Sajnos a nagy hullámhosszú és nagy energiájú alacsony frekvenciájú hangok csillapítása nehéz feladat. Biztosan mindenki hallotta már, ahogy a dübörgő basszus sokkal messzebbről hallható mint a többi frekvencia és ennek a házfalak sem állják útját. Mit tehetünk hát ellene?
Állóhullámok:
Az akusztikus állóhullám azt jelenti, hogy a közeg (levegő) nincs nyugalomban, de a hangnyomás és a részecskesebesség maximumai és minimumai a térben nem mozdulnak el. Ez a jelenség akkor jön létre, amikor a hangenergia ide-oda pattog két fal között. A hullámok minden egyes ciklusban összeadódnak, ezért egyre nagyobb csúcsok és völgyek alakulnak ki. Azok a frekvenciák a legérintettebbek, amiknek fél hullámhossza megegyezik az egymással szemközt elhelyezkedő falak távolságának. Ezek a frekvenciák aztán vagy hozzáadódnak, vagy kivonódnak a hangszóróból érkező direkt hanghoz, ami a szoba egyes pontjain kioltást, másokon kiemelést okoz.
Állóhullámok (room modes) akkor keletkeznek, ha a szoba egyik mérete egész számú többszöröse a hanghullámhossz felének. Egy tipikus helyiségben három ilyen frekvencia van, a szélességnek, hosszúságnak és magasságnak megfelelően a 3 sík tengelyirányában. Ezek mellett vannak még a ferde és érintőleges állóhullámok is, amik a sarkok távolságából adódnak, de ezek kisebb intenzitásúak, mint az átlósak (rendre -3dB) . Sajnos azonban nem csak ezt a három frekvenciát kell csillapítani, hanem ezek összes egész-számú többszörösét, vagyis praktikusan a második és harmadik felharmonikusait is.
Az akusztikus állóhullám azt jelenti, hogy a közeg (levegő) nincs nyugalomban, de a hangnyomás és a részecskesebesség maximumai és minimumai a térben nem mozdulnak el. Ez a jelenség akkor jön létre, amikor a hangenergia ide-oda pattog két fal között. A hullámok minden egyes ciklusban összeadódnak, ezért egyre nagyobb csúcsok és völgyek alakulnak ki. Azok a frekvenciák a legérintettebbek, amiknek fél hullámhossza megegyezik az egymással szemközt elhelyezkedő falak távolságának. Ezek a frekvenciák aztán vagy hozzáadódnak, vagy kivonódnak a hangszóróból érkező direkt hanghoz, ami a szoba egyes pontjain kioltást, másokon kiemelést okoz.
 |
| Állóhullám fajták |
Az alábbi videón nagyon érthetően láthatjuk az állóhullám kialakulását:
Részletes állóhullám kalkulátorok:
Minden helyiség mutat modális viselkedést, de az állóhullámok csak akkor jelentenek problémát, ha nem egyenletesen helyezkednek el. Szerencsére minél kisebb a szoba, annál kisebb a modális eloszlás, mivel kis méretű helyiségekben csak kevesebb frekvencia lesz egész számú többszörös értékben jelen. A legrosszabb eset az, amikor a szoba 3 mérete közül kettő, vagy mindhárom azonos, ugyanis ekkor két (-vagy három) esetben is azonos állóhullám alakul ki, amik ha azonos fázisúak erősítik egymást, ha ellenkező fázisúak akkor kioltják. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a hangszóróból kijövő azonos erősségű hangok a terem bizonyos részein és bizonyos frekvenciákon (az állóhullám frekvenciákon) sokkal hangosabban lesznek hallhatóak, vagy teljesen megszűnnek. Ez pedig nekünk rossz!
Ezek a modális problémák a felelősek a 300Hz alatti hangok nem megfelelő erősségű visszaadásáért. A 300Hz-nél magasabb frekvenciák hullámhosszai rövidebbek, így egymáshoz közelebb helyezkednek el a szobában, ami az energia egyenletesebb eloszlását eredményezi. Ez azt jelenti, hogy bár ugyan úgy jelentkeznek a kioltások és emelések, de olyan kis távolságra, hogy már nem észlelünk nagy különbséget a szoba különböző pontjain. Ezen felül a 300Hz feletti hangok esetében az egyéb akusztikai hibák elnyomják az állóhullám okozta hibákat.
Az ábrán piros színnel jelölve láthatunk egy alacsony frekvenciájú nagy hullámhosszú hanghullámot, zölddel pedig egy magas frekvenciájú rövid hullámhosszú hanghullámot. Jól látható, hogy a piros hullámok mély-és csúcspontjai nem olyan sűrűn helyezkednek el, mint a zöld hullámoké.
A problémás frekvenciák megállapítása
Ahhoz hogy eredményesen tudjuk csökkenteni az állóhullámokból adódó akusztikus problémákat, jó ha tudjuk hogy melyik frekvenciákon okoznak gondot. Ezeket a fenti kalkulátorok segítségével is kiszámíthatjuk a szoba méretei és a visszaverő felületek elnyelő képessége alapján. Mivel azonban a szobánkban feltételezhetően nem csak a 4 fal található, ezért a pontos eredmény elérése érdekében ennél bonyolultabb számításokat kéne elvégeznünk. Sokkal egyszerűbb, gyorsabb és pontosabb eredményt kapunk, ha méréseket végzünk. Természetesen ehhez használhatunk ilyen célra kifejlesztett mérőeszközöket is, mint pl. az ingyenes Room EQ Wizard szoftver, de ha akusztikai gerillaként nem áll rendelkezésünkre megfelelő mérőberendezés, más módszert kell alkalmaznunk. Erre az egyik elterjedt megoldás, ha saját hallásunk segítségével készítjük el helyiségünk frekvenciamenet grafikonját.
A módszer a következő:
Szükségünk van egy hanghullám generátorra, pl. egy test tone generátor plugin, vagy egy vsti plugin szintetizátor, ami képes szinusz hullámforma előállítására.
Példánkban most a szinti plugint fogjuk használni, de a tone generátor is épp úgy megfelel, csak egy kicsit körülményesebb az automatizációját megvalósítani. (az interneten találhatunk előre elkészített audiofájlokat is)
1. A DAW-ban készítsünk el egy midi sávot, ami E4-től (329,63 Hz) lépked lefelé egyesével a skálán, egészen H0-ig (30,868 Hz). Azért fentről haladunk lefelé, mert az E4-et valószínűleg a legtöbb rendszeren hallani fogjuk, míg a H0-t biztosan nem. A hangok hossza 1-2 másodperc legyen, köztük hagyjuk 1 mp. szünetet. A hullámforma legyen szinusz, a burkológörbét (ADSR) úgy állítsuk be, hogy a felfutás (attack) közel nulla legyen, a lecsengés (decay) nulla, a kitartás (sustain) maximum, a lecsengés (release) közel nulla. Ha van hangoló plugin-ünk, azzal ellenőrizzük a frekvenciák helyességét.
2. Rajzoljuk meg, vagy nyomtassuk ki az ábrán látható grafikont egy papírra.
3. Üljünk a lehallgatási pozíciónkba és indítsuk el a lejátszást. A hangszórók beállítása és a referencia hangerő legyen a sorozat előző részeiben leírtaknak megfelelő! A skála lejátszása természetesen -18dBFS-en (0 VU) történjen. A folyamat közben figyeljük a képernyőn, hogy éppen történik-e hangkeltés vagy sem, mert lesznek olyan frekvenciák, amiket nem fogunk hallani! Ne mozduljunk el annak érdekében, hogy egy-egy hangot jobban halljunk!
4. Minden egyes hangmagasság esetében jegyezzük fel, hogy milyen hangosnak halljuk. Referenciaként vegyük az E4-et. Vagyis a grafikonon az E4-et írjuk be normálnak, és értelemszerűen ami ennél kicsit vagy nagyon halkabb, kicsit vagy nagyon hangosabb, ill. amit nem hallunk.
5. Kössük össze a pontokat és máris megkaptuk a frekvenciamenet grafikonunkat.
Ha 10-20 cm-re elmozdítjuk a hangszórókat, vagy a lehallgatási pozíciónkat előre vagy hátra, akkor valószínűleg egy egészen más grafikont fogunk kapni, mint előző esetben.
Gyors tipp: A lehallgatási és hangszóró pozíció változtatásával is kísérletezhetünk a megfelelően egyenletes mély-visszaadás elérése érdekében!
A grafikonunkon megjelenő csúcsoknál lévő frekvenciákat kell elsősorban csillapítanunk, ezek értékeit kikereshetjük az alábbi oldalon: https://en.wikipedia.org/wiki/Piano_key_frequencies
Alacsony frekvenciák akusztikai csillapítása
A terem mérete alapvetően befolyásolja, hogy mennyire lehet benne jó akusztikájú helyiséget kialakítani. Az Acoustic Fields cég folyamatosan bővülő adatbázisa jelenleg több mint 160 helyiséget tartalmaz. Ezek alapján Dennis Foley vezető tervező azt állítja, hogy 42m3-nél kisebb térfogatú helyiség esetében lehetetlen, 85m3 alatt bizonyos felhasználásokat leszámítva problémás, 127m3 alatt pedig jó csillapítással a jó akusztika megvalósítható.
Ne csüggedjünk el, ha a mi szobánk az első kategóriába esik, ugyanis a közeltéri monitorozással és kisméretű hangszórókkal kompromisszumos, de elfogadható eredményt érhetünk el mi is!
Ezek a modális problémák a felelősek a 300Hz alatti hangok nem megfelelő erősségű visszaadásáért. A 300Hz-nél magasabb frekvenciák hullámhosszai rövidebbek, így egymáshoz közelebb helyezkednek el a szobában, ami az energia egyenletesebb eloszlását eredményezi. Ez azt jelenti, hogy bár ugyan úgy jelentkeznek a kioltások és emelések, de olyan kis távolságra, hogy már nem észlelünk nagy különbséget a szoba különböző pontjain. Ezen felül a 300Hz feletti hangok esetében az egyéb akusztikai hibák elnyomják az állóhullám okozta hibákat.
Az ábrán piros színnel jelölve láthatunk egy alacsony frekvenciájú nagy hullámhosszú hanghullámot, zölddel pedig egy magas frekvenciájú rövid hullámhosszú hanghullámot. Jól látható, hogy a piros hullámok mély-és csúcspontjai nem olyan sűrűn helyezkednek el, mint a zöld hullámoké.
A problémás frekvenciák megállapítása
Ahhoz hogy eredményesen tudjuk csökkenteni az állóhullámokból adódó akusztikus problémákat, jó ha tudjuk hogy melyik frekvenciákon okoznak gondot. Ezeket a fenti kalkulátorok segítségével is kiszámíthatjuk a szoba méretei és a visszaverő felületek elnyelő képessége alapján. Mivel azonban a szobánkban feltételezhetően nem csak a 4 fal található, ezért a pontos eredmény elérése érdekében ennél bonyolultabb számításokat kéne elvégeznünk. Sokkal egyszerűbb, gyorsabb és pontosabb eredményt kapunk, ha méréseket végzünk. Természetesen ehhez használhatunk ilyen célra kifejlesztett mérőeszközöket is, mint pl. az ingyenes Room EQ Wizard szoftver, de ha akusztikai gerillaként nem áll rendelkezésünkre megfelelő mérőberendezés, más módszert kell alkalmaznunk. Erre az egyik elterjedt megoldás, ha saját hallásunk segítségével készítjük el helyiségünk frekvenciamenet grafikonját.
Szükségünk van egy hanghullám generátorra, pl. egy test tone generátor plugin, vagy egy vsti plugin szintetizátor, ami képes szinusz hullámforma előállítására.
Példánkban most a szinti plugint fogjuk használni, de a tone generátor is épp úgy megfelel, csak egy kicsit körülményesebb az automatizációját megvalósítani. (az interneten találhatunk előre elkészített audiofájlokat is)
1. A DAW-ban készítsünk el egy midi sávot, ami E4-től (329,63 Hz) lépked lefelé egyesével a skálán, egészen H0-ig (30,868 Hz). Azért fentről haladunk lefelé, mert az E4-et valószínűleg a legtöbb rendszeren hallani fogjuk, míg a H0-t biztosan nem. A hangok hossza 1-2 másodperc legyen, köztük hagyjuk 1 mp. szünetet. A hullámforma legyen szinusz, a burkológörbét (ADSR) úgy állítsuk be, hogy a felfutás (attack) közel nulla legyen, a lecsengés (decay) nulla, a kitartás (sustain) maximum, a lecsengés (release) közel nulla. Ha van hangoló plugin-ünk, azzal ellenőrizzük a frekvenciák helyességét.
2. Rajzoljuk meg, vagy nyomtassuk ki az ábrán látható grafikont egy papírra.
3. Üljünk a lehallgatási pozíciónkba és indítsuk el a lejátszást. A hangszórók beállítása és a referencia hangerő legyen a sorozat előző részeiben leírtaknak megfelelő! A skála lejátszása természetesen -18dBFS-en (0 VU) történjen. A folyamat közben figyeljük a képernyőn, hogy éppen történik-e hangkeltés vagy sem, mert lesznek olyan frekvenciák, amiket nem fogunk hallani! Ne mozduljunk el annak érdekében, hogy egy-egy hangot jobban halljunk!
4. Minden egyes hangmagasság esetében jegyezzük fel, hogy milyen hangosnak halljuk. Referenciaként vegyük az E4-et. Vagyis a grafikonon az E4-et írjuk be normálnak, és értelemszerűen ami ennél kicsit vagy nagyon halkabb, kicsit vagy nagyon hangosabb, ill. amit nem hallunk.
5. Kössük össze a pontokat és máris megkaptuk a frekvenciamenet grafikonunkat.
Ha 10-20 cm-re elmozdítjuk a hangszórókat, vagy a lehallgatási pozíciónkat előre vagy hátra, akkor valószínűleg egy egészen más grafikont fogunk kapni, mint előző esetben.
Gyors tipp: A lehallgatási és hangszóró pozíció változtatásával is kísérletezhetünk a megfelelően egyenletes mély-visszaadás elérése érdekében!
A grafikonunkon megjelenő csúcsoknál lévő frekvenciákat kell elsősorban csillapítanunk, ezek értékeit kikereshetjük az alábbi oldalon: https://en.wikipedia.org/wiki/Piano_key_frequencies
Alacsony frekvenciák akusztikai csillapítása
Ne csüggedjünk el, ha a mi szobánk az első kategóriába esik, ugyanis a közeltéri monitorozással és kisméretű hangszórókkal kompromisszumos, de elfogadható eredményt érhetünk el mi is!
Miért kell csillapítani az alacsony frekvenciákat?
 |
| Csillapítatlan szoba lecsengési grafikonja Figyeljük meg a kiugró vékony csúcsokat és völgyeket, amiket az állóhullámok okoznak |
Hallásunk nagy részben a dobhártyánkon keresztül történik, amit a légnyomás mozgat meg. Az állóhullámok miatt a szoba egyes pontjain nyomás maximumok, másokon nyomás minimumok alakulnak ki. A minimumokon az alacsony frekvenciás hang elhal, mivel nem keletkezik hangnyomás (vagy csak nagyon kicsi), a magas nyomású helyeken ennek ellentéte alakul ki, ott hangosabbnak halljuk ezeket a frekvenciákat. A különbség +/-30dB is lehet!
A hanghullám által létrehozott nyomás és a részecskék sebességének összefüggéséről részletesebben olvashatunk a sorozat előző részében (katt ide).
A hanghullám által létrehozott nyomás és a részecskék sebességének összefüggéséről részletesebben olvashatunk a sorozat előző részében (katt ide).
Az egyenetlen eloszlás persze csak akkor okoz problémát, ha az egész helyiségben azonos akusztikai körülményeket szeretnénk teremteni, mint pl. egy felvételi helyiségben, vagy egy nappaliban, ahol egyszerre többen is szeretnék élvezni a zenét vagy a házimozi hangját. Mivel mi most csak a lehallgató helyiséggel foglalkozunk, ezért nekünk elég az is, ha csak egy viszonylag kis területen (30 cm átmérőjű kör) lesz megfelelő a hangzás. (Sok drága professzionális stúdióban sincsen 1 méterél nagyobb sweet spot!)
 |
| Csillapított szoba lecsengési grafikonja Jól látható, hogy itt sokkal homogénebb a frekvenciamenet és a lecsengési idő |
Ennek érdekében a lehallgatási pozíciót leginkább oda válasszuk, ahol nincs sem nyomásmaximum, sem minimum. Ez várhatóan a 38%-os szabály szerint alakul. Erről részletesen olvashatunk a sorozat második részében. A kritikus pontokat hallás útján is megtalálhatjuk, ha alacsony frekvenciájú hangokat játszunk le és közben lassan mozgunk a teremben. Mivel keverés közben általában egy székben ülünk, ezért célszerű a tesztet is ezen a széken ülve elvégezni. A teszt leginkább a szoba állóhullám frekvenciáin lesz látványos. Ezeket a frekvenciákat könnyen kiszámíthatjuk a cikk elején található kalkulátorok segítségével.
A kioltások mellett a szobában kialakuló állóhullámok olyan csúcsokat is képeznek a frekvenciamenetben, amik nagy amplitúdójuknak köszönhetően elnyomnak más frekvenciákat. Ennek eredménye az, hogy nem minden magasságú hangot hallunk, sokkal inkább egy mély fojtott morajlást, ami elfedi a többi (általában a mélyebb) hangokat. További probléma, hogy ezek a nagy energiájú hangok sokkal tovább szólnak mint a magasabb frekvenciájúak, ezért a mély-hangok összemosódnak, ami csökkent dinamikát eredményez. Ha csökkentjük a teremben lévő alacsony frekvenciájú hangok energiáját, akkor ezek a problémák megszűnnek és sokkal inkább a hangszórónk hangját halljuk, mint a terem hangját.
Csillapítás porózus elnyelő anyagokkal
Az alacsony frekvenciájú hangok hullámhossza nagy, a 100Hz-es hangé pl. 3,4m, az 50Hz-é pedig természetesen ennek kétszerese, azaz 6,8m. Ezek eredményes csillapításához a hullámhossz egynegyedével egyező vastagságú csillapító kéne. Mérések bizonyítják, hogy 125Hz alatt a porózus elnyelő anyagok nem képesek jelentősen csillapítani a hangenergiát. Mindezek mellett az eredményes csillapításhoz a sebesség maximumokra kéne elhelyezni a porózus elnyeletőnket, ami ugye nem a falak mellett található, így már csak ezért sem célszerű az alacsony frekvenciák porózus anyagokkal történő elnyeletése.Ennek ellenére otthoni stúdiókban sokan használnak -tévesen basszus csapdának nevezett- vastag porózus elnyelőket. A gyártó cégek ezeket a nyitott cellás habból készült csillapítókat általában háromszög alakúra készítik, hogy a sarkokba tudjuk őket a falra ragasztani. Az ilyen elemek ára elég magas, és sajnos nem nyújtanak kielégítő eredményt, hacsak nem használjuk őket a szoba teljes magasságában/szélességében.
Sokkal költséghatékonyabb megoldás 60cm vastag kőzetgyapot lapot használni, amit a sarokba átlósan állítunk fel, és falécekkel rögzítjük őket eldőlés ellen. Minél vastagabb és minél nagyobb testsűrűségű (+90kg/m3) kőzetgyapotot tudunk ezekre a pontokra elhelyezni, annál több basszushang energiát fognak elnyelni. Természetesen a lapok és a fal között célszerű 3-10 cm légrést hagyni!
Néhány akusztikus szakember azt állítja, hogy ha olyan porózus anyagot választunk, ami egyik oldalán kasírozott (fóliázott), akkor a kasírozott felületet a fal felé fordítva és légrést hagyva valamelyest növekszik az alacsony frekvenciák csillapításának hatása. Ezt a hatást elérhetjük úgy is, ha a kasírozatlan porózus táblánk hátfalát folpack-al (vagy ahhoz hasonló vékony csomagoló fóliával) beterítjük. A fólia rögzítéséhez használjuk spray ragasztót. Ezzel egy laza membrán felületet hozunk létre. Sajnos a gyártók (érthető okokból) nem szívesen árulják el hogy melyik anyag a legjobb erre, ezért magunknak kell kísérleteket végezni, pont úgy ahogyan ők teszik...
Az Acousticmodelling.com oldalon találhatjuk meg azt az online kalkulátort, ami az ábrán látható grafikon elkészítésével segíthet a porózus anyagú elnyelő tervezésében: http://www.acousticmodelling.com/porous.php
Több tapasztalat is azt mutatja, hogy a minimum 60-70cm vastagságú, a szoba legalább kettő (de inkább több) függőleges sarkában, a padlótól a plafonig elhelyezett nagy testsűrűségű (legalább 90 kg/m3) kőzetgyapot lapok jó eredményt adhatnak. A részecske sebesség lehető legmagasabban tartása érdekében hagyjunk legalább 3-10cm légréteget a fal és a csillapító között!
Csillapítás mechanikai elnyelő elemekkel
A porózus anyagok szélessávú elnyelést biztosítanak, azaz nem egy konkrét frekvencián és annak szűk környezetében működnek. Lehetséges viszont olyan csillapító elemeket is készíteni, amelyek a problémás frekvenciára -és annak szűk környezetére- vannak hangolva. Ezek méreteit és kialakítását általában bonyolult matematikai képletekkel tudjuk kiszámítani.
Nagyon fontos, hogy az elkészítésük előtt pontosan mérjük meg mely frekvenciákra kell őket hangolni! De ha tudjuk a pontos frekvenciát, még akkor is problémákba ütközhetünk, ha a csillapítónk túl széles, vagy túl szűk sávszélességben dolgozik, mivel ezzel nem csökkentjük, hanem inkább növeljük az akusztikus problémákat. Egy ilyen rendszer méretezéséhez tehát nem csak elméleti tudás, de sok tapasztalat is szükséges! Tekintsünk most át néhányat a legtöbbet használt megoldások közül.
A legrégebben alkalmazott megoldás a Helmholtz rezonátor. Ez elméletileg egy csőből és egy üregből áll. Gyakorlatilag egy olyan rugalmas lemez, amin lyukak vannak kialakítva. A lemez felületének ütköző részecskék megmozgatják azt, és az ütközés (elmozdítás) közben elveszítik mozgási energiájuk egy részét. A lyukakon bejutó részecskék pedig a lemez és a fal között pattogva veszítik el mozgási energiájukat, vagyis nem jutnak ki belőle. Egy ilyen rendszer mindig valamilyen középfrekvenciára van hangolva, amit a teli és lyukas felület aránya határoz meg, ezért precíz számítások kellenek a pontos behangoláshoz.
A rezonátorok tehát alapvetően nem széles-sávúak mint a hangelnyelő porózus/szivacs anyagok, de kombinálhatóak azokkal, mint ahogy az ábrán is láthatjuk. Sajnos a behelyezett porózus anyag által elért csillapítási sávszélesség nem számítható ki annyira pontosan, mint maga a rezonátor, mivel a porózus anyag szerkezete túl sok változót tartalmaz. A behelyezett anyag minőségét és méreteit tehát egyszerűbb tapasztalati (kísérleti) úton megválasztani.
A Helmholtz rezonátorokat elsősorban az alacsony frekvenciájú hangok elnyeletésére alkalmazzák, úgynevezett basszus csapdának. Ezek sokkal vékonyabb méret mellett is képesek eredményesen elnyelni az alacsony frekvenciájú hanghullámokat, ezért a mi kis stúdiónkban inkább ilyeneket használjunk. A nagyon alacsony frekvenciákhoz azonban ebből is nagyméretű egységek szükségesek. Sajnos a kereskedelemben kapható darabok nagyon drágák és általában nem is gyártják őket raktárra, hiszen minden egyes darabot valamilyen frekvenciára hangolva készítenek el, így nekünk kell az adott problémás frekvenciára megrendelni őket.
Online kalkulátorok Helmholtz rezonátor méretezéséhez:
Membránlapos rezonátor
A mélyhangok elnyeletésére a porózus anyagoknál sokkal optimálisabbak a lap rezonátorok, amik sokkal kisebb méret mellett nagyobb hatásfokkal dolgoznak. Érdemesebb tehát ezeket alkalmazni basszuscsapdának.
Nagy sűrűségű, merev üveggyapot lapot használunk az első felületen, ami elnyeli a magasabb frekvenciákat, de az alacsonyabbak tovább haladnak a nagytömegű rugalmas lap felé, amit rezgésbe hoznak. Ilyen lapot készíthetünk például a porózus elnyelőknél megismert bejárati szőnyegből is. A gyapot lap és a rugalmas membrán között a távtartó biztosítja a szükséges légrést. A fa keret tulajdonképpen nagy szilárdságú falakból álló légmentesen szigetelt doboz kell hogy legyen. Ezt úgy is elérhetjük, ha több vékonyabb réteget ragasztunk egymásra. A dobozba helyezhetünk porózus elnyelő anyagot is, de ekkor figyeljünk, hogy az ne érhessen hozzá a membránhoz.
Egy házilag is könnyen elkészíthető másik megoldást láthatunk a következő ábrán, ahol a kőzetgyapot lemez a csillapító hátsó részében kerül elhelyezésre, előtte egy vékony filc (carpet felt underlay) található, amit pl. padlószőnyegek alá szoktak beépíteni, hogy puhább legyen rajta lépkedni és hogy kíméljék a szőnyeget. Valószínűleg a laminált padlólapok alá használt lépészaj csökkentő alátétek is jók lehetnek, de én még nem próbáltam ki. Ezt követi kifelé haladva egy nagy-sűrűségű (10-20 kg/m2) rugalmas membrán lap, amit a már ismert bejárati gumiszőnyegből is elkészíthetünk, ha nem akarunk kifejezetten akusztikai célra készült lapot vásárolni. Következő elem újból egy filc lap. Figyeljük meg, hogy a három membrán szabadon képes mozogni a csillapítóban, csak az őket körülvevő geometria határozza meg helyzetüket, más módon nincsenek rögzítve (csavar, szög, ragasztó, stb...). Közöttük megfelelő mennyiségű légrést kell hagyni! Ezután fa lécek tartják össze és stabilizálják a keretet, amit egy textil réteg fed le. Ez elsősorban esztétikai okokból kerül beépítésre, de figyeljünk rá, hogy akusztikailag láthatatlan legyen, azaz a hang át tudjon rajta haladni. Ezt legkönnyebben úgy állapíthatjuk meg, ha át tudunk fújni vagy látni rajta. Használhatunk ide hangfal textilt is. Az elem sarkaira érdemes műanyag védőket szerelni, ezzel mozgatáskor, szállításkor megvédhetjük az amúgy sérülékeny fa sarkokat.
A membrán anyaga (sűrűsége, rugalmassága) és mérete határozza meg a csillapított frekvenciát, amit nem egyszerű kiszámítani.
A membrán anyaga (sűrűsége, rugalmassága) és mérete határozza meg a csillapított frekvenciát, amit nem egyszerű kiszámítani.
A membrános csillapítók működési elvének megértésében sokat segít ha játszottunk már valaha, vagy láttunk billiárd mérkőzést. Amikor a billiárdgolyó az asztal szélén lévő puha rétegnek ütközik, akkor megáll, a puha réteg összenyomódik, elnyeli a mozgási energiát, majd egy bizonyos részét visszajuttatja a golyóba, ami ekkor ismét elkezd gyorsulni, de most az ellenkező irányba. Ugyan ez történik a levegő részecskékkel is, amikor a hanghullámban a falnak ütköznek.
Többrétegű csillapító méretezéséhez nyújt segítséget az Acousticmodelling.com oldalon található kalkulátor: http://www.acousticmodelling.com/multi.php
Aktívszenes basszus csapda
A membránlapos megoldáshoz nagyon hasonló ez is, de a lap helyett aktívszenes "szűrő" réteget alkalmaz Dennis Foley az amerikai Acoustic Fields cég fejlesztője. Nyolc év kísérletezés és prototípus gyártás után megalkotott egy basszus csapdát, ami az alacsony frekvenciás hanghullámok elnyeletésére aktív-szén extrudátumot használ. Elmondása szerint ez a megoldás azonos mély hang energia elnyelést biztosít, vékonyabb kialakítás mellett is. De mondhatjuk úgy is, hogy azonos vastagság mellett több energiát képes elnyelni. Ha megnézzük a videót -amit nem ő készített, hanem egy stúdió tulajdonos aki maga állította össze a csillapítót-, láthatjuk hogy egyáltalán nem bonyolult a szerkezet, viszont a pontos méreteket érthető okokból nem tárják elénk.
Hová helyezzük el a basszus csapdákat?
Elméletileg a szoba sarkaiban alakul ki a legnagyobb alacsony frekvenciájú hangenergia, mivel itt van a legtöbb fal egymás mellett. Ezért elméletileg ezekbe a sarkokba érdemes elhelyezni a csillapítóinkat.
Mivel azonban a helyiség nem csak a falakból áll, hanem valószínűleg egyéb berendezések és bútorok is találhatóak benne, ezek megváltoztatják az akusztikát. Ennek megfelelően a basszuscsapdák legjobb helye azon a ponton van, ahol a legnagyobb alacsony frekvenciás hangenergia kialakul. Ezt vagy méréssel (Room EQ wizard), vagy hallással állapíthatjuk meg. Ahol a legerősebbnek halljuk a mélyeket, oda tegyük a basszus csapdát. Minden elemnél járjuk végig ezt a folyamatot, de ne feledjük, hogy minden újonnan a szobába kerülő tárgy megváltoztatja az akusztikát, tehát minden következő csapda elhelyezése megváltoztathatja az összes előző csapda optimális helyzetét. Az összes elem együttes legoptimálisabb helyzetének megtalálása tehát folyamatos (és mint ilyen, hosszú idejű) pozícióváltoztatásokkal érhető el.
Az akusztikában általában fontos a szimmetria, de a basszuscsapdák elhelyezése esetén ez nem olyan kritikus, mint a magasabb frekvenciáknál!
Ha ezt teljes felületében tudjuk csillapítani, elég sok alacsony frekvenciájú hangenergiát tudunk vele megfogni! Építőanyag kereskedésekben beszerezhetünk akusztikai gipszkarton álmennyezeti lapokat (pl. Rigips Rigiton AIR, vagy Knauf Cleaneo), amik fölé kőzet- vagy üveggyapot lapokat téve tovább növelhetjük a basszuscsapdánk hatékonyságát. Bizonyos lapok már eleve egy porózus elnyelő anyaggal vannak a hátlapjukon kasírozva. Ezeket a lapokat akár a falra is szerelhetjük, és kiváló esztétikai hatást nyújtanak!
Hangszóró közelségi hatás (SBIR) csökkentése
Ezzel el is érkeztünk az akusztikai csillapításról szóló sorozat utolsó részéhez.
A következő sorozatban végre hasznát is vehetjük majd az eddig megtanultaknak, mint a decibelek, jelszintek, lehallgató rendszerek és természetesen a megfelelő akusztika kialakítása. A következő témakör pedig nem más, mint maga a keverés, azon belül is elsőként az alapvető elméleti tudnivalók.
A témával kapcsolatos kérdéseket itt a kommentekben, vagy a facebook oldalon várom!
Kellemes mixelést kívánok mindenkinek!
Felhasznált irodalom:
https://www.soundonsound.com/sos/dec07/articles/acoustics.htm
http://www.mixedbymarcmozart.com/2014/11/06/room-acoustics-ghetto-style/
http://www.sengpielaudio.com/StandingWaves.htm
http://www.soundonsound.com/sos/may03/articles/studioinstal4.asphttp://www.soundonsound.com/sos/jul98/articles/acoustics1.html
Gerilla hadviselés:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Gerilla-hadvisel%C3%A9s
Realtraps oktató videó:
https://www.youtube.com/watch?v=lbLVjHfHahg
Ethan Winer: Merev üveggyapot lemezek sűrűségi vizsgálata
http://ethanwiner.com/density.html
Csináld magad akusztika:
http://www.musictech.net/2015/06/the-bluffers-guide-to-acoustics/
http://www.musictech.net/2015/06/studio-diy/
http://www.powerestudio.com/acoustics/
http://arqen.com/
http://www.kymatasound.com/bass_traps.htm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése