A Full Bucket új virtuális szintije a híres Korg DW-8000 és 6000 hibrid szintiket modellezi le. A DW-8000-et többek között Divine Masquerade, Juno Reactor, Depeche Mode, Dream Theater, Joe Zawinul, és Keith Emerson is használta.
Azért hibrid, mert az oszcillátor digitális, azaz jobban mondva a Korg által fejlesztett DWGS hangminta alapú rendszert használja (ilyen lett később a Korg M1-ben is), de ezen kívül minden teljesen analóg. De ne szaladjunk ennyire előre, nézzük a történelmi hátteret.
"Először" volt a Korg Poly-800. Azaz jobban mondva, előbb volt a Roland Juno sorozata, és ennek sikerét látva a Korg is be akart szállni a versenybe (azaz piaci részesedést akart szerezni ebben a szegmensben is). Ezért 1983-ban piacra dobták a Poly-800-at (Orbital, Depeche Mode, Sneaker Pimps, Vangelis, Geoff Downes, Duran Duran), ami nagyjából a Roland Juno-106-nak felel meg. Közös tulajdonságuk, hogy digitálisan vezérelt oszcillátorokat, röviden DCO-t használtak, ami sokkal stabilabb és kevésbé elhangolódásra hajlamos, mint a teljesen analóg VCO.
Emellett digitálisan lehetett az egyes paramétereket beállítani, és persze tárolták is a beállításokat, tehát elérhetővé váltak a gyorsan előhívható prezetek. (Ez előtt minden egyes hangszínt mindig egyesével, kézzel kellett beállítani.) További nagy előrelépés volt a MIDI megjelenése. Ezt leszámítva a Poly-800 egy teljesen analóg szintetizátor, analóg szűrőkkel és erősítő fokozattal, amiket mind digitálisan vezérelt. (Ingyenes Poly-800 modellezést is találunk a full bucket oldalán!)VCO vs DCO
VCO azt jelenti, hogy feszültség vezérelt oszcillátor (Voltage Controlled Oscillator). De mi is az a VCO? Ez az "egység" periodikus feszültségváltozást állít elő, egyszerűbben fogalmazva egy hullámformát, amit ha hangszóróra kapcsolunk, akár még hang is lehet belőle.
Hogyan működik egy VCO?
Egy kondenzátort elkezdünk folyamatosan azonos feszültséggel feltölteni. A kondenzátor feszültségét egy összehasonlító (komparátor) áramkör összehasonlítja az előírttal (referencia feszültség). Amikor a kondenzátor feszültsége eléri a referencia feszültséget, a komparátor előállít egy kisütő feszültséget (reset feszültség), ami kisüti a kondenzátort, és a folyamat kezdődik elölről. A kondenzátorban folyamatosan változó feszültség egy "emelkedőhöz" hasonlít, rámpához ha úgy tetszik, ezért ezt az oszcillátor magot rámpa magnak is nevezik. Ez a rámpás emelkedés, majd a hirtelen "leesés" adja a fűrészfog hullámformát.
![]() |
Balra (a) VCO, jobbra (b) DCO |
Miért volt szükség DCO-ra?
A VCO könnyen elhangolódik, hőmérséklet változástól (használat közbeni felmelegedés, 30 perc bemelegítés), elektromágneses interferenciától, alkatrészek öregedésétől, sőt általában a billentyűzet közepén található hangmagasságok esetében kevésbé hangolódik el, mint a két széle felé. Ezt a jelenséget nevezik drifting-nek, és a jobb modellezések (pl. U-He) ezt is szimulálják.
A monofonikus analóg szintik esetében max 3 oszcillátor volt használatban egyszerre, amit könnyen lehetett hangolni akár a zenész által is, de a polifónikus szintikben már annyi oszcillátor kellett, ahány hang polifóniát szeretnénk, sőt, ha a hangot egyszerre két oszcillátorral állítottuk elő, akkor alkalmazott oszcillátor szorozva a polifónia számával. Egy Prophet-5-ben pl. 5 hang polifóniát használhatunk, és minden hangot két oszcillátorból lehetett kikeverni, ami így 5x2=10 oszcillátor használatát tette szükségessé. Mivel egyszerre több hangmagasság is megszólalhatott, az egyes oszcillátorok közötti elhangolódás újabb problémát jelentett... Ennyi oszcillátort pedig már nehéz volt egyszerűen és gyorsan, kézzel folyamatosan összehangolni. A DCO használata gyakorlatilag mindkét problémát megoldotta, hiszen az oszcillátorok az alaphangoláshoz és egymáshoz képest is hangoltak maradtak. Tehát polifónikus analóg szintit gyakorlatilag csak DCO-val érdemes elkészíteni.
A fejlődés persze nem állhat meg, és mivel az alap (analóg) hullámformák már nem voltak elégségesek a szintiseknek, ebben az iparágban is megjelent a hang-mintavételezés. Mivel azonban a 80-as években még nagyon lassúak és drágák voltak a digitális eszközök, így ezekben a korai szintikben a mai szemplerektől eltérő megoldást kellett alkalmazni.
Erre a kihívásra volt válasz a Korg DW-6000, majd később a DW-8000. Ezek gyakorlatilag digitálisan vezérelt analóg polifón szintetizátorok voltak, hasonlóak mint a Poly-800, de itt már nem csak kétféle hullámformából tudtunk választani, hanem nyolcból! Ez úgy volt lehetséges, hogy nem DCO-t használtak oszcillátornak, hanem DWGS oszcillátort, ami gyakorlatilag mintavett hullámformákat volt képes visszajátszani.
DWGS
Tipp:
A DW-6000 szintiben 8 bites DAC volt, azonban ennek kimenetét egy 4 bites ellenállás tömbbe vezették, amivel gyakorlatilag lebegőpontos ábrázolást valósítottak meg, így 11 bites dinamikatartományt értek el.
A lényeg az volt, hogy ne csak az alap hullámformákat (szinusz, négyszög, fűrészfog és zaj) lehessen előállítani, hanem ezeknél sokkal bonyolultabbakat is, amik sokkal több felharmonikust tartalmaznak, ezáltal sokkal valóságosabban lehetett egy-egy akusztikus hangszer hangját utánozni. Az ehhez szükséges bonyolult hullámformákat egy-egy analóg oszcillátorral előállítani szinte lehetetlen, legalábbis a megfizethető kategóriában. Arról nem is beszélve, hogy ugyanúgy ahogy ma is, a mintavételezett hang élethűbbnek tűnik.
- Kibővített polifónia, 64 hang
- MTS-ETS dinamikus mikró hangolás
Felhasznált irodalom:
http://www.vintagesynth.com/korg/poly800.php
http://www.vintagesynth.com/korg/dw6000.php
http://www.vintagesynth.com/korg/dw8000.php
https://acreil.wordpress.com/2017/10/26/korgs-dwgs-synthesizers-1984/
https://cdn.korg.com/us/support/download/files/f39b6481322a3bd6743b5c77c964a866.pdf
https://cdn.korg.com/us/support/download/files/13086de65e3a0799a65ed5024cc39cce.pdf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése