Nézzük a teljes képet! -Minden a keverésről 4. rész

A keverés folyamán a legfontosabb célunk, hogy egy egységes, jól érthető képet tudjunk a hallgató elé helyezni. Ellentétben egy szakmabelivel, egy átlagos zenehallgató a részleteket tudatosan nem figyeli, viszont a hibákat érzékeli. Azt nem képes ilyenkor megmondani hogy mi is a probléma, csak érzi hogy ez bizony neki nem tetszik, ez nem szól jól...

Vegyünk most sorra pár dolgot, ami segíthet nekünk a nagy kép elkészítésében!

A keverésről szóló sorozatban az alapoktól indulva folyamatosan szerezhetünk ismereteket. Próbálom olyan sorrendben közölni az információkat, hogy már az első rész elolvasása után is el lehessen kezdeni a gyakorlást.

Ha a sorozat előző részeiben olvashatóakat alkalmazzuk, akkor egy alap mixet biztosan el tudunk készíteni. Ehhez nem kell se EQ, se kompresszor, se effektek, csak a hangerő arányok beállítása. Az általam tanultakat rétegesen adom át, vagyis elsőként egy áttekintés, majd részletes eszközismertetés, ezután eszköz-specifikus technikák ismertetése, majd jellemző hibák, tippek és trükkök. Ennek megfelelően a sorozat következő részeiben egyre mélyebbre merülünk majd a keveréskor használt eszközök világába.

Véleményem szerint egy jó mix elkészítéséhez csupán négy eszköz szükséges:
- Hangerő beállítás (keverőpult)
- Hangszín beállítás (ekvalizer)
- Dinamika beállítás (kompresszor)
- Színezés (Visszhang, késleltető és modulációs effektek)

A színező eszközök közé sorolom a reverb-et (visszhangosító) is, mivel a mikrofonos felvételeknél -jó esetben- ez a térhangzás már a felvételen található, így nem feltétlenül szükséges hozzá egy külön eszköz. A Grammy díjas hangmérnökök szinte kivétel nélkül mind elmondják, hogy ma még nem létezik olyan mesterséges visszhangosító, ami képes visszaadni egy valódi helyiség akusztikáját. Ettől függetlenül nem tartom létszükségletnek az élő visszhang rögzítését. Én szeretem, ha az utolsó pillanatig be tudok avatkozni a mix akár legapróbb részletébe is, és ez esetben a visszhangosítás csakis mesterséges úton lehetséges (effektprocesszor).

Természetesen az otthoni stúdiók -és egyre inkább már a professzionális stúdiók is- plugineket használnak eszközökként. Bármilyen furcsa is, de ha a fenti listát szem előtt tartjuk, ezekből összesen 3-4 darabra van csak szükségünk. Én azt tanácsolom ezek kiválasztásakor, hogy próbáljunk ki és teszteljünk minél többet, és válasszuk ki minden csoportból azt az egyet, amelyik nekünk a leginkább kézre áll. Ezt követően ismerjük meg azt a 4 db plugint 100%-ig. Ezzel sokkal jobb eredményt érhetünk el, mintha a keverésre szánt időnket azzal töltenénk, hogy különböző fejlesztők pluginjeit cserélgetjük tanácstalanul, hátha az egyik majd jó lesz... (jobbra a vékony csík az eredeti SSL4000 csatorna, balra az egyik plugin változat látható)

Természetesen a legegyszerűbb megoldás, ha az általunk használt DAW-hoz járó plugineket használjuk -ezek hangminősége a legtöbb esetben kiváló-, de ma már nem kell tartanunk attól sem, hogy az ingyenes pluginek minősége gyengébb lenne!

Nagyon sok fizetős plug-in gyártó készít egy kicsit lebutított free változatot is a termékéből, vagy kifejezetten ingyenes plugineket. Sokszor előfordul az is, hogy egy fizetős darabot tesznek ingyenessé (Pl. Mellowmuse EQ1A). Az ingyenes pluginekről egyszerűen találhatunk összehasonlító teszteket, véleményeket, amik legtöbbször nagyon jó eredményeket mutatnak!

Mindez igaz az olcsó pluginekre is. Az egyik ilyen gyártó a Stillwell Audio, akinek "The Rocket" nevű kompresszorát közel egyenértékűnek minősítik az UAD 1176-os pluginnel. (http://www.stillwellaudio.com/)

Szerencsére szinte az összes gyártó kínál demo változatot a termékéből. Ezeket több napon keresztül is tesztelhetjük, így nem érhet olyan kellemetlen meglepetés, hogy egy ingyenes darabbal jobb eredményt érünk el, mint a drágán megvásárolttal.

Attól még hogy valami drága, nem biztos hogy jobb is! Ha vásárlásra adjuk a fejünket, érdemes a plugin áruházak és a gyártók honlapjait folyamatosan figyelni, mert rendszeresen tartanak akciókat, ahol sokszor akár 90%-os engedménnyel is kínálják egy-egy terméküket.

Jó megoldás lehet az is, ha pl. magazinokat vásárolunk. Ezekhez sokszor kapunk kizárólag az olvasóik számára készült plugineket is. Ilyen pl. a Computer Music magazin, ahol jelenleg 11 EUR-ért rengeteg (50+) fizetős plugin jár. Ne kapkodjuk tehát el a vásárlást, előtte nézzünk jól körül!

Lépésről lépésre
A fenti eszközlistát fontossági sorrendben állítottam össze, ezért haladunk ilyen sorrendben. A hangerő beállítás részek után az ekvalizerek, majd a kompresszorok világába merülünk bele. Ezeket követik majd az effektek. Addig is azt ajánlom, gyakoroljunk, keverjünk sokat! Keressünk hibákat a munkánkban, majd keressük meg ezekre a válaszokat is. Ha nem találjuk, akkor itt van a Microchips Sound Studio ingyenes oktató anyaga. Ebben idővel minden szerepelni fog! A Facebook oldalon feltett kérdésekre szívesen válaszolok, és ebből a többi olvasó is sokat tanulhat.

A jelenlegi rész erejéig még maradunk a hangerő beállításnál, de most összetettebb oldaláról közelítjük meg a témakört. Több kérdés is érkezett hozzám a panorámázást illetően, ezért elsőként beszéljünk erről.

Panorámázás
Kezdésként próbáljunk meg mono-ban keverni. Ha van olyan sávunk (pl. térmikrofon/overhead, room, stb.) ami alapból sztereó, akkor azt hagyjuk sztereóban (panorámázzuk balra-jobbra). Ha van konkrét elképzelésünk arról, hogy melyik sávot hová szeretnénk panorámázni (ami valljuk be, nem egy hátrány ha jó mixet akarunk készíteni), azt is beállíthatjuk még a szintbeállítások előtt. De ha mindent monóban hagyunk, akkor sem tévedhetünk túl sokat, a szétpanorámázás után egy sokkal tisztább, szélesebb hangképet kapunk majd. Ne feledkezzünk el a panoráma korrekció (Pan Law) beállításáról! Erről részletesen olvashatunk a Referencia lehallgatási szintről szóló részben.

Az egyik általánosan elfogadott sztereó elhelyezési módszer, hogy középre (monóba) helyezzük el a fontos hangforrásokat, pl. a lábdobot, basszust, éneket és a szóló hangszereket. Két oldalra széttoljuk a kísérő hangszereket, mint gitárok, billentyűk, vonósok, fúvósok és a kevésbé fontos sávok. Ezt legegyszerűbben az LCR panoráma technikával kezdhetjük el, ami nem más mint Left-Center-Right, azaz Bal-Közép-Jobb. A panoráma potikat tehát vagy teljesen balra, vagy teljesen jobbra, vagy középre állítjuk be.

Tipp:
Andrew Sheps például egy igen triviális ok miatt használta ezt a módszert, amikor még analóg pulton keverte a Grammy díjas mixeit. Az Ő Neve 8068-as pultján ugyanis két kapcsoló volt minden sávnál, bal és jobb. Ha mindkettőt bekapcsolta, akkor a sáv a bal és a jobb oldalon is megjelent, tehát középről szólt. Természetesen volt panoráma poti is beépítve, de ennek használatához azt be kellett kapcsolni, ami egy újabb áramkört iktatott be a jel útjába, és az így keletkezett hang már nem volt szimpatikus a számára, így ezt a funkciót nem használta.

Természetesen nincsen kőbe vésve hogy csak erre a három pozícióra helyezzünk mindent! A cél, hogy egy szellős, nem zsúfolt mixet kapjunk, és minden hangszert jól lehessen hallani, ne zavarják egymást, és ne legyenek zavaróak. Ha pl. egy erős, vagy éles hang céltalanul szólal meg az egyik oldalon, akkor az nem kívánt módon vonhatja magára a hallgató figyelmét, amit mindenképpen kerülni kell. A lényeg mint mindig a harmonikus megszólalás.

Egy másik módszer, ha megpróbáljuk lemásolni azt a színpadképet, amit pl. egy koncerten tapasztalnánk. Ezt nem csak az egyes hangszerekre, de a több elemet tartalmazókra egységenként is alkalmazhatjuk. Pl. a dobfelszerelés dobjait és cintányérjait általában a valós (vizuális, vagyis látható) képnek megfelelően szokták panorámázni, ezen belül is van aki a dobos és van aki a hallgatóság szemszögéből állítja be a bal-jobb irányt. Ugyanez érvényes pl. a zongorára, vagy orgonára, ill. a szimfonikus zenekarokra, vagy a szintetizátoros vonós -strings- hangokra. Szintén alkalmazhatjuk a módszert a háttér vokálok panorámázására, bár itt problémát jelenthet ha az alt és szoprán (mély és magas) részek nagyon távol helyezkednek el egymástól, mivel ez kiegyensúlyozatlanságot okozhat a hangképben.

Jó ha tudjuk, hogy alapvetően minden hangszert monó hangforrásnak hallunk, ezért ne féljünk őket monóként kezelni és panorámázni. Egy akusztikus koncerten pl. ha csak pár méterre helyezkedünk el a dobtól, akkor is egy (igaz, kicsit nagyobb) pontból érkező hangnak halljuk, nem érzékeljük a dobtestek és cintányérok valódi pozícióját. Egy nagyméretű orgona esetében, ahol a sípok között több 10 méter távolság is lehetséges, talán érzékelhető lenne ez a térbeli elhelyezkedés, de ezek a hangszerek általában nagyméretű helyiségekben találhatóak, ahol a nagy hangerő miatt a visszhangok hozzáadódnak az eredeti hanghoz, így nem érzékeljük zavarónak.

Mindig törekedjünk a szellős, nem zsúfolt mix elérésére. Ha pl. csak egyetlen gitárunk és egy zongoránk (vagy orgonánk) van, akkor ne középre keverjük mindkettőt, hanem az egyiket az egyik szélre, a másikat a másikra. Sok gitáros nem szereti, ha pl. a szólója nem középen szól, de ha így alakul ki a tökéletes egyensúly, akkor érdemesebb kompromisszumot kötni. Egy jó példa a szokatlan panorámázásra Jimmi Hendrix- Crosstown Traffic című száma: https://www.youtube.com/watch?v=9so3U_27tVo

Flux-Stereo Tool v3

A kiegyensúlyozatlanságot természetesen mindenképpen kerülni kell, mert kellemetlen úgy zenét hallgatni, hogy közben folyamatosan valamelyik irányba akarjuk fordítani a fejünket, mert ezzel próbáljuk kompenzálni a "ferde" sztereó képet. Többek között ennek ellenőrzésére  is használhatjuk a fázis műszert. (Correlation, phase meter, stb.) Egy igen szép grafikával rendelkező és ingyenes plugint találhatunk a Flux kínálatában:
http://www.fluxhome.com/products/freewares/stereotool-v3

A helyes panoráma beállítás nem csak a sávok elkülönítése és a harmonikus megszólalás miatt fontos, hanem a fázis problémák elkerülése miatt is. Erről egy későbbi részben majd részletesen olvashatunk, most csak annyit, hogy pl. a fenti Stereo Tool v3-ban, vagy az előző részben már megismert Stereo Channel pluginben is érdemes a Correlation (Phase) értéket figyelni. Ennek a +1 érték felé eltolódva kell mozognia a helyes fázisviszonyokhoz.

Egy érdekes és hasznos jelenség, hogy egy jól beállított arányokkal rendelkező mixben a hangerő változtatásával nem csak balra és jobbra mozgathatjuk a sávokat, hanem előre-hátra, valamint fel-le irányban is. Erről az úgynevezett 3D mix technikáról majd egy későbbi részben olvashatunk részletesen!

Rendezzük a mixünket csoportokba!

SSL 4000

A régi időkben, amikor még csak analóg keverőpultok voltak, főként a nagy formátumúak esetében a pult két vége között óriási távolság volt, pl. az SSL 4000 esetében egészen pontosan 4472mm, azaz kb. 4,5 méter. (Az otthoni stúdiók sokszor ennél kisebb szobákban találhatóak.) A pult végein lévő csatornák beállítása közben a hangmérnök mindenképpen kikerült a monitorjai helyes lehallgatási pozíciójából (sweet spot, kb. a legjobb hely), ezért a pult közepén található csoport faderekre küldték az összetartozó sávokat. Ezzel a módszerrel a végső keveréskor nem kellett ide-oda gurulgatniuk, minden egy helyen, az ujjaik alatt volt és még a sztereó képet is jól hallották. Különösen praktikus ez a megoldás, ha nem csak 3-4 hangszert/sávot használunk. (Pl. az alap gitárok, amik sokszor 2-4 sávon is mennek egyszerre, így egyetlen faderrel beállíthatóak.) Természetesen DAW esetében nem áll fenn ez a probléma, hiszen ott a virtuális keverőpultot mozgatjuk a képernyőn jobbra-balra, ezért folyamatosan a sweet spotban tudunk tartózkodni. Ez a DAW egyik nagy előnye!

Dave Pensado mixbusz rendszere egy kicsit eltér ettől, Ő ugyanis a végső hangzás kialakulásának figyelembevételével építette fel a sajátját. Nála a következő csoportok kapcsolódnak a maszter buszra:

Dave Pensado

- az összes ének (all vox)

- az összes dob (all drums)

- minden zene (all music) - minden ami nem basszus vagy ének

- minden basszus (all bass)

- magas frekvenciák (all high)- általában a cinek

- összes effekt (all FX)

Ha szükséges, természetesen újabb csoportokat (busz) is betehet vagy kivehet.

Ennek a rendszernek a segítségével a keverés végső fázisában nagyon jól lehet változtatni a főbb arányokat, könnyen megtalálható a jó egyensúly ezek között a fő összetevők között. Ezen felül jól beállítható a szám jellege is. Ebben a videóban be is mutatja mindezt:

https://www.youtube.com/watch?v=M48cgFFekNU

Természetesen előbb utóbb mindenki kidolgozza magának a neki leginkább kézreálló csoport rendszert, ill. a sávok színkódolását és elrendezésük sorrendjét. Ezt nem csak a munka egyszerűsítésére, felgyorsítására használhatjuk, hanem az egyforma processzálást igénylő sávok egybevonásával CPU teljesítményt is spórolhatunk magunknak! Ha pl. az alap gitárok egyaránt igényelnek mély-vágást, kompresszálást és további ekvalizálást, akkor nyugodtan küldhetjük őket egy sztereó buszra ahol így ezt fele, vagy negyed annyi pluginnel is megoldhatjuk. Ezt a módszert azonban ne keverjük össze a párhuzamos kompresszálással (Paralel compression, vagy New York compression)!

Mikró- és makró egyensúly

A sávok egymás közötti egyensúlya mikró kiegyensúlyozottságnak tekinthető, hiszen ezek összessége még nem jelenti a teljes művet. A művön belül is változhatnak az arányok a különböző részeken, de azokon belül is.  Ezt a teljes művön belüli egyensúlyt nevezzük makró egyensúlynak.

A mű felépítése az elejétől a végéig nagyon fontos, figyeljünk hogy a verse ne legyen erősebb mint a refrén, és a szám folyamatosan építkezzen felfelé egészen a tetőpontig, katarzisig, ami általában az utolsó refrén -de természetesen csak akkor, ha ez a célunk. Ha a mű tartalma (vagy a művész) azt kívánja hogy a vége felé legyen egyre kevésbé intenzív, akkor úgy készítsük el. Törekedjünk rá, hogy a részek lehetőség szerint elkülönüljenek egymástól.

Gary Moore - Empty rooms

Ha ilyen makró egyensúly problémába ütközünk, vagyis pl. a verse intenzívebb mint a refrén, vagy az első refrén után a második túl halk, elsőként próbáljunk meg visszafelé építkezni. Vagyis a leghangosabb résztől indulva a kevésbé hangos részek felé csökkentsük az intenzitást, pl. sávok kikapcsolásával, lehalkításával, stb. Jó módszer lehet az is, ha bizonyos hangszerek hangját változtatjuk meg, pl. gitár erősítő vagy pickup váltása, ének effektezés váltása, stb.

Busz kompresszor

Próbáljunk meg egy egészséges egyensúlyt létrehozni a mixben, mielőtt a mixbuszra bármilyen kompresszort helyezünk! Az alkalmazott busz-kompresszor minden bizonnyal jobb, egységesebb hangzást fog biztosítani (glue- ragasztás), főleg a modernebb zenei stílusokban, de tartózkodjunk tőle addig, amíg nincs meg nélküle is egy alap egyensúly. Ha  mindenképpen akarunk busz kompresszort használni, akkor azt még a részletes keverési folyamat előtt helyezzük el a megfelelő insert pontra.

Kiváltképp tartózkodjunk keverés közben a multiband kompresszorok és hangosság maximalizálók használatától, mivel ezek szinte lehetetlenné teszik a sávok egyensúlyának helyes beállítását. Az ilyen esetekben egy-egy sáv hangosítása-halkítása sokszor észrevehetetlen, mivel a busz kompresszor/limiter egyből kompenzálja az új hangerőt. A maszteringet hagyjuk a masztering mérnökre!

Ha úgy érezzük hogy a mix zsákutcába jutott a busz kompresszorral, első lépésként kapcsoljuk ki azt és kezdjük újra a sávok kiegyensúlyozását, de most nélküle. Csak akkor kapcsoljuk vissza, ha már nélküle is jónak ítéljük meg az egyensúlyt. (Ajánlott a busz kompresszor jel-csökkentését (gain reduction) 2-3 dB alatt tartani!)

Ragadjunk meg minden eszközt a hallgató figyelmének fenntartására!
Attól még, hogy a basszus alapvetően a háttérben kell legyen, ne féljünk egy-egy pillanatra feltolni a faderét, például ha egy kis figurát játszik és éppen nincsen semmi más amit előtérbe kéne hozni!

Sokszor az ének sáv hangerejének kismértékű emelése, vagy néha csökkentése kell ahhoz, hogy egy-egy szót jól lehessen érteni! Ne hagyjuk az ilyen "apróságokat" kezeletlenül, mert sokszor ezek választják el a profi mixet az amatőrtől. Minden esetben csináljuk meg az automatizált ének ride-ot! Sokszor a szavak végének felhangosításával olyan addig nem hallható apró finomságokat tudunk kiemelni egy jó előadásból, amik képesek azt egy minőségi szinttel feljebb léptetni!

Ha meghallunk egy céltalan lyukat a főszereplő előadásában (ének, szóló, riff, stb.), azonnal keressünk a háttérben lévő sávok közül valamit, amit arra a kis időre a helyére húzhatunk.

Ne féljünk akár a teljes kíséretet lejjebb halkítani bizonyos részeken, ha ez kell ahhoz hogy a főszereplő jól szóljon, érthető és tiszta maradjon. Később nyugodtan visszahangosíthatjuk ha szükséges.

Ha a verse részben visszahúzunk egy-két hangszert hogy az éneket jobban lehessen hallani, jobban járunk, mintha az éneket kompresszálnánk túl! Ugyan akkor ha az ének túl hangos, az elnyomja a kíséretet, ami ezáltal kezd egyre kisebbé, beszűkültebbé válni.

Hallgassuk meg a teljes mixet, vagy csak egy-egy részt különböző arányokon. Pl. egyesével halkítsuk le 0,5-1 dB-el a dobot, basszust, gitárokat, éneket, stb. Ha úgy érezzük, hogy az arányok így is jók, akkor folytassuk a halkítást egészen addig, amíg kevésnek nem érezzük az adott hangszert. Közben figyeljünk a térbeli elhelyezkedésre is, mert a hangerő változtatásával esetleg egy nem kívánt sztereó pozícióba helyezzük a sávot. Ugyan ezt a módszert alkalmazhatjuk hangosításra is.



Mikor van kész az aránybeállítás?

Ha úgy érezzük, hogy az arányok már jók, akkor tartsunk minimum 10-15 perc szünetet, amikor lehetőleg nem is tartózkodunk a lehallgató helységben. Mivel agyunk képes a hosszú ideig hallott hangzáshoz alkalmazkodni, ezért a rossz hangzást is képes korrigálni. Ebből az okból kifolyólag minél hosszabb a szünet (a több nap a legjobb), annál inkább tudunk objektív döntéseket hozni! A szünet után hallgassuk meg a mixet az elejétől a végéig megszakítás nélkül nagyon halkan és nagyon hangosan is. Ezeken a hangerőkön szinte kiugranak a túl hangos és szinte teljesen eltűnnek a túl halk sávok! Ha például minimális hangerőn hallgatjuk a mixet, akkor csak az éneket és a pergőt kell hallanunk, max. még a torzítós gitárokat. Ha ilyenkor mást is hallunk, az bizony túl hangos! (kivéve, ha pont ez a célunk...)

Ha hibát észlelünk, ne nyúljunk a keverőhöz, és ne állítsunk át semmit, hanem folytassuk a lehallgatást! A hibákat folyamatosan jegyzeteljük fel egy papírra. Ha végeztünk, és a papír tele van írva, tudni fogjuk hogy mit kell még korrigálnunk. Ha semmit nem írtunk fel, akkor a mix első fázisa késznek minősíthető.

Tudom, hogy nem egyszerű feladat, de próbáljuk meg ilyenkor a mixünket kívülállóként hallgatni, mintha most hallanánk először. Ha van olyan ember a közelben aki még nem hallotta, játsszuk le neki és kérjük ki a véleményét. Barátnők-feleségek, anyukák különösen jól használhatóak ilyen funkcióra, főként ha semmit nem tudnak a zenélésről és a keverésről! (Sajnos van nekik egy hátulütőjük is, ugyanis sokszor akkor is dicsérnek, ha közben mást gondolnak...)

Használjunk referencia mixeket! Erről egy későbbi cikkben írok majd részletesen.

Szünet!!!

Vajon Jackson is az erős fény miatt visel
napszemüveget a szünetben?

Az amatőrök által elkövetett egyik legnagyobb hiba keverés közben, hogy nem tartanak szünetet! A fülünk nagyjából ugyan úgy működik, mint a szemünk. Ha éles fénybe nézünk, utána sokáig nem látunk semmit, ha hozzászokik a sötéthez már jól lát ott is, de utána egy kis fény is elvakít.

A fülünknek és agyunknak is szüksége van pihenésre! Soha ne keverjünk 50 percnél hosszabb ideig megszakítás nélkül! Minden 50 perc között tartsunk legalább 10 perc szünetet, amikor nem hallgatunk semmilyen zenét, sőt lehetőség szerint nem is ugyan abban a helységben tartózkodunk. Legjobb ha ilyenkor felállunk a székből és iszunk, eszünk, beszélgetünk, vagy mozgunk egy kicsit. Ez nem csak a hallásunknak, de a látásunknak is jót tesz, főleg ha DAW-ban dolgozunk, ahol szemünk igencsak nagy igénybevételnek van kitéve a folyamatos monitor nézés közben.

Megfigyeltem azt is, hogy minél kevesebbet hallgatom a mixet, annál inkább tudok objektív döntéseket hozni. Itt arra gondolok, hogy amíg olyan műveletet végzek, amihez nem kell hogy szóljon a zene, addig leállítom. Ilyen pl.: sávok létrehozása, törlése, pluginek kiválasztása, egy-egy preset kikeresése, egyéb szerkesztések, stb. Ezek alatt a rövid időtartamok alatt is pihen a fülünk, amivel együtt a bevitt dózis is csökken.

Az úgynevezett hallás-fáradtság elég érdekes dolog. Könnyen lehet, hogy a fogalmat nem ismerted, de egészen biztosan találkoztál már vele, ha készítesz zenei keveréseket. A fülünk természetesen nem képes elfáradni, mint ahogy az agyunk is folyamatosan dolgozik, soha nem áll le.

Hallás-fáradtságot akkor tapasztalunk, ha sokáig ér minket állandó, ismétlődő frekvenciákat tartalmazó hang, ami nagy hangerejű, perkusszív jellegű, közép frekvencián szaturált. Keverés közben elkerülhetetlen, hogy egy-egy részt folyamatosan ismétlődve hallgassunk, és nagyon nehéz érzékelni, hogy mikor érkezik el az a pillanat, amikor nem a beállításaink rosszak, hanem hallásunk fáradt el. Ilyenkor az evolúciós fejlődésünknek köszönhetően fülünk egyfajta kompresszorként kezd működni és megakadályozza a hallószerveink sérülését. Erről sajnos nem értesíti agyunkat, ami viszont a megváltozott hangot igyekszik kompenzálni. Ettől aztán egy megrendítően rossz hangnak fogjuk hallani az amúgy jót. Ha ekkor szünetet tartunk, kis idő múltán a fülünk és az agyunk törli a "szűrést" és ismét rendesen fogunk minden frekvenciát érzékelni.

Ezt az állapotot leginkább arról vehetjük észre, ha az előzőleg már jónak hallott - és azóta meg nem változtatott- mixet kezdjük egyre rosszabbnak hallani és fogalmunk sincsen róla, hogy mitől rossz. Másik jellemző hiba amit hallás fáradtság közben elkövetünk, a nem megfelelő arányok beállítása. Ha ilyenkor kipihent füllel újra meghallgatjuk a mixet, nagyon elcsodálkozunk, hogy ez az előbb még milyen jól szólt!

Természetesen nem csak a hallásfáradtság képes károsan befolyásolni hallásunkat, hanem pl. a fáradtság, stressz, vírusok, egyéb betegségek is. Ezért a jó mix elkészítéséhez ne csak a fülünk, de mi magunk is legyünk kipihentek, egészségesek, stresszmentesek! Tudom, hogy ez a mai világban nehéz feladat, de jó ha tudjuk, hogy ez is lehet oka annak hogy mixeink nem az igaziak.

Keverni, keverni, keverni....
A jó mix elkészítésének tudománya leginkább a gyakorláson múlik! A leghíresebb mai Grammy díjas hangmérnökök (pl. Manny Marroquin, Chris Lord Alge, stb.) mind nap 10-12 órát kevernek. Minden elkészített mixből tanulunk, és egy idő után már saját tapasztalatainkra alapozva is fel tudunk majd állítani egy megfelelő egyensúlyt.

A legjobban mások munkájából lehet tanulni, ezért nagyon ajánlom Mike Senior ingyenes multitrack adatbázisát, ahol több mint 220 különböző stílusú többsávos felvételből válogathatunk. A letöltött sávokat importáljuk a DAW-ba, és már kezdhetjük is a keverést. Gyakorláshoz kiváló!

Ha arra vagyunk kíváncsiak hogy egy profi hangmérnök milyen arányokat állított be a mixben, akkor az edited excerpt sávokat töltsük le! Ezek már beállított hangerő arányokkal rendelkeznek. Ha minden sávot 0dB fader állásban játszunk le, az eredeti mix hangerő arányait hallhatjuk. Sokat tanulhatunk belőle, hogy pl. egy basszust, vagy egy éneket milyen értékre érdemes beállítani. A kezdőknek szánt válogatást ezen az oldalon találjuk: http://www.cambridge-mt.com/ms-mtk-newbies.htm

Ezzel elérkeztünk a hangerő arányok beállításáról szóló sorozat utolsó részéhez.

A keverésről szóló sorozat következő részében elkezdjük az ekvalizerek megismerését. Addig is akinek van kedve hozzá, házifeladatként szerezzen be minél több EQ plugint és kezdjen el ismerkedni velük!

A következő részhez katt ide...





A témával kapcsolatos kérdéseket itt a kommentekben, vagy a facebook oldalon várom!

Kellemes mixelést kívánok mindenkinek!


Felhasznált irodalom:

SSL 4000
http://www.peterduncan.com/frames/dimensions.htm

UAD 1176LN vs Stillwell The Rocket
http://productionadvice.co.uk/uad-1176-vs-stillwell-rocket/

Andrew Scheps interjú
http://www.uaudio.com/blog/artist-interview-andrew-scheps/
https://www.youtube.com/watch?v=jLnHlWpdIDk

Jellemző hibák keveréskor
https://www.soundonsound.com/sos/sep11/articles/mix-mistakes.htm

Hallás fáradtság:
http://www.platinumaudiolab.com/blog/combating-listening-fatigue/
https://en.wikipedia.org/wiki/Listener_fatigue