szinteMinden a busz-kompresszióról -10.rész

A busz-kompresszióról megoszlanak a vélemények, és a hangmérnökök gyakorlatilag két táborba tömörülnek ebben a kérdésben. Egyik részük teljesen elzárkózik attól, hogy kompresszor kerüljön a maszter buszra, a másik viszont el sem tudja képzelni nélküle a munkát. Mint láthatjuk, itt sincsenek szabályok, hiszen mindkét csoport kiváló hangzású mixeket készít.

Egy hangmérnök véleménye szerint a buszkompresszió használatával zenét hallunk, nem pedig hangokat egymás után. Nekem nagyon tetszik ez a megközelítés, sőt tökéletesen leírja az én véleményemet is a témáról! Hogy azt a kompressziót milyen eszközzel valósítjuk meg, az már persze más kérdés.

Mi az a busz?

Maszter busz
Reaper DAW - Imperial theme

A sorozat előző részeiben elsősorban a különálló sávok kompresszálásával foglalkoztunk, most azonban egy másik területre térünk át. Ez az úgynevezett busz, vagy mix kompresszálás, ahol már több egyéni sávot -azok arányait beállítva- küldünk egy újabb sávra. Ezt hívjuk busznak. (A buszon is többen utaznak egyszerre :-D).

Ez a busz lehet a maszter busz, vagy mixbusz, ahova természetesen az összes sáv összegezve van, ennek kimenete leginkább egy kétcsatornás, vagyis sztereó jel, de lehet többcsatornás is, pl. surround (térhatású) keverés esetén. Lehet ez a busz egy al-mixbusz is, amit angolul sub buss-nak, vagy aux-nak is hívunk. Sok szempontból egy send sáv is ilyen busznak számít, bár funkciója egy kicsit más. Ezeket azért hívjuk al-busznak, mert végül ezek is mind a maszter buszba kerülnek.

Természetesen, mint ahogy az egyéni sávokra, ezekre a busz sávokra is tehetünk ekvalizert, kompresszort, és egyéb effekteket. Hogy ez miért jó nekünk? Számos előnye lehet! Például a számítógépes keveréskor az azonos hangzást igénylő sávok többszörös pluginjei által elhasznált CPU teljesítményt megspórolhatjuk, és kiválthatjuk egy mixbusszal és egyetlen közös pluginnel. Jól jöhet ez a technika analóg berendezések esetében is, hiszen nem biztos hogy rendelkezünk elegendő mennyiségű külső eszközzel. Igaz ez a zengetők (reverb), vagy a késleltelők (delay) esetében is, bár ezeknél nem a "takarékosság" az elsődleges szempont.

Példa:

Ha 6 alap-gitár sávunk van, és mindegyiknek ugyanaz kell hogy legyen a hangzása, akkor küldjük őket egy sztereó sávra, és ott EQ-zuk és kompresszorozzuk. Ezzel nem 6 db EQ-t és 6 db kompresszort használunk, hanem csak 1-1 sztereó változatot, amivel máris 66%-al csökkentettük a CPU terhelésünket.

Ez azonban csak egy apró szelete a valódi felhasználási lehetőségeknek. Amiért sokkal inkább használjuk a buszokat, az az a tény, hogy a rájuk küldött sávok összegzett jelén történő beavatkozás más hangzást állít elő, mint ha ugyanazt minden egyes sávon egyesével tennénk meg. Ebben a cikkben elsősorban a maszter buszról lesz szó, de a technikák ugyanúgy alkalmazhatóak a szub-buszokra is. Mivel az ekvalizerek használata elég egyértelmű -hiszen azonosan használhatjuk őket egy buszon, mint egy sima sávon-, ezért most beszéljünk inkább a kompresszorok használatáról.

Busz kompresszió vs. masztering.

Azt gondolom, manapság sokan félreértik a masztering feladatát és jelentőségét. Azt hiszik, hogy a masztering valami csodaszer, amit ha ráteszünk egy gagyi mixre, rögtön világszínvonalú lesz belőle. Sokan úgy gondolják, hogy a masztering kötelező, nem lehet nélküle élni.

Tegyünk tisztába egy nagyon fontos dolgot: A busz effektek nem egyenlőek a maszteringgel! A masztering legfontosabb feladata, hogy az albumon található számokat nagyjából egyforma hangzásra hozza! Ne legyen az egyik szám nagyon hangos, míg a másik nagyon halk, vagy az egyik tompa hangzású, míg a másik éles. Ez természetesen csak akkor lehetséges, ha rendelkezésre áll az összes szám, egyesével ugye nem sok értelme van!

A masztering másik feladata, hogy a mixünket -ha szükséges és csakis akkor- illessze a különböző lejátszó eszközökhöz, vagyis a való világhoz. Ha egy hangmérnök kevés mélyet kever a mixben, mert ez volt a cél, akkor a masztering hangmérnök nem emelheti meg a mélyeket, bármennyire is rosszul szól szerinte!

Direkt metál maszter - gép

Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban, a masztering feladata, hogy a hanganyagot a felhasznált adathordozókhoz illessze! Minden egyes médiumnak más előírásai vannak, ami jól szól a CD-n, nem szól jól egy LP-n és főleg nem egy MP3-on. Mások a lehetőségek, és sokszor butítani kell egy anyagon ahhoz, hogy jobban szóljon, vagy optimálisabb legyen a gyárthatósága, felhasználása. Ezekre mind külön masztert kell készíteni, hogy a specifikus lehetőségeket a legjobban kihasználjuk. Ebbe tartozik bele az is, hogy az adott médiumnál elérhető legmagasabb hangerőt elérjük. Ezt tehát nem a keveréskor kell megvalósítani!

Láthatjuk most már, hogy mixeléskor miért nem érdemes és gyakorlatilag lehetetlen is "maszterelni". Bízzuk ezt inkább egy tapasztalt masztering hangmérnökre! Amit sokan összekevernek a maszterrel, az a keveréskor végzett busz processzálás, amikor is a teljes mixet, vagy annak részegységeit keverjük, leginkább kompresszorozzuk. A mai részben erről lesz szó!


Szalagos-magnó kompresszió
A digitális hangfelvevő rendszerek megjelenése előtt az uralkodó rögzítőeszköz természetesen a mágnesszalag volt. Az erre történő felvétel -a technológiából és a rendszer optimális használatából adódóan- elkerülhetetlenül tartalmazott egy bizonyos fokú kompressziót minden rögzített sávon.

Hogy miért volt "elkerülhetetlen" a kompresszió? A szalagos magnók használatakor a lehető legmagasabban kell tartanunk a jelszinteket. Ennek több oka is van. Elsőként a zajszintet említeném, ami az analóg rendszerek esetében mindig jelen van. Minél erősebb a jel, annál kevésbé hallatszik a zaj. Nyilván senki sem szeretné ha a zenéje egy sistergő valami lenne. Második ok, hogy a szalagon lévő mágnescsíknak van egy optimális használati jelszintje, amikor a leglineárisabban adja vissza a jeleket. Ha túl alacsony a felvételi szint az ugyanolyan rossz, mintha túl magas lenne. A hangmérnökök persze észrevették, hogy kontrollált mennyiségű túlvezérléssel sokkal jobb hangzást érnek el, sőt a zajszint is csökken. Szerencsére a túlvezérlés az analóg rendszerekben egy bizonyos fokig kompressziót állít elő, nem pedig torzítást.

Ehhez jött még a kész mix két (sztereó) sávra rögzítésekor pluszban létrejövő kompresszió. Tehát ebben az esetben nagyon nehéz lett volna úgy elkészíteni egy lemezt, hogy azon egyáltalában ne legyen kompresszió. Sokan ezzel azonosítják az analóg felvételek meleg hangzását.

Variety of Sound - FerricTDS

Ingyenes szalagos magnó szimuláció, szalagzaj nélkül

Mindez természetesen ma is megoldható, ha pl. a szalagra történt rögzítés után digitalizáljuk a sávokat, majd a kész anyagot ismét szalagra írjuk ki. Ennél egy kicsit egyszerűbb és gyorsabb megoldás viszont, ha a felvételkor, vagy a keveréskor az egyes sávokon szalagos szimulációt (Tape simulation) alkalmazunk. Ugyanezt tesszük természetesen az egyes buszok és a maszter-busz esetében is.

Limiter a mixbuszon

A leginkább észrevehető busz-kompresszálási hatás a hallható hangerő növekedése. Gyakorlatilag ez a klasszikus felhasználási mód, a legtöbben ma is erre használják. Ennek legegyszerűbb módja a limitálás, amit természetesen Limiterrel végzünk. Ezt leginkább biztonsági eszközként használjunk, hogy semmiképpen ne keletkezzen kellemetlen túlvezérlés, vagy hogy kisajtoljunk még 1-2dB plusz hangerőt az anyagból.

A kompresszorok használatát bemutató sorozatban már láthattuk -és ki is próbáltuk-, hogy a kivezérlés értéke nem egyenlő a hallható hangerővel. A mellékelt ábrán láthatjuk a különböző mértékben kompresszált, de azonos hangerejű anyagunk képeit. Az első és az utolsó között szemmel is jól látható a sokkal kisebb csúcsérték. Az tehát, hogy két sáv kivezérlése egyaránt 0dBFS, nem jelenti azt, hogy egyformán hangosak.

Hogy miért nem érdemes a Limitert ennél erősebben használni? Nos, a limiter a beállított küszöbérték alatt nem csinál semmit, vagyis érintetlenül hagyja a dinamikatartományt, felette viszont gyakorlatilag nullára csökkenti. Vagyis elvész az, amitől zene egy zene. Mint azt már az előző részben is kipróbálhattuk, a túlzott limitálás torzításhoz vezet, ami egyáltalában nem kellemes a fülnek, főleg nem a teljes mix esetében. Természetesen előfordulhat olyan eset amikor ez a célunk, de most nyilván nem erről beszélünk. Érdemes tehát zenénk keverésekor tartózkodni a limiter használatától, a későbbiekben (masztering, TV/Rádió/Internet sugárzáskor) kap majd eleget belőle! Ne préseljük ki az életet a zenénkből még az előtt, hogy ezekre a helyekre érne! Ha mégis úgy döntünk hogy Limitert alkalmazunk, akkor lehetőleg csak a jelcsúcsok felső 2-3 dB-én használjuk!

Kompresszor a mixbuszon

A legtöbbet használt mixbusz processzor a kompresszor. Ezzel nem csak magát a dinamikát változtathatjuk meg, de nagymértékben a hangzást is! A legtöbben ezért használják, és nem az eltérő hangerők egy szinte hozására (szintező erősítőként), arra ott van a fader automatizáció.

A limiterektől eltérően egy normál kompresszió képes úgy emelni a hangerőn, hogy közben megmarad a műsor eredeti dinamika-jellemzője is. Más szóval a kompresszor együtt mozog, együtt lélegzik a mixel, nem csak levágja a felesleges részeket. Amit egy busz-kompresszorral elérhetünk, az a simább, egybefüggőbb hangzás (glue), és/vagy az ütősebb (punch), dinamikus mix. Mielőtt rátérnénk erre a két (valójában három) alapvető felhasználásra, nézzük végig mit kell tudnunk a busz-kompresszióval kapcsolatban!

Sztereó kompresszor

Shadow Hills - Mastering kompresszor

Mivel a legtöbbször sztereó (vagy többcsatornás) buszokon alkalmazzuk a busz-kompresszort, elsőként ismerkedjünk meg egy problémával, amit a sztereó kompresszorokkal kapcsolatban tudnunk kell. Egy sztereó készülék két mono készüléket tartalmaz (igaz ez a pluginekre is), amiből sima sztereó mód esetében az egyik a jobb oldali jelet processzálja, a másik természetesen a balt. Ezt a kettőt nem keverhetjük össze, hiszen akkor megszűnne a két oldal eltérő programja, különböző fázisba kerülnének, vagyis eltűnne a sztereó kép. Ez a két kompresszor tehát egymástól teljesen független kell hogy legyen. Mi történik akkor, ha az egyik oldalon erősebb jel érkezik be, mint a másikon? Természetesen az erősebb jel jobban le lesz halkítva, ami a fantomközép elmozdulását eredményezi. Azt biztosan senki nem akarja, hogy a mixe jobbra-balra vándoroljon a sztereó térben, attól függően hogy éppen mi szól.

Sztereó összekapcsolás

Erre ad megoldást a két kompresszor detektor áramkörének összekapcsolása. Ezt többféle módon lehet magvalósítani, általában egy kapcsolóval kell aktiválni a funkciót. A legegyszerűbb, ha csak az egyik oldal detektora (általában az 1-es csatorna) működik, és az adja a vezérlő jelet a másik oldal erősítőjének is. Ilyenkor nem történik sztereó kép módosítás, viszont könnyen lehet, hogy a másik oldalon lévő erős jel nem kerül jelszintcsökkentés alá.

Ennél intelligensebb megoldás, ha a két detektor közül mindig csak az adja a vezérlőjelet mindkét erősítőnek, amelyik nagyobb beérkező jelszintet érzékel.

Pluginek esetében valószínűleg ez utóbbi megoldást alkalmazzák, de azért érdemes utánanézni, hogy az adott készülékünk (pluginünk) melyik fajtába is tartozik. Ezt persze mi magunk is letesztelhetjük, ha eltérő jelszintű hangot vezetünk be felváltva a jobb, majd a bal csatornába.

Busz-kompresszor

A mixbuszon bármelyik kompresszort alkalmazhatjuk, gyakorlatilag ugyanúgy működnek, mint az egyéni csatornákon, és a hangzás amit kapunk tőlük szintén hasonló, vagyis jó esetben egységes, dús, élő. Amiben mégis különbözik ez a technika az az, hogy itt az egyes sávok hatással vannak egymásra! Ez a busz-kompresszió lényege! Miért jó nekünk mindez?

A hallásunk hasonlóan működik, mint egy mixbusz és a rajta lévő kompresszor. Bizonyos fokig kiegyenlíti a különbséget, ennek eredménye egy sokkal egységesebb hangzás, amit természetesebbnek, ezért jobbnak hallunk.

Gyakorlatilag csak a képzeletünk szab határt annak, hogy mely hangszereket csoportosítjuk egy-egy szub-buszra (stems), és aztán azokat milyen újabb buszokra küldjük mielőtt a maszter buszra kerülnek, ahol szintén kaphatnak még egy kis kompressziót. Itt szeretném felhívni a kedves olvasók figyelmét egy nagyon fontos dologra! Nem véletlenül beszélünk mindenhol egy "KIS" kompresszióról! Ha visszatekintünk az előző pár mondatra, láthatjuk hogy már legalább 3 kompresszoron vezettük végig a hangunkat! Az előző részekben már megtanultuk, hogy több kis kompresszió sokkal természetesebb hangzást produkál, mint egy nagy. Többek között ezért is jó dolog és érdemes használni a busz-kompressziós technikát!

Példa:

A mai elektronikus zenében nagyon népszerű -de már sokkal régebb óta alkalmazott- kompresszálási trükk, amikor a lábdob hangja lehalkítja a basszust. Ezáltal a lábdob jól hallható és konkrét lesz, a basszus pedig kellően hangos maradhat. Ha ezt a logikát követve nem csak két hangszert, hanem egész hangszer csoportokat (buszokat) kompresszálunk ilyen módon, azonnal érteni fogjuk, hogy miért szól úgy egy profi mix, ahogy a miénk eddig soha nem szólt!
A profi hangmérnökök egyik kedvenc trükkje, amikor egy szub-buszra küldik a teljes zenét a dobok nélkül, és ennek jelszintjét csökkentik 1-2 dB-el, amikor az ének megszólal. Ezzel a technikával a fontos ének sáv mindig automatikusan előtérbe kerül, és amikor elhallgat, átveszi helyét a zene, így soha nem ürül ki a mix. Ezt természetesen nem csak az énekkel, de pl. szóló hangszerekkel is megtehetjük! A három szub-buszt (zene, ének, dobok) küldjük ezután a maszter buszra (ahol természetesen kap még egy kis összegyúrást, mondjuk egy Fairchild-al...).

További problémák busz-kompresszió esetében!

Mivel a kompresszor nem tesz mást, mint lehalkítja a hangos részeket, a teljes mixünk átlagosan halkabb lesz! Persze mi -mint már jól képzett hangmérnökök- nem esünk kétségbe, tudjuk hogy pont ezért van a kompresszorokon make-up poti. Amint ezt feltekerjük, máris azonos hangerőt kapunk, viszont ezzel együtt felhangosítottuk az eddig halk hangokat is! Ilyenek pl. az alapzajok, hálózati brumm, háttérzajok, szalag zaj, vagy a visszhangok halk részei, amik már nem is olyan halkak, ettől az egész mixünk visszhangossá vált!

További probléma, hogy a zenék energiájának nagy része az alacsony frekvenciájú hangokban van. Ha a busz-kompresszorunkat úgy állítjuk be, hogy a küszöbérték alacsonyabb mint pl. a lábdob jelszintje, minden egyes lábdob ütésnél a teljes zene le fog halkulni, ami egy nagyon kellemetlen pumpáló hatást eredményez! Ha a Release ideje túl hosszú, akkor valóságos lyukakat üt a mixünkbe. Viszont ha jól választjuk meg, és egy megfelelően rövidet állítunk be, akkor egy sokkal ütősebb, pattogóbb, dinamikusabb mixet kapunk.

Keverés busz-kompresszorba

Sokaknak örök kérdés marad, hogy használjon-e busz-kompresszort, főként a maszter buszon. Ennek eldöntésére az egyik legegyszerűbb, de sajnos a legidőigényesebb megoldás, ha két mixet készítünk. Egyet kompresszorral és egyet nélküle. Ha meghallgatjuk mindkét verziót, egyszerűen eldönthetjük, hogy melyik a jobb! Ezután a kompresszor nélküli mixünk maszter buszára még mindig rátehetünk egy kompresszort, hogy ennek az "utólagos" kompresszálásnak a hangzás-különbségét is megtapasztaljuk.

Ha úgy döntünk hogy busz-kompressziót fogunk alkalmazni, akkor a busz rendszerünket és a rajta lévő kompresszorokat már a keverés korai fázisában építsük be a mixbe és ezeken keresztül keverjünk. Van aki már eleve egy ilyen felépített template-be helyezi bele a sávokat, de van olyan is aki egy egyszerű, korai mix elkészítése után helyezi csak be a buszokat és rájuk a kompresszorokat. Ha nem így teszünk, és később adjuk hozzá a busz kompresszorokat, a félig már kidolgozott sáv-arányaink könnyen felborulhatnak! Természetesen ennek is van hátulütője, ugyanis az adott buszhoz hozzáadott sávok, vagy azok EQ és fader beállításának megváltoztatása hatással van a busz-kompresszor működésére, és ezáltal az abból kijövő hangzásra is! Ezért minden különálló sávon történő beavatkozás közben és után tartsuk egyik szemünket a busz-kompresszorunkon, és ha szükséges, korrigáljuk a beállítását!

Fader előtt-fader után

Az imént említett jelenség kapcsán egy újabb problémával találjuk szembe magunkat a busz-kompresszióval kapcsolatban. Mivel a kompresszor a beérkező jelszintekre reagál, így ha azok megváltoznak, a kompresszió mértéke is megváltozik, vagyis megváltozik a hangzásunk! A maszter busz esetében kicsit egyszerűbb a dolgunk mint a szub-buszok esetében, itt ugyanis a kompresszort csak két helyre tehetjük: a maszter fader elé, vagy mögé.

Ha a maszter féder elé tesszük, akkor a tipikus felhasználást valósítjuk meg. Ilyenkor a kimeneti jelszint nem befolyásolja a kompresszor által előállított hangzást, a maszter fader-el készíthetünk ki- vagy beúsztatást (fade-in, fade-out), vagy akár korrigálhatjuk is vele a mű közben előforduló túlzott hangerő különbségeket.

Ha a kompresszort a maszter fader után helyezzük el (post-fader), akkor ennek az ellenkezőjét kapjuk, ilyenkor ugyanis a fader elmozdításával megváltozik a hangzásunk is. Az alacsonyabb jelszintek kevésbé kompresszált -vékonyabb- hangzást eredményeznek, a magasabbak pedig vastagabbat, vagy akár torzabbat. Ezt persze ki is használhatjuk, és újabb, érdekesebb dinamikusan változó hangzásokat állíthatunk elő vele. Mindez persze nem csak a maszter fader-re igaz, az egyéb buszokon is használhatjuk ezt az effektust.


Többsávos kompresszor

GranComp3 ingyenes multiband kompresszor

Mint azt már a fentiekben is láthattuk, a busz-kompresszió sajnos tartogat nem kívánt problémákat. Ezek közül az egyik az, amikor egy nagyenergiájú hang (pl. a lábdob) nemkívánatos módon befolyásolja a kompresszorunk működését. Ezt még megoldhatnánk egy EQ közbeiktatásával a kompresszor vezérlő ágába (side-chain), amin vágjuk az alacsony frekvenciákat, de ez még nem mindenre ad megoldást. Tovább tetézi a problémát ugyanis az a tény, hogy ezek az alacsonyfrekvenciás erős hangok általában eltérő Release értéket igényelnek, mint a többi, magasabb frekvencia.

Erre a problémára a többsávos kompresszorok adnak megoldást, ahol az egyes frekvenciasávokra különböző paraméter-értékeket adhatunk meg. Ezzel egy sokkal kiegyenlítettebb hangzást érhetünk el, gyakorlatilag a csatorna faderek használata nélkül. Egy ingyenes, jó minőségű multiband kompresszor plugin a Buzzroom - GranComp3.

Ha nem áll rendelkezésünkre multiband kompresszor, kiválthatjuk több, egysávos szub-busz kompresszorral is. Ebben az esetben az azonos kompressziót igénylő sávokat gyűjtjük össze egy-egy buszra, amire aztán a neki megfelelő kompressziót adjuk. Például az egyik szub-buszra küldjük a basszust és a lábdobot és erre a nekik megfelelő kompresszort helyezzük el. Egy másik szub-buszra küldjük az éneket és a zenét, a harmadikra pedig a dobokat. Természetesen minden buszra elhelyezzük a megfelelő értékekre beállított kompresszort, majd az összes szub-buszt küldjük a maszter buszra. Ezzel a technikával a lehető legmagasabb kontrollal rendelkezünk a mixünket illetően.

Többsávos kompresszor a műsorszórásban

Már biztosan mindenki hallotta, de nem biztos, hogy mindenkinek feltűnt, hogy a rádióállomások által sugárzott zenék mennyire kiegyenlítetten szólnak. Különösen észrevehető ez akkor, ha egymás után szólal meg egy 60-as években és egy ma készült zene. Szinte semmi különbséget nem hallunk az egyes frekvenciatartományok között, pedig biztosak lehetünk benne, hogy Elvis Presley egyetlen egy felvétele sem szólt úgy, mint mondjuk a Daft Punk... Ennek oka, hogy a rádióadók minden kimenő hangot többsávos kompresszoron vezetnek át, sokszor nem is három, hanem öt, vagy hét sávot alkalmazva. Mindegyiken a lehető legnagyobb kompressziót állítják be, hogy elérjék a legnagyobb hangerőt.

Láthatjuk tehát, hogy nincsen sok értelme annak, ha egy nagy kompresszióval már a keveréskor kisajtoljuk az életet a mixből, és már halottként érkezik a rádióadó vasalójába. Egy ilyen mixnek esélye sincsen a szép, dinamikus megszólalásra. A lapos hangzást tudat alatt minden hallgató érzékeli, ami bizony azzal jár, hogy nem tetszik majd nekik a szám amit hallanak...


Párhuzamos kompresszió

Egyre többen alkalmazzák a párhuzamos kompressziót mix-buszok esetében is. Ennek egyik legnagyobb mestere Andrew Scheps, aki nem csak 2-3 szub-buszt használ, hanem gyakorlatilag kizárólag csak buszokkal oldja meg a kompressziót, vagyis az egyéni sávokon szinte egyáltalában nem használ kompresszort. Egy-egy hangszert akár több szub-buszra is ráküld, elmondása szerint ezzel éri el a rendkívül dinamikus, és mégis hangos mixeket. Ezzel a technikával egyesíthetjük a kompresszált és a kompresszálatlan jel minden előnyét, gyakorlatilag a hátrányok nélkül. Erről a témáról azonban majd a párhuzamos kompresszióról szóló részben olvashatunk részletesen. A Scheps féle Rearbus rendszerről ebben a részben olvashatunk egy nagyon részletes bemutatást.

Egy kicsit hosszúra sikeredett az amit bevezetőnek szántam a busz-kompresszorokkal kapcsolatban, úgyhogy a gyakorlati próbálgatás átcsúszik a következő részbe... Viszont a ma megszerzett tudással felvértezve szerintem egyszerűbb lesz majd megérteni az ott olvasottakat és hallottakat.

Szeretném most felhívni az olvasók figyelmét az internet egyik árnyoldalára! Sajnos nem minden igaz amit ott olvasunk, látunk vagy hallunk, és még akkor sem, ha egy ismert ember állítja. Kezeljünk tehát minden információt feltételesen, egészen addig, amíg saját magunk meg nem győződtünk róla hogy igaz-e vagy sem. Vonatkozik ez erre az oldalra is! Az általam közölt állításokat a legtöbbször próbálom bizonyítani is, és a tőlem telhető minden segítséget megadni ahhoz, hogy mások számára is tesztelhetőek legyenek. Higgyünk csak a saját fülünknek és szemünknek, ne mások állításainak!

A témával kapcsolatos kérdéseket itt a kommentekben, vagy a facebook oldalon várom!

Kellemes mixelést kívánok mindenkinek!


A következő részhez katt ide...

Felhasznált irodalom:

https://www.soundonsound.com/sos/may08/articles/mixcompression.htm

http://www.soundonsound.com/sos/jun99/articles/mixcomp.htm
https://www.attackmagazine.com/technique/tutorials/mix-bus-compression/