőnél nagyobb erő feszül neki, akkor kinyílik, ha kisebb, akkor zárva marad. Ez a rugóerő a Gate küszöbértéke. Hogy a kapu milyen sebességgel nyíljon ki, azt az Attack értékével tudjuk meghatározni. Ha a kapu kinyílt, valamennyi ideig nyitva kell maradnia, hogy a beérkező akadály nélkül tudjon áthaladni. Ezt a nyitvatartási időt a Hold paraméterrel adhatjuk meg. A Gate használata leginkább ebben különbözik egy "normál" kompresszortól, ott ugyanis ezt a Hold értéket általában nem tudjuk beállítani, az fixálva van egy bizonyos gyári értékre. Miután lejárt a nyitvatartási idő, a kapunak be kell csukódnia. Hogy ezt milyen sebességgel teszi meg, azt a Release értéke határozza meg. Ez gyakorlatilag megegyezik a kompresszorok release értékével. Ennyi tehát egy Gate ciklus.

Röviden összefoglalva a kapu mindaddig zárva marad, amíg a bejövő jelszint el nem éri a beállított küszöbértéket, majd ezt követően a jel változatlan szinttel halad át rajta. Tekintsük a mellékelt jelleggörbe grafikont, amelyen jól látszik az eszköz működése!

Paraméterek és problémák
A jobb szemléltetés kedvéért ismerkedjünk meg a Gate működésével egy szintetikus, mesterséges példán keresztül.

Adott egy 1000 Hz-es, 1 sec hosszúságú, -18dBFS jelszintű szinuszhullám. Előtte és utána egy-egy halkabb (kisebb kivezérlésű) ugyan ilyen szinuszhullám található. A kísérlet elvégzéséhez magunk is egyszerűen előállíthatunk ilyen hullámot az előző részekben már megtanultak szerint. Célszerű egy -18dBFS jelszintű hullámot renderelni (exportálni), és a különböző erősségű részekhez ezt halkítani a megfelelő szintre. Ezt a megoldást alkalmaztam én is, ez látható a fenti ábrán. Természetesen ahhoz hogy az 1 sec időtartam ráférjen a képre, olyan nagyítást kellett alkalmaznom, ahol nem látszik a hullámforma (hamarosan azonban látni fogjuk...). Az viszont nagyon jól látható, hogy egy nagyon halk (-18-13=-31dB) jelszintű jellel kezdődik, ezzel szimuláljuk most az (alap)zajt. Ezt követi a hasznos jelünk, a -18dB-es. Jól látható, hogy a felfutás és lecsengés egyaránt nulla ms-al történik meg, ettől látjuk téglalapnak. A sor végén egy halkabb hang áll, ennek jelszintje -18-6dB=-24dB. Ezzel szimuláljuk a hasznos hang mellett háttérben lévő másik hangot, amire nincsen szükségünk, de a mikrofonunk mégis felvette.


Threshold
Ahhoz hogy a Kapu kinyisson, a küszöbértéknek a hasznos jel szintjénél alacsonyabbnak kell lennie. A példa szerint -18dBFS-nél alacsonyabbnak, hiszen csak a küszöbérték feletti jelszintű hangok nyitják ki a kaput. Ha tehát a példa szerinti hangoknál a threshold értékét -18dBFS-re állítjuk be, akkor a kapu nem fog kinyitni, semmiféle hangot nem hallunk. Ha alacsonyabbra, akkor a beállított küszöbérték feletti jelszintek esetében kinyit, az annál kisebbek esetében pedig bezár. Tehát csak a hasznos hangunk fog rajta átjutni, ezzel megszüntettük a zajt és a haszontalan háttérhangunkat is. (Ez lehet a terem visszhangja, egy másik dob hangja, vagy a zenész fülhallgatójából érkező monitor jel is.) A végeredményt láthatjuk a következő ábrán.

A kapu csak a hasznos hangnál nyitott ki.

Ha túl alacsonyra állítjuk be a küszöbértéket, sokkal több hang jut át mint szeretnénk, ha túl magasra, akkor viszont sokkal kevesebb. Jó példa erre az énekfelvétel, ahol a rossz Gate beállítással könnyen kivégezhetjük a művész lélegzetvételének hangjait, amitől természetellenessé, gépivé válik a felvétel. Hangszeres felvétel esetén a gate rossz beállításával könnyen lenémíthatjuk azokat az apró kis zajokat, vagy halk hangokat, amik élővé vagy éppen egyedivé teszik az adott művész játékát! Ez a probléma fokozottan jelentkezhet a kitartott halk hangok, vagy pl. az úgynevezett Ghost dobütések esetében.

Knee
Bár nem minden Gate-en állítható be, a teljesség igénye miatt ejtsünk pár szót erről a paraméterről. Amint már az előző részekben megtanulhattuk, ez az érték a jelleggörbe hegyességét, vagy sokkal inkább az ívességét adja meg. Segítségével elkerülhetjük az úgynevezett csengő-effektust, amikor a kapu gyors egymásutánban nyit és zár.

Range/Floor
Ez a paraméter szintén kevés gate-en található meg, pedig nagyon hasznos lehet. Gyakorlatilag a jelszintcsökkentés maximumát adhatjuk meg vele, vagyis hogy mennyire halkuljon le a jel amikor nem lépi át a küszöbértéket. Másképpen fogalmazva, ezzel beállíthatjuk, hogy ne teljesen némuljon el a sáv, hanem egy kevés (a beállított) jelszint mindig átjusson. Nagyon hasznos pl. énekfelvétel esetén, ahol a teljes lenémítással kitörölhetjük a lélegzetvételeket, ami természetellenes hangot eredményez. Ezt a technikát sokszor lehalkító expandernek (downward expansion) is nevezik.

Tipp: A ReaGate plugin esetében ezt a funkciót a DRY, azaz száraz, effektezetlen jelszint beállításával tudjuk megvalósítani.

Sidechain

Mint minden kompresszornál, a gate-nél is van vezérlőág (sidechain), amit természetesen nem csak a bejövő jellel táplálhatunk meg, hanem (ha a plugin vagy a készülék lehetővé teszi) egy másikkal is. Ezzel a technikával a sávunk kapunyitásait egy másik sáv jelével vezérelhetjük, vagy beiktathatunk a vezérlőágba egy szűrőt, amivel biztosíthatjuk, hogy a kapunyitás csak bizonyos frekvenciájú hangok esetében történjen meg. Például bevált szokás a tamokat úgy gate-ezni, hogy csak az adott tam frekvenciájára nyissanak, ezzel elkerülhető hogy a lábdob vagy a pergő ütésére is nyisson a kapu. Ez a technika természetesen alkalmazható a lábdobra és a pergőre, de a lábcin mikrofonra is. Sok mai gate pluginben már eleve találunk ilyen szűrőt -ilyen a képen is látható ingyenes ReaGate-, ezért nem kell külön vezérlőágat használni.

Attack

Cockos - ReaGate
Nagyításhoz katt a képre!

Az egyik legnagyobb probléma amivel Gate használata közben találkozunk az Attack idejének beállítása. Ha ugyanis ez túl rövid, akkor torzulás léphet fel a hullámformában, ha túl hosszú, akkor a hang eleje lemarad.

Tekintsük újra a már elkezdett példánkat. Ahhoz, hogy a problémát jól lássuk és halljuk, állítsuk elő a példa szerinti jelszintű szinuszhullámokat és helyezzük el őket egy sávon. A sáv első insert pontjára helyezzük el az ingyenes Cockos-Reagate plugint. Állítsuk be a képen látható értékekre!

Indítsuk el a lejátszást és figyeljük meg mi történik! Ahogy várható volt, az első és harmadik haszontalan jelünk nem hallható, némítva lettek, a középső hasznos jel hallható, viszont nem igazán hasonlít az eredeti szinusz hangunkra. Kapcsoljuk ki a ReaGate-et és máris halljuk a különbséget! Ha lerendereljük a sáv kimenetét és visszatöltjük a projektbe, máris láthatóvá válik, hogy mi történt!

A fenti ábrán sárga alapon láthatjuk az eredeti szinuszhullámunkat, ahogy -31dBFS-ről -18dBFS-re növekszik a jelszint. Alatta kék alapon láthatjuk a ReaGate-ből távozó jelet. Mint látható, ennek nem sok köze van az eredeti szinuszhoz, sokkal inkább hasonlít az úgynevezett pulse (impulzus) hullámhoz. Ezért is halljuk másnak.

Mi történt itt?
A kapun közel csúcsértékre állított küszöbértékkel azt értük el, hogy csak a jelszint felső -0,1dB részében nyit ki, vagyis a szinuszhullámunkból kivágja az a szeletet, ahol a jelszint -18,1dB felett van. Ezt onnan láthatjuk, hogy a kapun áthaladó jel csak a szinuszhullám csúcsainál jelenik meg.
Másik problémánk, hogy a kapu csak nagyon rövid ideig van nyitva, hiszen mind az attack, hold és release értékét nulla ms-ra állítottuk be. Ezért mikor a jelszint átlépi a -18,1dB értéket, a kapu azonnal kinyit, majd miután lecsökken -18,1dB alá, azonnal be is zár. Mint az az ábrán is jól látható, a jelalak erősen megváltozott, gyakorlatilag felismerhetetlen lett, ezt a hangtechnikában -mint azt már tudjuk- torzításnak nevezzük.
Természetesen csökkenthetjük a küszöbértéket, ezzel hamarabb nyílik ki a kapu és több jut át rajta a jelből, viszont ilyenkor a nem hasznos -halkabb jel- is átjuthat rajta, és a túl rövid attack és release értéke ugyan úgy levágást eredményez! Ettől függetlenül nem biztos hogy érdemes a threshold értékét ennyire kis különbséggel megválasztani!

Gate attack 1 ms-ra állítva

Persze ez egy szintetikus, mesterséges teszt volt, ilyennel a való világban nagyon ritkán találkozunk. A probléma a gyakorlatban legtöbbször az alacsony frekvenciájú hangok esetében fordul elő, ahol a hullámforma egy ciklusa jócskán meghaladhatja a Gate nyitásának idejét. Ekkor a nyitáskor a hullámforma levágódik, éles sarok keletkezik, ami -mint azt a clipperekről szóló részben már magunk is megtapasztalhattuk- felharmonikusokat hoz létre. Ideális esetben tehát az Attack ideje a lehető legrövidebb, ami még nem okoz hallható torzítást. Ezt magunk is kipróbálhatjuk, ha az Attack értékét átállítjuk 1ms-ra. Ezt az állapotot láthatjuk kinagyítva a fenti ábrán.

Természetesen -főleg magasabb frekvenciájú hangok esetében- előfordulhat, hogy ez az 1 ms -mint az ábrán is látható- már túl hosszú idő, ezért a legtöbb Gate ennél gyorsabban is ki tud nyitni. Viszont analóg gate-ek esetében a nyitás értéke soha nem lehet olyan gyors, mint egy digitálisnál.

A fenti probléma ellentéte is fennáll, ugyanis ha az Attack idejét túl hosszúra választjuk, akkor a kezdeti tranziensek nem tudnak áthaladni a zárt, vagy részben zárt kapun, így túlságosan lehalkítódnak. Ez -mint azt már tudjuk- a hangok helyzetének behatárolását, 3d elhelyezkedésüket, sőt "tisztaságukat", érthetőségüket is csökkenti. Vagyis nem jó, tehát kerülendő dolog.

Egy hosszú attack időre (100ms) beállított ReaGate által előállított hangot láthatunk a jobb oldali ábrán, ahol fent -a könnyebb összehasonlíthatóság érdekében- az eredeti hangunk is látható. A pontos beállítások: Threshold: -18,1dB, attack: 100 ms, Hold: 0ms, Release: 0ms.
Ha beállítjuk az adott értékeket, és elindítjuk a lejátszást, hallhatjuk is a keletkezett hangot.



Hold (Tartás)
A legtöbbek számára ez a paraméter az, ami a legszembetűnőbben megkülönbözteti a normál kompresszort és a gate-et. Bár mint azt a sorozat harmadik és negyedik részében már magunk is tapasztalhattuk, a kompresszorok is rendelkeznek ezzel a paraméterrel, de azt szinte soha nem tudjuk mi magunk beállítani. Tulajdonképpen a Hold nélkül minden kompresszor a hullámformát követné, és nem a jelszintet, ami főleg alacsonyfrekvenciás hangok esetében zavaró hullámzó hangerőt eredményez. Hogy miért? A sorozat 4-ik részében megtanultuk, hogy pontosan mit is jelent az Attack és Release fázis, és hogy ezek váltják egymást. Azt is láthattuk, hogy ha a bejövő jelszint átlépi a küszöbértéket, a kompresszor vagy Attack, vagy Release fázisban van, olyan nincsen, hogy egyikben sem. Mivel a kivétel próbára teszi a szabályt, most egy ilyen kivétel következik, ez pedig nem más, mint a Hold (tartás) fázis. A Hold az az idő, amennyit a kompresszor (gate) vár, mielőtt a bejövő jelszint csökkenése után az Attack fázisból Release fázisba váltana. Ha ez nem lenne, akkor a gate nem lenne képes nyitva maradni, folyamatosan nyitna és zárna, vagyis nem tartaná a jelszintet, ami kellemetlen hullámzást, torzítást okozna.

Milyen problémákkal találhatjuk szembe magunkat a Hold paraméter beállításakor?
Ha túl hosszan tartjuk nyitva a kaput, olyan hangok is átjuthatnak rajta amire nincs szükségünk, ha viszont túl röviden akkor a hang vége levágódik, vagy kellemetlen hullámzás, hullámforma-követés és ezáltal torzulás lép fel.

Folytassuk a már megkezdett példánk alkalmazását. A fenti ábrán látható hangunk Gate paraméterei: Attack 0ms, Release: 0 ms, Hold: 100 ms. Látható, hogy amint a hang átlépi a beállított küszöbértéket, a kapu kinyit, majd miután a jelszint a küszöbérték alá csökkent, a Hold értékének megfelelően további 100ms ideig még nyitva tart. Ezt követően a Release értékének megfelelően 0 ms alatt bezár.

Természetesen ez nem valóságos felhasználás, ott sokkal jellemzőbbek az impulzusszerűen változó jelszintek, de még a viszonylag egyenletes hangerejű hangok is mutatnak némi jelszint változást. A jelszint csökkenését követően az Attack fázis után rögtön a Hold, majd a release fázis veszi kezdetét, hacsak a jelszint nem kezd újból emelkedni.

A fenti ábrán látható példa szerint egy dob-felvételt szeretnénk jól Gate-ezni, méghozzá egy olyat, ami sok más hangot is tartalmaz. Ennek egyik lehetséges módja, ha a küszöbértéket olyan magasra állítjuk, ahol már csak az adott dobunk szólal meg. Elég az is, ha csak egy-egy pillanatra lépi át ezt a jelszintet, az már ki tudja nyitni a kapunkat. Ha csak Release szakasszal rendelkezünk, akkor ezután a nyitó pillanat után azonnal elkezd bezárni a kapunk, méghozzá a release idő alatt. Ha a hangunk nem minden esetben ugyan olyan hosszú, vagy az indító jelszint nem mindig ugyan olyan erős, akkor a hangból néha levágódik, néha pedig túl hosszan szól és így a többi nem kívánt hang is hallhatóvá válik. Ezek közül egyik sem igazán jó megoldás.

Ha tudjuk, hogy a hangunk hossza kb. milyen időtartamok között mozog, a hold értékével erre az időre megőrizhetjük az Attack fázis legmagasabb hangerejét (zöld színnel jelölve), vagyis a hangunk nem kezd azonnal levágódni, miután a jelszint a küszöbérték alá csökkent, és megkezdődik a Release fázis (sárga színnel jelölve). A Hold értékét hallás útján is könnyen megtalálhatjuk, hiszen ha a szükséges hang levágódik, akkor túl rövid, ha más hang is megszólal, akkor túl hosszú!

Release

Release 1ms. Nagyításhoz katt a képre!

Gate esetén a Release értéke pontosan ugyan azt jelenti, mint kompresszorok esetén, hiszen a Gate is egy kompresszor, nagyon magas, ∞:1 aránnyal. Az Attack-hoz hasonlóan azonban a Release is tartogat számunkra meglepetéseket, főként a nagyon rövidre állított értékek esetében!

A mellékelt ábrán felül, sárga színnel jelölve láthatjuk a már megismert példa szerinti eredeti hullámformánkat. Alatta a szintén már ismert 0ms Attack, 0ms Hold és 0ms release értékű kapuzást.

Nézzük most, mi történik, ha a lecsengési szakaszt (release) egy kicsit megnyújtjuk. Állítsunk be a Release értékének 1 ms-ot. A létrejövő hullámforma látható vörös színnel jelölve az utolsó sávban.

Mit láthatunk a képen?
Elméletileg az 1ms release érték pontosan megegyezik a példában alkalmazott 1000Hz-es szinuszhullámunk egy periódusával, tehát a jelszintcsökkentés ki kéne hogy tartson a szinuszhullám elejétől a végéig. Mi mégsem ezt látjuk, hanem hogy van benne egy törés. (Aki ki is próbálta a beállítást, az hallja is mindezt, hiszen mint ahogy azt már az előző részben megtanultuk, az éles sarkok felharmonikusokat generálnak.)

Mi okozza ezt a törést?
Aki végigolvasta a sorozat 4-ik részében a Release pontos definícióját és meg is értette azt, annak ez a kérdés nem okozhat fejtörést! Tudjuk, hogy a Release az az idő, amennyi alatt a létrejövő jelszintcsökkentés 2/3-ra csökken. Tehát, nem ennyi idő múlva kezd el visszatérni a kompresszor az alapállapotba!!! Ez látható az ábrán is, hiszen amikor a jelszint a küszöbérték alá csökken, a gate azonnal Release fázisba lép és elkezdi visszaállítani a jelszintcsökkentés értékét. 1ms elteltével a kimenő jelszint alacsonyabb, mint a bejövő, vagyis lehalkult. A piros színnel jelölt ábrarészen jól látható a két sample-érték közötti különbség!

Ha most tovább növeljük a Release értékét, a szinuszhullámunk kezdi egyre inkább visszanyerni eredeti alakját, de teljesen csak olyan magas értékek esetén fogja, aminek már nincs értelme, hiszen ekkor a Gate nagyon sokáig nyitva marad, amivel elveszíti eredeti funkcióját. Természetesen ez csak elméleti szinten igaz, a gyakorlatban a példa szerinti esetben már 20ms Release érték is nagyon-nagyon közel áll az eredeti szinuszhullámhoz, bár még mindig tartalmaz egy apró torzulást, amit jól láthatunk a csúcsoknál. Ezt láthatjuk a fenti zöld ábrán.

Ha tehát nem alkalmazzuk a Hold paramétert, minden esetben torzított jelet fogunk kapni, vagy túl hosszú Release-t kell alkalmaznunk, ami miatt a Gate már nem tölti be jól a funkcióját. Ezután a makró példa után nézzük, hogy mit érdemes még tudnunk a Release értékéről!

Ha rövidre választjuk a Release-t, a gyorsan lezáró kapu megváltoztatja a hang eredeti dinamikáját, burkológörbéjét. Ebből kifolyólag nehezen felismerhetővé, szaggatottá, akár üressé is válik. A fenti ábrán láthatjuk a példa szerinti hangunkat, Attack: 5ms, Hold: 0ms és Release 20ms beállításokkal, ami nem mondható rövidnek! Jól láthatóan "kiúszik" a hangunk, amikor a jelszint a küszöbérték alá csökken. Itt nem valószínű, hogy torzítás fog fellépni.

Ha túl hosszúra választjuk a Release értékét, a kapu túl sokáig marad nyitva, ezzel a szükségtelen hangokat is átengedjük, ezt pedig gondolom, senki sem akarja.... Egy ilyen beállítást láthatunk a fenti ábrán, ahol az Attack: 100 ms, Release 100ms, Hold: 0ms.

"Gate-hangzás"
Amit még megfigyelhetünk a fenti ábrákon, hogy a ReaGate plugin esetében az Attack és Release szakaszok lineárisan változtatják a jelszintet, vagyis egy egyenes vonal mentén. Más pluginek, vagy külső Gate eszközök más görbe szerint dolgoznak, ettől aztán más-más hangzást is állítanak elő. Ez tehát a magyarázata annak, hogy miért nem szól minden gate egyformán!


Hiszterézis (Hysteresis)
Ismét szembetaláltuk tehát magunkat az örök problémával, vagyis egyetlen egy Attack/Hold/Release érték nem fog megfelelő beállítást adni a folyamatosan változó előadások, felvételek, hangok esetén. Szerencsére a modern technika már a Gate-eknél is lehetővé teszi az Automatikus A/R értékeket.

Sok esetben azonban a jelszintfüggő release értéket a Hysteresis paraméterrel oldják meg. Itt gyakorlatilag arról van szó, hogy a kapu nyitása és zárása eltérő küszöbértéken történik. A ReaGate Hysteresis paraméter 0dB állásban kikapcsolja a funkciót, ellenkező esetben a beállított érték hozzáadódik a Threshold értékéhez. Ennek megfelelően negatív értékek esetén például -18,1 dB felett nyit (Threshold), de csak -24,1dB-nél kezd el zárni (-18,1-6dB). Ezzel kiküszöbölhető a csengő-elv, ahol a rövid Attack idejű Gate a gyorsan változó, de nem nagy különbségű jelszinteken folyamatosan nyitna-zárna.

A ReaGate egy különleges képessége, hogy nem csak negatív hiszterézis értékeket adhatunk meg, hanem pozitívat is. Ilyenkor a kapu a beállított küszöbérték felett kezd el zárni. Hogy ez mire jó?

Egy gyors tipp Mike Senior-tól:
Régi trükk, hogy a lábdob hangját egy send sávon keresztül ráküldjük egy gate-re, amin csak a dobhang elejét, vagyis a tranzienst engedjük át, ezt követően a kaput azonnal bezárjuk. Ha ezt a sávot visszakeverjük a mixbe, a lábdobunk attack-ja kétszer olyan erős lesz, vagyis sokkal jobban hallható, dinamikusabb. További előny, hogy ezen az új sávon másként EQ-zhatjuk a lábdob tranziensét, mint a többi részét. Ha azonban a lábdobunk hangereje változik a felvétel közben -ami élő dobos esetében több mint valószínű, elektronikus zenében kevésbé fordul elő- akkor a halkabb lábdobok rövidebb tranzienseket fognak így generálni. Ha viszont alkalmazzuk a pozitív hiszterézis értékeket, akkor ezek a különbségek eltűnnek, és minden visszakevert tranziens ugyan olyan hosszú és erős marad!

Mindettől függetlenül a tökéletes megoldás a kézzel, egyesével történő szerkesztés (lehalkítás vagy vágás). Bár ez nagyon hosszadalmas folyamat, a professzionális csúcsminőségű produkciókhoz elengedhetetlen!

Tipp:
Tony Maserati és sok más Grammy díjas hangmérnök -de leginkább az asszisztense- is kézzel vágja meg az ének (és egyéb) felvételeket. Ennek több oka is van. Sokszor előfordul, hogy még a profi kompresszorok, vagy de-esserek sem azt csinálják amit elvárnak tőlük, ezért a biztos megoldás a manuális hangerő szabályozás. Másik probléma az éneksávok effektezésekor történik, itt ugyanis előszeretettel használnak sok visszhangot és késleltetést (delay, echo). A művész lélegzetvételének sok egymásután hallható visszhangja bizony nem túl szép, így a lélegzetvételeket mindig kivágják a felvételből és egy külön sávra helyezik. Ezzel nem csak a delay láncból távolítják el, de megteremtik a lehetőséget a lélegzetvételek külön történő keverésére is, pl. a magas frekvenciák kiemelésének káros hatásától is megóvják az amúgy is sok S hangot tartalmazó sziszegő hangokat.

Előnyitás (Pre-open)

Szerencsére a digitális technika egy további segítséget is nyújt a hangmérnököknek a lehető legjobb Gate használathoz! A Look-ahead technológiával a plugin "előre látja" hogy mi fog történni, és pontosan meg tudja határozni hogy mikor kell majd a jövőben kinyitnia. Ennek az előre-nyitásnak az értékét adhatjuk meg a Pre-Open paraméterrel. Az ábrán a Pre-Open értéke 1ms, az Attack értéke 0ms, Release: 20ms. Mint láthatjuk, a plugin az előre beolvasott adatokból (a ReaGate esetében 50 sample) érzékeli, hogy mikor fogja átlépni a jelszint a küszöbértéket. Ezt az időpontot "megjegyzi" és ez előtt a Pre-Open-nek megfelelő időtartammal már kinyit. Látható, hogy a hasznos jelünk előtti jóval halkabb "zaj"-ból is átengedett 1ms-ot. Bár ezzel egy rövid ideig hallhatóvá válik a haszontalan jel is, viszont semmi sem marad le a hasznosból! Figyeljük meg azt is, hogy az előnyitás segítségével a 0ms Attack az alacsony kivezérlésérték miatt (zajszint) nem eredményez torzulást, ellentétben azzal, ahogy az Attack résznél láthattuk! A megfelelő értékek megállapítása minden esetben az adott feladattól függ!

Mit tanulhattunk mindebből?
Az elméleti példákból láthattuk és hallhattuk tehát, hogy a helytelen (túl rövid) attack és release értékek milyen könnyen torzítják a hangot, figyeljünk tehát erre oda mikor Gate-et használunk!


Expander

Amint láthattuk, a Gate nagyon sok mindenre használható, de van olyan halkítási feladat, amire nem. Az egyik legnagyobb probléma, hogy a küszöbérték alatt teljesen bezár, vagyis az arány ∞:1-hez. Ezzel persze jelentősen növeli a dinamikatartományt, viszont eltüntethet olyan hangokat vagy hang-részeket, amiket nem szeretnénk, vagy túl agresszíven változtatja meg a jelet.

Ennek a problémának a kiküszöbölésére alkalmazhatjuk az expandereket. Ezek gyakorlatilag olyan gate-ek, amik a küszöbérték alatti hangokat nem elnémítják, csak lehalkítják. Ezzel gyakorlatilag széthúzzák a dinamikatartományt. Egy expander tehát leginkább abban különbözik egy gate-től, hogy a halkítás aránya nem ∞:1-hez, hanem a felhasználó által beállítható. Vegyük figyelembe, hogy a 10:1 aránynál magasabb értékek már gyakorlatilag gate-nek számítanak!

Expander alkalmazása:
Énekfelvételen a lélegzetvétel hangjait lehalkítja, de a többit nem. Jobb mint a gate, mert a lélegzetek nélkül természetellenessé válik a hangzás. Jól használható az ének szüneteiben hallható terem-visszhangok csökkentésére is. A lényeg az alacsony Ratio-ban van, 1.5:1, 2:1. A 6:1-10:1 körüli arányok inkább gate jellegű működést eredményeznek. Jól használható anti-kompresszorként is, vagyis a túlságosan alacsony dinamikatartomány megnövelésére. Dobhangokon kiszűri az áthallást, és a teremmikrofonon is jól használható.

Eredményesen használható basszusgitáron is, mivel a pengetés hangját változatlanul hagyja, a kitartott halkabb hangokat viszont lehalkítja. Ha ezután a teljes jelszintet megemeljük az eredetire, egy erőteljesebb pengetést, vagyis ütősebb hangot kapunk. Akusztikus gitár esetében ugyan ez a helyzet, vagyis segítségével jobban elkülönülnek a hangok egymástól.

Zajzár (Noise gate)

A zajzár tulajdonképpen egy Gate lenne, hiszen feladata hogy csak a hasznos hangot engedje át, de mégis közelebb áll egy expanderhez. Hogy miért? Mert működése "finomabb" mint a Gate-nek, nem annyira agresszív. Amiért mégsem expander, az inkább a használatából és a beállítható paraméterekből adódik. A zajzáron ugyanis az esetek 90%-ában csupán egyetlen dolgot állíthatunk be, mégpedig a küszöbértéket. A többi paraméter előre beállított, vagy jobb esetben automatikusan változó. Ezért és a funkciójából adódóan sem igazán expander, vagyis egy harmadik különálló kategória, bár a működési elve azonos az expaner/gate-el. Ennek megfelelően bármelyik expandert alkalmazhatjuk zajzárnak is, sőt ha az adott hangot nem befolyásolja károsan, akkor gate-et is használhatunk ilyen célra, kifejezett zajzárat viszont a kevesebb beállítható paraméter miatt csak nagyon ritkán tudunk teljes értékű gate-nek, vagy expandernek alkalmazni.

A zajzárban gyakorlatilag a küszöbértéket alacsonyra szokták állítani, egészen pontosan a statikus zajszintjénél egy kicsivel magasabbra. Így a statikus alapzajon kívül minden egyéb hang átjut rajta. Hogy a működése minél kevesebb hasznos jelet némítson el, az attack és release értékek általában nagyon rövidek, és ennek megfelelően a hold értéke is.

A zajzár nem magát a zajt szűri ki a jelből, az mindvégig benne marad! Sokkal inkább elnémítja a kimenő oldalt akkor, amikor nincsen olyan bejövő hasznos jel, ami képes elnyomni a mindig beérkező folyamatos (alap)zajt, másként fogalmazva hangosabb a zajnál.

Elsősorban gitárerősítőknél és élő műsorok esetében a mikrofonoknál alkalmazzuk, amivel  nem csak a folyamatos "sistergés" és búgás, de a kellemetlen zörejek, háttérzajok és a gerjedés is megakadályozható. Stúdió körülmények között nyilván kontrolláltabb a felvételi környezet, ezért kevesebbszer alkalmazunk zajzárat, ettől függetlenül ha szükség van rá, akkor érdemes! Ilyen esetekben figyeljük oda, hogy inkább többet engedjen át mint kevesebbet, hiszen a többletet könnyebb utólag eltüntetni a felvételből, mint a hiányzó részeket pótolni! Gitárerősítők és torzító-pedálok használatakor szinte elkerülhetetlen a zajzár használata még stúdióban is, de szerencsére a legtöbb multieffekt-pedálban már alapból megtalálhatjuk ezt a funkciót.

Használatakor ügyeljük arra, hogy lehetőleg az effektlánc elején alkalmazzuk, különösképpen ha visszhangosítót (zengetőt, reverbet), vagy késleltetőt (delay, echo) is használunk. Ha a zajzárat ezek mögé helyezzük a láncban, a halkabb visszhangok levágódnak, ami természetellenes hangzást produkál. Ha a zajzárat nem az effektlánc elejére helyezzük el, a zaj -főleg a torzító által felerősített- hallatszik majd a visszhang és delay-hangok közben is, főleg ha viszonylag ritkán szólalnak meg. Ez szintén nem túl szerencsés megoldás.

A sorozat következő részében pár példán keresztül megismerhetjük a gate/expander és a zajzár működését a gyakorlatban is, és a szokásokhoz híven ingyenes, kiváló minőségű plugineket is ajánlok majd ezekre a feladatokra.

Addig is jó mixelést kívánok mindenkinek!

A következő részhez katt ide...

A témával kapcsolatos kérdéseket a hozzászólásokban várom!


Felhasznált irodalom:
http://www.doctorproaudio.com/doctor/temas/dynamics-processors-noisegates_en.shtml
http://www.songstuff.com/recording/article/noise_gates_and_expanders/
http://www.soundonsound.com/techniques/noise-reduction-tools-techniques
https://varietyofsound.wordpress.com/2010/09/11/the-gateexpander-in-use/
https://varietyofsound.wordpress.com/2011/01/19/compressor-gate-and-expander/
http://mhsecure.com/products/ChannelStrip/cs_pg3.html
http://www.soundonsound.com/techniques/reagate-noise-reduction
http://www.dummies.com/how-to/content/using-an-expander-in-musical-mixing.html

Tony Maserati live mixing
https://www.youtube.com/watch?v=ARcpE8Uscko